3. Fejezet

3. Fejezet - Jay

23. jelenet

Jasmine szobája

Jasmine: - "Lyla! Gyere nézd!"

Lyla: - "Igen?" Jasmine a számítógépénél ül, a kedvenc közösségi oldala van megnyitva.

Jasmine: - "Jay ma délután a rádióban volt! Feltette a videót a netre!"

Lyla: Megnyomta a Lejátszás gombot, amint leültem mellé. Nagyon izgatott, amikor a bálványa beszél... Magáról. Elég meggyőző az arrogáns, flörtölős viselkedéséhez képest. Bűzlik a nagabiztosságtól. Szuperül néz ki az interjúk során... Néha még vicces is. Meglep mennyire intelligens. Jasmine egy kicsit fészkelődik mellettem. Nem bír megülni. Olyan, mint egy ötéves, aki alig várja, hogy először láthassa a Mikulást.

Jasmine: - "Annyira meggyőző!!! Hallod, Lyla?!"

Lyla: - "Hahaha! Igen, Jasmine, hallom." 

Bíztatásra van szüksége. Kell neki, hogy legalább még egy személy elismerje, hogy Jaynek van agya. 

Jasmine: - "Énekelni fog!! Figyelj! Ahh"

Lyla: Legalább Jay tehetsége elég ahhoz, hogy megolvassza a barátnőm szívét. Ő, aki általában egy kicsit bizonytalan, teljesen átalakul minden alkalommal, amikor meglátja Jayt.

Jasmine: - "Ez a kedvenc dalom!!!" 

Lyla: Rengetegszer hallottam már, amikor náluk voltam, gyakorlatilag fejből ismerem a dalt. El kell ismernem ez egy elég szép dal. Az interjú ezután átalakult egy kis privát VIP koncertté, amely főleg lányokból állt. 

Jasmine: - "Az összes lány annyira szerencsés, aki ott lehet!!"

Lyla: - "Hogy sikerült nekik?"

Jasmine: - "Jay a saját weboldalán vetélkedik az ilyen privát koncertek szervezésével. Ez azt jelenti, hogy nagyon nagyon limitált helyek vannak és nagyon nagyon sok versenyző. Esélyem sincs."

Lyla: - "Ha meg sem próbálod, biztos, hogy sosem lesz esélyed, tudod?"

Jasmine: - "Tudom, de mégis..."

Lyla: Elég csalódottnak tűnik. 

- "Figyelj. Ha legközelebb ilyen koncertet szervez, mindketten nevezünk! És ha nem leszünk kiválasztva, akkor következő alkalommal is megtesszük! És azután is, amíg nem nyerünk! Oké?"

Jasmine hatalmas ölelést adott. 

Jasmine: "A legjobb barátnőőőőőm! Annyira imádnivaló vagy!" 

Lyla: - "Mármint, nem tudtad?! A valódi nevem Teréz Anya!"

A suliban

Clement: - "Mindent átismételtetek a kvízünk következő szakaszára?" 

Jasmine: - "Igen! De már eltelt pár nap mióta átnéztem a dolgokat! Rendben kell lennie."

Lyla: - "Um... Én egy kicsit..."

Nem hiszem, hogy ez túlságosan meggyőző volt. 

Clement: - "Fú! Egy kicsit keevésbé érzem magam egyedül! Legalább nem én leszek az egyetlen, aki elbukik!"

Lyla: - "Hé! Én azt mondtam, hogy csak egy kicsit néztem át!"

Clement: - "Tök mindegy! Alex mondta, hogy kipróbáltátok egy új videójátékot! Nagyon izgatott volt miatta! El tudom képzelni mivel töltöttétek az egész éjszakát!"

Lyla: Jézus! Eléggé figyelmes! 

- "Igen, de reggel még nyitva volt a füzetem, mielőtt eljöttem suliba! Szóval látod! Tanultam!"

Mind nevetésben törtünk ki. 

Henri: - "Szia." 

Lyla: Ez a 'Szia' mögülem jött. 

Jasmine: - "Hé... Lyla, azt hiszem valaki hozzád beszél."

Lyla: Persze, hogy hozzám beszél... De amikor Henriről van szó, a reakcióm sohasem megfelelő. Vagy túl hamar reagálok, vagy nem eléggé. Valahol a kettő között sosem jön össze. Megfordultam. 

- "Ó! Hé Henri!" 

Egy könyvet adott. Egy könyvet, amit ismerek. 

Henri: - "Tessék. Tegnap este fejztem be. Kölcsöm adom neked, ha szeretnéd. Nagyon jó és rengeteg információ van benne, ami a dokumentumfilmben nem volt benne. De nem kell elolvasnod."

Lyla: - "Ó!!! Persze, hogy el fogom! Köszi, Henri! Aranyos, hogy gondoltál rám!"

Henri: - "Örülök, ha segíthetek. Remélem tetszik."

Lyla: Miután ezt mondta, elment. 

Clement: - "Öm... Lemaradtam valamiről? Annyira féltékeny vagyok! Javíts ki, ha tévedek, de úgy tűnik találtál egy új legjobb barátot. Annyira szörnyű vagyok, hogy fogod magad, és lecserélsz?"

Jasmine: - "Lyla végre beszélt vele és mindketten bocsánatot kértek."

Clement: - "Wow! Szóval az élet most tiszta szivárvány és kicsi mókusok és éneklő madarak?! Ez annyira szép!"

Lyla: Inkább figyelmen kívűl hagyom a szarkasztikus megjegyzését. Ami engem illet, teljesen boldoggá tesz, hogy mindent megoldottunk. 

 Észreveszünk egy kulcstartót a földön, fényképezzük le. 

Lyla: Mi? Ez nem az a kulcstartó, ami Tiffanynak van? Ez a szegény kép Jayről úgy néz ki, mint amire rátapostak... A kulcstartó annyira tönkre ment, teljesen értéktelennek tűnik már... 

Majd a beszélgetés folytatásához nyisd meg Henri profilját.

Clement: - "Hamarosan egy nagy szerelem fog virágba borulni! A karjába fog kapni egy gyönyörű, szenvedélyes ölelésre...!"

Lyla: - "Pfff! Clement, te tényleg odáig vagy vele! Nem kéne annyi filmet nézned! Meggyőződésem, hogy lenyúltál tőlem néhány romantikus komédiát és titokban azokat nézed." 

Clement: - "Imádnád, ha kölcsönkérném a béna filmjeidet..."

Lyla: - "Hát persze... Megosztani a kedvenc filmjeimet, a legjobb barátommal... Egy valóra vált álom!"

Clement: - "Egy második gondolat, Henri nem igazán úgy néz ki, mint a srácok a filmjeidben! Nem úgy néz ki, mint egy sármos herceg típús, vagy egy szuper dögös rosszfiú!"

Lyla: - "Mintha azokat a srácokat, csak két kategóriába lehetne sorolni..."

Clement: - "Miért, nem?"

Lyla: - "Nem!"

24. jelenet 

A kávézónál

Pincér: - "Jó estét! Mit hozhatok inni?"

Clement: - "Egy kólát, gránátalma levet és ananász levet kérünk!"

Jasmine: - "Um..."

Clement: - "Mi van? Nem azt akarsz...?"

Jasmine: - "Igen... de..."

Clement: - "De mi? Annyira kiszámítható vagy! Hahaha!" 

Jasmine: - "Hééé!"

Lyla: - "Végre szünet van!" 

Clement: - "Mintha még nem tudnánk?!"

Jasmine: - "Mit fogtok csinálni a szünet alatt?" 

Clement: - "Északra megyek meglátogatni néhány rokont anyuval. Látni az unokatesókat, ilyesmi. Biztos szuper lesz!"

Pincér: - "Tessék!"

Lyla: A pincér az asztalra tette az italainkat. Clement a soros, hogy fizessen.

Clement: - "És ti?"

Lyla: - "Én? Ugyan azt, mint mindig! Alex és én a konzolainkhoz fogunk tapadni. A barátja kölcsönadja neki megint a Last Fantasyt, így végig tudjuk játszani."

Jasmine: - "Az Enző és a bandája ott?"

Clement: - "Aha..."

Lyla: Ránéztünk a Melegítős bandára. Valamennyien a falnak támaszkodnak Enzoval szemben. Mintha vadászaton lennének, nyílvánvaló, hogy az összes lányt megbámulják, aki arra sétál.

Melegítős 3: - "Pssszt! Hé bébi! Bébi!" 

Lyla: Ez a 'bébi' egyértelműen semmibe veszi őket. 

Melegítős 3: - "Hé! Dögös vagy!!"

Lyla: Ez a 'bók' úgy tűnik .nem jelent semmit. Te jó ég... Nem képesek felfogni, hogy ez a technika nem működik?!

Melegítős 3: - "Hé! Mizu?!! Neked beszélek!"

Lyla: Anélkül, hogy ránézett volna, a lány nyílvánvalóan dühösen sétált tovább. Ezt a szánalmas technikát kipróbáltál egy csomó lánnyal, akik szerencsétlenségükre arra sétáltak el. Nem meglepő módon, egyikük sem állt meg. 

Jasmine: - "Nevetségesek."

Clement: - "Nyílvánvaló, hogy az IQ szintjük a béka segge alatt van..."

Lyla: - "Nem elég okosak ahhoz, hogy tudják, mikor kell leállni." 

Nagyszerű... Felénk vették az irányt. 

Enzo: - "Hé! Csak nem a mi pajtijaink az osztályból! Nézd csak Dylan! Lyla a kedvenc szoknyádat viseli..."

Melegítős 2: - "Jól van... elég..."

Enzo: - "Ó értem! Mióta a Csodanő elcsendesített, félsz bármit is mondani neki, igaz?! Szóval, Lyla? Úgy hallottam helyre tetted Dylant, amiért a kis kockádat zaklatta?"

Melegítős 2: - "Hé ember! Ez nem király!"

Lyla: Enzo teljesen figyelmen kívűl hagyja őt. 

- "Azt hiszem megtanulta, hogy egy ujjal se érjen hozzám."

Enzo: - "Ó ne aggódj! Ez a hülye teljesen megérdemelte, amit kapott! Igaz, ember?"

Lyla: Melegítős 2 kétszer bólintott válaszként. Nem akar túlságosan ellentmondani a főnöknek. Ki kell érdemelned a melegítőt!

Enzo: - "Mindig jó társaságban vagy, ugye, Clement?! Egy dögös csaj, nem is elég, neked egyszerre kettő is jut?!"

Lyla: A melegítősök idiótán vihogtak. 

Clement: "Húzz innen, Enzo! Ha nektek problémát okoz becsajozni, nem tudom mi közünk van nekünk hozzá!"

Lyla: Enzo próbál válaszolni, de érzi ennek a megjegyzésnek a kínosságát. 

Enzo: - "Pfff... A magad nevében beszélj! Jó ideje szeretném, ha bármi közöm lehetne valamelyik csajodhoz!"

Lyla: Ezekkel a költői szavakkal ő és a bandája elment, olyan hangosan röhögve, ahogy csak tudtak. 

- "Szánalmas.

Clement: - "Másrészt, mondtak valamit, ami érdemes megemlíteni: A legtöbb srác irigy rám!! Mindig szépség vesz körbe! Ti, srácok vagytok a legcsinibb barátok, akik valaha is lehetnek nekem."

Jasmine: - "Óóóó! Ez aaannyira aranyos..."

Lyla: - "Olyan imáááádnivaló vagy..."

Clement: "Nem tudom miért is mondtam ezt... Föld a lányoknak! Nem egy kiscica vagyok!"

Lyla: - "Gyerünk, kiscicám, mennem kell... A családom már vár. Igérjétek meg, hogy a szünet alatt néha találkozunk, Jasmine?"

Jasmine: - "Hát persze!"

Lyla szobája

Lyla: Ahhh! Olyan király aludni! Megnéztem a telefonomat. Van egy üzenetem Jasmine-től. 

Jasmine: >Hé barátném! Gondolom még alszol! Lenne kedved később vásárolni, csak mi ketten?<

Lyla: Juhé! Már olyan rég nem voltam vásárolni. Válaszolok. 

>Barátném!! Teljesen a padlón vagyok! Akarsz talizni délután kettőkor a kávézó előtt?<

Jasmine: >Oké! Viszlát később!! <3<  

Lyla: - "Igen?"

Alex: - "Na? Fent vagy?"

Lyla: - "Igen, miért?"

Alex: - "Rád várok, hogy játszhassunk!"

Lyla: - "Ó! Jövök! De délutánra terveim vannak!"

Alex: - "Nem nagy dolog! Nekem is... Nathalie-vel."

Lyla: - "Ő kicsoda?"

Alex: - "Egy baromi csini elsőéves lány a BTS-ről! Egy ideje már rajta vagyok... de úgy döntöttem nagylelkű leszek és várok."

Lyla: - "Aha, oké... Tudod egyáltalán mit ejelent az a szó?"

Alex: - "Nem vagyok hülye, nagyon szépen köszönöm."

Lyla: *Khmm Khm*

Alex: - "Pfff! Mozogj, várlak!"

A kávézónál

Jasmine: - "Nagyszerű! Végre itt vagy!"

Lyla: - "Ó ne már... Alig késtem! 5 perc... az nem is számít! Igaz? Mindegy, hol akarod kezdeni?"

Jasmine: - "Hát, arra gondoltam, még nincs elég körömlakkom..."

Lyla: - "Hahaha! Biztosan csak viccelsz velem..."

Jasmine: - "Nem! Nemrég láttam egy tutorialt, ahol a lánynak meg volt minden fantasztikus szín! Rózsaszín, lila, kék, mályva - mind egy körömlakkban!!"

Lyla: - "Oké, értem. Teljesen logikus!"

Jasmine: - "Ne szórakozz velem! Tudom, hogy neked is tetszeni fog! Tulajdonképpen kifogyok a csillámból. Egy kicsit túlzásba vittük a múltkor és majdnem elfogyott!"

Lyla: - "Rendben! Gyerünk, keressünk pár csillámot!"

25. jelenet  

A városban

Lyla: Egymásba karoltunk, csak elégedetten bolyongtunk a városban. Az első butikban teljesítettük a kitűzött célt. Ahogy akartuk, megtaláltuk azt a híres 'millió és egy szín' körömlakkot és csillámot is. A valódi ok, amiért megőrültünk, az a "kettőt vesz a harmadik ajándék' akció. Mindketten 12 üveggel vettünk. Ez kissé szánalmas, de ugyanakkor annyira klassz! Most aztán rengeteg Köröm Művészetet kipróbálhatunk! Ékszereket felragasztani és mindent! Annyira izgatott vagyok! 

Meglátogattuk az összes kedvenc ruha üzletünket. Ezekben a boltokban elvárjuk a tökéletességet. Jasminnek nagyon jó ízlése van, ha a divatról van szó. Nem követjük vakon a divatot. Segítünk egymásnak megalkotni a saját stílusunkat. A táskáink kezdik lehúzni a karunkat.

Jasmine: - "Lyla! Az ott nem Henri?"

Lyla: Egy igazán menő bolt mellett sétáltunk el. Ez az üzlet zenei eszközöket árul. Zongorát, gitárt, dobot, szaxofont, mindent! Henri az egyik eladóval bszélget. Egy nagyon hosszú hajú sráccal van. Ő az apukája? Ez kicsit furcsának tűnik nekem... Nagyon máshogy néznek ki. A szóban forgó férfi kb ugyanolyan testalkatú és magasságú, mint Henri. A haját lófarokban hordja és nagyon jólöltözött. Trendi, de nem eltúlzottan. Ami Henrit illeti, ő pont úgy néz ki, mint mindig: rövid ujjú póló, a hosszú ujjú felett, túlméretezett nadrág, aminek nincs alakja és nagyon régi, ódivatú teniszcipő. ... És nem említve a hajstílusát és szemüvegét. Röviden, ég és föld. Mivel szinte megálltunk az üzlet előtt és az ablakok hatalmasak, felnézve észrevesz minket. Egy aprót bolintva köszön. Integetek neki, mint egy 5 éves és mosolygok. A mosolyomnak fertőzőnek kell lennie, mert minden erőfeszítése ellenére finoman visszamosolyog. Aztán újra az eladó felé fordul. 

Jasmine: - "Oké. Jók vagyunk. Azt hiszem látott téged! Gyerünk, menjünk!"

Lyla: Jasmine megragadta a karomat. 

Jasmine: - "Nem akarsz inni valamit? Én porzok! Veled mi a helyzet?"

Lyla: - "Aha! Ezek a dolgok egyre nehezebbek!"

Lyla szobája

Jasmine: - "Annyira örülök ennek a topnak! Tényleg nagyon cuki!"

Lyla: - "Nagyon jól áll! Bár minden jól néz ki rajtad!"

Jasmine: - "Te beszélsz! Rajtad is minden jól néz ki, én mondom!"

Lyla: Hangosan nevettünk!

- "Gyerünk! Megcsináljuk a körmeinket?"

Jasmine: - "Igen! Engedd!"

Lyla: Jasmine rózsaszínt választott a körmeimnek. Csillámmal. Imádom nézni, ahogy csinálja, a módot, ahogy felviszi. 

A gondolataim kezdenek elkalandozni. Úgy döntök, arra az ösvényre lépek, ami Henri felé vezet. Jó ideje már...! Azért mondom ezt, mert az utolsó alkalom angol órán volt, amikor gyakorlatilag elmondtam neki, hogy állandóan rá gondolok. Igen... a 'gyakorlatilag' egy enyhe kifejezés. Én tényleg azt mondtam neki, hogy rá gondolok. 

Jasmine-nek szüksége van rám, hogy kezet  váltson. 

Jasmine: - "Ez a szín nagyon szép!"

Lyla: - "Tudom... nagyon! Hé, szerinted mit csinált Henri abban a boltban? Gondolod, hogy szereti a zenét?"

Jasmine: - "Ha! Hallgatlak! Már jó ideje nem hoztad fel a 'Henri' témát! Kezdem azt gondolni, hogy belezúgtál"

Lyla: Kutató a pillantása. Próbálja kitalálni hazudok e, vagy sem.

- "Ne legyél nevetséges! Tényleg nem vagyok olyan hangulatban, hogy ezzel viccelődjünk!"

Jasmine: - "Én nem viccelek!"

Lyla: - "Úgy értem... Tényleg, nem vagyok. Nem vagyok szerelmes belé. Kíváncsivá tesz. Ez minden. Téged nem?"

Jasmine: - "Hahaha! Nem, nem igazán! Miért, azt akarod, hogy kíváncsi legyek rá?"

Lyla: - "Gondolod, hogy az a pasi az apja volt, vele?"

Jasmine: - "Nem tudod elengedni, mi?!"

Lyla: - "Tessék??"

Jasmine: - "Én még csak észre sem vettem, hogy volt e vele egy másik srác vagy sem!"

Nyisd meg Henri profilját a kapcsolatoknál.

Jasmine: - "Lyla!"

Lyla: - "Igeeen... mi aaaz?! Csak annyi, hogy nagyon furcsa volt Henrit egy olyan szép boltban látni!"

Jasmine: - "Csak hagyd békén, gondolod, hogy képes vagy rá?"

Lyla: - "Kac kac kac!"

Ezután pedig nyisd meg a korábban lefényképezett kulcstartó képét.

Jasmine: - "Ó ne! Mi történt vele...? Szegény kicsi Jayem..."

Lyla: - "Ez csak egy kulcstartó, Jasmine..."

Jasmine: - "Tudom, de olyan szomorú! Hol találtad meg?"

Lyla: - "A földön... a suli folyosólyán."

Jasmine: - "Úgy néz ki, mint Tiffanyé, szerinted?"

Lyla: - "Gondolod, hogy az övé?"

Jasmine: - "Nem tom..."

26. jelenet 

Lyla szobája

Lyla: Nagyszerű napom volt! Hát drága egy nap volt, de jót tett... Könnyebbnek érzem magam! Akönyvre pillantok, amt Henri adott kölcsön. Az öltözködőasztalomon van. Jó lenne elkezdeni olvasni...

Szívesebben olvasok novellákat, főleg, ha jól végződnek... És rengeteg jó érzés van bennük. De valami más valószínűleg jót tenne nekem. És... Ez Henri könyve. Az ágyamra ültem olvasni. Ez kényelmes. Kinyitom a könyvet. Van egy oldal, ami szamárfüles... egy kis írott jegyzettel. Egy üzenet Henritől. A kézírása kicsi és nem túl elegáns, de olvasható. Elolvasom: '

Szép munka, Lyla! Kinyitottad a könyvet! Ez egy jó kezdet. :) Már csak 260 oldal van vissza, de ne aggódj, itt vagyok, hogy átkalauzoljalak a fejezeteken. - Henri' 

Hahaha! Henrinek van humorérzéke. Biztos gondolta, hogy ez a fajta könyv nem annyira az én stílusom, és próbál meggőzni, hogy elolvassam. Nem tudom, hogy ezt az üzenetet cukinak vagy... sértőnek találom! Találok egy megoldást, aminek van értelme: A viccesebb és kedvesebb lehetőséget választom.  

A folyosón

Lyla: A szünet baromi gyorsan elment! Betegnek lenni közben, nem annyira király. Olyan sok tervem volt, de úgy érzem, mintha semmit sem csináltam volna. Hát ez nem igaz. Befejeztem Henri könyvét. Ahogy a jegyzete az első oldalon ígérte, a könyv maradéka is tele volt apró megjegzésekkel nekem címezve. Henri elmondta a véleményét, kérdéseket tett fel, elmagyarázott bizonyos pontokat, amikről azt gondolta nem érteném. Az igaz, hogy néhány szó meghaladta a képességemet! De nem minden! Szóval kielégítő volt rájönni, hogy nem is vagyok annyira hülye, mint gondolta. Falra festett ördög... 

Mint általában, Henri most is itt van, az első a terem előtt. A tanárt várja egy könyvet olvasva.

- "Szia Henri!" 

Gyorsan felemelte a fejét. Egy ferde mosolyt villantott rám, amit már kezdek megszokni.

- "Nézd! Befejeztem a könyvet!" 

Henri: - "Ó tényleg! Máris?!"

Lyla: "Igen! 'Kinyitni a könyvet' nem volt olyan bonyolult, mint gondoltad!"

Elmosolyodott. 

Henri: "Remélem nem vetted rossz néven az üzeneteimet. Csak meg akartam fűszerezni a dolgokat az olvasásod során. Valahogy kételkedtem benne, hogy ilyen típusú könyvet olvasol általában." 

Lyla: - "Ez igaz... De te rávettél, hogy megtegyem. Plusz még azzal is fáradtál, hogy elhozd nekem, szóval adtam neki egy esélyt."

Henri: - "Igen."

Lyla: - "Csak hogy tudja, Uram. Okoska-nadrág-aki azt hiszi idióta vagyok, ismerem a legtöbb szó definicióját, amiről úgy érezte meg kell magyaráznod!" 

Nevetni kezdett.

Henri: - "Hahaha! Sosem kételkedtem benned! Csak biztos, ami biztos! Haragszol?" 

Lyla: Ránéztem. Elkomolyodott. Úgy döntöttem kihasználom a helyzetet... Miután úgy tűnik ő is szeret viccelődni, ennek nem szabad rosszul elsülnie. Legalábbis remélem nem fog. Lehajtottam a fejem és úgy tettem, minha zavarba jöttem volna. Nem akarom, hogy lássa az arcomat. Borzalmas színésznő vagyok. 

- "Én... hát tuladonképpen egy kicsit... Te biztos azt hiszed, hogy nekem borsonyi agyam van.. Ez... ez nagyon bántja az érzéseimet,  tudod..."

Nem látom őt, de az az érzésem, hogy kicsit aggódik. 

Henri: - "Ah! Lyla! Sajnálom... Csak ugrattalak... az egész csak egy kis vicc volt! Én... Én..."

Lyla: Ezúttal nem tehettem róla... nevetésben törtem ki.

- "Hahahaha!" 

Barátságosan a vállába bokszoltam, mintha egy haver lenne. Csípőre tett kézzel ízlelgettem a győzelmet. 

- "Hahaha! Meg vagy!! Ez megtanít téged sértegetni egy lány inelligenciáját!"

Nevetésben tört ki.

Henri: - "Komolyan, te tényleg nem ugyan azon a bolgyón élsz, mint mi többiek!"

Lyla: - "Szórakozol? Azt hittem te ülöd meg fordítva a lovat!"

Henri: - "Nem hiszem, hogy ez a helyes kifejezés..."

Lyla: - "Énbiztos vagyok benne, nagyon szépen köszönöm. Csak vicceltem."

Tiffany: - "Lyla?"

Lyla: Megfordultam és Tiffany, a másodéves, akinem nem olyan rég segítettem, állt mögöttem.

Tiffany: - "Te és Jasmine azt mondtátok, kereshetlek titeket, ha valaha bármi gondom lenne... Hát, azt hiszem, most gondom akadt..."

Lyla: Aggódom.

- "Mi történt?" 

Tiffany: - "A szünet előtt 'elvesztettem' a telefonomat. Hát azt hiszem. De én figyelek a dolgokra, tudod... A szüleim vettek nekem másikat múlt héten. Tegnap reggel még meg volt. Egész nap elő sem vettem, biztos, hogy nem hagytam el. De amikor aznap este hazamentem, mindenhol kerestem a táskámban, többször is, és ... Semmi! Eltűnt! Nyom nélkül!"

Lyla: Annyira zavarban van. 

Tiffany: - "Azt hiszem valaki egy csúnya játékot üz velem és ellopja a telefonomat és néhány egyéb dolgomat..."

Henri: - "Beszéltél a szüleidnek erről?"

Lyla: Tiffany felnézett Henrire. Nagyon kicsinek tűnik összehasonlítva vele. 

- "Ő Henri, ő... a barátom."

Tanulmányoztam az arcát, hátha az imént elhangzottaknak van valami hatása rá. Úgy tűnik elfogadta a tényt, hogy barátok vagyunk, legalábbis Tiffany előtt. Tiffany megrázta a fejét. 

Tiffany: - "Nem. Nem mertem elmondani nekik..."

Lyla: Sírni kezdett. 

Tiffany: - "Mit fognak szólni a szüleim? Hatalmas bajba kerülök! Ez biztos! Megígértem, hogy jobban oda fogok figyelni!"

Lyla: Henri Tiffany vállára tette a kezét. 

Henri: - "Figyelj, Tiffany, rendben?"

Lyla: Bólogatott.

Henri: "Nem ígérhetek semmit, de Lyla és én megpróbáljuk megtalálni a telefonodat. Lyla különben is imád szuperhőst játszani! Nem igaz?"

Lyla: Meglepődtem! Most Okoska-nadrág úr helyettem hoz döntéseket! Vádlón tekintek rá. Egy pillantással, amit azt mondja 'Nem igazságos belekeverni engem ebbe! Szétmorzsolom azt az intelligens fejedet, hogy megtanuld!' Úgy tűnik a telepátia működik. Megkapta az üzenetet.

- "Igen, segítünk. Gondolod, hogy az a két srác lehetett, akik múltkor zaklattak?"

Tiffany: - "Nem... Nem igazán tudom." 

Henri: "Van bármi ötleted hol voltál, amikor utoljára láttad a telefonodat?"

Tiffany: - "Még a táskámban volt, amikor az étkezőben ettem. Meg volt délután, amikor az osztályba mentem. És nem nyúltam hozzá óra alatt. Szóval biztosan valaki az osztályból..."

Henri: - "Gondolom próbáltad hívni?"

Tiffany: - "Igen... Senki nem veszi fel... De még kicseng."

Lyla: - "Add meg a számot, megpróbálom megint." 

Tiffanynak adtam a telefonomat, aki beírta a számát, aztán kihangosítottam a telefont. 

- "Hallom, hogy kicsörög. Azt hiszem a tolvaj nem szándékozta kivenni a SIM kártyát."

A tanárunk megérkezett.

- " Tiffany, most órára kell mennünk, ahogy neked is. Próbálj meg csinálni egy ábrát az osztályodról és írd oda a neveket ki hol ül, oké?"

Tiffany: - "Oké!"

Lyla: Úgy tűnik ez az ötlet egy kis magabiztosságot adott neki. De valójában fogalmam sincs, hogy fog ez az egész alakulni. Jézus, Henri! Elkaplak!

Tiffany: - "Nagyon szépen köszönöm, srácok!"

Lyla: Tiffany elment. Majdnem mindenki bent van az osztályban. Ez egyszer nem Henri volt az első. 

- "Mit gondoltál, Henri? Nem vagyok magánnyomozó!"

Henri: - "Tudom, tudom... De annyira magányosnak és elveszettnek tűnt! Csak arra gondoltam valószínűleg te vagy a legmegfelelőbb személy arra, hogy segíts neki."

Lyla: - "Igen, amikor sarokba szorítanak és tudom, hogy Enzo bandája békén hagyja az embereket!"

Henri az állát dörzsölte.

Henri: - "Mitt ervezel tenni? Nem hagyjuk csak annyiban, ugye?"

Lyla: - "... Nem..."

Henri: - "Na, Lyla? Segítesz nekem?"

Lyla: Egyenesen a szemembe nézett. Tényleg segíteni akar annak a gyereknek. Elpirultam. 

- "Uhh... Oké... De legközelebb lérdezz meg, mielőtt ilyen döntést hozol! Tényleg nem értelek, tudod! Egy teljesen zárkózott emberből, aki csak 'igennel' és 'nemmel' felelt, amikor valaki kérdezte, átváltoztál egy szuper magabiztos sráccá, aki másokért beszél! Teljesen elvesztem."

Henri: - "Haragszol? Bocsánat..."

Lyla: A tekintetem az övébe mélyedt. A csodálatos kék szemeibe. Úgy tűnik megint kényelmetlenül árzi magát. Az érzelmei teljes spektrumának vagyok a tanúja rekordidő alatt! De amikor ránázek és ő így néz- ... Hogy tudnék haragudni rá? Lazítottam.

- "Rendben van... Ne aggódj emiatt."

Ő is megnyugodott. 

Señora Casaniola: - "Henri! Lyla! Rátok várunk!"

Lyla: Egy apró részlet hirtelen mellbe vág. Még sosem hallotam őt kiejteni a nevemet. Ha rá gondolok... furcsa. Ami reggel történt az elég szürreális! Úgy érzem minden nap egy kicsit jobban megismerem. Minden alkalommal Henri egy új oldalát fedezem fel. Ő tényleg nincs a saját elméje csapdájában. Nem tehetek róla, de felé pillantok. Olyan izmos vállai vannak... Hirtelen hátrafordult. Nagyszerű! Annyira nyílvánvaló volt, hogy őt nézem! Elpirultam. Gyorsan elfordultam. De már túl késő. Látta, hogy őt stírölöm.    

27. jelenet

Lyla szobája

Lyla: - "Alex? Tudsz bármit arról, hogy emberek telefonokat lopnak a sulinkban?"

Alex: - "Miért? Valaki ellopta a tiédet?"

Lyla: - "Nem, nem! Nem magam miatt kérdezem! Tiffany miatt, egy másodéves... Két telefont 'vesztett el' két hét alatt... az elég sok, nem?"

Alex: - "Igen, úgy tűnik valaki tényleg ki akar tolni vele!"

Lyla: - "Én is úgy látom..."

Az osztályban

Lyla: Mindig olyan kaotikus az osztályváltás. A filozófia tanár még nincs itt. Lehetőségünk van beszélgetni egy kicsit.

Jasmine: "Miről beszélgettél tegnap Tiffanyval? Láttalak az osztály előtt. És Henrivel voltál..."

Lyla: - "Um... igen..." Eszembe jut milyen zaklatott volt és Henri ígérete. Jó ég, hogy fogom valaha is megoldani ezt a helyzetet?

Jasmine: - "Nem tűnt túl boldognak."

Lyla: - "Nem... valaki szórakozik vele és ellopja a dolgait. Két hét alatt már másodszor csórták el a telefonját.

Clement: - "Kétszer? Ah ember... Szerencsétlen..."

Tiffany: - "Lyla?"

Lyla: Tiffany az osztályunk ajtaja körül kering. Intettem neki, hogy jöjjön be. 

- "Szia Tiffany. Mi a helyzet ma...?"

Tiffany: - "Elmegy... Tessék, itt van, amit kértél. Az ábra az osztályról, a tanulók neveivel."

Lyla: Clement rám néz, azzal a zord tekintetével, de tartózkodik a megjegyzéstől. 

- "Kösz, Tiffany! Átnézem ezt és később találkozunk, hogy átbeszéljük"

Tiffany: - "Oké! Köszi! Viszlát később!"

Lyla: Tiffany elindult az osztálya felé. A mosolyt egyértelműen eltűnt az arcáról. A barátaim felé fordultam, készen arra, hogy élve felfaljanak. Ahogy sejtettem, mindketten engem néznek karba tett kézzel.

Clement: - "Te tényleg nem tudod leállítani magad, mi? Szóval most deketívet játszol?"

Lyla: - "Igen, hát, ez Henri hibája, képzeld el! Ő volt az, aki azt mondta Tiffanynek, hogy segíteni fogunk neki."

Jasmine: - Uh... Ugyanarról a Henriről beszélünk?"

Lyla: - "Igen, ugyanarról! Sokkal barátságosabb, mint gondolnátok! Garantálom!"

Clement: - "Hát... Mit adott a kis másodéves neked?"

Fényképezd le a listát, és mutasd meg a barátaidnak. 

Lyla: Lássuk... Fogalmam sincs mit nézek. Nem igazán vagyok egy jó detektív. 

- "Nézd... Gabriel Zhuang..."

Jasmine: - "Ismered őt?"

Lyla: - "Nem, de ismerős a neve! Clement? Jelent neked bármit is ez a név?"

Clement: - "Ez Remi vezetékneve."

Lyla: - "Kié?"

Clement: - "Az egyik srác, Enzo bandájából." 

Lyla: - "Ó Igen! Igazad van! Ez melegítős 1!"

Lyla: Jasmine a szemét forgatta. Ez a Gabriel Zhuang pont Tiffany mögött ül... Ha ugynúgy hívják, mint Remit, ez az jelenti, hogy biztosan rokonok.

Az udvaron

Lyla: Mielőtt az étkezőbe megyünk, meg akarom találni Tiffanyt. Ez a dolog az azonos vezetéknévvel az egyetlen nyom eddig!

Jasmine: - "Mit keresel?"

Clement: - "Igen, éhes vagyok! Mehetnénk?"

Lyla: - "Menjetek nélkülem, majd később találkozunk!"

Clement: - "Ahogy akarod... Éhezem!!"

Lyla: A barátaim elmentek és én elindultam, hogy megkeressem Tiffanyt. De helyette Henrit találtam. Egy könyv volt a kezében, de figyelmesen nézett engem. Anélkül, hogy elfordult volna, becsukta és letette a könyvet. 

- "Szia."

Henri: - "Szia."

Lyla: - "Tiffany ma reggel odaadta az ábrát az osztályáról." 

Elővettem a telefonomat, hogy megmutassam neki.

- "Be kell vallanom, nem igazán tudom, hol kezjük."

Henri: - "Hát, mond bármelyik név is valamit?"

Lyla: - "Nos... ez a Gabriel Zhuang mond. És pont mögötte ül. Véletlen lenne?"

Henri: - "Nem tudom... Ismered őt?"

Lyla: Henri közelebb hajolt hozzám, hogy jobban átlássa a képet Tiffany ábrájáról. A hirtelen közelsége elgyengít. Miközben ő a képet nézte a telefonomon, nem tehetek róla, de észrevettem  néhány dolgot. A bőre, a haja, a hosszú szempillái... a szája... Adtam magamnak egy mentális pofont, hogy felébredjek az álmodozásból.

- Tiffanyt keresem, hogy kérdezzek néhány dolgot." 

Nem okoz gondot megtalálni. Ahogy felnéztem, megláttam a padon egyedül ülni. Csatlakoztam hozzá. 

- "Hé! Mit csinálsz itt egymagadban?"

Tiffany: - "Hát csak... Nincs sok barátom az osztályban! De nem igazán zavar, hogy egyedül kell lennem!"  

Lyla: Próbálja a bátrat játszani. Melléültem. 

Nyisd meg Remi profilját.

Lyla: - "Jelent ez a srác bármit is neked?" 

Tiffany: - "Igen! Ez Gabriel bátyja... Néha kint várja őt. Majdnem pont így néz ki és pont ugyanígy öltözködik."

Ezután kérdezd Gabrielről.

Lyla: - "Tudnál kicsit mesélni róla?"

Elkerekedett a szeme.

Tiffany: - "Nem igazán kedvel engem... Amikor órán vagyunk, 'Tiffany Hercegnőnek A Tanár Kis Kedvencének' hív.""

Henri: - "Ez elég éretlen!"

Lyla: - "Igen, nagyon éretlen... Miért 'hercegnő'?"

Tiffany: - "Azt hiszi, nagyképű vagyok és mindenkinél jobbnak gondolom magam."

Lyla: Henrire néztem. Eléggé zavarja amit Tiffany mond. 

Majd nyisd meg Tiffany kulcstartójának képét

Lyla: - "Mondj meg nekem valamit, néhány napja ezt találtam."

Tiffany szeme tágra nyílt.

Tiffany: - "A... a kulcstartóm! Megtaláltad?"

Henri: - "Wow... Mondhatom látott már jobb napokat is..."

Tiffany: - "Ó ne... Ez teljesen kiborít.. Az anyukám vette nekem... Ezeket már nem lehet kapni."

Lyla: Henri és én pillantást váltottunk. Nagyon sajnáljuk őt. 

Nagyszerű, ez Clement... Elnézést kértem és felvettem a telefont.

Clement: - "Lyla?! Mi a francot csinálsz?! Nélküled fogunk enni... Csak tudatni akartam. Azonnal indulj!"

Lyla: - "Hű! Milyen parancsolgató!"

Clement: - "Komolyan, gyerünk..."

Lyla: - "Oké, oké, indulok."

Letettem. 

- "Hé, srácok, mennem kell..."

Henri: - "OKÉ."

Lyla: Elindultam az étkező felé.

28. jelenet

Az étkezőben

Clement: - "Végre! Megcsináltad! Elég sokáig tartott!"

Lyla: - "Bocsi!!!"

Jasmine: - "Még mindig a rejtélyedet próbálod kitalálni?"

Lyla: "Igen.. Úgy tűnik Gabriel Remi öccse. Tiffany azt is elmondta, hogy  'tanárkedvenc'-nek csúfolja és nem kedveli őt túlzottan."

Clement: - "Hát ez nem túl sok."

Lyla: - "Tudom! De másom nincs..."

Messziről látom Remit Enzoval és a többi melegítőssel ülni. Hangosan röhögnek valamin. Egy kicsit túl hangosan. Ettem az ebédemet, de nem tudtam levenni a szemem a srácok asztaláról, még a barátaimat sem hallottam. Az ebédidőnek vége, elhagyni készültünk az étkezőt... de az az utolsó pillanatban irányt változtattam és elindultam Enzo és Remi asztala felé. 

Enzo: -"Hé! Babapofi! Szeretnél az asztalomnál enni?? Mindig van hely a számodra."

Lyla: - "Nem kösz, Enzo, már ettem. Valójában a segítségedre lenne szükségem valamiben."

Enzo: "Ó igen? És ki mondta neked, hogy a segítségem ingyen van?"

Lyla: Elindult felém, a mellkasát kidüllesztve. Úgy teszek, mintha nem venném észre. A bandája felé fordultam és mindekinek az asztalnál címeztem. Amit tenni fogok az egy kicsit rizikós... De úgy is megteszem, egy mosollyal. 

- "Hallottatok bármit az ellopott telefonokról?"

Remi grimaszolva nézett rám, aztán motyogott valamit. 

Remi: - "Mi... Mi van?? Mit tudnánk róla? Minket vádolsz? Azt hiszed elloptunk pár telefont?"

Lyla: - "Semmi ilyesmire nem céloztam, Remi."

De a reakciója sokat elárul...

Lyla: - "Van egy barátom, akitől két telefont is elloptak. Szóval csak megkérdezek mindenkit. Az osztálytársaimmal kezdem. Kutatást végzek!"

Remi: - "Nem tudunk róla semmit."

Enzo: - "De ha bármit találunk, tudatjuk veled. Csak NAGYON kedvesnek kell lenned velünk..."

Lyla: - "Köszi, Enzo. Tovább keresgélek."

Ezzel elhagytam az étkezőt.

Az osztályban

Lyla: A ma délutáni órák nagyon gyorsan elmentek. Most az egyszer nem unatkoztam. Ez nem gátol meg abban, hogy Remin és a viselkedésén gondolkodjak. Biztos vagyok benne, hogy tud valamit azokról a telefonokról. Bár kíváncsi vagyok mi a kapcsolata ezzel az egésszel? Megszólalt a csengő és mindenki azonnal elhagyta az osztályt, kivéve Henrit. Habozás nélkül elindult felém. 

Henri: - "Találtál bármit?"

Lyla: - "Nem, felügyelő! Mi a helyzet veled? Megkaptad már a laboreredményeket?"

Mosolygott.

Henri: - "Túl sok tévét nézel..."

Lyla: - "Te beszélsz! Te vagy az, aki belekevertél minket ebbe az egészbe!"

Henri: - "Szerintem ez nagyon jól áll neked... Megmenteni fiatal lányokat a veszélytől... tökéletes számodra, igaz? Komolyra fordítva, találtál bármit?"

Nyisd meg Remit a kapcsolatoknál

Lyla: - "Beszéltem a Melegítősökkel délben. A hülyét játszottam és megkérdeztem hallottak e valamit a telefonlopásokról."

Henri: - "Remi hogy reagált?"

Lyla: - "Ő volt az első, aki bármit is mondott... És a viselkedése határozottan gyanús volt!"

Henri: - "Érdekes... Gondolod, hogy ő volt az egyik, aki telefont lopott?"

Lyla: - "Fogalmam sincs! Bizonyíték nélkül nem akarom megvádolni, még ha minden tényező arra utal is, hogy részt vett benne. Minden esetre kényelmetlenül érezte magát. Mintha még kicsit félt is volna..."

Henri: - "Hmmm... Próbáld újra hívni Tiffany telefonját."

Lyla: - "Már többször próbáltuk..."

Henri: - "Próbáld újra, kérlek."

Lyla: - "Jó."

Megnéztem a híváslistámat és felismertem a számot, amit Tiffany adott. Kihangosítottam, hogy Henri is hallja. Felém hajolt. Furcsán érzem magam. Gyerünk... Ez nem az első eset, hogy ilyen közel vagyok egy fiúhoz! A hang a vonal másik végén visszahozott a valóságba. 

Jules: - "Halló?"

Lyla: Totál meglepődtem, Henrire néztem. Ő is megdöbbentnek tűnt. De ahogy látta, hogy nem mondok semmit, a telefonom megragadásával reagált.

Henri: - "Halló? Ki van ott?"

Jules: - "És ott? Most találtam ezt a telefont egy kukában. Csörögni kezdett, ahogy erre sétáltam. Így felvettem."

Henri: - "És lehetséges lenne, hogy visszakapjuk?"

Jules: - "Igen, az udvaron vagyok. A boltív alatt. Várlak. Hogy nézel ki? Én vörös kabátot viselek."

Henri: - "Magas vagyok, szőke, szemüveges. Egy lány lesz velem. Úton vagyunk."

Lyla: Letette és elindultunk az udvarra. 

Az udvaron

Lyla: Kiértünk az udvarra és egy nagy rakás diákot láttunk. A rácot kerestük a piros kabátban. Gond nélkül megtaláltuk és egyből felismertük. Integetett nekünk azzal a kezével, amelyikben Tiffany telefonja volt.

Henri: "Szia. Köszi, hogy visszaszolgáltatod. Henri vagyok, ő itt Lyla."

Jules: - "Hé... Jules vagyok."

Lyla: A legszebb mosolyomat villantottam Jules-ra, mivel úgy tűnt nem fogjuk olyan egyszerűen visszakapni a telefont. Jól van, legalább úgy tűnik a mosolyomnak van valami hatása. Úgy tűnik Jules a varázslatom alatt áll. Henri felvonta a szemöldökét, amikor észre vette a kis játékomat, ezért meggondoltam magam. 

- "Jules, megnézhetjük a telefont?"

Jules: - "Hát... persze!"

Lyla: Odaadta a telefont. Jellemző. Rózsaszín és hasonlít a leírásra, amit Tiffany adott nekünk... Tuti, hogy az övé. Henrire néztem és bólintottam. 

- "Ez az a telefon. Megtaláltuk!"

Jules: - "Hé! Hogy tudod bizonyítani, hogy a tiétek? Csak felhívni a számot nem elég nekem."

Henri rám nézett. Nem számított ilyen problémára. .

- "Öm..."

Jules: - "Ha a tiéd, oldd fel!"

Lyla: Áucs. Ötletem sincs hogy oldjam fel... Hacsak... Tiffany hatalmas Jay rajongó... Próbálhatnék egy 'J' betűt rajzolni a képernyőre, hátha feloldja. Ugyanazokat a gombokat kellene használnom, hogy beírjam a helyes 'J'-t.

Ahhoz, hogy feloldjuk Tiffany telefonjának a zárját, megpróbálkozunk egy J beírásával.

Lyla: - "Íme!"

Henri csendben, megkönnyebbülten sóhajtott fel mellettem.

- "Kösz még egyszer, hogy visszaadtad! Fogalmam sincs ki űzött ilyen aljas tréfát, hogy a szemetesbe dobta, de egyáltalán nem vicces!" 

Jules: - "Nem gond!"

Lyla: Még utoljára melegen rámosolyogtam. Jules elpirult és elment. 

Henri: - "Le vagyok nyűgözve. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan megtalálod az egyik telefont!" 

Lyla: - "Az igazadt megvallva, én sem! Habár még mindig nem tudjuk ki tette..."

Henri: - "A tolvaj biztos beijedt. Meggyőződésem, hogy ott volt, amikor beszéltél Enzo bandájával."

Lyla: - "Én is azt hiszem..."

Henri: - "De te végig láttad! Tiffany szerencséjére!"

Lyla: - "Igen, de nem voltam egyedül. Szerencsére te is itt voltál."

Henri: - "Öröm volt."

Lyla szobája

Lyla: Annyira örülök Tiffanynak! Legalább az egyik telefonját visszaadhatom. Olyan izgatott. Ennek ellenére, a tolvaj még mindig odakint van... 

Alex: - "Szóval? Mi a helyzet a telefon incidenssel? Az informátoraim azt mondták nyomozást vezettél a suliban!"

Lyla: - "Igen! Azt hiszem sikerült elriasztanom a tolvajt, biztos berezeltek, amikor meghallották, hogy erről beszélek. Valaki megtalálta a második ellopott telefont egy szemetesben. Furcsa."

Alex: - "Csak egy újabb nap Lyla Metropoliszának életében!"

Lyla: Alex elhagyta a szobámat büszkén a viccére. Henri egész végig mellettem volt. Ez jó dolog, azt hiszem! Ő az oka annak, hogy eleve részt vettem benne! És ez jó... is... mert... mert, hát meg van... ketten könnyebb volt.... Apránként elengedi magát. Már nem érzi annyira kellemetlenül magát velem és a bandával. Nagyon tetszik, hogy körülöttem van. 

29. jelenet

A suliban

Lyla: Ezegyszer nem késtem! Olyan izgatott vagyok, hogy visszaadhatom Tiffanynak a telefonját. Ugyanott ül, mint amikor először találkoztunk. Mosolyogva sétáltam felé a telefonjával a kezemben. Felpattant és felém rohant. 

Tiffany: - "Lyla!!! Az az én telefonom???"

Lyla: - "Persze! Henri és én megtaláltuk!"

Izgatottan ugrált fel-le.

Tiffany: - "Ó! Köszi, köszi, köszi!!"

Lyla: - "Henrinek is köszönd meg! De nem tudom hol lehet..." 

Tiffany: - "Nem felejtem el!"

Lyla: - "Egyébként nem ártana sokkal jobban odafigyelned. Megtaláltuk a telefont, de a tolvajt nem..."

Tiffany: - "Oké."

Az osztályban

Monsieur Novarra: - "Helló mindenki. Ma valami nagyon fontosról szeretnék beszélni nektek. El fogtok kezdeni dolgozni a prezentációitokon. Csak ki szeretném emelni a feladat fontosságát. Egy partnerrel fogtok dolgozni hónapokon keresztül. Ideális esetben április elején kell leadnotok az elkészült projekteket."

Lyla: Április??? Az jó messze van! Még csak november van...

Monsieur Novarra: - "Ti választhatjátok ki a témát a listáról, amit nemsokára kiosztok. Kaptok egy pár percet, hogy kiválasszátok kivel akartok dolgozni." 

Lyla: Micsoda dilemma. Clement, Jasmine és én egymásra néztünk. Melyikünket hagyjuk ki? Mindenki felkelt és hatalmas a hangzavar, de úgy tűnik majdnem mindenki gyorsan talált párt. Természetesen csak Henri maradt a helyén. 

- Figyeljetek srácok, ti csak dolgozzatok együtt."

Jasmine: - "Mi? De... te mit fogsz csinálni? Kivel fogsz dolgozni?"

Clement: - "Van egy ötletem..."

Lyla: - "Henrivel."

Clement: - "Teljesen kiszámítható..."

Lyla: - "Úgy értem, nézz rá! Teljesen egyedül van és mindenképp közülünk valaki dolgozna együtt vele. És tekintve, hogy én jövök ki vele a legjobban..."

Jasmine: - "Biztos vagy benne, hogy ez megfelel neked? Csak azért, mert az utóbbi pár napban többet beszélt veled, még nem jelenti azt, hogy a legjobb barátoddá fog válni, tudod?"

Lyla: -"Igen, tudom! De... Tényleg van választásom?"

Jasmine: - "..."

Lyla: Felkeltem és Henrihez mentem. 

- "Henri?" 

Meglepetten fordult meg.

Henri: - "Igen...?"

Lyla: - "Szeretnél... velem dolgozni?"

Henri: - "? Sajnálsz?"

Lyla: Csípőre tettem a kezem. 

- "Hahaha nem! Nem hagyom, hogy ezt újra elkezd! Clement, Jasmine és én hárman vagyunk! És, csak hogy tudd, 'párban" dolgozni kettőt jelent! Szóval egyikünknek fel kellett áldoznia magát, hogy veled dolgozzon. És most már biztosan tudod, hogy imádom a hőst játszani, nem igaz?"

Az őszinteségem meglepte.

Henri: - "Egy önfeláldozás, igaz?"

Lyla: - "Igen! Látod! Ez nem sajnálat!"

Henri: - "Hmmm... Ennyire borzasztó a partneremnek lenni?"

Lyla: Ezt mosollyal az arcán mondta.  

- "Még fogalmam sincs! Meglepetés lesz! Olyan izgalmas! Szóval? Mit mondasz? Ettől függetlenül, az a benyomáson, hogy nincs választásod... Borzasztóan sajnálom!"

Kinyúlt, hogy kezet rázzunk.

Henri: - "Nekem megfelel."

Lyla: Megráztam a kezét. Hatalmas kezei vannak. Erős, meleg, de valahogy durva.

Monsieur Novarra: - "Mindenki talált párt? Tökéletes. Most cseréljetek helyet, hogy a partneretek mellett ülhessetek." 

Lyla: Ehh! Erre nem gondoltam! Nagyon is tetszik ott, ahol ülök. Látom, hogy Clement kényelmesen ül a székemen. Integet, kicsit, mint Kate Middleton, amikor a tömegnek integet. Hatalmas gúnys mosolyt villant, próbál a bőröm alá mászni... Összeszedtem a cuccom és Henri mellé ültem. Egészen elöl. Sosem ültem ilyen közel a táblához. A harag teljesen szemmel látható az arcomon. De ez úgy tűnik szórakoztatja Henrit. 

Henri: - "Meglátod ez a legjobb hely."

Lyla: - "Imádom a humorérzékedet."

A tanár kiosztotta a témakörök listáját. Ránéztem. Természetesen olyan, mint a 'videó játékok' és a 'körömlakk' nem szerepelnek rajta. Mily csalódottság. 

Henri: - "A biogazdálkodás jelenlegi tendenciái."

Lyla: - "Micsoda?"

Henri: - "Mit gondolsz a témáról?" 

Lyla: Öm, én nem igazá... Nem.

- "Öm nincs itt... nem tudom... valami kicsit... mókásabb?"

Henri: - "Talán, de mindenki a 'mókás' témát akarja választani. Azt hiszem az lenne az okos döntés, ha olyat választanánk, amit senki más, csak hogy érdekesebb legyen."

Lyla: - "Igen... ez nem rossz ötlet..."

Henri: - "Úgy tűnik, hogy lenne értelme bárkinek is az ekológiában... Ha jól emlékszem, most olvastuk el mindketten a 'Global Solutions for Massive Disorter'-t. Már jól indulunk."

Lyla: Elgondolkodtam egy pillanatra. Ez igaz, igaza van. Anya és apa miatt kiskorom óta ilyen dolgoknak vagyok kitéve. 

- "Oké! Bízom benned!"

Felragyogott az arca.

Monsieur Novarra: - "Szóval ti ketten választottatok témát?"

Lyla: - "Igen! 'A biogazdálkodás jelenlegi tendenciái'-t választjuk!"

Novarra úr arca is felragyogott. Fények fesztiválja van itt!

Monsieur Novarra: - "A! Nagyszerű! Annyira örülök, hogy valaki kiválasztotta ezt! Valószínűleg ti vagytok az egyetlenek! Izgatott vagyok, hogy láthatom mit hoztok ki ebbből! Ki kell találnotok egy megközelítést, mielőtt tényleg nekiálltok dolgozni."

Lyla: Tovább ment a szomszéd asztalhoz.

Henri: - "Hmmm... Azt mondanám, hogy biztosan nem vagy közömbös az iránt, amit ez a tanár mondd."

Lyla: Hopsz. Az arckifejezésem bizonyára kissé túl sokat elárult, amikor Novarra úr akár csak egy kicsi figyelmet is szentelt nekem. Elpirultam. Az ilyen megjegyzések egy kissé zavarba hoznak, még ha Clement, Jasmine és én gyakran nevetünk is rajta. De Henritől egy kicsit bosszantó.  

- "Én.. én... nem!"

Rám mosolyog, mint aki pontosan átlát rajtam. Pff... Az ember azt gondolná, hogy Clementtel lóg...

- "Csak nagyon bírom Novarra urat. Más, mint a többiek, annyira okos."

Henri: - "... Ritka, hogy a tanulók ennyire rajonganak a tanárjaikért. Legtöbbször a diákok megpróbálnak elmenekülni a tanárok elől, és amikor mégis beszélniük kell velük, mindig úgy tűnik, hogy megpróbálnak nyalizni, vagy ilyesmi."

Lyla: Eléggé úgy tűnik, hogy tapasztalatból beszél. Talán többször is hívták már 'talpnyalónak'. Ami engem illet, sosem vádoltak ezzel. Annak ellenére sem, hogy mindenki tudja mennyire bírom Novarra urat, senki nem nevezett még így. 

- "Múlt évben a tanárom volt... Azóta kedvelem őt. Ez az egyetlen óra, ahol nem érzem úgy, hogy halálra unom magam!"

Henri: - "Igen, értem. Az igaz, hogy ő tényleg elég érdekes személyiség."

Lyla: - "Imádom őt! De ez nem jelent többet normális csodálatnál! Öm... Úgy értem... Érted... Ugye? Csak egy nagyszerű tanár, akit nagyon kedvelek! Én nem... tudod... érted?" 

Rám mosolygott. Azt hiszem máris túl sokat mondtam. 

Henri: - "Rendben, rendben, nem kell védekezned! Vettem."

Lyla: Igen igaz... Témát kell váltanom! Gyorsan!

- "Szóval! Nálam, vagy nálad?"

Henri: - "Tessék?"

Lyla: - "Öm igen... Nem igazán tudunk beszélgetni a könyvtárban... Ami azt jelenti, hogy találnunk kell egy helyet, ahol olyan hangosan beszélhetünk a projektről, ahogy akarunk. Szóval, inkább kezjük nálunk, vagy nálatok? Szombaton délután találkozhatunk nálunk. A szüleim és a bátyám otthon lesznek, de nem fognak zavarni."

Henri: - "Hát nem igazán gondolkodtam ezen... 

Lyla: - "Nyugi! Nem fogom lefoglalni az összes szombatodat! Ugyanakkor nem igazán van más választásunk. Kénytelen vagyunk találkozni sulin kívül is, ha tényleg jó munkát akarunk prezentálni."

Henri: - "Igen, tudom. Értem. Találkozhatunk nálad szombaton délután 2-kor. Nekem megfelel."

Lyla: - "Fantasztikus! Itt van a számom. Küldj nekem egy üzit, így meg lesz a tiéd."

Kicsengettek. Elindultunk. 

Étkező

Jasmine: - "Szóval, hogy ment Henrivel?"

Lyla: - "Nagyon jó!"

Clement: - "Melyik témát választottátok?

Lyla: - "A biogazdálkodás jelenlegi tendenciái."

Clement: - "Ez... megindítóan fenséges."

Lyla: - "Gúnyolj csak ki, ha akarsz! De csak hogy tudd, Novarra úr naaagyon boldog volt, hogy ezt a témakört választottuk!"

Clement: - "Akkor gratulálok! Meglepődtemt volna, ha nem!

Lyla: - "És ti? Mit választottatok?"

Jasmine: - "Mai háborúk."

Lyla: - "Nem rossz!"

Jasmine: - "És... Hogy fogjátok csinálni? Találkozni fogtok sulin kívűl?"

Lyla: Jasmine rám mosolyog. 

- "Igen! Szombaton találkozunk nálunk."

Clement: - "Hű! Nem vesztegetitek az időt!"

Lyla: - "Persze, hogy nem! Mi fogjuk kapni a legjobb jegyet az egész osztályban!"

Clement: - "Te nem viccelsz!"

Jasmine: - "Ha Novarra úr szóba kerül, Lyla nem szarakodik!"

Clement: - "Ez segít neki realizálni, hogy valójában van agya a csajnak, így ha 18 lesz, feleségül veheti őt tisztességgel!"

Jasmine: - "Az tisztességesen! Ostoba!"

Clement: - "Tök mindegy, ugyanaz!"

Jasmine: - "És ha belegondolok, vele kell dolgoznom ezen a feladaton, ami az év végi jegyünk nagyrészét adja..."

Clement: - "Hé! Ebből elég!"

Lyla: Jasmine és én nevettünk. Sikerült felbosszantanunk szegény Clementünket!

30. jelenet 

A suliban

Tiffany: - "Lyla?"

Lyla: - "Hé Tiffany! Minden rendben?"

Tiffany: - "Igen! Csak nem tudom hogy köszönjem meg..."

Lyla: - "Ne aggódj emiatt! Bár tudnám ki tette..."

Tiffany: - "Valójában... ha már szóba került... itt van egy fotó a telefonomba, amit nem én csináltam. Nem sokat látni, de gondoltam érdekelhet."

Lyla: - "Tényleg! Igen... Nagyon is! El tudnád küldeni?"

Tiffany: - "Persze!"

Lyla: Elővette a telefonját, és elküldte nekem a kérdéses fotót. Ahogy mondta, nem sokat mond. De mintha ez a kabát ismerős lenne valahonnan!

Lylaék nappalija

Lyla: - "Anya, van egy hatalmas projektünk töriből és földrajzból! Több hónapot vesz igénybe! És párban kell dolgoznunk. Átjöhet a partnerem szombaton, hogy dolgozhassunk rajta?"  

Caroline: - "Természetesen, nem probléma. Mikor?"

Lyla: - "2-kor. Nem fogunk zavarni."

Caroline: - "Oké."

Lyla: - "Köszi, anya!"

Lyla szobája

Lyla: A kezem nyirkos. Nyugalom! Henri pár percen belül itt lesz... Aaaa!! Pánikolok! Komolyan, ez nem az első alkalom, hogy valakivel egy projekten dolgozom a suliból! Tudom... tudom... Nem ez az, amiért ideges vagyok. A tény, hogy egyedül leszek vele, nálunk... Aaaaa! Ez ő! Teljes sebességgel repültem ki a szobámból, majdnem elnyaltam. Nagyon elcseszted, drágám! Higgadj le!!

Nappali

Lyla: Alex előbb ért oda. Ő nyitott ajtót.

Alex: - "Mit csinálsz itt?"

Lyla: És itt vagyunk... 

Henri: - "Helló, örülök, hogy megismerhetlek, Henri vagyok. Azért vagyok itt, hogy Lylaval találkozzak. Együtt dolgozunk egy projekten."

Alex: - "Mi? Veled dolgozik??"

Lyla: - "Henri! Hé! És te, Alex, hagyd békén. Legalább köszönhettél volna! Henri, ő itt az én bosszantó, de nagyon figyelmes és érzékeny bátyám."

Alex: - "Aha, nem izgat. Mindegy, léptem. Remélem jól szórakoztok."

Lyla: A bátyám elment. Mondtam Henrinek, hogy jöjjön be. 

Caroline: - "Nos! Helló fiatal ember!"

Henri: - "Üdv asszonyom! Henri vagyok."

Lyla: Kezet fogtak. 

Caroline: - "Caroline  vagyok, Lyla anyukája. Úgy örülök, hogy találkoztunk. Várj!... De... te vagy 'Heri'... az a 'Henri'??"

Lyla: Anyaaaaaaaaaa! Ne már!! Henri meglepetten néz rám. Teljesen váratlanul érte. 

Henri: - "Um... igen..."

Lyla: Érzem, hogy elpirulok. Morcosan nézek anyára, de ő nem néz rám. Anya a legtehetségesebb a kínos ostobaságok elszólásában. 

- "Igen, anya,ő itt Henri. Hivatalosan találkoztatok. Most mehetünk?"

Caroline: - "Remélem produktívak lesztek, gyerekek!"

Lyla szobája

Lyla: A szobámba mentünk. Becsuktam az ajtót és sóhajtottam. Nem tudom Alex és Anyu reakciója közül, melyik volt a rosszabb.

Henri: - "Anyukád kedves."

Lyla: - "Igen... csak néha kicsit túl sokat beszél..."

Nem kérdéses, anyám lánya vagyok!

Henri: - "Azta, ez aztán az őrületes körömlakk gyűjtemény."

Lyla: - "Igen! Jasmine és én imádjuk!"

Henri: - "Azt látom... Nincs egy csomó ugyanolyan színed?"

Lyla: - "Neeem! Semmit sem tudsz! Nézd, ebben a rózsaszínben van glitter! Ebben is van, de ha közelebbről nézed, azok a darabok sokkal nagyobbak, mint az előzőben! És ez a rózsaszín... majdnem piros! És ez itt közelebb van a fuksziához!"

Úgy néz rám, mintha kínaiul beszélnék. Amennyire én tudom, lehet, hogy beszél kínaiul! De tutira nem beszél körömlakkul! Ez biztos! Leültem az asztalomhoz és megfogtam valamit, amivel írhatok. Mondtam, hogy üljön az ágyamra. Kinyitotta a táskáját és előszedte a dolgait.

Henri az ágyamon ül.

Henri az ágyamon ül.

Henri az ágyamon ül.

Fészkelődök a székemen, mint egy gyerek.

- "Na? Valami ötlet? Hol kezdjük?"

Egy kicist úgy teszek, mintha 'egy csomót gondolkodtam volna rjta'! Valójában alig jutott eszembe! Azt hiszem világosan átlát rajtam. Nem mondd semmit. Túl udvarias. Elkezdi magyarázni, hogy neki van már néhány ötlete. Aztán informál, mik azok. Olyan okos... Magamtól sosem tudnék kitalálni ilyet. Elmondtam neki az ötleteimet. Nekem nincs annyi, mint neki, de azt hiszem van egy, ami elég érdekes. 

Henri: - "Elég jónak tűnnek."

Lyla: - "És most, mit csinálunk? Kivágunk néhány tuti képet a szüleim újságaiból és kartonlapra ragasztjuk őket?"

Henri: - "Hahaha! Nem tudom. Arra nem igazán gondoltam, hogy fogjuk prezentálni..."

Lyla: - "Hát ebben a pillanatban én sem."

Körbefutottunk pár ötletet... semmi látványos. Van egy nagyszerű témánk, de elkerül bennünket az ihlet. Egyet biztosan tudunk: valami eredetit akarunk. Majdnem egy órája beszélgetünk, de nem jutottunk semmire. Anélkül, hogy észrevettem volna, jó darabig ültem az ágyon közvetlenül előtte. 

Mindketten az ágyamon vagyunk. 

Mindketten az ágyamon vagyunk. 

Mindketten az ágyamon vagyunk. 

Felkeltem. 

- "Gyerünk, szívjunk egy kis friss levegőt! Menjünk be a városba. Itt csak körbe-körbe járunk."

És meg fogok őrülni.

Henri: - "Jó ötlet. Talán kapunk valami inspirációt."

31. jelenet

A városban

Lyla: - "Ez olyan szép! Egy felhő sincs az égen! Imádom, amikor ilyen! Még akkor is, ha kezd hideg lenni!" 

Henri: - "Igen."

Lyla: Oké, szóval az időjárásról beszélgetni nem az ő műfaja. Üzenet kézbesítve. A városban sétáltunk. Szombat délután mindenki kint van. Folyamatosan a projektről beszélgettünk és még jó néhámy ötlettel álltunk elő. A tény, hogy elolvastam a könyvét néhány hete, sokat segített rajtam. Minden élénken él a fejemben. Nem sok információ menekült el előlem. Henri lelassított egy videójáték bolt előtt. Korábban még sose vettem észre...

Henri: - "Gond lenne, ha beugranánk egy percre...? Megvárhatsz kint, ha gondolod, nem kell bejönnöd velem. Utána bemehetünk a körömlakk boltba is, ha van kedved!"

Lyla: A szememet forgattam. 

- "Kicst sem zavar! Ne aggódj emiatt!"

A játékboltban

Lyla: Henri bement a boltba. Az eladó épp egy beszélgetés közepén volt egy másik vevővel.

Eladó: - "Nem, Gabriel, ha még egyszer idejössz és olcsóbban akarod elvinni a GTA 6 gyűjtői kiadását, ki foglak dobni! Nem éri meg a fáradtságot!"

Gabriel: - "Komolyan, Yoann! Ezúttal meg van, amire szükséged van, matekozz!"

Lyla: Henri felém fordult.  Azt hiszem mindketten ugyanarra gondoltunk. Ez nem Gabriel, Remi öccse? Madjnem ugyanolyan ruhát visel, mint Melegítős 1 és nagyon hasonlítanak egymásra. Gabriel elővett néhány számlát, fizetett, aztán elment. Henri a pulthoz lépett. Az eladó elég hamar felismerte. 

Yoann: - "Hé! Henri! Hé, ember! Megérkezett a rendelésed! Meghalsz, ha meglátod!"

Lyla: Henri kétségkívűl ismeri az eladósrácot. Biztos gyakran jár ide.

Henri: - "Hé Yoann. Köszi! Mivel tartozom?"

Lyla: Az eladó megmondta az árat, Henri pedig fizetett. Végre Yoann észrevett engem is.

Yoann: - "Ó! Elhoztad a barátnődet! Bámulatos! Hé! Jo! Henri behozott egy lányt!"

Henri: - "Nem, nem! Yoann!"

Janathan: - "Ha! Nem hiszlek el! Tényleg igaz, csinos!"

Lyla: Minden olyan gyorsan történik, azt se tudom mit mondjak! A lábujjamtól a fejem bubjáig elpirultam.

Henri: - "Srácok! Mi nem járunk! Ő Lyla... Csak egy... barát."

Lyla: Rám nézett, a szája széle mosolyra görbült. 

- "Örülök a találkozásnak. Henri osztályába járok és... ÚRISTEN!"

Pont mellettem a Last Fantasy 18 legújabb gyűjtői kiadása... eladó közvetlenül az orrom előtt!

- "Hű! De... hisz nektek meg van a legújabb Last Fantasy! Gyűjtői Kiadásban!!! Istenem, istenem, istenem! Ez annnnyira KIRÁLY! Már mindenhol elfogyott!"

Henri: - "Várj... várj... Te ismered ezt a játékot??"

Lyla: - "Persze! Az összes korábbi részt végigjátszottuk a bátyámmal! Hát, nem volt könnyű megtalálni a végső fegyvert a 17. -ben, de ezen kívűl mindet megvertük! Még Jeranovat is!"

Jonathan: - "JERANOVA!!"

Yoann: - "Azt a gazembert a legnehezebb legyőzni az egész saga-ban!"

Lyla: - "Tudom! Ezért vagyok olyan büszke magamra! Azta! Nektek a Battle Hero Super Tonic sorozat is meg van! Várj, míg Alex ezt megtudja!!"

Henri: - "Azzal is játszol?"

Lyla: - "Um aha! Mind meg van!  A kedvenc képregénysorozatom adaptációja! A játék nem annyira jó, de legalább meg kell nézni. Imádom a színészt!"

Yoann: - "Hol találtad ezt a lányt??"

Lyla: - "Wow! Még figurák is vannak! Még sosem láttam személyesen!"

Jonathan: - "Hahaha! Valójában ő még nálad is rosszabb, Henri!"

Lyla: Jonathan and Yoann nevettek. Henri még mindig le van sokkolva. Rám mosolyog. 

Henri: - "Ha ezt sejtettem volna..."

Lyla: - "Mit sejteni?"

Henri: - "Bármit, de ezt nem! Ha őszinte akarok lenni... annyira nem lep meg..."

Lyla: - "?"

Henri: - "Veled kapcsolatban már nem sok dolog lep meg. Na, visszamegyünk?"

Lyla: - "Igen."

Henri: - "Jól van, sziasztok srácok!"

Yoann: - "Sziasztok!"

Jonathan: - "Mázlista!"

Henri: - "Mehetünk... vagy van valami, amit meg akarsz nézni?"

Fényképezd le a polcon a játékot, amit meg akarsz venni Alexnek

Lyla: Nem a kedvenc játékom, de tudom, hogy Alex imádja! Tudom, hogy imádni fogja ezt a boltot. Uh... Valójában... Az ár... Egy kissé húzós! Baromi drága!

Majd nyisd meg Gabriel profilját.

Henri: - "Gondolod, hogy ő volt az 'a Gabriel'?"

Lyla: - "Nem tudom... el kell ismernem, hogy úgy nézett ki, mint Remi."

Henri: - "Igen. Én is észrevettem a hasonlóságot." 

Lyla: - "Láttad az árát, annak, amit megvett? Az a doboz szett egy vagyonba kerül!"

Henri: - "Ez az, ami aggaszt..."

32. jelenet

A városban

Lyla: - "Tudnál adni egy percet? Fel kell hívnom a bátyámat!"

Henri: - "Csak rajta."

Lyla: Elővettem a telefonomat és hívtam Alexet. Már a városban van, szóval gondolom képes elmenni és megvenni a játékot. Miközben telefonálok, látom, hogy Henri kát fiatal lány felé tart. Lehajol, hogy felvegyen egy kisebb táskát, amit egyikük ejtett a földre. 

Henri: - "Elnézést... ez a..."

Gonosz lány 1: - "Mi a francot akar az a szemüveges stréber?"

Gonosz lány 2: - "Komolyan, mit képzlsz? Miért beszélsz hozzánk?"

Lyla: Még időt sem adnak neki, hogy válaszoljon. Lefagyott. Teljesen ledöbbentette, mennyire gonoszak ezek a lányok. 

Gonosz lány 1: - "Azt hiszi van esélye nálunk!"

Gonosz lány 2: - "Mintha lenne! LOL ki van zárva! Hahaha!"

Lyla: Úgy röhögnek, mint a hiénák. 

Gonosz lány 1: - "Néztél már tükörbe?!" 

Gonosz lány 2: - "Ne gyere túl közel hozzánk, az emerek még azt hiszik szóba állunk veled!"

Lyla: - "Hé Alex, visszahívlak! Mindjárt beszélünk!"

Letettem. Henrihez sétáltam. Háttal áll nekem. Hatalmas mosollyal az arcomon a kezemet a kezébe csúsztattam és megragadtam a karját. 

Lyla: Éreztem, hogy megugrik az érintésemre, de erősen fogom a kezét, így nem tud elmenekülni, főleg azért, mert nem akarom, hogy tönkretegye a kis játékomat.

- "Szia!"

A két lány döbbenten néz rám. A jó oldalamat mutatom nekik... Próbálok olyan szépen nézni, ahogy csak lehetséges.

- "Henri? Mit csinálsz...? Egy órája várok rád!" 

Lyla: Megértette mire megy ki a játék. Még nem tudom, hogy együtt fog e játszani velem. Flörtölő pillantást vetettem rá. Oké, talán kicsit túlzásba estem.

Gonosz lány 2: - "Te meg ki vagy?"

Lyla: Gyilkos pillantással néz rám. 

Lyla: - "A barátnője vagyok. Mi ez a táska?"

Henri karján lógok. Nyílvánvalóan kamu, de a lányok nem igazán veszik észre.

Henri: - "Az egyik fiatal hölgy táskája esett le. Próbáltam visszaadni nekik."

Gonosz lány 1: - "Ó igen, az enyém! Add ide!"

Lyla: Gyakorlatilag kikapta a kezéből. Forrongtam. Éreztem, hogy Henri a kezemet simogatja, mintha azt próbálná mondani, hogy nyugodjak meg. Mostanra már ismer kicsit és tudja, hogy elveszítem a türelmem. Szerencséjükre további szó nélkül hátat fordítottak nekünk. De még hallottuk a beszélgetésüket...

Gonosz lány 2: - "Gondolod, hogy tényleg a barátnője??"

Gonosz lány 1: - "Láttad hogy simogatta!"

Gonosz lány 2: - "Őszinán kíváncsi vagyok mit tett, hogy egy ilyen vesztest érdemelt... Láttad a csaj ruháit és a haját?"

Gonosz lány 1: - "Fogalmam sincs!"

Lyla: Amint eltüntek a látóterünkből, elengedtem Henri karját. 

- "Bocsánat, nem tehetek róla."

Henri: - "Azt látom. Nem volt kellemetlen."

Lyla: Megjelent az a kis mosoly a szája sarkában, amit kezdek már jól ismerni. Majdnem olyan, mintha flörtölne. Elpirultam. 

Lyla: - "Borzalmasak voltak!"

Eltűnt a mosolya. Csak egyszer lennék képes befogni a számat. Jobban szeretem, ha mosolyog.

Henri: - "Csak azért van, mert nem viselem a megfelelő 'fajta ruhákat' és mert nincs 'trendi hajam', vagy a 'megfelelő szemüvegem', vagy a 'megfelelő magabiztosságom'..."

Lyla: - "Nem! Ne mondd ezt... Te annyival jobb vagy, mint az a két borzalmas lány!"

Henri: - "Majdnem nem hitték el a kis tréfádat... Elég egyértelműek voltak. Hogy tud egy olyan srác, mint én randizni egy olyan lánnyal, aki ennyire nincs... egy szinten velem?"

Lyla: - "De ők annyira ostobák, mint egy doboz kavics! Maradj csak olyan, amilyen vagy! Ne változtass semmin! Szerintem baromi helyes vagy úgy, ahogy vagy.."

Megálltam egy pillanatra. Megint túl sokat mondtam. Henri rám mosolygott. Hízelgő és szórakoztató a tény, hogy megint túl sokat beszéltem. 

- Ó basszus. Ezt komolyan hangosan mondtam ki?"

Henri: - "Bizony ám."

Lyla: Legalább újra mosolyog. Ha ez így folytatódik, akkor rossz benyomást fog kelteni...

Henri: - "Köszönöm."

Lyla: Felnéztem rá és elkaptam a tekintetét. Őszintén hálás. 

- "Szívesen. Megtiszteltetés volt a kamu barátnődnek lenni."

Nevetett.

Henri: - "Enyém a megtiszteltetés."

Lyla: A délután további részében a városban sétáltunk. Videójátékokról, képregényekről és Sci-Fi-ről beszélgettünk... Elég sokban megegyezik az ízlésünk. Aha, még ha nem is látszik, határozottan kocka vagyok! Úgy tűnik a prezentációnk teljesen eltűnt a beszélgetésünkből. De, ahogy elhaladtunk egy műszaki bolt mellett, valami megragadta a figyelmemet. Azt hiszem van egy ötletem... 

Henri: - "Lyla? Mit csinálsz?"

Lyla: Bementem a boltba, egyenesen a tévék felé. Minden képernyőn a híradó ment. Egy nagyon sílusos háttér előtt, két újságíró ismertette a híreket. A műsorvezetők élőben beszélgetnek egy riporterrel, amelyet a képernyő felső sarkában láthatunk. 

- "Henri! Nézd! Tudom mit fogunk csinálni!"

A képernyőre néz, fogalma sincs mire akarok kilyukadni. 

- "Úgy fogjuk előadni a projektünket, mintha riporterek lennénk egy híradóban!"

Henri: - "Öm... kissé körülményes, ha nem bánod..."

Lyla: - "Nézd! Tudunk csinálni kamu híradó szobát! Egy kis fantáziával és művészettel és kézügyességgel, megpróbáhatunk készíteni valamit, amit könnyen össze tudunk rakni és szétszedni. De először interjút kell készítenünk minden nélkülözhetetlen emberrel a projekt miatt. Munkások, farmerek, kereskedők, szakemberekkel, kutatókkal... Beszélgethetünk velük a mindennapi életükről. A prezentáció napján újságírónak öltözünk. Bemutatunk egy kamu híradót és lejátszuk az interjúkat egy tévében... Kamu 'élő interjúk' a földről! Ennek van értelme?"

Henri: - "Hmmm... igen... azt hiszem van..."

Lyla: - "Akkor? Tetszik vagy nem?"

Olyan izgatott vagyok!

Henri: - "Egy kicsit komplikáltnak tűnik, de remek ötlet."

Lyla: - "Igen!!"

Henri: - "Tisztában vagy vele, hogy egy nagy rakás munka lesz?!"

Lyla: - "Naná, de az egy nagyszerű rész! Oda kell mennünk, ahol a történés van! Emberekkel találkozni és beszélgetni velük! Nem csak a neten végzett kutatással fogunk számolni!"

Henri: - "Ez igaz, érdekes nézőpont lehet. Ez mindenképp előnyt jelentene nekünk. Tetszik az ötleted. Mindent meg kell terveznünk."

Lyla: - "Igen! De... egy kicsit késő van ma elkezdeni, nem gondolod?"

Henri: - "Nem ügy. Már az is nagyon jó, hogy legalább van egy ötletünk. Szép munka, Lyla!"

A nappaliban

Caroline: "Na szívem, úgy tűnik minden jól megy ezzel a fiatalemberrel!"

Lyla: - "Aha. Nem igazán vagyok naprakész mindennel! Úgy tűnik lassan... barátokká válunk."

Caroline: - "Ó! Értem."

Lyla: - "Apropó, köszi, hogy elárultál korábban! Baromi kínos volt!"

Caroline: - "Miért? Semmi rosszat nem mondtam!"

Lyla: - "Rosszat? Nem! Csak túl sokat mondtál! Nem hiszlek el! De mindegy...nem haragszom rád!"

Lyla szobája

Lyla: Az ágyamra roskadtam. Kimerültem! A kezemet nézem... És arra gondoltam, hogy ma egy párnak tettettük magunkat! Még mindig érzem a kezét az enyémen.

33. jelenet 

A folyosón

Lyla: Jasmine és Clement előttem vannak, az osztályterembe tartanak. Nézem őket anélkül, hogy tényleg látnám őket. Nem igazán tudom miért, de szinte ideges vagyok, amikor arra gondolok, hogy újra láthatom Henrit. Apránként megismertem és nem csalódtam. Néhány percig még a barátnőjének is tettettem magam, csak azért, hogy azok a bosszantó lányok, akik csak a külsejével foglalkoztak, befogják. Annyira szörnyűek voltak. Ha csak tudnák... Henri olyan kedves. Mindent megtett, még nálam is jobban, hogy segítsen Tiffanynak. Még mindig megőrjít, hogy sosem fejtettük meg teljesen ezt a rejtélyt... 

Fényképezd le a szekrényt

Lyla: Mi a ... Látok valami graffitit alkoholos filccel a szekrényen, amin ez áll 'Tiffany Hercegnő A Tanár Kiskedvence'..." Megesküdnék rá, hogy ez nem volt még ott múlt héten. Elég frissnek tűnik. Azt hiszem úgy rémlik, Tiffany említette, hogy Gabriel így hívja őt az osztályban.

Henri: - "Szia. Mi ez az egész?"

Lyla: Gyorsan megfordultam és Henri nagyon heves tekintetével találtam szemben magam. 

- "Nyílvánvaló, hogy valaki még mindig Tiffany után jár." 

Henri: - "Nagyon úgy tűnik."

Lyla: Elfordul a graffititől és kifújja a levegőt.

Henri: - "Azt hiszem újra meg akarja nyitni az ügyet, nyomozó?"

Lyla: - "Túl sok tévét nézel..."

Henri: - "Hahaha!"

Lya: - "Bár komolyan mondom, nem hagyhatok ilyesmit. Most már túlságosan érintett vagyok a történetben."

Henri: - "Igen, megértem. Hol akarod kezdeni?"

Lyla: Megmutathanám neki azt a képet, amit üzenetben kaptam...

 Nyisd meg az üzeneteket, és mutasd meg Henrinek a Tiffanytól kapott képet.

Henri: - "Azt hiszem egyet érthetünk, hogy ez Remi kabátja."

Lyla: - "Nézd ezt a képet. Mit is látok?"

Lyla: - "Az a tornaterem belseje a háttérben? (Az első válasz a helyes) Úgy tűnik, ez a fotó sietve készült, talán anélkül, hogy egyáltalán észrevette volna, hogy megcsinálta. Láthatjuk, hogy a tornateremben készült. Tudom, hogy ez nem túl sok, de odamehetnék megnézni, hogy mit találok."

Henri: - "Veled megyek."

Lyla: - "Ó! Nem kell ezt tenned, Henri..."

Henri: - "Megyek. ... Kivéve, ha nem kívánt a jelenlétem, ebben az esetben..."

Lyla: Tesztel. Rámosolygok.

- Persze, hogy azt akarom, hogy gyere. Örülnék, ha velem jönnél."

Henri: - "Köszönöm. Azt javaslom, hogy menjünk ebédszünetben. Mit gondolsz?"

Lyla: - "Jól hangzik!"

Megszólalt a csengő és bementünk az osztályba.

A tornateremben

Henri: - "Még senki nincs itt."

Lyla: - "Nincs. Az edzés fél óra múlva kezdődik."

Henri: - "Akkor siessünk. Voltaképpen, van bármi ötleted mit is keresünk?"

Lyla: - "Nem igazán tudom... Valamit, amit Tiffanyhoz köthetünk, azt hiszem..."

A tornateremben nézz körbe, fényképezd le amit találsz.

Lyla: - "Henri! Nézd mit találtam!"

Odasietett hozzám.

Henri: - " Ez egy Jay telefon tok kiegészítő!"

Lyla: - "... Ezt meg honnan tudod?"

Henri: - "Ha? Öm... Hát... Tiffany hatalmas Jay fan, én csak feltételeztem..."

Lyla: - "De honnan tudod, hogy ez egy telefon kiegészítő??"

Csak beképzelem, vagy kényelmetlenül érzi magát.

Henri: - "Megérzés... Úgy érzem, mintha már láttam volna valahol..."

Lyla: - "... ...Ó oké... Most már értem."

Lyla: - "Henri? Erről mit gondolsz?"

Felém hajolt. Mindig problémát jelent, ha túl közel kerül... Megnéztük a pénztárcát, amin micsoda meglepetés, Jay arca volt. Össze volt firkálva és valaki feke filccel azt írta rá, hogy 'TANÁR KEDVENC'. Henri felnézett rám. Ez az egész 'tanár kedvence' dolog úgy tűnik eléggé zavarja őt.  

Henri: - "... Kétség sincs efelől. Ezek biztosan Tiffany holmijai. Jól van, találjuk meg őt!"

34. jelenet

A suliban

Tiffany: - "Szia! Kerestek valakit?"

Lyla: - "Aha! Téged! Híreink vannak!"

Mutassuk meg Tiffanynak miket találtunk.

Lyla: - "Nem tudom láttad e... De reggel ezt találtuk..."

Amikor megmutattam neki a képet a graffitiről, láttam, hogy a szája remegni kezd.

Henri: - "Tiffany..."

Tiffany: - "Így hív Gabriel... 'Tiffany Hercegnő, A Tanár Kiskedvence'... Így mindenki más is az osztályban gúnyt űz velem."

Lyla: - "Ez a tiéd?"

Tiffany: - "Ó! Igen! Ez az enyém! Ez lógott az első telefonomon!"

Henri: - "Úgy érted... Azon, amit két hete loptak el?"

Tiffany: - "Pontosan..."

Lyla: - "A tiéd ez a pénztárca?"

Tiffany: - "Azta! Ne már! Ezt is ellopták? Azt hittem ez valahol otthon van..."

Lyla: Kinyitotta, hogy üres e, de ez közel sem zavarta nnyira, mint a szavak, amiket a külsejére írtak.

Tiffany: - "Tanár Kedvenc..."

Lyla: - "De... miért teszi ezt Gabriel veled?"

Tiffany: - "Nem bírja abbahagyni, hogy kis kockának nevezzen, hogy azt mondja nincsenek barátaim és hogy soha nem is lesznek. Csak folytatja és folytatja, hogy csak a tanároknak nyalizok. Azért csinálja, mert jó jegyeim vannak és szívesen beszélgetek a tanárokkal..."

Lyla: - "Ez annyira éretlen... Nekem is jó jegyeim vannak és szeretem a tanáraimat..."

Henri szomorúan nézett rám. Aztán Tiffany vállára tette a kezét.

Henri: - "Pontosan tudom hogy érzel."

Lyla: Tiffany felnézett. Henri nagyon komolyan néz. 

Tiffany: - "Ó igazán?"

Henri: - "Mindig én voltam az osztályelső. És mindig élveztem a beszélgetést a tanáraimmal. Állandóan udvariatlan megjegyzések célpontja voltam. Azt hiszem tudod miről beszélek."

Lyla: Tiffany szavak nélkül mutatta, hogy érti és tovább hallgatta, amit Henri mond. Én csüngtem minden szaván. Sosem mondott még annyit a múltjáról, mint most. 

Henri: - "Ez sokkal rosszabb volt a régi sulimban. Egy idióta kitalálta, hogy egészen diplomáig nem barátkozik velem. Mindenki őt követte. Az egyetlen ember, aki a végén a közelembe merészkedett, vagy az órán akart másolni rólam, vagy a házi feladatomat."

Lyla: - "Henri..."

Henri: - "Sosem adtam meg nekik azt az örömöt, hogy figyelek rájuk. És végül egész egyszerűen bizalmatlan és távolságtartó lettem az emberekkel... Még azokkal is, akik próbáltak beszélgetni velem... hátsó szándék nélkül."

Lyla: Ezekkel a szavakkal fordult felém és a kék szemei az enyémbe fúródtak. Pontosan tudom miről beszél. Annak ellenére, hogy próbáltam a közelébe férkőzni, hideg volt és kitérő. Sóhajtott. Végre ellazult anélkül, hogy levette volna a szemét az enyémről. Rám mosolygott.

Henri: - "Nem számítottam rá, hogy vannak olyan elszánt emberek, akik megtesznek mindent azért, hog megnyíljak."

Lyla: Szégyenlősen elmosolyodtam és lesütöttem a szemem.

Henri: - "Ne legyél olyan, mint én, Tiffany. Én majdnem félresöpörtem ezeket az 'embereket'. És végül is Gabriel téved. És neked van erőd bebizonyítani. Vannak barátaid. Lyla, Jasmine... És én is. Tudod, hogy mindig számíthatsz rám."

Lyla: Tiffany gyengéden Henrire mosolygott, megérintette minden, amit mondott.

- "Igaza van. Mind itt vagyunk neked! És mindezek mellett, ne változtass semmin. Maradj olyan jó tanuló, amilyen vagy. Ez nem egy hiba, érted? És ha ez zavar bizonyos embereket, akik nem jönnek ki a tanárokkal, kit érdekel! Te büszke lehetsz magadra!"

Henri: - "Ő tudja mit beszél! Ha látnád Lylat, amikor a töri-földrajz tanár hozzá beszél... Majdnem úgy néz ki, mint aki szerelmes belé!"

Tiffany: - "Hahaha!"

Henri: - "Hahaha!"

Lyla: A vállába boxoltam.

- "Hé! Ne kezd már te is!!! Nem az én hibám, ő olyan... szóval... kedves és elképesztő és magával ragadó és király és karizmatikus és okos és ..."

Henri: - "Azt hiszem Tiffany érti, Lyla!"

Tiffany: - "Hehehe! Köszi nektek. Jobban érzem magam, hogy veletek beszélgettem."

Henri: - "Szívesen."

Lyla: Tiffany elsétált és egyedül találtam magam Henrivel. 

- "Imádni való volt, amit neki mondtál. Azt hiszem most már kevésbé érzi egyedül magát."

Henri: - "Remélem..."

Lyla: - "Szívesen adnék Gabrielnek egy fülest!!"

Henri: - "De nem ismered. Talán jobb lenne Remivel próbálkozni...? Úgy néz ki, mint aki tud valamit."

Lyla: - "Azt hiszem..."

Emlegetett szamár, látom a Melegítősöket a folyosón közeledni. Feléjük fordultam. 

- "Remi?"

Remi: - "Mi van?"

Lyla: - "Beszélhetnék veled?"

Remi: - "Öm... Nem igazán van időm."

Lyla: Fél, hogy újra felhozom a lopott telefonokat. Olyan ideges most is, mint amikor az étkezőben hoztam szóba.

- "Ami azt illeti, nem igazán van választásod... Jobb lesz, ha sétálunk egyet." 

Remi: - "Jól van srácok, csak menjetek nélkülem. Később csatlakozom."

Lyla: - "Keressünk egy kicsit csendesebb helyet."

35. jelenet

A folyosón

Lyla: Ilyenkor a folyosó teljesen elhagyatott. Senki sem fog zavarni minket. 

Remi: - "Mit akarsz?"

Lyla: - "Úgy gondolom, hogy benne vagy ebben az egész telefon lopásos dologban."

3.szembesítés

Lylanak be kell bizonyítania Reminek, hogy a fiú kisöccse lopkodja el Tiffany dolgait.

Remi: - "Mi? Kitalálsz dolgokat!"

Lyla: Pánikol. 

Remi: - "Sosem loptam telefont! Azt sem tudom milyen telefonról beszélsz! Azt tudom, hogy a barátod telefonja, de ennyi! Miből gondolod, hogy benne vagyok ebben a történetben?"

1. Nyisd meg a Tiffanytól kapott képet

Lyla: - "Ebben az esetben mondd el nekem miért vagy rajta az egyik képen, amit Tiffany talált a telefonjában? Biztos, hogy nem ő csinálta a képet."

A szemöldöke megemelkedett és tágra nyílt a szeme.

Remi: - "Mi... Hogy tudod bizonyítani, hogy én vagyok! Nem is látszik az arcom!"

Lyla: - "Remi... tudom, hogy te vagy..."

Remi: - "Még ha én is vagyok azon a hülye képen, nem én vittem el, azt tudom."

Lyla: - "Nem, nem te. Az a..."

2. Nyisd meg Gabriel profilját

Lyla: Remi rendesen izzadni kezdett. 

Remi: - Az... az öcsim? Őt vádolod? De... nem tudsz semmit! Bizonyítsd! Ő nem csinált semmit ezzel a Tiffanyval."

Lyla: - "Ó dehogynem!"

Kell lennie valahol bizonyítéknak, hogy mennyi fájdalmat okozott neki... Kezdjük a sértésekkel... 

3. Nyisd meg a graffiti képét

Remi: - "Miért mutatod nekem ezt a béna graffitit? Mert 'Tiffany' áll ott? Egy rakat csajt hívnak 'Tiffany'-nak!"

Lyla: - Kivéve, hogy az öcséd előszeretettel hívja a barátomat 'Tiffany Hercegnő: A Tanár Kiskedvenc' -ének az egész osztály előtt!"

Remi: - "Pfff... micsoda egy idióta..."

Lyla: Remi az orra alatt szitkozódik. Egyre nehezebb és nehezebb megvédenie az öccsét.

Remi: - "Még így sem látom az összefüggést e között és a lopott telefonok közt!"

Lyla: - "Oda is elérek... Ne aggódj."

Győzedelmes pillantást vetettem rá. Megmutattam neki, hogy bízom abban, milyen bizonyítékaim vannak és sarokba szorítottam.

- "Találtam valami mást is, amin az öcséd sértő firkálása van."

4. Nyisd meg a tornateremben talált tárgy képét

Remi: - "Pfff..."

Lyla: - "Szóval... az ő 'anti-tanár kedvenc' hajlamai arra késztetik, hogy mindenhol és akárhova felírja. Úgy tűnik imádja felírni bármire, amit talál..."

Remi: - "Ő... nem menne olyan messzire..."

Lyla: - "Ó tényleg? De ez olyan ismerősnek tűnik."

5.

Lyla: - "A Tiffany iránti gyűlölete miatt rongál meg dolgokat." (Az első válasz a helyes)

Remi: - "És? Gondolom mondhatod, hogy az öcsémnek van valamije az ellen a lány ellen! De még mindig nem látom, hogy jön ez össze a telefonnal!" 

Lyla: Gyerünk, Lyla! Találj valamit! Megpróbálhatom felmérni a reakcióját, ha meglátja a telefonhoz kapcsolódó bizonyítékot.

6.Nyisd meg a mobildísz képét

Remi: - "Mi? Ez minden, amit mutatni tudsz? Egy telefon kiegészítő? Nincs valami jobb? Biztos vagyok benne, hogy kifogytál a bizonyítékokból!"

Lyla: - "Öm... És..."

7. 

Lyla: - "De honnan tudod, hogy ez egy telefon kiegészítő? (A 3. válasz a helyes.) Tényleg? Még nekem is beletelt egy percbe, amíg rájöttem, hogy ez egy 'telefon kiegészítő'!"

Remi: - "Öm... Csak kimondtam, ami először eszembe jutott! Mi van? Nem tudod mik ezek?"

Lyla: - "Nem igazán. A helyzet az, hogy ... Ez a kiegészítő..."

8

Lyla: - "...Tiffany első telefonjához, amit elloptak és sosem lett meg. (A 2. válasz a helyes.) Ezt a tönkretett pénztárca mellett találtuk. És pillanatok alatt felismertük, hogy mindenképpen az öcséd a  felelős a pénztárcáért, és hogy nyilvánvalóan 'problémája van ezzel a lánnyal'. Szóval levontam a következtetést, hogy ugyanaz a személy lopta el a két telefont, mert mindent ugyanazon a helyen találtam meg."

Remi: - "Nem értem miért lopná el az öcsém ezeket a dolgokat. Mindenünk meg van otthon, amire szükségünk lehet."

Lyla: Remi kezdte abbahagyni a védekezést és beletörődött abba, amit mondtam. 

Remi: - "Már van telefonja. Méghozzá az egyik legújabb modell."

Lyla: - "Azt hiszem, azért lop telefont..."

9.

Lyla: - "hogy újra eladja." (Az első válasz a helyes.)

Remi hirtelen felnézett.

Remi: - "Hogy újra eladja??? De... Miért??"

Lyla: Végül is sajnálom őt... Tudom miért van szüksége Gabrielnek a pénzre.  

10. Nyisd meg a képregény boltban látott játék képét

Remi: - "Azt mondta egy barátja adta el neki használtan."

Lyla: - "... Nem... Belefutottam a videójáték boltban. Kétségtelenül újat vsásárolt és az ára felháborító. Tudtad, hogy ellopta a telefont...?"

Remi: - "... Voltak kétségeim... Azt mondta valaki a suliból odaadta neki. Nem kérdeztem többet. Tudtam, hogy kissé gyanús..."

Lyla: Szimpátiából a karjára tettem a kezem.

- Tudod, hogy te vagy a példaképe és a báttya. Talán hallgat rád. Próbáld meggyőzni, hogy vásárolja vissza a telefont, így visszaadhatja Tiffanynak. Még nem mondta el a szüleinek. Szóval próbáld meggyőzni, hogy hozza helyre mielőtt a felnőttek is belekeverednek. Tudod, ez mind rendesen az arcába robbanhat."

Felnézett rám, rájött, hogy ez helyzet rosszra is fordulhat. 

Remi: - "Igen... Értem. Köszi. Hát... jobb, ha megkeresem a srácokat... és beszélek az öcsémmel."

Lyla: - "Jó."

Remi elindult az étkező felé megtalálni a bandáját. Henri jött felém. Közel maradt, így minden szót hallott a beszélgetésünkből.

Henri: - "Élve megúsztad. Nem kellett közbelépnem."

Lyla: Rámosolyogtam. 

- "Jó, hogy szóltál az összes mesterlövésznek, hogy tüzet szüntess! Könnyű célpontjuk volt."

Henri: - "Tudják, hogy ne engedelmeskedjenek az ellenőr parancsainak."

Lyla: Mondta miközben visszatolta a szemüvegét az orrára.

36. jelenet

Az osztályban

Jasmine: - "Láttad? Jay dalát tarotta a 'legszebb szerelmes dal'-nak ez az oldal."

Clement: - "Milyen romatikus..."

Lyla: - "Igen... Az igaz, hogy nem olyan rossz..."

Jasmine: - "De???"

Lyla: - "De mi?"

Jasmine: - "Épp hozzá akartál tenni, egy 'de'-t."

Lyla: - "Hahaha! DE nem az a legszebb szerelmes dal!"

Clement: - "Biztosan van ötleted arra, mi lehet az."

Lyla: - "Neked nincs?"

Clement: - "Öm, nem kisasszonyka! Nekem nincs pillanatnyilag egy szavazó rednszeres 'szerelmes dalok' számára. Bocs, ha csalódást okozok!"

Lyla: Henri odajött hozzánk. 

Henri: - "Hali."

Lyla: - "Szia Henri!"

Clement: -"Hé!"

Henri: - "Lyla, csütörtökön előbb elmehetünk a suliból. Ha szeretnéd, elmehetünk hozzánk, hogy dolgozzunk a prezentációnkon."

Lyla: - "Ó! Uh persze... Nekem oké! Csináljuk!"

Clement: - "Szóval, Lyla? Arról a szerelmes dalról?"

Lyla: Henri előtt beszélni erről tök kényelmetlen számomra. Kivágtam magam. Össze kell szednem magam! Ki kell találnom!

- "A legszebb szerelmes dal szerintem 'Francis Cabreltől a Je l'aime a décéder'."

Jasmine: - "Ó! Azt imádom!"

Lyla: Clement undorodva néz. 

Clement: "Ez annyira béna! A szüleim hallgatták, amikor gyerekek voltunk!"

Jasmine: - "Ne túlozz!"

Lyla: - "Lehet, hogy ez egy régi dal, de a szavak nagyon megindítóak."

Clement: - "Mi van veled, Henri?"

Lyla: Meglepődött, hogy belevettük a beszélgetésbe.

Henri: - "Öm... Azt hiszem nem igazán van kedvenc szerelmes dalom..."

Clement: - "Ha! Köszi! Nem én vagyok az egyetlen!"

Lyla: Clement odáig volt, hogy van egy szövetségese. 

Henri: - "De a klasszikusok eléggé bejönnek nekem." 

Lyla: Hahaha! Ha látnátok Clement arcát! 

Clement: - "Csak viccelsz velem, ember... Komolyan?! A klasszikusok?"

Henri: - "Hát igen. A klasszikusok. Tudod, Beethoven, Mozart, Bach..."

Clement: - "Tudom kik ezek, nagyon szépen köszönöm! Hogy történhet, hogy ebben az életszakaszban értékeled a klasszikusokat? Miért bünteted magad ezzel?"

Henri: - "... Valójában csellista vagyok."

Clement: - "Micsoda??"

Henri: - "Ez azt jelenti, hogy csellón játszok."

Clement: - "Te tényleg idiótának nézel! Ne már, tudom, hogy mi az!"

Henri: - "Bocsi. Csak úgy tűnt meglepett."

Clement: - "Egy kicsit! Senkit nem ismerek, aki csellón játszik! Nem számítottam rá, hogy ezen játszol!"

Henri: - "Hát ez van... És általában a legnépszerűbb klasszikus dalokat játszom. És látod, amikor megtanulod, hogyan kell kezelni a hangszered, játszani, élni és belélegezni a klasszikus zenét, végül képes leszel felismerni az összes árnyalatot. Hamar rájössz, hogy a legszebb zene a világon."

Lyla: Magával ragadtak az ajkai. Hú! Ez arra késztet, hogy elkezdjek játszani!

Clement: - "Szóval csak ilyet hallgatsz?"

Henri: - "Sosem mondtam, hogy csak ezt hallgatom. Amolyan eklektikus vagyok."

Clement: - "Ó... oké..."

Lyla: - "Tudod, hogy ez mit jelent...?"

Clement: - "Aha... Nem..."

Jasmine: - "Hahaha! Azt jelenti, hogy különböző műfajú zenéket szeret."

Clement: - "Ó igen... oké! Csak azt ne mondd, hogy szereted Jay-t, ha igen, én tényleg nem értelek!"

Henri: - "Hahaha! Minden stílusú zenét szeretek."

Lyla: Aha... De nem igazán adott egyértelmű választ a kérdésre... Azt hiszem elég jól beleillik a csapatunkban.

Lyla szobájában

Lyla: Oké, ma este suli után, van a 'prenzentációs találkozónk' Henriéknél. Még sosem voltam a házukban. Alig várom, hogy lássam milyen az ő világa. Minden titkát! Múlt éjjel fejeztem be egy nagyszerű könyvet. Alex ajánlotta és nem bántam, hogy magába szippantott. Hmmm... Mi lenne, ha kölcsön adnám Henrinek?! Ez egy sci-fi novella! Tetszene neki! Csak rémelem, hogy nem olvasta még. Megragadtam egy post-it lapot az asztalomról és írtam neki egy kis jegyzetet. 

"Ha veled vagyok, amikor kinyitod a könyvet, csak tettesd meglepettnek magad, mintha korábban sosem halottál volna róla! Az nagyszerű érzéssel töltene el. Lyla" 

Aztán beszúrtam egy másik üzenetet az első fejezet végére, ami azt mondja...

"Egyébként a végén meg fog halni a pasi. Hahaha!"

Remélem érteni fogja, hogy ez egy vicc! Betettem a könyvet a táskámba és észre vettem mennyi az idő. Neeee!!! El fogok késni!! 

A suliban

Lyla: Fú! Időben elcsíptem a buszt! Mindig futnom kell reggel! Ez... kimerítő! Látom Henrit, egyedül a sarokban. Ezúttal a telefonja foglalja le. Megközelítem. 

- "Üdv!"

Henri: - "Szia."

Lyla: Előhúztam a könyvet.

- "Tessék! Te jutottál eszembe erről!..."

Tényleg le kéne állnom azzal, hogy kimondom, amit gondolok. El tud képzelni mindenfélét.

- Mármint... Azt akartam mondani: Hoztam neked egy könyvet, amit múlt éjjel fejeztem be és imádtam!"

Odaadtam neki. Automatikusan kinyitotta a könyvet és rátalált a fantasztikus jegyzetemre. Mosolygott. 

Henri: - "Ó! Mi van itt nekünk! Ó ember! Még sosem hallottam erről a könyvről! Köszönöm, Lya! Biztos vagyok benne, hogy imádni fogom!"

Lyla: Milyen egy borzalmas színész.

- "Oké oké! Nem kell ezt tenned!! Valójában egyáltalán nem vettem be..."

Úgy teszek, mint aki duzzog.

Henri: - "Hahaha! Komolyan gondoltam, még nem olvastam ezt a könyvet."

Lyla: Megfordítja a könyvet, hogy menézze az összegzést és az írót. 

Henri: - "De hallotam már róla. Köszönöm! ... hogy gondoltál rám!"

Lyla: Rám kacsintott. Elirultam. Mindjárt elveszítem az állóképességem és minden más funkcióm használatát, ha az összes vér az arcomba száguld!

- Nem nagy dolog. Te is kölcsön adtál egyet! Azt hiszem jó, ha a dolgok egyenletesek maradnak."

Elezdte a könyvet lapozni. 

Henri: - "? Mi a ...?"

Lyla: Hopsz. Felém mutatja a második post-itet. A kamu spoilerrel.

- Hé! Azt nem szabadott volna látnod, amíg az első fejezet végére nem érsz!"

Henri: - "Hahaha! Te!"

Lyla: Együtt nevettünk. Ez egy szép nap. 

37. jelenet

Az osztályban

Lyla: Vége az utolsó órának. Gyorsan eltelt. Henri már az ajtóban áll a hátizsákjával a hátán. Odamentem hozzá. 

Henri: - "Kész vagy? Még mindig úgy van, hogy eljössz hozzánk?"

Lyla: - "Persze! Nem felejtettem el! Meg van mindenem."

Henri: -"Jól van! Gyerünk! Kövess."

A suli előtt

Lyla: Elhagytuk az iskolát. Henri megállt egy autó előtt... ... aminek kinyitotta az utasoldali ajtaját. Komolyan? Van egy kocsija? És nem is valami rossz minőségű... Biztos meglepettnek tűnök. 

Henri: - "Emlékezz, tizennyolc vagyok! Néhány hónapja már van jogsim"

Lyla: - "Ó igen, ezt el is felejtettem..."

Henri: - "Félsz?"

Lyla: - "Nem! Persze hogy nem! Csak mindig úgy képzeltem el, hogy busszal jársz, belemélyedve egy könyvbe.. "

Henri: - "Hát, ahogy láthatod van saját autóm."

Lyla: Kinyitotta az ajtót, így beszálltam.

Henri kocsijában

Lyla: Az ő kocsija tiszta. Mondjuk gondoltam, ez nem lep meg vele kapcsolatban. Olyan fiúnak tűnik aki minden mazsolát rendesen megrág, mielőtt újat tenne a szájába. A vezető oldalra sétál, a táskáját a hátsó ülésre teszi és beszáll. Sokkal érettebbnek tűnik a kocsiban. 

Lyla: Minden mozdulatát figyelem. Becsatolja a biztonsági övet, belenéz a visszapillantó tükörbe és szabályosan kitolat a parkolóból. Még sosem vettem észre, de kellemes a profilja.

Henri: - "Valami baj van?"

Lyla: Nagyszerű! Biztos észrevette, hogy megint őt bámulom!

- "Csak furcsa téged vezetni látni."

Henri: - "Tényleg?"

Lyla: - "Igen. Sokkal... felnőttebbnek tűnsz." 

A profiljával kapcsolatos gondolataimat inkább megtartom magamnak."

Henri: - "Egyébként elkezdtem a könyvedet."

Lyla: - "Mi?! Máris!"

Henri: - "Nem rossz... Nem gondoltam volna, hogy ilyesmi könyveket olvasol. Tulajdonképpen visszavonom... A Yoann boltjában tett látogatásunk óta az a benyomásom, hogy nem sok dolog van benned, ami meglepne. "

Lyla: - "Ja, láthatod, hogy lehet szeretni a körömlakkot és lehetsz egy stréber is!"

Mosolygott, de nem nézett rám, az útra koncentrált. 

Henri: - "Milyen fajta könyveket szeretsz még?"

Lyla: - "Nagyjából szeretek mindent, ami fantázia és romantika. Egy kissé reménytelenül romantikus vagyok. Na jó, nagyon is! Ettől eltekintve nem vagyok nagy rajongója az erőszaknak és nem olvasok olyasmit, ami távolról is horror kategóriának tűnik..."

Henri: - "Próbáltad már?"

Lyla: - "Alex próbált már olvastatni velem egyszer... de nem igazán jött be. Az ilyen dolgok szomorúvá tesznek. De ami boldoggá tesz, az tetszik!"

Henri: - "Hmmm... Értem."

Lyla: - "Szerinted hülyeség...?"

Henri: - "Nem. Ezt nem mondtam. Habár az igaz, hogy kihagysz néhány nagyon izgalmas történetet, de ez a te döntésed. ... Szóval, a könyvnek, amit kölcsön adtál boldog a vége?"

Lyla: - "Hopsz... bocsi..."

Henri: - "Hahaha! Tudni fogom, ha legközelebb kölcsön adsz nekem egy könyvet! Boldogan élnek, amíg meg nem halnak és rengeteg gyerekük lesz!"

Lyla: A vállába boxoltam. 

- "Ennek nem ilyen a vége! Gúnyolódsz velem!"

Henri: - "Hahaha! Igen, csak ugratlak egy kicsit, ez minden. És a zene? Francis Cabral mellett mit hallgatsz még szívesen?!"

Lyla: - "Ó... hát igazából mindent szeretek. Most legtöbbször Misteriat hallgatok. Alex és én imádjuk."

Henri: - "És Jay? Úgy tűnik Jasmine nagy tajongó..." 

Lyla: Gyorsan átpillantott. 

- "Aha, Jasmin több, mint imádja."

Henri: - "Te nem szereted különösebben?"

Lyla: - "De. Mondhatjuk, hogy tetszik. De összehasonlítva Jasmine-nel, én alig tudok valamit arról a srácról."

Henri: - "Ó értem."

Lyla: - "De nem számít mit mondanak, tetszik a zenéje és ahogy énekel. Úgy ézem ezek a srácok egyáltalán nem érteklik az ilyen dolgokat."

Henri: - "Aha. Ez érthető."

Lyla: - "Mindig dögös csajok veszik körbe. Ez sem segít többet az olyan srácoknak, mint ő..."

Henri: - "Itt vagyunk."

Lyla: Ó... Egy hatalmas luxus ház előtt álltunk... Sikkes, de nem eltúlzottan. Azt hiszem Henri gazdag családból származik. 

 Henriék nappalija 

Henri: - "Csak utánad. Üdvözöllek az otthonomban."

Lyla: - "Hű! Lenyűgöző!"

A házuk tényleg gyönyörű. Nagyszerű a világítás és nagyon tágas. Mindehol hangszerek vannak. Gitár, egy cselló és még egy zongora is a nappali előtt.

- "Ez igazán gyönyörű, Henri!"

Henri: - "Köszönöm. Apu értékelni fogja, hogy ezt mondod, ő rendezte be."

Lyla: - "Apukáddal élsz?" 

Henri: - "Aha. Ő és anyu elváltak. Ő Párizsban él. Szeretnél inni valamit?" 

Lyla: - "Jöhet, köszi."

Henri: - "Ananász lé?"

Lyla: - "Tökéletes!"

Antoine: - "Henri?"

Henri: - "Szia apa! Ő itt Lyla, a prezentáció partnerem."

Lyla: Felismerem ezt a férfit. Ő volt Henrivel a zeneboltban. Összeszedett és stílusos, kiemelkedik a fia mellett. Megölelte Henrit. 

Antoine: - "Hé fiam!"

Lyla: Aztán kezet rázott velem.

Antoine: - Szóval ő Lyla. Örülök, hogy megismerhetlek, fiatal hölgy."

Lyla: Bartáságos mosoly terül el az arcán. És elbűvölő. 

Antoine: - "Antoine vagyok. Az apja."

Lyla: Komolyan ő az apja?

- "Jó estét, uram!"

Antoine: - "Hívj csak, Antoine-nak."

Lyla: - "Jó estét, Antoine!"

Antoine: - "Máris jobb! Hagylak titeket dolgozni. Kényelmbe helyezhetitek magatokat a nappaliba. Viszlát később, Henri!"

Henri: - "Viszlát, később! Találtam egy csomó dokumentumot a projekthez. És van néhány könyvem. Mindjárt lehozok mindent. A szombámban van. Mindjárt jövök."

Lyla: Látni akarom a szobáját!

- "Szükséged van segítségre?"

Henri: - "Ha gondolod."

Lyla: Követtem őt az emeletre.

38. jelenet

 Henri szobája

Lyla: Nem igazán tudom mit képzeltem el, amikor beléptem. Úgy néz ki, mint a lakás többi része. Azt hittem posztereket találok a falon képregény hősökkel, számítógépet több képernyővel, könyveket és képregényeket mindenhol... de semmi nincs. A szobája tiszta, jól megvilágított és nagyon elegáns (nem úgy, mint az enyém...). Egy nagyon tuti számítógép áll az íróasztalán. Neki is van egy nagy, jól szervezett könyvtára, egy lenyűgöző könyv, képregény és mindenféle videójáték gyűjteménnyel. A szoba sarkában egy pompás cselló áll az állványon.

Henri: - "Tessék, ezeket viheted, ha akarod."

Lyla: Egy rakás könyvre mutat. Megragadtam őket. Ő fogta a cikkeket, a laptopját és elhagytuk a szobát. Követtem.

Henriék nappalija

Lyla: Vásárt nyitottunk a nappali hatalmas asztalán, az összes papírt kirakva. A számítógépe felé fordult és dolgozni kezdtünk.

Henri: - "Nézd, előre mentem és leírtam a múltkori ötleteinket."

Lyla: Megmutatta a munkáját a gépen.

Henri: - "Mondd, mit gondolsz erről és erről a két dologról itt."

Lyla: Felé hajoltam, hogy lássam a képernyőt. Majdnem hozzáértem. 

- "Aha. Nekem bejön. Pont erre gondoltam. De ezt kellene előtérbe helyezni. Nem gondolod?"

Megdörzsölte az állát. 

Henri: - "Igen... Igazad van."

Lyla: Elkezdett írni a billentyűzeten anélkül, hogy rápillantott volna az ujjaira. Nagyon gyorsan gépel!

Henri: - "Így...?"

Lyla: Újra a képernyő felé hajoltam. 

- "Aha! Tökéletes!"

Elemében van, amikor így dolgozik. Jól érzi magát ebben a témában. Úgy tűnik nagyon tetszik neki. Henri tovább mutatja nekem azokat az ötleteket, amelyekkel szombat óta előállt. Elmondtam neki néhány ötletemet. Az ötleteink gyakran nagyon jól passzolnak egymáshoz. Baromi boldog. És én is az vagyok. Mindazután ami történt, végre csak élvezem a társaságát. Minden olyan könnyűnek érződik vele. Lám, lám... Ki gondolta volna, hogy én, Lyla, valaha is ezt mondom Henriről, a férfiról, aki csak egy szavas 'igen' és 'nem' válaszokat adott nekem?

Viccelődünk, nevetünk. A kezem néha megsimítja az alkarját. A gesztus természetesnek érződik számomra, habár látom, hogy őt váratlanul éri. De nem mondd semmit. Őrülten gyorsan telik el két óra. 

- "Csak most vettem észre mennyi az idő. Henri, haza kell mennem. Bár olyan boldog vagyok! Rengeteget haladtunk!"

Henri: - "Így van! Én is örülök. Hazaviszlek."

Lyla: - "Ó oké! Buszozni szoktam. Ne aggódj miattam."

Henri: - "Igazán nem nagy dolog. Gyere, menjünk."

Lyla: Nem volt lehetőségem nemet mondani. Már felkelt és felvette a kabátját, kulcssal a kezében készen állt, hogy kisétáljon az ajtón. 

*****

Különleges jelenet

Heri szobája

Henri: Istenem...Ez a lány jobban foglalkoztatja a gondolataimat, mint szeretném. Hihetetlenül gyönyörű... és sugárzó. Kezdve a természetességével. Úgy érzem mintha gyakran ugyanazon az oldalon lennénk, az eltérő nézőpontunk ellenére. Vajon szeret velem lenni? 

- Úgy érzem...

- Nem... Csak képzelek dolgokat. 

Hacsak nem mutat valamit, ami az ellenkeőjét bizonyítja. Uhhh! Annyi haszontalan kérdés özönlik a gondolataimba. Amikor Jay vagyok, minden sokkal könyebb! Általában tudom, hogy tetszem lányoknak... Persze... ha sztár vagy... De ha csak én vagyok... Kijelenthetem, hogy mindent megteszek azért, hogy a lehető legegyenesebb legyek. Mégis... Nem vagyok őszinte vele... Nem tudom mit lát bennem, de egy dolog biztos, hogy látja! Abban biztos vagyok, hogy nem látta, hogy Jay vagyok. Ő csak... "Henrit" látja és úgy tűnik élvezi a stréber jelenlétét, akivel könyveket cserélhet. Az ágyamon ülve a könyvet nézem, amit ma adott. Érdeklődve olvasni kezdtem és az író stílusa szó szerint magával ragad. A történet gyorsan felépül. Lyla hagyott néhány jegyzetet... ez vicces... Olyan nyilvánvaló szavak definícióját írta le, mint a "kard", "ház"... Elég okos húzás. Magamban nevetek a szobámban... Apa kopog az ajtón. 
- "Igen?"

Antoine: - "Minden rendben, fiam?'

Henri: - "Igen, igen!"

Antoine: - "Amiatt a könyv miatt nevetsz ennyire?"

Henri:

- "Igen! Hát... ez Lyla..."

- "Igen, ez. A könyv."

Antoine: - "Ó..."

Henri: Apa mosolya megváltozott, de figyelmen kívül hagyom. 
- Hagyott kis üzeneteket a könyvben, amit kölcsönadott. Egyszerű visszavágás a jegyzeteimre a könyvben, amit kölcsönadtam neki."

Antoine: - "Tetszik neked, igaz?"
Henri: - "Apa..."

Semmire nem figyel, amit mondok. 
Antoine: - "Oké, oké! Nem mondtam semmit! Hagylak az... olvasásoddal!"

Henri: Önelégülten mosolygott, ahogy kiment a szobából. Becsuktam a könyvet és az ágyamra roskadtam a párnáim közé. Mi ütött belém? Olvasom ezt a könyvet és csak ő jár a fejemben... A kis üzenetei talán egy kicsit túlságosan jelen vannak. Hahaha...Semmi értelme tagadnom... be kell vallanom, hogy tetszik nekem... Ébernek kell maradnom... Becsuktam a szemem, a mai napra gondoltam... Az a könnyed és szinte naív szokás, ahogy a kezét a karomra teszi. hogy megszólítson. Ez az egészen jelentéktelen fizikai kapcsolat felébreszt bennem néhány érzelmet. Úgy vonzódom hozzá... mint egy molylepke a fényhez. Válaszolok a hívásra. Még mindig érzem azt a komoly pillantást, amit vezetés közben tett rám... Lehetséges, hogy felébresztettem benne, azt ami ő ébresztett fel bennem? 

Újra kinyitottam a könyvet és egyből egy új jegyzettel találtam szembe magam. "Szép munka! Mindent értesz! Szép munka, Henri!"

- Csak véletlen.

- Ismét úgy érzem, mintha ez az üzenet válaszolna az egyik kérdésemre és nevetek a véletlen egybeesésen.  

Megpróbálok egy kicsit magamra koncentrálni és nem rá gondolni. Nincs időm mindenre gondolni. A karrierem, a tanulmányaim, Jay... előbbre valók, mint a gimis kölyökszerelem. Faltam a könyvet, az összetett kalandokra összpontosítva... és a vicces kis üzenetekre.  

*****

  

Az étkezőben

Clement: "Úristen! Annyira éhes vagyok! A ma reggel elviselhetetlen volt!"

Jasmine: - "Csak azért, mert nem figyeltél az órán..."

Lyla: - "Igen..."

Clement: - "És te? Hogy ment tegnap Henrivel? Nem mondtál nekünk semmit, láttuk, hogy ma reggel megint elkéstél, mint általában."

Lyla: - "Ó az? Nagyszerűen ment. Egy csomó új ötletünk van és sokat haladtunk. És te? Hogy álltok?"

Jasmine: - "Eh... Clement nem igazán a legjobb partner..."

Clement: - "Hé!!"

Henri: - "Szia. Befejeztem a könyvedet, Lyla."

Lyla: - "Mi? De hát csak tegnap adtam oda!!! Jó egy hétbe telt, mire elolvastam!"

Henri: - "Gyorsan olvasok. Ez egy szokás."

Lyla: - "Hé! Hé, én is sokat olvasok!"

Clement: - "Csináljunk egy versenyt, ha akarjátok! Eszel velünk?"

Henri: - "Um..."

Lyla: Henri meglepettnek tűnt a váratlan meghívásra. Főleg, hogy Clementtől jött. 

Clement: - "És Lyla nagyon szeretné."

Lyla: Micsoda egy idióta! A lábára léptem. 

Clement: - "Hé! Mi van? Ez az igazság, nem? Te vagy az, aki vele lóg!"

Lyla: Figyelmen kívűl hagyom ezt a barmot. 

- "Ehetsz velünk, ha akarsz, Henri."

Henri: - "Ha tényleg nem zavar... Tudom, hogy szerettek magatokban lenni..."

Jasmine: - "Ne aggódj, négyesben is jók vagyunk!"

Lyla: Henri leült velünk. 

Clement: - "Mi az a könyv? Nem tudom... a 'The Sleeping Dead' című sorozatra emlékeztet."

Lyla: - "Semmi köze hozzá!"

Henri: - "Nem, de a sorozat király."

Clement: "Valóban! Te is nézed?! Ez állati! Együtt lógni két csajjal nagyszerű, de amikor egy színvonalas műsor kitárgyalásáról van szó, nincs senkim!"

Henri: - "Hahaha!"

Lyla: Elkezdtek beszélgetni arról milyen filmeket szeretnek és a sorozatról, amit szeretnek az ebéd hátralévő részében. Clement nagyon boldog volt, hogy egy másik hímneművel beszélgethet. Apránként Henri is a csapat része lett!