7. Fejezet - Közelebb kerülni
85. jelenet
A szobámban
Henri: Az ébresztőm 6:30-kor jelzett. Nem mintha számított volna. Egyébként sem tudtam aludni. Ami tegnap este történt, újra és újra lejátszódott a fejemben. Amelie bulija kudarc volt. Tudtam, hogy nem kellett volna elmennem... Hallgatnom kellett volna a megérzéseimre és itthon kellett volna maradnom. A ténynek, hogy pezsgőfürdő is lesz, az első jelnek kellett volna kennie. A fürdőruhára vetkőzés felért volna egy leleplezéssel. Az emberek a sulimban nem tudják milyen formában vagyok. Túl messzire mentem Lylaval ezúttal. Nagyon megbántottam. Nem akartam kihallgatni a beszélgetését Jasminnel. Csak követtem őt a vitánk után, hogy elmondjam sajnálom. De véletlenül meghallottam a beszélgetésüket. Hallottam sírni. Tudva, hogy én tettem ilyen boldogtalanná... rettenetesen éreztem magam. Csak nem tudtam, hogy oldjam meg ezt a szituációt. Nehéz volt hallani ahogy azt mondta, hogy a vele töltött időben úgy viselkedtem mintha bele lennék esve, de végül eltaszítottam magamtól. Hogy álljak ellen neki? Képtelenség. Iskolát kellene váltanom? Utasítsam el a vele való találkozást, vagy beszélgetést? Nem látok más megoldást. De ez elképzelhetetlen. Behunyom a szemem, és az emlékeim róla újra és újra lejátszódnak az elmémben. A karomban tartottam miközben bikiniben volt, éreztem a bőrét az ujjaimmal... Csak azt kérdem magamtól, hogy tudnám elhagyni őt? Leginkább a táncunkra gondolok. Teljesen olyan voltam, mint egy amatőr. Megpróbáltam romantikus lenni, miközben azt a dalt fordítottam neki, amit hozzá írtam és majdnem megcsókoltam. Megint. Neked tényleg fogalmad sincs mit tettél Henri... És ezúttal mindenki látta. Ha mindent úgy hagyok, ahogy most van, biztosan elveszítem őt. A vitánk után egy szót sem szólt hozzám. Még csak rám sem nézett. Csomó van a torkomban. Azt kaptam, amit érdemlek. Felkeltem az ágyból és elhúztam a függönyöket. Alig kelt fel a nap. Ki kell mennem ebből a szobából.
A nappalinkban
Henri: Kb három órát töltöttem a kanapéra költözve, agyalva mindenen, de semmilyen következtetésre sem jutottam. Egyszerűen nem tudom mit tegyek.
Antoine: "Már fent vagy?"
Henri: "Igen."
Antoine: "Hallottam elég későn értél haza! Vagy mondhatnám úgy, hogy... elég korán érkeztél."
Henri: "Tudom. De nem tudtam aludni."
Antoine: "Minden jól ment Lylaval?"
Henri: "..."
Antoine: "Tetszik még neked...?"
Henri: "... Már elcsesztem..."
Antoine: "... Ó... Nyilvánvaló. Szerelmes vagy belé?"
Henri: ... A szótlanságom miatt bűnösnek tűnök.
Antoine: "Mi történt?"
Henri: "Majdnem megcsókoltam, megint."
Antoine: "És?"
Henri: "És semmi. Megzavartak minket."
Antoine: "És???"
Henri: Apura néztem. Frusztráltan. Sóhajtottam. "Ott hagytam. És azután vitatkoztunk. Azt mondtam neki, hogy jobb lenne elfelejteni mindent. De képzelheted, hogy neki nem igazán tetszett. Ő azt mondta, azt kívánja, bár ne zavartak volna meg minket."
Antoine: "Tudod, azt hiszem bolondul érted, ha ennyire türelmes. A helyében én mentem volna és elkaptam volna az első helyes srácot aki szembe jön. "
Henri: "Igazán nagy segítség vagy, Apa..."
Antoine: "Gondolom azóta sem beszélt veled?"
Henri: "Ez igaz. Tényleg elcsesztem."
Antoine: "Te játszol ezekkel a szívekkel, megkapod őket, majd végül fogod az összes érzést és egy betontömbbe zárod. Szóval igen, elcseszted. Ha hazudni neki, ennyire boldogtalanná teszi, akkor miért nem mondod el egyszerűen az igazat?"
Henri: "De hogy reagálna rá???? És mi van, ha megváltozik? Mi van, ha elkezd kedvelni, mint... Jay?"
Antoine: "Állj le ezekkel."
Henri: Dühösen álltam fel. "Hogy állhatnék le? Legutóbb amikor ezzel próbálkoztam, alaposan megbántam."
Antoine: "És?! Mit kellett volna tenned? Tovább hazudni Melanienak és vele maradni? Ez az, amit akartál?"
Henri: "... Nem...Mert az azt jelentette volna, hogy sosem találkozom Lylaval. Minden teljesen más, mint Melanieval volt. Apu, ha mindent újra megtehetnék..."
Antoine: "Tudod mit? Mindezt csak kifogásnak használod!"
Henri: "Mi...???"
Antoine: "Igen, hallottad. Teljesen bele vagy esve ebbe a lányba és haldokolsz a félelemtől. Igaz, hogy a helyzeted nem éppen a legideálisabb. De a fene egye meg Henri! Higgy magadban! Menj keresd meg és légy olyan őszinte vele amennyire lehetséges!"
Henri: Hallgatom apámat. Olyan érzés, mintha szó szerint felpofozna, hogy észhez térjek.
Antoine: "Még nem állsz készen, hogy elmondd neki, te vagy Jay? Rendben. Ne mondd el. De ettől függetlenül tartozol neki egy magyarázattal.
Add fel! Nem kell kell ilyen dolgok miatt szenvedned. Te sem akarsz örök életedben szingli lenni!"
Henri: "Tudom... Ezúttal sok a veszítenivalóm."
Antoine: "Azt látom... Tudod, ha nem teszel érte semmit, újra el fogod veszíteni anélkül, hogy tudnád milyen lett volna."
Henri: "..." Apa odadobta nekem a kocsim kulcsait, én pedig elkaptam a levegőben.
Antoine: "Menj el hozzá. Még nem túl késő."
Alex szobájában
Alex: "Wow! Mizu vele ma reggel húgi?"
Lyla: Alex ötödszörre győzött le a kedvenc harci játékunkban. Azzal, hogy videojátékokat játszom vele, elterem a gondolataimat más dolgokról. Nos... legalábbis egy kicsit. "Te voltál puhány."
Alex: "Mi van veled? Rossz hangulatban vagy egész idő alatt... Négyszemű miatt? Valami ostobaságot csinált? Hahaha! Remélem megmondtad neki mi a helyzet. Ha igen, biztosíthatlak róla, hogy nem fog újra zavarni."
Lyla: "Őt nem érdekli mit akarok. Nem mutat semmiféle érdeklődést irántam." Alex eldobta a kontrollert meglepettségében. Én még tartom az enyémet és megtámadom a karakterét.
Alex: "Mi van?!!! Azt akarod mondani, hogy képes lettél volna járni ezzel a sráccal?!! Láttad az arcát?!!"
Lyla: "Igen láttam, nagyon szépen köszönöm." A tökéletes arcára gondolok, olyan közel az enyémhez, a csodálatos szemeire, az ajkára olyan közel az enyémhez. Kezdek szétesni. "Nem akarok többet játszani." Az ágyára dobtam a kontrollert és kimentem a szobájából a lábaimat vonszolva.
A szobámba
Lyla: A tükör felé fordulok. Hosszú ideje nem voltam ilyen lehangolt. Félek odanézni... Még mindig a szemeim körül van a tegnap esti sminkem. Elég ijesztően nézek ki. A régi zoknimmal és a hanyag pulcsimmal úgy nézek ki, mint aki teljesen elhagyta magát. Az ágyamra vetettem magam és zokogni kezdtem. Olyan durva volt Henri tegnap. Miért csinálta? Olyan sok bizonyítékot mutatott, hogy teszem neki. De aztán azt mondta felejtsem el őt. Jézus... teljesen elvesztem. Annyira akarom őt. Hogy viselkedjek holnap a suliban? A legjobb ha egyszerűen kizárom. Nem tehetem ezt. Valaki az ajtómon kopog. Jobb, ha Alex tudja, hogy nem érdemes próbálkozni beszélgetni velem, amikor ilyen vagyok. Szükségem van a teremre. Csak jön és egy csomó kérdést tesz fel Henriről... Nem igazán akarok beszélni róla. Kitartó. Megpróbálom világossá tenni, hogy nem vagyok olyan hangulatban. "Hmmm..." Nem kelek fel. Még mindig összegömbölyödve fekszem az ágyon. Az ajtó kinyílt. "Alex... tényleg nem akarok beszélgetni. Kérlek menj ki a szobámból."
Henri: "Lyla?"
Lyla: Francba! Ez nem Alex! Gyorsan felültem. "... Henri! Mi... Mit csinálsz itt?" Nagyon szomorúnak tűnik az arca. Becsukta maga mögött az ajtót. Habozva elindult felém, mintha csak meg akarnám harapni.
Henri: "Beszélnem kell veled. Bocsánatot kell kérnem és megmagyarázni pár dolgot."
Lyla: Döbbenten néztem ahogy közelebb jött. Az arcom biztosan teljesen kimerültnek tűnik. De ő még nálam is fáradtabbnak néz ki. Felhúztam a térdeimet. A védekező pozíciómba görnyedtem. Becsuktam a szemem. Túl nehéz látnom őt. Úgy érzem, sírni fogok.
Lyla: "Azt hiszem elég egyértelmű voltál. Vettem az üzenetet." Az ágy sarkára ült.
Henri: "Lyla... Figyelj...Nagyon sajnálom a tegnapot."
Lyla: Átgördültem és eltakartam az arcom a térdemmel. "Tök mindegy. Mindig ugyan az a kifogás." Közelebb érzem magamhoz.
Henri: "Lyla...Lyla kérlek. Nézz rám."
Lyla: A karomra tette a kezét.
Henri: "Tényleg nagyon sajnálom a tegnapot. Egy idióta vagyok, tudom. Sosem akartam veled olyan hangnemben beszélni. Szintén nem kellett volna elmennem, amikor táncoltunk. Ez az én hibám. Nem kellett volna..."
Lyla: Ez túl sok! Felemeltem a fejem és ránéztem. "Mi??? Nem kellett volna!? Mondd miért nem!!" Dühös vagyok. Könnyes a szemem. Csak szeretnék minden emléket kitörölni az emlékezetemből. "Mi a baj velem? MI a baj VELEM?!!! Mondd el egyszer s mindenkorra! Miért nem akarsz megcsókolni??" Hezitál.
Henri: "..."
Lyla: "Nem vagyok elég okos?"
Henri: "Lyla... nem..."
Lyla: "Nem vagyok elég szép? Hozzád nem eléggé? Nem vagyok elég csinos neked?"
Habozás nélkül megragadott és a karjaiba húzott.
Henri: "Nem Lyla, ... bár tudnád... egyáltalán nem..."
Lyla: Zokogni kezdtem a karjaiban. Olyan zaklatott vagyok. Finoman simogatta a hajam, próbált megnyugtatni.
Henri: "Benned meg van minden, amit akarok és még több is. Én csak... nem vagyok kész erre... Lyla, megváltoztam. És te vagy az egyetlen, aki kihozta belőlem a legjobbat. Túl jó vagy nekem. De csak több időre van szükségem..."
Lyla: Elengedett. Felálltam és ránéztem.
Henri: "Melanie... az exbarátnőm."
Lyla: Megmerevedtem. Csupa fül vagyok.
Henri: "Kicsit több, mint egy éve jártunk. Minden jól ment. Aztán később... Hogy tudnám elmagyarázni...?
Lyla: Felhúztam a szemöldököm... aggódom.
Henri: "Szóval. Az apán Jaynek dolgozik."
Lyla: Mi van? Jay? Mi köze van ehhez?
Henri: "Ez bizalmas információ. Emlékszel, hogy apu zeneszerző és dalszövegíró?"
Lyla: "Ismered Jayt?" Kényelmetlenül kikerülte a kérdésemet. Talán ez nagyon bizalmas információ...
Henri: "Azon a napon amikor Melanie találkozott Jayjel, a hozzáállása... megváltozott. Néhány hét múlva nem voltam más, csak egy kifogás, hogy közelebb kerüljön hozzá. Szerelmes lett belé. Unatkozott velem és azt mondta, hogy az életem unalmas Jay életéhez képest."
Lyla: Nem hiszek a fülemnek.
Henri: "Azt hittem találtam valakit, aki azért szeret azért, aki vagyok, de a végén csak arra használt, hogy egy rocksztár közelében lehessen."
Lyla: "Én... Nagyon sajnálom..." Megfogta az arcomat és adott egy gyors puszit a homlokomra.
Henri: "Te vagy a legjobb dolog, ami azóta történt velem. De a legrizikósabb is. Nagyon fáj. És elvetted tőlem a lehetőséget, hogy ne essek szerelembe és odalett az egész. Lyla, nem számít hova mész, ragyogsz. Az emberek rajonganak érted és körülötted akarnak lenni. Én próbálok megtenni mindent, hogy láthatatlan legyek. Nem vagyok hozzászokva ehhez. Még akkor sem. ha minden ami velem történik, jó dolog...
Lyla: Mosolygott és megcsípte az arcom.
Henri: "Nem kérhetem, hogy örökké várj rám. De kérlek... adj egy kis időt."
Lyla: "Aha..."
Henri: "Csak hogy tudd, nem tetszett, amikor azzal a sráccal láttalak táncolni."
Lyla: "Féltékeny voltál...?"
Henri: "Igen. Ez is egy új érzés nekem. Tiszták voltak a szándékai. Minden bevetett, hogy elcsábítson... látszólagos siker nélkül."
Lyla: Halkan nevettem.
Henri: "Így jobban tetszel. Nem tudok mit tenni, amikor szomorú vagy. Főleg, ha miattam vagy az."
Lyla: Zavartan elfordítottam a fejem...
Henri: "Hé... jól vagy...?"
Lyla: "Igen... Azt hiszem..." Sóhajtott.
Henri: "Mennem kellene."
Lyla: "Oké... Köszi, hogy eljöttél."
Henri: "Köszi, hogy meghallgattál egy olyan szegény lelket, mint én."
Lyla: Sóhajtottam. Gyengéden nézett rám, megsimogatta az arcomat ahogy felállt. "Én... sajnálom, hogy ilyen állapotban vagyok... ez csak..."
Henri: "Imádni való vagy. Nem számít, mindig szép vagy."
Lyla: Komolynak hangzik. Elpirultam. Remélem ugyanilyen őszinte lesz, amikor legközelebb látom. Suttogtam: "Lassan nyisd ki az ajtót. Valószínűleg hallgatóznak odakint..." Henri rám mosolygott. Végül nem tudtam ellenállni és visszamosolyogtam. Kinyitotta az ajtót. Ahogy sejtettem, anyu, apu és Alex próbálták kihallgatni a beszélgetésünket. Henri elindult feléjük. Mindhárman felegyenesedtek.
Caroline: "Um... Igen... Mi csak biztosak akartunk lenni benne, hogy minden rendben..."
Henri: "Minden rendben. Köszönöm, hogy beengedett. Most mennem kell."
Lyla: Elment egyetlen további szó nélkül. Alex és apa is. Anya, még mindig kissé aggodalmasan bejött és leült az ágyamra. Pontosan arra a pontra, ahol Henri ült egy perccel korábban.
Caroline: "Biztos jól vagy...? Aggódtam miattad ma reggel."
Lyla: "Ne aggódj anya... Henri eljött bocsánatot kérni, ez minden."
Caroline: "Megbántott?"
Lyla: "Nem. Csak eltávolodott tőlem, miután megpróbált megcsókolni."
Caroline: "Ó!!"
Lyla: Elmondtam neki mi történt, ahogy érzek Henri iránt és amit ő mondott... Próbáltam a lényegnél maradni.
Caroline: "Édesem... Ez akkor történt, amikor mindannyian egy helyen voltatok."
Lyla: "Igen tudom, de nehéz megérteni!"
Caroline: "Haha! Tudom! Egy olyan csinos lánynak, mint te nehéz megérteni!"
Lyla: "Elfogult vagy! Te vagy az anyám!" Megölelt.
Caroline: "Menj és szívj egy kis friss levegőt! Jót fog tenni!"
Lyla: Anya kiment a szobámból. Egy csodás zuhany után lemostam minden festéket magamról, azon tűnődtem amiket Henri mondott. Egyértelműen vannak érzései irántam. És azt akarja, hogy 'várjak'. De mire 'várjak'? Ezzel kapcsolatban nem volt egészen világos. Ennek a rácnak sok oldala van. Elég rejtélyes. És 'ismeri' Jayt! Ha ezt Jasmine tudná... Az igaz, hogy az apukája zenész... De a tény, hogy egy híres sztárral dolgozik... Nem hiszem el! Ami Melanie-t illeti... Már értem, miért említett egy bonyolult döntést, amikor beszélgettek. Jayt választotta Henri helyett. De úgy tűnt tényleg sajnálja. Végül is, azt hiszem Henri eléggé megbántódott emiatt az egész miatt. Egy ilyen szakítás mindig gyógyíthatatlan sebeket hagy maga után. Azt hiszem az övé még mindig vérzik. Ez az oka annak, hogy azt mondta várjak? Még szerelmes Melanieba? Fáj a szívem, ha erre a lehetőségre gondolok. Nem tudom elhinni. Van egy olyan érzésem, hogy nem mondott el mindent.
A nappalinkban
Henri: Kb három órát töltöttem a kanapéra költözve, agyalva mindenen, de semmilyen következtetésre sem jutottam. Egyszerűen nem tudom mit tegyek.
Antoine: "Már fent vagy?"
Henri: "Igen."
Antoine: "Hallottam elég későn értél haza! Vagy mondhatnám úgy, hogy... elég korán érkeztél."
Henri: "Tudom. De nem tudtam aludni."
Antoine: "Minden jól ment Lylaval?"
Henri: "..."
Antoine: "Tetszik még neked...?"
Henri: "... Már elcsesztem..."
Antoine: "... Ó... Nyilvánvaló. Szerelmes vagy belé?"
Henri: ... A szótlanságom miatt bűnösnek tűnök.
Antoine: "Mi történt?"
Henri: "Majdnem megcsókoltam, megint."
Antoine: "És?"
Henri: "És semmi. Megzavartak minket."
Antoine: "És???"
Henri: Apura néztem. Frusztráltan. Sóhajtottam. "Ott hagytam. És azután vitatkoztunk. Azt mondtam neki, hogy jobb lenne elfelejteni mindent. De képzelheted, hogy neki nem igazán tetszett. Ő azt mondta, azt kívánja, bár ne zavartak volna meg minket."
Antoine: "Tudod, azt hiszem bolondul érted, ha ennyire türelmes. A helyében én mentem volna és elkaptam volna az első helyes srácot aki szembe jön. "
Henri: "Igazán nagy segítség vagy, Apa..."
Antoine: "Gondolom azóta sem beszélt veled?"
Henri: "Ez igaz. Tényleg elcsesztem."
Antoine: "Te játszol ezekkel a szívekkel, megkapod őket, majd végül fogod az összes érzést és egy betontömbbe zárod. Szóval igen, elcseszted. Ha hazudni neki, ennyire boldogtalanná teszi, akkor miért nem mondod el egyszerűen az igazat?"
Henri: "De hogy reagálna rá???? És mi van, ha megváltozik? Mi van, ha elkezd kedvelni, mint... Jay?"
Antoine: "Állj le ezekkel."
Henri: Dühösen álltam fel. "Hogy állhatnék le? Legutóbb amikor ezzel próbálkoztam, alaposan megbántam."
Antoine: "És?! Mit kellett volna tenned? Tovább hazudni Melanienak és vele maradni? Ez az, amit akartál?"
Henri: "... Nem...Mert az azt jelentette volna, hogy sosem találkozom Lylaval. Minden teljesen más, mint Melanieval volt. Apu, ha mindent újra megtehetnék..."
Antoine: "Tudod mit? Mindezt csak kifogásnak használod!"
Henri: "Mi...???"
Antoine: "Igen, hallottad. Teljesen bele vagy esve ebbe a lányba és haldokolsz a félelemtől. Igaz, hogy a helyzeted nem éppen a legideálisabb. De a fene egye meg Henri! Higgy magadban! Menj keresd meg és légy olyan őszinte vele amennyire lehetséges!"
Henri: Hallgatom apámat. Olyan érzés, mintha szó szerint felpofozna, hogy észhez térjek.
Antoine: "Még nem állsz készen, hogy elmondd neki, te vagy Jay? Rendben. Ne mondd el. De ettől függetlenül tartozol neki egy magyarázattal.
Add fel! Nem kell kell ilyen dolgok miatt szenvedned. Te sem akarsz örök életedben szingli lenni!"
Henri: "Tudom... Ezúttal sok a veszítenivalóm."
Antoine: "Azt látom... Tudod, ha nem teszel érte semmit, újra el fogod veszíteni anélkül, hogy tudnád milyen lett volna."
Henri: "..." Apa odadobta nekem a kocsim kulcsait, én pedig elkaptam a levegőben.
Antoine: "Menj el hozzá. Még nem túl késő."
Alex szobájában
Alex: "Wow! Mizu vele ma reggel húgi?"
Lyla: Alex ötödszörre győzött le a kedvenc harci játékunkban. Azzal, hogy videojátékokat játszom vele, elterem a gondolataimat más dolgokról. Nos... legalábbis egy kicsit. "Te voltál puhány."
Alex: "Mi van veled? Rossz hangulatban vagy egész idő alatt... Négyszemű miatt? Valami ostobaságot csinált? Hahaha! Remélem megmondtad neki mi a helyzet. Ha igen, biztosíthatlak róla, hogy nem fog újra zavarni."
Lyla: "Őt nem érdekli mit akarok. Nem mutat semmiféle érdeklődést irántam." Alex eldobta a kontrollert meglepettségében. Én még tartom az enyémet és megtámadom a karakterét.
Alex: "Mi van?!!! Azt akarod mondani, hogy képes lettél volna járni ezzel a sráccal?!! Láttad az arcát?!!"
Lyla: "Igen láttam, nagyon szépen köszönöm." A tökéletes arcára gondolok, olyan közel az enyémhez, a csodálatos szemeire, az ajkára olyan közel az enyémhez. Kezdek szétesni. "Nem akarok többet játszani." Az ágyára dobtam a kontrollert és kimentem a szobájából a lábaimat vonszolva.
A szobámba
Lyla: A tükör felé fordulok. Hosszú ideje nem voltam ilyen lehangolt. Félek odanézni... Még mindig a szemeim körül van a tegnap esti sminkem. Elég ijesztően nézek ki. A régi zoknimmal és a hanyag pulcsimmal úgy nézek ki, mint aki teljesen elhagyta magát. Az ágyamra vetettem magam és zokogni kezdtem. Olyan durva volt Henri tegnap. Miért csinálta? Olyan sok bizonyítékot mutatott, hogy teszem neki. De aztán azt mondta felejtsem el őt. Jézus... teljesen elvesztem. Annyira akarom őt. Hogy viselkedjek holnap a suliban? A legjobb ha egyszerűen kizárom. Nem tehetem ezt. Valaki az ajtómon kopog. Jobb, ha Alex tudja, hogy nem érdemes próbálkozni beszélgetni velem, amikor ilyen vagyok. Szükségem van a teremre. Csak jön és egy csomó kérdést tesz fel Henriről... Nem igazán akarok beszélni róla. Kitartó. Megpróbálom világossá tenni, hogy nem vagyok olyan hangulatban. "Hmmm..." Nem kelek fel. Még mindig összegömbölyödve fekszem az ágyon. Az ajtó kinyílt. "Alex... tényleg nem akarok beszélgetni. Kérlek menj ki a szobámból."
Henri: "Lyla?"
Lyla: Francba! Ez nem Alex! Gyorsan felültem. "... Henri! Mi... Mit csinálsz itt?" Nagyon szomorúnak tűnik az arca. Becsukta maga mögött az ajtót. Habozva elindult felém, mintha csak meg akarnám harapni.
Henri: "Beszélnem kell veled. Bocsánatot kell kérnem és megmagyarázni pár dolgot."
Lyla: Döbbenten néztem ahogy közelebb jött. Az arcom biztosan teljesen kimerültnek tűnik. De ő még nálam is fáradtabbnak néz ki. Felhúztam a térdeimet. A védekező pozíciómba görnyedtem. Becsuktam a szemem. Túl nehéz látnom őt. Úgy érzem, sírni fogok.
Lyla: "Azt hiszem elég egyértelmű voltál. Vettem az üzenetet." Az ágy sarkára ült.
Henri: "Lyla... Figyelj...Nagyon sajnálom a tegnapot."
Lyla: Átgördültem és eltakartam az arcom a térdemmel. "Tök mindegy. Mindig ugyan az a kifogás." Közelebb érzem magamhoz.
Henri: "Lyla...Lyla kérlek. Nézz rám."
Lyla: A karomra tette a kezét.
Henri: "Tényleg nagyon sajnálom a tegnapot. Egy idióta vagyok, tudom. Sosem akartam veled olyan hangnemben beszélni. Szintén nem kellett volna elmennem, amikor táncoltunk. Ez az én hibám. Nem kellett volna..."
Lyla: Ez túl sok! Felemeltem a fejem és ránéztem. "Mi??? Nem kellett volna!? Mondd miért nem!!" Dühös vagyok. Könnyes a szemem. Csak szeretnék minden emléket kitörölni az emlékezetemből. "Mi a baj velem? MI a baj VELEM?!!! Mondd el egyszer s mindenkorra! Miért nem akarsz megcsókolni??" Hezitál.
Henri: "..."
Lyla: "Nem vagyok elég okos?"
Henri: "Lyla... nem..."
Lyla: "Nem vagyok elég szép? Hozzád nem eléggé? Nem vagyok elég csinos neked?"
Habozás nélkül megragadott és a karjaiba húzott.
Henri: "Nem Lyla, ... bár tudnád... egyáltalán nem..."
Lyla: Zokogni kezdtem a karjaiban. Olyan zaklatott vagyok. Finoman simogatta a hajam, próbált megnyugtatni.
Henri: "Benned meg van minden, amit akarok és még több is. Én csak... nem vagyok kész erre... Lyla, megváltoztam. És te vagy az egyetlen, aki kihozta belőlem a legjobbat. Túl jó vagy nekem. De csak több időre van szükségem..."
Lyla: Elengedett. Felálltam és ránéztem.
Henri: "Melanie... az exbarátnőm."
Lyla: Megmerevedtem. Csupa fül vagyok.
Henri: "Kicsit több, mint egy éve jártunk. Minden jól ment. Aztán később... Hogy tudnám elmagyarázni...?
Lyla: Felhúztam a szemöldököm... aggódom.
Henri: "Szóval. Az apán Jaynek dolgozik."
Lyla: Mi van? Jay? Mi köze van ehhez?
Henri: "Ez bizalmas információ. Emlékszel, hogy apu zeneszerző és dalszövegíró?"
Lyla: "Ismered Jayt?" Kényelmetlenül kikerülte a kérdésemet. Talán ez nagyon bizalmas információ...
Henri: "Azon a napon amikor Melanie találkozott Jayjel, a hozzáállása... megváltozott. Néhány hét múlva nem voltam más, csak egy kifogás, hogy közelebb kerüljön hozzá. Szerelmes lett belé. Unatkozott velem és azt mondta, hogy az életem unalmas Jay életéhez képest."
Lyla: Nem hiszek a fülemnek.
Henri: "Azt hittem találtam valakit, aki azért szeret azért, aki vagyok, de a végén csak arra használt, hogy egy rocksztár közelében lehessen."
Lyla: "Én... Nagyon sajnálom..." Megfogta az arcomat és adott egy gyors puszit a homlokomra.
Henri: "Te vagy a legjobb dolog, ami azóta történt velem. De a legrizikósabb is. Nagyon fáj. És elvetted tőlem a lehetőséget, hogy ne essek szerelembe és odalett az egész. Lyla, nem számít hova mész, ragyogsz. Az emberek rajonganak érted és körülötted akarnak lenni. Én próbálok megtenni mindent, hogy láthatatlan legyek. Nem vagyok hozzászokva ehhez. Még akkor sem. ha minden ami velem történik, jó dolog...
Lyla: Mosolygott és megcsípte az arcom.
Henri: "Nem kérhetem, hogy örökké várj rám. De kérlek... adj egy kis időt."
Lyla: "Aha..."
Henri: "Csak hogy tudd, nem tetszett, amikor azzal a sráccal láttalak táncolni."
Lyla: "Féltékeny voltál...?"
Henri: "Igen. Ez is egy új érzés nekem. Tiszták voltak a szándékai. Minden bevetett, hogy elcsábítson... látszólagos siker nélkül."
Lyla: Halkan nevettem.
Henri: "Így jobban tetszel. Nem tudok mit tenni, amikor szomorú vagy. Főleg, ha miattam vagy az."
Lyla: Zavartan elfordítottam a fejem...
Henri: "Hé... jól vagy...?"
Lyla: "Igen... Azt hiszem..." Sóhajtott.
Henri: "Mennem kellene."
Lyla: "Oké... Köszi, hogy eljöttél."
Henri: "Köszi, hogy meghallgattál egy olyan szegény lelket, mint én."
Lyla: Sóhajtottam. Gyengéden nézett rám, megsimogatta az arcomat ahogy felállt. "Én... sajnálom, hogy ilyen állapotban vagyok... ez csak..."
Henri: "Imádni való vagy. Nem számít, mindig szép vagy."
Lyla: Komolynak hangzik. Elpirultam. Remélem ugyanilyen őszinte lesz, amikor legközelebb látom. Suttogtam: "Lassan nyisd ki az ajtót. Valószínűleg hallgatóznak odakint..." Henri rám mosolygott. Végül nem tudtam ellenállni és visszamosolyogtam. Kinyitotta az ajtót. Ahogy sejtettem, anyu, apu és Alex próbálták kihallgatni a beszélgetésünket. Henri elindult feléjük. Mindhárman felegyenesedtek.
Caroline: "Um... Igen... Mi csak biztosak akartunk lenni benne, hogy minden rendben..."
Henri: "Minden rendben. Köszönöm, hogy beengedett. Most mennem kell."
Lyla: Elment egyetlen további szó nélkül. Alex és apa is. Anya, még mindig kissé aggodalmasan bejött és leült az ágyamra. Pontosan arra a pontra, ahol Henri ült egy perccel korábban.
Caroline: "Biztos jól vagy...? Aggódtam miattad ma reggel."
Lyla: "Ne aggódj anya... Henri eljött bocsánatot kérni, ez minden."
Caroline: "Megbántott?"
Lyla: "Nem. Csak eltávolodott tőlem, miután megpróbált megcsókolni."
Caroline: "Ó!!"
Lyla: Elmondtam neki mi történt, ahogy érzek Henri iránt és amit ő mondott... Próbáltam a lényegnél maradni.
Caroline: "Édesem... Ez akkor történt, amikor mindannyian egy helyen voltatok."
Lyla: "Igen tudom, de nehéz megérteni!"
Caroline: "Haha! Tudom! Egy olyan csinos lánynak, mint te nehéz megérteni!"
Lyla: "Elfogult vagy! Te vagy az anyám!" Megölelt.
Caroline: "Menj és szívj egy kis friss levegőt! Jót fog tenni!"
Lyla: Anya kiment a szobámból. Egy csodás zuhany után lemostam minden festéket magamról, azon tűnődtem amiket Henri mondott. Egyértelműen vannak érzései irántam. És azt akarja, hogy 'várjak'. De mire 'várjak'? Ezzel kapcsolatban nem volt egészen világos. Ennek a rácnak sok oldala van. Elég rejtélyes. És 'ismeri' Jayt! Ha ezt Jasmine tudná... Az igaz, hogy az apukája zenész... De a tény, hogy egy híres sztárral dolgozik... Nem hiszem el! Ami Melanie-t illeti... Már értem, miért említett egy bonyolult döntést, amikor beszélgettek. Jayt választotta Henri helyett. De úgy tűnt tényleg sajnálja. Végül is, azt hiszem Henri eléggé megbántódott emiatt az egész miatt. Egy ilyen szakítás mindig gyógyíthatatlan sebeket hagy maga után. Azt hiszem az övé még mindig vérzik. Ez az oka annak, hogy azt mondta várjak? Még szerelmes Melanieba? Fáj a szívem, ha erre a lehetőségre gondolok. Nem tudom elhinni. Van egy olyan érzésem, hogy nem mondott el mindent.
86. jelenet
Alex kocsijában
Alex: "Na? Mit mondott négyszemű ezúttal, hogy megbocsáss neki?"
Lyla: "Ne hívd már így... emlékeztetnélek, hogy van neve: Henri!
Alex: "Ó igen... már emlékszem. Nos?"
Lyla: "Mióta érdekel?"
Alex: "Komolyan? Láttad milyen állapotban voltál? Anyu és apu tényleg aggódtak!"
Lyla: "... Tudom-...-"
Alex: "És amikor idejött és az ajtón csengetett... minden önuralmamra szükségem volt, hogy pofán ne verjem!"
Lyla: "Alex! Ne mondd, hogy te nyitottál ajtót!"
Alex: "Dehogynem!"
Lyla: "Remélem nem mondtál semmi rosszat!"
Alex: "Ne már! Kinek nézel engem?!"
Lyla: "Még..." Minden elcsendesedett a kocsiban. Kinéztem a fákra. Rügyeznek a kis levelek. Nagyon szeretem az évnek ezt a szakaszát, amikor a levegő kezd felmelegedni. Közeledünk a májushoz, a sulinak hamarosan vége. Sajog kicsit a szívemben, ha erre gondolok.
Az udvaron
Lyla: Kicsit ideges vagyok Henri miatt. Hogy viselkedjem vele? Hogy fog reagálni, amikor meglát? Messziről látom a barátaimat a szokásos helyünkön a suli udvarán.
Jasmine: "Lyla!"
Lyla: "Szia!" Henri felém fordult és mosolygott.
Henri: "Jól vagy?"
Lyla: Tudom, hogy nem komolyan kérdezi. "Aha. Minden oké. Köszi." Nyugtalannak tűnik.
Clement: "Van kedvetek meginni egy kávét suli után?"
Jasmine: "Igen! Feltéve, ha nem marad túl sok házi estére!"
Lyla: "...Jó lenne!"
Henri: "Sajnálom, de nekem cselló órám lesz..."
Lyla: Eszembe jutott Henri az öltönyében. Milyen csodás emlék! Becsengettek. Átmentünk az udvaron az épület felé.
A folyosón
Henri: "Úgy látom kicsit jobban vagy..."
Lyla: Megállt a folyosón előttem. Igen. "Te is... Fáradtnak tűntél tegnap." Zavartan mosolygott.
Henri: "Tulajdonképpen egy szemhunyásnyit sem aludtam. Nem tudtam nem arra gondolni, ami aznap este történt. És hogy mekkora csalódást okoztam neked."
Lyla: "Nagyon dühös voltam rád."
Henri: "Még mindig az vagy?"
Lyla: "Nem. Legalábbis jelenleg nem." Szemkontaktust teremtettem. "Harmadik alkalommal már nem így lesz." Két megkísérelt csók már túl sok nekem.
Henri: "A legjobban fogok viselkedni."
Lyla: Sóhajtottam. "Nem ezt a választ vártam."
Henri: "Tudom. Adj nekem i..."
Lyla: "Igen tudom! 'Adj nekem időt!' " Lehajtotta a fejét. A válaszom megbántotta az érzéseit. "Henri..."
Felemeltem a kezem és az arcára tettem. Most nekem kellett kezdeményeznem. A kezembe hajtotta a fejét és gyengéden mosolygott. A szívem omladozik. "Azt hiszem tudok kicsit tovább várni." Forró az arca. Olyan érzésem van, mintha a kezem hozzáragadt volna a bőréhez. Nem akarom elvenni onnan. Nem tudom, hogy tudnám meghatározni a jelenlegi kapcsolati állapotunkat. Azt sem tudom megmagyarázni, miért ilyen bonyolult. Annyira szeretem őt. Látva, hogy mennyire kínozza őt ez az egész, belefájdul a szívem. Nyilvánvaló, hogy valami visszatartja. Csak még azt nem tudom mi. Ki akarom kiabálni mennyire szeretem. Azt akarom, hogy tudja, sosem tenném meg vele azt, amit Melanie. De az sem változtatna semmin. Van itt néhány részlet, ami elkerülte a figyelmem. Hiányzó kirakós darabkák. A folyosó üres lett. El fogunk késni. Henri megfogta a kezem és a tenyerembe csókolt. A szemei elmerültek az enyémben. A tekintete egyszerre sötét és heves. Nem mondd semmit, de a szándékai nyilvánvalóak. Istenem szeretem ezt a férfit. Becsuktam a szemem és kihasználtam azt a néhány másodpercet, amíg ilyen közel van hozzám.
Henri: "Lyla? Mennünk kéne..."
Lyla: "Igen..." Elindultunk az osztály felé a kiürült folyosóról,kéz a kézben.
A szobámban
Lyla: "Biztos vagy benne, hogy nem akarsz velünk jönni?"
Jasmine: "Lyla... Nem. Tudod, hogy utálom az ilyen filmeket... Csak te és Clement méltányoljátok az efféle humort!"
Lyla: "Szégyen!"
Jasmine: "Megleszek! Jó szórakozást!"
Lyla: "Ne aggódj... úgy lesz!" Letettem. "Igen?!" Clement jött be.
Clement: "Kész vagy?"
Lyla: "Uh nem!"
Clement: "Miért is kérdeztem..."
Lyla: Leült az ágyamra és átölelte a térdeit a mellkasánál. "Melyik cipő tetszik jobban?"
Clement: "Fogalmam sincs! Velem beszélgetsz nem Jasmine-nel!"
Lyla: "Ugh! Olyan bosszantó vagy! Csak kíváncsi voltam egy pasi véleményére!" Miközben kiválasztottam egy pár bokacsizmát, éreztem, hogy Clement engem néz. "Szóval milyen kifogást talált ki Henri, hogy ne kelljen eljönnie velünk a filmre?"
Clement: "Nem igazán. Csak azt mondta nem ér rá."
Lyla: "..." Még nem mentem el vele egy filmre sem... Ez szégyen...
Clement: "Lyla...?"
Lyla: "Hmmm?" Clement nagyon komolynak tűnik. Nagyon jól ismerem a legjobb barátomat. Készülök megkapni a harmadfokú kínvallatást.
Clement: "Hogy vagy?"
Lyla: "Jól vagyok!"
Clement: "Nem csak a semmiért kérdeztem... Hogy vagy igazából...?"
Lyla: "... Jól vagyok..."
Clement: "Mi történt aznap éjjel Amelienél?"
Lyla: "Láttad mi történt... akárcsak mindenki más."
Clement: "Persze, hogy láttam! Ott táncoltunk Jasmine-nel két lépésre tőletek! Henri megpróbált megcsókolni téged, aztán meg elrohant. Te nem mondtál nekünk semmit a suliban és én nem akartam rákérdezni, amíg ő a közelben volt. Tudom, hogy már mindent elmondtál Jasmine-nek, de én nem akartam vele erről beszélni... Szívesebben hallanám tőled az egészet."
Lyla: "..."
Clement: "Nagyon szomorúnak tűntél amikor eljöttél a buliból És teljesen figyelmen kívül hagytad Henrit."
Lyla: "... Én..." Leültem mellé.
Clement: "De úgy tűnik jobban vagy már. Nem bánod ha erről kérdezlek...?"
Lyla: A barátom aggódónak tűnt. ".. Nem.. Eljött hozzánk vasárnap bocsánatot kérni. "
Clement: "... Tulajdonképpen, ezt már tudtam...részben. Alex mondta milyen depressziós voltál mielőtt eljött. De többet akartam tudni. "
Lyla: Elmondtam neki, hogy Henri eltaszított magától. Elmondtam milyen dühös voltam és mindent Henri mentségeiről.
Clement: "Őszintén, én ezt nem értem. Miért kell ennek ilyen bonyolultnak lennie?"
Lyla: "Nem tudom Clement..."
Clement: "De hát ő őrülten szerelmes beléd, Lyla! Annyira nyilvánvaló!"
Lyla: Felém fordult.
Clement: "Lyla! Amíg te azzal a másik sráccal táncoltál a bulin, ő gyakorlatilag zöld volt a féltékenységtől. Ha láttad volna! Azzal töltötte az este további részét, hogy figyelte minden mozdulatodat!"
Lyla: "Clement..."
Clement: "Itt van ő, fülig szerelmes beléd, a kezeit a teste mellett lógatva bámult téged, mint egy idióta... Ettől az egésztől én megőrülök! Csak hogy tudd!"
Lyla: "..." Szkeptikusan nézett rám.
Clement: "Ugyanígy érzel iránta, igaz?"
Lyla: Elfordultam. "Ha egyedül vagytok Henrivel, szoktatok beszélgetni... rólam...?
Clement: "Próbáltam. Mindig szuper bizonytalan. Tudom, hogy érzékeny téma neki, szóval nem szoktam nagyon erőltetni."
Lyla: "És mi van veled? Te nem kérdezed meg szoktunk e beszélgetni rólad Jasmine-nel, ha kettesben vagyunk?
Clement: "Mi....?! Lyla! Nem."
Lyla: "Nem látom be, miért te vagy az egyetlen, aki kérdéseket tesz fel!"
Clement: "Erről nem akarok beszélni."
Lyla: "Szóval nekem ki kell öntenem a lelkem, de neked nem? Ismerjük egymást gyerekkorunk óta, legalább beismerhetnéd..." Felkelt.
Clement: "Lyla. Nem. Meg van a cipőd? Menjünk."
Lyla: Kiment a szobámból. Elindultunk.
87. jelenet
A nappalinkban
Alex: "Hé haver!"
Clement: "Alex! Hogy vagy haver?"
Alex: "Nem panaszkodom! Mentek filmezni?"
Clement: "Igen! Jössz te is? Mit mondtál mikor kezdődik a film?"
Lyla: "Várj... már elfelejtettem!" Megnéztem a telefonom. "Uh..."
Clement: "Mi van?"
Lyla: "...Két órán belül kezdődik..."
Alex: "Na? Akkor van időnk!"
Clement: "A húgod azt mondta nekem, egy óra múlva kezdődik... A semmiért rohantam..."
Lyla: "Bocsi..."
Alex: "Akarsz dobálgatni velem?"
Clement: "Naná! Lyla, túl fogod élni, ha egyedül hagylak?"
Lyla: "Minek nézel?"
Alex: "Hozom a labdát!"
Lyla: Clement kipakolta a zsebeit, a dohányzó asztalon hagyta a telefonját és a pénztárcáját. Kiment Alexszel.
Lyla: Arghhh... Nem fogok kutatni Clement pénztárcájában... Az nem király... Ő a legjobb barátom... Az nem király... A pénztárca megragadta a szemem és arra kényszerített, hogy belenézzek. Fogadok van benne egy kép Jasmine-ről. ... Közelebb mentem az asztalhoz és úgy tettem, mintha véletlenül lelöktem volna a barátom dolgait az asztalról... "Óóóóó! Mindent lelöktem! Olyan ügyetlen vagyok!" És borzalmas színésznő. Felvettem a nyitott pénztárcát. Semmi... Nincs kép. Micsoda csalódás. ... Kicsit jobban kinyitottam és átnéztem a tartalmát annak ellenére, hogy bűnösnek éreztem magam, amit igyekeztem figyelmen kívül hagyni. Bingó! Néhány kép! Itt van három... Ó wow, milyen egy érzelmes pasi! Az első képen ő van és az öccse, Valentin. A másodikon én, ő és Jasmine. Elég régi... És a harmadik... Egy selfie róla és Jasmineről. A világ legnagyobb mosolya terült szét az arcomon.
A szobámba
Lyla: A tegnapi film Clementtel jót tett nekem. Szeretek együtt lógni a barátaimmal. Segít ellazulni egy kicsit. Ami Henrit illeti... az utóbbi események határozottan közelebb hoztak minket egymáshoz. Biztos vagyok benne, hogy vannak érzései irántam, de valami visszatartja. Van valami személyes gondja, amit meg kell oldania...Mi ez mégis? Egyáltalán fogalmam sincs. És ez megőrjít. Ha rájönnék, hogy vámpír volt, a dolgok sokkal egyszerűbbek lennének most. Gyerünk agy, próbálj kitalálni egy logikus megoldást a problémára... De nem megy. Nem jön semmi, újabb kérdéseket kivéve. Valaki zsarolja? Titkos ügynök és nem eshet szerelembe? Az elődei ellenségek? Ki tudja... Talán az ő ősei a Montaguek az enyémek pedig a Capuletek? Az agyam nem képes több elméletet gyártani, ami segítene tovább lépni ezzel. Jobb lesz, ha inkább a spanyol házimat csinálom. Arggg! Nem értek semmit ebből... Megpróbálok online keresni segítséget a feladatok lefordításához. A találatok nem segítenek. Félre teszem a házit és kérek egy kis segítséget.
Alex szobájában
Alex: "Igen?"
Lyla: A bátyám a játékkonzoljánál van. Nem néz rám. "Alex? Tudnál segíteni egy kicsit a spanyol házimban? Nem értem mit kell csinálnom..."
Alex: "Csak ha segítesz nekem valamivel."
Lyla: Alex adott egy kontrollert. "Most komolyan? Elakadtál a játékban és azt akarod, hogy én segítsek?"
Alex: "Igen. Az ilyen részek mindig felbosszantanak... "
Lyla: A képernyőn látom, hogy ez egy 'Memoryhoz' hasonló játék. Megnéztem, de... nem tűnik túl bonyolultnak! "Nesze, könnyű volt! Most te jössz!"
Alex: "Gyerünk, mi a helyzet?"
Lyla: A borzalmas akcentusommal felolvastam a kérdést a házimból.
Alex: "Fogalmam sincs. Gáz vagyok spanyolból. Családi örökség."
Lyla: "Akkor meg miért kértél meg arra, hogy felolvassam a kérdést?!!"
Alex: "Hogy lássam annyira rossz vagy e, mint én."
Lyla: "És?"
Alex: "Szegénykém, rosszabb vagy nálam! Hahahaha!"
Lyla: Pfff.... Az időm vesztegetésében nagyon tehetséges vagyok...
A szobámban
Lyla: Elnyúltam az ágyamon és újraolvastam az utasításokat... Legutóbb Senora Casanolia segített megérteni, hogy tényleg hasznomra válna ez a fajta gyakorlat, amikor a B.A.C.-re tanulok. Tudja, hogy ezen elbukhatok... Nézz rám, teljesen elakadtam... Ó! Nálad a pont agy! Ez nagyszerű ötlet volt! Felhívom Henrit.. Talán ő tud segíteni. Tudom... Ez csak egy kifogás, hogy hallhassam a hangját. Úgy fészkelődtem, mint egy kisgyerek. Kezemben a telefon, hívom.
A szobámban
Lyla: Elnyúltam az ágyamon és újraolvastam az utasításokat... Legutóbb Senora Casanolia segített megérteni, hogy tényleg hasznomra válna ez a fajta gyakorlat, amikor a B.A.C.-re tanulok. Tudja, hogy ezen elbukhatok... Nézz rám, teljesen elakadtam... Ó! Nálad a pont agy! Ez nagyszerű ötlet volt! Felhívom Henrit.. Talán ő tud segíteni. Tudom... Ez csak egy kifogás, hogy hallhassam a hangját. Úgy fészkelődtem, mint egy kisgyerek. Kezemben a telefon, hívom.
Henri: "Lyla?"
Lyla: Meglepettnek tűnik. Az igaz, hogy nem szokásunk felhívni egymást... Nem vagyok elkeseredett. Hallva, ahogy a nevemet mondja, egyből a mennyben érzem magam. "Igen... Remélem nem zavarlak, vagy igen?"
Henri: "Nem, most fejeztem be a cselló próbát."
Lyla: "Aha..."
Henri: "Baj van?"
Lyla: "Teljesen elakadtam abban a spanyol háziban, amit holnapra kell befejezni..."
Henri: "Hahaha! Lyla! Most aggódsz? Előtte este? "
Lyla: Gúnyolódik. "Neked könnyű, te vagy az osztályelső!"
Henri: "Talán azért, mert én nem várok az utolsó percig a házimmal..."
Lyla: "Kac kac kac!" Nevettünk.
Henri: "Jól van... mondd, mit nem értesz?"
Lyla: "Főleg az ötös kérdést."
Henri: "Emlékeztetnél hogy szól...?
Lyla: Ugh... Azt akarja, hogy spanyolul beszéljek és teljesen megalázzam magam... "Nem emlékszel? Te, aki állítólag mindenki más előtt állsz."
Henri: "Hát nem memorizáltam minden kérdést."
Lyla: A legjobb megítélésem ellenére, elkezdtem spanyolul beszélni.
Henri: "... ............."
Lyla: "Hé!!! Hallom a nevetésed, tudod!"
Henri: "HahahaHAHAHA!"
Lyla: "Ez direkt csináltad, biztos vagyok benne! Nagyon jól tudod mi volt a házi!"
Henri: "Hahahaha... Bocsi.... Nem tudtam ellenállni!"
Lyla: "... ... Nem vicces..."
Henri: "Tényleg dolgoznod kell a kiejtéseden."
Lyla: "Tudom... Segítesz nekem vagy egész este ugratni fogsz?"
Henri: "Hahaha! Ne aggódj, segítek."
Lyla: Megpróbálta elmagyarázni a házit. Az ő spanyolja tökéletes. Az elején nem bírtam követni őt. De arra törekedett, hogy a szokásosnál sokkal lassabban beszéljen, hogy megértsem. Ragaszkodott hozzá, hogy dolgozzak a kiejtésemen. Majdnem egy órája telefonáltunk. Nagyszerű tanár. Ilyen hanggal, mint az övé, nem esne nehezemre hallgatni, ahogy olyan mondén dolgokról beszél órákon át, mint mondjuk az időjárás. "Köszönöm, hogy mindezt elmagyaráztad!"
Henri: "Nagyon szívesen. Ne habozz ha újra segítségre lenne szükséged."
Lyla: "Te se! Ha gondod akad a ...." Próbálok gondolni valamire, ami bonyolult lehet neki... valamire, amiben segíthetek neki.
Henri: "A...?"
Lyla: "... A ... a körömfestéssel!"
Henri: "Hahahahaha!" Lyla! Jó vagy más dolgokban is a körömfestés mellett!
Lyla: "Aha... Most már hagylak! Nagyon sokat segítettél. Ez igazán kedves volt."
Henri: "Aha..."
Lyla: "Viszlát holnap, Henri."
Henri: "Aludj jól Lyla."
88. jelenet
A folyosón
Lyla: "Ezúttal biztos vagyok benne, hogy jó leszek az osztályban! A házim tökéletes!"
Clement: "Ó tényleg? Értettél mindent?
Lyla: "Um... Hát végül is mondhatjuk, hogy mindent értettem!" Henri sunyiban rám mosolygott. Újra ott vagyok, egyenesen a mennyországban.
Enzo: "Hé vesztesek!"
Lyla: Enzo jött oda hozzánk, de Henrire és Cementre összpontosított.
Clement: "Mit akarsz, Enzo?"
Enzo: "Hé! Nyugodj le!"
Lyla: Henri felé fordult mosolyogva és nyugodtan.
Enzo: "Szóval édes, jobb már az arcod?"
Henri: "Igen. Köszi. Emlékszel, hogy négy gorillát kellet felbérelned csak azért, hogy megverhess egy kis kockát? Nekem meg sem kellett érintenem téged ahhoz, hogy padlót fogj."
Lyla: Émelyítő mosoly jelent meg Enzo arcán.
Enzo: "Ne kísérts... bármikor visszajöhetnek."
Henri: "Ahogy akarod. Nekem nincs szükségem senki segítségére."
Enzo: "Pfff... Csak vesztegetem az időmet veled. Azért jöttem, hogy lássam Lylat."
Lyla: Enzo rám nézett. Gonosz szikra csillant a szemében.
Enzo: "Az a szóbeszéd járja, hogy nagyon dögös voltál Amelie buliján."
Lyla: "Mi... Mi van???"
Enzo: "Igen... Jó néhány sráctól hallottam, hogy nagyon feltüzelte őket a táncod azon az éjszakán!"
Lyla: Közelebb jött hozzám.
Enzo: "Titokban tartod a vadságodat, kis huncut... ha?
Lyla: Henri határozottan megragadta Enzo karját.
Henri: "Ha egy lépéssel is közelebb mész, eltöröm a karod."
Enzo: "Engedj el... Te kis... "
Lyla: Henri még egyszer erősen megszorította, aztán hagyta Enzot elmenni. Enzo egy másodpercre megtántorodott aztán megfogta és masszírozni kezdte a karját. Minden, amiben reménykedett, hogy nem veszíti el a tekintélyét előttünk .
Enzo: "Ti tényleg egy nagy rakás... vesztes vagytok."
Lyla: Megfordult és elment.
Clement: "Micsoda visszavágás... Különben is... Henri, fogalmam sem volt, hogy ilyen erős fogásod van! Úgy tűnt, nagyon fájt szegénykének... Én is elkezdek csellózni!"
Az étkezőben
Jasmine: "Enzo egész reggel kerülte a sulit. Azt hiszem halálra ijesztetted, Henri! Mintha csak egy Mars megbízásra küldted volna... "
Henri: "Szerintem hamarosan vissza fog térni."
Lyla: "Attól félek, igazad van." Kezdek hozzászokni, hogy Henri a 'ragyogó páncélú lovag' szerepét játssza.
Jasmine: "Mit csináltok szombat este? A szüleim nem lesznek otthon, szóval miénk az egész ház. Vacsizhatnánk csak négyesben!"
Clement: "Te fogsz főzni?"
Jasmine: "Természetesen!"
Clement: "Rám számíthatsz!"
Jasmine: "Hahaha!"
Lyla: "Benne vagyok!"
Henri: "Sajnálom... Nekem gyakorolnom kell, mert szombaton fellépek. A zenetanárom lánya férjhez megy. Meghívtak az esküvőre és három másik diákkal fogunk fellépni."
Jasmine: "Ó... francba... Abban az öltönyben leszel, amiben a koncerten voltál?"
Henri: "Hahaha! Nem! Nem én fogok házasodni!
Jasmine:"Henri, van bármid, amit felvehetsz egy esküvőre?!"
Henri: "Um... úgy értem, igen..."
Lyla: Jasmine zavartnak tűnik.
Henri: "Jó lesz az, mit nálatok viseltem Szilveszterkor..."
Lyla: A barátnőmnek leesett az álla.
Jasmine: "Azt a.... azt a szörnyűséget akarod felvenni?!"
Henri: "Um.. hát, úgy értem..."
Jasmine: "Ez egy ESKÜVŐ! Nem viselhetsz BÁRMIT!"
Jasmine: "Figyelj, Lyla és én szerdán átmegyünk és találunk neked valamit, amit vasárnap felvehetsz. Rendben, Lyla?"
Lyla: "Um... Aha... Igen!"
Jasmine: "Kérdezd Dylant... Mi vagyunk a legjobbak! Hogy utasíthatnál vissza egy ilyen ajánlatot?"
Lyla: Ó Jasmine! Persze, hogy nem utasítja.
Henri: "Hát... nem igazán van választásom, ugye?"
Jasmine: "Tökéletes! Akkor találkozunk nálatok szerdán délután 4-kor!"
Henri: "Oké."
A suli előtt
Lyla: "Mehetünk?"
Alex: Igen.."
Lyla: A bátyám körülnézett. "Kit keresel?"
Alex: "Clementet."
Lyla: "Tényleg? Előttem ment el..."
Alex: "Hogy van? Történt valami? Megsérült?"
Lyla: "Miről beszélsz?"
Alex: "Hát... Tudod, az öltözőben... Maxime belekötött!"
Lyla: "Mi? Clement verekedett?"
Alex: "Um... Nem tudtad?"
Lyla: "Nem..............."
Alex: "Hát... akkor nem tőlem hallottad!"
Lyla: "Nem!!! Mondj el mindent!"
Alex: "Nem igazán tudok semmit amúgy!"
Lyla: Biztos vagyok benne, hogy az egyetlen oka annak, amiért nem mondott nekünk semmit, mert ez egy bizonyos valakiről szól...
Alex: "Mi van?"
Lyla: "Valaki valami rosszat mondott Jasmine-re? Emiatt? És Clement rossz néven vette!" Alex felhúzta a szemöldökét. Kitaláltam!
Alex: "Nincs mit mondanom erről."
Lyla: Ez olyan bosszantó! Minél többet rejteget el előlem, annál többet akarok tudni!
Alex: "Annyira kibírhatatlan vagy húgi..."
Lyla: Csak annyit mondhatok, hogy elég jól olvas az elmémben. "... Bökd ki!"
Alex: "Annyira kibírhatatlan vagy! Persze, hogy tetszik neki Jasmine! Ezt akartad hallani?"
Lyla: "Elmondta neked?"
Alex: Nem! Őrült vagy. Ne tartunk ottalvós bulikat és nem festjük ki egymás körmeit!"
Lyla: "Pfff... Vannak olyan pasik, akik beszélnek és megosztanak dolgokat, tudod..."
Alex: "Hát hidd el, ő nem mondott semmit erről. Egyszer próbáltam kérdezni, de csak mosolygott, mint egy idióta és azt mondta felejtsük el."
Lyla: "Akkor honnan tudod..."
Alex: "Mert az arcára van írva minden! Mindenki tudja! Még apu is, a világ legfigyelmetlenebb embere, ő is tud róla!"
Lyla: "Hahahaha! Szegény apu..."
Alex: "Hát akkor, miután megerősítetted, hogy Clement jobban vagy, sokkal jobban érzem magam."
Lyla: "Ez naaaaagyooooon cuki! Aggódtál miatta!!!"
Alex: "Ahhh! Hagyj békén!"
Lyla: "Hehehe!
Henri: "Ahogy akarod. Nekem nincs szükségem senki segítségére."
Enzo: "Pfff... Csak vesztegetem az időmet veled. Azért jöttem, hogy lássam Lylat."
Lyla: Enzo rám nézett. Gonosz szikra csillant a szemében.
Enzo: "Az a szóbeszéd járja, hogy nagyon dögös voltál Amelie buliján."
Lyla: "Mi... Mi van???"
Enzo: "Igen... Jó néhány sráctól hallottam, hogy nagyon feltüzelte őket a táncod azon az éjszakán!"
Lyla: Közelebb jött hozzám.
Enzo: "Titokban tartod a vadságodat, kis huncut... ha?
Lyla: Henri határozottan megragadta Enzo karját.
Henri: "Ha egy lépéssel is közelebb mész, eltöröm a karod."
Enzo: "Engedj el... Te kis... "
Lyla: Henri még egyszer erősen megszorította, aztán hagyta Enzot elmenni. Enzo egy másodpercre megtántorodott aztán megfogta és masszírozni kezdte a karját. Minden, amiben reménykedett, hogy nem veszíti el a tekintélyét előttünk .
Enzo: "Ti tényleg egy nagy rakás... vesztes vagytok."
Lyla: Megfordult és elment.
Clement: "Micsoda visszavágás... Különben is... Henri, fogalmam sem volt, hogy ilyen erős fogásod van! Úgy tűnt, nagyon fájt szegénykének... Én is elkezdek csellózni!"
Az étkezőben
Jasmine: "Enzo egész reggel kerülte a sulit. Azt hiszem halálra ijesztetted, Henri! Mintha csak egy Mars megbízásra küldted volna... "
Henri: "Szerintem hamarosan vissza fog térni."
Lyla: "Attól félek, igazad van." Kezdek hozzászokni, hogy Henri a 'ragyogó páncélú lovag' szerepét játssza.
Jasmine: "Mit csináltok szombat este? A szüleim nem lesznek otthon, szóval miénk az egész ház. Vacsizhatnánk csak négyesben!"
Clement: "Te fogsz főzni?"
Jasmine: "Természetesen!"
Clement: "Rám számíthatsz!"
Jasmine: "Hahaha!"
Lyla: "Benne vagyok!"
Henri: "Sajnálom... Nekem gyakorolnom kell, mert szombaton fellépek. A zenetanárom lánya férjhez megy. Meghívtak az esküvőre és három másik diákkal fogunk fellépni."
Jasmine: "Ó... francba... Abban az öltönyben leszel, amiben a koncerten voltál?"
Henri: "Hahaha! Nem! Nem én fogok házasodni!
Jasmine:"Henri, van bármid, amit felvehetsz egy esküvőre?!"
Henri: "Um... úgy értem, igen..."
Lyla: Jasmine zavartnak tűnik.
Henri: "Jó lesz az, mit nálatok viseltem Szilveszterkor..."
Lyla: A barátnőmnek leesett az álla.
Jasmine: "Azt a.... azt a szörnyűséget akarod felvenni?!"
Henri: "Um.. hát, úgy értem..."
Jasmine: "Ez egy ESKÜVŐ! Nem viselhetsz BÁRMIT!"
Jasmine: "Figyelj, Lyla és én szerdán átmegyünk és találunk neked valamit, amit vasárnap felvehetsz. Rendben, Lyla?"
Lyla: "Um... Aha... Igen!"
Jasmine: "Kérdezd Dylant... Mi vagyunk a legjobbak! Hogy utasíthatnál vissza egy ilyen ajánlatot?"
Lyla: Ó Jasmine! Persze, hogy nem utasítja.
Henri: "Hát... nem igazán van választásom, ugye?"
Jasmine: "Tökéletes! Akkor találkozunk nálatok szerdán délután 4-kor!"
Henri: "Oké."
A suli előtt
Lyla: "Mehetünk?"
Alex: Igen.."
Lyla: A bátyám körülnézett. "Kit keresel?"
Alex: "Clementet."
Lyla: "Tényleg? Előttem ment el..."
Alex: "Hogy van? Történt valami? Megsérült?"
Lyla: "Miről beszélsz?"
Alex: "Hát... Tudod, az öltözőben... Maxime belekötött!"
Lyla: "Mi? Clement verekedett?"
Alex: "Um... Nem tudtad?"
Lyla: "Nem..............."
Alex: "Hát... akkor nem tőlem hallottad!"
Lyla: "Nem!!! Mondj el mindent!"
Alex: "Nem igazán tudok semmit amúgy!"
Lyla: Biztos vagyok benne, hogy az egyetlen oka annak, amiért nem mondott nekünk semmit, mert ez egy bizonyos valakiről szól...
Alex: "Mi van?"
Lyla: "Valaki valami rosszat mondott Jasmine-re? Emiatt? És Clement rossz néven vette!" Alex felhúzta a szemöldökét. Kitaláltam!
Alex: "Nincs mit mondanom erről."
Lyla: Ez olyan bosszantó! Minél többet rejteget el előlem, annál többet akarok tudni!
Alex: "Annyira kibírhatatlan vagy húgi..."
Lyla: Csak annyit mondhatok, hogy elég jól olvas az elmémben. "... Bökd ki!"
Alex: "Annyira kibírhatatlan vagy! Persze, hogy tetszik neki Jasmine! Ezt akartad hallani?"
Lyla: "Elmondta neked?"
Alex: Nem! Őrült vagy. Ne tartunk ottalvós bulikat és nem festjük ki egymás körmeit!"
Lyla: "Pfff... Vannak olyan pasik, akik beszélnek és megosztanak dolgokat, tudod..."
Alex: "Hát hidd el, ő nem mondott semmit erről. Egyszer próbáltam kérdezni, de csak mosolygott, mint egy idióta és azt mondta felejtsük el."
Lyla: "Akkor honnan tudod..."
Alex: "Mert az arcára van írva minden! Mindenki tudja! Még apu is, a világ legfigyelmetlenebb embere, ő is tud róla!"
Lyla: "Hahahaha! Szegény apu..."
Alex: "Hát akkor, miután megerősítetted, hogy Clement jobban vagy, sokkal jobban érzem magam."
Lyla: "Ez naaaaagyooooon cuki! Aggódtál miatta!!!"
Alex: "Ahhh! Hagyj békén!"
Lyla: "Hehehe!
89. jelenet
A suliban
Henri: "Lyla?"
Lyla: A szívem a torkomba ugrott, amikor meghallottam, hogy a nevemen szólít. "Henri!"
Henri: "Elég ritka, hogy előttem érsz be a suliba."
Lyla: "Igen... ez azért van, mert a bátyámmal jöttem. Ugyanezt mondhatnám neked én is: még sosem láttalak ilyen későn érkezni!"
Henri: "Apu miatt kellett kicsit... késnem."
Lyla: Kimentünk az udvarra, ahol Jasmine és Clement valószínűleg várt már minket, de félúton megálltam.
Henri: "Miért álltál meg?"
Lyla: "... Tudtad, hogy Clement verekedett tegnap?"
Henri: "Nem. Mit értesz verekedés alatt?"
Lyla: "Nem igazán tudom... A bátyám beszélt róla. De amint rájött, hogy nem tudok róla semmit, befogta a száját."
Henri: "Képzelem micsoda kínszenvedés lehetett Lyla Felügyelőnek..."
Lyla: "Nekem mondod!"
Henri: "Nem tudnád egyszerűn vele megvitatni?"
Lyla: "Küldtem neki egy üzenetet, de csak annyit mondott, hagyjuk."
Henri: "Nos talán hallgatnod kellene rá. Meg vannak az okai."
Lyla: "..."
Henri: "Nehéz lesz abbahagynod a nyomozásodat, igaz...?"
Lyla: "..." Ha Clement verekedett az öltözőben... Az biztosan kosáredzés után történt. Van egy ötletem kitől kérhetnék infót... Mehetnék és megkérdezhetném azt a személyt a csapatból, akit elég jól ismerek. Henri fintorog. Nem igazán kedveli Nathant... "Szerinted tud valamit? Mivel ő Clement csapatában van..." Tiltakozásképp felemelte a kezét.
Henri: "Na ne! Ne keverj bele ebbe az egészbe!"
Lyla: "Te nem aggódsz, hogy verekedésbe keveredett?"
Henri: "Dehogynem... Ez nem vall rá. Nem egy erőszakos srác. Tudnia kellett volna hol a határ."
Lyla: "Ezt gondolom én is!"
Henri: "Nem akarod csak békén hagyni...?"
Lyla: "De, de."
Henri: "... Úgy érzem, mintha a falnak beszélnék..."
Lyla: "Igazad van! Megyek és beszélek Nathannel. Tudnom kell!"
Henri: "... Mi van? Nem mondtam semmit."
Lyla: "Ha? Dehogynem! Nagyon köszi Henri!"
Henri: "... Gyere, Jasmine és Clement ránk várnak."
A szobámban
Lyla: Nem volt időm megkeresni Nathant, hogy az öltözői verekedésről kérdezzem. Megöl a kíváncsiság. Egy üzenet Henritől.
Henri: >Megkérdeztem Clementet a verekedésről...<
Lyla: >Tényleg!!! És?<
Henri: >Azt mondta és most idézem: 'Mondd meg Lylanak, hogy ne üsse bele az orrát mások ügyeibe.'<
Lyla: >...<
Henri: >Nagyon jól ismer... Tudta, hogy miattad kérdeztem.<
Lyla: >Nem a semmiért a legjobb barátom.<
Henri: >Régóta ismered?<
Lyla: >Hét évesek lehettünk, amikor találkoztunk... De csak tizenegy évesen lettünk barátok.<
Henri: >Az jó sok év barátság<
Lyla: >Igen!<
Henri: >Mennem kell, apa hív. Viszlát holnap.<
Lyla: >Jó éjt!<
A nappaliban
Antoine: "Kiválasztottam néhány dolgot neked. Mindent az ágyadra tettem. Azt hiszem így kicsit könnyebb lesz a barátaidnak."
Henri: "Köszi apu."
Antoine: "Szerencsére van pár barátod, akik segítenek dolgozni a 'külsődön'!"
Henri: "Nagyon jól tudod, hogy találtam volna valamit magam is az esküvőre."
Antoine: "Tudom! Már itt sem vagyok, fiam. Jó legyél!"
Henri: Egy üzenet Jasmintől...
Henri: Egy üzenet Jasmintől...
Jasmine: >Szia Henri! Nagyon sajnálom, de nem tudok menni segíteni neked... valami közbe jött! Lyla segít majd mindenben... Viszlát holnap! Jasmine.<
Henri: Ez eléggé megrendezettnek tűnik. Ó ez biztos Lyla lesz. Ajtót nyitottam. Ő volt ott, mosolygott rám. Olyan szép, mint általában. "Szia! Gyere be."
Lyla: "Jasmine még nincs itt?"
Henri: "Ő nem jön." A kezébe adtam a mobilomat. Gyorsan elolvasta az üzentet és szkeptikusan nézett rám.
Lyla: "S... Sajnálom."
Henri: Úgy tűnik rájött a barátnője kis játékára.
Lyla: "Az igazat megvallva, erre számítottam."
Henri: "Azt hiszem én is." Nevetni kezdtünk.
Lyla: "Csak ki akart segíteni azzal, hogy utolsó másodpercben mondta le, szóval lóghatunk együtt csak mi ketten."
Henri: "Nagyjából én is így értelmeztem." Sóhajtottam. "Gyerünk, ha már itt vagy." A szobámba vittem.
90. jelenet
A szobámban
Henri: "Apu javasolta, hogy viselhetnék valamit az ő ruháiból. Úgy gondolta jobban járok ezekkel, mint amiket a szekrényemben találnék."
Lyla: "Hmm... Szabad?"
Henri: A szekrényem elé állt. Bólintottam, hogy megnézheti. Kinyitotta.
Lyla: "Ó igen... igazad van..."
Henri: "Tessék?"
Lyla: "Nem sok... valójában! Hahaha! Henri! Ez mindened?"
Henri: "Attól tartok..." Becsukta a szekrényt és az ágyon heverő ruhákra fókuszált. Számos nadrág, ing és kabát volt ott...
Lyla: "Apukád elég elhivatott volt... Úgy tűnik van minden, amire szükséged lesz."
Henri: "Egy a méretünk. Működnie kell."
Lyla: "Próbáld fel ezt ezzel a frakkinggel."
Henri: Kiválasztott egy fekete nadrágot, egy fekete inget és neked adta. Átvettem a ruhákat, ő pedig kiment a szobából.
Lyla: "A folyosón várok, amíg átöltözöl."
Henri: Levettem a régi farmeremet és a pólómat, majd felvettem apu ruháit. Megnéztem magam a tükörben. Az igaz, hogy jó ízlése van és a ruhái jól néznek ki rajtam. Szeretek más dolgokat hordani, mint amik a szekrényemben vannak... De félek megkockáztatni, hogy túl jól nézzek ki. Nem akarom, hogy bárki is rájöjjön, hogy én vagyok Jay. Inkább önmagam lennék.
Lyla: "Kész vagy?"
Henri: "Igen! Bejöhetsz!" Lyla bejött és mosolygott.
Lyla: "Hihetetlenül nézel ki.... Nos... Amit mondani akartam, hogy... Jól néz ki rajtad!"
Henri: Ránéztem. Elpirult. Azt hiszem tetszik neki ha így öltözöm. Szeretek rájönni, hogy érez ilyen pillanatokban. Sosem érzem magam olyan jóképűnek, mint mikor rám néz. Tudom, amikor Jay vagyok, a csajok hormonjai teljesen megbolondulnak, de ő az egyetlen aki miatt férfinek érzem magam, amikor így néz rám.
Lyla: "Hmmm... Ez egy kicsit túl lehangoló egy esküvőre. Próbáld ezzel a szürke inggel."
Henri: Odaadta. Mielőtt elvettem volna tőle, úgy döntöttem felmutatom egy pár pillanatig. Tök gyerekes, de nem tudom máshogy megoldani. Levettem az inget, mintha egy póló lett volna és adtam neki egy kis műsort. Már látott egyszer póló nélkül és nem kapcsolta a testemet össze Jay testével. A kis játékom működött. Az arca elpirult és nem tudta levenni a szemét a testemről. Kivettem az inget a kezéből és felvettem anélkül, hogy elvettem volna a szemem az övéről. Nem tudok visszatartani egy mosolyt. Lassan gombolom be a frakkinget. Kezével az ajkain mosolyog rám.
Lyla: "Hát most... Ön flörtöl velem, Uram?!"
Henri: "Hahaha!" Nem menekül! "Talán egy kicsit..." Elém jött. Az arcomra összepontosított és segített begombolni az inget. Lyla annyira közel van hozzám. Olyan érzés, mint egy pár lennénk. Ez olyan szép... és heves.
Lyla: "Nem tudom milyen játékot űzöl."
Henri: "Én sem..." Hátralépett párat és megcsodált. "Na? Hogy nézek ki?"
Lyla: "Tökéletesen!"
Henri: "Ez minden amit hallani akartam..." Odament a csellómhoz és könnyedén végigsimította az ujjhegyével.
Lyla: "Ezzel a csellóval játszol?"
Henri: "Igen."
Lyla: "Igazán gyönyörű hangszer."
Henri: "Tényleg az. Ezért is választottam, hogy ezen játszom még gyerekként."
Lyla: "Ó tényleg? Nehéz megtanulni játszani rajta?"
Henri: "Egy kicsit igen. Beletelt néhány évbe, míg megtanultam helyesen tartani a vonót."
Lyla: "Lenyűgöző...!"
Henri: Levettem gyorsan az inget és visszavettem a pólómat amíg ő ott állt. Egyetlen pillanatot sem mulasztott el, aminek nagyon örültem. Megfogtam a csellót. "Ki akarod próbálni...?"
Lyla: "De fogalmam sincs hogyan kell játszani rajta!"
Henri: "Hahaha! Tudom! Ne aggódj, vezetlek. Csak azt akarom, hogy lásd milyen érzés a saját ujjaiddal... Ülj le oda." Az ágyamra mutattam. Ment és halkan leült. A kezébe adtam a csellót és a vonót. Úgy fogta meg őket, mintha attól félne, hogy eltörnek.
Lyla: "Most mit csináljak?"
Henri: "Ne mozdulj." Másfelől én felugrottam az ágyra és közvetlenül mögé ültem. Szembekerültem a hátával, a lábaim körülötte voltak.
Éreztem, hogy kicsit megmerevedett, amikor hozzáértem, de hagyta. A kezeimet az övére tettem és vezettem. "Nézd... Tedd az ujjad ide, így... Tessék. Most ne mozdítsd." Fogtam a vonót és határozottan megmutattam neki hogy tartsa. Elmagyaráztam, hogy a jó vonópozicionálás lehetővé teszi, hogy a vonó egyenletesen csússzon a húrokon. A hang amit kiadott borzalmas volt, de az egyik legintenzívebb, amit valaha hallottam.
Lyla: "Hű!! Ez óriási!"
Henri: "Hahaha! Jól kezdted!" A hangszert az ágyra tettem miután végeztünk. Még mindig mögötte ültem.
Fel akart kelni, de anélkül, hogy vissza tudtam volna fogni magam, átkaroltam a derekát. Közelebb húztam magamhoz. "....Maradj..." A szívem olyan gyorsan vert, mint az övé és a fejemet az övének támasztottam, teljesen elvesztem a haja illatában.
Lyla: "Henri... Ha állítólag 'időt adok neked'... ez nem a legjobb ötlet..."
Henri: "Tudom." De nem tudok mozdulni. Próbáltam kihasználni a maradék néhány másodpercet. Éreztem, hogy kicsit megnyugodott és odasimult hozzám. A kezét a kezembe csúsztatta és összefűzte az ujjait és enyémekkel. Így maradtunk egy percig. Aztán fájdalmasan, de elengedtem őt, hogy felkelhessen. Felállt és rám nézett. Nem tudtam olvasni a tekintetében. Biztosan vagy egy millió kérdés van a fejében, de nem tudnám megválaszolni őket. Elfordította a fejét, elment és leült a fotelbe a szoba másik felén. Túl messze van az érintésemtől, de valószínűleg így a legjobb. Ez a módja annak, hogy visszatérjek a valóságba. Képtelen vagyok ilyen döntést hozni.
Lyla: "Tudod hogyan játssz egy zenekarban felosztással, de nem tudod hogyan játssz egy szóló darabot?"
Henri: "Ez egy kihívás?"
Lyla: "Talán... Még sosem hallottalak játszani a koncertet kivéve. Minden amit tudok, hogy csak úgy tettél mintha játszanál és hagytad, hogy a többiek zenéljenek élesben. Ki tudja?"
Henri: "Hahaha!" Megragadtam a hangszert.
Lyla: "Na? Mit fogsz játszani nekem?"
Henri: Kihívott a dacos tekintetével. Én nem vettem róla le az enyémet. Játszani kezdtem. Felderült az arca, amikor felismerte a dalt, amit játszottam.
Lyla: "Ez... ez Misteria!"
Henri: Az ujjaival dobolt, nagyon izgatott volt. Elvesztem a csellóban, a dallamban és Lyla lelkesedésében. Érzelmek hurrikánja kavargott bennem. Több, mint egy órát töltöttünk el így. Kihívott, hogy játsszam ezt dalt meg azt dalt és egészen boldog volt, hogy hallotta őket.
A nappalinkban
Henri: "Hazaviszlek."
Lyla: "Ó nem, ne aggódj emiatt."
Henri: "Ragaszkodom hozzá. Csak hogy megköszönjem."
Lyla: "Megköszönni mit?"
Henri: "Tudod, hogy segítettél a vasárnapi szettemmel." Nevetett.
Lyla: "Hahaha! Mindketten nagyon jól tudjuk, hogy nem volt szükséged a segítségemre a vasárnap miatt."
Henri: "Igen. Hát akkor köszönöm a többit..." Újra rám mosolygott.
A szobámban
Lyla: Mondanom kell Jasmine-nek egy hatalmas köszönetet. A kis játéka nem volt túl körmönfont, de varázslatos délutánom volt. Jó néhány percet töltöttem Henri karjaiban. Ha választhatnék egy helyet, ahol életem hátralevő részét töltöm, az a közelében lenne. A pillangók a gyomromban szárnyra keltek, ahogy visszagondoltam a pillanatra. És adott nekem egy kis magánszámot. A szexisége majdnem kiégette a retinámat. Tényleg nagyon jó teste van. Biztos kondizik. Másképp nem lehet így kinézni. És biztos nem a csellózástól ilyen. Elhallgatnám órákig. Ennyi minden egyetlen délután alatt. Karácsony májusban!
Henri: "Hahaha! Jól kezdted!" A hangszert az ágyra tettem miután végeztünk. Még mindig mögötte ültem.
Fel akart kelni, de anélkül, hogy vissza tudtam volna fogni magam, átkaroltam a derekát. Közelebb húztam magamhoz. "....Maradj..." A szívem olyan gyorsan vert, mint az övé és a fejemet az övének támasztottam, teljesen elvesztem a haja illatában.
Lyla: "Henri... Ha állítólag 'időt adok neked'... ez nem a legjobb ötlet..."
Henri: "Tudom." De nem tudok mozdulni. Próbáltam kihasználni a maradék néhány másodpercet. Éreztem, hogy kicsit megnyugodott és odasimult hozzám. A kezét a kezembe csúsztatta és összefűzte az ujjait és enyémekkel. Így maradtunk egy percig. Aztán fájdalmasan, de elengedtem őt, hogy felkelhessen. Felállt és rám nézett. Nem tudtam olvasni a tekintetében. Biztosan vagy egy millió kérdés van a fejében, de nem tudnám megválaszolni őket. Elfordította a fejét, elment és leült a fotelbe a szoba másik felén. Túl messze van az érintésemtől, de valószínűleg így a legjobb. Ez a módja annak, hogy visszatérjek a valóságba. Képtelen vagyok ilyen döntést hozni.
Lyla: "Tudod hogyan játssz egy zenekarban felosztással, de nem tudod hogyan játssz egy szóló darabot?"
Henri: "Ez egy kihívás?"
Lyla: "Talán... Még sosem hallottalak játszani a koncertet kivéve. Minden amit tudok, hogy csak úgy tettél mintha játszanál és hagytad, hogy a többiek zenéljenek élesben. Ki tudja?"
Henri: "Hahaha!" Megragadtam a hangszert.
Lyla: "Na? Mit fogsz játszani nekem?"
Henri: Kihívott a dacos tekintetével. Én nem vettem róla le az enyémet. Játszani kezdtem. Felderült az arca, amikor felismerte a dalt, amit játszottam.
Lyla: "Ez... ez Misteria!"
Henri: Az ujjaival dobolt, nagyon izgatott volt. Elvesztem a csellóban, a dallamban és Lyla lelkesedésében. Érzelmek hurrikánja kavargott bennem. Több, mint egy órát töltöttünk el így. Kihívott, hogy játsszam ezt dalt meg azt dalt és egészen boldog volt, hogy hallotta őket.
A nappalinkban
Henri: "Hazaviszlek."
Lyla: "Ó nem, ne aggódj emiatt."
Henri: "Ragaszkodom hozzá. Csak hogy megköszönjem."
Lyla: "Megköszönni mit?"
Henri: "Tudod, hogy segítettél a vasárnapi szettemmel." Nevetett.
Lyla: "Hahaha! Mindketten nagyon jól tudjuk, hogy nem volt szükséged a segítségemre a vasárnap miatt."
Henri: "Igen. Hát akkor köszönöm a többit..." Újra rám mosolygott.
A szobámban
Lyla: Mondanom kell Jasmine-nek egy hatalmas köszönetet. A kis játéka nem volt túl körmönfont, de varázslatos délutánom volt. Jó néhány percet töltöttem Henri karjaiban. Ha választhatnék egy helyet, ahol életem hátralevő részét töltöm, az a közelében lenne. A pillangók a gyomromban szárnyra keltek, ahogy visszagondoltam a pillanatra. És adott nekem egy kis magánszámot. A szexisége majdnem kiégette a retinámat. Tényleg nagyon jó teste van. Biztos kondizik. Másképp nem lehet így kinézni. És biztos nem a csellózástól ilyen. Elhallgatnám órákig. Ennyi minden egyetlen délután alatt. Karácsony májusban!
91. jelenet
A suliban
Lyla: Suliba mentem és nagyszerűen éreztem magam. Úgy érzem lépésről lépésre haladunk Henrivel. Az egyetlen reményem most, hogy végre rászánja magát. Egy nap...
Jasmine: "Szia Lyla! Úgy tűnik nagyon jó hangulatban vagy ma reggel!"
Lyla: Láttam, hogy Henri mosolygott és felém fordult.
Henri: "Szia Lyla..."
Lyla: "Szia Henri!"
Henri: "Köszi újra a tegnapot."
Lyla:"S... Semmiség volt!"
Jasmine: "Ó igen... Aaaaannnnnyira sajnálom... Tényleg valami az utolsó pillanatban jött közbe... megtörténhet, tudjátok?"
Lyla: Milyen borzalmas színésznő. A folyosó felé fordultunk. Clement félrehúzta Henrit, hogy a kedvenc műsorukról beszélhessenek. Jasmine megragadta a karom.
Jasmine: "Na?!!!"
Lyla: "Igen?"
Jasmine: "Hogy érted azt hogy 'igen'?" Mondd el! Együtt töltötted az egész délutánt vele? Valld be. Az ötletem zseniális volt!"
Lyla: "Hahaha! Mit csinálnék nélküled...?
Jasmine: "Történt valami?! Tudni akarom!"
Lyla: "Nem igazán... Talált egy öltözetet és rengeteget beszélgettünk... főleg a zenéről."
Jasmine: "Ez minden?"
Lyla: "Ummhmmm..." Úgy teszek, mintha tartózkodó lennék. "Leeeeheeeet, hogy volt egy kis pillant, amikor megragadott és a karjaiban tartott...."
Jasmine: "!!!!!!!!!!!!!! Lyla! Ez csodálatos!"
Lyla: "Haha! Igen... Ez tényleg nem olyan rossz, tekintve, hogy Henriről beszélünk."
A tornateremben
Lyla: Reméltem, hogy nem futok össze Clementtel. Ha itt lát, azonnal tudni fogja, hogy nem mondtam le erről az egész rejtélyes küzdelemről. Mondhatjuk, hogy ez a szerencsenapom. A tornaterem majdnem üres és látom, hogy Nathan most megy be az öltözőbe. Integettem neki. Visszaintett és odajött hozzám.
Nathan: "Hé! Lyla! Clement már elment. Épp elkerülted."
Lyla: "...Igazából én hozzád jöttem."
Nathan: "Ó!..."
Lyla: Felderült az arca. "Clement miatt."
Nathan: "Ó..."
Lyla: A fény eltűnt az arcáról.
Nathan: "Mielőtt belekezdenél, tudnom kell valamit."
Lyla: "Igen?"
Nathan: "Nos... A 'dolog' összefügg 'valakivel'... Szeretném, ha őszinte lenné velem."
Lyla: "Kiről beszélsz?"
Nathan: "Mit gondolsz?"
Nathan: "Együtt jársz ezzel a sráccal?"
Lyla: "..." Az első csellóórám emléke és ahogy nekidőltem Henrinek újra eszembe jutottak... "Nem."
Nathan: "Még, láttam, hogy a karjaiban voltál Amelie partiján! Tulajdonképpen mindenki látta. De amikor a suliban vagytok, nem úgy tűnik, mintha együtt lennétek."
Lyla: "Mert nem vagyunk."
Nathan: "... Oké."
Lyla: "Én jövök! Clement verekedett az öltözőben egy sráccal."
Lyla: "Én jövök! Clement verekedett az öltözőben egy sráccal."
Nathan: "Igen, Maxime-mel."
Lyla: "Tudod mi történt?"
Nathan: "Eléggé! Én szedtem szét őket!"
Lyla: "Ó!"
Nathan: "Maxime elkezdte Clementet faggatni, hogy Jasmine szingli e. Clement azt mondta neki, hogy találja ki maga. Aztán eléggé elfajult, amikor Maxime azt mondta neki, hogy álljon félre az útból és hagyja, hogy valaki jobb esélyt kapjon. A saját hibája, hogy még nem jött össze Jasmine-nel. Aztán véget vetett a dolognak azzal, hogy járnia kéne a 'félvér csajjal'."
Lyla: "Jól van... Ismerem Clementet, ő egyáltalán nem méltányolja ezt."
Nathan: "Alábecsülöd. Maxime-et a szekrényekhez dobta és a mezénél fogva felemelte!"
Lyla: "Wow...!"
Nathan: "De amikor megpróbáltam szétválasztani őket, Max válaszolt. A sálam sose lesz már ugyanolyan."
Lyla: Kivette a szánalmas állapotban lévő szövetdarabot a táskájából és a kézilabda kapura tette.
Nathan: "A kedvenc sálam volt..."
Lyla: "Nos feláldoztad egy jó ügyért!"
Nathan: "Úgy látod, ahogy gondoltam..."
Lyla: "Köszi, hogy segítettél mindezzel." Hízelegve rám nézett.
Nathan: "Hé ezért vagyok!"
Lyla: "Hahaha!"
92. jelenet
A szobámban
Lyla: Mind érezzük, hogy a B.A.C. közeleg. Még a hétvégéken is nagyon szorgalmasak vagyunk. Hurrá tanulás! A legtöbbet szombat délután dolgoztam. Meglepődtem mennyit tanultam. Nagyon büszke vagyok magamra. Képes voltam úgy tanulni, hogy ne gondoljak Henrire túl sokat. Igazi csoda volt. Hallom, hogy anyu sietős léptekkel indul a bejárati ajtó felé. Néhány perccel később valaki az én ajtómon kopog. "Igen?" Látom Henri magas árnyékát ahogy a szobámba jön, olyan jóképű, mint egy herceg aki azokat a ruhákat viseli, amiket az esküvőre választottunk ki neki. "Henri! Nem az esküvőn vagy?"
Henri: "Szia! Tulajdonképpen épp úton vagyok. De mielőtt mennék, van számodra valamim."
Lyla: Ragyog, kivesz valamit a táskájából ami első ránézésre négy koncertjegynek tűnik.
Henri: "Tessék, köszönhetően apa kapcsolatainak... szereztem jegyeket nekünk. Ha szeretnél velem menni, vagyis..."
Lyla: Megnéztem közelebbről. "... MISTERIA!!!!!!!!!!!!!!"
Henri: "Ezek VIP jegyek és..."
Lyla: Átkaroltam a nyakát. (Volt egy jó kifogásom és ki is használtam!)
Henri: "Hahaha! Úgy veszem, hogy örülsz neki!"
Lyla: "Henri! Ez fantasztikus!"
Alex: "MI VAN!!! MISTERIA?!"
Lyla: Alex, aki hallott engem ordítani, berobbant a szobámba kopogás nélkül és Henri karjaiban talált. Henri nem mozdult.
Alex: "Mi... Te mindig itt vagy!"
Lyla: Elengedtem Henrit. "Mit akarsz Alex?"
Alex: "Semmit... Hallottam, hogy 'Misteriat' ordítottál, szóval jöttem megnézni mi a helyzet. Ez minden."
Lyla: "Tudod mit! Henri meghívott, hogy menjek el vele a következő show-jukra!" Alex rápillantott a Henri kezében lévő jegyekre.
Alex: "Ne legyél túl izgatott kislány, négy jegy van itt. Nem randit kért tőled. Nem képzelj dolgokat."
Lyla: "Én... Én nem képzelek dolgokat! Henri, ki jön velünk? Clement és Jasmine nem éppen nagy rajongók és nem tudom, hogy... " Rám mosolygott.
Henri: "Tulajdonképpen... Még nem gondolkodtam rajta."
Lyla: Alex felé fordult és felajánlott neki két jegyet. Alex meglepődött.
Alex: "Mi..."
Henri: "Lyla folyton arról beszél mekkora fanok vagytok. Mivel négy jegyet tudtam szerezni, szégyen lenne, ha a nagy tesóját kihagynánk."
Alex: "Te... Viccelsz velem ember..."
Henri: "Meghívhatsz akit akarsz. Az ülések a mieink mellett vannak."
Alex: "..."
Lyla: Hű... Nem hiszem el. Henri végre elérte, hogy Alex befogja a száját. Ez az első alkalom!
Alex: "..."
Henri: "Ha nem akarod, akkor odaadjuk valaki olyannak, aki el akar menni."
Alex: "Ah! Nem... Nem!"
Lyla: A bátyám több, mint kényelmetlenül érzi magát. Többször is sértéseket motyogott Hennriről az orra alatt és most ugyan az a srác ajánlott fel neki pár jegyet élete koncertjére. Micsoda irónia.
Alex: "Köszi haver..."
Henri: "Szívesen."
Alex: "De ha még egyszer megsiratod a kishúgomat, én..."
Henri: "Igen tudom, ne aggódj. Egyértelműen vettem az üzenetet múltkor."
Lyla: Mikor múltkor? Alex kiment a szobámból, kezében a Szent Grállal. "Imádni való amit tettél." Sóhajtott.
Henri: "Tudom. Semmije nem lenne, ha nem lenne egy ilyen nagyszerű húga."
Lyla: "Hahaha."
Henri: "Tanultál?"
Lyla: "Igen! Ez meglep téged, vagy mi? Most fejeztem be az angol házit. Azt hiszem ez legalább félig jó..."
Henri: "Akarod, hogy megnézzem?"
Lyla: "Megtudod? Nem kell indulnod az esküvőre?"
Henri: "Még van egy órám. Mutasd azt az úgynevezett 'házit'."
Lyla: "Igen uram!" Leültem az íróasztalomhoz és éreztem ahogy Henri a vállamnak dőlt, hogy elvegye a házimat, amit a kezemben tartottam.
Henri: "Nem olyan rossz... de vannak apró hibák."
Lyla: Felvett egy ceruzát az asztalomról és elkezdte kijavítani a hibáimat egyenesen a papíromon. Úgy érzem újraélem az első csellóórámat, ami vele volt, azt az időt amikor a hátamnak dőlt. Még mindig a vállam mögött irkál a házi feladatomba. Jó illata van, mint mindig és érzem a teste melegét mögöttem. Azt hiszem szándékosan áll ebben a pózban, hogy érezhessen maga előtt. Becsuktam a szemem, kihasználtam ezt a pillanatot. Felélénkült.
Henri: "Tessék! Azt hiszem kijavítottam mindent."
Lyla: "Köszönöm."
Henri: "Szívesen. Menni fog a maradék nélkülem?"
Lyla: Csintalanul nézett rám és ferdén mosolygott. "Hmmm...Vannak kétségeim..." Nagyon édesen megsimogatta az arcomat.
Henri: "Itt leszek, ha szükséged lesz rám."
Lyla: "Igen."
Henri: "Mennem kell. Jó hétvégét. A koncert jövő pénteken lesz egyébként."
Lyla: "Köszi!"
93. jelenet
A nappalinkban
Caroline: "Szia édesem! Milyen volt a kis estélyetek? Jól érezted magad?"
Lyla: "Ó jó volt... Jasmine sokkal szórakoztatóbb, volt mint én. De találtam egy új videó játékot... Azt hiszem Alex imádni fogja!"
Caroline: "MÁSIK videó játék? Lyla! El kéne menned a városba venni néhány könyvet a B.A.C.-re!"
Lyla: "Nem találtam semmit, ami érdekelt volna..." Nevetést hallok a bátyám szobájából. "Sebastien itt van?"
Caroline: "Nem, ez Clement."
Lyla: "Ó!" A folyosó felé indultam és bekopogtam a bátyám szobájának ajtaján.
Alex szobájában
Alex: "Hé húgi! Milyen volt Jasmine-nél?"
Lyla: "Jó! Nézd mit találtam!" Beletúrtam a táskámba és elővettem az új kalandjátékot, amit vettem.
Alex: "Hű! Jó találat húgi!!!"
Lyla: "Szia Clement!"
Clement: "Nem könyveket kellett volna venned?"
Lyla: "De... És mi van veled? Azt hittem ezt a délutánt az öcséddel töltöd."
Clement: Valentinnak új barátnője van... Ami azt jelenti, hogy a család most csak másodhegedűst játszik, ha érted mire gondolok."
Lyla: "ABSZOLÚT értem, hogy érted!" Nyilvánvalóan néztem Alexre.
Alex: "Valentin rendben van."
Lyla: A szememet forgattam.
Alex: "Szóval lemondott végre Lyla-ról?
Clement: "Nagyon jól tudod, hogy nem. Az az idióta még mindig feleségül akarja venni! Hahahaha!"
Lyla: Clement öccse évekkel ezelőtt megpróbált rávenni, hogy járjak vele. Annak ellenére, hogy valóban egyre jóképűbb, nem igazán érdekel, hogy középiskolás srácokkal járjak. Főleg ha oviskora óta ismerem az illetőt.
Clement: "Bár láttad volna, hogy nézte Henrit, amikor véletlenül meglátta őt, miközben kosaraztunk. Megkérdezte ki volt az a srác. Azt mondtam neki, hogy együtt jártok. Teljesen fel volt háborodva."
Lyla: "Nem járunk..."
Alex: "Ah... Hányni fogok..."
Clement: "Hahahaha!"
Lyla: Clement összegyűjtötte a dart nyilakat és Alexnek adta.
Clement: "Te jössz!"
Lyla: Alex elvette a dartsot a barátomtól és célzott. Egy Jay képet ragasztott a táblára. Felismertem a legújabb albumának a borítóját. "Ez annyira ostoba- -...- - Azt hiszitek ő a legrosszabb ellenségetek! Pfff..." Egymásra néztek.
Alex: "Eléggé."
Lyla: Eldobott egy nyilat és pont Jay arcát találta el. Az a szegény fotó szörnyű bánásmódnak van alávetve.
Clement: "Szép volt!"
Alex: "Ismerd el, hogy szar a zenéje."
Lyla: "Ne mondd ezt."
Clement: "Nem kezded el te is, ugye?"
Lyla: "Természetesen nem!"
Clement: "Tényleg nem tudom megérteni, mit lát benne Jasmine."
Lyla: A fotóra néztem... Az énekes szemei még épek. Sötét tekintet, majdnem pupillák nélküli. Valami zavar a tekintetében, de nem tudnám megmondani mi...
Alex: "Lyla?"
Lyla: A bátyám visszarántott az ábrándozásból.
Alex: "Miért van még mindig ez a buta kifejezés az arcodon?"
Clement: "Jajj ne! Ne mondd, hogy beleestél!"
Alex: "Érthető, fura ízlésed van... Mármint, nézd meg négyszeműt- -...- -"
Lyla: "Én? Belestem?! ... " El kell ismernem, nem is rossz... Egyáltalán, egyáltalán, egyáltalán nem rossz... Plusz a tekintete határozottan... - - vonz engem... - -
A szobámban
Lyla: Pár nap és megyünk a Misteria koncertre! Henrivel! Megosztani a pillanatot a bátyámmal és Henrivel... Egy álom darabja nekem! Ez még jobb, mint egy éjszaka a filmekben. Össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Remélem eléneklik az összes kedvenc dalomat! Jut eszembe... Nem is tudom, hogy Henri tényleg bírja e a Misteriat. Meg kell kérdeznem. Elővettem a telefonom és küldtem neki egy üzenetet.
>Alig várom a pénteki koncertet! <3< Mint mindig, a válasz majdnem azonnal érkezik.
Henri: >;) Én is.<
Lyla:>Most jutott eszembe, hogy talán nem is szereted annyira az ő zenéjüket...<
Henri: >De, nagyon szeretem amit csinálnak. Az igaz, hogy én egy kicsit diszkrétebb vagyok, mint te. ;)<
Lyla: >Ó! Sosem mondtad!<
Henri: >Ez igaz, mi csak más zenekarokról beszélgettünk...<
Lyla: >Hát mindegy is, a bátyám nagyon fel van tüzelve!<
Henri: >Örülök neki.<
Jasmine szobájában
Jasmine: Nem holnap van a Misteria koncert?
Lyla: "Víííííííííí! De!!!!!
Jasmine: "Hahaha Ez az első nagy estétek Henrivel..."
Lyla: "Igen... de hadd emlékeztesselek, hogy a bátyám is velünk lesz és fő feladatának tartja, hogy megbizonyosodjon róla, biztosan nem maradunk kettesben..." Mindketten az ágyon feküdtünk, gondolkodtunk és a plafont bámulva hallgattuk Jayt. Micsoda meglepetés.
Jasmine: "Igen, nem hiszem, hogy Henri hozzád érne a bátyád előtt..."
Lyla: "Ó... az nem zavar. Csak örülök annak, hogy mindketten jönnek a koncertre. A Misteria Alex nélkül... nem olyan király. Még ha Henri ott is lesz."
Jasmine: "Értem. Jut eszembe, elfelejtettem mondani neked... Felvettek abba a divattervező suliba, ahova annyira be akartam kerülni!"
Lyla: Felültem. "Ez fantasztikus!!!! Elkepesztő dolgokat fogsz csinálni!"
Jasmine: "Hahaha! Igen! Remélem!"
Lyla: "Szerencsés vagy, hogy ilyen kreatív vagy... Én nem tudok semmit csinálni..."
Jasmine: "Ne mondd ezt..."
Lyla: "Fogalmam sincs mihez fogok kezdeni jövőre."
Jasmine: Hahaha! Volt egy hasonló beszélgetésünk Dylannel, amikor ő kételkedett magában!"
Lyla: "Hahaha! Ezúttal én vagyok kétségbe esve... Láthatod a különbséget."
Jasmine: "De neked van mit tenned..."
Lyla: "Persze... De azok kézenfekvő választások. Semmi olyan, ami a szenvedélyem lenne." Jasmine is felült.
Jasmine: "Lyla, bármit is választasz a következő évben tanulni, nem kell azzal foglalkoznod életed végéig. Kipróbálhatsz dolgokat és meggondolhatod magad, ha akarod.Változtathatsz irányt az életed bármely pontján."
Lyla: "De ti mindhárman pontosan tudjátok mit akartok! Clement kineziológiát akar tanulni, te divatot, Henri pedig irodalmat... De ami engem illet...."
Jasmine: "Ha tényleg tudni akarod, én nem aggódom miattad. Tudom, hogy megtalálod az utad."
Lyla: Sóhajtottam. "Remélem igazad van."
Lyla: "Ez új? Ne mondd, hogy ez az a koncert DVD, amit mindenhol kerestél?!"
Jasmine: "De!!!!"
Lyla: "Hahaha! Az nagyszerű, mert igazán kétségbeesettnek tűntél, hogy megtaláld."
Jasmine: "... Igazából Clement vette nekem. Nem hagyta, hogy kifizessem neki."
Lyla: "Ha? Clement? Úgy tűnik nagyon adni akart neked egy Jay ajándékot..."
Jasmine: "Tenni akart nekem egy szívességet."
Lyla: Igen... De ha tudnád mennyire mennyire utálja a srácot... Nem mintha meglepődtem volna, hogy Clement nyilaival van tele a Jayt ábrázoló poszter, amit láttam.
Jasmine: "Azt mondta, a közelükben lévő üzlet csak néhányat kapott és ez volt az utolsó darab.Nem akart kockáztatni, szóval ment és ellhozta nekem."
Lyla: Hooogyne... Ez egy nagy füllentésnek tűnik ... De nem úgy tűnik, mint Jasmine-nek ez furcsa lenne.
Lyla: Megnéztem egy kicsit közelebbről Jasmine karácsonyi Jay naptárát. Clement tényleg jót tett ezzel. "Szabad?"
Jasmine: "Igen! Látni fogod, ezek a képek szuper szexik!"
Lyla: "Nem kételkedem!" Átlapoztam a naptárat, ahol Jay a legtöbb képen fél pucéran pózolt. Milyen tökéletes test... Azt hiszem még Henri riválisa is lehetne. Minél tovább lapozom az oldalakat, annál inkább el kell ismernem, hogy nevetségesen szexi. Mindig ez a tekintet, ez a komor, piercinges tekintet... Felkavar. Majdnem olyan, mintha kényelmetlenül érezném magam. A szeptemberi oldalhoz értem. Egy fekete kör van 5-e körül. Felismertem Clement szinte olvashatatlan írását: 5 év! ... '5 év'... Mi..? Istenem! Clement bekarikázta a dátumot, amikor 5 évvel ezelőtt találkozott Jasmine-nel! Biztos vagyok benne, hogy ha rákérdeznék úgy tenne, mintha fogalma sem lenne melyik év, melyik napján találkoztak. Szelektív a memóriája, amikor Jasmine-ről van szó.
Lyla: "Víííííííííí! De!!!!!
Jasmine: "Hahaha Ez az első nagy estétek Henrivel..."
Lyla: "Igen... de hadd emlékeztesselek, hogy a bátyám is velünk lesz és fő feladatának tartja, hogy megbizonyosodjon róla, biztosan nem maradunk kettesben..." Mindketten az ágyon feküdtünk, gondolkodtunk és a plafont bámulva hallgattuk Jayt. Micsoda meglepetés.
Jasmine: "Igen, nem hiszem, hogy Henri hozzád érne a bátyád előtt..."
Lyla: "Ó... az nem zavar. Csak örülök annak, hogy mindketten jönnek a koncertre. A Misteria Alex nélkül... nem olyan király. Még ha Henri ott is lesz."
Jasmine: "Értem. Jut eszembe, elfelejtettem mondani neked... Felvettek abba a divattervező suliba, ahova annyira be akartam kerülni!"
Lyla: Felültem. "Ez fantasztikus!!!! Elkepesztő dolgokat fogsz csinálni!"
Jasmine: "Hahaha! Igen! Remélem!"
Lyla: "Szerencsés vagy, hogy ilyen kreatív vagy... Én nem tudok semmit csinálni..."
Jasmine: "Ne mondd ezt..."
Lyla: "Fogalmam sincs mihez fogok kezdeni jövőre."
Jasmine: Hahaha! Volt egy hasonló beszélgetésünk Dylannel, amikor ő kételkedett magában!"
Lyla: "Hahaha! Ezúttal én vagyok kétségbe esve... Láthatod a különbséget."
Jasmine: "De neked van mit tenned..."
Lyla: "Persze... De azok kézenfekvő választások. Semmi olyan, ami a szenvedélyem lenne." Jasmine is felült.
Jasmine: "Lyla, bármit is választasz a következő évben tanulni, nem kell azzal foglalkoznod életed végéig. Kipróbálhatsz dolgokat és meggondolhatod magad, ha akarod.Változtathatsz irányt az életed bármely pontján."
Lyla: "De ti mindhárman pontosan tudjátok mit akartok! Clement kineziológiát akar tanulni, te divatot, Henri pedig irodalmat... De ami engem illet...."
Jasmine: "Ha tényleg tudni akarod, én nem aggódom miattad. Tudom, hogy megtalálod az utad."
Lyla: Sóhajtottam. "Remélem igazad van."
Lyla: "Ez új? Ne mondd, hogy ez az a koncert DVD, amit mindenhol kerestél?!"
Jasmine: "De!!!!"
Lyla: "Hahaha! Az nagyszerű, mert igazán kétségbeesettnek tűntél, hogy megtaláld."
Jasmine: "... Igazából Clement vette nekem. Nem hagyta, hogy kifizessem neki."
Lyla: "Ha? Clement? Úgy tűnik nagyon adni akart neked egy Jay ajándékot..."
Jasmine: "Tenni akart nekem egy szívességet."
Lyla: Igen... De ha tudnád mennyire mennyire utálja a srácot... Nem mintha meglepődtem volna, hogy Clement nyilaival van tele a Jayt ábrázoló poszter, amit láttam.
Jasmine: "Azt mondta, a közelükben lévő üzlet csak néhányat kapott és ez volt az utolsó darab.Nem akart kockáztatni, szóval ment és ellhozta nekem."
Lyla: Hooogyne... Ez egy nagy füllentésnek tűnik ... De nem úgy tűnik, mint Jasmine-nek ez furcsa lenne.
Lyla: Megnéztem egy kicsit közelebbről Jasmine karácsonyi Jay naptárát. Clement tényleg jót tett ezzel. "Szabad?"
Jasmine: "Igen! Látni fogod, ezek a képek szuper szexik!"
Lyla: "Nem kételkedem!" Átlapoztam a naptárat, ahol Jay a legtöbb képen fél pucéran pózolt. Milyen tökéletes test... Azt hiszem még Henri riválisa is lehetne. Minél tovább lapozom az oldalakat, annál inkább el kell ismernem, hogy nevetségesen szexi. Mindig ez a tekintet, ez a komor, piercinges tekintet... Felkavar. Majdnem olyan, mintha kényelmetlenül érezném magam. A szeptemberi oldalhoz értem. Egy fekete kör van 5-e körül. Felismertem Clement szinte olvashatatlan írását: 5 év! ... '5 év'... Mi..? Istenem! Clement bekarikázta a dátumot, amikor 5 évvel ezelőtt találkozott Jasmine-nel! Biztos vagyok benne, hogy ha rákérdeznék úgy tenne, mintha fogalma sem lenne melyik év, melyik napján találkoztak. Szelektív a memóriája, amikor Jasmine-ről van szó.
94. jelenet
A suliban
Lyla: "Helló mindenki!"
Clement: "Jó szelleműnek tűnsz!"
Lyla: "Víííííííí! A koncert! Ma este van!"
Clement: "Henri, remélem képes leszel kezelni őt. Ha ő is olyan izgatott lesz, mint a legjobb barátnője, amikor Jayt látja, akkor nincs menekülés!"
Jasmine: "Hé! Én tudom kontrollálni magam!!!"
Clement: "Az meglepne! Tudni sem akarom!"
Jasmine: "Ostobaságokat beszélsz! Rengeteg önkontrollom van! Van különbség az izgatottságom közt amit a barátaim előtt mutatok, és amit nyilvánosan!"
Clement: "Visszavonom amit mondtam. Azt tényleg látni szeretném..."
Jasmine: "Pfff..."
Henri: "Készen állsz a ma estére?"
Lyla: "Abszolút!"
Henri: "Hahaha! 7-kor felveszlek titeket. Az jó neked?"
Lyla: "Tökéletes Henri, Köszi." Egymásra néztünk és lágyan rám mosolygott. Elindultunk az osztályba. Jasmine és Clement már elöl civakodtak. Látom amint a barátaim eltávolodnak. Még akkor is, ha Clement úgy viselkedik, mintha őrült lenne, egyszerűen sugárzik, amikor Jasmine mellett ül.
Henri: "Az az érzésem, hogy Jay a kedvenc témájuk."
Lyla: "Biztosíthatlak, hogy ez nem csak egy érzés."
Henri: "Hahaha! Clement tényleg nem kedveli őt..."
Lyla: "Nem... de nem számít... Még mindig nem tudja megállni, hogy ne vegyen Jasmine-nek valami Jay-eset."
Henri: "Ez egy kicsit ellentmondásos."
Lyla: "Nem igazán... Jobban szereti Jasminet, mint amennyire az énekest utálja..."
Henri: "Értem."
Lyla: "Clement még Jay utolsó koncert DVD-jét is megvette."
Henri: "Kedves tőle, hogy ennyire boldoggá akarja tenni Jasminet."
Lyla: "Igen. Nyilvánvalóan azt mondta Jasmine-nek, hogy a házukhoz közel áll egy üzlet, ott vette neki a DVD-t. De biztos vagyok benne, hogy valamit több áll a történet hátterében." Henri előrehajolt, hogy megnézze a telefonomon a képet, aztán átvette, az ujjaival végigsimogatta a kezem. Libabőrös lettem.
Henri: "Igazad van. Ez a DVD már hónapokkal korábban kifogyott az üzletekből. Clement nem találhatta meg akármelyik üzletben."
Lyla: "Hazudott Jasminnek!"
Henri: "De tudom, hogy néhány ember újra eladja a DVD-jét online, őrült árakért."
Lyla: "Wow! ... Mondd... Te honnan tudod mind ezt???"
Henri: "Ő...
Lyla: A mosoly egy pillanat alatt eltűnt az arcáról. Basszus... Valami rosszat mondtam? Biztosan nem féltékeny Jay-re ő is...?
Henri: "Ezt csak... Tudod... mióta apu neki dolgozik... Tudok pár dolgot... szóval, igen..."
Lyla: "Ó... igaz..." Megint mosolyog, de kicsit szomorúnak tűnik.
A nappalinkban
Alex: "Mit csinál négyszemű!!! Elfogunk késni!"
Lyla: Alex a nappali padlóján lépked. "Nyugodj meg! Azt mondta 7-kor itt lesz és felvesz minket. Még csak 6:45 van! És ha jól emlékszem, azt mondta kijelölt helyünk van! Nem számít mikor érünk oda, jó helyről láthatjuk a Misteriat!"
Sebastien: "Ne aggódj tesó! Az embere nemsokára itt lesz!"
Alex: "Nem az embere!"
Lyla: Ez a hét villámgyorsan elment. Alex majdnem minden este a koncentről beszélt. Régóta nem láttam őt ilyen izgatottnak. Úgy döntött ma este a legjobb barátját hívja el, és Henri azt javasolta, hogy majd ő elvisz mind a négyünket a kocsijával. Néhány perccel később valaki csengetett.
Alex: "Gyerünk!"
Lyla: Kinyitottam az ajtót Henrinek.
Henri: "Kész vagytok?"
Alex: "Igen gyerünk, menjünk!"
Lyla: Alex eltolt minket az útból, ahogy kiment. "Bocsi... Múlt szombat óta ilyen!"
Henri: "Hahaha! Ne aggódj."
Lyla: Felismertem Antoine autóját parkolni a házunk előtt.
Alex: "Wow! Ez a te kocsid?!"
Henri: "Nem, apué. Gondoltam, mivel négyen leszünk, és egy kicsit kocsikázunk, kényelmesebb lesz apu autójában."
Alex: "Várj... Biztos vagy benne, hogy jól látsz?"
Henri: "Megbocsáss?"
Alex: "Mármint... Mivel szemüveged van... És te vagy az, aki visz minket."
Henri: "Ne aggódj miattam."
Lyla: Hát persze, hogy mindig megtalálja a módját, hogy kellemetlen helyzetbe hozza Henrit. Beültünk a kocsiba és Alex ragaszkodott hozzá, hogy elöl üljön pontosan Henri mellett.
A koncerten
Alex: "Tessék srácok! Itt vagyunk!!"
Lyla: A helyszín hatalmas és már majdnem megtelt. Egy jegykezelő elkérte a jegyeinket, hogy megmutassa a helyünket. Azt hiszem még sosem volt ilyen jó helyem egy koncerten sem eddigi életem során. Pont középen vagyunk és csak néhány lépésre a színpadtól. Le akartam ülni, amikor Alex ellökte Henrit, hogy mellém ülhessen. Ez nevetséges! A gardedám szerepe nem felel meg a lökött bátyámnak. Nyilvánvalóan megpróbál kettőnk közé állni.
Henri: "Ne is gondolj rá."
Lyla: Nem hagyta magát, Henri Alex útjába állt, visszahúzta őt és leült mellém. Milyen határozott. Alex nem kockáztatta, hogy visszabeszéljen. Henri teljesen mellőzte őt és felém hajolt. Kezdi megbánni a tényt, hogy meghívta őt?
Henri: "A bátyádat egy kicsit túl védelmezőnek találom."
Lyla: "Ne haragudj... Lehetne egy kicsit megértőbb." Rám mosolygott.
Henri: "Azt hiszem úgy gondolja attól, hogy vettem néhány koncertjegyek még nem fogom elkerülni a büntetést."
Lyla: "Hát én azt hiszem igazán udvariatlan." A fények kialudtak és elkezdődött a show megnyitója. Egy zenekar, akiket nem ismertem, elkezdték bemelegíteni a közönséget. Elég jók voltak. A zenéjük ugyanolyan irányvonalú, mint a Misteria. Van bennük lehetőség. Amikor végeztek, elhagyták a színpadot és fények visszatértek. Úgy érzem, emelkedik a feszültség. Perceken belül látni fogom a kedvenc zenekaromat.
Henri: "Várod már?"
Lyla: "Hahaha! Igen... De ez nagyon nehéz. Neked fogalmad sincs milyen hatalmas rajongó vagyok! Majdnem akkora fan vagyok, mint amekkora Jay fan Jasmine!"
Henri: "Hahaha! Hát akkor jól tettem!"
Lyla: "Igen! És azt is... hogy itt vagy!" Ennél boldogabb nem is lehetnék! Egy Misteria koncerten vagyok a bátyámmal és a sráccal akit az egész világon a legjobban szeretek. Egymásra néztünk és mosolyogtunk. A fények kialudtak és a zene elhalkult. Mindenki éljenezni kezdett. Az együttes megjelent a színpadon. A fények megőrültek, és hatalmas képek jelentek meg óriási kivetítőkön. Olyan, mint a varázslat! A tömeg megvadult... Ahogy én is. Teljesen elbűvölt amikor Tommy, a szólóénekes énekelni kezdte az első dallamokat. Mind felálltunk és énekeltünk. Próbáltam ránézni Alexre. Az extázis határán kell állnia. Henri mellettem van, nézi ahogy tekergek. Megragadott a derekamnál fogva és maga felé húzott, hogy helyet cserélhessünk. Most már a nagy tesóm mellett vagyok. Lehajolt és a fülembe suttogott.
Henri: "Azt hiszem az a legjobb, ha Alex mellett vagy, így annyit szórakozhatsz, amennyit csak lehetséges."
Lyla: Rámosolyogtam, mint soha azelőtt, hogy megköszönjem, majd a bátyám felé fordultam. Egymásra néztünk, őröltünk, hogy megoszthatjuk ezt a pillanatot. Elkezdtünk együtt énekelni. Amíg mi Alex-szel őrültek módjára táncoltunk, Henri elég nyugodt volt. Nem mutatta ki az érzéseit azzal kapcsolatban, hogy járt már ilyen típusú koncerten, de úgy tűnik, hogy jól érzi magát. A lábával a zene ritmusára dobbantott. Habár nem hiszem, hogy tanúja leszek, milyen az amikor teljesen átjárja a zene. Úgy tűnik élvezte a másik showt... Úgy érzem nem vette le a szemét rólam, a koncert kezdetének pillanatától. Ennek ellenére én továbbra is a Misteriara koncentráltam. Nagyon odateszik magukat. Rövid idő után, éreztem Henri kezét az enyémben. Felé fordultam. Megmutatta, hogy mennyire örül nekem. A legjobb mosolyomat villantottam rá. A mennyben vagyok. Megszorítottam a kezét köszönetképpen és már nem is engedtem el a koncert hátralevő részében, még ha korlátozott is a táncomban. Újra visszatértek a fények.
Alex: "Wow! Ez gyilkos volt!"
Sebastien: Csodálatos volt!
Alex: "Nem vagyok meglepve!"
Lyla: Alex ránk nézett és észrevette, hogy még mindig egymás kezét fogjuk. De visszafogta magát attól, hogy bármit is mondjon. Most az egyszer.
Henri: "Tetszett?"
Lyla: "Ahhhh! Jobb volt, mint ahogy valaha is elképzeltem. Köszönöm Henri!!"
Alex: "Igen... Köszi... Tényleg király volt tőled, hogy meghívtál minket."
Lyla: Összeszedtük a dolgainkat, hogy elinduljunk.
Henri: "Várjatok... Még nem megyünk el."
Alex: "Miért?"
Sebastien: "Igaza van, semmi értelme most elmenni. Valószínűleg dugó lesz mindenhol."
Lyla: Henri nem mondott semmit csak visszaült. Elengedte a kezem és felvette a telefonját.
Henri: "Apa? Igen... Oké."
Lyla: Letette. Próbált elrejteni egy mosolyt. "Mi az...?"
Henri: "Semmi..."
Lyla: A helyszín majdnem kiürült és Henri felállt. "Jók vagyunk már, igaz? Mehetünk?" Alex és Sebastien elindultak a kijárat felé, de Henri visszahívta őket.
Alex: "Mi van?"
Henri: "Erre megyünk... Kövessetek."
Lyla: Vajon mit tartogat a tarsolyában? Kíváncsian követtük.
95. jelenet
A back stage-ben
Lyla: Henri a színpad mellé vitt minket ahol egy csapat biztonsági őr és más munkások gyűltek össze, hogy meggyőződjenek arról, hogy senki nem tud belépni.
Alex: "Um... hova hoztál minket? Vissza kéne fordulnod, haver..."
Lyla: Henri nem reagált és elővette a négy igazolványt a táskájából, jelezve, hogy tegyük a nyakunkba.
Henri: "Tessék, tegyétek fel."
Lyla: Biztosan nem visz be minket a back stage terültére?!
Henri: "Várjatok meg itt."
Lyla: Henri a biztonságiak elé ment és egy másodpercig beszélt velük. Aztán intett nekünk. Egy férfi jött ki a back stage-ből és megismerte Henrit. Követtük.
Backstage Fickó: "Tartozom egy szívességgel Antoine-nak! Nincs sok időm!"
Henri: "Köszi!"
Backstage Fickó: "Gyerünk, kövessetek gyerekek!"
Lyla: Alex rám nézett. Megpróbálja kitalálni, hogy tudom e mi történik, de megértettem vele, hogy ugyanolyan meglepett vagyok, mint ő.
Az öltöző előtt
Lyla: Keresztülsétáltunk a back stage területén, ahol rengetek technikus nyüzsgött. Végre egy folyosóra értünk és megálltunk egy ajtó előtt.
Backstage Fickó: "Tessék Henri. Itt hagylak. Mondd meg apádnak, hogy üdvözlöm."
Henri: "Nem felejtem el. Köszönöm."
Lyla: Henri rám nézett, csupa mosoly.
Alex: "Mi a fenét csinálunk mi itt?"
Lyla: Anélkül, hogy elvette volna a tekintetét az enyémről, kinyitotta az ajtót és behúzott.
Az öltözőben
???: "Hé! Itt vagytok!"
Alex: "Szent tehén..."
Lyla: "Ó istenem..."
Tommy: "Szóval, ti voltatok a szerencsések!?"
Alex: "Nem tudom elhinni!"
Lyla: A bátyám felém fordult és mindketten visítani kezdtünk!
Tommy: "Hahaha!"
Misteria Basszerosa: "Valaki azt mondta nekünk, hogy ti nagy rajongók vagytok!"
Alex: "Hát nyilvánvalóan!!! Nagyszerűek voltatok ma este! ANNYIRA KIRÁLY volt!"
Sebastien: "Ez a verziója a 'Mist on the wind'-nak őrületes volt!"
Tommy: "Akartok inni velünk vagy valamit?"
Lyla: Egy jó fél órát töltöttünk velük, beszélgettünk a koncertről. Még mindig nem hiszem el, hogy itt ülök a bálványom előtt. Tommy leginkább rám összepontosított. Hízelgő. De úgy érzem többet akar, mint beszélgetni... Valójában, azt hiszem flörtöl velem. Neeee.... Ne már! Tudom, hogy tetszem a srácoknak vagy akármi, de mi most a Misteria énekeséről beszélünk...
Tommy: "Nos gyönyörű.... Együtt vagy valakivel? Valamelyik sráccal?"
Lyla: Közelebb jött hozzám, nagyon közel... Egy kicsit túl közel... "Um..."
Henri: "Igen, együtt van valakivel. Bocsi."
Lyla: Henri mögöttem állt. Nem tudtam, hogy ott volt. Tommy a levegőbe emelte a kezét, mintha bűnt követett volna el.
Tommy: "Oké! Oké! Nem akartam hozzáérni! Ne aggódj! Hahaha!"
Lyla: Visszaugrott a beszélgetésébe velem, mintha mi sem történt volna. Henri felé fordultam félig mosolyogva. "Nem rémlett, hogy mi együtt vagyunk!"
Henri: "Tudom. De figyelmeztetni akartalak. Egyértelműen bejössz neki és talán egész este nem hagyott volna békén. De ő nem egy otthonromboló. Tiszteletben tartja az emberek párkapcsolatát. Miután... ha valóban be akarod fejezni vele, elárulom az igazságot."
Lyla: "Komolyan?"
Henri: "Mármint, tudom, hogy ő a bálványod meg minden..."
Lyla: "Ez nem elég jó ok!" Megnyugodott. Azt hiszem eléggé aggódott, hogy lelépek a Misteria énekesével. "Nem ő az, aki iránt 'érdeklődöm'..." Állom a tekintetét, hogy biztos legyek benne, világosan megkapta az üzentet.
Henri: "Aha..."
Lyla: Még jó néhány percet töltöttünk a zenekarral. Aztán elmentünk egy rakat röpi ajándékkal, pólókkal és más aláírt dologgal.
A szobámban
Lyla: Henri hazahozott minket, az anyósülésen ültem mellette... A hazaút az este izgalmával telt. Milyen egy nagyszerű éjszaka. Már az is elég menő volt, hogy ott lehettem a koncerten. De találkozni a bandával... Valódi élvezet volt. Úgy döntöttem küldök egy üzenetet Henrinek, hogy még egyszer megköszönjem.
>Köszönöm ezt a varázslatos estét. Jó éjt Henri!< A válasz nagyon gyorsan érkezett.
Henri: >Igazán felvillanyoz, hogy boldoggá tehettelek. Ez volt az egész éjszaka lényege. Édes álmokat. ;)<
Lyla: Beestem az ágyamba, a fejem tele boldog emlékekkel. Mint mindig, a gondolataim elsősorban Henriről szóltak.
A nappalinkban
Caroline: "Lyla? Azt hiszem a bátyád nélkül kell iskolába menned..."
Lyla: "Miért? Mi baja?"
Caroline: "Az ágyban fekszik, láza van... Azt hiszem elkapta az influenzát..."
Lyla: "Mi?! De hát múlt éjjel még jól volt..."
Caroline: "Tudom..."
Lyla: "Ó hát... azt hiszem ott van nekem a busz."
Albert: "Ha akarod, elvihetlek. Nem megyek be az irodába ma, de szükségem van pár dologra holnapra."
Lyla: "Ó igen.... Már el is felejtettem, hogy elutaztok anyával..."
Albert: "A bátyád akkor beteg, amikor mi elutazunk.!"
Lyla: "Ne aggódj miatta! Rendben lesz!"
A házunk előtt
Albert: "Jól éreztétek magatokat a koncerten?"
Lyla: "Ó igen! Fogalmad sincs! Annyira fantasztikus volt."
Albert: "... Igen... És mondd... Ez a Henri.... Ő... A barátod?"
Lyla: "Mi? ...Nem!"
Albert: "Mert azon a vasárnap reggelen, amikor eljött hozzád beszélgetni..."
Lyla: Túl jól emlékszem mindenre. Emlékszem, hogy apu, anyu és a bátyám mind az ajtómon hallgatóztak, amikor Henri próbált bocsánatot kérni Amelie bulija után. Minderről beszélni az apámmal kissé kényelmetlen. Amikor anyuval vagyok, az más...
Albert: "Ami őt illeti, tényleg kedvel téged-... Nagyon is... Igaz?"
Lyla: "Azt hiszem..."
Albert: "Hát, ha te..."
Lyla: Félbeszakítottam aput. "Apu, te tényleg erről akarsz beszélgetni?"
Albert: "Csak biztos akarok lenni abban, hogy nem bánt téged... Annyira szomorú voltál akkor... És ő volt az, aki miatt úgy érezted magad. Alex nem volt túl kedves vele, amikor eljött hozzánk..."
Lyla: "Nem gondolom, hogy ez érint bármelyikőtöket is." Sóhajtottam. "Ne aggódj, apu. Henri egy nagyon jó ember. Nem kell aggódnod miatta."
Albert: "Oké. Nos, bízom benned."
Lyla: "Köszi apu!"
Caroline: "Lyla? Azt hiszem a bátyád nélkül kell iskolába menned..."
Lyla: "Miért? Mi baja?"
Caroline: "Az ágyban fekszik, láza van... Azt hiszem elkapta az influenzát..."
Lyla: "Mi?! De hát múlt éjjel még jól volt..."
Caroline: "Tudom..."
Lyla: "Ó hát... azt hiszem ott van nekem a busz."
Albert: "Ha akarod, elvihetlek. Nem megyek be az irodába ma, de szükségem van pár dologra holnapra."
Lyla: "Ó igen.... Már el is felejtettem, hogy elutaztok anyával..."
Albert: "A bátyád akkor beteg, amikor mi elutazunk.!"
Lyla: "Ne aggódj miatta! Rendben lesz!"
A házunk előtt
Albert: "Jól éreztétek magatokat a koncerten?"
Lyla: "Ó igen! Fogalmad sincs! Annyira fantasztikus volt."
Albert: "... Igen... És mondd... Ez a Henri.... Ő... A barátod?"
Lyla: "Mi? ...Nem!"
Albert: "Mert azon a vasárnap reggelen, amikor eljött hozzád beszélgetni..."
Lyla: Túl jól emlékszem mindenre. Emlékszem, hogy apu, anyu és a bátyám mind az ajtómon hallgatóztak, amikor Henri próbált bocsánatot kérni Amelie bulija után. Minderről beszélni az apámmal kissé kényelmetlen. Amikor anyuval vagyok, az más...
Albert: "Ami őt illeti, tényleg kedvel téged-... Nagyon is... Igaz?"
Lyla: "Azt hiszem..."
Albert: "Hát, ha te..."
Lyla: Félbeszakítottam aput. "Apu, te tényleg erről akarsz beszélgetni?"
Albert: "Csak biztos akarok lenni abban, hogy nem bánt téged... Annyira szomorú voltál akkor... És ő volt az, aki miatt úgy érezted magad. Alex nem volt túl kedves vele, amikor eljött hozzánk..."
Lyla: "Nem gondolom, hogy ez érint bármelyikőtöket is." Sóhajtottam. "Ne aggódj, apu. Henri egy nagyon jó ember. Nem kell aggódnod miatta."
Albert: "Oké. Nos, bízom benned."
Lyla: "Köszi apu!"
96. jelenet
Lyla: "Hapci!!!"
Jasmine: "Nos! Ne mondd nekem, hogy elkaptad az influenzát?!"
Lyla: "Remélem nem kaptam el Aextől! Szánalmas állapotban volt ma reggel... Azt hiszem ez csak egy kis megfázás."
Clement: "Aha, csak tartsd a bacijaidat magadnál!"
Lyla: "Henri nincs itt?"
Clement: "Nem... még nincs..."
Jasmine: "Talán ő is influenzás! Jut eszembe, még nem mondtál nekünk semmit milyen volt a koncert!"
Clement: "Lefogadom Alex nem volt kíméletes Henrivel..."
Lyla: "Hahaha! Először próbált kellemetlenkedni, de nem tartott sokáig. Amikor a koncert elkezdődött, lehiggadtunk. Henri a legjobb helyeket szerezte meg nekünk!
Jasmine: "Megkérdeznéd, hogy szerezne e a Jay koncertre is jó helyet?!"
Lyla: "Kérdezd meg magad. Sosem tudhatod! A végén bevitt minket a színpad mögé találkozni a zenekarral!"
Jasmine: "Mi van?!"
Clement: "Csak viccelsz!"
Lyla: "Nem tudom, hogy csinálta. Biztos vagyok benne, hogy az apukája miatt. De igen! Együtt lógtunk a zenekarral egy ideg... csak mi! A mennyországban voltam!"
Clement: "Nem viccel..."
Tiffany: "Sziasztok! Jasmine, mutatnom KELL neked valamit!"
Jasmine: "Ó! Jay az?"
Tiffany: "Természetesen!"
Lyla: Elmentek valahova, én pedig egyedül maradtam Clementtel.
Clement: "Olyanok, mint a kisgyerekek..."
Lyla: "Hagyd őket, olyan boldogok!"
Clement: "Mmmm.... Oké... Szóval találkoztál a te Tommyddal."
Lyla: "Iigeeen!"
Clement: "Henri nagyon jó! Nem fog tudni mit kitalálni ezután, hogy boldoggá tegyen."
Lyla: "...Nem mennék ilyen messzire..."
Clement: "Lyla, te is nagyon jól tudod, hogy ez az igazság..."
Lyla: Elpirultam. Képzelem. Érhetően közölte, hogy a tegnap este lényege az volt, hogy boldoggá tegyen. Még a tesómat is elhívta, hogy megoszthassuk a tapasztalatainkat. Akkor is, ha nem kedvelik egymást túlzottan. Kár, hogy nincs ma itt. "Ha már itt tartunk, nem ő az egyetlen, aki nem tudja megállni, hogy boldoggá tegyen egy lányt..." Szúrósan néztem rá.
Clement: "Aha, csak tartsd a bacijaidat magadnál!"
Lyla: "Henri nincs itt?"
Clement: "Nem... még nincs..."
Jasmine: "Talán ő is influenzás! Jut eszembe, még nem mondtál nekünk semmit milyen volt a koncert!"
Clement: "Lefogadom Alex nem volt kíméletes Henrivel..."
Lyla: "Hahaha! Először próbált kellemetlenkedni, de nem tartott sokáig. Amikor a koncert elkezdődött, lehiggadtunk. Henri a legjobb helyeket szerezte meg nekünk!
Jasmine: "Megkérdeznéd, hogy szerezne e a Jay koncertre is jó helyet?!"
Lyla: "Kérdezd meg magad. Sosem tudhatod! A végén bevitt minket a színpad mögé találkozni a zenekarral!"
Jasmine: "Mi van?!"
Clement: "Csak viccelsz!"
Lyla: "Nem tudom, hogy csinálta. Biztos vagyok benne, hogy az apukája miatt. De igen! Együtt lógtunk a zenekarral egy ideg... csak mi! A mennyországban voltam!"
Clement: "Nem viccel..."
Tiffany: "Sziasztok! Jasmine, mutatnom KELL neked valamit!"
Jasmine: "Ó! Jay az?"
Tiffany: "Természetesen!"
Lyla: Elmentek valahova, én pedig egyedül maradtam Clementtel.
Clement: "Olyanok, mint a kisgyerekek..."
Lyla: "Hagyd őket, olyan boldogok!"
Clement: "Mmmm.... Oké... Szóval találkoztál a te Tommyddal."
Lyla: "Iigeeen!"
Clement: "Henri nagyon jó! Nem fog tudni mit kitalálni ezután, hogy boldoggá tegyen."
Lyla: "...Nem mennék ilyen messzire..."
Clement: "Lyla, te is nagyon jól tudod, hogy ez az igazság..."
Lyla: Elpirultam. Képzelem. Érhetően közölte, hogy a tegnap este lényege az volt, hogy boldoggá tegyen. Még a tesómat is elhívta, hogy megoszthassuk a tapasztalatainkat. Akkor is, ha nem kedvelik egymást túlzottan. Kár, hogy nincs ma itt. "Ha már itt tartunk, nem ő az egyetlen, aki nem tudja megállni, hogy boldoggá tegyen egy lányt..." Szúrósan néztem rá.
7. Szembesítés
Vedd rá Clementet, hogy vallja be, szerelmes Jasmine-be
Clement: "Mi ez a nézés?"
Lyla: "Nagyon jól tudod."
Clement: "Megint Jasmine miatt akarsz bosszantani. Az nem tartozik rád. Henrinek a karját és a lábát kellett törnie, hogy megszerezze azt a négy helyet a show-n! Vagy az apja segített megszerezni a helyeket... vagy nem... Én soha nem csináltam semmi ilyesmit."
1.
Lyla: "Ebben nem vagyok olyan biztos. Találtam egy DVD-t Jasmine szobájában. Azt mondta te adtad neki."
Clement: "És? Jasmine a barátom. Kereste ezt a DVD-t és én véletlenül megtaláltam. Csak egy szívesség volt neki."
Lyla: "Véletlenül?"
Clement: "Mi van? Elbújtál abban a boltban, ahol megtaláltam?"
Lyla: "Nem. De azt hiszem..."
Lyla: "... online vetted őrült drágán." (1. válasz)
Clement: "Elég informáltnak tűnsz."
Lyla: "Az vagyok."
Clement: "Én csak tenni akartam neki egy szívességet. Láttam, hogy online meg van és megvettem. Történet vége."
Lyla: "Miért hazudtál?"
Clement: "Mert Jasmine bűntudatot érzett volna, ha megtudja mennyit fizettem egy DVD-ért és te zaklattál volna, pont úgy, mint most."
Lyla: "Ez nem fair. Te megfullasztottál a kérdéseiddel Henriről, nekem meg nincs jogom mondani nekedvalamit Jasmine-ről?!""
Clement: "Mindketten a barátaim vagytok. Jogom van hozzá, hogy véleményem legyen a helyzetről."
Lyla: "De te utálod Jayt --..--"
Clement: "Nem tetszik a zenéje. De nem 'Utálom'--."
Lyla: "Tök mindegy! Hallgasd ahogy beszélsz! Annyira féltékeny vagy!!"
Clement: "Hajthatatlan vagy!"
Lyla: "Akkor magyarázd el!"
2.
Lyla: "Ismerd be, hogy eléggé utálod ezen a ponton."
Clement: "Ah ne már. Csak viccelődtünk a bátyáddal. Sokkal szórakoztatóbb, ha képet raksz a dart táblára. Ez minden, ami a kéznél volt. "
Lyla: "Elég kényelmes volt!" Az állát vakarta.
Clement: "Be kell vallanom... Nagyszerű érzés volt elcsúfítani a sminkelt arcát. Hahaha!"
Lyla: "Clement... Nem értem miért nem ismered be, hogy szerelmes vagy Jasmine-be..."
Clement: "Annyira bosszantó vagy!"
Lyla: "Még is harcolsz miatta!"
Clement: "Mi van? Még mindig nem hagytad abba?"
Lyla: "..."
Clement: "Nem harcoltam... "
Lyla: "Nem vagyok benne biztos, hogy Maxime egyet értene..." (3. válasz)
Clement: "Beleütöd az orrodat mindenki dolgába!"
Lyla: "Mintha ez meglepne!"
Clement: "Oké! Felcseszte az agyamat. Durva dolgokat mondott Jasmine-ről. Mindegy, év eleje óta nem bírom elviselni azt a csávót! Biztos lehetsz benne, hogy nem volt küzdelem. Nincsenek áldozatok. Nincs vérveszteség. Elég rövid volt. Bár szerettem volna megruházni."
3.
Lyla: "Nathan is érintett. Cafatokra téptétek szegény ártatlan sálát. Szóval igen, engedd meg, hogy ne értsek egyet. Volt egy áldozat! "
Clement: "Csak játszol a szavakkal..."
Lyla: "Nathan minden elmondott. Kiálltál Jasmine mellett és megvédted. Ez normális... főleg, ha róla van szó."
Clement: "... Nem tetszik, ha valaki a barátaimat sértegeti."
Lyla: "Kivéve, hogy Jasmine egy kicsit több, mint egy barát."
Lyla: "Kivéve, hogy Jasmine egy kicsit több, mint egy barát."
Clement: "Lyla..."
Lyla: "Régóta közel állunk egymáshoz, te és én, igaz?"
Clement: "Igen."
Lyla: "Te vagy a legjobb barátom Clement. Te vagy az egyetlen." Gyengéden nézett rám és mosolygott.
Clement: "Te is, Lyla..."
Lyla: "Mondd... Meg tudnád mondani melyik évben találkoztunk?"
Clement: "Um... Fogalmam sincs. Olyan régen volt már!"
Lyla: "Oké. Meg tudnád mondani legalább azt az évet, amikor közelebb kerültünk egymáshoz? 11 évesek lehettünk?"
Clement: "Fogalmam sincs. Ilyen dolgokra nem emlékszem! Hova akarsz kilyukadni ezzel?"
Lyla: "Van bátorságod azt mondani, hogy nem emlékszel a dátumokra!"
4.
Lyla: "Nézd!"
Clement: "Mi van? ÚJRA nehéz helyzetbe akarsz hozni, csak mert adtam Jasmine-nek egy Jay-es ajándékot?"
Lyla: "Nem! Nézd meg közelebbről."
Lyla: "Bekarikáztad a dátumot, amikor Jasmine-nel találkoztatok." (2. válasz)
Clement: "..."
Lyla: "Szeretném elmondani... Nem vagyok túl büszke magamra... Eleget zaklattalak. De be kell vallanom az igazat, miért tettem."
5.
Clement: "Te átnézted a pénztárcámat?"
Lyla: "Igen..."
Clement: "Te teljesen megvesztél, szegénykém..."
Lyla: "... Tudom..."
Szégyenkezve lehajtottam a fejem. "Nem akartam ilyen messzire menni... Sajnálom Clement..."
Clement: "... Rendben van. Felejtsük el. Még ha erősen próbálom is, soha nem tudnék haragudni rád, bármit is teszel."
Lyla: Még mindig nem merek ránézni. Úgy érzem túl könnyen lemondott rólam.
Clement: "... Szerelmes vagyok Jasminbe. Az első pillanatól kezdve, hogy megláttam, öt évvel ezelőtt."
Lyla: Hirtelen felemeltem a fejem és a nyakába ugrottam. "Végre!!"
Clement: "Hé!!"
Lyla: "Annyira boldog vagyok!!!"
Clement: "Te örülsz ennek?"
Lyla: "El sem tudod képzelni!" Ügyetlenül megpaskolta a vállamat, aztán elengedtem. Boldog mosoly jelent meg az arcomon.
Clement: "De figyelmeztetlek, ha bárkinek is egy szót szólsz erről, legjobb barát ide vagy oda, sosem bocsátom meg neked!"
Lyla: "Igen! Ígérem!"
Clement: "És nem akarom tudni Jasmine mit gondol rólam."
Lyla: "Mi..."
Clement: "Nem vagyok hülye, oké? Biztos vagyok benne, hogy neki is feltettél egy csomó kérdést. És nem akarom tudni. Nem akarom, hogy a kerítőt játszd. Már így is elég bonyolult. Könnyen tönkre tehetsz 5 év barátságot. Tudom, hogy van 'valami' köztünk. De ez csak ránk tartozik. Ha Jasmine beszél veled önként, az az ő döntése. Arról beszélgettek amiről akartok magatok közt. De én nem akarok tudni semmit. Vetted?"
Lyla: "Igen."
Lyla szobájában
Henri: Lyla még mindig alszik, mint a bunda. Ez a legjobb. Leültem az asztalához. Egy rakás képregény hevert rajta. Elvettem azt, amelyik a legérdekesebbnek tűnt számomra, vagy is az egyetlent, amelyiknek a címlapján nem csókolózott egy pár. Olvasni kezdtem. Időről időre ellenőriztem a hőmérsékletét. Kicsit lejjebb ment, de Lyla még mindig lángolt. Basszus... több időt töltöttem azzal, hogy néztem, ahogy alszik, mint a képregény olvasásával. Annyira szép. 3 óra elteltével hallottam egy kocsit megállni a felhajtón. A munkám itt véget ért. Kimentem a szobájából és beszéltem a szüleivel.
A nappaliban
Caroline: "Henri! Köszönöm!"
Henri: "Mindketten alszanak."
Caroline: "Te... vigyáztál Alexre is?"
Henri: "Nem... nem igazán. De miután nem hallottam őt panaszkodni vagy átkozódni, úgy gondoltam, hogy elaludt."
Albert: "Köszönjük, fiatalember..."
Henri: Az apja határozottan kezet fogott velem, de nem olyan erősen, mint legutóbb. "Nagyon szívesen." Fájdalmat éreztem, amikor elhagytam Lylaék házát. Azon gondolkodtam, amit Alex mondott. Hiú reményeket adok Lylanak?
97. jelenet
A szobámban
Lyla: Az egész nap kibírhatatlan volt. A megfázásom rosszabb lett... Az orrom szuper piros és a fejem mindjárt felrobban.
Caroline: "Jól vagy, kicsim?"
Lyla: "Igen anya. Csak egy megfázás, ne aggódj."
Caroline: "Ha ugyan az a bajod, mint a bátyádnak..."
Lyla: "Tudod, hogy sosincs lázam,szóval rendben leszek. Csak jól ki kell aludnom magam." Nem kérdéses, hogy nem hagyhatom ki a holnapi órákat. A koncert óta ott volt a hétvége és a mai nap. Vagy is három napja nem láttam Henrit. Egyre nehezebbé és nehezebbé válik hosszabb ideig nem látni őt.
Caroline: "Minden esetre aggódom... Holnap apukád és én nem leszünk itt és csak későn érünk haza..."
Lyla: "Mit gondolsz mi fog történni? A papír zsebkendő incidens mellett nem tudom mi egyéb történhet velem! Egyébként, a halott ember hogy van odaát?"
Caroline: "Lyla! Ne beszélj így a bátyádról! Nem viccelek!"
Lyla: "Hahaha! Látnod kellene az arcodat! Nagyon vicces." Biztos vagyok benne, hogy a bátyám is túlzásba viszi.
Caroline: "Csak vigyázz magadra és feküdj le korán, oké?"
Lyla: "Igenis, anyu!" Anya elment. Visszaestem az ágyba. Ó! Ez Henri! "Halló?"
Henri: "Lyla?"
Lyla: "Igen?"
Henri: "Henri vagyok..."
Lyla: "Igen, tudom."
Henri: "Hogy vagy?"
Lyla: "Um... Jól vagyok..."
Henri: "Clement mondta, hogy nagyon beteg vagyl!"
Lyla: "...'Nagyon beteg' ez egy kicsit túlzás.... Csak egy megfázás, de azt leszámítva eléggé szarul festek. És te? Hogy vagy? Nem voltál ma..."
Henri: "Ó jól vagyok."
Lyla: "Nem akarsz beszélni róla?"
Henri: "Nem igazán. Rólad akartam hallani. Clement nagyon aggódónak tűnt, amikor felhívott."
Lyla: Az a lökött. Biztos vagyok benne, hogy az az egy cél vezérelte, hogy Henri aggódjon miattam. "Ne aggódj, úgy gondolom, csak eltúlozta a dolgokat... Ismered azt a kettőt most... Próbálják mindig a kerítőt játszani."
Henri: "Igen, de beteg vagy. Hallom a hangodon. Fáradtnak hangzik."
Lyla: "Azért, mert az vagyok. De jobban leszek!"
Henri: "... Jól van. Oké. Viszlát holnap."
Lyla: "Mész suliba?"
Henri: "Igen."
Lyla: Megnyugodtam. "Viszlát holnap!"
A suli előtt
Lyla: Szerencsére a szüleim elhoztak suliba. Nem érzem túl jóm magam végül is... De nem kérdés, hogy kihagyom e a napot
Henri: "Lyla?"
Lyla: "Henri!"
Henri: "Jól vagy?"
Lyla: "A megfázásom kicsit rosszabb, mint gondoltam, de kibírom." Aggódva tekintett rám, közelebb jött. Biztos szörnyen festek. Az hittem elég festéket tettem fel, hogy eltakarja... De őt nehéz bolonddá tenni. Megérintette az arcomat. Imádom az érintését...
Henri: "Nagyon sápadt és forró vagy."
Lyla: Próbálok úgy tenni, mintha jól lennék. "Nem igazán vagyok az a lázas típus. Ez csak egy megfázás, Henri!!!"
Henri: "Tudom, de..."
Lyla: Megfogtam a kezét. "Ne aggódj olyan sokat. Gyerünk! Keressük meg a többieket!"
A suliban
Clement: "Hát ti meg honnan jöttök?"
Lyla: "Csak egy időben érkeztünk, Clement..." Gyanúsan nézett rám.
Clement: "Mindegy, nem úgy tűnik, mintha jobban lennél..."
Jasmine: "Otthon kellett volna maradnod."
Lyla: "Légy szíves mindannyian hagyjátok abba az értem való aggódást!! Jól vagyok!!"
Clement: "Csak azért gondolod, mert nem látod hogy nézel ki... Borzalmasan... "
Lyla: "Unatkoztam volna otthon. Ráadásul még Alex is beteg. Még csak tudni sem akarjátok milyen hangulat van ott. Csak panaszkodik. Azt hinnéd haldoklik. Olyan, akár egy bébi."
Jasmine: "Hahaha! Megnézném!"
Lyla: "Két percig vicces, aztán unalmassá válik." Becsengettek és mi elindultunk az osztályba.
Az osztályban
Lyla: Nagyon fáj az orrom. És annyira unalmas az óra... Henri újra és újra megfordult, hogy lásson. Egyre aggódóbbnak tűnik. Éreztem, ahogy vibrál a telefonom. Egy üzenet Henritől.
Henri: >Mindjárt elalszol az asztalodnál... Menj haza.<
Lyla: >Biztos azt akarod, hogy elmenjek!!!"<
Henri: >Én csak azt akarom, hogy vigyázz magadra."<
Lyla: >Majdnem kajaidő! Az biztos fel fog ébreszteni kicsit! Ez az óra annyira unalmas...<
Henri: >Meglátjuk.<
Lyla: >Mit látunk meg?<
Henri: >Hogyan érzed magad! Attól függően hogy leszel, elviszlek a nővér szobába, akár szabad akaratodból, akár erőszakkal.<
Lyla: Ugh! Túl sok belőle!
A suliban
Lyla: Végül, nem ettem sokat. Az a kevés, ami lecsúszott, nem esett túl jól a gyomromnak. Kezdek émelyegni. Ahogy telik a nap, egyre rosszabbul érzem magam. Természetesen Henri látta, hogy ez lesz. Azt hiszem egyenesen az orvosiba fogja vinni a hátsómat...
Henri: "Lyla... Nem tudom mit próbálsz bizonyítani, de tényleg el kell menned a nővérhez..."
Lyla: Minden másodpercben egyre inkább hányingerem van. Hirtelen nem kapok levegőt.
Jasmine: "Henri... Én egyáltalán nem gondolom, hogy jobban van..."
Clement: "Lyla? Rendben vagy...?"
Lyla: "Igen... nem... --Nem tom..."
Henri: "Ti menjetek órára, két percen belül csengetnek. Én vigyázok rá."
Jasmine: "Oké... értesíts a fejleményekről."
Henri: "Oké."
Lyla: El fogok esni és most már tényleg úgy érzem, hogy hánynom kell. Annyira zavarban lennék, ha Henri előtt történne. Tekintettel arra, ahogy most kinézek, nem sok méltóságom maradt... ha lerókáznám, az lenne a hab a tortán.. Voltaképp, nem gondolom, hogy Alex csak kitalálta a dolgokat...
Henri: "Lyla...? Elviszlek a nővérhez. Hé! ... Jól vagy...?"
Lyla: "A... azt hiszem haaaldoklooom..."
Henri: "Hahaha! Azt hittem próbálsz kemény lenni!"
Lyla: A homlokomra tette a kezét, hogy megnézze a hőmérsékletemet.
Henri: "Lázad van!"
Lyla: "Nem... nekem sosincs..."
Henri: "Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de lángolsz. Gyerünk."
Lyla: Nagy nehezen elfogadtam Henri segítségét. Ughh... Ez a legrosszabb..
Henri: "Miért küzdesz ennyire erősen?! Jobb lett volna, ha otthon maradsz."
Lyla: "--Nem... nem akartam... Már három napja, hogy.... És hát, nem voltál itt... Szóval, nem akartam... Túl hosszú volt..." Szerintem azt fogja mondani, hogy félrebeszélek. --Ahhhh... --Tényleg nem vagyok jól.
Henri: "Lyla?"
Lyla: "Henri!"
Henri: "Jól vagy?"
Lyla: "A megfázásom kicsit rosszabb, mint gondoltam, de kibírom." Aggódva tekintett rám, közelebb jött. Biztos szörnyen festek. Az hittem elég festéket tettem fel, hogy eltakarja... De őt nehéz bolonddá tenni. Megérintette az arcomat. Imádom az érintését...
Henri: "Nagyon sápadt és forró vagy."
Lyla: Próbálok úgy tenni, mintha jól lennék. "Nem igazán vagyok az a lázas típus. Ez csak egy megfázás, Henri!!!"
Henri: "Tudom, de..."
Lyla: Megfogtam a kezét. "Ne aggódj olyan sokat. Gyerünk! Keressük meg a többieket!"
A suliban
Clement: "Hát ti meg honnan jöttök?"
Lyla: "Csak egy időben érkeztünk, Clement..." Gyanúsan nézett rám.
Clement: "Mindegy, nem úgy tűnik, mintha jobban lennél..."
Jasmine: "Otthon kellett volna maradnod."
Lyla: "Légy szíves mindannyian hagyjátok abba az értem való aggódást!! Jól vagyok!!"
Clement: "Csak azért gondolod, mert nem látod hogy nézel ki... Borzalmasan... "
Lyla: "Unatkoztam volna otthon. Ráadásul még Alex is beteg. Még csak tudni sem akarjátok milyen hangulat van ott. Csak panaszkodik. Azt hinnéd haldoklik. Olyan, akár egy bébi."
Jasmine: "Hahaha! Megnézném!"
Lyla: "Két percig vicces, aztán unalmassá válik." Becsengettek és mi elindultunk az osztályba.
Az osztályban
Lyla: Nagyon fáj az orrom. És annyira unalmas az óra... Henri újra és újra megfordult, hogy lásson. Egyre aggódóbbnak tűnik. Éreztem, ahogy vibrál a telefonom. Egy üzenet Henritől.
Henri: >Mindjárt elalszol az asztalodnál... Menj haza.<
Lyla: >Biztos azt akarod, hogy elmenjek!!!"<
Henri: >Én csak azt akarom, hogy vigyázz magadra."<
Lyla: >Majdnem kajaidő! Az biztos fel fog ébreszteni kicsit! Ez az óra annyira unalmas...<
Henri: >Meglátjuk.<
Lyla: >Mit látunk meg?<
Henri: >Hogyan érzed magad! Attól függően hogy leszel, elviszlek a nővér szobába, akár szabad akaratodból, akár erőszakkal.<
Lyla: Ugh! Túl sok belőle!
A suliban
Lyla: Végül, nem ettem sokat. Az a kevés, ami lecsúszott, nem esett túl jól a gyomromnak. Kezdek émelyegni. Ahogy telik a nap, egyre rosszabbul érzem magam. Természetesen Henri látta, hogy ez lesz. Azt hiszem egyenesen az orvosiba fogja vinni a hátsómat...
Henri: "Lyla... Nem tudom mit próbálsz bizonyítani, de tényleg el kell menned a nővérhez..."
Lyla: Minden másodpercben egyre inkább hányingerem van. Hirtelen nem kapok levegőt.
Jasmine: "Henri... Én egyáltalán nem gondolom, hogy jobban van..."
Clement: "Lyla? Rendben vagy...?"
Lyla: "Igen... nem... --Nem tom..."
Henri: "Ti menjetek órára, két percen belül csengetnek. Én vigyázok rá."
Jasmine: "Oké... értesíts a fejleményekről."
Henri: "Oké."
Lyla: El fogok esni és most már tényleg úgy érzem, hogy hánynom kell. Annyira zavarban lennék, ha Henri előtt történne. Tekintettel arra, ahogy most kinézek, nem sok méltóságom maradt... ha lerókáznám, az lenne a hab a tortán.. Voltaképp, nem gondolom, hogy Alex csak kitalálta a dolgokat...
Henri: "Lyla...? Elviszlek a nővérhez. Hé! ... Jól vagy...?"
Lyla: "A... azt hiszem haaaldoklooom..."
Henri: "Hahaha! Azt hittem próbálsz kemény lenni!"
Lyla: A homlokomra tette a kezét, hogy megnézze a hőmérsékletemet.
Henri: "Lázad van!"
Lyla: "Nem... nekem sosincs..."
Henri: "Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de lángolsz. Gyerünk."
Lyla: Nagy nehezen elfogadtam Henri segítségét. Ughh... Ez a legrosszabb..
Henri: "Miért küzdesz ennyire erősen?! Jobb lett volna, ha otthon maradsz."
Lyla: "--Nem... nem akartam... Már három napja, hogy.... És hát, nem voltál itt... Szóval, nem akartam... Túl hosszú volt..." Szerintem azt fogja mondani, hogy félrebeszélek. --Ahhhh... --Tényleg nem vagyok jól.
98. jelenet
A betegszobában
Nővér: "Mi történt?!"
Henri: "Helló. Azt hiszem láza van. Lángol és összevissza beszél."
Lyla: "pfff... Nem...Nem igaz... Nem beszélek félre... te... ahhh... olyan melegem van... A kabátom...."
Henri: "Ahogy mondtam, már korábban is ilyen volt."
Nővér: "Segíts neki felülni az ágyra."
Lyla: Henri gyengéden segített felülni az ágyra. Betegre aggódja magát. A nővér a homlokomhoz tette a hőmérőt. Aztán megnézte a hőmérsékletemet.
Nővér: "Valóban... 38,8 fok."
Lyla: "Nekem... sosincs... lázam..."
Henri: "Azt próbálja elmondani, hogy nem lázas."
Lyla: A nővér megkérdezte a nevemet Henritől és megnézte az aktámat.
Nővér: "Tényleg haza kellene mennie. Hívom a szüleit."
Lyla: Hallom, ahogy tárcsázza a számot.
Nővér: "Halló? Üdv hölgyem, itt az iskola nővér beszél... Igen, így van, a lánya nagyon beteg. Láza van... Az lenne a legjobb, ha haza menne... aha... ez szerencsétlen... 3 óráig még távol vannak... igen, értem... Látom, hogy a bátyja is idejár.. ó, ő is? Értem... Van valaki a családban, aki eltudná... "
Henri: "Elnézést? Beszélhetnék vele?"
Nővér: "Egy pillanat... Beszélni akarsz az anyukájával?"
Henri: "Igen."
Lyla: Henri átvette a telefont. Nyugtalannak tűnt.
Henri: "Halló? Caroline? Henri vagyok. Lyla nincs jól. Haza kell mennie, Igen... Nem vagyok kiskorú és van kocsim... Tulajdonképpen majdnem 19... Haza tudom vinni őt, nem gond... ...Természetesen nem, csak három tanóra... Könnyen bepótlom..."
Nővér: "De családtagnak kell lennie!"
Lyla: Henri az ápolóhoz beszélt.
Henri: "A barátja vagyok. És nincs senki más, aki haza tudná vinni! Az anyukája beleegyezett!"
Lyla: Henri visszaadta a telefont a tulajdonosának. Úgy tűnik anyu megerősítette, hogy Henri a barátom és beleegyezett, hogy hazavigyen. A nővér egy csomó papírt aláíratott Henrivel, miközben én az ágyon haldokoltam. Egy csomó, soha véget nem érő idő elteltével Henri felsegített és kivezetett a nővérszobából.
A suliban
Lyla: Remegnek a kezeim és úgy érzem minden energia elszállt a testemből.
Henri: "Nem tudsz megállni. Akarod, hogy vigyelek?"
Lyla: Mosolyogtam. Az ötlet csodálatosnak tűnik. "Mint... egy hercegnőt?"
Henri: "Hahaha! Igen, mint egy hercegnőt."
Lyla: Ami maradt a működő agyamból, elkezdett gondolkodni. De úgy vinni, nos, az csak az olyan filmekben történik meg, ahol a hercegnő 40 kilós. Az határozottan nem én vagyok... "Tulajdonképpen... um...én..." Nem volt időm arra, hogy bármi mást mondjak, Henri könnyedén felkapott és én a karjaiban találtam magam. Akár egy hercegnő.
"...-Meglátják... a fehérneműm...--"
Henri: "Nem hercegnő, azt hiszem, hogy ma nadrágot viselsz.
Lyla: Woah az agyam meghibbant! Még arra sem emlékszem mit vettem fel ma... A nyakába kapaszkodtam, szóval ráhajthattam a fejem a mellkasára. Van néhány haszna betegnek lenni.
A kocsimban
Henri: Lyla nagyon gyenge. Még sosem láttam így. Az anyósülésre tettem és bekötöttem az övét.
Lyla: "Jól... gondoskodsz rólam--...--"
Henri: Elindítottam a kocsit és elindultunk. A rövid út alatt, kezdett elaludni. Szegénykém biztosan kimerült. Megérkeztünk a házukhoz. Megsimogattam az arcát, hogy felkeljen. "Lyla... megérkeztünk..." Kiszálltam és megkerültem a kocsit, hogy segíthessek a betegemnek.
Lyla: "Nem .... nem hiszem, hogy túl jól vagyok..."
Henri: Hát, figyelmeztettelek, vagy nem?! Tényleg makacs, ha a fejébe vesz valamit. A karomba vettem és bevittem a házba.
A nappaliban
Henri: Egy kis küzdelem árán sikerült kinyitnom az ajtót, hogy bemehessünk.
Alex: "Mi... Mi folyik itt...? Lyla? Mi a baja?"
Henri: "Látva hogy nézel ki, azt mondanám ugyan az, mint neked..." Alex olyan betegnek tűnik, mint a húga.
Alex: "Mi... mi..."
Henri: Nem hagytam, hogy befejezze, amíg elindultam Lyla szobája felé. Nem vagyok biztos benne, hogy képes egész mondatokban beszélni.
Lyla szobájában
Henri: Az ágy szélére tettem Lylat és levettem a takarót. Segítek neki bemászni.
Lyla: "Meg fogok haaaaaalni...."
Henri: Levettem a cipőjét.
Lyla: "Muszáj.... Muszáj átöltöznöm.... nem maradhatok.... így...."
Henri: Felült és elkezdte levenni a pulcsiját, együtt a pólójával. Elfordultam megtisztelve a magán szféráját. Aztán hallottam, hogy visszabújt a takaró alá. Felvettem a ruhákat, amiket a földre dobott és a mellettem lévő lévő székre tettem. Közel mentem hozzá és a kezem a homlokára tettem. "Hogy érzed magad?"
Lyla: "Meg fogok haaaaaalni...."
Henri: "Oké..." Elvettem a kezem.
Lyla: "Maradj... Ne hagyj itt..."
Henri: "Nem akartam elmenni. Maradok amíg a szüleid visszajönnek."
Lyla: "Meg fogok haaaaaalni...."
Henri: Lyla kezdett elaludni, ami megakadályozta abban, hogy kommentálja a közelgő halálát. Néztem ahogy alszik. Nyugodtnak tűnt. Még ha beteg is, nem tudok segíteni, de belezúgtam. Azt nem mondom, hogy találtam megoldást az egész Jay helyzetre, de egyre nehezebb és nehezebb nekem.
Alex: "Baaaaasszus..."
Henri: Felkeltem és elindultam, hogy bekopogjak Beteg 2 ajtaján. "Jól vagy...?"
Alex szobájában
Henri: Felborította a poharát és millió darabban hevert a padlón. "Várj, ne mozdulj! Mezítláb vagy, meg fogod vágni magad!! Maradj az ágyban, intézem."
Alex: "Nem, rendben van, én..."
Henri: Nem vártam meg, hogy válaszoljon és visszajöttem egy lapáttal, egy seprűvel és valamivel, amivel felitathatom a vizet.
Alex: "Meg tudom csinálni..."
Henri: "Szívesen."
Alex: "Mmmm... Oookééé..."
Henri: Még mindig az ágy szélén ült, nézte ahogy összeszedem az üvegdarabokat.
Alex: "Mit gondolsz, mit csinálsz, ember?..."
Henri: "Hogy mondod?"
Alex: "Nagyon jól tudod... miről beszélek. Mindig a húgom körül legyeskedsz... Őrülten szerelmes vagy belé. És az én kis húgocskám, csak arra vár, hogy valami jelet kapjon tőled, hogy egyből a karjaidba ugorhasson..."
Henri: "..."
Alex: "Láttalak titeket... Fogod a kezét, elhívod... Aztán ellököd magadtól. Ne ringasd hamis reménybe, te idióta... Minden barátom egy dologra vár, hogy járhasson vele. Akárcsak a többi srác a suliban. "
Henri: Tudatában vagyok ennek.
Alex: "Nem akarom még egyszer úgy látni őt, mint azon a vasárnap reggelen. Még ha el is jöttél bocsánatot kérni... az sem változtat semmin... "
Henri: "..." Nem tudom mit mondjak neki. Lefeküdt és hátat fordított. Elhagytam a szobáját a törött pohárral.
Lyla: "Meg fogok haaaaaalni...."
Henri: "Oké..." Elvettem a kezem.
Lyla: "Maradj... Ne hagyj itt..."
Henri: "Nem akartam elmenni. Maradok amíg a szüleid visszajönnek."
Lyla: "Meg fogok haaaaaalni...."
Henri: Lyla kezdett elaludni, ami megakadályozta abban, hogy kommentálja a közelgő halálát. Néztem ahogy alszik. Nyugodtnak tűnt. Még ha beteg is, nem tudok segíteni, de belezúgtam. Azt nem mondom, hogy találtam megoldást az egész Jay helyzetre, de egyre nehezebb és nehezebb nekem.
Alex: "Baaaaasszus..."
Henri: Felkeltem és elindultam, hogy bekopogjak Beteg 2 ajtaján. "Jól vagy...?"
Alex szobájában
Henri: Felborította a poharát és millió darabban hevert a padlón. "Várj, ne mozdulj! Mezítláb vagy, meg fogod vágni magad!! Maradj az ágyban, intézem."
Alex: "Nem, rendben van, én..."
Henri: Nem vártam meg, hogy válaszoljon és visszajöttem egy lapáttal, egy seprűvel és valamivel, amivel felitathatom a vizet.
Alex: "Meg tudom csinálni..."
Henri: "Szívesen."
Alex: "Mmmm... Oookééé..."
Henri: Még mindig az ágy szélén ült, nézte ahogy összeszedem az üvegdarabokat.
Alex: "Mit gondolsz, mit csinálsz, ember?..."
Henri: "Hogy mondod?"
Alex: "Nagyon jól tudod... miről beszélek. Mindig a húgom körül legyeskedsz... Őrülten szerelmes vagy belé. És az én kis húgocskám, csak arra vár, hogy valami jelet kapjon tőled, hogy egyből a karjaidba ugorhasson..."
Henri: "..."
Alex: "Láttalak titeket... Fogod a kezét, elhívod... Aztán ellököd magadtól. Ne ringasd hamis reménybe, te idióta... Minden barátom egy dologra vár, hogy járhasson vele. Akárcsak a többi srác a suliban. "
Henri: Tudatában vagyok ennek.
Alex: "Nem akarom még egyszer úgy látni őt, mint azon a vasárnap reggelen. Még ha el is jöttél bocsánatot kérni... az sem változtat semmin... "
Henri: "..." Nem tudom mit mondjak neki. Lefeküdt és hátat fordított. Elhagytam a szobáját a törött pohárral.
*****
Különleges jelenet
Alex: Hallom, hogy négyszemű kimegy a szobámból és baromi mérges vagyok rá. Tényleg nem lértem mit lát benne a húgom,az osztályelső stílusával. Leginkább azért, mert felébresztette a reményeit, és ez határozottan az idegeimre megy. Mit gondol ki ő? A húsom jobbat érdemel... Tényleg túl kedves... Miután... Talán a béna szemüvege és a haja nélkül nem lenne túl szörnyű... De basszus, az idegeeeimre megy!! És hogy miatta került Lyla ilyen állapotba, még jobban idegesít! De mi az, ami miatt annyira megragadta...?
- Tudni akarom!
- Valójában nem akarom tudni!
A Misteria koncertért mindent megtett, és szerzett néhány jó pontot nálam, de egyszerűen nem lehet ilyen béna! Mire vár? Megőrjít! Ha egy lány érdeklődik irántam és tetszik nekem, nem nagyon nézelődök tovább... Oké, talán én nem élek egy igazi szerelmi történetben... de nem úgy tűnik, hogy másoknak ez bonyolult... Látom, hogy visszafogja magát... Látom, hogy nem bírja elviselni, fel fog robbanni, és hogy megőrül a húgomért. Az a hülye szerencse, hogy a húgom vágyakozik utána... És a srác válogatós... Istenem... Le kell nyugodnom! A történet ismétlődik számomra, és ez az átkozott izgatottság nem segít megnyugodni. De legalább... Megmondtam neki a véleményemet, és azt hiszem, jól sikerült. Túl sokáig zavart. Tisztában vagyok vele, hogy ő sem rossz fiú, és szinte sajnálom őt.
- Remélem eltűnik.
- Olyan, mintha vigyázna rá.
Felkelek, hogy igyak valamit...
A nappaliban
Alex: Végigsétálok a nappalin. Azt hittem, összefutok Négyszemmel, de semmi. Biztos Lyla-val van... Zajt hallok a szobájából... Nem hallom, hogy beszélgetnének, de mozgást és mászkálást igen... Lopva közel megyek a kissé nyitott ajtóhoz, és látom, hogy ott van, ápolót játszik. Figyelem... Ő gondoskodik mindenről, amíg a lány szinte békésen alszik. Leül az íróasztalhoz, és a kezében tartott könyv ellenére sem fordul el tőle. Tényleg szerelmes... Ahogy ránéz... semmi kétség efelől. Ritkán látok ilyen pillantást, de ez mindent elmond Henriről. ... Uhhh! Ez nem lehetséges! Még mérgesebb vagyok! A vesztes! És belegondolni, hogy a húgom boldogsága ennek a határozatlan idiótának a kezében van... Tudnia kellene, hogy a boldogságunknak csak is a saját kezünkben kellene lennie. Akkor is, ha őrülten szerelmes vagy valakibe... Általában Lyla túljut azon, ami zavarja, ezért nem szoktam látni, amikor maga alatt van. Kiskorunkban minden alkalommal, amikor elvesztettem a fókuszomat, bármi volt is az oka, mindig jó hangulatban jött a hatalmas és ragályos mosolyával, hogy jobb kedvre derítsen. Nem tudom, hogyan legyek olyan, mint ő... Mert, amikor maga alatt van, haszontalannak érzem magam és dühből reagálok. Ez nem oké, igen... Bevallom... Emlékszem, amikor valami nagyon rosszat tettetm Sebastien-nel... Tizenegy körül lehettem... Anya alkapott minket, ahogy ételfestéket dobunk a hozzánk látogató nagyszülők korábban hófehér uszkárára... Csak 'vicces színt' akartunk adni neki. Anya majdnem megőrült, de ekkor Lyla megérkezett a kertbe, és meglátta nagyszerű alkotásunkat. Nevetni kezdett... kontrolllálhatatlanul... és a földön fetrengett. Figyelmem kívül hagyta anya utasításait, a szivárványszínű kutya felé lépett, és a karjába vette...
Még mindig hallom, ahogy hozzá beszél: 'Hahaha! Túl szép vagy! Mit tett veled az én tökkelütött testvérem? Ha látnád magad... Biztos vagyok benne, hogy imádnád! Nem gondolod, anya?!' Mielőtt nevetve elsétált, a fejét a pudli bundájába fúrta. A még meg nem száradt festék az arcára kenődött. Amikor észrevette, még jobban nevetett. Egy ilyen látvány után... én is csatlakoztam hozzá... aztán Sebastien, végül... anya... Az egész család kijött a nevetésre, megnézni mi történik... Még a nagyszüleim sem tudták megállni nevetés nélkül. Megúsztam életem legrosszabb büntetését hála Lyla jó hangulatának. Hogyan büntethetett volna megm, miután így nevetett velünk? Persze később elmagyarázta miért ostoba dolog ilyet tenni, de nyugodtan és büntetés nélkül. Nem tudom miért, de ez a történet az egyik legszebb emlékem az életemben...
*****
Lyla szobájában
Henri: Lyla még mindig alszik, mint a bunda. Ez a legjobb. Leültem az asztalához. Egy rakás képregény hevert rajta. Elvettem azt, amelyik a legérdekesebbnek tűnt számomra, vagy is az egyetlent, amelyiknek a címlapján nem csókolózott egy pár. Olvasni kezdtem. Időről időre ellenőriztem a hőmérsékletét. Kicsit lejjebb ment, de Lyla még mindig lángolt. Basszus... több időt töltöttem azzal, hogy néztem, ahogy alszik, mint a képregény olvasásával. Annyira szép. 3 óra elteltével hallottam egy kocsit megállni a felhajtón. A munkám itt véget ért. Kimentem a szobájából és beszéltem a szüleivel.
A nappaliban
Caroline: "Henri! Köszönöm!"
Henri: "Mindketten alszanak."
Caroline: "Te... vigyáztál Alexre is?"
Henri: "Nem... nem igazán. De miután nem hallottam őt panaszkodni vagy átkozódni, úgy gondoltam, hogy elaludt."
Albert: "Köszönjük, fiatalember..."
Henri: Az apja határozottan kezet fogott velem, de nem olyan erősen, mint legutóbb. "Nagyon szívesen." Fájdalmat éreztem, amikor elhagytam Lylaék házát. Azon gondolkodtam, amit Alex mondott. Hiú reményeket adok Lylanak?
Az igazán nehéz részek fordításában barátnőm és lelki társam volt a segítségemre. ^.^
Szia! :D Jó gyorsan lefordítottad :D
VálaszTörlésRemélem folytatod, mert sokat segítesz :D (Pl.: Mire rájöttem, hogy Jasmine-t kell megmutatni Alex-nek... végig kellett mutogatnom a kontaktokat xDDD )
Köszönöm a munkádat és hogy foglalkozol vele! ^_^
Haha, köszi. Nem terveztem, de sajnos a játék nem jelezte, hogy új fejezet következik. Egyébként ha már írtál, neked hogy jobb? Teljes fordítás, vagy a korábbi rövidebb verzió?
TörlésNekem mindkettő sokat segít, bár jó elolvasni azokat a párbeszédeket magyarul, amiket esetleg nem értettem annyira és lusta voltam megnézni a fordítóban xD :D
VálaszTörlésAz igazat megvallva, az első 5 fejezetet csak átpörgettem, és nem is figyeltem a párbeszédekre, de így már van mit, és van miért elolvasni ^_^
Haha, egyébként én is így vagyok fel. Most már elég izgalmas ahhoz, hogy az embert érdekelje miről is beszélnek pontosan. Rendben, köszönöm a választ, akkor ezentúl teljes fordítás lesz. Remélem munka mellett is tudok majd haladni rendesen.
TörlésSzívesen :D Köszönöm, hogy fordítod! ^_^ Sok sikert a munkához is :D
TörlésKöszi. ^.^
Törlésköszi
VálaszTörlésNagyon szívesen. :)
Törlés