8. fejezet - Bonyodalmak
99. jelenet
A szobámban
Lyla: Az utolsó két nap borzalmas volt. Alex megfertőzött. Úgy tűnik, ő teljesen meggyógyult... Ma van az első nap, hogy kicsit jobban érzem magam. Nincs már lázam, de teljesen kimerült vagyok. Henri gondoskodott rólam... Olyan aranyos volt. Küldök neki egy üzenetet, hogy tudassam hogy vagyok. "Szia Henri! Arra gondoltam, szólok, hogy már jobban érzem magam. És szeretném megköszönni, hogy vigyáztál rám, amíg beteg voltam... XOXO. Lyla" Azonnal megérkezett a válasz.
Henri: "Örülök, hogy jobban vagy. Visszajössz a suliba holnap?"
Lyla: "Remélem! De talán nem egyből... Nagyon fáradt vagyok... De nagyon szeretnék veled lenni!"
Henri: "Csak legyél jobban és hamarosan látjuk egymást. ;-)"
Lyla: Vajon hiányzom neki kicsit is? Szánalmas, menyire függök tőle. Mégis, annak ellenére, hogy igazán közel kerültünk egymáshoz, sem változott semmi. Azt hiszem, csak adnom kell neki még időt. De mennyi idő elég? Sosem éreztem ennyire közelinek és távolinak egy időben. Mi tartja vissza? Nem olyan, mintha el akarná rejteni az érzelmeit irántam... Egyre kuszább és kuszább. Dönteni fog végre valamikor?
A suliban
Jasmine: "Lyla!!! Úgy örülök, hogy jobban vagy!"
Clement: "Végre tűrhetőnek tűnik a fejed! Ha egy kicsit rosszabbul néztél volna ki, jelentkezhettél volna a "The Sleeping Dead"-be!"
Lyla: "Hahaha!" Henri rám nézett. Örül, hogy jobban vagyok.
Alex: "Lyla!"
Lyla: "Te meg mit csinálsz itt?"
Alex: "Kedves... Kiesett a telefonod, amikor korábban kiszálltál a kocsiból. Jobban kéne figyelned!"
Clement: "Hé öregharcos!"
Lyla: Alex és Clement üdvözölték egymást, mint a tesók. Viccelődni kezdtek, aztán Jasmine felé fordultak. Teljesen figyelmen kívül hagyták Henrit. "Jelzem, hogy Henri is itt van!"
Alex: "Igen, igen... Szia. Na én lépek. Viszlát később húgi."
Lyla: Egy merő kín! Azt hittem a koncert majd lenyugtatja... Nyilvánvalóan nem. Becsengettek. Órára kell mennünk.
A folyosón
Lyla: "Henri?"
Henri: "Igen?"
Lyla: "Mondott a bátyám valami különöset neked?"
Henri: "Um... Nem többet, mint általában. Tudod milyen, nem vagyok biztos benne, hogy kedvel engem..."
Lyla: "Igen igaz..." Nem vagyok túlzottan meggyőződve arról, amit mond... Úgy érzem Alex mondott valami durvábbat neki.
A kávézó előtt
Clement: "Olyan jó, hogy a napok végre hosszabbak! Úgy érzem jön a nyár!"
Jasmine: "Clement, még mindig van egy kis időd, mielőtt magadra kapnád a fürdőnacid."
Clement: "Annyira belefáradtam a télbe!"
Pincér: "Hé srácok, mit hozhatok nektek? A szokásosat?"
Lyla: A pincérünk hiánytalanul felsorolta a kedvenc italainkat. Már nagyon jól ismer minket és mindig tudja mit akarunk inni...
Clement: "Ez az! Tökéletes! Milyen jó memória!"
Pincér: "Leadom a rendeléseteket."
Lyla: A pincér pár perc múlva visszajött.
Clement: "Szomjan halok!"
Lyla: Míg Clement egyből ledöntötte az italát, Henri erősen szorította a sajátját. Majdnem egy órát töltöttünk a teraszon az italainkat kortyolgatva és viccelődve a pincérrel. Most rajtam volt a sor, hogy fizessek. Észrevettem, hogy az egyik pohár még félig teli van.
A szobámban
Lyla: A nap elég eseménytelenül telt. Egy kicsit túlságosan is. Henri nem olyan barátságos, mint általában... Már hozzászoktam ehhez az új közelséghez kettőnk közt, de mióta visszajöttem, úgy érzem, mintha a homokba dugná a fejét. Minél többet gondolkodom ezen, annál inkább úgy sejtem, hogy valami köze van Alexhez. Mit mondhatott neki? Nem tudom megkérdezni tőle ma este, mert nem lesz itthon. Talán csak beképzelem az egészet...
A suli előtt
Lyla: Láttam Henrit a suli előtt állni, amikor odaértem. "Henri!" Megfordult.
Henri: "Szia."
Lyla: Rám mosolygott, de valami hiányzott. Nem igazán tudom megmagyarázni. Kényelmetlenül érzem magam. A tegnapi gyanúim helyesnek bizonyulnak? Elindult az ajtó felé, de megragadtam a karját. "Henri... minden rendben?"
Henri: "Um... Igen... Igen?"
Lyla: Próbált szemkontaktust teremteni velem de úgy tűnt csak el akar menekülni. Valami történt... Biztos vagyok benne. "Te... Nem olyan vagy, mint a szokásos te."
Henri: "Beképzelsz dolgokat."
Lyla: "Nem hiszem." Komolyan néztem rá. Sóhajtott.
Henri: "Semmi sem kerüli el a figyelmed?"
Lyla: "Ilyesmi nem. És ez elég nyilvánvaló. Nem kell zseninek lenned, hogy megláss valamit!"
Henri: "... A bátyád helyre tett."
Lyla: Tudtam! "Mit mondott?"
Henri: "Az igazat."
Lyla: "Miféle igazságot?"
Henri: "Az igazságot, amit nehéz volt hallani."
Lyla: "Henri! Hányszor lépsz vissza és előre?! Mit mondott?"
Henri: "... Azt mondta hamis reményeket keltek benned."
Lyla: Ledermedtem. "És... így van?"
Henri: "Nem igazán tudom..."
Lyla: "Henri..."
Henri: "Arra kértelek adj időt nekem és úgy tettem, mintha végre mindent kitaláltam volna.
Lyla: "Nem! Te... Én..."
Henri: "Ne haragudj Lyla. Több figyelmet kell fordítanom arra, mit teszek."
Lyla: Alex... Ki foglak nyírni. Érzem, hogy a könnyeim előtörnek. Ne már, nem akarok sírni... "Értem... ... Ott vagy Jasmine... Gyerünk." Anélkül, hogy megvártam volna mit reagál és anélkül, hogy ránéztem volna, bementem a suliba és csatlakoztam a barátaimhoz. Próbáltam visszatartani a könnyeimet. Nem akarok elgyengülni előtte.
100. jelenet
Az udvaron
Clement: "Tudja valaki hol volt Henri ma ebédnél?"
Clement: "Tudja valaki hol volt Henri ma ebédnél?"
Jasmine: "Um... Annyit mondott, hogy az apjával lesz... Ez minden amit tudok."
Lyla: "Én sem tudom."
Jasmine: "Úgy tűnt kifogyott a szél a vitorládból ma reggel."
Lyla: "Jól vagyok... csak még egy kicsit fáradt az influenza miatt."
Jasmine: "Aha..."
???: "Szia! Te vagy Lyla? Alex húga?"
Lyla: Felegyenesedtem ültemben. Egy helyes srác állt előttem. "Igen, én vagyok."
Mathias: "Mathias vagyok. Én is a BTS-be tanulok. Elég jól ismerem a tesód, bár nem egy osztályba járunk."
Lyla: "Azt hiszem mindenki ismeri Alexet!"
Mathias: "Hahaha! Igen, igazad van! Én adtam kölcsön neki a Last Fantasy játékot!"
Lyla: "Ó!!! Te voltál?! Köszi megint érte!"
Mathias: "Úgy hallottam együtt játszotok!"
Lyla: "Igen!"
Mathias: "Nem túl gyakori, hogy egy lány kiborul egy videojáték miatt."
Lyla: "Tévedsz! Nagyon is gyakori! A lányok imádják a videojátékokat!"
Mathias: "Igen, de azok a lányok általában nem olyan csinosak, mint te..."
Lyla: Elpirultam. "Uh... Köszi..."
Mathias: "Ha már a Last Fantasynál tartunk, az egyik haverom épp most adta vissza a képregényemet."
Lyla: Észre sem vettem, hogy egy képregény volt nála.
Mathias: "Nem tudom olvastad e, de ez egy klasszikus!"
Lyla: "Wow! Még nem volt esélyem a B.A.C.-re való tanulás és egyéb dolgok miatt..."
Mathias: "Kölcsön adhatom, ha szeretnéd! De csak ha megígéred, hogy visszaadod!"
Lyla: Rám kacsintott. Tulajdonképpen elég dögös... Szereti a képregényeket és a kedvenc videojátékomat... Odaadta a könyvet.
Mathias: "Mennem kell. Nagyon örülök, hogy találkoztunk!"
Lyla: "Én is örülök! Köszönöm a könyvet!" Mathias széles mosollyal távozott.
Jasmine: "Hű... EZ a srác meg honnan jött?"
Clement: "Azt mondanám Henrinek versenytársa akadt..."
Lyla: "Elég..." Minden bizonnyal tökéletesnek tűnik, de ő nem Henri.
A buszmegállóban
Lyla: Henri egész nap megtartóztatta magát. Udvarias és előzékeny volt... de a köztünk lévő 'kis szikra' eltűnt. Teljesen belebetegszem ebbe az érzelmi hullámvasútba. De... annyira szeretem. Az egyetlen amit tehetek, hogy megpróbálok türelmes lenni és megadni neki azt az 'értékes' időt, amit állandóan kér tőlem.
Mathias: "Lyla?"
Lyla: Egy kocsi húzódott mellém. Mathias az.
Mathias: "Nem mentél haza a bátyáddal?"
Lyla: "Nem... Alex ma korán végzett, szóval buszozom."
Mathias: "Ha szeretnéd, elviszlek. Útba esik a házatok."
Lyla: "Honnan tudod, hol élek?"
Mathias: "Alex mondta egyszer... Csak tudom, hogy nincs messze."
Lyla: "Hát ha tényleg nem bánod... Hatalmas szívességet tennél!" Beszálltam a kocsiba.
Mathias kocsijában
Mathias: "Az ilyen helyzetekben tudatosul bennem, milyen jó, hogy nem vagyok már kiskorú és lehet kocsim! Nem hiányzik a buszra való várakozás!"
Lyla: "Igen! Szép lenne..."
Mathias: "Hosszú nap?"
Lyla: "Ennyire nyilvánvaló?"
Mathias: "Egy kicsit... Az a néhány alkalom, amikor a suliban láttalak, sokkal inkább... élénkebbnek tűntél!"
Lyla: "Értem..."
Mathias: "Beszélhetsz róla, ha szeretnéd."
Lyla: Nem igazán tetszik az ötlet, hogy kiöntsem a lelkem neki. És hogy tudnám szavakba önteni a helyzetemet? 'Szerelmes vagyok egy srácba, akinek tetszem, de ismeretlen okok miatt időt kért tőlem?' Az lesz a legjobb, ha nem mondok semmit. "Nagyon kedves tőled, de nem igazán szeretnék beszélni róla..."
Mathias: "Megértem, ne aggódj. Váltsunk témát... Jól értem, hogy szereted a képregényeket?"
Lyla: "Igen! Imádom őket!"
Mathias: "Milyeneket?"
Lyla: "Hmmm.... Mindenből egy kicsit... De be kell vallanom, hogy a romantikusok iránt különösen érdeklődöm..." Nevetésben tört ki.
Mathias: "Ha tudni akarod, azokat én is szeretem..."
Lyla: "Micsoda?"
Mathias: "Igen! Úgy értem... Néhány teljesen nevetséges. De nincs is jobb egy jó szerelmi történetnél!"
Lyla: "Wow... Elég ritka olyan pasit találni, aki szereti az ilyen dolgokat."
Mathias: "A barátaim szeretik megnehezíteni a helyzetet! De képzelem... Vagyunk, akik vagyunk, igaz?"
Lyla: "Igen..." Mathias-szal lenni elég kellemes, megnyugtató és pihentető. Majdnem elfelejtettem mindent, ami Henrivel történt. Mindent megtett azért, hogy megnevettessen és elterelje a figyelmem. Elég király tőle, hogy ezt tette. Tulajdonképpen elég elbűvölő. Megérkeztünk a házunkhoz. "Be akarsz jönni egy percre? Biztos vagyok benne, hogy bátyám itt van..."
Mathias: "Ó istenem! Nem! Ha meglátja, hogy hazahoztalak a kocsimmal, ki fog nyírni! Mindenki számára érthetővé tette, hogy senki nem érhet a kishúgához!"
Lyla: "Hahaha! Igen, tudom! Köszi! Kedves volt tőled, hogy csak miattam kitérőt tettél."
Mathias: "Nem gond! Kellemes volt."
A nappaliban
Lyla: "Alex???!!!" Nincs reakció... Muszáj elmondanom neki, mi van a fejemben. Minden, amit Henrinek mondott... Miért aggódik ennyire emiatt??!!! Miatta úgy érzem teljesen visszaléptem oda, ahol kezdtem. Megnéztem a szobájában. Nem úgy tűnik, mintha itt lenne. Az éjszakát az egyik barátjánál töltötte.
A suliban
Lyla: Borzalmasan aludtam. Alex nélkül jöttem suliba, aki az éjszakát máshol töltötte.
Clement: "Biztos vagy benne, hogy már nem vagy influenzás?"
Lyla: "Gondolom... Csak nem aludtam."
Clement: "Oké... Üzenet átvéve."
Lyla: Henrire néztem. Nem hülye. Biztos tudja a rossz hangulatom okát.
Jasmine: "Hey! Tudod mit? Jaynek van..."
Clement: "Ki a szart érdekel Jay!"
Lyla: Itt vagyunk, már egy ideje nem veszekedtek. Tessék, ugyan arról a régi dologról vitatkoznak. Egyik sem fogja megadni magát. Henri kihasználta a helyzetet. Amíg őket lefoglalta a civakodás, mint két gyereket, ő halkan hozzám beszélt.
Henri: "Lyla... jól vagy?"
Lyla: A szemébe néztem. Azt hiszem az arckifejezésemnek elég választ kellett adnia.
Henri: "Értem... Sajnálom."
Lyla: A karomra tette a kezét. Mély levegőt vettem és arra a pontra néztem, ahol a keze volt. Mint mindig, elég ellentmondásosnak tűnik, mintha valami szörnyű dilemmán gondolkodna. És én belefáradtam. Máshova néztem. Távolból Mathias került a látómezőmben. Rám mosolygott. Ravasz. Távolról integetett nekem. Elpirultam arra gondolva, hogy tetszem neki. Viszonoztam a mosolyát és visszaintegettem. Henri megfordult, hogy megnézze kinek integettem és szemben találta magát Mathias-szal.
Henri: "Ez ki?"
Lyla: A hangja tónusa lenéző és féltékeny volt. Ki kellene találnod mit akarsz, te idióta! "Mathias. A bátyám egyik barátja."
Henri: "..."
Lyla: Elengedte a karomat.
Henri: "Lyla, én..."
Lyla: A csengő megzavarta a "beszélgetésünket".
A buszmegállóban
Lyla: Henri egész nap megtartóztatta magát. Udvarias és előzékeny volt... de a köztünk lévő 'kis szikra' eltűnt. Teljesen belebetegszem ebbe az érzelmi hullámvasútba. De... annyira szeretem. Az egyetlen amit tehetek, hogy megpróbálok türelmes lenni és megadni neki azt az 'értékes' időt, amit állandóan kér tőlem.
Mathias: "Lyla?"
Lyla: Egy kocsi húzódott mellém. Mathias az.
Mathias: "Nem mentél haza a bátyáddal?"
Lyla: "Nem... Alex ma korán végzett, szóval buszozom."
Mathias: "Ha szeretnéd, elviszlek. Útba esik a házatok."
Lyla: "Honnan tudod, hol élek?"
Mathias: "Alex mondta egyszer... Csak tudom, hogy nincs messze."
Lyla: "Hát ha tényleg nem bánod... Hatalmas szívességet tennél!" Beszálltam a kocsiba.
Mathias kocsijában
Mathias: "Az ilyen helyzetekben tudatosul bennem, milyen jó, hogy nem vagyok már kiskorú és lehet kocsim! Nem hiányzik a buszra való várakozás!"
Lyla: "Igen! Szép lenne..."
Mathias: "Hosszú nap?"
Lyla: "Ennyire nyilvánvaló?"
Mathias: "Egy kicsit... Az a néhány alkalom, amikor a suliban láttalak, sokkal inkább... élénkebbnek tűntél!"
Lyla: "Értem..."
Mathias: "Beszélhetsz róla, ha szeretnéd."
Lyla: Nem igazán tetszik az ötlet, hogy kiöntsem a lelkem neki. És hogy tudnám szavakba önteni a helyzetemet? 'Szerelmes vagyok egy srácba, akinek tetszem, de ismeretlen okok miatt időt kért tőlem?' Az lesz a legjobb, ha nem mondok semmit. "Nagyon kedves tőled, de nem igazán szeretnék beszélni róla..."
Mathias: "Megértem, ne aggódj. Váltsunk témát... Jól értem, hogy szereted a képregényeket?"
Lyla: "Igen! Imádom őket!"
Mathias: "Milyeneket?"
Lyla: "Hmmm.... Mindenből egy kicsit... De be kell vallanom, hogy a romantikusok iránt különösen érdeklődöm..." Nevetésben tört ki.
Mathias: "Ha tudni akarod, azokat én is szeretem..."
Lyla: "Micsoda?"
Mathias: "Igen! Úgy értem... Néhány teljesen nevetséges. De nincs is jobb egy jó szerelmi történetnél!"
Lyla: "Wow... Elég ritka olyan pasit találni, aki szereti az ilyen dolgokat."
Mathias: "A barátaim szeretik megnehezíteni a helyzetet! De képzelem... Vagyunk, akik vagyunk, igaz?"
Lyla: "Igen..." Mathias-szal lenni elég kellemes, megnyugtató és pihentető. Majdnem elfelejtettem mindent, ami Henrivel történt. Mindent megtett azért, hogy megnevettessen és elterelje a figyelmem. Elég király tőle, hogy ezt tette. Tulajdonképpen elég elbűvölő. Megérkeztünk a házunkhoz. "Be akarsz jönni egy percre? Biztos vagyok benne, hogy bátyám itt van..."
Mathias: "Ó istenem! Nem! Ha meglátja, hogy hazahoztalak a kocsimmal, ki fog nyírni! Mindenki számára érthetővé tette, hogy senki nem érhet a kishúgához!"
Lyla: "Hahaha! Igen, tudom! Köszi! Kedves volt tőled, hogy csak miattam kitérőt tettél."
Mathias: "Nem gond! Kellemes volt."
A nappaliban
Lyla: "Alex???!!!" Nincs reakció... Muszáj elmondanom neki, mi van a fejemben. Minden, amit Henrinek mondott... Miért aggódik ennyire emiatt??!!! Miatta úgy érzem teljesen visszaléptem oda, ahol kezdtem. Megnéztem a szobájában. Nem úgy tűnik, mintha itt lenne. Az éjszakát az egyik barátjánál töltötte.
A suliban
Lyla: Borzalmasan aludtam. Alex nélkül jöttem suliba, aki az éjszakát máshol töltötte.
Clement: "Biztos vagy benne, hogy már nem vagy influenzás?"
Lyla: "Gondolom... Csak nem aludtam."
Clement: "Oké... Üzenet átvéve."
Lyla: Henrire néztem. Nem hülye. Biztos tudja a rossz hangulatom okát.
Jasmine: "Hey! Tudod mit? Jaynek van..."
Clement: "Ki a szart érdekel Jay!"
Lyla: Itt vagyunk, már egy ideje nem veszekedtek. Tessék, ugyan arról a régi dologról vitatkoznak. Egyik sem fogja megadni magát. Henri kihasználta a helyzetet. Amíg őket lefoglalta a civakodás, mint két gyereket, ő halkan hozzám beszélt.
Henri: "Lyla... jól vagy?"
Lyla: A szemébe néztem. Azt hiszem az arckifejezésemnek elég választ kellett adnia.
Henri: "Értem... Sajnálom."
Lyla: A karomra tette a kezét. Mély levegőt vettem és arra a pontra néztem, ahol a keze volt. Mint mindig, elég ellentmondásosnak tűnik, mintha valami szörnyű dilemmán gondolkodna. És én belefáradtam. Máshova néztem. Távolból Mathias került a látómezőmben. Rám mosolygott. Ravasz. Távolról integetett nekem. Elpirultam arra gondolva, hogy tetszem neki. Viszonoztam a mosolyát és visszaintegettem. Henri megfordult, hogy megnézze kinek integettem és szemben találta magát Mathias-szal.
Henri: "Ez ki?"
Lyla: A hangja tónusa lenéző és féltékeny volt. Ki kellene találnod mit akarsz, te idióta! "Mathias. A bátyám egyik barátja."
Henri: "..."
Lyla: Elengedte a karomat.
Henri: "Lyla, én..."
Lyla: A csengő megzavarta a "beszélgetésünket".
101. jelenet
Az étkezőben
Clement: "Uhh! A reggeli óráink annnnyyira unalmasak voltak! Majdnem elaludtam!"
Jasmine: "El is aludtál!"
Clement: "Nem! Én csak... úgy tettem, mintha... Tudod, pihentettem a szemem!"
Jasmine: "Meglepne..."
Mathias: "Sziasztok!"
Lyla: "Szia Mathias! Igazából! Befejeztem a képregényedet!"
Mathias: "Máris?!"
Lyla: Előkerestem a táskámból. "Igen! Egy ültemben elolvastam! Imádtam!"
Mathias: "Nagyon örülök. Van még másik hasonló, ha érdekel..."
Lyla: Nagyon próbál meggyőzni... "Um... miért ne?!" Megkockáztattam egy pillantást Henri irányába. Úgy tűnik, mintha minket bámulna. De figyelmen kívül hagyom. Ha féltékeny, az az ő gondja. Ez nem olyan, mintha odavetném magam Mathiasnak, igaz? Viccelődtünk és nevettünk miközben elhagytuk az étkezőt.
Az udvaron
Alex: "Hé! Mi a fenét gondolsz, mit csinálsz a húgommal?!"
Lyla: "Alex?!" Mathias felé viharzott.
Mathias: "Nyugodj le! Csak beszélgettünk..."
Alex: "Ne menj még egyszer a közelébe! Vágod? Menj máshova beszélgetni!"
Lyla: "Alex! Ebből elég! Hagyd abba, hogy állandóan beleütöd az orrodat a dolgomba! Elég idős vagyok ahhoz, hogy azzal beszélgessek, akivel szeretnék!"
Alex: "Oké, azzal beszélgetsz akivel csak akarsz, még négyszeművel is, de vele nem! Hallasz Lyla! Vele nem!"
Lyla: Az ujjával egyenesen Mathiasra mutatott.
Mathias: "Hé... Alex! Nem tettem semmit a húgoddal, higgadj le..."
Lyla: Úgy tűnik sajnálja és hogy próbálja elsimítani a dolgokat. A bátyám erőszakosan meglökte. Mathias nem számított rá. Megdöbbent.
Alex: "Ne szólj hozzám! És ne játszd a kis játékodat velem, vagy a húgommal, világos?!"
Lyla: "Megörültél, vagy mi?!" Alex barátja, Sebastien lépett közbe és próbálta visszatartani Alexet a vállánál fogva.
Sebastien: "Haver, higgadj le! Ha valaki meglát, fel fognak függeszteni..."
Lyla: A bátyám dühösen Henri felé fordult.
Alex: "És te? Nem mondasz semmit?!"
Henri: "..."
Alex: "Ne hagyd, hogy ez a srác a közelébe menjen! Tedd magad hasznossá egyszer!"
Lyla: Csengettek.
Alex: "Lyla, komolyan. Ne menj Mathias közelébe!"
Lyla: Miután ezt mondta, elment. Mi ütött Alexbe? Belefáradtam már, hogy mindig beleüti az orrát a dolgaimba. Sosem volt igazán kedves a srácokkal, akik körülöttem voltak. De ezúttal túl messzire ment! Először Henrivel, és most jelenetet rendezett mindenki előtt. Mathias udvariasnak és teljesen imádni valónak tűnt... Olyan tulajdonságok, amikkel a bátyám nem rendelkezik.
Alex kocsijában
Alex: "Nem sietted el! Remélem nem Mathias-szal voltál?!"
Lyla: "Ó tarts szünetet! A tanár tartott fel minket néhány perccel tovább. Ez minden!" Elindította a kocsit és elindultunk haza. Sóhajtott.
Alex: "Figyelj Lyla, komolyan, Mathias nem egy tiszta srác. És nem a higiéniáról beszélek. Nem vagyok biztos benne, mennyire becsületes. Látom, hogy mindenféle lány körül lebzsel, pont ahogy veled tette... Anélkül, hogy valaha is járna velük. Nem egyenes. Ne szórakozz vele."
Lyla: "Tudod, úgy tűnik nem számít ki iránt érdeklődöm, egyből dührohamot kapsz... Mentél és ki tudja mit mondtál Henrinek. Eredmény: Eltaszít magától! Alex!!! Annyira dühös vagyok rád!!! Henri alig beszél velem és ez a te hibád!" Sírni kezdtem. Nem tudtam megállítani.
Alex: "Lyla... én... sajnálom..."
Lyla: "Minden, amit mondani tudtok, hogy 'Sajnálom'!!! Torkig vagyok a 'sajnálommal'!!!"
Alex: "Csak annyi, hogy... Ez a srác megőrjít! Nem tudom miféle játékot játszik veled, de..."
Lyla: "De nem a te dolgod!!! Ha vele lenni hiba és végül összetöri a szívemet, az az én dolgom!!"
Alex: "... ... Oké. De ami Mathiast illeti, ez több, mint egy összetört szív története. Ne menj a közelébe. Ígérd meg, hogy óvatos leszel... Csak ennyit kérek. Oké?"
Lyla: "Igen..." Úgy tűnik aggódik, de sajnál is.
A szobámban
Lyla: Henri az... "Halló...?"
Henri: "Lyla? Henri vagyok."
Lyla: Igen tudom... jelezte a telefonom a nevedet... "Igen."
Henri: "Hogy vagy? A bátyád nagyon dühösnek tűnt délben, és nem volt időnk beszélgetni."
Lyla: "Pontosan miről akartál beszélgetni? Arról ahogy a bátyám beleavatkozott az ügyembe? Te jobban ismered mint bárki."
Henri: "Igen... de ezúttal kicsit másnak tűnt. A bátyád velem sosem tett olyat, mint amit ezzel a ... Mathias sráccal."
Lyla: Undorodva mondta ki a nevét. "Féltékeny vagy."
Henri: "Igen."
Lyla: Sóhajtottam. "Mathias nagyon kedves srác! Édes és vicces és igazi úriember! Nem látom mi a gond!"
Henri: "..."
Lyla: "Nem terveztem vele járni, ha erre gondoltál. Valaki más tetszik, de ő nehézségekkel küzd és több időt kér tőlem."
Henri: "Lyla..."
Lyla: "Hagyjuk Henri. Már tudom mit fogsz mondani."
Henri: "..."
Lyla: "Hát várok. Kezdek ebben is nagyon jó lenni." Elkeseredettnek és cinikusnak hangzom. Nem gondolom, hogy a fáradtság jót tesz nekem.
Henri: "Csak légy óvatos. Nem igazán érzem jól magam ettől a sráctól."
Lyla: "... Csak azért hívtál, hogy ezt elmondd?"
Henri: "Igen."
Lyla: "Jó. Hát, akkor szia holnap Henri."
Henri: "Viszlát holnap..."
Lyla: Letettem. Annyira letört vagyok.
Henri: "Lyla? Henri vagyok."
Lyla: Igen tudom... jelezte a telefonom a nevedet... "Igen."
Henri: "Hogy vagy? A bátyád nagyon dühösnek tűnt délben, és nem volt időnk beszélgetni."
Lyla: "Pontosan miről akartál beszélgetni? Arról ahogy a bátyám beleavatkozott az ügyembe? Te jobban ismered mint bárki."
Henri: "Igen... de ezúttal kicsit másnak tűnt. A bátyád velem sosem tett olyat, mint amit ezzel a ... Mathias sráccal."
Lyla: Undorodva mondta ki a nevét. "Féltékeny vagy."
Henri: "Igen."
Lyla: Sóhajtottam. "Mathias nagyon kedves srác! Édes és vicces és igazi úriember! Nem látom mi a gond!"
Henri: "..."
Lyla: "Nem terveztem vele járni, ha erre gondoltál. Valaki más tetszik, de ő nehézségekkel küzd és több időt kér tőlem."
Henri: "Lyla..."
Lyla: "Hagyjuk Henri. Már tudom mit fogsz mondani."
Henri: "..."
Lyla: "Hát várok. Kezdek ebben is nagyon jó lenni." Elkeseredettnek és cinikusnak hangzom. Nem gondolom, hogy a fáradtság jót tesz nekem.
Henri: "Csak légy óvatos. Nem igazán érzem jól magam ettől a sráctól."
Lyla: "... Csak azért hívtál, hogy ezt elmondd?"
Henri: "Igen."
Lyla: "Jó. Hát, akkor szia holnap Henri."
Henri: "Viszlát holnap..."
Lyla: Letettem. Annyira letört vagyok.
102. jelenet
A suli előtt
Lyla: A suli felé tartottam, amikor megállított valaki.
???: "Lyla? Te vagy Alex húga?"
Lyla: Persze, hogy én... Sóhajtottam. "Igen én vagyok."
Hassen: "Hassen vagyok. Nem tudtam nem észrevenni a tegnapi kis civakodást az udvaron. Sajnálom, hogy beleszólok, igazán nem az én dolgom, de én is meg akartam mondani neked, hogy tartsd távol magad Mathiastól. "
Lyla: "A bátyám haverja vagy, igaz?" Rám mosolygott.
Hassen: "Nem. Nem ismerem személyesen. Másik suliba járok. De a legtöbb srácot a BTS-en Alex figyelmeztetett, hogy egy ujjal se érjenek hozzád. Mathias nem az akinek látszik. Tudom, hogy elsőre kedvesnek és bájosnak tűnik. De valójában nem így van."
Lyla: "Ezt meg hogy érted?"
Hassen: "Ha én lennék a bátyád, én is gyanakodnék."
Lyla: "Gyanakodni mire? Mit csinált?"
Hassen: "A bátyád nem tud erről, de azt hiszem neked tudnod kell. Van egy csoport egy közösségi média oldalon, ahol a lényeg, hogy gimis lányokról posztoljanak képet. Képeket lányokról fehérneműben, az arcukat elrejtve."
Lyla: "És?"
Hassen: "Valaki akit ismerek, egy volt közülük... és az engedélye nélkül tették ki a képet. A csoport lényege, hogy szavazzanak a lányokra és kommenteljenek."
Lyla: "Ez undorító... Miért nem kérte meg őket, hogy vegyék le a képet?"
Hassen: "Megtette. De az a személy, aki létrehozta az oldalt, azzal fenyegetőzött, hogy nyilvánossá teszi az arcát, ha tovább zaklatja."
Lyla: "Ez zsarolás!"
Hassen: "Igen."
Lyla: "De ki van ebben a csoportban?"
Hassen: "Ez a gond. Ahhoz, hogy bekerülj a csoportban, meg kell hívni és minden tagnak kamu profilja van. Senki sem ismeri a valós személyazonosságukat."
Lyla: "Miből gondolod, hogy Mathiasnak bármi kapcsolata van ezzel a csoporttal?
Hassen: "Láttam, hogy célba vett egy másik lányt... és néhány nap múlva ugyan az a történet. Elkezdte figyelmen kívül hagyni és a lány teljesen zaklatottnak tűnt. Aznap, amikor abba hagyta a körülötte való legyeskedést, a lány teljesen összetört. Nem kellett volna ilyen állapotban lennie egy ilyen idióta miatt. Végül összeraktam egy két dolgot. A lány beszélt nekem a fotóról és megismertem ezt a lealacsonyító weboldalt."
Lyla: "Hogy szerzett képet róla?"
Hassen: "Nem tudom... Mindenesetre láttam, amit Mathias tesz. Láttam, hogy célba vett egy másik lányt... és néhány nap múlva ugyan az a történet. Elkezdte figyelmen kívül hagyni és a lány teljesen zaklatottnak tűnt."
???: "Hassen? Mit csinálsz? Már egy órája kereslek!"
Hassen: "Ó! Samya! Bocsi, Lylaval beszélgettem... Lyla, ő itt Samya, az unokatesóm, ő itt Alex húga. Alex a BTS-re jár. Ismered?"
Samya: "Igen, tudom ki ő. Év eleje óta körülöttem legyeskedik."
Lyla: "Igen, az Alex."
Hassen: "Hahaha!"
Lyla: "De rendes srác. A légynek sem árt. Ami nem mondható el a többi srácról." Hirtelen Samya tágra nyitotta a szemét és szomorúnak tűnt. Mintha egy meglehetősen fájdalmas emlékbe merült volna. Hassenre nézett, aki úgy tűnt kicsit kényelmetlenül érzi magát...
Hassen: "Hát... azt hiszem... viszlát később Lyla!"
Az udvaron
Lyla: Elindultam az udvarra, ahol általában találkozni szoktunk és azon gondolkodtam, ami Hassennel zajlott le. Nehéz elhinni... Mathias olyan kedves srácnak tűnik. Igazán agyafúrtnak kell lennie, hogy olyan kétszínű legyen. Bár... a bátyám reakciója sokkoló volt. Tudom, hogy szeret kellemetlenkedni a srácokkal, akik körülöttem lógnak (Clementet kivéve), de ezúttal tényleg mérges volt és védelmező... Ha hiszek Hassennek, akit alig ismerek, talán a saját bátyámban is bíznom kéne...
Mathias: "Lyla? Szia!"
Lyla: Mathias jelent meg előttem. Sugárzik és melegen rám mosolygott. Nehéz elképzelni, hogy egy szatír... Az agyam nehezen tudja elhinni. "Szia Mathias!"
Mathias: "Láttad, hogy a Last Fantasy írója idén nyáron a videojátékboltba jön?"
Lyla: "Mi?! Nem tudtam!"
Mathias: "Hahaha! Igen, csak most jelent meg az infó. Érhető, hogy még nem hallottál róla! Különben is, lehet, hogy tudok szerezni néhány helyet! Általában nem kapok sokat, neked félre tehetek egyet."
Lyla: "Ó! Az jó lenne!"
Mathias: "Add meg a számod és hívlak, ha megtudom!"
Lyla: "Um... Oké.." Nem vesztegeti az időt. A számommal a kezében a barátai felé indult.
Mathias: "Akkor hamarosan, Lyla!"
Lyla: Integetett, ahogy elment. Tényleg olyan valaki akitől félnem kéne? Mentem és megkerestem a barátaimat és végre megtaláltam őket.
Clement: "Hé! Ez nem az a srác volt, akire Alex azt mondta, maradj távol tőle?"
Lyla: "De."
Jasmine: "Mit akart?"
Lyla: "Nem sokat... Csak köszönt."
Henri: "..."
Lyla: Henri őrülten szkeptikus tekintettel nézett végig rajtam.
Jasmine: "Hallgatnod kellene a bátyádra, igaz?"
Lyla: "Nem tudom... csak nehezemre esik elhinni, hogy Mathias olyan szörnyű lenne! De ne aggódjatok, tudok vigyázni magamra."
Jasmine: "Az jó..."
Lyla: "A bátyám szeret mindenkit figyelmeztetni, aki nem tűnik..." Henri elfordította a tekintetét. Tudja mire gondolok. "Jobban szeretem magam kitalálni."
A szobámban
Lyla: Egy könyvet bújva, próbálok koncentrálni erre a szövegelemzésre. Ha... egy üzenet Mathiastól.
Mathias: "Szia Lyla! Sikerült legyőznöd a Last Fantasy "rejtett" főnökét?"
Lyla: "Igen! Természetesen."
Mathias: "Tényleg? Nem hiszem el! Semmi sem segít, amit online olvasok... A napokban el kell mondanod hogy csináltad, mert az őrületbe kerget!"
Lyla: "Um... oké!"
Mathias: "El akarsz jönni velem kávézni holnap? Suli után?"
Lyla: Ezek után... Miért ne? "Ha szeretnéd!"
Mathias: "Király! Akkor holnap!"
Lyla: "Viszlát holnap." Nem tudom mit gondoljak... olyan ártalmatlannak tűnik. Oké,megtartom a három lépést... még akkor is, ha úgy tűnik csak videojátékokról akar beszélgetni. Be kell vallanom... izgat ez a Mathias srác!
Lyla: "És?"
Hassen: "Valaki akit ismerek, egy volt közülük... és az engedélye nélkül tették ki a képet. A csoport lényege, hogy szavazzanak a lányokra és kommenteljenek."
Lyla: "Ez undorító... Miért nem kérte meg őket, hogy vegyék le a képet?"
Hassen: "Megtette. De az a személy, aki létrehozta az oldalt, azzal fenyegetőzött, hogy nyilvánossá teszi az arcát, ha tovább zaklatja."
Lyla: "Ez zsarolás!"
Hassen: "Igen."
Lyla: "De ki van ebben a csoportban?"
Hassen: "Ez a gond. Ahhoz, hogy bekerülj a csoportban, meg kell hívni és minden tagnak kamu profilja van. Senki sem ismeri a valós személyazonosságukat."
Lyla: "Miből gondolod, hogy Mathiasnak bármi kapcsolata van ezzel a csoporttal?
Hassen: "Láttam, hogy célba vett egy másik lányt... és néhány nap múlva ugyan az a történet. Elkezdte figyelmen kívül hagyni és a lány teljesen zaklatottnak tűnt. Aznap, amikor abba hagyta a körülötte való legyeskedést, a lány teljesen összetört. Nem kellett volna ilyen állapotban lennie egy ilyen idióta miatt. Végül összeraktam egy két dolgot. A lány beszélt nekem a fotóról és megismertem ezt a lealacsonyító weboldalt."
Lyla: "Hogy szerzett képet róla?"
Hassen: "Nem tudom... Mindenesetre láttam, amit Mathias tesz. Láttam, hogy célba vett egy másik lányt... és néhány nap múlva ugyan az a történet. Elkezdte figyelmen kívül hagyni és a lány teljesen zaklatottnak tűnt."
???: "Hassen? Mit csinálsz? Már egy órája kereslek!"
Hassen: "Ó! Samya! Bocsi, Lylaval beszélgettem... Lyla, ő itt Samya, az unokatesóm, ő itt Alex húga. Alex a BTS-re jár. Ismered?"
Samya: "Igen, tudom ki ő. Év eleje óta körülöttem legyeskedik."
Lyla: "Igen, az Alex."
Hassen: "Hahaha!"
Lyla: "De rendes srác. A légynek sem árt. Ami nem mondható el a többi srácról." Hirtelen Samya tágra nyitotta a szemét és szomorúnak tűnt. Mintha egy meglehetősen fájdalmas emlékbe merült volna. Hassenre nézett, aki úgy tűnt kicsit kényelmetlenül érzi magát...
Hassen: "Hát... azt hiszem... viszlát később Lyla!"
Az udvaron
Lyla: Elindultam az udvarra, ahol általában találkozni szoktunk és azon gondolkodtam, ami Hassennel zajlott le. Nehéz elhinni... Mathias olyan kedves srácnak tűnik. Igazán agyafúrtnak kell lennie, hogy olyan kétszínű legyen. Bár... a bátyám reakciója sokkoló volt. Tudom, hogy szeret kellemetlenkedni a srácokkal, akik körülöttem lógnak (Clementet kivéve), de ezúttal tényleg mérges volt és védelmező... Ha hiszek Hassennek, akit alig ismerek, talán a saját bátyámban is bíznom kéne...
Mathias: "Lyla? Szia!"
Lyla: Mathias jelent meg előttem. Sugárzik és melegen rám mosolygott. Nehéz elképzelni, hogy egy szatír... Az agyam nehezen tudja elhinni. "Szia Mathias!"
Mathias: "Láttad, hogy a Last Fantasy írója idén nyáron a videojátékboltba jön?"
Lyla: "Mi?! Nem tudtam!"
Mathias: "Hahaha! Igen, csak most jelent meg az infó. Érhető, hogy még nem hallottál róla! Különben is, lehet, hogy tudok szerezni néhány helyet! Általában nem kapok sokat, neked félre tehetek egyet."
Lyla: "Ó! Az jó lenne!"
Mathias: "Add meg a számod és hívlak, ha megtudom!"
Lyla: "Um... Oké.." Nem vesztegeti az időt. A számommal a kezében a barátai felé indult.
Mathias: "Akkor hamarosan, Lyla!"
Lyla: Integetett, ahogy elment. Tényleg olyan valaki akitől félnem kéne? Mentem és megkerestem a barátaimat és végre megtaláltam őket.
Clement: "Hé! Ez nem az a srác volt, akire Alex azt mondta, maradj távol tőle?"
Lyla: "De."
Jasmine: "Mit akart?"
Lyla: "Nem sokat... Csak köszönt."
Henri: "..."
Lyla: Henri őrülten szkeptikus tekintettel nézett végig rajtam.
Jasmine: "Hallgatnod kellene a bátyádra, igaz?"
Lyla: "Nem tudom... csak nehezemre esik elhinni, hogy Mathias olyan szörnyű lenne! De ne aggódjatok, tudok vigyázni magamra."
Jasmine: "Az jó..."
Lyla: "A bátyám szeret mindenkit figyelmeztetni, aki nem tűnik..." Henri elfordította a tekintetét. Tudja mire gondolok. "Jobban szeretem magam kitalálni."
A szobámban
Lyla: Egy könyvet bújva, próbálok koncentrálni erre a szövegelemzésre. Ha... egy üzenet Mathiastól.
Mathias: "Szia Lyla! Sikerült legyőznöd a Last Fantasy "rejtett" főnökét?"
Lyla: "Igen! Természetesen."
Mathias: "Tényleg? Nem hiszem el! Semmi sem segít, amit online olvasok... A napokban el kell mondanod hogy csináltad, mert az őrületbe kerget!"
Lyla: "Um... oké!"
Mathias: "El akarsz jönni velem kávézni holnap? Suli után?"
Lyla: Ezek után... Miért ne? "Ha szeretnéd!"
Mathias: "Király! Akkor holnap!"
Lyla: "Viszlát holnap." Nem tudom mit gondoljak... olyan ártalmatlannak tűnik. Oké,megtartom a három lépést... még akkor is, ha úgy tűnik csak videojátékokról akar beszélgetni. Be kell vallanom... izgat ez a Mathias srác!
103. jelenet
A kávézó előtt:
Mathias: "Király sulin kívül látni egymást! Még akkor is, ha csak arról beszélgetünk, hogy győzted le azt a bosszantó gazembert!!"
Lyla: "Hahaha! Remélem végül sikerülni fog!" A pincér odajött hozzánk, felismert és mosolygott. De lefagyott a mosolya, amikor meglátta Mathiast. Próbált profi maradni. Miért olyan mérges? A szokásosat rendeltem.
Mathias: "Egy kólát szeretnék kevés vanília sziruppal, három szelet citrommal és sok jéggel."
Lyla: "Wow! Ez egy kicsi szokatlan!"
Mathias: "Hahaha! Imádom ezt a kombinációt! Évek óta ezt rendelem!"
Lyla: A pincér kihozta az italainkat és a számlát.
Mathias: "Legyünk komolyak. Hogy győzted le azt a fickót... Online olvastam, hogy az utolsó fegyvert kell használnod és legalább a 80-as szintet el kell érned. A 85. szinten vagyok, jó fegyverem van, de nem tudom megtenni... Minden alkalommal kinyír 5 másodperc alatt."
Lyla: "Hahaha! Az igaz, hogy az utolsó fegyver nem a kedvencem!" Elmagyaráztam neki, hogy turbóztam fel a fegyverem és hogy egy pajzzsal védtem magam. Mindent leírt a telefonjába.
Mathias: "Este megpróbálom!"
Lyla: Majdnem egy órán át beszélgettünk. "Haza kell mennem Mathias."
Mathias: "Oké. Köszi megint a tippeket és minden mást."
Lyla: "Szívesen." Ki akartam fizetni a számlát, de ő gyorsabb volt.
Mathias: "Semmiképpen! Majd én! Szívességet tettél és nagyon jó móka volt!"
Lyla: "...Oké!" Elkezdett a táskájában keresgélni, majd a zsebében. De aztán az arca komor lett.
Mathias: "...Ó nem... Ez nem jó... Milyen kínos...."
Lyla: "Elvesztetted a pénztárcádat?"
Mathias: "Azt hiszem... a kocsimban kell lennie."
Lyla: "Felejtsd el! Fizetek. Rendben van!"
Mathias: "Ez annyira rossz... Meg akartalak hívni..."
Lyla: "Hahaha! Ne aggódj! Nem nagy dolog..."
Mathias: "Hát köszi... És sajnálom! Legközelebb jobban figyelek!"
Lyla: "OKÉ."
Mathias: "Viszlát hamarosan Lyla!"
Lyla: Még egy bocsánatkérő pillantással felkelt az asztaltól és elment. Megfogtam a táskámat és felálltam, miközben a pincér leszedte a poharainkat.
Pincér: "Hé... Tudom, hogy a saját dolgommal kellene foglalkoznom... de... ...Jól ismered ezt a srácot?"
Lyla: "... Nem igazán... A sulimba jár. Miért?"
Pincér: "Hát... Rengeteg fiatal lányt hoz ide, naponta többet is, néha minden nap."
Lyla: "Ó tényleg?"
Pincér: "És sosem fizet. Messziről láttam, hogy úgy tett, mintha elfelejtette volna a tárcáját. Igazam van?"
Lyla: "Igen, így volt..."
Pincér: "Mindig ugyan azt rendeli."
Lyla: Megmutatta a rendelést, aztán elővett egy csomó másikat.
Pincér: "Nézd... ezek csak a maiak... te vagy a negyedik."
Lyla: Megnéztem közelebbről a számlát. A számla mindig két italra szólt és mindig ugyan az a "kóla vanília sziruppal + 3 szelet citrom+sok jég". "Úgy tűnik hinnem kell önnek... Nem lehet figyelmen kívül hagyni ezt a különleges rendelést."
Pincér: "Csak vigyázzon magára, Mademoiselle."
Lyla: "Lyla. A nevem Lyla."
Pincér: "Örvendek."
Mickael: "Én Mickael vagyok."
Lyla: Megköszöntem Mickaelnek, aki összegyűjtötte Mathias számláit és visszament dolgozni.
A szobámban
Clement (üzenet): "Min dolgozol?"
Lyla: "Az asztalomon. :D"
Clement: "Nagyon vicces!"
Lyla: "A filozófia dolgozaton dolgozom. Te?"
Clement: "Kutatást végzek, ahogy Monsieur Novarra kérte tőlünk. Túl lusta vagyok. Mintha millió dolgot kellene minden este csinálnunk, szörnyű. Hé... csak én gondolom így, vagy Henri egy másik bolygón van épp...?"
Lyla: "..." Nem igazán tudom mit mondjak... "Beszéltél vele erről?"
Clement: "Viccelsz velem?! Ebben a pillanatban gyakorlatilag a homlokára van írva, hogy 'Ne kérdezz'! És az én nevem nem 'Lyla', szóval nem hiszem, hogy bármit is mondana nekem!"
Lyla: Clement megint előjött az én és Henri témával. Valószínűleg az a legjobb. Már kényelmetlenül érzem magam az egész dolog miatt... Már nem igazán akarok hallani semmit a témával kapcsolatban. Nézd... Ez Mathias.
Mathias (üzenet): "Megvertem!!! Azt tettem amit mondtál a fegyveremmel és a pajzsokkal és megmutattam a gazembernek ki a főnök!! Nem volt könnyű, de végül is megcsináltam! :)"
Lyla: "Bravó!" Mickael figyelmeztetése jutott eszembe. Elég sok ember figyelmeztetett, hogy legyek óvatos... Mit akarhat tőlem? Nem fog békén hagyni, amíg egy félmeztelen képet nem küldök neki? Ez eléggé kicsavart... De kíváncsi vagyok, hogyan próbál meg mindent kijátszani.
Mathias: "Köszi! Köszi mindenért! Tulajdonképpen még idom sem volt megkérdezni hogy vagy? Emlékszem az első alkalomra, amikor találkoztunk, nem voltál valami jól..."
Lyla: "Ó... Jól vagyok... ne aggódj..."
Mathias: "Hát... Azt hiszem nem olyan élénken. Akarsz beszélni róla... vagy még mindig nem érzed úgy?
Lyla: "Minden oké, ne aggódj miattam."
Mathias: "A pasid még mindig nehézségeket okoz?"
Lyla: "Nincs pasim."
Mathias: "Ó! Azt hittem egy ilyen csinos lánynak, mint te talán... hát... tudod mit akarok mondani... Ne mondd nekem, hogy azért nem vagy boldog, mert néhány srác nem akar téged, mert azt egy másodpercig sem hiszem el! A hallgatásod mindent elmond. El kellene felejtened. Nem ismerlek régóta, de megmondhatom, te tömör arany vagy! Nagyon egyszerű beszélgetni veled... Olyan kényelmesen érzem magam, mintha neked mindent elmondhatnék. És ugyan azokat a videojátékokat szereted amiket én! Egymásnak lettünk teremtve! ;)"
Lyla: Nyilvánvaló, hogy elkezdett valamit... Oké, kész vagyok, meglátjuk... "Ez igaz, ugyanazokat a videojátékokat szeretjük!"
Mathias: "Megcsináltad a házidat?"
Lyla: "Um igen... A B.A.C. közeledik... Nincs választásom!"
Mathias: "Én épp most jöttem ki a zuhany alól. Jól érzem magam! $"
Lyla: Ez eléggé bűzlik... Nem fog egy képet küldeni magáról miután kijött a zuhanyzóból, ugye...?
Mathias: "Épp azt akartam mondani, hogy nagyon szeretnék másik tetoválást! A vállamra, a meglévő fölé. Mit gondolsz?"
Lyla: Wow! Küldött nekem egy képet póló nélkül! Sikerült kitalálnia egy okot... Ez őrület! Olyan időben élünk, ahol a korombeli srácok mind úgy néznek ki póló nélkül, mint a testépítők?! Megnéztem a képet közelebbről... Kicsit furcsa... Válaszolnom kell vagy gyanakodni fog. "Ó hát tudod én nem tudok valami sokat a tetoválásokról... De ettől függetlenül jól néznek ki rajtad." Próbálok egy kicsit hízelegni neki...
Mathias: "Köszi. ;)"
Lyla: "Vissza kell térnem a házimhoz! Később megbeszéljük."
Mathias: "Ó... oké... :( Később beszélünk."
Lyla: Úgy tűnik próbálja megvalósítani a tervét. Nem lennék meglepve, ha a következő alkalommal rólam kérne egy képet...
Lyla: "Hahaha! Remélem végül sikerülni fog!" A pincér odajött hozzánk, felismert és mosolygott. De lefagyott a mosolya, amikor meglátta Mathiast. Próbált profi maradni. Miért olyan mérges? A szokásosat rendeltem.
Mathias: "Egy kólát szeretnék kevés vanília sziruppal, három szelet citrommal és sok jéggel."
Lyla: "Wow! Ez egy kicsi szokatlan!"
Mathias: "Hahaha! Imádom ezt a kombinációt! Évek óta ezt rendelem!"
Lyla: A pincér kihozta az italainkat és a számlát.
Mathias: "Legyünk komolyak. Hogy győzted le azt a fickót... Online olvastam, hogy az utolsó fegyvert kell használnod és legalább a 80-as szintet el kell érned. A 85. szinten vagyok, jó fegyverem van, de nem tudom megtenni... Minden alkalommal kinyír 5 másodperc alatt."
Lyla: "Hahaha! Az igaz, hogy az utolsó fegyver nem a kedvencem!" Elmagyaráztam neki, hogy turbóztam fel a fegyverem és hogy egy pajzzsal védtem magam. Mindent leírt a telefonjába.
Mathias: "Este megpróbálom!"
Lyla: Majdnem egy órán át beszélgettünk. "Haza kell mennem Mathias."
Mathias: "Oké. Köszi megint a tippeket és minden mást."
Lyla: "Szívesen." Ki akartam fizetni a számlát, de ő gyorsabb volt.
Mathias: "Semmiképpen! Majd én! Szívességet tettél és nagyon jó móka volt!"
Lyla: "...Oké!" Elkezdett a táskájában keresgélni, majd a zsebében. De aztán az arca komor lett.
Mathias: "...Ó nem... Ez nem jó... Milyen kínos...."
Lyla: "Elvesztetted a pénztárcádat?"
Mathias: "Azt hiszem... a kocsimban kell lennie."
Lyla: "Felejtsd el! Fizetek. Rendben van!"
Mathias: "Ez annyira rossz... Meg akartalak hívni..."
Lyla: "Hahaha! Ne aggódj! Nem nagy dolog..."
Mathias: "Hát köszi... És sajnálom! Legközelebb jobban figyelek!"
Lyla: "OKÉ."
Mathias: "Viszlát hamarosan Lyla!"
Lyla: Még egy bocsánatkérő pillantással felkelt az asztaltól és elment. Megfogtam a táskámat és felálltam, miközben a pincér leszedte a poharainkat.
Pincér: "Hé... Tudom, hogy a saját dolgommal kellene foglalkoznom... de... ...Jól ismered ezt a srácot?"
Lyla: "... Nem igazán... A sulimba jár. Miért?"
Pincér: "Hát... Rengeteg fiatal lányt hoz ide, naponta többet is, néha minden nap."
Lyla: "Ó tényleg?"
Pincér: "És sosem fizet. Messziről láttam, hogy úgy tett, mintha elfelejtette volna a tárcáját. Igazam van?"
Lyla: "Igen, így volt..."
Pincér: "Mindig ugyan azt rendeli."
Lyla: Megmutatta a rendelést, aztán elővett egy csomó másikat.
Pincér: "Nézd... ezek csak a maiak... te vagy a negyedik."
Lyla: Megnéztem közelebbről a számlát. A számla mindig két italra szólt és mindig ugyan az a "kóla vanília sziruppal + 3 szelet citrom+sok jég". "Úgy tűnik hinnem kell önnek... Nem lehet figyelmen kívül hagyni ezt a különleges rendelést."
Pincér: "Csak vigyázzon magára, Mademoiselle."
Lyla: "Lyla. A nevem Lyla."
Pincér: "Örvendek."
Mickael: "Én Mickael vagyok."
Lyla: Megköszöntem Mickaelnek, aki összegyűjtötte Mathias számláit és visszament dolgozni.
A szobámban
Clement (üzenet): "Min dolgozol?"
Lyla: "Az asztalomon. :D"
Clement: "Nagyon vicces!"
Lyla: "A filozófia dolgozaton dolgozom. Te?"
Clement: "Kutatást végzek, ahogy Monsieur Novarra kérte tőlünk. Túl lusta vagyok. Mintha millió dolgot kellene minden este csinálnunk, szörnyű. Hé... csak én gondolom így, vagy Henri egy másik bolygón van épp...?"
Lyla: "..." Nem igazán tudom mit mondjak... "Beszéltél vele erről?"
Clement: "Viccelsz velem?! Ebben a pillanatban gyakorlatilag a homlokára van írva, hogy 'Ne kérdezz'! És az én nevem nem 'Lyla', szóval nem hiszem, hogy bármit is mondana nekem!"
Lyla: Clement megint előjött az én és Henri témával. Valószínűleg az a legjobb. Már kényelmetlenül érzem magam az egész dolog miatt... Már nem igazán akarok hallani semmit a témával kapcsolatban. Nézd... Ez Mathias.
Mathias (üzenet): "Megvertem!!! Azt tettem amit mondtál a fegyveremmel és a pajzsokkal és megmutattam a gazembernek ki a főnök!! Nem volt könnyű, de végül is megcsináltam! :)"
Lyla: "Bravó!" Mickael figyelmeztetése jutott eszembe. Elég sok ember figyelmeztetett, hogy legyek óvatos... Mit akarhat tőlem? Nem fog békén hagyni, amíg egy félmeztelen képet nem küldök neki? Ez eléggé kicsavart... De kíváncsi vagyok, hogyan próbál meg mindent kijátszani.
Mathias: "Köszi! Köszi mindenért! Tulajdonképpen még idom sem volt megkérdezni hogy vagy? Emlékszem az első alkalomra, amikor találkoztunk, nem voltál valami jól..."
Lyla: "Ó... Jól vagyok... ne aggódj..."
Mathias: "Hát... Azt hiszem nem olyan élénken. Akarsz beszélni róla... vagy még mindig nem érzed úgy?
Lyla: "Minden oké, ne aggódj miattam."
Mathias: "A pasid még mindig nehézségeket okoz?"
Lyla: "Nincs pasim."
Mathias: "Ó! Azt hittem egy ilyen csinos lánynak, mint te talán... hát... tudod mit akarok mondani... Ne mondd nekem, hogy azért nem vagy boldog, mert néhány srác nem akar téged, mert azt egy másodpercig sem hiszem el! A hallgatásod mindent elmond. El kellene felejtened. Nem ismerlek régóta, de megmondhatom, te tömör arany vagy! Nagyon egyszerű beszélgetni veled... Olyan kényelmesen érzem magam, mintha neked mindent elmondhatnék. És ugyan azokat a videojátékokat szereted amiket én! Egymásnak lettünk teremtve! ;)"
Lyla: Nyilvánvaló, hogy elkezdett valamit... Oké, kész vagyok, meglátjuk... "Ez igaz, ugyanazokat a videojátékokat szeretjük!"
Mathias: "Megcsináltad a házidat?"
Lyla: "Um igen... A B.A.C. közeledik... Nincs választásom!"
Mathias: "Én épp most jöttem ki a zuhany alól. Jól érzem magam! $"
Lyla: Ez eléggé bűzlik... Nem fog egy képet küldeni magáról miután kijött a zuhanyzóból, ugye...?
Mathias: "Épp azt akartam mondani, hogy nagyon szeretnék másik tetoválást! A vállamra, a meglévő fölé. Mit gondolsz?"
Lyla: Wow! Küldött nekem egy képet póló nélkül! Sikerült kitalálnia egy okot... Ez őrület! Olyan időben élünk, ahol a korombeli srácok mind úgy néznek ki póló nélkül, mint a testépítők?! Megnéztem a képet közelebbről... Kicsit furcsa... Válaszolnom kell vagy gyanakodni fog. "Ó hát tudod én nem tudok valami sokat a tetoválásokról... De ettől függetlenül jól néznek ki rajtad." Próbálok egy kicsit hízelegni neki...
Mathias: "Köszi. ;)"
Lyla: "Vissza kell térnem a házimhoz! Később megbeszéljük."
Mathias: "Ó... oké... :( Később beszélünk."
Lyla: Úgy tűnik próbálja megvalósítani a tervét. Nem lennék meglepve, ha a következő alkalommal rólam kérne egy képet...
104. jelenet
A suliban
Clement: "Túléltétek az összes házit, amit mára kaptunk?"
Jasmine: "Természetesen! Nem volt nehéz."
Clement: "Lyla?"
Lyla: "Hmmm?"
Clement: "Velünk vagy, vagy nem?"
Lyla: "Ha? Igen?"
Clement: "Keresel valakit? Ha Henri az, kötelességem emlékeztetni téged, hogy ott ül melletted."
Lyla: Mekkora egy idióta. És azt hiszem megígértem, hogy nem mondok Jasmine-nek semmit róla... Úgy tűnik az nem zavarja, hogy nyilvánvaló megjegyzéseket tegyen Henriről. "Aki keresek..." Ebben a pillanatban láttam meg Hassent felén jönni. Beszélnem kell vele. "Azonnal jövök."
Jasmine: "Hova mész?"
Lyla: Hassen felé indultam, aki megállt, amikor meglátta, hogy közeledem.
Hassen: "Szia Lyla!"
Lyla: "Halihó! Beszélhetek veled...?"
Hassen: "Persze... csupa fül vagyok."
Lyla: "Hát... Mathias megint beszélt velem, többször is. Azt gondolom, megpróbál velem is trükközni..."
Hassen: "Micsoda?!!! Mondd, hogy nem küldtél neki semmit."
Lyla: "Ne aggódj. Meg tudnád mondani ki volt az a személy, akit átvert?"
Hassen: "Lyla... Sajnálom... Nem tehetem..."
Lyla: Van egy ötletem ki lehet az. Valószínűleg egy olyan személy, akihez közel áll és aki össze van zavarodva.
Lyla: "Elég könnyű kitalálni, hogy az unokatesód, Samya az, aki kikerült arra a szörnyű weboldalra..."
Hassen: "..."
Lyla: "Úgy érzem nem akarsz mondani erről semmit. Szóval ne is mondj."
Hassen: "Bocsi."
Samya: "Halihó!
Lyla: Hassen megugrott.
Hassen: "Samya!"
Samya: "Te Lyla vagy, igaz?"
Lyla: "Igen! Épp egy srácról beszéltem az unokatesódnak a BTS-ről, aki bántani próbál engem..." Samya elsápadt. Tudom... övön aluli erről ilyen nyíltan beszélni..
Samya: "Mi... - Miből gondolod ezt?- -"
Lyla: A kíváncsiságából úgy tűnik, hogy többet szeretne tudni, még akkor is, ha kényelmetlen számára a helyzet. Elmondtam neki mindent, ami köztem és Mathias közt történt, a cseréket, a meghívást a kávézóba, Mickael figyelmeztetését és a fél pucér fotót. Samya és Hassen arca megváltozott, amíg elmondtam a történetet. Egymásra néztek és Samya felém fordult egy nagyon komoly tekintettel az arcán.
Samya: "Meg van a kép, amit küldött?"
Lyla: Megmutattam neki.
Samya: "... Nekem is ugyan ezt küldte."
Hassen: "Samya... Nem kell--...--Már mondtam Lylanak, hogy nem kellene a közelébe mennie."
Lyla: "Ne aggódj Samya, szerencsére rengeteg ember figyelmeztetett rá. Óvatos leszek. De nem hagyhatjuk, hogy ezt tegye! Figyelj, sarokba akarom szorítani őt. Meg fogják találni és megbüntetik azért, amit tesz."
Hassen: "Ezt most komolyan mondod?!"
Lyla: "Természetesen!"
Samya: "Lyla, maradj ki ebből... túl rizikós!"
Lyla: "Samya... Tudom, hogy megfenyegetett téged, és félsz attól, hogy mit tehet, vagy mondhat. De gondolj mindazokra a lányokra, akikkel ugyanez a dolog fog történni. Nem hagyhatjuk, hogy megússza..."
Samya: "..."
Hassen: "Túl kockázatos."
Lyla: "Tudom... de ez nem olyan, mintha egy sorozatgyilkossal foglalkoznék, igaz?"
Hassen: "Hát, ha bármi történik, hívj. Nem akarom, hogy egyedül legyél ezzel a becsavarodott sráccal. Lyla, itt van a számom. Ne habozz. Ne kezdj el semmit anélkül, hogy megírnád."
Lyla: "OKÉ."
Hassen: "Suliba kell mennünk. Vigyázz magadra!"
Lyla: "Nem fogom elfelejteni!" Alig tűntek el a látóteremből, amikor szembe találtam magam Henrivel. "Henri!"
Henri: "Ezek kik voltak?"
Lyla: "... Hassen és Samya. Hol van Clement és Jasmine?" Próbáltam témát váltani.
Henri: "Jay-ről vitatkoznak. Mint általában. Mit akart --Hassen és Samya--?"
Lyla: Csak nem akar békén hagyni. "..."
Henri: "Lyla? Mi történik veled mostanában?"
Lyla: "Velem???" A kamu meglepett reakciómtól teljesen odavoltam. Henri vetett rám egy durva pillantást, ami megrémített. Úgy érzem magam, mint egy kislány aki bajba került. "..."
Henri: "Lyla?"
Lyla: "..."
Henri: "Mit csináltál?"
Lyla: "Nem sokat... Csak Mathiasról beszélgettünk."
Henri: "Megint ez a srác? Azt hittem nem láttad őt a bátyád jelenete óta?"
Lyla: "..."
Henri: "Ne mondd... Te randiztál vele?"
Lyla: "Ne legyél nevetséges! Annyira idegesítő vagy!"
Henri: "Mit nem mondasz el?"
Lyla: Teljesen legyőzött. Elmondtam neki mindent...
Henri: "MICSODA???"
Lyla: "Tudtam, hogy nem kellett volna semmit mondanom!!! Mérges vagy!" Megdörzsölte az arcát.
Henri: "Persze, hogy az vagyok! Nevetséges vagy!"
Lyla: "Hé!! Elég volt! Csak be kell bizonyítanom, hogy ő az egyik, aki ezt a weboldalt indította! Nem azt mondtam, hogy az ágyban végzem vele! Hassen ott lesz. Nem leszek egyedül!"
Henri: "Ó, ha '--Hassen ott lesz--', az mindent jobbá tesz!"
Lyla: "Köszi."
Henri: "Ne gúnyolódj Lyla!! Nem hátrálok meg attól, hogy azt mondjam teljesen ellene vagyok ennek az ötletnek."
Lyla: "Jó tudni. De mivel nem kértem utasításokat tőled, úgy vélem csak a lélegzeted pazarolnád. Ha neked bejön, hogy mások diktálják hogyan cselekedj, különösen a bosszantó bátyám, az a te bajod. Nem az enyém." Láttam az elkerekedett szemeit. Bántottam. Visszatértem a témához. "Nézd, már belekeveredtem ebbe a helyzetbe és el fogok bánni ezzel a disznóval, megakadályozva, hogy több lánynak ártson. Elég szerencsés voltam, hogy többen is figyelmeztettek miatta, de nem mindenki kapja meg ezt az esélyt." Csengettek, megfordultam és elmentem.
105. jelenet
A szobámban
Lyla: Egész nap nem futottam össze Mathias-szal. Clement és Jasmine láttak beszélgetni Hassennel és Samyaval. Arról kérdeztek. Elmagyaráztam a helyzetet nekik. Nem meglepő módon ellenezték az ötletet, hogy belekeveredek. De végül meggyőztem őket, hogy nem sokat kockáztatnék és valakinek tényleg le kell állítania mindezt. De... ami Henrit illeti, őt nem győztem meg. És most abszolút kirekesztett engem. Teljesen szótlan. Falra festettem az ördögöt...
Henri: "Lyla?"
Lyla: "Henri?"
Henri: "Még mindig ezen a szörnyű ötleten agyalok..."
Lyla: "Miről beszélsz?"
Henri: "Nagyon jól tudod miről beszélek!"
Lyla: "Uhh! Ez annyira bosszantó! Mit gondolsz mi fog történni velem???"
Henri: "Ez a srác zűrös, tényleg képes ártani neked!"
Lyla: "Tudom, hogy védjem meg magam!"
Henri: "Ne légy nevetséges."
Lyla: "Nem tervezem, hogy közel kerülök hozzá, ha ettől jobban érzed magam."
Henri: "... Megígéred, hogy olyan távol maradsz tőle, amennyire lehetséges?"
Lyla: "Ígérem."
Henri: "Jó."
Lyla: "Ez minden?"
Henri: "Igen. Viszlát holnap."
Lyla: ... Olyan rég volt már, hogy a karjaiban tartott, vagy a kezemet fogta...
Az udavron
Clement: "Küldött Mathias további üzeneteket?"
Lyla: "Nem. Úgy gondolom a tegnapi után úgy döntött szünetet tart."
Jasmine: "Hogy tervezed bebizonyítani, hogy ő csinálta a weboldalt?"
Lyla: "Egyelőre nem tudom. Meg kellett volna néznem az oldalt, hogy lássam milyen."
Clement: "Ismersz bárkit is aki benne van a csoportban?"
Lyla: "Hmmm--...-- Biztos vagyok benne, hogy Enzo benne van."
Jasmine: "Én is úgy gondolom... Úgy néz ki, mintha a részese lenne..."
Lyla: "De attól függetlenül, hogy benne van e, vagy sem, nem kérdezhetem meg tőle. Főleg azok után amik múlt hónapban történtek." Arra gondoltam, hogy mit tett Henrivel. "De talán valaki, aki vele lógott, tudna adni némi információt..."
Jasmine: "Kire gondolsz?"
Jasmine: "Dylan? Gondolod, hogy ő is benne van?"
Lyla: "Nem! De lefogadom, hogy látta már az oldalt... És korábban a bandába tartozott... Talán többé már nem. Legalábbis remélem, hogy nincs benne."
Jasmine: "Hát ennek van értelme... igen..."
Lyla: "Megyek beszélek vele."
Henri: "..."
Lyla: Henri nem szólt semmit, de nem tűnt nagyon nyugodtnak.
A folyosón
Lyla: Végre megtaláltam Dylant. Az osztály felé tart. Egyedül. Fantasztikus! "Dylan?!"
Dylan: "Ó! Szia Lyla! Mizu?"
Lyla: "Jól vagyok. Szükségem van valamire."
Dylan: "Bármit amit szeretnél!"
Lyla: Elmagyaráztam az egész történetet a weboldalról és a csoportról, amit Mathias hozott létre. Láttam, ahogy elsápad és elmondhatom, hogy pontosan tudja miről beszélek.
Dylan: "Én--...-- Ismerem az oldalt. Ez igaz. Egyszer én is tag voltam. Enzoval meg voltunk hívva Remi és Lucas mellett. --"Mókásnak"-- találták. Nem tudtam, hogy a lányok a tudtuk nélkül voltak kitéve..."
Lyla: "Akkor kiléptél a csoportból?"
Dylan: "Nem. Letiltottak, amikor elkezdtem balhézni Enzoval."
Lyla: "Aha... Tényleg látnom kellene hogy néz ki." Megdörzsölte az állát.
Dylan: "Talán ha megkéred Remit...."
Lyla: "Gondolod, hogy megtenné?"
Dylan: "Remélem! Nem hiszem, hogy elfelejtette, hogy 'segítettél' neki az ellopott telefon ügyében."
Lyla: "Te tudsz róla?"
Dylan: "Igen. Elmondta. Ahogy azt is, hogy ha nem vadászod le az öccsét, sokkal több zűrbe keveredett volna..."
Lyla: "..." Miközben beszélgettünk láttuk Remit közeledni az osztály felé.
Dylan: "Remi! Ide tudnál jönni, kérlek?"
Lyla: Remi körbenézett, biztos akart lenni benne, hogy senki nem hallgatja ki a beszélgetésünket. "Enzo nincs a közelben, ne aggódj..."
Remi: "Um... A legkevésbé sem érdekel Enzo."
Dylan: "Hogy vagy?"
Remi: "Jól. A csajod királynak tűnik..."
Lyla: Dylan mosolygott.
Dylan: "Igen, Amelie király. Szeretnék egy szívességet kérni."
Lyla: Dylan elmondta neki az online csoportot... Anélkül, hogy győzködni kellett volna, Remi elővette a telefonját, megnyitotta az app-et és megmutatta az oldalt. Hagyta, hogy magam nézzem meg. Végig görgettem az oldalt. Tucatnyi lány képe van itt, mind fehérneműben vagy bikiniben. Minden fotó meg van vágva, így nem látni az arcukat. Számos kommentben, néhány tag értékelte a lányokat, eléggé nem megfelelő és vulgáris dolgokat mondtak. De nem csak lányok képei vannak itt. Bőven vannak fotók az oldal adminjáról is. Úgy értem... ezek a képek inkább diribdarabok, mivel sohasem mutatja meg magát teljesen. Látni az árnyékát, a kezeit, a lábait, mi van a lakásán--...-- vagy mit iszik. "Remi, el tudnád küldeni nekem üzenetben azt a képet, ahol látható a koktél, kérlek?"
Remi: "Uh... Igen... Ha akarod..."
Lyla: "Köszi!"
Lyla: Ez az ital emlékeztet valamire! Ez egyértelműen Mathias, az életemet tenném rá!
Remi: "Jól vagy? Meg van, amit akartál?"
Lyla: "Igen! Köszi Remi." Bement az osztályba.
Dylan: "Láttál bármi érdekeset?"
Lyla: "Remélem!"
Lyla: "Nem. Úgy gondolom a tegnapi után úgy döntött szünetet tart."
Jasmine: "Hogy tervezed bebizonyítani, hogy ő csinálta a weboldalt?"
Lyla: "Egyelőre nem tudom. Meg kellett volna néznem az oldalt, hogy lássam milyen."
Clement: "Ismersz bárkit is aki benne van a csoportban?"
Lyla: "Hmmm--...-- Biztos vagyok benne, hogy Enzo benne van."
Jasmine: "Én is úgy gondolom... Úgy néz ki, mintha a részese lenne..."
Lyla: "De attól függetlenül, hogy benne van e, vagy sem, nem kérdezhetem meg tőle. Főleg azok után amik múlt hónapban történtek." Arra gondoltam, hogy mit tett Henrivel. "De talán valaki, aki vele lógott, tudna adni némi információt..."
Jasmine: "Kire gondolsz?"
Jasmine: "Dylan? Gondolod, hogy ő is benne van?"
Lyla: "Nem! De lefogadom, hogy látta már az oldalt... És korábban a bandába tartozott... Talán többé már nem. Legalábbis remélem, hogy nincs benne."
Jasmine: "Hát ennek van értelme... igen..."
Lyla: "Megyek beszélek vele."
Henri: "..."
Lyla: Henri nem szólt semmit, de nem tűnt nagyon nyugodtnak.
A folyosón
Lyla: Végre megtaláltam Dylant. Az osztály felé tart. Egyedül. Fantasztikus! "Dylan?!"
Dylan: "Ó! Szia Lyla! Mizu?"
Lyla: "Jól vagyok. Szükségem van valamire."
Dylan: "Bármit amit szeretnél!"
Lyla: Elmagyaráztam az egész történetet a weboldalról és a csoportról, amit Mathias hozott létre. Láttam, ahogy elsápad és elmondhatom, hogy pontosan tudja miről beszélek.
Dylan: "Én--...-- Ismerem az oldalt. Ez igaz. Egyszer én is tag voltam. Enzoval meg voltunk hívva Remi és Lucas mellett. --"Mókásnak"-- találták. Nem tudtam, hogy a lányok a tudtuk nélkül voltak kitéve..."
Lyla: "Akkor kiléptél a csoportból?"
Dylan: "Nem. Letiltottak, amikor elkezdtem balhézni Enzoval."
Lyla: "Aha... Tényleg látnom kellene hogy néz ki." Megdörzsölte az állát.
Dylan: "Talán ha megkéred Remit...."
Lyla: "Gondolod, hogy megtenné?"
Dylan: "Remélem! Nem hiszem, hogy elfelejtette, hogy 'segítettél' neki az ellopott telefon ügyében."
Lyla: "Te tudsz róla?"
Dylan: "Igen. Elmondta. Ahogy azt is, hogy ha nem vadászod le az öccsét, sokkal több zűrbe keveredett volna..."
Lyla: "..." Miközben beszélgettünk láttuk Remit közeledni az osztály felé.
Dylan: "Remi! Ide tudnál jönni, kérlek?"
Lyla: Remi körbenézett, biztos akart lenni benne, hogy senki nem hallgatja ki a beszélgetésünket. "Enzo nincs a közelben, ne aggódj..."
Remi: "Um... A legkevésbé sem érdekel Enzo."
Dylan: "Hogy vagy?"
Remi: "Jól. A csajod királynak tűnik..."
Lyla: Dylan mosolygott.
Dylan: "Igen, Amelie király. Szeretnék egy szívességet kérni."
Lyla: Dylan elmondta neki az online csoportot... Anélkül, hogy győzködni kellett volna, Remi elővette a telefonját, megnyitotta az app-et és megmutatta az oldalt. Hagyta, hogy magam nézzem meg. Végig görgettem az oldalt. Tucatnyi lány képe van itt, mind fehérneműben vagy bikiniben. Minden fotó meg van vágva, így nem látni az arcukat. Számos kommentben, néhány tag értékelte a lányokat, eléggé nem megfelelő és vulgáris dolgokat mondtak. De nem csak lányok képei vannak itt. Bőven vannak fotók az oldal adminjáról is. Úgy értem... ezek a képek inkább diribdarabok, mivel sohasem mutatja meg magát teljesen. Látni az árnyékát, a kezeit, a lábait, mi van a lakásán--...-- vagy mit iszik. "Remi, el tudnád küldeni nekem üzenetben azt a képet, ahol látható a koktél, kérlek?"
Remi: "Uh... Igen... Ha akarod..."
Lyla: "Köszi!"
Lyla: Ez az ital emlékeztet valamire! Ez egyértelműen Mathias, az életemet tenném rá!
Remi: "Jól vagy? Meg van, amit akartál?"
Lyla: "Igen! Köszi Remi." Bement az osztályba.
Dylan: "Láttál bármi érdekeset?"
Lyla: "Remélem!"
106. jelenet
Jasmine szobájában
Lyla: Átlapoztam Jasmine jegyzetfüzetét, amiben a ruhák vázlatai vannak. Nem igazán dolgozott rajtuk mióta elhatározta, hogy olyan suliba megy tovább, ahol stylistnak tanulhat.
Jasmine: "Na? Mit gondolsz? Tudom, hogy nem vagyok valami nagyszerű a rajzban--...--"
Lyla: "Ne mondd ezt! Szerintem, sokkal jobb lettél!"
Jasmine: "Úgy gondolod?"
Lyla: "Igen! Az ötleteid nagyszerűek.
Jasmine: "Ne aggódj, te leszel az első, aki felpróbálhatja a mesterműveimet!'
Lyla: "Remélem is!" Együtt nevettünk.
Jasmine: "Hogy mennek a dolgok Henrivel?"
Lyla: "--Uhh...--"
Jasmine: "Gondoltam. Nem úgy tűnt, mint aki ott van az utolsó néhány alkalommal, amikor együtt lógtunk."
Lyla: "... Úgy tűnik az az idióta bátyám tett valamit. Ment és azt mondta neki, hogy ne ringasson hiú ábrándokba és ki tudja még miket..."
Jasmine: "Azt hiszem ezért viselkedik így..."
Lyla: "Igen. Váltsunk témát! Láttam van egy új könyved Jayről?"
Jasmine: "Tiffanyé. Kölcsön adta."
Lyla: Átlapoztam a könyvet anélkül, hogy túl sok figyelmet fordítottam volna az önimádóra, aki a legtöbb képem félmeztelenül, a ragyogó testével pózol. Henrire gondoltam és arra a kínszenvedésre, amit az utóbbi napokban átéltem miatta. Nem hiszem, hogy tudok még foglalkozni ezzel... És be kell vallanom, hogy ez az egész Mathias dolog túl sok energiát és gondolkodást emészt fel. Az oldalak lapozása közben úgy érzem, hogy akaratom ellenére vonzódom a képek egyikéhez. Legalábbis a fotó kizökkentett a gondolataimból. Jaynek sötét és viharos a tekintete, ami mindig vonz engem, de egyben fel is zaklat. Hirtelen egy fotó különösen elkezdte vonzani a figyelmemet. "Ismerem" ezt a képet. Istenem... Ez úgy néz ki, mint amit Mathias küldött! Most már tudom, hogy miért voltam annyira megdöbbenve a kidolgozott teste miatt!
Jasmine: "Mi az?"
Lyla: "Ez Mathias... Az a disznó rászerkesztette a fejét és a tetkóját Jay testére, és elküldte nekem a képet. Megpróbálta elhitetni velem, hogy ő az!"
Jasmine: "Hahaha! Ez nevetséges! Jaynek van a legtökéletesebb teste az egész univerzumban!"
Lyla: "..." Hát... még nem látta Henriét. De be kell vallanom, hogy Jayt és Henrit határozottan ugyan abból a tűzből kovácsolták, amikor a testükre került a sor. Folytattuk a beszélgetést mindenféléről, de semmi különlegesről. A legjobb barátnőm most nagyon jót tett velem. Tisztában vagyok vele, hogy elég feszült vagyok jelenleg. A B.A.C. közeledik, ami nem igazán segíti az elmeállapotomat. "Ez Mathias!"
Jasmine: "Ó!"
Lyla: Közelebb jött hozzám és együtt olvastuk el az üzenetet.
Mathias: "Szia Lyla! Egy ideje nem hallottam rólad. Remélem jobban vagy. Nem voltam suliban."
Lyla: "Szia! Jól vagyok!"
Jasmine: "Ez minden amit mondasz?"
Lyla: "Hát... Csak nem igazán tudom mit mondjak!"
Mathias: "Hiányoznak a mi kis beszélgetéseink... Be kell vallanom, hogy nagyon tetszel...Azt hiszem, ha legközelebb látlak, nem tudom visszafogni magam, hogy megragadjalak és közel érezzelek magamhoz..."
Jasmine: "Ezt komolyan gondolja?"
Mathias: "Azt hiszem talán egy kicsit te is kedvelsz engem... Lyla?"
Lyla: "Igen... Ez nagyon édes Mathias..."
Mathias: "Rólad álmodom mióta találkoztunk. Te vagy a tökéletes lány! Gyönyörű vagy, okos és nagyon sok bennünk a közös!"
Lyla: Nem igazán szeretném, de muszáj az ő játékát játszanom. Meg kell látnom, hogy kér e képet... És hogy reagál azután. "Nagyon megérintettél... Elég vonzó vagy... Nagyon tetszett az a kép..."
Mathias: "Be kell vallanom ebben a reakcióban reménykedtem."
Lyla: "Biztos rengeteget edzel."
Mathias: "Igen. ;)"
Lyla: "Elképesztő vagy!"
Mathias: "Köszi! De nem annyira, mint te..."
Lyla: "Nem is ismersz engem..."
Mathias: "Küldj egy képet magadról! ;) Meggyőződésem, hogy gyilkos tested van."
Lyla: #TÉVEDÉS! Jasmine engem néz, visszatartja a lélegzetét. Kerestem a neten egy képet egy lányról, aki úgy néz ki, mint én és válaszoltam is. "Én... Nem merek ilyen képet küldeni!"
Mathias: "Ne aggódj... kettőnk közt marad."
Lyla: "Ígéred?"
Mathias: "Természetesen!"
Lyla: "Kell valahol lennie egy képnek a telefonomban..." Találtam egy képet egy fürdőruha oldalon. A lány háttal áll és ugyanolyan stílusú a haja, mint az enyém. Elküldtem neki.
Mathias: "Wow! Dögös vagy! Köszönöm a közreműködésedet!"
Lyla: "Közreműködést?"
Mathias: "Mennem kell. Viszlát hamarosan!"
Jasmine: "Igen, biztosan siet!"
Lyla: "Ez nyilvánvaló! Szóval ő tulajdonképpen gyűjti a képeket! Nem akarja ezeket a lányokat!"
Jasmine: "Nekem úgy tűnik..."
Lyla: "Fel kel hívnom Hassent!" Megtettem. Azonnal felvette.
Hassen: "Helló?"
Lyla: "Vannak híreim Mathiasról!" Elmondtam neki minden részletet, ami az előbb történt.
Hassen: "Pontosan ugyan ezt tette Samyaval is! Azt mondja a lányoknak amit hallani akarnak, egészen addig, amíg meg nem kapja a képet, aztán tovább lép a következőre!"
Lyla: "Megyek beszélek vele most, hogy én is tudom játszani a kis játékát."
Hassen: "... Oké, de csak ha a közelben vagyok, abban az esetben ha a dolgok rosszra fordulnának."
Lyla: "Nekem jó így. Rendszeresen tájékoztatlak."
107. jelenet
A suliban
Henri: "Ne mondd, hogy Mathiast keresed?"
Lyla: A nyugtalanságom nem menekül Henri elől. Jasmine Clementnek segít befejezni a háziját, "Hát az igazat megvallva... --De...--"
Henri: "Tényleg beleártod magad ebbe a zűrzavarba."
Lyla: Fáradt. Táskás a szeme. Ez még szomorúbbá és komolyabbá teszi. Egy pillanatra elmerültem a kék szemeiben. Hiányzik a meleg mosolya. "Henri..." Majdnem suttogva mondtam ki a nevét, mintha kérlelném, mintha könyörögnék. Olyan zavarodott és szomorú vagyok. Biztos észrevette az érzéseimet, mert az arca ellágyult.
Henri: "Lyla... Én... Én..."
Lyla: Kinyújtotta a kezét, hogy megérintse az arcomat. A testem felkészült a kapcsolatra, ami már annyira hiányzott. Visszatartottam a lélegzetem. Végre, egy kedves gesztus tőle... De néhány centire az arcomtól megállt a keze a levegőben és leengedte a karját. Felemeltem a fejemet és megpróbáltam szemkontaktust kialakítani vele, de elfordult. Ez kínszenvedés. "Rendben..." Fogtam a táskámat és elmentem. Van egy ragadozóm, akit követnem kell. Körbesétáltam a sulit és végre megtaláltam Mathiast. A barátaival beszélget. Felhívtam Hassent, hogy elmondjam hol vagyok. Azonnal találkozik velem.
Hassen: "Légy óvatos! Tehetsz bármit, csak próbáld meg ne felidegesíteni."
Lyla: "Felveszem a beszélgetésünket."
Hassen: "Nagyszerű ötlet! Menj előttem, nem leszek messze. Figyellek."
Lyla: Hassen rám mosolygott ami a legfontosabb dolog, amire most szükségem van. Nagyszerű a mosolya.
A folyosón
Lyla: "Mathias!" A folyosót szelte a barátaival, de megállt a nevének hallatára. Mondott nekik valamit és a csoport elment otthagyva őt egyedül. Nem láttam őt, de tudtam, hogy Hassen nincs messze úgy téve, mintha olvasna.
Mathias: "Lyla."
Lyla: Alig mosolygott rám. "Nem hívtál vissza múlt éjjel... --Azt hittem... --Úgy értem... Mondtad azokat a dolgokat... --így én azt hittem... --" Mindent egybevetve, elég jó színésznő vagyok, de azt hiszem ez az adrenalinnak is köszönhető.
Mathias: "Szerintem túl sok filmet láttál, édes."
Lyla: "De hát fotót cseréltünk! Az semmi--...--"
Mathias: "Ó! Jól van! Az csak a móka kedvéért volt."
Lyla: "Gúnyolódsz velem?"
Mathias: "Bocsi drága. Meggondoltam magam. Legközelebb óvatosabbnak kellene lenned."
Lyla: "De akkor mire kellett a képem?"
Mathias: "Egy ajándék! Köszi újra! Nem csak egy embert tettél boldoggá ezzel!"
Lyla: "Tessék? Ugye nem mutattad körbe?"
Mathias: "Ó... csak a barátaimnak!!!"
Lyla: "Ennek nem örülök! Megígérted, hogy kettőnk közt marad!"
Mathias: "Ne üvölts! Nem mutattam meg az arcodat! De másrészről, ha beszélsz... Meg fogom mutatni a teljes képet és elmondom, hogy flörtöltél velem az egész beszélgetés alatt... "
Lyla: "De én nem..."
Mathias: "Abban én nem vagyok biztos! Hahaha!"
Lyla: Elment, itt hagyva ezzel és tovább nevetett. Micsoda munka... Amint egyedül lettem, Hassen odajött hozzám.
Hassen: "Jól vagy...? Hogy ment?"
Lyla: "Mondhatom elég jól! Nem mondott semmit a weboldalról, de megfenyegetett, hogy hazudni fog rólam és a fotót használja bizonyítéknak. Sima ügy."
Hassen: "Mit fogunk most tenni... Van ötleted?"
Lyla: "Igen! Azt hiszem beszélnünk kell egy felnőttel."
Hassen: "Ha? Valaki különlegesre gondolsz?"
Lyla: "Señora Casanolia."
Hassen: "A spanyol tanár?"
Lyla: "Igen!"
Hassen: "Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet...?"
Lyla: "Ő olyan valaki, aki meghallgatja a tanulókat és igazán jól értesült. Biztos vagyok benne, hogy ad néhány jó tanácsot. Amit Mathias tesz az teljesen rossz. Az év elején volt egy megbeszélés a bántalmazásról és a közösségi média veszélyeiről. Señora Casaniola úgy tűnt nagyon komolyan veszi ezt és biztosított róla, hogy beszélhetünk vele."
Hassen: "Csak annyi, hogy--...--Nem szoktam a tanárokkal osztályon kívül beszélni."
Lyla: "Hát az mellékes."
Hassen: "Úgy tűnik biztos vagy magadban... Bízom benned."
Lyla: "Egy kis szerencsével még az osztályteremben lesz."
Az osztályban
Lyla: Miután kopogtunk az ajtón, beléptünk Señora Casaniola hangjára.
Señora Casaniola: "Helló! Mivel érdemeltem ki ezt a látogatást? Hassen, remélem továbbra is ilyen jó lesz a spanyol tudásod!"
Hassen: "Köszönöm Señora..."
Lyla: Hassen egy korábbi tanulója volt.
Señora Casaniola: "Miben tudok segíteni nektek? Csupa fül vagyok."
Lyla: Elkezdtem a történetet. Nem beszéltem Samya-ról vagy a szerepről, amit játszottam, hogy csapdába csaljam Mathiast.
Señora Casaniola: "Igazatok van, ez nagyon komoly... A fiatalember áldozatinak egy panaszt kell benyújtania!"
Lyla: "A gond az, hogy meg lettek fenyegetve és zsarolva..." A tanár a táskájához ment és átadott nekünk egy szórólapot.
Señora Casaniola: "Szégyen, hogy milyen népszerű ez a fajta dolog... Létezik ezzel kapcsolatban jogszabály. A barátodnak panaszt kell tennie, hogy valaki meg tudja állítani ennek a fiatalembernek a szörnyű akcióját a lehető leghamarabb."
Lyla: "Panaszt tenni? Nem gondoltam, hogy ez ennyire komoly..."
Señora Casaniola: "Természetesen az. Nem játszhatsz más emberek képeivel. Azt hiszem tehetsz panaszt azzal kapcsolatban, hogy a fotók privát helyszínen készültek, bűncselekmény megosztani őket a nyilvánossággal."
Lyla: Señora Casanolia segítsége értékes, de nem hiszem, hogy panaszt nyújthatnék be Mathias ellen tekintve, hogy a küldött kép nem is az enyém... meg hát minden szándéka és célja ellenére, tényleg nem okozott kárt. A tanárnő kedvesen nézett rám.
Señora Casaniola: "Lyla... Próbáld meggyőzni a barátodat. Ő nem tud arról, hogy valaki ilyen módon kihasználja őt."
Mathias: "Lyla."
Lyla: Alig mosolygott rám. "Nem hívtál vissza múlt éjjel... --Azt hittem... --Úgy értem... Mondtad azokat a dolgokat... --így én azt hittem... --" Mindent egybevetve, elég jó színésznő vagyok, de azt hiszem ez az adrenalinnak is köszönhető.
Mathias: "Szerintem túl sok filmet láttál, édes."
Lyla: "De hát fotót cseréltünk! Az semmi--...--"
Mathias: "Ó! Jól van! Az csak a móka kedvéért volt."
Lyla: "Gúnyolódsz velem?"
Mathias: "Bocsi drága. Meggondoltam magam. Legközelebb óvatosabbnak kellene lenned."
Lyla: "De akkor mire kellett a képem?"
Mathias: "Egy ajándék! Köszi újra! Nem csak egy embert tettél boldoggá ezzel!"
Lyla: "Tessék? Ugye nem mutattad körbe?"
Mathias: "Ó... csak a barátaimnak!!!"
Lyla: "Ennek nem örülök! Megígérted, hogy kettőnk közt marad!"
Mathias: "Ne üvölts! Nem mutattam meg az arcodat! De másrészről, ha beszélsz... Meg fogom mutatni a teljes képet és elmondom, hogy flörtöltél velem az egész beszélgetés alatt... "
Lyla: "De én nem..."
Mathias: "Abban én nem vagyok biztos! Hahaha!"
Lyla: Elment, itt hagyva ezzel és tovább nevetett. Micsoda munka... Amint egyedül lettem, Hassen odajött hozzám.
Hassen: "Jól vagy...? Hogy ment?"
Lyla: "Mondhatom elég jól! Nem mondott semmit a weboldalról, de megfenyegetett, hogy hazudni fog rólam és a fotót használja bizonyítéknak. Sima ügy."
Hassen: "Mit fogunk most tenni... Van ötleted?"
Lyla: "Igen! Azt hiszem beszélnünk kell egy felnőttel."
Hassen: "Ha? Valaki különlegesre gondolsz?"
Lyla: "Señora Casanolia."
Hassen: "A spanyol tanár?"
Lyla: "Igen!"
Hassen: "Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet...?"
Lyla: "Ő olyan valaki, aki meghallgatja a tanulókat és igazán jól értesült. Biztos vagyok benne, hogy ad néhány jó tanácsot. Amit Mathias tesz az teljesen rossz. Az év elején volt egy megbeszélés a bántalmazásról és a közösségi média veszélyeiről. Señora Casaniola úgy tűnt nagyon komolyan veszi ezt és biztosított róla, hogy beszélhetünk vele."
Hassen: "Csak annyi, hogy--...--Nem szoktam a tanárokkal osztályon kívül beszélni."
Lyla: "Hát az mellékes."
Hassen: "Úgy tűnik biztos vagy magadban... Bízom benned."
Lyla: "Egy kis szerencsével még az osztályteremben lesz."
Az osztályban
Lyla: Miután kopogtunk az ajtón, beléptünk Señora Casaniola hangjára.
Señora Casaniola: "Helló! Mivel érdemeltem ki ezt a látogatást? Hassen, remélem továbbra is ilyen jó lesz a spanyol tudásod!"
Hassen: "Köszönöm Señora..."
Lyla: Hassen egy korábbi tanulója volt.
Señora Casaniola: "Miben tudok segíteni nektek? Csupa fül vagyok."
Lyla: Elkezdtem a történetet. Nem beszéltem Samya-ról vagy a szerepről, amit játszottam, hogy csapdába csaljam Mathiast.
Señora Casaniola: "Igazatok van, ez nagyon komoly... A fiatalember áldozatinak egy panaszt kell benyújtania!"
Lyla: "A gond az, hogy meg lettek fenyegetve és zsarolva..." A tanár a táskájához ment és átadott nekünk egy szórólapot.
Señora Casaniola: "Szégyen, hogy milyen népszerű ez a fajta dolog... Létezik ezzel kapcsolatban jogszabály. A barátodnak panaszt kell tennie, hogy valaki meg tudja állítani ennek a fiatalembernek a szörnyű akcióját a lehető leghamarabb."
Lyla: "Panaszt tenni? Nem gondoltam, hogy ez ennyire komoly..."
Señora Casaniola: "Természetesen az. Nem játszhatsz más emberek képeivel. Azt hiszem tehetsz panaszt azzal kapcsolatban, hogy a fotók privát helyszínen készültek, bűncselekmény megosztani őket a nyilvánossággal."
Lyla: Señora Casanolia segítsége értékes, de nem hiszem, hogy panaszt nyújthatnék be Mathias ellen tekintve, hogy a küldött kép nem is az enyém... meg hát minden szándéka és célja ellenére, tényleg nem okozott kárt. A tanárnő kedvesen nézett rám.
Señora Casaniola: "Lyla... Próbáld meggyőzni a barátodat. Ő nem tud arról, hogy valaki ilyen módon kihasználja őt."
108. jelenet
A suliban
Hassen: "Most mit fogunk tenni?"
Lyla: "Megkeressük Mathiast."
Hassen: "Mi? Csak így?"
Lyla: "Miért várjunk? Mondd mit veszíthetünk."
Hassen: "... Oké rendben, azt hiszem csak egy kis bátorságra van szükségünk!"
Lyla: "Azt hiszem már elég bátor vagy..." Hízelgőn rám mosolygott.
Hassen: "Remélem Mathias még mindig a folyosón lóg. Indulásra kész vagy?"
Lyla: "Követlek."
A folyosón
Lyla: Ahogy vártuk, Mathias a folyosó végén volt a baráti körével. A szívem a legnagyobb sebességgel dobogott. Még nincs igazán ötletem mit tegyek. Számítok az improvizációs képességeimre. Megfordultam és Hassen szemébe néztem, aki csendben bátorított egy bólintással. Vettem egy hatalmas levegőt és kifújtam, hogy energiát adjon. Miathiasra meredtem és ökölbe szorított kézzel elindultam a csoport felé. A barátai láttak közeledni és tudatták az érintett személlyel. Úgy döntött odajön hozzám.
Mathias: "Lyla! Úgy tűnik mondani akarsz valamit?"
Lyla: Hassen mellettem állt. Mathias végignézett rajta és ferdén ránk mosolygott.
Mathias: "A BTS-re jársz, ugye? Te vagy a testőre?"
Hassen: "Olyasmi... És Samya unokatesója is."
Lyla: Mathias arcáról lefagyott a mosoly és megfeszült.
Mathias: "És?"
Lyla: "És szerintem hatalmas árat fogsz fizetni a hülyeségedért."
Mathias: "Lyla! Úgy tűnik mondani akarsz valamit?"
Lyla: Hassen mellettem állt. Mathias végignézett rajta és ferdén ránk mosolygott.
Mathias: "A BTS-re jársz, ugye? Te vagy a testőre?"
Hassen: "Olyasmi... És Samya unokatesója is."
Lyla: Mathias arcáról lefagyott a mosoly és megfeszült.
Mathias: "És?"
Lyla: "És szerintem hatalmas árat fogsz fizetni a hülyeségedért."
8. szembesítés
Bizonyítsd be, hogy tényleg Mathias a botrányos weboldal készítője
Mathias: "Miről beszélsz?"
Lyla: "Azokról a lányokról beszélek...
Lyla: "... akiknek a privát képeit kitetted az internetre!" (2. válasz)
Mathias: "Miért a te gondod? Az én életem, azt teszek amit akarok! Ne keverd össze azt amit akarsz, azzal ami lehetséges, édes..."
Lyla: "Nem magamról beszélek, hanem mindenki másról!"
Mathias: "Ez azért van, mert le lettél rázva... ... hogy úgy gondolod annyit szórakozom egy csomó másikkal lánnyal. Gondoltam talán érdekes lehetsz... De unatkoztam! Miért gondolod, hogy találkozom más lányokkal?"
1.
Mathias: "Mihez kezdjek ezekkel a számlákkal?
Lyla: "Ez mind a tiéd! Azt bizonyítják, hogy a múltban elvitted a lányokat!"
Mathias: "Egy kis darab papír nem bizonyít semmit! Miből gondolod, hogy ezek az én rendeléseim?"
Lyla: "Csak egyetlen ember rendel ilyet..." A pincér mondta...
Lyla: "Egy kóla + vanília szirup + három szelet citrom + sok jég." (1. válasz)
Mathias: "És akkor? Szeretek a barátaimmal inni... és bármit, amit akarok... Nem fogok itt állni és hallgatni a vicceidet."
Lyla: El akart menni. "Várj... Van még valamim, ami árthat neked!" Megállt és megfordult. Egy grimasz torzította el az arcát. Ijesztő... Hogy találhattam vonzónak?
Mathias: "Az meglepne..."
2.
Mathias: "Igen, dögös vagyok. Az emberek folyton ezt mondják!"
Lyla: "Azt hiszem ez a csodálatos test ismerős valahonnan... Csak ezen a képen..."
Lyla: "Nem a te tested van." (3. válasz)
Mathias: "Te... tök mindegy. Nagyon jól láthatod, hogy olyan testem van, mint egy istennek. Nézz rám."
Lyla: "Milyen szerény..."
Mathias: "Tudom mit gondolsz."
Lyla: "Valaki más testét használtad."
3.
Lyla: Mathias összerezzent, amikor meglátta Jayt.
Mathias: "Mi a..."
Lyla: "Az igaz, hogy ezt a képet nem találod meg akárhol az interneten, de szerencsétlenségedre van egy barátnőm, aki mindent tud, amit tudni lehet Jayről. Annyira nyilvánvaló, hogy valaki más képét használtad! Úgy tűnik valaki nem érzi elég jól magát a saját testében, ezért kölcsön veszi valaki másét!"
Mathias: "Fogd be! Csak heccből volt! Vicces volt látni, hogy azt hitted valódi."
Lyla: "Ez a fotó nem más, mint a valuta, amit egy fényképre váltottál, hogy az 'áldozatok' megforduljanak és küldjenek neked magukról. Micsoda közhely!"
Mathias: "Téged is így kaptalak meg, nem? Hahaha!"
Lyla: "Bizonyára...
Lyla: "Bocsi, hogy csalódást kell okoznom, de a kép, amit küldtem kamu volt!" (1. válasz) Nem te vagy az egyetlen, aki egy játékot játszik!"
Mathias: "Hazudtál nekem!"
Lyla: "Ó! Elismered, hogy átvertek! Ez az első alkalom, hogy egy lány kijátszott és kigúnyolt?"
Mathias: "Azt hiszed jobb vagy, mint a többiek? Bocsáss meg egy percre amíg nevetek!"
Lyla: "Most én fogok nevetni, még csak most érkeztünk az érdekes részhez. Beszéljünk arról a borzalmas weboldalról amit vezetsz!"
Mathias: "Fogalmam sincs miről beszélsz!"
Lyla: "Tudod. az a közösségi média oldal, ahova feltetted azoknak a lányoknak a képeit, akiket találtál?"
Mathias: "Hahaha! Ige, ismerem azt a blogot! Nagyszerű, nem? De nem én vagyok az egyetlen, aki szerkeszti! Miből gondolod, hogy az enyém? Kifejtsem, hogy a nevem és a képem nem jelennek meg a csoportban?"
4.
Lyla: "Dehogy, ez egyértelműen egy kép rólad."
Mathias: "Ez egy kéz. Bárkié lehet."
Lyla: "Valóban! De..."
Lyla: "Te is megmondhatod, hogy ez a kedvenc italod."
Mathias: "Hahaha! Te tényleg azt hiszed, hogy be tudsz bizonyítani bármit is?"
Lyla: "Nem igazán. Azt meghagyom neked. De van valamim, ami talán megnyugtat."
Mathias: "Egy kicsit túlságosan is magabiztosnak talállak egy kölyökhöz képest, aki azt hiszi, hogy mindent tud!"
Mathias: "Egy kicsit túlságosan is magabiztosnak talállak egy kölyökhöz képest, aki azt hiszi, hogy mindent tud!"
Lyla: "Egy kölyök?"
Mathias: "Aha! Azt hitted tényleg érdekelnek az olyan naiv bőgőmasinák, mint amilyen te is vagy? Túl könnyű volt kitalálni, mit akarsz hallani!"
Lyla: Rámosolyogtam. "Rosszabb vagy, mint képzeltem. Hánynom kell tőled. Így bevallom neked, hogy az egész csak egy játék volt. Azt hiszem ez egyszer és mindenkorra be fogja a szádat."
Mathias: "Mi az?"
Lyla: "Ez egy dokumentum, ami elmagyarázza, hogy az illegális cselekedeteid miatt a börtönt és óriási bírság fizetését kockáztatod."
Mathias: "Ez... Ez nevetséges... Ezek a lányok a saját szabad akaratukból küldték nekem a képeket és elrejtettem az arcukat..."
Lyla: "Ezeket a fotókat privát helyszínen készítették és te megosztottad őket a beleegyezésük nélkül. Rengeteget kockáztattál."
Egy lány panaszt nyújtott be ellened. És én is rögzítettem a beszélgetésünket, tudod azt ahol megfenyegettél, hogy pletykákat terjesztesz rólam, ha nem teszem azt, amit mondasz..." Megragadta a csuklómat és kikapta a telefonomat a kezemből. "Hééé!"
Hassen: "Engedd el!"
Lyla: Hassen közbelépett és Mathias meg közém állt, de Mathias még mindig fogta a karomat. Anélkül, hogy megértettem volna mi történik, másik kezek ragadták meg Mathiast.
Henri: "Ne érj hozzá!"
Lyla: "Henri?"
Mathias: "Te ki vagy?"
Lyla: Henri figyelmen kívül hagyta és felém fordult, miközben masszírozta a fájó csuklómat.
Henri: "Te jó ég Lyla! Azt mondtad nekem, hogy nem teszel semmi veszélyeset!"
Señora Casaniola: "Mi folyik itt?!"
Lyla: Biztosan meghallotta a vitánkat az osztályteremben, mivel az üres folyosón történt.
Señora Casaniola: "Add az ide!"
Lyla: Visszakaptam a telefonomat Mathiastól.
Señora Casaniola: "Egy magyarázatra várok."
Lyla: Ezúttal Hassen mondta el a történetet és habozás nélkül kitálalt mindent, amit Mathias tett. A tanár szemei elkerekedtek.
Señora Casaniola: "Mi? Te erről a fiatalemberről beszélsz? Ez egy nagyon komoly vád Hassen..."
Hassen: "A tudatában vagyok."
Señora Casaniola: "Kövessen fiatalember. Meg kell beszélnünk az igazgatóval.
Lyla: Megragadta Mathias karját és jelezte neki, hogy sétáljon előtte. Hassen követte őket a folyosón. Ami Henrit illeti, nagyon durván nézett rám és ott hagyott egy szó nélkül. Elhaladt a bátyám előtt. Ez nem néz ki jól. Alex figyelte, ahogy Mathias Señora Casaniolaval sétál el. Forrong.
Alex: "Egyáltalán nem hallgattál rám, amikor neked beszéltem, igaz?! Megmondtam, hogy ne menj ennek a srácnak a közelébe!"
Lyla: "Mit csinálsz itt?"
Alex: "Valaki mondta, hogy rászálltál Mathiasra a folyosón."
Lyla: Csengettek. Vissza kell mennünk az osztályba. Sóhajtott.
Alex: "Este beszélünk."
109. jelenet
A szobámban
Lyla: Nem tudom elhinni, amit történt...Végre képesek voltunk sarokba szorítani Mathiast. Őrület, hogy egy ember ekkora csaló lehet. Elsőre olyan kedvesnek és előzékenynek tűnt... Végül is az egyetlen célja az volt, hogy elcsábítson és pontosan azt tegyem amit akar: küldeni egy újabb képet a gusztustalan oldalára. Milyen furfangos! A bátyám és Henri úgy tűntek aggódnak miattam. Az igaz, hogy elég kockázatos volt... De valakinek meg kellett állítania ezt az egészet! Henri megint a tökéletes pillanatban tűnt fel. Hiányzik... Minden nap látom, de a múlt hét eleje óta ő már nem az "én" Henrim. A szívem darabokban, nem tudom hogy fogom ezt túlélni. Ez Hassen!
Hassen: "Szia Lyla! Nem tudom, hogy köszönjek meg mindent, amit Samya-ért és a többi lányért tettél. Úgy döntött panaszt tesz Mathias ellen, és ez neked köszönhető. Sokkal több bátorság van benned, mint a legtöbb emberben. Remélem hamarosan újra látlak! Hassen."
Lyla: Wow. Ez nagyon kedves volt Hassentől. És bűbájos. Ahogy azon van, hogy segítsen az unokahúgának... Annyira csodálatra méltó. Válaszoltam. "Köszönöm az édes üzenetet! Kisegítettél és egyedül nem tudtam volna megtenni. :) Hamarosan találkozunk! -Lyla"
Alex: "Mi a helyzet?"
Lyla: "Elmegy..."
Alex: "Még egyszer ne csináld ezt velem Lyla... Mondtam, hogy légy óvatos! Nem kell közvetlenül az oroszlán szájába hajolnod, hogy felfedd az álarcát!"
Lyla: "Tudom... De megtaláltuk a módját, hogy sarokba szorítsuk. Játszanom kellett a játékát. És nem voltam egyedül, Hassen ott volt, ha segítségre lett volna szükségem."
Alex: "Aha, még van néhány dolog, amiről beszélnem kell vele..."
Lyla: "Alex! Ne! Nem lenne semmi értelme! Semmi nem az ő ötlete volt... Én ragaszkodtam hozzá.Ő megtett mindent, hogy lebeszéljen róla, de nagyon jól tudod mennyi időbe telik, hogy meggondoljam magam."
Alex: "Mmmm... Oookkkééé... A dolgok nem tűnnek jobbnak Henrivel..."
Lyla: "Henrinek hívod? Ez új...!
Alex: "Igen... miért?"
Lyla: "Semmi. Úgy döntött, hogy követi a tanácsaidat és tartja a távolságot."
Alex: "Nem egészen ezt mondtam neki."
Lyla: "Ó tényleg? Azt mondtad neki, hogy vesse magát a karjaimba... ugye?"
Alex: "Nem--...--Nem igazán..."
Lyla: Megmasszíroztam a homlokomat, fáj a fejem egészen az orrom hegyéig.
Alex: "Jól van... Békén hagylak."
Lyla: Lefeküdtem és nagyon hamar elaludtam. Sajnálkozva hagyta el a szobámat.
A suliban
Lyla: Már több, mint tíz napja, hogy Henri úgy döntött távol tartja magát tőlem. Fáradnak tűnik és rossz hangulatban van.
Hassen: "Halihó! Köszi újra a tegnapért!"
Clement: "Semmiség volt! Csak a kötelességünket végeztük! Megmenteni fiatal nőket a veszélytől, ez az, amit teszünk!"
Jasmine: "Ne hallgass rá! El akar lopni minden dicsőséget, amit Lylaval véghez vittetek."
Hassen: "Hahaha!"
Lyla: "Hassen, Samya, ők itt a barátaim, Clement, Jasmine... és Henri..."
Hassen: "Örvendek."
Samya: "Én is. Mindenesetre ez az egész megtanított egy leckét..."
Lyla: Samya szégyenkezve lehajtotta a fejét. Együtt érzőn a vállára tettem a kezem. "Tudod, én is ugyanebben a helyzetben voltam. A bátyám, Hassen és Mickael figyelmeztetése nélkül, sosem kérdőjeleztem volna meg, hogy Mathias ilyen kettős személyiséggel rendelkezik. Olyan bájos, kedves és előzékeny volt... Beleeshettem volna a csapdájába én is!" De egyértelmű, hogy sosem rohantam volna Mathias karjaiba... mivel szerelmes vagyok Henribe. Őt említve, úgy tűnik, hogy ez a srác, aki kedves volt velem végül már nem idegesíti.
Hassen: "Tényleg szeretnék valami módot találni rá, hogy visszafizessem... Megérdemled Lyla..."
Lyla: "Emiatt ne aggódj!"
Hassen: "Ragaszkodom hozzá."
Lyla: Hassen pislogás nélkül néz rám. Basszus, azt hiszem neki is tetszem. Micsoda egy paradoxon! Kezdem úgy érezni, hogy csak annak az egy srácnak nem jövök be, akit én akarok. Istenem, ez annyira frusztráló!
Hassen: "Hamarosan találkozunk Lyla..."
Lyla: Samya és Hassen elment.
Clement: "Ez lenyűgöző volt..."
Jasmine: "Mi?"
Clement: "Teljesen a kicsi ujjad köré csavartad őket Lyla."
Lyla: "Nem. Nem mindkettőt." Nem néztem Henrire, de sejtettem mit gondol.
Clement: "Um--..--igen... nem volt éppen kellemes az a pillanat köztetek srácok... Brrr... Túl sok feszültség van a levegőben! Gyerünk Jasmine, tűnjünk innen!"
Lyla: "De...!" Túl késő. Jasmine és Clement már elmentek. Egyedül maradtam Henrivel.
Henri: "Ez igaz... --Úgy tűnik-- Nagyon tetszel Hassennek."
Lyla: Anélkül, hogy bármi mást mondott volna, felállt és az osztály felé indult.
Az osztályban
Lyla: Próbáltam az órára koncentrálni, de elég nehéz. Az agyam annyira kimerült, hogy nem bírom követni amit a tanár mond. Látom, hogy Jasmine valamit firkál egy kis darab papírra és megbökött, hogy olvassam el a jegyzetét. Olvasom: 'A dolgok Henrivel nem javultak???:(' Visszaírtam neki egy jegyzetet a jegyzetfüzetemben. "Nem... nem igazán..." Úgy nézett rám, mint aki nagyon sajnálja.
Jasmine: "Minden olyan jól ment köztetek srácok..."
Lyla: "Igen... neki egy kicsit túl jól is azt hiszem." Ez az egész tétovázás annyira frusztráló. Felé néztem. Monsieur Novarrat hallgatja nagyon figyelmesen. Szomorúbb vagyok, mint valaha.
Dylan: Ehetünk veletek?!"
Lyla: Dylan és Amelie az asztalunk előtt álltak, a tálcáikkal a kezükben.
Clement: "Egyértelműen!"
Lyla: Leültek hozzánk.
Jasmine: "Hogy vagytok?"
Amelie: "Nagyszerűen!"
Lyla: Dylan hivatalosan nem lóg többet Enzoval és ez nagyon jót tett neki. Örülök, hogy boldognak látom őket és együtt lógni. Legalább jót tesz nekem, hogy másra gondolok.
Amelie: "Lyla...Van ott egy szuper dögös srác, aki le sem tudja venni rólad a szemét..."
Lyla: Jasmine azonnal megfordult, hogy lássa kiről beszél Amelie. Hassen integetett nekünk.
Jasmine: "Ó! Ez Hassen!"
Amelie: "Ismeritek?"
Lyla: Henri úgy tesz, mintha teljesen figyelmen kívül hagyná a beszélgetést, és mindent megevett a tányérjáról anélkül, hogy egyszer is felemelte volna a fejét.
Jasmine: "Igen! Persze! És igaz, úgy tűnik eléggé bejön neki Lyla! Be kell vallanom, elég bűbájos... Nagyon kedves is!!"
Amelie: "Ó! Ez nagyszerű Lyla! Igaz?"
Lyla: "Um... Igen... Az igaz, hogy--...--kedves..." Tudom, hogy Henri lehangolt, szóval különösen odafigyelek arra, mit mondok.
Henri: "Mennem kell... Be kell fejeznem még néhány házit... Viszlát később."
Lyla: További szó nélkül felkelt, letisztította a tálcáját és elment.
Dylan: "Van valami baja?"
Jasmine: "Ne aggódj miatta Dylan. Henri csak nem tudja mit akar."
Amelie: "Ez azért van, mert arról a srácról beszéltünk, aki képes lenne meggyőzni Lylat, ha akarná... És Henrinek nem tetszett!"
Clement: "Honnan tudod mindezt?"
Amelie: "Nem vagyok hülye... Van szemem!"
Dylan: "Miről beszéltek?"
Lyla: Amelie és Jasmine egymásra néztek és a szemüket forgatták.
Clement: "Ti lányok túl jól vagytok az ilyen dolgok kitalálásában..."
Amelie: "Értem... Ez annyira nyilvánvaló, mint az orrod az arcodon!"
Dylan: "De miről beszéltek?!"
Amelie: "Lylaról és Henriről."
Lyla: Dylan rám nézett és annak ellenére, hogy a barátaim mindent bevetettek, még mindig nem esett le neki.
Clement: "Ó szegénykém... A te IQ-d egy kőé..."
Jasmine: "Szikláé! Úgy mondják szikla IQ'!!"
Clement: "Igen... ugyan az!"
Lyla: Úgy tűnik egy villanykörte robbant Dylan fejében.
Dylan: "Várj... Azt akarjátok mondani, hogy--...--Henri és te...--ti ketten...???"
Clement: "Igen haver! Kivéve, hogy Henri nagyon szereti fokozni a feszültséget... És a mi Lylank kezd nagyon éhes lenni!"
Lyla: Nem reagálok. Nem hiszem, hogy lenne energiám. Úgy érzem az egész világ tud rólunk és hogy vénlányként fogom végezni.
A szobámban
Lyla: Alig láttuk Henrit egész nap. Az ebédszünet alatt a könyvtárban maradt és csak azelőtt csatlakozott hozzánk, hogy kezdődött az óra. Azon az estén nagyon gyorsan távozott. A spanyol házimat nézem. Mint mindig, nem értek semmit. Ezúttal nem engedhetem meg magamnak, hogy felhívjam Henrit segítségért. Gyorsan megcsináltam a házit és lefeküdtem. Kiégtek az idegeim. Bedugtam a fülest, hogy a kedvenc dallistámat hallgassam. Egy kis zene megnyugtat. Az első dal ami megszólalt, egy Jay dal volt... Az, amelyiket Henri fordított le, amikor táncoltunk Amelie buliján. Összegömbölyödtem az ágyamon és a pillanatra gondoltam. Végül elaludtam.
A suli előtt
Hassen: "Lyla!"
Lyla: "Hassen? Mizujs?!"
Hassen: "Téged vártalak!"
Lyla: "Tényleg? Szükséged van valamire?"
Hassen: "Nos hát--...--Igen és nem. Technikailag nincs szükségem semmilyen 'dologra'... ... csak arra gondoltam, hogy nem akarsz e eljönni velem valahova hétvégén."
Lyla: Randit kért tőle? "Um..."
Hassen: "Csak egy baráti este! Te és én! Elmehetnénk moziba!"
Lyla: "Hassen ))...--Én--...--" Úgy tűnik megérti, miért zaklattam hirtelen fel magam.
Hassen: "Már együtt vagy valakivel, igaz?"
Lyla: "Nem, nem igazán. De őszintén szólva, úgy mond várok valakire--..-- "
Hassen: "Értem... ...Sajnálom, hogy valaki megvárat!"
Lyla: "Haha..." Magamra erőltettem egy mosolyt.
Hassen: "Komolyan gondoltam. Elmehetnénk csak mint barátok?"
Lyla: "Gondolod, hogy ez jó ötlet?"
Hassen: "Igen! Jó leszek! És hé, ha ez a srác túl sokáig várat... Talán kialakulhat valami köztünk!"
Lyla: Milyen egyenes!
Hassen: "Nem gyakran fut össze az ember egy olyan lánnyal, mint te.Vicces vagy, bátor és törődsz másokkal..."
Lyla: Hízelgő, elpirultam és lesütöttem a szemem. "Köszönöm..." Megfogta mindkét karom.
Hassen: "Lyla, komolyan! Nagyon szeretnélek jobban megismerni! Csak filmezünk, te és én! Gyerünk nézzünk meg egy szuperhős filmet. Úgy tűnik szereted! Nem próbálkozom semmivel, megértem, ha valaki más jár a fejedben. Hadd legyek a barátod."
Lyla: "O--...--Oké..."
Hassen: "Ráérsz szombaton?"
Lyla: "Nem... Valami folyamatban van."
Hassen: "Vasárnap?"
Lyla: "Igen... ha szeretnéd."
Hassen: "A vasárnap tökéletes. Megveszem a jegyed."
Lyla: "Ó nem, én..."
Hassen: "Ó ne, nem, nem! Intézem! Tényleg!"
Lyla: Ragaszkodó pillantást vetett rám. Még mindig fog.
Hassen: "Jól van... Megkeresem a barátaimat."
Lyla: Figyelmeztetés nélkül arcon csókolt és olyan gyorsan elment, hogy reagálni sem tudtam, vagy bármit mondani. Tudom, hogy mosolyog miközben elmegy, ami engem is mosolyra késztet. Megráztam a fejem és szembe találtam magam Henri feldúlt arcával.
Biztos vagyok abban, hogy egy pillanatáról sem maradt le, ami az előbb történt. A mosolyom eltűnt. Odajött hozzám.
Henri: "Szia."
Lyla: "Szia. ..." Mindketten a másikra meredtünk.
Hassen: "Valami különlegeset akart?"
Lyla: "Um..." Semmi értelme nem lenne elrejteni előle bármit is... hazudni pedig nem az én műfajom. "... El akart hívni egy filmre. Mint egy barát."
Henri: "Jó. És igent mondtál?"
Lyla: "...Igen."
Henri: "Úgy értem tényleg semmi okod nem lett volna nemet mondani. Ő olyan...--'kedves'--."
Lyla: Nem hagyta ki a beszélgetésünket az étkezőben. Arra hivatkozik, amikor Hassent kedvesnek neveztem. Hideg és zárkózott. Durva a hangja és nincs semmi melegség a gesztusaiban. Azokban, amik mindig annyira boldoggá tettek. Szomorúan néztem rá. "Henri... Én..." Nem hagyott időt, hogy befejezzem a mondatomat. Nincs idő megmagyarázni.
Henri: "Hagyd Lyla. Azzal mész el akivel csak szeretnél."
Lyla: Ez a szavak olyan érzéssel töltöttek el, mintha valaki keresztül döfte volna a szívemet. Elsétált, és így hagyott engem. A lábaim elgyengültek, a gyomrom kavargott a fájdalomtól és mindennek tetejében, hányingerem volt. Könnyekkel a szememben megfordultam és hazabuszoztam.
Lyla: A hosszú buszozás után, kimerülten az ágyamra rogytam. Úgy érzem, mintha egy örökkévalóság óta nem aludtam volna. Küldtem anyunak egy üzenetet, hogy tudassam vele. "Anya, nem érzem túl jól magam. Hazajöttem. XOXO." Az aggodalmas válasza nagyon hamar megérkezett és azt tettem, amitől tudom, hogy jobban érzi magát.
Caroline: "Édesem! Beteg vagy? Mi a bajod? Akarod, hogy odamenjek? Hogy érzed magad?"
Lyla: "Ne aggódj anya. Csak nagyon fáradt vagyok. Holnap jobban fogom érezni magam..."
Caroline: "Oké... szeretlek kicsim. Pihenj."
Lyla: "Köszi anyu. Én is szeretlek." Levetettem a ruháimat és összegömbölyödtem az ágyamon.
Végre kiszabadíthattam minden könnyemet, amit a napokban visszatartottam. Nem ismerek magamra. Tisztában van vele mekkora fájdalmat okoz? Hogy mennyit szenvedek? A határozatlansága kínszenvedés. Nem vagyok elég erős, hogy harcoljak ellene. Feladom. Talán Hassen, talán ő... Végül is vele nagyszerűen haladok, mindenki szereti és ő nagyon érdekes. Fel kell adnom még az ötletét is annak, hogy valaha együtt leszünk.. Le kellene zárnom az életemnek ezt a fejezetét örökre? Kontrollálhatatlanul sírni kezdtem. Ez egy rémes gondolat és nem hiszem, hogy készen állnék rá. Fogok valaha is? Hamar elaludtam, az arcom csupa könny volt.
Mennyi az idő? Átaludtam a reggelt. A gyomrom ételt követel, de nem igazán akartam enni. A telefonomra pillantottam. Van két üzenetem. Clement és Jasmine. Aggódnak. Hassen mondta nekik, hogy látott a suli előtt. Megmondtam nekik, hogy jól vagyok, hogy egy kicsit betegnek érzem magam. Hét nem fogadott hívásom is van. Mind Henritől. Hagyott hangüzenetet. A vonal másik végén hallgatni az aggódó hangját darabokra törte bármi is maradt a szívemből.
Henri: "Lyla?! Hol vagy? Nem vagy az osztályban, de láttalak a suli előtt! Mit csinálsz?"
Lyla: ... Meghallgattam a második üzenetet.
Henri: "LYLA! Ne már! Miért nem válaszolsz senki telefonjára? Két órája nem halottunk felőled!"
Lyla: Dühösnek tűnik...
Henri: "Lyla--...--Kérlek--...--Könyörgöm--...--Válaszolj nekem--...--Mondd, hogy jól vagy--...--"
Lyla: Teljesen kétségbeesettnek tűnik az utolsó üzenetében.
Nagyszerű! Ki lehet az? A gondolat, hogy esetleg Henri az kidobott az ágyból. Felvettem egy nadrágot és kimásztam az ágyból, hogy megnézzem ki van az ajtónál.
A nappaliba
Lyla: Ajtót nyitottam. Henri türelmetlenül dobolt az ujjaival az ajtókereten, arra várja, hogy valaki kinyissa.
Henri: "Lyla!"
Lyla: Berohant és karjaiba szorított, kicsit túl szorosan is.
Henri: "Lyla... Lyla! Annyira féltem!...--Istenem...--"
Lyla: Megbénított a sokkos állapotom. "Én... aludtam..."
Henri: "Ne tedd ezt velem újra..."
Lyla: "Pihenésre volt szükségem... Nagyon fáradt vagyok mostanában... Sajnálom, hogy a semmi miatt aggódtál." Elengedett, így kicsit szabadabban lélegezhettem.
Henri: "Lyla... Jól vagy?"
Lyla: Mélyen a szemembe nézett. Felnéztem rá. "Henri, nagyon jól tudod hogy vagyok."
Henri: "Igen... Képzelem..."
Lyla: "Még fáradt vagyok... Pihenni szeretnék."
Henri: "... Rendben..."
Lyla: Henri csalódottan elment. Felém fordult még egyszer és rám nézett, de becsuktam az ajtót.
A szobámban
Lyla: Üresnek érzem magam. Visszamentem az ágyba és aludtam.
A nappaliban
Lyla: Remélem egy nap a nagynéném és nagybácsim házában jót tesz. Azt hiszem, amire szükségem van az az, hogy távol legyek a sulitól és Henritől. Mindezek ellenére, arra gondolok, ahogy tegnap eljött ellenőrizni. Olyan szomorúnak tűnt, talán megbánta. De más dolgot várok tőle. A bocsánatkérése nem elég.
Caroline: "Jól vagy, édesem? Nem muszáj mennünk, ha nem érzed jól magad..."
Lyla: "Nem... Jól vagyok. Tényleg."
Caroline: "Biztos vagy benne...? Kicsit még sápadtnak tűnsz."
Lyla: Anyu azt hiszi még mindig a múlt heti influenza miatt vagyok sápadt. Hagyom, hogy ezt gondolja. Nem igazán szeretnék beszélni Henriről. Ma csak magamra akarok gondolni!
A szobámban
Lyla: A nap, amit a nagynénéméknél töltöttem tökéletes volt. Kezdett visszatérni egy kis szín az arcomba. Alex és én nagyszerű időt töltöttünk az unokatesókkal. Nem volt kínos pillanat, ahol a romantikus kapcsolataimról beszélgettünk volna. A bátyám a segítségemre sietett, amikor rajtam volt a sor, hogy témát váltsak. Felelősnek érzi magát amiatt, ahogy érzek. Tudja, hogy nem az influenza miatt vagyok ilyen... Hanem, mert Henri folyamatosan nyomaszt. Még azt is megkockáztatnám, hogy nagyon kedves velem. Nem hoz reggelit az ágyba, vagy ilyesmi, de folyton megkérdezi hogy vagyok. Ezzel azt bizonyítja, hogy sajnálja amit tett. Egy üzenet Hassentől...
Hassen: "Szia Lyla! Valaki mondta, hogy tegnap beteg voltál! Remélem már jobban vagy! Még áll a holnap este?"
Lyla: Istenem! Azt teljesen elfelejtettem! Úgy tűnik nagyon el akar menni. És jót tenne nekem ha elmennék valahova és tennék valamit. Végül is megmondom neki, hogy nem rossz ötlet. "Hé. Igen sokkal jobban vagyok, köszi! És a holnap még mindig jó nekem."
Hassen: "Fantasztikus! A műsor 6-kor kezdődik! Találkozzunk 5-kor a kávézónál egy üdítőre! Jól hangzik?"
Lyla: "Aha! Tökéletesen hangzik!"
Hassen: "Viszlát holnap! :)"
Hassen: "Lyla! Szia!"
Lyla: Hassen már itt van. "Régóta vársz?"
Hassen: "Nem, nem igazán, csak nagyon pontos vagyok."
Lyla: Ooops... Jó 5 percet késtem. "Bocsi... A pontosság és én... Nem jövünk ki jól egymással! :$"
Hassen: "Hahaha!! Végre! Találtam egy hibát! Kezdtem kétségbe esni!"
Lyla: "Sok... sok hibám van!"
Hassen: "Meg lennék lepve."
Lyla: Őszintén rám mosolygott. Elbűvölő. Témát váltottam. "Hogy van Samya?"
Hassen: "Hű marad magához! Maga mögött hagyta mindazt, ami Mathias-szal történt és belemerült a tanulmányaiba."
Lyla: "Nagyon örülök neki."
Hassen: "És mi van veled? A barátaid nagyon aggódtak, amikor eltűntél..."
Lyla: "Igen... Tudom... Már akkor libabőrösnek éreztem magam, amikor suliba mentem. De miután elmentél, úgy éreztem, nem tudom befejezni a napot, szóval úgy döntöttem hazamegyek."
Hassen: "Jó döntés. ...Volt valaki, aki különösen aggódott miattad."
Lyla: Elsápadtam.
Hassen: "A magas srác szemüvegben... Mi is a neve... Ó igen! --Henri--."
Lyla: Biztos minden szín kiszökött az arcomból. "Um...--igen...--Ő is aggódott."
Hassen: "Jobban, mint mások."
Lyla: Puhatolózik. Egyértelműen egy bizonyos választ keres. "..." Játssza a nemtörődömet.
Hassen: "Különben is, nem hiszem, hogy --Henri-- különösebben kedvel engem."
Lyla: Különös hangsúlyt fektetett a Henrire, amikor kimondta. "Ó...? Tényleg? Ő csak nagyon óvatos... Nem kedvelt különösebben, amikor először találkoztunk. Egyáltalán nem." Visszagondoltam a néhány hónappal ezelőtti időre, amikor lényegében egy csomagot küldött. Mindez arra emlékeztet, hogy milyen durva tapasztalaton mentünk át. Ha tudtam volna...
Hassen: "Hahaha! Azt mondanám, ez most nem igaz!"
Lyla: "Már teljesen a csapat tagja."
Hassen: "Azt hiszem neki kicsit több vagy, mint a csapat egy tagja."
Lyla: "..." Felém hajolt.
Hassen: "És azt mondanám, te is ugyanígy érzel iránta."
Lyla: Nagyszerű. Nem tudom elhinni, azt feltételeztem, hogy diszkrétek leszünk, de úgy tűnik ez nem az erősségünk. Lesütöttem a szemem. Nem tagadhatom.
Hassen: "Hé! Nem beszélünk erről többet, oké?"
Lyla: Megfogta a kezemet, rájött, hogy túl messzire ment.
Hassen: "Úgy tűnik érzékeny ez a téma neked, bosszantó volt tőlem, hogy felhoztam.Csak tudni akartam ő e az, aki eltaszít. Ez elég éretlen volt tőlem. Nagyon sajnálom. "
Lyla: Félénken rámosolyogtam. "Ne beszéljünk erről többet!"
Hassen: "Nekem jó! Na, szuperhős fan vagy?!"
Hassen: "Halihó! Köszi újra a tegnapért!"
Clement: "Semmiség volt! Csak a kötelességünket végeztük! Megmenteni fiatal nőket a veszélytől, ez az, amit teszünk!"
Jasmine: "Ne hallgass rá! El akar lopni minden dicsőséget, amit Lylaval véghez vittetek."
Hassen: "Hahaha!"
Lyla: "Hassen, Samya, ők itt a barátaim, Clement, Jasmine... és Henri..."
Hassen: "Örvendek."
Samya: "Én is. Mindenesetre ez az egész megtanított egy leckét..."
Lyla: Samya szégyenkezve lehajtotta a fejét. Együtt érzőn a vállára tettem a kezem. "Tudod, én is ugyanebben a helyzetben voltam. A bátyám, Hassen és Mickael figyelmeztetése nélkül, sosem kérdőjeleztem volna meg, hogy Mathias ilyen kettős személyiséggel rendelkezik. Olyan bájos, kedves és előzékeny volt... Beleeshettem volna a csapdájába én is!" De egyértelmű, hogy sosem rohantam volna Mathias karjaiba... mivel szerelmes vagyok Henribe. Őt említve, úgy tűnik, hogy ez a srác, aki kedves volt velem végül már nem idegesíti.
Hassen: "Tényleg szeretnék valami módot találni rá, hogy visszafizessem... Megérdemled Lyla..."
Lyla: "Emiatt ne aggódj!"
Hassen: "Ragaszkodom hozzá."
Lyla: Hassen pislogás nélkül néz rám. Basszus, azt hiszem neki is tetszem. Micsoda egy paradoxon! Kezdem úgy érezni, hogy csak annak az egy srácnak nem jövök be, akit én akarok. Istenem, ez annyira frusztráló!
Hassen: "Hamarosan találkozunk Lyla..."
Lyla: Samya és Hassen elment.
Clement: "Ez lenyűgöző volt..."
Jasmine: "Mi?"
Clement: "Teljesen a kicsi ujjad köré csavartad őket Lyla."
Lyla: "Nem. Nem mindkettőt." Nem néztem Henrire, de sejtettem mit gondol.
Clement: "Um--..--igen... nem volt éppen kellemes az a pillanat köztetek srácok... Brrr... Túl sok feszültség van a levegőben! Gyerünk Jasmine, tűnjünk innen!"
Lyla: "De...!" Túl késő. Jasmine és Clement már elmentek. Egyedül maradtam Henrivel.
Henri: "Ez igaz... --Úgy tűnik-- Nagyon tetszel Hassennek."
Lyla: Anélkül, hogy bármi mást mondott volna, felállt és az osztály felé indult.
Az osztályban
Lyla: Próbáltam az órára koncentrálni, de elég nehéz. Az agyam annyira kimerült, hogy nem bírom követni amit a tanár mond. Látom, hogy Jasmine valamit firkál egy kis darab papírra és megbökött, hogy olvassam el a jegyzetét. Olvasom: 'A dolgok Henrivel nem javultak???:(' Visszaírtam neki egy jegyzetet a jegyzetfüzetemben. "Nem... nem igazán..." Úgy nézett rám, mint aki nagyon sajnálja.
Jasmine: "Minden olyan jól ment köztetek srácok..."
Lyla: "Igen... neki egy kicsit túl jól is azt hiszem." Ez az egész tétovázás annyira frusztráló. Felé néztem. Monsieur Novarrat hallgatja nagyon figyelmesen. Szomorúbb vagyok, mint valaha.
110. jelenet
Az étkezőbenDylan: Ehetünk veletek?!"
Lyla: Dylan és Amelie az asztalunk előtt álltak, a tálcáikkal a kezükben.
Clement: "Egyértelműen!"
Lyla: Leültek hozzánk.
Jasmine: "Hogy vagytok?"
Amelie: "Nagyszerűen!"
Lyla: Dylan hivatalosan nem lóg többet Enzoval és ez nagyon jót tett neki. Örülök, hogy boldognak látom őket és együtt lógni. Legalább jót tesz nekem, hogy másra gondolok.
Amelie: "Lyla...Van ott egy szuper dögös srác, aki le sem tudja venni rólad a szemét..."
Lyla: Jasmine azonnal megfordult, hogy lássa kiről beszél Amelie. Hassen integetett nekünk.
Jasmine: "Ó! Ez Hassen!"
Amelie: "Ismeritek?"
Lyla: Henri úgy tesz, mintha teljesen figyelmen kívül hagyná a beszélgetést, és mindent megevett a tányérjáról anélkül, hogy egyszer is felemelte volna a fejét.
Jasmine: "Igen! Persze! És igaz, úgy tűnik eléggé bejön neki Lyla! Be kell vallanom, elég bűbájos... Nagyon kedves is!!"
Amelie: "Ó! Ez nagyszerű Lyla! Igaz?"
Lyla: "Um... Igen... Az igaz, hogy--...--kedves..." Tudom, hogy Henri lehangolt, szóval különösen odafigyelek arra, mit mondok.
Henri: "Mennem kell... Be kell fejeznem még néhány házit... Viszlát később."
Lyla: További szó nélkül felkelt, letisztította a tálcáját és elment.
Dylan: "Van valami baja?"
Jasmine: "Ne aggódj miatta Dylan. Henri csak nem tudja mit akar."
Amelie: "Ez azért van, mert arról a srácról beszéltünk, aki képes lenne meggyőzni Lylat, ha akarná... És Henrinek nem tetszett!"
Clement: "Honnan tudod mindezt?"
Amelie: "Nem vagyok hülye... Van szemem!"
Dylan: "Miről beszéltek?"
Lyla: Amelie és Jasmine egymásra néztek és a szemüket forgatták.
Clement: "Ti lányok túl jól vagytok az ilyen dolgok kitalálásában..."
Amelie: "Értem... Ez annyira nyilvánvaló, mint az orrod az arcodon!"
Dylan: "De miről beszéltek?!"
Amelie: "Lylaról és Henriről."
Lyla: Dylan rám nézett és annak ellenére, hogy a barátaim mindent bevetettek, még mindig nem esett le neki.
Clement: "Ó szegénykém... A te IQ-d egy kőé..."
Jasmine: "Szikláé! Úgy mondják szikla IQ'!!"
Clement: "Igen... ugyan az!"
Lyla: Úgy tűnik egy villanykörte robbant Dylan fejében.
Dylan: "Várj... Azt akarjátok mondani, hogy--...--Henri és te...--ti ketten...???"
Clement: "Igen haver! Kivéve, hogy Henri nagyon szereti fokozni a feszültséget... És a mi Lylank kezd nagyon éhes lenni!"
Lyla: Nem reagálok. Nem hiszem, hogy lenne energiám. Úgy érzem az egész világ tud rólunk és hogy vénlányként fogom végezni.
A szobámban
Lyla: Alig láttuk Henrit egész nap. Az ebédszünet alatt a könyvtárban maradt és csak azelőtt csatlakozott hozzánk, hogy kezdődött az óra. Azon az estén nagyon gyorsan távozott. A spanyol házimat nézem. Mint mindig, nem értek semmit. Ezúttal nem engedhetem meg magamnak, hogy felhívjam Henrit segítségért. Gyorsan megcsináltam a házit és lefeküdtem. Kiégtek az idegeim. Bedugtam a fülest, hogy a kedvenc dallistámat hallgassam. Egy kis zene megnyugtat. Az első dal ami megszólalt, egy Jay dal volt... Az, amelyiket Henri fordított le, amikor táncoltunk Amelie buliján. Összegömbölyödtem az ágyamon és a pillanatra gondoltam. Végül elaludtam.
A suli előtt
Hassen: "Lyla!"
Lyla: "Hassen? Mizujs?!"
Hassen: "Téged vártalak!"
Lyla: "Tényleg? Szükséged van valamire?"
Hassen: "Nos hát--...--Igen és nem. Technikailag nincs szükségem semmilyen 'dologra'... ... csak arra gondoltam, hogy nem akarsz e eljönni velem valahova hétvégén."
Lyla: Randit kért tőle? "Um..."
Hassen: "Csak egy baráti este! Te és én! Elmehetnénk moziba!"
Lyla: "Hassen ))...--Én--...--" Úgy tűnik megérti, miért zaklattam hirtelen fel magam.
Hassen: "Már együtt vagy valakivel, igaz?"
Lyla: "Nem, nem igazán. De őszintén szólva, úgy mond várok valakire--..-- "
Hassen: "Értem... ...Sajnálom, hogy valaki megvárat!"
Lyla: "Haha..." Magamra erőltettem egy mosolyt.
Hassen: "Komolyan gondoltam. Elmehetnénk csak mint barátok?"
Lyla: "Gondolod, hogy ez jó ötlet?"
Hassen: "Igen! Jó leszek! És hé, ha ez a srác túl sokáig várat... Talán kialakulhat valami köztünk!"
Lyla: Milyen egyenes!
Hassen: "Nem gyakran fut össze az ember egy olyan lánnyal, mint te.Vicces vagy, bátor és törődsz másokkal..."
Lyla: Hízelgő, elpirultam és lesütöttem a szemem. "Köszönöm..." Megfogta mindkét karom.
Hassen: "Lyla, komolyan! Nagyon szeretnélek jobban megismerni! Csak filmezünk, te és én! Gyerünk nézzünk meg egy szuperhős filmet. Úgy tűnik szereted! Nem próbálkozom semmivel, megértem, ha valaki más jár a fejedben. Hadd legyek a barátod."
Lyla: "O--...--Oké..."
Hassen: "Ráérsz szombaton?"
Lyla: "Nem... Valami folyamatban van."
Hassen: "Vasárnap?"
Lyla: "Igen... ha szeretnéd."
Hassen: "A vasárnap tökéletes. Megveszem a jegyed."
Lyla: "Ó nem, én..."
Hassen: "Ó ne, nem, nem! Intézem! Tényleg!"
Lyla: Ragaszkodó pillantást vetett rám. Még mindig fog.
Hassen: "Jól van... Megkeresem a barátaimat."
Lyla: Figyelmeztetés nélkül arcon csókolt és olyan gyorsan elment, hogy reagálni sem tudtam, vagy bármit mondani. Tudom, hogy mosolyog miközben elmegy, ami engem is mosolyra késztet. Megráztam a fejem és szembe találtam magam Henri feldúlt arcával.
Biztos vagyok abban, hogy egy pillanatáról sem maradt le, ami az előbb történt. A mosolyom eltűnt. Odajött hozzám.
Henri: "Szia."
Lyla: "Szia. ..." Mindketten a másikra meredtünk.
Hassen: "Valami különlegeset akart?"
Lyla: "Um..." Semmi értelme nem lenne elrejteni előle bármit is... hazudni pedig nem az én műfajom. "... El akart hívni egy filmre. Mint egy barát."
Henri: "Jó. És igent mondtál?"
Lyla: "...Igen."
Henri: "Úgy értem tényleg semmi okod nem lett volna nemet mondani. Ő olyan...--'kedves'--."
Lyla: Nem hagyta ki a beszélgetésünket az étkezőben. Arra hivatkozik, amikor Hassent kedvesnek neveztem. Hideg és zárkózott. Durva a hangja és nincs semmi melegség a gesztusaiban. Azokban, amik mindig annyira boldoggá tettek. Szomorúan néztem rá. "Henri... Én..." Nem hagyott időt, hogy befejezzem a mondatomat. Nincs idő megmagyarázni.
Henri: "Hagyd Lyla. Azzal mész el akivel csak szeretnél."
Lyla: Ez a szavak olyan érzéssel töltöttek el, mintha valaki keresztül döfte volna a szívemet. Elsétált, és így hagyott engem. A lábaim elgyengültek, a gyomrom kavargott a fájdalomtól és mindennek tetejében, hányingerem volt. Könnyekkel a szememben megfordultam és hazabuszoztam.
111. jelenet
A szobámbanLyla: A hosszú buszozás után, kimerülten az ágyamra rogytam. Úgy érzem, mintha egy örökkévalóság óta nem aludtam volna. Küldtem anyunak egy üzenetet, hogy tudassam vele. "Anya, nem érzem túl jól magam. Hazajöttem. XOXO." Az aggodalmas válasza nagyon hamar megérkezett és azt tettem, amitől tudom, hogy jobban érzi magát.
Caroline: "Édesem! Beteg vagy? Mi a bajod? Akarod, hogy odamenjek? Hogy érzed magad?"
Lyla: "Ne aggódj anya. Csak nagyon fáradt vagyok. Holnap jobban fogom érezni magam..."
Caroline: "Oké... szeretlek kicsim. Pihenj."
Lyla: "Köszi anyu. Én is szeretlek." Levetettem a ruháimat és összegömbölyödtem az ágyamon.
Végre kiszabadíthattam minden könnyemet, amit a napokban visszatartottam. Nem ismerek magamra. Tisztában van vele mekkora fájdalmat okoz? Hogy mennyit szenvedek? A határozatlansága kínszenvedés. Nem vagyok elég erős, hogy harcoljak ellene. Feladom. Talán Hassen, talán ő... Végül is vele nagyszerűen haladok, mindenki szereti és ő nagyon érdekes. Fel kell adnom még az ötletét is annak, hogy valaha együtt leszünk.. Le kellene zárnom az életemnek ezt a fejezetét örökre? Kontrollálhatatlanul sírni kezdtem. Ez egy rémes gondolat és nem hiszem, hogy készen állnék rá. Fogok valaha is? Hamar elaludtam, az arcom csupa könny volt.
Mennyi az idő? Átaludtam a reggelt. A gyomrom ételt követel, de nem igazán akartam enni. A telefonomra pillantottam. Van két üzenetem. Clement és Jasmine. Aggódnak. Hassen mondta nekik, hogy látott a suli előtt. Megmondtam nekik, hogy jól vagyok, hogy egy kicsit betegnek érzem magam. Hét nem fogadott hívásom is van. Mind Henritől. Hagyott hangüzenetet. A vonal másik végén hallgatni az aggódó hangját darabokra törte bármi is maradt a szívemből.
Henri: "Lyla?! Hol vagy? Nem vagy az osztályban, de láttalak a suli előtt! Mit csinálsz?"
Lyla: ... Meghallgattam a második üzenetet.
Henri: "LYLA! Ne már! Miért nem válaszolsz senki telefonjára? Két órája nem halottunk felőled!"
Lyla: Dühösnek tűnik...
Henri: "Lyla--...--Kérlek--...--Könyörgöm--...--Válaszolj nekem--...--Mondd, hogy jól vagy--...--"
Lyla: Teljesen kétségbeesettnek tűnik az utolsó üzenetében.
Nagyszerű! Ki lehet az? A gondolat, hogy esetleg Henri az kidobott az ágyból. Felvettem egy nadrágot és kimásztam az ágyból, hogy megnézzem ki van az ajtónál.
A nappaliba
Lyla: Ajtót nyitottam. Henri türelmetlenül dobolt az ujjaival az ajtókereten, arra várja, hogy valaki kinyissa.
Henri: "Lyla!"
Lyla: Berohant és karjaiba szorított, kicsit túl szorosan is.
Henri: "Lyla... Lyla! Annyira féltem!...--Istenem...--"
Lyla: Megbénított a sokkos állapotom. "Én... aludtam..."
Henri: "Ne tedd ezt velem újra..."
Lyla: "Pihenésre volt szükségem... Nagyon fáradt vagyok mostanában... Sajnálom, hogy a semmi miatt aggódtál." Elengedett, így kicsit szabadabban lélegezhettem.
Henri: "Lyla... Jól vagy?"
Lyla: Mélyen a szemembe nézett. Felnéztem rá. "Henri, nagyon jól tudod hogy vagyok."
Henri: "Igen... Képzelem..."
Lyla: "Még fáradt vagyok... Pihenni szeretnék."
Henri: "... Rendben..."
Lyla: Henri csalódottan elment. Felém fordult még egyszer és rám nézett, de becsuktam az ajtót.
A szobámban
Lyla: Üresnek érzem magam. Visszamentem az ágyba és aludtam.
A nappaliban
Lyla: Remélem egy nap a nagynéném és nagybácsim házában jót tesz. Azt hiszem, amire szükségem van az az, hogy távol legyek a sulitól és Henritől. Mindezek ellenére, arra gondolok, ahogy tegnap eljött ellenőrizni. Olyan szomorúnak tűnt, talán megbánta. De más dolgot várok tőle. A bocsánatkérése nem elég.
Caroline: "Jól vagy, édesem? Nem muszáj mennünk, ha nem érzed jól magad..."
Lyla: "Nem... Jól vagyok. Tényleg."
Caroline: "Biztos vagy benne...? Kicsit még sápadtnak tűnsz."
Lyla: Anyu azt hiszi még mindig a múlt heti influenza miatt vagyok sápadt. Hagyom, hogy ezt gondolja. Nem igazán szeretnék beszélni Henriről. Ma csak magamra akarok gondolni!
A szobámban
Lyla: A nap, amit a nagynénéméknél töltöttem tökéletes volt. Kezdett visszatérni egy kis szín az arcomba. Alex és én nagyszerű időt töltöttünk az unokatesókkal. Nem volt kínos pillanat, ahol a romantikus kapcsolataimról beszélgettünk volna. A bátyám a segítségemre sietett, amikor rajtam volt a sor, hogy témát váltsak. Felelősnek érzi magát amiatt, ahogy érzek. Tudja, hogy nem az influenza miatt vagyok ilyen... Hanem, mert Henri folyamatosan nyomaszt. Még azt is megkockáztatnám, hogy nagyon kedves velem. Nem hoz reggelit az ágyba, vagy ilyesmi, de folyton megkérdezi hogy vagyok. Ezzel azt bizonyítja, hogy sajnálja amit tett. Egy üzenet Hassentől...
Hassen: "Szia Lyla! Valaki mondta, hogy tegnap beteg voltál! Remélem már jobban vagy! Még áll a holnap este?"
Lyla: Istenem! Azt teljesen elfelejtettem! Úgy tűnik nagyon el akar menni. És jót tenne nekem ha elmennék valahova és tennék valamit. Végül is megmondom neki, hogy nem rossz ötlet. "Hé. Igen sokkal jobban vagyok, köszi! És a holnap még mindig jó nekem."
Hassen: "Fantasztikus! A műsor 6-kor kezdődik! Találkozzunk 5-kor a kávézónál egy üdítőre! Jól hangzik?"
Lyla: "Aha! Tökéletesen hangzik!"
Hassen: "Viszlát holnap! :)"
112. jelenet
A kávézónálHassen: "Lyla! Szia!"
Lyla: Hassen már itt van. "Régóta vársz?"
Hassen: "Nem, nem igazán, csak nagyon pontos vagyok."
Lyla: Ooops... Jó 5 percet késtem. "Bocsi... A pontosság és én... Nem jövünk ki jól egymással! :$"
Hassen: "Hahaha!! Végre! Találtam egy hibát! Kezdtem kétségbe esni!"
Lyla: "Sok... sok hibám van!"
Hassen: "Meg lennék lepve."
Lyla: Őszintén rám mosolygott. Elbűvölő. Témát váltottam. "Hogy van Samya?"
Hassen: "Hű marad magához! Maga mögött hagyta mindazt, ami Mathias-szal történt és belemerült a tanulmányaiba."
Lyla: "Nagyon örülök neki."
Hassen: "És mi van veled? A barátaid nagyon aggódtak, amikor eltűntél..."
Lyla: "Igen... Tudom... Már akkor libabőrösnek éreztem magam, amikor suliba mentem. De miután elmentél, úgy éreztem, nem tudom befejezni a napot, szóval úgy döntöttem hazamegyek."
Hassen: "Jó döntés. ...Volt valaki, aki különösen aggódott miattad."
Lyla: Elsápadtam.
Hassen: "A magas srác szemüvegben... Mi is a neve... Ó igen! --Henri--."
Lyla: Biztos minden szín kiszökött az arcomból. "Um...--igen...--Ő is aggódott."
Hassen: "Jobban, mint mások."
Lyla: Puhatolózik. Egyértelműen egy bizonyos választ keres. "..." Játssza a nemtörődömet.
Hassen: "Különben is, nem hiszem, hogy --Henri-- különösebben kedvel engem."
Lyla: Különös hangsúlyt fektetett a Henrire, amikor kimondta. "Ó...? Tényleg? Ő csak nagyon óvatos... Nem kedvelt különösebben, amikor először találkoztunk. Egyáltalán nem." Visszagondoltam a néhány hónappal ezelőtti időre, amikor lényegében egy csomagot küldött. Mindez arra emlékeztet, hogy milyen durva tapasztalaton mentünk át. Ha tudtam volna...
Hassen: "Hahaha! Azt mondanám, ez most nem igaz!"
Lyla: "Már teljesen a csapat tagja."
Hassen: "Azt hiszem neki kicsit több vagy, mint a csapat egy tagja."
Lyla: "..." Felém hajolt.
Hassen: "És azt mondanám, te is ugyanígy érzel iránta."
Lyla: Nagyszerű. Nem tudom elhinni, azt feltételeztem, hogy diszkrétek leszünk, de úgy tűnik ez nem az erősségünk. Lesütöttem a szemem. Nem tagadhatom.
Hassen: "Hé! Nem beszélünk erről többet, oké?"
Lyla: Megfogta a kezemet, rájött, hogy túl messzire ment.
Hassen: "Úgy tűnik érzékeny ez a téma neked, bosszantó volt tőlem, hogy felhoztam.Csak tudni akartam ő e az, aki eltaszít. Ez elég éretlen volt tőlem. Nagyon sajnálom. "
Lyla: Félénken rámosolyogtam. "Ne beszéljünk erről többet!"
Hassen: "Nekem jó! Na, szuperhős fan vagy?!"
*****
Különleges jelenet
Az étteremben
Henri: A kávézó körül lógok mielőtt csatlakoznék apához és Davishez. Tényleg ingerült, fáradt és ideges vagyok. Még otthon sem tudok dolgozni.
Pincér: - "Kérsz még valami mást?"
Henri: Rendelek még valamit és látom a pincér arcán, hogy csódálkozik miért vagyok egyedül, amikor általában csoporttal jövök.
Pincér: - "A barátaid most voltak itt!"
Henri: - "Ó... jól van..."
Kíváncsi vagyok kiről beszél...
- Talán Lylat látta...
- Nem az én dolgom.
A pincér elindul a rendelésemért, látja, hogy nem vagyok valami beszédes ma. Fejben átgondolom a dolgokat... Tudom, hogy nem gondoltam komolyan, de nem tudom, mit tegyek még. Szó szerint blokkolva vagyok. Azt hiszem, félek, hogy mi történhet, a jó és a rossz, és hogy egyfajta önszabotázson megyek keresztül. Nem tudom rendezni az érzelmeimet, minden összekeveredett... A stressz, a karrierem, a múltam, az identitásom, a fájdalmam, a féltékenységem, a haragom, a szerelmem... Clement hív.
- "Halló?"
Clement: - "Hé, ember... Hogy vagy?"
Henri: - "Rendben."
Clement: - "Aha... Lyla mondta, hogy pénteken voltál nála... Minden oké?"
Henri: - "... Aha..."
Clement: - "Ah... Hallak... úgy hangzik a dolgok nem mennek valami nagyszerűen köztetek."
Henri:
- "Miért mondod ezt?"
- "A dolgok nem. Igazad van."
(Ha a másik lehetőséget választod)
Clement: - "Nem mondott valami sokat... Gyorsan témát váltott. Mondta, hogy randizni volt Hassennel."
Henri: Lefagyok, de sikerül visszafognom magam, és nem engedem, hogy az érzelmeim megjelenjenek.
- "Az tesz, amit akar."
Clement: - "Ember... Teljesen elcseszed... Tudsz róla?"
Henri: - "Tudom. De mit tehetnék?"
Clement: - "Mozdulj meg!"
Henri: - "Végül is jó párost alkotnak..."
Clement: - "Igen, de nincsenek együtt. Ez az egyetlen dolog, amire Hassen vár, de Lyla megértette vele, hogy ez nem fog megtörténni. Most csak moziba mennek, valójában hamarosan végezniük kell."
Henri: - "Aha..."
Clement: - "... Oké... Látom, hogy mást nem fogunk kihozni belőled, barátom..."
Henri: - "Sajnálom, Clement..."
Clement: - "Hé... Tudod, hogy itt vagyok neked, ugye?"
Henri: - "Igen, tudom. Köszönöm. Még ha nem is úgy reagálok, ahogy szeretnéd, tudd, hogy a támogatásod fontos nekem. Gondolkodnom kell... de nem tudok."
Clement: - "Kevesebbet kellene agyalnod."
Henri: - "Tudom. Kösz, Clement..."
Letettük. Clement szavai visszhangzanak a fejemben. Nem messze innen, Lyla Hassennel van. A szívem nehéz és borús, felkelek és elmegyek a kávézóból.
A kávézó előtt
Henri: Nem megy ki a fejemből, hogy Lyla egyedül van azzal a sráccal. Megesz a féltékenység, majd belebetegszem. A mozi a következő utcában van...
- Gyorsan haza kéne mennem...
- Elmehetnék megnézni, hátha megpillantom őket...
Megőrültél, Henri? Mit csinálsz? Képes lennél kémkedni utána... Nem... Nem kémkedés... De... csak... megnézem... Kezdem megérteni Lyla hajlamát a szimatolásra. Ha ilyen dilemmákkal szembesül minden alkalommal, amikor felébred a kíváncsisága... Kivéve a féltékenységemet, ami mindenen felülkerekedett... Az értelem hangja azt mondja, hogy ne adjam fel. De... Nem igazán tudom irányítani... Lépteim átvezetnek az utcán, és váratlanul meglátom őket onnan, ahol vagyok. Az eszem kiabál, hogy forduljak meg, hogy nem az én dolgom, hogy akkor kellett volna döntenem, amikor lehetőségem volt rá. És sok lehetőségem, alkalmam, csábításom, meghívásom volt tőle... A félelem mindent tönkretett... Mindent tönkretettem. Mennem kéne... ráadásul apa is vár rám.
De lefagyok... a lábaim a földhöz ragadnak... a szemem Lylara és Hassenre fókuszál, akik együtt nevetnek. A szívem olyan erősen dobog, hogy fáj. Csak azt kapom, amit megérdemlek...
*****
Hassen: "Ez a film nagyon jó volt!"
Lyla: "Igen! Azt kell mondanom, ezek a szuperhősök szexik!"
Hassen: "Hát persze, hogy ezt mondd! Azokat a póló nélküli részeket csak a csajoknak tették be! Hallottam minden lányt a teremben sóhajtozni!"
Lyla: "Hahahaha! Mit tehetnénk?! Láttad azt a részt?"
Hassen: "Az akció miatt jöttél el megnézni a filmet, vagy a póló nélküli szuperhősök miatt?"
Lyla: "Hmmmm.... Mindkettő!"
Hassen: "Hahaha!"
Lyla: Nagyon szórakoztató estét töltöttem vele. Elfeledtette minden gondomat és rengetegszer megnevettetett. Tényleg jó együtt lógni Hassen-nel. Sokkal érettebb, mint sok középsulis srác. Összehasonlítva vele, a bátyám tök gyerekes és éretlen. És egyidősek. A mozi előtt állva beszélgettünk és nevettünk még pár percig. "Köszönöm az estét, nagyon jó volt."
Hassen: "Szerintem is."
Lyla: Sóhajtott.
Hassen: "Remélem nem leszel dühös, ha azt mondom még mindig reménykedem benne, hogy adsz egy esélyt... Nagyon remélem, hogy eleged lesz a várakozásból."
Lyla: Egy kissé feszélyezetten mosolyogtam. "Igen..."
Hassen: "Hát légy bátor ifjú hölgy!"
Lyla: Hassen a vállamra tette a kezét.
Hassen: "Csak tarts meg ezt a mosolyt, sokkal jobban illik hozzád! Nem fog tudni többé ellenállni neked! Ha mégis, nem ember!"
Lyla: Nevettem. "Megpróbálom..."
Hassen: "Ahogy mondtam... Ne várj túl sokáig!"
Lyla: Arcon csókolt és elment.
Hassen: "Viszlát holnap, szépségem!"
Lyla: Egymagamban nevettem. De gyorsan hangnemet váltottam. Henri néhány méterrel előttem állt. Nem szalasztotta el az eszmecserémet Hassennel. A múlt nap a suliban úgy tűnt, csak vétlenül volt a közelben. De ezúttal az a tény, hogy itt van nem úgy tűnik, mintha baleset lenne. Követ engem? Ezzel az arrogáns, kamu, önálló hozzáállással végre elindult felém.
113. jelenet
A térenHenri: "Jó estéd volt?"
Lyla: "Nagyon jó volt, köszi. Mit csinálsz itt? Követsz engem?" Nem válaszolt a kérdésemre.
Henri: "Azt hiszem ez a --'kedves'-- fiú jól csókol."
Lyla: "Nevetséges vagy." Figyelmen kívül hagytam. Hirtelen elfordultam és elindultam a buszmegálló felé.
Henri: "Csak levegőzni akartam a városban. Clement mondta, hogy moziba mentél vele. Csak biztos akartam lenni benne, hogy nem próbálkozik semmivel. Azt mondanám, hogy a kiruccanásom nem volt időpocsékolás."
Lyla: Megálltam. Ez nem lehet valóságos... de az. Hallucinálok. Felforrt a vérem. Megfordultam és felé indultam, vörös köd vett körül. "MIT GONDOLSZ MIT CSINÁLSZ?!!!" Megdöbbent. Nem számított arra, hogy így reagálok. Én sem. "Élhetem az életem, ahogy csak akarom, igaz?! TE vagy az, aki minden alkalommal eltaszít!" Rámutattam az ujjammal és megböktem a mellkasát, hogy hátra felé toljam. Nem hátrált. "TE vagy az, aki nem akar ENGEM!" Újra meglöktem.
Henri: "Lyla.. Én..."
Lyla: "Ezek a kifogások. Semmit nem érnek! Totális marhaság!!! Légy őszinte velem egyszer az életben Henri!!!" Lehunyta a szemét. Most nem olyan magabiztos. "Nézz rám, ha hozzád beszélek! Legalább ennyit megérdemlek, nem?"
Henri: "--Elég...--"
Lyla: "Ó azt akarod, hogy abbahagyjam?! Rendben! Abba hagyom ezt az egész kétségbeesett várakozást kitárva a szívemet. BETEGGÉ tesz! Hallasz?! BETEGGÉ! Szerencsére egy másik srácban volt annyi udvariasság, hogy elhívjon. És végre először a héten jól éreztem magam!!! És te veszed a bátorságot, hogy idegyere ezzel nevetséges hozzáállással... Nos csak annyit mondhatok, hogy 'Vesztettél, Henri'!" Mindezek után Henri megfordult az arcát dörzsölve. Az ujjaival a hajába túrt és visszafordult felém, hogy mondjon valamit. De nem tette. "Mi az? Elvitte a cica a nyelvedet...? Pontosan ez az, amire gondoltam." Gőgös vagyok, utálatos és bántó. Minden, amit elzártam végre felszínre tört. Szörnyű voltam, de legalább mindent kiterítettem. "Látod? És azt sem fogod megmondani miért kerültél egész héten!" Győzedelmesen hátat fordítottam neki és menni készültem.
Éreztem, hogy határozottan megragadja a karomat és magához húz. Hirtelen a karjaiban voltam és az arcom a kezeiben.
Henri az ajkait az enyémre tapasztotta. Ez egy szuper heves csók volt. És teljesen kétségbeesett. Sokkos állapotban vagyok és a pulzusom az egekbe szökött. Henri felengedett egy kicsit és elhúzta az ajkait. Az arcomat még mindig a nagy kezeiben tartotta.
Henri: "Tessék. Ezért..."
Lyla: Teljesen zavarodott pillantást vetett rám, de néhány másodperc múlva, a tekintete valami mássá változott... A karjaiba vetettem magam, a sajátomat a nyaka köré fontam.
Lyla: Másodszor is megcsókolt, és ezúttal ugyanazzal az intenzitással viszonoztam a csókot. Ez teljesen más. Szenvedélyes. Mohó. Annyi várakozás után végül megízlelhettem az ajkát. Az íze, mint egy éhező emberé. Szorosan tart a karjaiban, mintha attól tartana, hogy eltűnök. A szívem fel fog robbanni. Az érzékeim túlhajszoltak, ahogy felépülök ebből a földet megrázó csókból. Elengedett és kinyitottam a szemem, próbálva visszanyerni az érzékeimet.
Henri: "Én..."
Lyla: Zavart, elvette a kezeimet a nyakáról és megfogta. Megcsörrent a telefonja.
Henri: "Basszus..."
Lyla: Bosszús és a telefonját nézi.
Henri: "Ez fontos... Fel kell..."
Lyla: Vonakodva otthagyott és hátrébb felvette.
Henri: "Hola! Si... Sr. Davis, lo siento, no respondi antes, estaba..." (Helló! Igen... Mr Davis, sajnálom, hogy korábban nem válaszoltam, én...)
Lyla: Hallottam a beszélgetés elejét spanyolul, aztán kiment az ajtón és már nem hallottam mást. Valami fontosat akart mondani nekem... Néhány másodperc múlva visszatért.
Henri: "Mennem kell, ez nagyon sürgős."
Lyla: "Henri..." Nem nézett rám. Szomorúnak tűnt. Megbánta amit tett?
Henri: "Akkor látjuk egymást holnap. Mennem kell!"
Lyla: Elrohant az ellenkező irányba. Vészhelyzet vasárnap este? Nehezen hiszem el... De elég komolynak tűnt. A buszom megérkezett. Próbáltam sietni. Nem akarom lekésni.
A szobámban
Lyla: Minden második másodpercben a csókunkra gondolok. Y me acuerdo de sus palabras... "por eso..." (És emlékszem a szavaira... ezért... ) Két órája otthon vagyok és még nem hallottam felőle... ... és nem merem hívni... Mit mondhatnék? Kérdezzem meg, hogy az érzéseit mutatta e ki azzal a csókkal? Kérdezzem meg őszinte volt e? Kérdezzem meg, hogy megbánta e? Kérdezzem meg, hogy felejtsem e el? Ezek a kérdések csomóba kötik a gyomromat. Ő lenne az, aki megtenné értem. Ez a hét verhetetlen volt... Van rá bármi esély, hogy jól végződik? Ó istenem... Remélem. Újra megnézem a telefonomat. Még mindig semmi. Üzenet sincs.
114. jelenet
A stúdióbanJay: Davis a kijárat felé sétált az apámmal és kezet ráztak. Miután láttam Lylat, gyorsan át kellett öltöznöm a kocsiban, mielőtt a stúdióba jöttem. Szerencsére csak Davis látta, mert alig volt időm felvenni a kapcsolatot, megcsinálni a hajam és felvenni egy kabátot. Nincs rajtam ékszer, sem smink. Az öltözékem szörnyű. Alig néztem apára, amikor megérkeztem.
Antoine: "Jézus Henri, hol voltál? És mi van rajtad?!"
Henri: "Igen tudom... Teljesen elfelejtetem. Megtettem mindent, amit tudtam, mielőtt idesiettem."
Antoine: "Mmmm.... oookéé... Szerencsések voltunk, hogy még azelőtt sikerült elérnünk, hogy beértünk volna abba a hosszú alagútba."
Jay: Nem tudom nevezhetjük e "szerencsének"... Lylaval voltam és nagyon rossz volt az időzítés.
Antoine: "Nem igazán tűnsz izgatottnak..."
Jay: "De... az vagyok!"
Antoine: "Henri! Ez a srác képes volt ma este készíteni egy demot, hogy holnap tudjunk dolgozni rajta!"
Jay: "Láttam! Köszi!"
Antoine: "Um.. Fiam... Mi a baj... Nézd milyen állapotban vagy. Úgy érzem, mintha egész héten egy zombival éltem volna. Tegnap egyetlen dalt sem rögzítettél. "
Jay: "..."
Antoine: "Tényleg döntened kell Lylaról, ez így nem mehet tovább... Vele voltál, amikor David hívott?"
Jay: "Igen..." Egy székre rogytam, a fejemet a kezembe temettem. "Megcsókoltam."
Antoine: "Halleluja!!!!"
Jay: Apa megveregette a vállamat.
Antoine: "Ideje volt! Ezúttal nem gondolhatod meg magad!!!"
Jay: "Csak olyan nehéznek tűnik. Valószínűleg sosem fog megbocsátani."
Antoine: "Szórakozol? Örülj, hogy egy olyan lány, mint ő, ilyen sokáig várt rád."
Jay: "Igen..."
Antoine: "Gyerünk, késő van. Menjünk."
A kocsiban
Henri: Ha erre az elmúlt néhány hétre gondolok... Arra, hogy milyen magabiztosnak tettettem magam a Lyla iránti érzéseimmel, pedig azt sem tudtam biztosan mit akarok. Egészen a bátyja figyelmeztetéséig. Alex szavai kavarognak a fejemben. Határozottam kilábaltam a fellegekből. Annyira, hogy olyan érzés volt, mint egy becsapódás a valóságba. Aztán Mathias kezdett körülötte lógni... De "megnyugodtam", amikor kiderült, hogy egy semmirekellő, kétszínű hazug. Soha nem gondoltam volna, hogy nem ő a valódi veszély, hanem valaki más. Hassen az ideális srác Lylanak. Ha őszinte akarok lenni, egy szuper helyes srác. Tudja hogy nevettesse meg és egyértelműen tudja, hogyan nyerheti meg magának. Sosem gondoltam volna, hogy így meg tud hatni a féltékenység. Olyan keserű voltam, olyan arrogáns, olyan utálatos. Minden, amit mindig is visszautasítottam, hogy azzá váljak. ... Látni ezt a srácot Lylaval, ahogy beszélgetnek, ahogy hozzáér... ahogy megcsókolja... Szörnyű volt. Azt hittem a mélypont legmélyebb pontja, hogy Melanie Jayt választotta. A kitalált részemet részesítette előnyben a valós énemmel szemben. Nagyon fájt. Sosem tudtam igazán a féltékenység milyen hatással van rám. Tudja hogyan furakodjon be és hozza ki a legrosszabbat belőled. Arra gondolok, mennyire belebetegedtem az aggodalomba, amikor Lyla nem volt suliban, miután együtt láttam őket. Olyan szomorúak voltunk aznap reggel. A féltékenységem elüldözte és azt hittem örökre elvesztettem. Ez volt életem legrosszabb reggele. Azt mondtam magamnak, megtanultam a leckémet és ideje volt nyitni felé. De amikor ajtót nyitott a házukban, megértettem, hogy nem fog megbocsátani. Ellökött. Csak magamat hibáztattam. Amikor Clement mondta a randit és ezúttal Hassennel, az túl sok volt. A lépteim észrevétlenül hozzá vezettek. A saját szemeimmel akartam látni, hogy már nem akar engem, de ami fontosabb, egyszer s mindenkorra el kellett döntenem mit akarok. Hülyeség és önhittség volt feltételezni, hogy könnyű lesz látni, azt amit láttam. Látni, ahogy próbálja megnyerni magának, ahogy a kezeit mindenütt ráteszi... Elvesztettem az eszem és minden okom. Lyla azt mondta "nevetséges" voltam. Dühös volt. És végre láttam mennyire szomorú és milyen ürességet érez. Olyan dühösnek látni őt teljesen összezavart és... vonzott is. Azt is megértettem, hogy bármi történjék is, képtelen vagyok harcolni vele. Megcsókolni őt megmentett engem. Az volt az egyik leghevesebb pillanat egész eddigi életemben. Teljesen megrémít a gondolat, hogy holnap látom. Hogy viselkedjem vele? A suliban ahol... Hogy fognak reagálni...? A stréber kockafej a suli legcsinosabb csajával... Tudom, hogy ugratni fogják miattam. Nem! Nem hátrálhatok meg... Tudja mire számíthat. Biztosan. Okos. Az ajka ízére gondolok. ... Ha egyszer megkóstolsz valakit, a megszállottja leszel. Újra meg akarod ízlelni. Újra és újra és újra. Hirtelen kettőnkre gondolok a suliban... És a gondolat, hogy a többiek előtt intimnek kell lennünk nem izgat.
Antoine: "Álmodozó vagy, fiam."
Henri: "Hmm...Igen..."
Antoine: "Lylara gondolsz...?"
Henri: Hatalmas mosollyal néz rám. Gondolnád, hogy ilyen az apám! "Apa...!!!"
Antoine: "Mi van?!" Szerencsére egyikünk nem esett kétségbe! Ha mind úgy viselkednénk, mint te, a közepén tartanánk Chopin Funeral March című dalának rögzítésében a stúdióban!"
Henri: "Pfff..."
Antoine: "Csak képzeld magad a helyembe és láthatod milyen volt ez a hét. Nekem kellett magammal vonszolnom egy zombit mindenhova és egy szót sem szóltam!"
Henri: "Mmmm... Okééé..." Megnéztem a telefonomat. Nincs üzenet Lylatól... Remélem rendben van és megbocsájtja nekem az elmúlt napok viselkedését. Túl késő van, hogy felhívjam... És nem érzem úgy, hogy elküldhetek neki valami régi üzenetet. Mit mondhatnék? "Nagyszerű csók! Remélem nem vagy túl dühös?!" ... Nem... Jobban szeretnék beszélni vele.
A suliban
Henri: Nem aludtam túl jól. Egész éjjel Lylan gondolkodtam, a csókunkon. Még mindig dühös és csalódott lesz amiatt, ahogy viselkedtem? Rengeteg dokumentumom van, amit az igazgató adott korábban, sietnem kell. Minden bizonnyal elkéstem ma reggel. Ez egy jel, hogy ő hatással van rám.
Lyla: "Henri!"
Henri: Lyla! Odajött hozzám egyedül és aggódva. Azt hiszem engem várt. "Igen?" Ember, jobb lesz ha valami ütősebbel rukkolsz elő... Már megint itt tartasz, úgy csókoltad, mint egy éhes állat... És minden amit mondani tudsz, csak egy szánalmas "igen". Csalódottnak tűnik. Szörnyen csalódottnak. Elpirult, de közelebb jött. Egyenesen a szemembe néz. Nem hátrálhatok meg.
Lyla: "Henri, mondd... nem vagyok őrült, ugye? Mi történt tegnap...? Álmodtam? Valós volt...? Megkérsz, hogy felejtsem el?"
Henri: Olyan szép... Úgy tűnik olyan jól aludt, mint én múlt éjjel, de még mindig... Az a tekintet, ahogy rám néz! Hogy lehetnek kétségei afelől mi történt tegnap? "Valódi volt. Megcsókoltalak. S... Sajnálom Lyla. Oda kell ezeket a papírokat adnom az igazgatónak minél hamarabb, és láthatod, hogy késében vagyok. Később beszélünk." Menni készültem, amikor gyengéden megfogta a kezemet.
Lyla: "Henri... ez minden amit mondani akarsz nekem...?"
Henri: A szeme kérdésekkel és szomorúsággal volt teli. Ne! Bármit csak ezt ne! Lyla... Teljesen elvesztem az eszem, amikor így néz rám. A szenvedése kibírhatatlan.
Odamentem hozzá és a kezembe fogtam a fejét. Bár ez elég nehéz nekem, a homlokomat az övének támasztottam, anélkül, hogy megcsókoltam volna. Becsuktam a szemem és mély levegőt vettem, beszívva az illatát. "Lyla... nem tudtam aludni, egész éjjel rád gondoltam. Kimerült vagyok... Minden energiámat be kell vetnem, hogy visszafogjam magam, nehogy újra megcsókoljalak... ... És ez egyre és egyre... bonyolultabb... Csak szeretném, ha kettesben lennénk, amikor megbeszéljük... 'ezt'. Kényelmetlen számomra ilyen dolgokról nyilvánosan beszélni." A folyosó közepén vagyunk és habár nem látom őket, biztos vagyok benne, hogy minden tanuló tanúja a mi kis értekezésünknek és abban is biztos vagyok, hogy hallják amit mondunk. "Utoljára megkérlek, hogy adj még egy kis időt... Legalább ma estig. Tudsz várni addig?"
Lyla: "...-Igen....-"
Henri: Végre elhúztam az arcomat az övétől és néztem, ahogy kinyitja a nagy zöld szemeit. "Jól vagy?" Kis mosoly jelent meg az arcán.
Lyla: "Azt hiszem..."
Henri: "Akkor később." Megcsókoltam a kezét mielőtt elrohantam a folyosón az iroda felé.
Lyla: Még mindig nehezen hiszem el ami történt. Olyan, mintha a múlt hét soha meg sem történt volna... Mintha Henri csak azért fordult volna sarkon, hogy minden erőfeszítéssel engem kerüljön el. Lefagytam a folyosó közepén. Még mindig sokkos és megilletődött állapotban vagyok. Végre megkapom a válaszokat. Legfőképpen nem taszít el újra. Lépésről lépésre a szívem újra összeilleszti magát. Csak egy vágyam van. Henri karjaiban lenni. Próbáltam ismerős arcokat találni és megláttam Jasmine-t és Clementet. Természetesen nem hagyták ki a műsort. Szóltak, hogy menjek oda és csatlakozzam hozzájuk.
Clement: "Mondd Jasmine... 'Láttad amit én láttam?"
Jasmine: "Biztosan láttam drága Clement... Biztosan láttam..."
Clement: "Nem gondolod, hogy a mi legjobb barátunk elfelejtette közölni velünk a magánélete legutóbbi részleteit"
Jasmine: "Azt hiszem igazad van! Istenem... Mi történik a világgal?"
Lyla: Clement a szívére nyomta a kezét, mintha haldokolna és Jasmine a sajátját a homlokára tette, mintha elájulna, a fejét is hátrahajtotta. Mintha mindketten egy Shakespeare darabot adnának elő. Jasmine túl sokat lóg együtt Clementtel. Forgattam a szemem miközben a barátaim nevetésben törtek ki.
Jasmine: "Végre egy mosoly..."
Lyla: Clement édesen a vállamra tette a kezét.
Clement: "Jobban szeretünk így, tudod!"
Lyla: "Tudom."
Clement: "Ha már itt tartunk... Többet akarunk tudni, kisasszony!!"
Lyla: Keresztbe tettem a karom, elhatározva, hogy elmondom nekik a történet minden egyes részletét. De hol is kezdjem? Éreztem, hogy elpirulok és lehajtottam a fejem.
Clement: "Óóóóóó! Milyen kis kacér. Ti srácok... tudod?"
Lyla: "Mi... NEM! Clement!!! ... He...Henri csak megcsókolt... Tegnap..."
Jasmine: "Aaahhhh!"
Lyla: A barátaim megöleltek.
Jasmine: "Csak 'megcsókolt'?! Lyla!!! Ez nagyszerű!"
Clement: "Pfff...? Ez minden? Hiányzik egy kis..."
Lyla: Jasmine tarkón vágta Clementet. Nem fejezte be a mondatát. Megdörzsölte a fejét.
Clement: "De most komolyan, ti csajok túl prűdek vagytok! Tudod, hogy idővel szembe kell nézned vele... A nagy éhes farkas!"
Jasmine: "Annyira olyan pasi vagy!!!"
Clement: "Te meg annyira olyan csaj!"
Lyla: Nevettem és néztem a vitájukat. Ha nem Jayről van szó, általában találnak egy másik témát, hogy valami "érdekesről" vitatkozhassanak.
115. jelenet
Az osztályban
Lyla: Az osztály már nyitva, de a tanár még nincs bent. Henri sem... A szívem száguldani kezdett a gondolatra, hogy láthatom. A helyemre ültem Jasmine mellett. Még mindig transzban vagyok, miközben Henri üres székét bámulom. Pont akkor érkezett meg, sietősen. Úgy tűnik futnia kellett, hogy le ne késse az órát. Kapkodta a levegőt és végre szemkontaktust teremtett velem. Nagyon édesen rám mosolygott. Istenem... olyan helyes... Bejött az osztályba miközben mindenki körbe mászkált és beszélgetett. Leült az asztalához az első sorban.
Enzo: "Hé Jessica! Láttad, amit én láttam ma reggel?"
Jessica: "Ó! Arról az ódivatú stréberről beszélsz, aki piszkálta a mi kedves Lylankat? Szegényke! Azt gondolni, hogy egy ilyen srác hozzáért... "
Enzo: "Hahaha! Meggörnyed olyan alacsony, biztos szívás!"
Lyla: Hogy lehet ennyi felgyülemlett gyűlölet bennük ezen a reggeli órán...
Jasmine: "Ne hallgass rájuk... Olyan hülyék!"
Clement: "Szánalmas..."
Enzo: "Te beszélsz Clement! Ez a srác legalább megragadja a lehetőségeit! A legrosszabb az, hogy még mindig azt hiszi van esélye!"
Lyla: Vakok, vagy mi? Szó szerint ők az egyetlenek, akik szerint Henrinek nincs esélye nálam. Ha tudnák, milyen távol állnak az igazságtól. Clement felkelt.
Clement: "Enzo, te akkora egy idióta vagy! Le kéne nyugodnod!"
Lyla: Az egész osztály csendben próbálja hallgatni a felvetődő érveket. Hirtelen Henri felkelt és odajött hozzám. Enzo is felállt készen, hogy belé kössön, de Henri átsétált rajta anélkül, hogy ránézett volna. Megállt az asztalom előtt. Elért hozzám, felemelte a fejemet az államnál fogva és gyors, de kemény csókot nyomott az ajkaimra. Az egész osztály lefagyott.
Enzo: "Mi a..."
Henri: "Reggel óta kísértést éreztem, hogy megtegyen... Szerettem volna még egy próbát."
Lyla: Rám mosolygott büszkén és arrogánsan. Szeret Enzo idegeire menni. Nagyon gyerekes, de ezt ő is tudja. Clement leült. Henri kis bemutatója vérontás nélkül csendesítette el Enzot és Jessicat. További szó nélkül, Henri átsétált az osztályon vissza a helyére, de Enzo megragadta a karját.
Enzo: "Hé! Idióta! Mit gondolsz ki vagy te?!"
Lyla: Henri lenézett Enzo kezére.
Henri: "Azt tanácsolom engedj el."
Enzo: "Nem teljesítek utasításokat tőled, gyík..."
Henri: "Jól van, hagyd abba, hogy úgy viselkedsz, mint egy kisgyerek, aki bosszankodik, ha nem kapja meg amit akar."
Lyla: Henri mosolygott.
Henri: "Ez a felnőttekre tartozik..."
Enzo: "Te kis..."
Lyla: A tanár ebben a pillanatban sétált be.
Filozófia tanár: "Hé! Hé! Enzo! Higgadj le! Menj ülj a helyedre vagy egy óra bezárás! Megértetted?"
Lyla: Henri mindenfajta nehézség nélkül kirántotta a karját Enzo kezéből és a helyére ment. Miután Henri helyre tette, Enzo leült az osztály gúnyos mormogása közepette. Egy üzenet Henritől! Felém fordult, hogy megbizonyosodjon róla, megkaptam. Találkozott a tekintetünk.
Henri: "Bocsi a meglepi csók miatt. Tök éretlen volt. Sajnos ebben a pár napban az érettség nem igazán az erősségem... Nem voltam elég erős, hogy figyelmen kívül hagyjam a nevetséges megjegyzéseiket. Esküszöm, hogy helyesen akartam cselekedni. Ugyanakkor... nem akartam kifogást találni, hogy megcsókoljalak... "
Lyla: Mégis csak egy férfi... És micsoda férfi... "Imádom a meglepetéseket..." Kacéran néztem rá, ferde mosollyal, miközben elküldtem az üzenetet. Nem vette le rólam a tekintet, amíg a telefonja nem rezgett a kezében. Egy fél pillanat alatt megnézte az üzenetet. A legjobb mosolyát villantotta rám és egy csábító mosolyt az ajkába harapva. Láttam, hogy választ ír. Egy pillanattal később elküldte.
Henri: "Az jó... bőven van még ott, ahonnan az jött...!"
Lyla: A pillangók repdesni kezdtek a gyomromban. Az osztály közepén vagyok és mi éppen néhány... fűtött üzenetet váltunk. Eltette a telefonját de néhány másodpercig még engem nézett. Aztán előre fordult. Az arcom vörös és totál izgatott vagyok. Próbáltam figyelni órán, de nem tudtam. Úgy éreztem valaki figyel. Odafordítottam a fejem. Jasmine, aki az asztalon könyökölt, engem figyelt ugyan azzal a mosollyal, mint ami a Grinchnek van. Lehajolt, hogy üzenetet írjon nekem.
Jasmine: "TE KIS KACÉR! Mindent láttam!!! Mocskos üzeneteket váltottál Henrivel!!!"
Lyla: A szememet forgattam. Visszaírtam. "Nem, én nem!!"
Jasmine: "Tök mindegy! Látnod kéne az arcodat, olyan vörös vagy, mint egy paradicsom!!"
Lyla: Megint Henri az! Felé néztem, de sajnálkozónak tűnt.
Henri: "Lyla... Kaptam egy üzenetet apától. Nem leszek itt délben. Szüksége van rám."
Lyla: A csalódottság az arcomon egészen nyilvánvaló... Minden amit akartam, hogy a karjaiba vethessem magam...
Henri: "De tényleg beszélnünk kell. Gyere el hozzánk suli után. Haza viszlek mielőtt későre járna. Jól hangzik?"
Lyla: Egyedül lenni Henrivel... A házukban... Egyedül leszünk? Nagyon remélem... Egy millió kérdésem van. A gondolat, hogy lesz egy pillanat, csak mi ketten, nagyon boldoggá tett. "Igen... Nem gond. Csak otthon kell lennem fél 8-ra."
Henri: "Nekem megfelel."
Az udavaron
Lyla: Amint vége lett az órának, Henri egy másodpercnyi időt sem vesztegetett mielőtt itt hagyott, hogy találkozhasson az apjával. Remélem el fogja mondani miért hiányzik ennyit...
Clement: "Ha arra gondolok mit tett Henri ma reggel... az csak... Wow! Micsoda egy óra! Ment és megcsókolt téged, csak hogy Enzo lehiggadjon."
Jasmine: "Mégis egy kicsit rizikós és éretlen volt... Lesüllyedt a szintjére..."
Clement: "Igen! De nézd meg ezt a lányt... Nem úgy tűnik mintha kicsit is zavarná!"
Lyla: A barátaim felém fordultak és nevetni kezdtek.
Jasmine: "Hé! Föld Lylanak!"
Clement: "Teljesen elveszett, ha engem kérdezel."
Lyla: "Arrrgg! Nem! Itt vagyok!"
Clement: "Aw nézd ki játssza a szégyenlőst... de aaaraaanyos!"
Jasmine: "Elég a beszédből!"
Lyla: A táskájában turkált.
Jasmine: "Boldog szülinapot!!!"
Lyla: Totálisan elfelejtettem a szülinapomat...
Clement: "Hé! Igazad van! Végre nagykorú, öreg nő vagy!"
Lyla: Tudom milyen ajándékot kapok Jasmine-től, de mindig becsomagolja. Kinyitottam. "Ha! Hű! Erre nem számítottam! Két jegy Jayre!"
Clement: "Csak szórakozol?! Jasmine ez nem lehet komoly! Jegyeket adtál neki Jayre?! Lényegében magadnak vettél ajándékot!!"
Jasmine: "Hahaha! Igen, egy kicsit... De legalább most nem tagadhatja meg hogy velem jöjjön!"
Lyla: "Köszönöm barátnőm! Ne hallgass rá! Teljesen feltüzel, hogy elmenjek veled!" Nem mondom meg neki, hogy a reakcióm ugyan az volt, mint Clementé, amikor kitaláltam az ötletét.
Clement: "Hát... ami az én ajándékomat illeti, elképesztő! Tessék! Boldog szülinapot Lyla!"
Lyla: Átadott egy kis csomagot... nagyon izgatottan bontottam ki. A doboz belsejében műkörmök voltak és mindegyiken a kedvenc szuperhőseim egyike. "Hahaha!! Ez nagyszerű Clement!"
Jasmine: "Ó... Ne mondd nekem, hogy ezeket viselni fogod, Lyla...?"
Lyla: Jasmine nem nagy rajongója a videojáték és a képregény szenvedélyemnek. "Persze, hogy viselem!"
Clement: "Látod! Az ajándékom nagyszerű!"
Jasmine: "Ha te mondod..."
Az osztályban
Lyla: Elkezdődött az óra és még nem jött vissza. Remélem nem fog hiányozni egész délután... Valaki az ajtón kopogott. Henri az! Csak úgy, mint reggel, úgy tűnik most is futott.
Henri: "Nagyon sajnálom uram... Apámmal voltam és..."
Monsieur Novarra: "Rendben van most az egyszer. Ülj le."
Lyla: Felém nézett és mosolygott, aztán leült. A szívem őrült kalapálásba kezdett. Úgy érzem ez az óra örökké tart... Az egész órát a fellegekben töltöttem. Egyértelmű, hogy Henrinek is ugyanolyan gondjai vannak a koncentrálással, mint nekem. Az az érzésem, hogy ugyanannyit tud, mint a tanár. Mindig meg tud lepni. Az óra végre véget ért és összeszedtem a cuccaim. Henri már felkelt. Rám vár az ajtóhoz közel és nem veszi le a szemét rólam. Elpirulok arra gondolva, hogy engem néz és hogy eltölthetek vele egy kis időt.
Feldobtam a táskámat a vállamra és elindultam felé. Kinyújtotta a kezét én pedig megfogtam, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Az igazán nehéz részek fordításában barátnőm és lelki társam volt a segítségemre. ^.^
Clement: "Ha arra gondolok mit tett Henri ma reggel... az csak... Wow! Micsoda egy óra! Ment és megcsókolt téged, csak hogy Enzo lehiggadjon."
Jasmine: "Mégis egy kicsit rizikós és éretlen volt... Lesüllyedt a szintjére..."
Clement: "Igen! De nézd meg ezt a lányt... Nem úgy tűnik mintha kicsit is zavarná!"
Lyla: A barátaim felém fordultak és nevetni kezdtek.
Jasmine: "Hé! Föld Lylanak!"
Clement: "Teljesen elveszett, ha engem kérdezel."
Lyla: "Arrrgg! Nem! Itt vagyok!"
Clement: "Aw nézd ki játssza a szégyenlőst... de aaaraaanyos!"
Jasmine: "Elég a beszédből!"
Lyla: A táskájában turkált.
Jasmine: "Boldog szülinapot!!!"
Lyla: Totálisan elfelejtettem a szülinapomat...
Clement: "Hé! Igazad van! Végre nagykorú, öreg nő vagy!"
Lyla: Tudom milyen ajándékot kapok Jasmine-től, de mindig becsomagolja. Kinyitottam. "Ha! Hű! Erre nem számítottam! Két jegy Jayre!"
Clement: "Csak szórakozol?! Jasmine ez nem lehet komoly! Jegyeket adtál neki Jayre?! Lényegében magadnak vettél ajándékot!!"
Jasmine: "Hahaha! Igen, egy kicsit... De legalább most nem tagadhatja meg hogy velem jöjjön!"
Lyla: "Köszönöm barátnőm! Ne hallgass rá! Teljesen feltüzel, hogy elmenjek veled!" Nem mondom meg neki, hogy a reakcióm ugyan az volt, mint Clementé, amikor kitaláltam az ötletét.
Clement: "Hát... ami az én ajándékomat illeti, elképesztő! Tessék! Boldog szülinapot Lyla!"
Lyla: Átadott egy kis csomagot... nagyon izgatottan bontottam ki. A doboz belsejében műkörmök voltak és mindegyiken a kedvenc szuperhőseim egyike. "Hahaha!! Ez nagyszerű Clement!"
Jasmine: "Ó... Ne mondd nekem, hogy ezeket viselni fogod, Lyla...?"
Lyla: Jasmine nem nagy rajongója a videojáték és a képregény szenvedélyemnek. "Persze, hogy viselem!"
Clement: "Látod! Az ajándékom nagyszerű!"
Jasmine: "Ha te mondod..."
Az osztályban
Lyla: Elkezdődött az óra és még nem jött vissza. Remélem nem fog hiányozni egész délután... Valaki az ajtón kopogott. Henri az! Csak úgy, mint reggel, úgy tűnik most is futott.
Henri: "Nagyon sajnálom uram... Apámmal voltam és..."
Monsieur Novarra: "Rendben van most az egyszer. Ülj le."
Lyla: Felém nézett és mosolygott, aztán leült. A szívem őrült kalapálásba kezdett. Úgy érzem ez az óra örökké tart... Az egész órát a fellegekben töltöttem. Egyértelmű, hogy Henrinek is ugyanolyan gondjai vannak a koncentrálással, mint nekem. Az az érzésem, hogy ugyanannyit tud, mint a tanár. Mindig meg tud lepni. Az óra végre véget ért és összeszedtem a cuccaim. Henri már felkelt. Rám vár az ajtóhoz közel és nem veszi le a szemét rólam. Elpirulok arra gondolva, hogy engem néz és hogy eltölthetek vele egy kis időt.
Feldobtam a táskámat a vállamra és elindultam felé. Kinyújtotta a kezét én pedig megfogtam, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Az igazán nehéz részek fordításában barátnőm és lelki társam volt a segítségemre. ^.^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése