HS2 - 7. fejezet

 

7. fejezet

Bizalom

Lyla és Jasmine lakása

Lyla: - "Ahhhh! Fenébe!"

Jasmine: - "Jól vagy?"

Lyla: Jasmine odarohan hozzám, aggódik amiatt, hogy üvegtörést hall.

- "Igen, igen... A pohár kicsúszott a kezemből."

Lehajolok, hogy felszedjem a szilánkokat a földről. Jasmine is leguggol, hogy segítsen. 

Jasmine: - "Óvatosan, ne így szedd fel, meg fogod vágni magad..."

Lyla: - "Áú..."

Túl késő...

Jasmine: - "Ahh..."

Lyla: - "Bocsi... Olyan gyorsan akartam feltakarítani, amennyire lehetséges..."

Vizet engedek az ujjamra, alig vérzik. 

Jasmine: - "Minden oké?"

Lyla: - "Aha! Azt hiszem, már nem vérzek."

Jasmine: - "Igen, de én nem az ujjadról beszéltem!"

Lyla: - "Ah!... Hát... Igen...! Miért ne lenne minden rendben?"

Jasmine: - "Mert zavartnak tűnsz. Jobban, mint máskor."

Lyla: Semmi nem kerüli el a figyelmét. 

Jasmine: - "Minden jól megy Henrinek?"

Lyla: Bólintok. 

- "Igen. Most beszéltünk. Azt hiszem, megmondta volna, ha a dolgok nem mennek 'jól'.

Jasmine: - "A dalfelvételről beszélsz... vagy Sheran fejlődéséről...?"

Lyla: - "Hmm... Mindkettő!"

Jasmine: - "Hahaha!" 

Lyla: - "Nem tehetek róla, de arra gondolok, hogy ennyi idő alatt, amit együtt töltenek, biztosan próbálkozni fog valamivel."

Jasmine: - "Talán nem kellene erre gondolnod..."

Lyla: - "Tudom."

- "De nem tehetek róla..."

- "Próbálkozom! Igérem..."

Jasmine: - "Mikor jön vissza?"

Lyla: - "Hétvégén... Tegnapelőtt felvették az összes hangszert, tegnap pedig a gitárszólamait. Ma mindenről gondoskodnak, amit Sherannal énekelnek. Tudom, hogy jól megy, de nincs sok részletem... csak sms-ben beszélünk... Késő estig dolgozik, rengeteg olyan dolgot csinál az apjával és Davisszel, amit nem értek."

Jasmine: - "Aha... Értem... Akkor még van pár nap!"

Lyla: - "Aha!"

A suliban

Malicia: - "Még mindig a fellegekben, Lyla?"

Amelie: - "Mindig! Ismered!"

Lyla: - "Hahaha! Bocsi lányok!"

Malicia: - "Azt mondtuk, hogy ne várjunk a következő szilveszterig, hogy újra együtt legyünk! Szuper mókás volt! Dylan, Clement és Jasmine fantasztikus!"

Lyla: Igaz, hogy Malicia különösen jól kijött Jasmine-nel. Nagyon izgatottak voltak, hogy újra látják egymást. Nagyon értékelem, ha azok az emberek, akiket szeretek, jól kijönnek egymással.

Tiffany: - "Sziasztok hölgyek!!! Boldog új évet!!!"

Amelie: - "Szia! Tiffany!!! Neked is boldog új évet!"

Malicia: - "Szép póló!"

Tiffany: - "Köszi!!! Anyától kaptam karácsonyra! Imádom!"

Malicia: - "Jay rajongók mindenhol!"

Tiffany: - "Aha! És büszke vagyok, hogy egy lehetek közülük!"

Lyla: Tiffany büszkén állítja, hogy Jay rajongója, és ennek bizonyítására van néhány ruha, amin Jay arca látható. 

- Talán egy kicsit sok...

- Nagyon jól áll neki!

Tiffany energiája lassan megváltozik...

Tiffany: - "Nos... ez már nem az osztályomban lévő lányok stílusa."

Malicia: - "Még mindig zaklatnak?

Tiffany: - "Mindig! De... Megtanultam kiállni magamért! Köszönöm mindannyiótoknak!"

Malicia: - "Büszke vagyok rád, kishölgy!"

Amelie: - "De... Nem értem... Mit tesznek Jay ellen?"

Tiffany: - "Ó... Szerintem ennek semmi köze Jayhez... Csak hozzám... Mindig ugyan az a történet... Nem fejlődnek... Ezért kezd már nem érdekelni, csak ugyanazt csinálják újra és újra."

Lyla: - "Ez nagyszerű, Tiffany!"

Olyan erős... Támogatásért támaszkodhatna ránk, de nem teszi. Minden iskolai zaklatás ellenére, amitől szenved. 

Lyla szobája

Lyla: - "Henri!!!"

Henri: - "Szia! Végre van időm, hogy halljam egy kicsit a hangodat..."

Lyla: - "Igen... Kezdett hosszú időnek érződni..."

Henri: - "Ez igaz... Hogy mennek az óráid?"

Lyla: - "Ó... ugyanaz, mint mindig... Nagyon unalmas... Szerencsére ott vannak a lányok! De Tiffanyt még mindig zaklatják..."

Henri: - "Még mindig?"

Lyla: - "Aha... Ma az osztályában a lányok piszkálták őt, mert olyan pólót viselt, amelyen a te arcod volt..."

Henri: - "... Ez béna..."

Lyla: - "Tudom... Azt mondta, hogy nem Jay-ről van szó... és én hiszek neki. Azt hiszem, akármit is visel, ezek a lányok nem hagyják békén."

Henri: - "Gondolom belekeveredtél?"

Lyla:

- "Mi a helyzet a feltételezésekkel?"

- "Igazából nem tettem!"

- "Egyedül nagyon vigyáz magára! Nem akarja a segítségünket, és nyilvánvalóan elég gyorsan tanul. Még mindig elszomorít a tudat, hogy ennyi energiát kell felhasználnia ahhoz, hogy békét találjon az iskolában..."

Sóhajtok a telefonba. Feldühít az, hogy felhozom Tiffany középiskolai problémáit. Éber lelkem nehezen tud megbirkózni ennyi igazságtalansággal.

Henri: - "Hé..."

Lyla: - "Aha..."

Henri: - "Bízz benne, hogy egyedül gondoskodik magáról, ne aggódj."

Lyla: - "Igen, de ettől olyan dühööööös vagyok!"

Henri: - "Hahaha! Azt látom!" 

Lyla: - "Beszéljünk valami másról... Beszéljünk rólad!!! Hogy haladsz?!"

Henri: - "Uh jól, ma a hangmérnök a mixen dolgozott. Ez elég bonyolult, mert gyakran senki nem ért egyet. Szóval én döntöm el..."

Lyla: - "Akkora felelősség..."

Henri: - "Pontosan... Azt hiszem, jól döntök, még akkor is, ha – ahogy azt el tudod képzelni – a végső döntés meghozatala előtt milliónyi kérdést teszek fel magamnak..."

Lyla: - "Hahaha! A Nagy Henri!"

Henri: - "Attól félek... Holnap egy londoni mastering stúdió gondoskodik minden részletről. A nap végén az egész csapat összejön, hogy meghallgassa az utolsó dalt, amit elküldenek nekünk."

Lyla: - "Aztaaa! Ha nem is értettem mindent... 'mix', 'mastering' stb... nekem kicsit olyan mint a kínai... Olyan bonyolultnak tűnik..."

Henri: - "Igen... és nem. Már megszoktam! Sajnálom, hogy elárasztalak olyan szavakkal, amihez nem vagy hozzá szokva..."

Lyla: - "Ne aggódj! Végül hozzászokok majd!"

- "Legalább tudom, mi zajlik a színfalak mögött!"

- "Alig várom, hogy halljam ezt a remekművet!"

(Ha a másik lehetőséget választod)

- "Talán még jobban is fogom érteni, ha meghallom a dalt!"

Henri: - "Ha visszajövök vasárnap, meghallgathatod..."

Lyla: - "Yaaay!"

Henri: - "Most mennem kell... Apa hív."

Lyla: - "OKÉ!"

Henri: - "Szeretlek... Vasárnap találkozunk!"

Lyla: - "Akkor vasárnap! Én is szeretlek."

Letettük. Nem igazán volt időm 'Sheran-híreket' szerezni. Eközben úgy tűnik, Henri elégedett a munkájával. Valaki kopog az ajtómon. 

- "Gyere be!"

A barátnőm feje jelenik meg a nyíló szobaajtóban. 

Jasmine: - "Henrivel beszéltél?"

Lyla: - "Igen!"

Jasmine: - "... mondott valamit Sheranról?"

Lyla: - "Uh... nem... Miért?"

A szívem zakatolni kezd. 

Jasmine: - "Nincs oka!"

Lyla: Kisétál és becsukja maga mögött az ajtót. 

- "JASMIIIIINE! Gyere vissza most azonnal..."

Az ajtó lassan kinyílik... 

Jasmine: - "Ahh... Tudtam, hogy nem fogom megúszni olyan könnyen..."

Lyla: - "Ne viccelj!"

Az ágyamra ül és sóhajt.

Jasmine: - "Csak láttam egy cikket..."

Lyla: - "Voili Voilou?"

Bólint. 

Jasmine: - "Együtt látták őket Párizsban. A fotó nem mutat semmi értelmeset, ahogy azt várnád. Csak látjuk őket sétálni, Jay-nek napszemüvege van, de láthatjuk, hogy 'ő' az, nem Henri. Azonban... a címek némileg... hogy is mondjam..."

Lyla: - "Kiváltságok?"

Jasmine: - "Ez az! Kivéve ezen a szinten... nem 'kevés szabadságjogot' vettek el... Teljesen elragadtatták magukat!"

Lyla:

- "Ez nem zavar engem..."

- "Ahhh! Annyira bosszantó!"

(Ha a másik lehetőséget választod)

Próbálom meggyőzni magam azzal, hogy ezt mondom, de úgy érzem, ez nem hangzik igaznak.

- "Láthatom...?"

Jasmine: - "Biztos?"

Lyla: - "A végén látni fogom... szóval... mutasd meg."

Előveszi a telefonját, és felém nyújtja. Henrit látom, nyugodtan sétálni, mellette Sheran, aki hisztérikusan nevet. Persze, semmi őrültség... Másrészt az üres fotók főcímei és magyarázatai tele vannak csábító ígéretekkel. Azt olvasom itt: 'Az év románcának születése! Egy romantikus séta Párizs utcáin!'

Jasmine: - "Teljes képtelenség..."

Lyla: - "Nem hiszem, hogy Henri tud már erről..."

Jasmine: - "Szerintem sem, csak most jelent meg."

Lyla: - "Mindezt el akarta kerülni."

Jasmine: - "Számomra elkerülhetetlennek tűnt."

Lyla: - "Ettől féltem."

Antoine kocsijában

Jay: - "Végre minden kész!"

Antoine: - "Igen! Bocsi az utolsó pillanat történt meglepetésért..."

Jay: - "Nem nagy dolog... Davis nagyon belemerült ebbe a dalba..."

Antoine: - "Mint mindenbe!"

Jay: - "Igen! Szóval nem haragudhatunk rá az utolsó megbeszélésért a belvárosban..."

Antoine: - "Kösz, hogy ilyen megértő vagy."

Jay: Ma este találkozhatok a barátnőmmel, és csak ez számít! Az autó behajt a belvárosba, és meglátom Tiffanyt. ... Nincs egyedül. Egy csapat lány veszi körbe. Még ha látom is, hogy barátom hozzáállása magabiztosabb tavalyhoz képest, a körülötte lévő lányok túl agresszívak.

- "Apa, állítsd meg az autót kérlek, nem maradok sokáig."

Antoine: - "Micsoda? Úgy tervezed, hogy ilyen ruhában szállsz ki?"

Jay: - "Igen, de gyors leszek, nem okozok zavargásokat! Felteszem a napszemüvegem!"

Antoine: - "Tudod, hogy valaki úgyis felismeri Jayt... Mondd, hogy tudod?!"

Jay: Kinyitom a kocsi ajtót és Tiffany felé sétálok. 

- "Ez a cél!"

- "Igen! Tudom!"

(Ha a másik lehetőséget választod)

A csoport felé haladok, a lehető legdiszkrétebben. Vasárnap van, nincs sok ember a belvárosban. Tiffany háttal áll nekem, és a támadói a barátomra koncentrálnak, így nem látnak odasétálni. Hallom néhány másodpercig a beszélgetésüket.

Gonosz lány n°1: - "Elegünk van a 'Stréber hercegnőhöz' való hozzáállásodból az iskolában!"

Gonosz lány n°2: - "Most nincsenek itt a tanárok, akik bolondulnak érted és megvédenének!"

Tiffany: - "Tudom, hogy védjem meg magam!"

Gonosz lány n°2: - "Persze... persze... Mit képzelsz ki vagy? Mintha tizenkét éves lennél!"

Gonosz lány n°3: - "Ja! A Jay pólóddal!"

Jay: Mindhárman nevetnek. 

Gonosz lány n°1: - "Rendben van, mindenki tudja, hogy a rajongója vagy! Nem gondolod, hogy ezt elég világosan megfogalmaztad?"

Tiffany: - "Nem! És mellesleg... Azt csinálok, amit akarok... Nem értem, hogy ennek mi köze hozzátok."

Jay: Tényleg úgy tűnik, mint egy beszélgetés gyerekek között... 

Tiffany: - "Nincs más dolgotok, mint jöttök és zaklattok engem, még iskolán kívül is a gyerekes megjegyzéseitekkel?"

Jay: Szerencsére Tiffany emeli a lécet. 

Gonosz lány n°1: - "Hahaha! Fogd be!"

Tiffany: - "Micsoda visszavágás... Látom, nincs több érdekes mondanivalód nekem, úgyhogy megyek, ha nem baj."

Jay: Tiffany elindul, de az egyik lány visszatartja. 

Gonosz lány n°2: - "Hé kölyök! Mit gondolsz hova mész?! Hozzád beszélünk!"

Gonosz lány n°3: - "Azért, mert randija van Jay-jel..."

Jay: Nevetésben törnek ki...  Ez a legszebb átmenet, amit valaha adtam, és mindent beleadok. Negyed másodpercig koncentrálok, hogy biztosan megváltoztassam a hangomat és a hozzáállásomat, hogy tutira megszabaduljak Henri utolsó nyomaitól. Odaérek, ahol Tiffany áll, és leveszem a napszemüvegem.

- A vállára teszem a karom.

- Melléállok. 

(Ha a másik lehetőséget választod)

- "Voltaképpen, igen! Nem igaz, Tiffany?!"

Tiffany feludrik és elfordítja a fejét. 

- "Hahaha!" 

Hátralépek, és ésszerű távolságot tartok kettőnk közt.

- "Bocsánat! Azt hiszem megijesztettelek!"

Hatalmas, tágra nyílt szemekkel néz rám. 

Tiffany: - "J... Jay...?!"

Jay: - "Ki más?!" 

A lányokra nézek előttünk, a döbbent arcuk nagy elégedettséggel tölt el.

- "Hé! Úgy tűnik, a barátommal, Tiffanyval, rólam beszéltetek? Vagy talán... rosszul hallottam."

Megvakarom a főlem és rájuk mosolygok, várva a válaszukat. 

Gonosz lány n°1: - "Mi... én... ez nem... hát..."

Jay: - "Hmm... igen?"

Egyiküknek sem sikerül összefüggő mondatot megfogalmaznia. Végül Tiffany felé fordulok és a vállára teszem a kezem. 

- "Köszönöm a támogatásodat, Tiffany. Tudd, hogy minden üzeneted egyenesen a szívemhez szól! Mostanában nem volt időm válaszolni! Szóval ki akartam használni ezt a pillanatot! Minden nagyon jól ment és kész a dal! Ahaa!"

A hüvelykujjamat mutatom felé a győzelem jeleként. Felragyog az arca. Kezdi megérteni, hogy valóban érdekel minden üzenete és megjegyzése.

Tiffany: - "Ó... Igen!!! Igen! Ez állati!!! Máris kész?!!! Gyorsan megcsináltátok!"

Jay: - "Ha egyszer elindul... tudod... Gyorsan megy, az biztos!"

Tiffany: - "Olyan boldog vagyok!"

Gonosz lány n°2: - "J... Jay! Én is hatalmas rajongód vagyok! Imádom a dalaidat!"

Jay: Tessék...

- "Ó...!"

Gonosz lány n°3: - "Igen! Én is!!!"

Jay: - "Ó?"

- "Azt hittem, nem szeretitek a dalaimat! Biztos tévedtem!"

- "Tiffany, soha nem mondtad nekem, hogy a barátaid is rajongók!"

(Ha a másik lehetőséget választod)

- "Megnyugodtam!"

Mosolyogva néz rám. 

Tiffany: - "Nagyon jól tudod, hogy mindenki imád, Jay!"

Jay: - "Hahaha!"

Szomorú arcot tettetek. 

- "Tudom, hogy a zeném nem tetszik mindenkinek, és ez így van rendjén, de... néha sokan szeretik kritizálni a munkámat, vagy lekicsinyelni, mert ez a 'trendi'!"

Tiffany: - "Teljesen megértem ezt... Ezek az emberek anélkül kritizálnak, hogy ismernének, vagy ami még rosszabb, nem vallják be, hogy tetszik nekik, amit csinálsz...!"

Jay: Megdörzsölöm az államat. 

- "Nem tudják, miről maradnak le!"

Rá kacsintok. 

Tiffany: - "Hahaha!" 

Jay: - "Mennem kell! Később találkozunk, Miss!" 

Kezet csókoltam neki. 

- "Viszlát, hölgyek."

A tekintetem határozott, szinte fenyegető. Az üzenet a következő: 'Senki ne nyúljon a barátomhoz'. 

Antoine kocsijában

Jay: Besietek a kocsiba és apám azonnal elhajt. Senki nem ismert fel. Nem hiszem, hogy Tiffany felismerte Henrit. 

Antoine: - "És... nos... mi volt ez az egész?"

Jay: - "Egy barát. A lányok az osztályában mindig zaklatják. Túl régóta tart. Néha én vagyok a kedvenc tárgya a zaklatásuknak." 

Antoine: - "Szóval... ha jól értem... Tavaly hónapokba telt, mire létrejött a kapcsolatod Lylával, mert attól féltél, hogy lelepleznek… most pedig… vállalod a kockázatot, 

hogy felismernek a belvárosban, így öltözködve egy ismerősödért, egy csomó gonosz lány miatt??? Hahaha! Mi történt a fiammal? Hozd vissza!" 

Jay: Apára mosolygok. 

- "Mondjuk azt, hogy kicsit nyitottabb vagyok ebben a témában..."

Antoine: - "Azt látom..."

Jay: 

- "A legnehezebb az volt, hogy belevágjunk..."

- "Amikor egy jó ügy érdekében..."

(Ha a másik lehetőséget választod)

- "Ha egy bajba jutott barátommal szembesülök, éber leszek! Valaki biztos kiakadt rajtam... Most, hogy Lylával vagyok, és ő tudja, ki vagyok... nincs olyan nap, hogy ne kérdezném meg magamtól, miért vártam olyan sokáig!..."

Antoine: - "Értem. Igaz, hogy eltartott egy ideig, de csak az számít, hogy végre túlléptél ezen!"

Jay: - "Igen!"

Lyla és Jasmine lakása

Lyla: - "Így vágom ezt a dolgot?"

Jasmine: - "Ez a dolog, egy édesburgonya!"

Lyla: - "Király!" 

Jasmine-nel több mint fél órája főzünk együtt. Olyan sokat tanulok tőle! Még jól is szórakozom... mert szeretek enni!

- "Ez Henri!" 

A bejárati ajtóhoz rohanok, az édesburgonya még mindig a kezemben van, kinyitom az ajtót, és amikor meglátom Henrit, a karjaiba ugrok. 

- "Henriiiii!"

Henri: - "Jó estét, szépség..."

Lyla: Szorosan magához húz, alig tudok mozogni. A zöldséget a konyhában kellett volna hagynom... Megszorítom, ahogy csak tudom.

- "Hiányoztál..."

Henri: - "Te is..."

Jasmine: - "Szia Henri!"

Henri: - "Szia Jasmine! Ahh! Nagyon jó illat van itt. Éhezem! Apa beiktatott még egy találkozót Davisszel ma délután... Kimerült vagyok!"

Jasmine: - "Mikor hallhatjuk a dalt?"

Henri: - "Amikor csak szeretnétek!"

Jasmine: - "Yaaaay!" 

Henri: - "Voltaképpen... Láttam Tiffanyt a belvárosban."

Lyla: - Ó?"

Henri: - "Hát... mit mondhatnék... nem 'én'... hanem inkább Jay..."

Jasmine: - "MICSODA?"

Lyla: Henri mesélt a megjelenéséről a lányokkal, akik zaklatják Tiffanyt. 

- "Aztaaaa... Biztos vagy benne, hogy nem ismertek fel?"

Henri: - "Hát... nem hiszem. Hétfőn megtudjuk, mond-e valamit rólam..."

Lyla: - "Igen... Remélem, a beavatkozásod el fogja hallgattatni azokat a lányokat."

Jasmine: - "Én is remélem... tényleg megszakad a szívem, amikor hallom a Tiffany problémáiról szóló történeteidet."

Henri: - "Én is. Ezért nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget."

Lyla: - "Awww...!!! Ez annyira cuuukiii!"

Henri: - "Hahaha! Megtettem, amit tudtam! Be kell vallanom, hogy felelősnek éreztem magam... Azok a lányok gyakran használták fel Jay-t, hogy megsértsék. Ez nem mehetett így tovább."

Lyla: Bólintok. 

Jasmine: - "Ez nagyon nemes tőled, Henri."

Lyla: Hárman fejeztük be a vacsora főzést. Miután eltüntettük a vacsorát, Henri feláll.

Henri: - "Akarjátok hallani az új dalunkat?"

Jasmine: - "Igeeen!"

Lyla: Fura hallani azt a szót, hogy a 'mi' dalunk... De amúgy is izgatott vagyok!

- "Igeen! Gyerünk!!!"

Rádugja a telefonját a hangszóróinkra, végre meghallom ezt a híres dalt. Elkezdődik a zene, ez gyönyörű...

Még mindig lenyűgözött a tudat, hogy ő az, aki mindezt komponálja... Tudom, hogy van segítsége, és hogy ez egy csapat, de mégis... ez az ő szerzeménye. Azt hiszem, soha nem fogom megszokni... ennyi tehetség egy személyben! Végre hallok egy hangot, Jayé. A ritmus elég lassú az elején... A dalszöveg angolul van természetesen. Gyorsan átveszi Sheran hangja, majd visszatér Henrié, és egyre jobban felhangzik... Aztán a hangjuk végre pompás refrénné robban.

- Henrire nézek és mosolygok, hogy tudja, imádom.

- Nem titkolom meglepetésemet.

Tagadhatatlan... Sherannak csodálatos hangja van, és tökéletesen beleolvad szerelmemébe. Igaz, hogy az enyémmel... még csak összehasonlítani sem lehet őket! Elmagyarázta nekem, hogy a dal a szerelemről szól, de nem csak erről. Hangjuk tökéletes összhangban van, és jól kiegészítik egymást. Nem tehetek róla, de egy kis féltékenységet érzek. Érthető, hogy röpködnek a pletykák... nagyon jól megférnek egymás mellett. Elképzelem, ahogy együtt énekelnek, egymás szemébe néznek, kéz a kézben... Oké... Oké... Most magamat bántom. Elhessegetem magamtól ezeket a gonosz gondolatokat, és arra koncentrálok, ami pozitív. Mert az a munka, amit végeztek, tényleg olyan gyönyörű, és én tudom ezt értékelni. Szerintem a rajongók imádni fogják. Lágy, üde, intenzív, rockos! A dal véget ér, és kihúzza a telefonját.

Jasmine: - "Henri... Ez igazán csodálatos! Imádom!!!"

Henri: - "Tényleg?"

Jasmine: - "Igen!!! A hangotok tökéletesen passzol együtt!"

Lyla: - "Olvasol a gondolataimban... Pontosan ugyanezt gondoltam én is. Henri, ez fenséges! És ugyanakkor észbontó! Én is imádom!"

Henri: - "Ah! Olyan boldog vagyok, hogy mindketten szeretitek!"

Lyla: - "Mindannyian keményen dolgoztatok!"

Henri: - "Az egész csapatnak is nagyon tetszik... de a te véleményed is legalább annyira számít nekem!"

Jasmine: - "Ez imádnivaló, Henri..."

Lyla: Félénken mosolyog. Nagyon félt, hogy nem fog tetszeni nekünk.

- "Akkor nyugodj meg, mert nyilvánvalóan Jasmine és én imádjuk!!!"

Henri: - "Hahaha! Hát akkor megnyugodtam!" 

Lyla: Ebben a pillanatban Henri telefonja rezeg. Egy telefonhívás. Rám néz. Sheran az. A telefonra nézek, ami Henri kezében vibrál és a Sheran név jelenik meg a képernyőn. 

Henri: - "Fel kell vennem..."

Lyla:

- "Oké."

- "Biztos?"

Kimegy a folyosóra, és hallom, ahogy beszél. A hangja mélyebb, Jay-jé változott. 

Jasmine: - "Lyla? Lélegezz!"

Lyla: - "Mi?"

Jasmine: - "Lélegezz!"

Lyla: Igaz, azóta visszatartom a lélegzetem, mióta felvette a hívást. 

- "Kíváncsi vagyok, miért hívja, és ebben az esti időben..."

Jasmine megvonja a vállát, és próbálja lekicsinyíteni. Néhány perc múlva, Henri visszatér. Ez gyors volt. 

Henri: - "Bocsi... Sheran csak azt akarta mondani, hogy a környezete szereti a dalt. Izgatott volt, hogy elmondja nekem."

Lyla: - "Igen, megértem."

Egy kicsit. 

Henri: - "Most kaptam egy hosszú üzenetet Tiffanytól is!"

Lyla: - "Micsoda? Hogy érted?"

Henri: - "Igen, Jay oldalán!"

Lyla: - "Hogyan vetted észre az üzenetét a többi között?"

Henri: - "Próbálok válaszolni, ahogy jönnek. Nem válaszolok mindenkinek, mert nem tudok, de szerintem jó, hogy válaszolok... akár csak egy 'köszönömmel' is. Amit csak tudok... megteszem. Ráadásul Tiffany üzenete különösen megható és jól megírt."

Lyla: - "Te... fel tudnád olvasni nekünk? Vagy ez túl személyes...?"

Henri: - "Hahaha! Tökéletesen el tudom képzelni azt a kíváncsiságot, ami felemészt..." 

Lyla: - "Elkaptál!"

Lapozgat a telefonjában, és hangosan olvasni kezd.

Henri: - "Jó estét Jay! Nem álmodtam... Tényleg te voltál a belvárosban? Tényleg te mentettél meg azoktól a lányoktól? Tiszta szívemből köszönöm... Nincsenek szavaim, hogy elmondjam, mit érzek. Körülbelül két órája próbáltam kitalálni a tökéletes üzenetet, de semmi sem jön be...Nem tudom, hogyan fejezzem ki a hálámat! Szerintem ezek után azok a lányok már nem jönnek utánam. Az is megtisztelő, hogy emlékszel a nevemre, és még az utcán is felismertél! Ezért vagy olyan kedves és mindenki szeret téged, mert te is szeretsz minket. Alig várom, hogy hallhassam az új dalaidat. Vigyázz magadra. Minden szeretetemmel, Tiffany."

Lyla:

- "Ez... imádnivaló."

- "Wow... tényleg ő a legnagyobb rajongód!"

(Ha a másik lehetőséget választod)

- "Ez nagyon aranyos..."

Jasmine: - "Valóban..."

Lyla: Bólintok. 

Henri: - "Így van, egyetértek..."

Jasmine: - "Mindenesetre úgy tűnik, nem találta különösnek, hogy ilyen könnyen felismerted őt az utcán!"

Henri: - "Igaz, hogy impulzusból reagáltam, és vállaltam némi kockázatot..."

Lyla: - "Igen... De... ez az igazsááág hívása!"

Henri: - "Hahaha! Most már tényleg értem, miért változtam meg ennyire..." 

Lyla: Mindhárman nevetünk.

Az udvaron

Lyla: Csevegek a lányokkal, amikor látom, hogy Tiffany messziről besétál sugárzó arccal. 

Amelie: - "Ó! Úgy tűnik Tiffany nagyon nagyon boldog!"

Malicia: - "Súlyosan!"

Tiffany: - "Sziasztok lányok!"

Lyla: - "Szia Tiffany! Úgy tűnik jó napod van!"

Tiffany: - "Ó igeeeen!!!!"

Malicia: - "Most ezt hívjuk lelkesedésnek...!"

Tiffany: - "SOHA nem fogjátok kitalálni, mi történt velem tegnap!!"

Lyla: - "Nem! De tudni szeretnénk!"

Belül mosolygok. Még ha ismerem is a történetet, izgatottan várom az ő verzióját. 

Tiffany: - "Találkoztam Jay-jel!!! Az utcán!!!"

Malicia: - "Micsoda?!"

Amelie: - "Jay... Jay?! AZ a Jay?"

Tiffany: - "Igeen! De ez nem minden... ezt figyeljétek... Az osztályomból a zaklató lányok körbevettek, a belváros közepén... és abban a pillanatban, amikor megint Jay-jel csúfoltak, mondván, biztos randevúztam vele... Találd ki, ki lépett oda, és szólított a nevemen..."

Malicia: - "Nem..."

Lyla: Olyan érzés, mintha egy színdarab része lenne.

Tiffany: - "De igen..."

Amelie: - "Várj... honnan tudta, hogy te vagy az?"

Tiffany: - "Hát... Nagyon sok üzenetet küldök neki az oldalán, és mindig visszaír. Már kétszer találkoztam vele dedikálásnál. Szóval azt hiszem, mindezeknek köszönhetően felismert."

Malicia: - "Ez annyira óriási, hogy ha nem te meséled el ezt a történetet, el sem hittem volna!"

Tiffany: - "Nincs is ennél igazabb!!! Ha láttad volna az arcukat, a lányok... Nem győzték mondogatni neki neki, hogy a 'barátjuk' vagyok! Szerintem észrevette, hogy visszakoznak... Tényleg a helyükre tette őket! Olyan király volt..."

Malicia: - "Teljesen belé vagy zúgva!"

Tiffany: - "Ah... Most még nagyobb rajongó vagyok!"

Lyla: - "Hahaha!"

Tiffany: - "Tényleg tele van szeretettel..."

Lyla: A számból vette ki a szót. Még büszkébb vagyok, hogy egy ilyen csodás személy az szerelmem. 

Amelie: - "Mindezzel azt hiszem, megszabadulsz a kártevőktől!"

Tiffany: - "Remélem is... Tényleg olyan béna a sértegetésük..." 

Lyla: - "Nem meglepő."

Henriék nappalija

Clement: - "Aztaaaa! Haver, a házad elképesztő!!!"

Jasmine: - "Tényleg pazar... A házatok lenyűgöző!"

Henri: - "Hahaha! Köszönöm!"

Lyla: Ez az első alkalom, hogy Jasmine és Clement átjön Henriékhez... Általában Jasmine-ékhez vagy a lakásunkba megyünk, de kerüljük, hogy Clementékhez, Henrikéhez vagy a mi házunkba menjünk, mert ott vannak a szüleink. Ma este Antoine az új dalon dolgozik. Henri ki akarta használni azt a lehetőséget, hogy négyen egyszer összejöjjünk nála. Ugyanolyan szép házimozija van, mint bármelyik igazi színháznak. Terveink szerint tartunk egy 'pizza- és fantasztikus filmek' maratont.

Antoine: - "Jól van, gyerekek, rátok bízom a házat, ne őrüljetek meg!"

Lyla: Henri sóhajt. Antoine tudja, hogy fia soha nem csinálna semmi rosszat az otthonában. 

Antoine: - "Valójában Josh felhívott, de nem tudott elérni."

Henri: - "Ah..."

Lyla: Henri előveszi a telefonját, és zavartan néz rá. 

Henri: - "Egyetlen üzenetem sincs, vagy nem fogadott hívásom..."

Antoine: - "Hmm... Ez fura... Nos, holnap le kell mondania az angolórádat, meg akart bizonyosodni róla, hogy tudod... Mivel nem válaszoltál..."

Henri: - "Oké."

Lyla:

- "Uhh... Van angol tanárod???"

- "Milyen osztályba?"

Henri újra sóhajtott. 

Antoine: - "Természetesen! Nem maradhat ott, ahol van. Javítania kell az akcentusán."

Lyla: - "Nagyszerű akcentusa van!"

Henri nevetni kezd. 

Clement: - "Azért van, mert a te angolod elég rossz, szóval nem hallod, hogy még mindig francia akcentussal beszél! Azzal szórakoztam, hogy mondtam Jasmine-nak, hogy a szeretett Jay-ének milyen vacak francia akcentusa volt... hát... ööö... nem, nem az... hát nem igazán ezt mondtam, uh..."

Lyla: Clement hajlamos 'elfelejteni', hogy Henri Jay, és régi szokásai a felszínre törnek. Henri még jobban nevet. Ami Jasmine-t illeti, ő a szemét forgatja. 

Jasmine: - "Clement azt próbálja mondani, hogy amikor legutóbb gúnyolódni próbált a francia akcentusodon, majdnem találkozott az öklömmel."

Lyla: Mind nevetünk. 

Clement: - "Aha... ez az... valami ilyesmi. Az a lényeg, haver, hogy szörnyű akcentusod van!"

Jasmine: - "Clement!!!"

Clement: - "Mi az? Jól van! Ő a barátom!!! Ezt nevezzük KONSTRUKTÍV kritikának! Nekem köszönhetően tökéletesen tud majd énekelni!"

Henri: - "Hahaha!"

Jasmine: - "Hát persze, Clement... 'neked köszönhetően'..."

Clement: - "Ez mondtam!"

Lyla: Henri felé fordul. 

Jasmine: - "Nos, az akcentusodat mindig is elbűvölőnek találtam..."

Henri: - "Hahaha! Köszönöm, Jasmine... de Clementnek igaza van, javítanom kell, még ha a végén nem is tudom teljesen kitörölni! Valójában Josh nem tart szokásos órát. Leginkább mászkálunk, és csak angolul beszélünk. Néha elvisz az amerikai barátaihoz, hogy teljesen elmerüljek. Ez igazán nagyszerű! És jobban tanulok ilyen feltételekkel."

Antoine: - "Mindannyiótokat itt kell hagynom, rengeteg dolgot kell elintéznem! Jó szórakozást!"

Lyla: - "Szép estét, Antoine!"

Amint kiment a házból, megérkeztek a pizzák. 

Clement: - "A buli végre elkezdődhet! SZUPER éhes vagyok!"

Jasmine: - "Na, akkor mit nézzünk? Még mindig nem döntöttünk!"

Clement: - "Igen, nos, tutira nem nézzük Lyla valamelyik béna filmjét!"

Lyla:

- "Aztaaa! Nem is mondtam semmit!"

- "Hééé! A filmjeim nem 'bénák'!!!"

(Ha a másik lehetőséget választod)

Clement: - "Tisztán látom, hogy valami olyasmit javasolsz, mint: 'Szerelem első látásra egy új városban'... Nem kösz."

Lyla: - "Te tényleg egy barom vagy. Valami másra gondoltam."

Végül egy akció filmet választottunk, szuperhősökkel, de olyat, ami Jasmine-nek is tetszik. Henri letekerte a nagy vásznat, majd elindította a filmet a videóvetítőn.Mindannyian a nagy kanapékon heverünk, Jasmine és én a szerelmeink karjaiban vagyunk. Egymásra nézünk... mosolygunk a mennyországban. Nagyon boldogok vagyunk ezekben a pillanatokban. Az este egy pattogatottkukorica csatával végződött. 

Henri szobájában

Henri: - "Lyla... Ideje felkelni..."

Lyla: - "Hmmm... Máris...?"

Henri: - "Ó igen! Ha akarod, hagylak aludni, és egyedül mehetsz az iskolába... Be kell mennem az egyetemre!"

Lyla: - "Nem mernéd?!"

Henri: - "Hahaha! Természetesen nem!"

Lyla: Csókot nyom az arcomra.

Henri: - "Apám már ébren van, úgyhogy látni fogod."

Lyla: - "Ah... Oké!"

Henri: - "Mellesleg tudott jegyet szerezni nekünk, hogy elmenjünk a kedvenc csellistám fellépésére. Szeretnél eljönni velem? Szeretném bemutatni neked azt a zenészt, aki annyira inspirált az évek során..."

Lyla: - "Ó!!! Igeeen! Szeretnék!"

Henri: - "Ezt örömmel hallom. A neve, Ebrahim Yoak. Híresség a klasszikus zene világában. Ezúttal... előre terveztem. Küldtünk egy üzenetet, hogy Jay szeretné látni őt a műsora végén. És mivel ő elfogadta a találkozót, nem kell ezegyszer megvesztegetned a biztonsági őrt!"

Lyla: - "Hahaha! Milyen kár, nagyon kezdtem megkedvelni! Nagyon kezdtünk kijönni, ő és én!"

Henri: - "Pontosan... Azt hiszem, mostanában túl közel kerültetek egymáshoz..."

Lyla:

- "Féltékeny az úr...?"

- "Ezt azért mondod, mert bemutattam a szüleimnek?"

Henri: - "Hmm... Talán..."

Lyla: - "Imádom, amikor egy kicsit jobban bevezetsz az univerzumodba..."

Henri: - "Én is imádom. Remélem tetszeni fog!"

Lyla: - "Nem kételkedem!"

Henriék nappalija

Lyla: Lesétálok Henriék nappalijába, és ott találom őt az apjával, az asztalnál ülve enni és a teáját inni.

Henri: - "Csináltam neked forrócsokit!"

Lyla: - "Köszönöm!"

Antoine: - "Jó reggelt, Lyla! Nagyon örülök, hogy veled reggelizhetek... ez az első alkalom!"

Lyla: - "Kösz! De... nem hallottalak tegnap este megjönni..."

Antoine: - "Ez azért van, mert három körül értem vissza. Valószínűleg úgy aludtatok, mint a bunda!" 

Lyla: - "Ó... Az lehetséges..."

Antoine: - "Henri mondta, hogy neked és Jasmine-nek nagyon tetszett a dal!"

Lyla: - "Ó igen!"

Megosztottam az érzéseimet és a véleményemet vele. Úgy tűnik, elégedett és megnyugodott.

Antoine: - "Rengeteg munka volt, de megérte az eredményekért."

Lyla: A fia felé fordul, úgy tűnik munkáról fognak beszélni...

Antoine: - "Henri, befejeztem az új táncosok kiválasztását, akik csatlakoznak a csapathoz, jövő héten, pénteken találkozhatsz velük a nap végén."

Henri: - "Oké, nagyszerű!"

Antoine: - "A fotózást Sherannal szombat reggelre tervezik."

Henri: - "Oké."

Antoine: - "Szombat délután próba a táncosokkal. És vasárnap reggel van egy találkozód a 'Star Mode' magazinnal, interjú és fotózás."

Henri: - "Oké!"

Lyla:

- "Hűha... Emlékezni fogsz mindenre?"

- "Hűha! Micsoda menetrend!"

Henri: - "Hahaha! Nem... Apám automatikusan frissíti a naptáram, és minden azonnal feltöltődik a telefonomra."

Lyla: - "Tényleg elfoglalt vagy..."

Antoine: - "Hahaha! Úgy érted, a fiam lusta!" 

Lyla: - "Hogy érted?"

Antoine: - "Egy olyan hírességnek, mint ő, még elfoglaltabbnak kellene lennie... Ezer darabra osztottam magam, hogy az uraságnak legyen minimális szabadideje és ideje a tanulásra... Sokkal többet tehetne, de ez még nem történik meg."

Lyla: - "Ó... oké... Uh hát... Köszönöm, Antoine, hogy keményen dolgozol azért, hogy a szerelmem egyesíteni tudja az egész életét!"

Antoine: - "Hahaha! Köszönöm, kedvesem!"

Lyla és Jasmine lakása

Lyla: A kanapén fekve a hordozható játékkonzolomon játszom, míg Jasmine a vázlatain dolgozik. A dohányzóasztalt a rajzai, rengeteg papír, ceruza és mindenféle jelölő temetik be. A délutánunkat ilyen egyszerűen töltjük. Henrinek itt kellene töltenie az estét. Felajánlotta, hogy hoz sushit, és ez a hír nagyon boldoggá tett minket! Clement nem tudott átjönni, az apjánál van... Felállok és ajtót nyitok Henrinek. 

Henri: - "Szia!"

Lyla: Megcsókol és bejön a nappaliba. Jasmine annyira koncentrál, hogy szinte meg se hallja, hogy belép. 

- "Ne is próbálkozz... Órák óta így van."

Fülhallgatóval a fülében, még mindig nem reagált Henri jelenlétére.

Henri: - "Uhh... De... Az én vagyok...?!"

Lyla: Az asztalhoz sétál és ujjával egy rajzra mutat, ami kilóg a füzetkupac alól. Azonban nem mer hozzányúlni.

- "Ó... valóban... nagyon hasonlít rád."

- "Biztos vagy ebben?! Képzelsz dolgokat..."

Jasmine észreveszi, hogy a közelében állunk, és végül felnéz. 

Jasmine: - "Henri!!! Nem hallottalak bejönni!"

Henri: - "Ne aggódj! Elmélyültnek tűntél a munkádban... Hoztam vacsit!"

Jasmine: - "Nyammmi! Észre sem vettem, de... éhes vagyok!"

Lyla: - "Én is!"

Jasmine: - "Gyorsan eltakarítom a cuccaimat."

Henri: - "Segítek..."

Jasmine: - "Köszi!"

Lyla: Kihasználja az alkalmat, hogy felemelje a füzeteket, és megtalálja a híres rajzot, amely felkeltette a figyelmét. Mielőtt megragadhatná, Jasmine fénysebességgel reagál, és a papír felé mozdul. 

Jasmine: - "Ó hé! Azt majd én elteszem!!! Hahaha..."

Henri: - "... Uh... Jasmine... Az én vagyok? Jay az?"

Jasmine: - "Umm...? Micsoda? Ahhh! Uhh..."

Lyla: Jasmine elpirul és nem tudja mit mondjon. Nagyon összezavarodik, de aztán magától megnyugszik. 

Jasmine: - "Aha... Nagyon könnyen lehet, hogy te vagy..."

Lyla: Zavartól vörös arccal néz fel ránk. 

Henri: - "Ez lenyűgöző..."

Lyla: A barátnőm szeme felragyog, ahogy újra felnéz. 

Jasmine: - "Úgy gondolod?!"

Henri: - "Van saját stylistom, aki nagyon jó munkát végez. De be kell vallanom, hogy ezek a vázlatok igazán csábítóak..."

Lyla:

- "Szuper eredeti!"

- "Igaz, fantasztikusak! Totál el tudom képzelni, hogy ezeket viseled!"

Henri: - "Aha. Én is, könnyen el tudom képzelni magam ezekben a ruhákban. És nem kellett újra és újra végigmennem a csínján-bínján, amit akartam... Anélkül, hogy megkérdezted volna, pontosan lerajzoltad, amit a színpadra szerettem volna." 

Jasmine: - "... Hízelgő..."

Henri: - "Teljesen komolyan mondom. Megmutathatom ezeket a vázlatokat az apámnak?"

Jasmine: - "Ó! Természetesen!!!"

Henri: - "Köszönöm... Mindezt nagyon komolyan veszem."

Jasmine: - "... tényleg komolyan?"

Lyla: Henri bólint. 

Henri: - "Tényleg komolyan."

Lyla: A barátnőm meglepetten a székre rogy, a kezei az arcán... 

Jasmine: - "Azt mondod nekem... hogy... hogy..."

Henri: - "Hogy szívesen viselném valamelyik alkotásodat a következő turném során. Igen, azt mondom."

Jasmine: - "A MINDENIT!"

A városban

Henri: Alig várom, hogy vége legyen a hétnek. Ez az új dal nagyon sok időmet és energiámat veszi el... csodát tesz velem az, hogy kilépek a házból. Két óra múlva van egy találkozom a táncstúdióban. Apa be fog mutatni az új táncosoknak. Kihasználom ezt a szünetet, hogy levegőhöz jussak a belvárosban. Még ha tél közepe is van, nincs túl hideg. Végre tudok egy kicsit lélegezni.

Tommy: - "Uhh... elnézést... Jay...?"

Henri: Összerezzenek és gyorsan megfordulok.

- "Micsoda...?!"

Szemtől szembe vagyok Tommyval.

- "Tommy?!"

Tommy: - "Bocs haver... Nem tudom mi a neved közönséges halandóként... Arra gondoltam, hogy 'Clark Kentnek' hívlak, de beijedtem..."

Henri: Ami őt illeti, nem zavartatja magát egy 'álruha' miatt.

Tommy: - "Ne aggódj, senki nem hallott... Tudom, hogy legyek diszkrét."

Henri: - "Szia Tommy. Nem tudtam, hogy a városban vagy..."

Tommy: - "Nem élek itt, de a családom és a barátaim itt vannak. Szóval néha eljövök ide eltölteni egy kis időt. És főleg szeretek sétálni a belvárosban, szép..." 

Henri: - "Pont ugyanerre gondoltam..."

Tommy: - "Van kedved lógni egy kicsit? Meghívlak egy italra!"

Henri: 

- "... Persze, miért ne!"

- "... Nem tudom... ez..."

- "Mit gondolsz erről a kis kávézóról? Gyakran jövök ide."

Tommy: - "Követlek!"

Henri: A kávézó felé sétálunk. 

???: - "Elnézést..."

Henri: Egy gyönyörű fiatal nő felé fordulunk.

Fiatal rajongó: - "Készíthetek egy képet veled, kérlek?"

Henri: Újra összerezzenek.

Tommy: - "Nyugi, haver... Tessék, csinálnál egy képet, kérlek?"

Henri: Valóban, a fiatal rajongó hozz beszélt, és teljesen figyelmen kívül hagyott engem. 

- "Uhh..."

Ez az első alkalom, hogy nekem kell képet csinálnom valaki másnak. A lány Tommyhoz simul, az egyik legnagyobb mosolyát villantva rám, én pedig lefotózom a telefonjával.

Fiatal rajongó: - "Köszönöm! Imádom a Misteriat! Tommy... te vagy a példaképem!!! Szeretlek!"

Tommy: - "Hahaha! Ez király! Jó hallani!!! Gyere el a turnéra!"

Fiatal rajongó: - "Oké!!! Szia!"

Henri: A lány elmegy és nézzük, ahogy elsétál.

Tommy: - "Elég dögös... Nem gondolod?"

Henri: - "Umm... De..."

Tommy: - "Aha... Téged tényleg nem érdekel... Hahaha! Tényleg bele vagy zúgva abba a lányba!"

Henri: Lylaról beszél. Felragyog az arcom. 

- "Úgy tűnik!"

A kávézóban

Tommy: - "Ez a hely király, még sosem voltam itt korábban!"

Lyla: - "Ó!!!"

Tommy: - "Hé! Hát... néz ki van itt!"

Lyla: - "Tommy?! De... mit... csináltok ti ketten?"

Tommy: - "Nos, kiderült, hogy belefutottam... 'Clark Kentbe'... a belvárosba! Egyedül sétált, zaklatottnak látszott... ezért meghívtam, hogy igyon velem egyet."

Henri: - "Henri. A nevem Henri."

Tommy: - "Azt hittem sosem árulod el!"

Henri: - "Hahaha!"

- "Szerettem volna titokban tartani..."

- "Sosem kérdezted..."

Kinyújtja felém a kezét. 

Tommy: - "Örvendek, Henri! ... Thomas vagyok!"

Lyla: - "Nagyon aranyosak vagytok... de... szeretném felvenni a rendeléseteket!"

Henri: Tommy egy sört rendel és én is. Lyla elmegy, visszatér az italainkkal, és ugyanolyan gyorsan eltűnik.

- "Gyakran sétálsz az utcán?"

Tommy: - "Megtörténik néha... De én nem vagyok Jay. Nem vonzok őrült tömegeket. És te? Felismer bárki?"

Henri: - "Soha. Te vagy az első..."

Tommy: - "Aztaaa! Tényleg?! Várj, azt akarod mondani, hogy az életedben senki sem jött rá, hogy te vagy Jay?"

Henri: A fejemet rázom. 

Tommy: - "Csak megváltoztatod a sílusodat, ez elég... tényleg?"

Henri: - "Tényleg. Remélem ez így is marad. Kicsit megváltoztattam a stílusomat, szóval..."

Tommy: - "Ne aggódj... Láttad, hogy az a lány kint sem jött rá..."

Henri: - "Egyértelműen azért, mert a te rajongód volt és nem az enyém..."

Tommy: - "Igaz. De... Veled, akár rajongók vagyunk, akár nem, tudjuk, ki az a Jay. Nem vagyok olyan híres, mint te."

Henri: - "Egy kicsit kemény vagy magadhoz... nem...?"

Tommy: - "Nem. Realista. Nekem így tetszik! Nekem megfelel. Az én stílusom teljesen alábecsült a tiédhez képest. Inkább észrevétlen maradok. És úgy tűnik, ha egyszer leveszed az összes felszerelésedet, szinte láthatatlan vagy."

Henri: - "Ez volt a terv..."

Tommy: - "De meglep, hogy azok, akiket rendszeresen látsz, nem vették észre a kapcsolatot."

Henri: - "Valójában az én személyiségem teljesen ellentétes Jay-ével."

Tommy: - "Erre kezdek rájönni! Számomra a kontextus segített rájönni. Akkoriban pontosan ugyanúgy reagáltál ezzel a lánnyal kapcsolatban, mint amikor először találkoztunk. Mivel ez a valami megragadt bennem... Nem gyakran hívjuk meg a rajongókat az öltözőinkbe! Szóval jól emlékszem rád. A parancs a feljebbvalóktól érkezett, lehetetlen 'nemet' mondani!"

Henri: - "Hahaha!"

- "Sajnálom, hogy rád kényszerítették..."

- "Senki sem tagadhat meg apámtól semmit, ha egyszer belekeveredett."

(Ha a másik lehetőséget választod)

Tommy: - "Akkor tőle jött az utasítás?"

Henri: - "Pontosan. Le akartam nyűgözni Lylat... Elmondtam neki ezt a kérést. Bocsi..."

Tommy: - "Nem, ne aggódj! Király volt! Nem sűrűn történik meg."

Henri: Elfordítja a fejét, és Lylát bámulja, aki éppen a többi vendégnek segít. 

Tommy: - "És ő? Felismert téged? Mivel ő a barátnőd..."

Henri: Sóhajtok. A tavalyi fiaskó fájdalmas emlékei elevenednek fel bennem. 

- "Rájött, amikor Jay-ként látott és beszéltem vele."

Tommy: - "Hmm... hogy érted?"

Henri: Tényleg rá fog venni arra, hogy mindent elmondjak neki...?

Tommy: - "Úgy érzem ez szaftos lesz."

Henri: - "..."

Tommy: - "Úgy érzem, akár bunkó is lehettél!"

Henri: - "..."

Tommy: - "Hahaha! Biztos vagyok benne, hogy próbáltál flörtölni vele!" 

Henri: Elfehéredik az arcom. Ami Tommyt illeti, annyira nevet, hogy összeszorítja a gyomrát. 

Tommy: - "HAHAHAHAHA!!!"

Henri: - "..."

Tommy: - "Biztos elkeseredetten akartál eljutni odáig..."

Henri: - "Nem tudom, hogy elkeseredés volt-e... Kétségkívül sok volt a hiba."

Tommy: - "Aha, az is. Nos, látva titeket, úgy tűnik, minden jobbra fordult!"

Henri: Lyla távolról gyengéden néz rám, és nem szakítom meg a szemkontaktust.

- "Aha. Sokat ad hozzá az életemhez..."

Tommy: - "Ahh... Szerelem..."

Henri: - "Neked nincs senkid?"

Tommy: - "Nincs!!! Fogalmam sincs hogy csinálod egyébként! Mert én személy szerint már azt sem tudom, kire nézzek! Mindezek a nők... mindegyik olyan szép és ragyogó, mint a következő... akik nem szűnnek meg rád vetni magukat... Hogyan állsz ellen nekik?!"

Henri: - "Hahaha! Azt mondom magamnak, hogy nem 'engem' akarnak..."

Tommy: - "Ahhh! De nem igazán számít, ha nem 'téged' akarnak, téged ez nem igazán érdekel, igaz??!!"

Henri: - "Hahaha!"

- "Érdekel. Nekem ez a fontos..."

- "Nem vagyok olyan, mint te..."

Tommy: - "Csodállak."

Henri: Tommy ismét elkomolyodik.

Tommy: - "Te egy jó srác vagy... 'Henri'!"

Henri: - "Kösz... 'Thomas'!"

Tommy: - "Nem gyakran találkozom olyan emberekkel, akiknek olyan értékei vannak, mint neked! Sokan kihasználják a híresség helyzetét, és azt csinálnak, amit akarnak. Ami engem illet, sok ajtót nyit meg előttem, de igyekszem a földön maradni."

Henri: Lyla végre lassan odajön az asztalunkhoz. 

Lyla: - "Minden rendben va, srácok?"

Henri: - "Kösz... Minden tökéletes!"

Ránézek. Mosolyog.

Lyla: - "Furcsa titeket itt látni... mint két régi barát..."

Tommy: - "Remélem így alakul!"

Henri: Megissza a sörét, és visszateszi az asztalra.

Tommy: - "Na, szerelmesek... Itt hagylak titeket. Henri, örülök, hogy találkoztunk. Remélem még összefutunk."

Henri: - "Én is örültem."

Ránéz a telefonomra az asztalon. 

Tommy: - "Szabad?"

Henri: - "Igen."

Feloldom és odaadom neki. Látom, hogy beíre gy számot és a nevét a kapcsolatokhoz. 

Tommy: - "Tessék. Most már barátok vagyunk! Csáó!"

Henri: Visszaadta atelefonomat és elment. 

Lyla: - "Azta..."

Henri: - "Ahogy mondtad. Nekem is indulnom kell, apám vár rám."

Arcon csókolom. 

- "Meg kell néznünk a naptáramat, hogy találhassunk egy időpontot a találkozásra."

- "Holnap találkozunk...?"

Lyla: - "Biztosan..."

A tánc stúdióban

Jay: Beérek a táncstúdióba, és még mindig a Tommyval töltött időmön gondolkodom a kávézóban. Milyen boldog meglepetés, hogy összefutottam vele a belváros közepén... Szerintem nagyon jól kijöhetnénk. Nagyon különböző emberek vagyunk, de jó a kémiánk. Amikor vele voltam, nem vettem észre, hogy telik az idő... szinte alig volt időm átöltözni. Majdnem elkéstem.

Antoine: - "Jay! Itt vagy! Végre!"

Jay: - "Szia!"

A tánccsoportom eloszlik előttem, és kórusban köszöntenek.

Antoine: - "Hadd mutassam be két újoncunkat, és tudassam veled, hogy jól beilleszkednek."

Jay: Mindenki egyetértően bólint apámmal. A csoport szétválik, hogy helyet adjanak a két új táncosnak, hogy bemutatkozhassanak.

Antoine: - "Jay, ő itt Hassen és Samya!"

Jay: - "Micsoda..."

Lélegezz Henri... Lélegezz... Mindent megteszek, hogy elrejtsem meglepett reakciómat, és továbbra is úgy viselkedjek, mint Jay. Rájuk mosolygok, mintha mi sem történt volna. Nincs okuk arra, hogy felismerjenek. Samyát nagyon ritkán látom, szerintem még nem is beszéltünk egymással... Ami Hassent illeti, nem voltunk elég régóta egymás közelében... Samya jön oda hozzám először, és kinyújtja a kezét.

Samya: - "Szia Jay! Megtisztelő, hogy csatlakozhatok a csapatodhoz!"

Jay: - "Szia Samya! Örvendek a találkozásnak!"

Hassen következik, hunyorítja a szemét. Kinyújtom a jezem, hogy köszöntsem és pár másodperces habozás után úgy döntött, elfogadja.

Hassen: - "Helló... 'Jay'..."

Jay: Hassen kiejti a nevem minden betűjét... anélkül, hogy megszakítaná a szemkontaktust.

- "Hmm!"

A szavak a torkomon akadnak. 

- "... Uhh... Helló 'Hassen'!"

- "Szia Hassen! Örülök, hogy megismerhetlek!"

Szemei ​​világító reteszeket vetnek rám a réseken keresztül, amivé a szemeivé váltak. Ezzel diszkrét bökést kapott a bordáira az unokatestvérétől. Megszakítja a szemkontaktust, de nem tehet róla, hogy továbbra is rám néz.

Michael a koreográfus: - "Rendben gyerekek, a bemutatkozásnak vége! Ideje elkezdeni! Kezdjünk el bemelegíteni!"

Jay: A két óra tánc naaaagyon lassan telik el. Hassen és Samya azonban nagyon jól táncolnak. Nem hibáztak, jól beilleszkedtek a csapatba. Tehetségük, kedvességük segítette a beilleszkedésüket.

Jay: - "Ez nagyszerű volt! Köszönöm mindenkinek! Jól nyomtátok!"

Mindannyian elbúcsúzunk egymástól, és mindenki az öltözők felé veszi az irányt. Én vagyok az utolsó a teremben apával, mint általában. Összeszedem a cuccaimat, amíg ő Michaellel beszélget. 

Hassen: - "Jay?"

Jay: Gyorsan felállok és Hassen hangja felé fordulok. 

- "Hassen! Te és Samya nagyon királyak voltatok ma este! Szuper boldog vagyok, hogy mindketten csatalakoztatok a csapathoz! Mit tehetek érted?"

Hassen: - "..."

Jay: Megint rám hunyorítja a szemét. Úgy érzem... ez nem megy jól nekem. Henri, elkaptak.

Hassen: - "Én is örülök, hogy a csapatban lehetek... 'Jay'..."

Jay: - "..."

Egyikünk sem néz félre. Valaki normális megkérdezné: 'Valami baj van?' De nem merem feltenni a kérdést, rettegek a válaszától. 

- "Hát... Jó éjt!"

Hassen: - "..."

Jay: Rám mosolyog. És azt kell mondanom, hogy EGYÁLTALÁN nem tetszik ez a mosolyt.

Hassen: - "Amúgy hogy van Lyla?"

Jay: Basszus. 

- "Lyla?"

- "Ki?"

Játszom a hülyét... Ezúttal nem Tommyval... hanem Hassennel van dolgom. Ő már a harmadik személy, Lylat is beleértve, aki azonnal felismert, amikor meglátott. Tudom, hogy szinte lehetetlen felismerni Jayt, amikor én vagyok Henri... de felismerni Henrit, amíg Jay vagyok, ha valaki ismer egy kicsit... úgy tűnik... bizonyos embereknek sokkal 'könnyebb'.

Hassen: - "... Eléggé nyilvánvaló, ha már előtted állunk."

Jay: - "Uhh...?"

Odajön hozzám, és behatol a személyes terembe. Erről Lyla jut eszembe tavalyról, amikor először állt Jay előtt.

Hassen: - "Azok a kontaklencsék... hmmm... Nem rossz..."

Jay: Sóhajtok és folytatom a dolgaim elpakolását, úgy teszek, mintha nem érteném miről beszél. 

- "Figyelj... nem tudom miféle játékot játszol."

Hassen: - "Tényleg azt akarod, hogy elmagyarázzam neked?"

Antoine: - "Hé! Jay!"

Jay: Apa felé fordulok. Megmentett. 

Antoine: - "Hamarosan szükségem lesz Lyla segítségére, mert CHarlotte nem igazán elérhető..."

Jay: Vagy nem.

Antoine: - "Már bejelentkeztem nála, többek között segíteni fog nekem megszervezni a próbák beosztását mindenkivel, egyéb dolgok mellett. Remélem minden működik neked!"

Jay: - "..."

Antoine: - "Ah..."

Jay: Apám érzi a kényelmetlenségem. Hassen egy centit sem mozdult, és élvezi a győzelmét. Végül felnézek rá. Felvonja a szemöldökét, arcán önelégült mosoly.

Antoine: - "Ó! Hassen! Látom, kezded megismerni Jayt! Szerintem nagyon szerette az előadásodat, majdnem annyira, mint én! Igaz Jay?"

Jay:

- "Nem igazán vettem észre, nagyon a koreográfiára koncentráltam."

- "Igen, ez igaz."

Hassen: - "Igen. Én... 'ismerkedem' 'Jay'-jel, uram."

Antoine: - "Hmm..."

Hassen: - "Viszlát!"

Jay: A Joker mosoly még mindig ott az arcán, amikor elhagyja a stúdiót. 

Antoine: - "Mi volt... 'ez'?"

Jay: Ugyanazt a hangszínt használja, mint Hassen, amikor kiejtette a nevemet. Sóhajtok. 

- "Tudja, hogy én vagyok Henri."

Antoine: - "Hogy? Ismered őt?"

Jay: - "Ettől féltem... Lylával akart randevúzni a középiskolában."

Antoine: - "Basszus."

Jay: - "Pontosan..."

Antoine: - "Akárhogy is... titoktartási szerződést írt alá... nincs mitől félni."

Jay: - "Nem aggódom emiatt. Hassen a szabályok szerint játszik. Csak szórakoztatja a tény, hogy kitalálta ki vagyok."

Antoine: - "Akkor maradhat a csapatban?"

Jay: - "Igen. Meglátjuk mi lesz!"

A táncstúdió előtt

Hassen: Kilépek a táncstúdióból, és mélyet szívok a fagyos levegőből.

Samya: - "Ah! Végre! Mit csináltál?"

Hassen: - "Valójában semmit... Csak megragadtam az alkalmat, hogy... 'beszéljek' egy kicsit Jay-jel."

Samya: - "Azta! Felfogod... hogy Jay táncosai vagyunk! JAYÉ!!! Még mindig nem hiszem el..."

Hassen: - "Aha... az igaz... 'Jayé'..."

Samya: - "Valami baj van, Hassen...?"

Hassen: - "Huh? Mi? Bocsi... Valami másra gondoltam..."

Samya: - "Azt látom... én is a felelgekben vagyok. Ez az első igazi táncszerződésünk... Még mindig nem fogtam fel."

Hassen: - "Úgy tűnik, tényleg tehetségesnek kell lennünk!"

Samya: - "Hahaha! Szerintem inkább az, hogy ezen a meghallgatáson nekünk is nagy szerencsénk volt!"

Hassen: - "Aha..."

Samya: - "Akárhogy is, Jay nagyon kedves... és megközelíthető. Úgy tűnik, mindenki imádja őt!"

Hassen: - "Aha... annak tűnt."

Samya: - "Én képzelek dolgokat, vagy gyanakszol?!"

Hassen: - "Micsoda? Én?! Neeem! Csak el vagyok foglalva... Bocsi..."

Samya: - "Oké... Oké... Akkor békén hagylak."

Hassen: Az unokahúgomra mosolygok. Mint mindig, egyből megértjük egymást. 

- "Ne aggódj, tényleg minden állati."

- Mondd el neki mit gondolsz.

- Hagyd.

- "Csak egy kicsit... Lyla-ra gondoltam."

Samya: - "Ó... Azt hittem már tovább léptél..."

Hassen: Az arca szomorú lesz. Tudja, milyen sokat éreztem iránta tavaly.

- "Mondjuk, hogí a közelmúlt eseményei őt juttatták eszembe."

Samya: - "Például mi?"

Hassen: - "Uh hát... Olyan, mintha a pasiját látnám mindenhol!"

Samya: - "Hahaha! Milyen furcsa gondolat?! Mi is a neve... Ah! Igen! Henri!"

Hassen: - "Igen... Ez az... Henri..."

Biztos vagyok benne, hogy Jay nem más, mint Henri. Közelről látni... nyilvánvaló. Ugyanaz a testfelépítés, ugyanaz a testtartás, ugyanaz a hang... még ha megpróbál egy kicsit változtatni az egészen... egyértelműen ő az. Az arca is ugyanaz... és a haja is. Ugyanazt az aurát, ugyanazt a jelenlétet sugározza. És a megérzéseim, amik soha nem hagynak cserben, vörös zászlót mutatnak nekem. Láttam a szemén, hogy megriadt a jelenlétünktől. És ekkor jöttem rá. Próbált természetesen viselkedni, de tudtam, hogy ideges. Amikor felhoztam Lylát, utolsó tesztként, megerősítette a gyanúmat. Kényelmetlensége érezhető volt, és szinte élvezetes.De amikor a menedzsere egyértelműen arról beszélt, hogy segítséget kell kérnie egy bizonyos Lylától, az egy pillanatnyi örömmámor volt. Nem rejtettem el... Most már sokkal jobban értek sok mindent... Úgy tűnik, titokban akarja tartani a kilétét. Biztos bonyolult lehet megszervezni egy kettős életet... Egyértelmű, hogy nem passzolok Jay-hez! ... Bolond! Valaki olyan, mint Lyla, biztosan nem azért vonzódik Henrihez, mert ő Jay... Biztos vagyok benne, hogy ezt még nem tudta, amikor találkoztunk. Sóhajtok. 

Samya: - "Jól vagy?"

Hassen: - "Aha..."

Az új munkámra kell koncentrálnom. Egy olyan híres celeb mellett táncolni, mint ő, ajándék. Néhány hónap múlva itt van az amerikai turné , és én máris nagyon izgatott vagyok. Nem szabad az érzelmeivel játszanom... de csábító. Annak ellenére, hogy soha nem árulom el a titkát, szerintem rengeteg anyag van, amivel... 'ugrathatom'.

Samya: - "Mi ez a mosoly? Annyiféle érzelmet éltél át korábban! Nem tudom mire gondolsz, de nagyon érdekesnek tűnik!"

Hassen: - "Hahaha!"

Mike: - "Hé! Hassan! Samya!"

Hassan: - "Mike! Jeff!"

A két táncos felénk jön. 

Jeff: - "Szóval, hogy éreztétek magatokat az első próbán?!"

Samya: - "Állati volt! Köszönjük, hogy ilyen vendégszeretettel fogadott minket."

Mike: - "Ne aggódj! Kicsit olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Már dolgoztam más művészekkel... ők nem olyan királyak, mint Jay. Imádni fogjátok ha megismeritek!"

Hassen: - "Aha... Izgatott vagyok, hogy 'megismerhetem őt'!"

Jeff: - "Megyünk iszunk egyet a többiekkel, ti nem jönnétek?"

Hassen: Samya és én egymásra nézünk és egyszerre bólintunk. 

Mike: - "Gyerünk!!!"

Hassen: Útközben Jeff és Mike Jayről áradozott. Úgy tűnik, piedesztálra emelik. Hogy őszinte legyek, úgy tűnik, ő az egyik legjobb. Lyla nem ok nélkül őrül meg érte...

Tényleg nem kéne már rá gondolnom... Azt hittem továbbléptem, de világos, hogy még dolgoznom kell rajta.  Valljuk be, olyan csinos, mint amilyen kedves, és az, hogy mellettem volt, csodálatos érzéseket ébresztett bennem...

A táncstúdió előtt

Jay: Ahogy kilépek a táncstúdióból, két poparazzi ugrik rám.

Poparazzi n°1: - "Jay! Jay!"

Jay: Megpróbálok mosolyogni rájuk anélkül, hogy igazán válaszolnék, tiszteletteljes maradok.

Poparazzi n°2: - "Jay! Randiztok Sherannal: Szerelmes vagy belé?"

Poparazzi n°1: - "És a dal? Mikor fog megjelenni? Van valami bejelenteni valód?!"

Marcus: - "Engedjék el, kérem."

Jay: Anélkül, hogy tudnám, honnan jöhetett, Marcus a két srác és közém lép.

Poparazzi n°1: - "Gyerünk, Jay! Kérlek! Ki fogjuk deríteni az igazságot! Mondj el mindent Sheranról!"

Jay:

- Figyelmen kívül hagyom a finoman burkolt fenyegetést.

- Döbbenten megfordulok.

Tényleg vele akarnak látni... Meddig mennek el? Sikerül elhaladnom mellettük, és eljutok a kocsimhoz, ahol apám vár rám az utca végén.

Lyla szobájában

Jasmine: - "Imádom ezt a ruhát!"

Lyla: - "Nekem is nagyon tetszik..."

Jasmine: - "A klasszikus zene szakértője leszel!"

Lyla: - "Hahaha! Szakértő talán nem..."

Jasmine: - "Ritka, hogy a férfiak szeretik az ilyen zenét..."

Lyla: - "Ez igaz... de ez olyasmi, amit Henri megoszt az anyjával. Tehát van egy szentimentális aspektusa. Ez jelentőségteljes neki. És ráadásul... a zenész, akivel ma este találkozunk, Henri egyik bálványa."

Jasmine: - "Hűha!"

Lyla: - "Hát... Nem vagyok benne biztos, hogy meg tudom-e különböztetni egy másik zenésztől... Félek, hogy nevetséges leszek... Tényleg nincs zenész fülem!"

Jasmine: - "Hogy érted?!"

Lyla: - "Hát... Nem tudom, hogyan lehet megkülönböztetni a jó csellistát a 'bálványától'... érted...?"

Jasmine: - "Hmm... Aha... De szerintem meg fogja érteni."

Lyla: - "Szerintem is. Itt van!"

A nappaliban

Lyla: Kinyitom az ajtót a szerelmemnek. Olyan jóképű... Felismerem a szettjét a tavalyi esküvőről, amire meghívták. Rám mosolyog. 

Henri: - "Csodásan festesz."

Lyla: - "Köszönöm..."

A szívem lángol a tűzijátéktól.

Jasmine: - "Szia Henri! Nagyon elegáns vagy!"

Henri: - "Helló, Jasmine! Köszönöm!"

Jasmine: - "Adhatnál néhány leckét Clementnek..."

Henri: - "Hahaha!"

Jasmine: - "Amint megpróbál egy rendes inget felvenni... szinte gyötrelmet okoz neki."

Henri: - "Úgy hangzik, mint Clement!"

Jasmine: - "Pontosan! Jó szórakozást nektek!"

Lyla: A barátnőm eltűnik a szobájában. 

Henri: - "Kész vagy?"

Lyla: - "Igeeen!"

A cselló koncerten

Lyla: A koncertterem zsúfolásig megtelt. Nem sok korunkbeli van. A hangulat teljesen más, habár ugyanazon a helyen van, ahol Jay és a Misteria koncertezik.

Henri: - "Remélem tetszeni fog... El tudom képzelni, hogy egy csellóművész hallgatása órákig nem fog elkápráztatni, de örülök, hogy megosztod velem ezt a pillanatot."

Lyla:

- Nyugodt maradok és teljes szeretettel mosolyogj rá.

- Megfogom a karját, és a vállára hajtom a fejem.

- "Én is örülök..."

Megcsókolja a fejem bubját, a fények kialszanak. Néhány zenész a színpadra lép és elhelyezkednek. Végre Ebrahim Yoak is megjelenik és a közönség ujjong. Igaz... úgy tűnik, híres. Ebrahim megjelenése elég öreges, de amint a csellója mögé ül és játszani kezd, a korának már nincs jelentősége. A teste, amelyet tévesen törékenynek hittem, valójában tele van vad energiával. A többi zenészt is magával viszi. Ez magával ragadó. Henri felém fordul, hogy lássa tetszik e a műsor. Bólintok neki, hogy kifejezzem az örömömet, ami megnevetteti, és újra a színpadra koncentrálunk. Diszkréten Henri arcára nézek... Csodálom a sugárzó profilját. Nagyon boldog, hogy az egyik kedvenc zenészét hallgathatja. Néha becsukja a szemét, közben mosolyog. Igaz, hogy én nem értékelek minden hangot annyira, mint ő, és nem ugyanaz a nézőpontom az előadásról... De amúgy tényleg csodálatosan érzem magam. Különösen szeretem nézni az emberemet. Annyira szerelmes vagyok. A koncert gyönyörűen ért véget, mindenki izgatott! Ami engem illet, egy kicsit elkalandoztam, de ugyanúgy értékeltem. A terem többi tagjával együtt tapsolok. 

Henri: - "Tetszett?"

Lyla: - "Igen! Nagyon!"

Henri: - "Nem unatkoztál nagyon a vége felé...?"

Lyla: Olyan jól ismer... 

- "Egy kicsit... az igaz... Mert úgy tűnt, szinte végig ugyanaz volt..."

Henri: - "Hahaha! Megértem! Ne aggódj."

Lyla: 

- "Kösz, hogy megérted!"

- "De amúgy imádtam!"

Henri: - "Igen, igen! Azt tudom!"

Lyla: - "Ó jó!"

Megnyugodtam.

Henri: - "Mehetünk? Szeretném még egy kicsit kihasználni az idődet... és az övét... Ha megengedi, persze!"

Lyla: - "Megengedem!"

Henri: - "Köszi!"

Az öltözőben

Ebrahim Yoak: - "Gyere be."

Lyla: Miután Henri igazolványával elhaladtunk a biztonsági őrök mellett, a csellista öltözője előtt találtuk magunkat. Én lépek be először és szemtől szembe találom magam egy mosolygó idős férfival. 

Ebrahim Yoak: - "Jó estét, kisasszony!"

Lyla: - "Helló, Yoak úr! Lyla vagyok, örvendek a találkozásnak!"

Henri a sarkamban van, a bálványa felé fordul. A zenész kezet nyújt.

Ebrahim Yoak: - "Jó estét, fiatal ember! Te biztos Jay vagy, gondolom!"

Henri: - "Jól gondolja! Köszönjük, hogy fogadott minket."

Lyla: Meglepetten fordulok Henri felé. 

Henri: - "Hahaha!" 

Lyla: Henri nevetni kezd. 

Henri: - "Ne aggódj, Lyla."

Lyla: Ez azt jelenti, hogy nagyon sokan megtudják Henri titkát... és rövid időn belül. Tommy, nemrég Hassen... és most ez az ember. Ha visszagondolok arra, amit Hassenről mondott... micsoda történet! Nem tudtam, hogy táncol! Samyaról sem... Ő nem ismerte fel Henrit, de az unkatesójával más a helyzet. Nem tudom, hogy lesz a jövőben, de úgy érzem, hogy belekeveredek ebbe a történetbe. Antoine ismét megkért, hogy segítsek neki. Charlotte nem lesz elérhető... kiderült, hogy terhes, és nehezebben tudja tartani a ritmust. Antoine azt mondta neki, hogy pihenjen, és ekkor megkért, hogy segítsek neki egy kis ideig.

Henri: - "Yoak úr, ő itt Lyla, a barátnőm. Az én nevem Henri."

Lyla: Visszatérek a gondolataimból. 

Ebrahim Yoak: - "Örülök, hogy megismerhetem önöket!"

Henri: - "Mélységes hálámat akartam kifejezni. Egészen kicsi korom óta követem a munkásságát... Édesanyám kérte, hogy hallgassam a zenéjét, ő nagy rajongója. Az ön zenéjének köszönhetően kezdtem el csellón játszani."

Ebrahim Yoak: - "Ó! Őn csellista?!"

Henri: - "Bizony."

Lyla: Ők ketten egy hosszú, élénk beszélgetésbe kezdenek a csellóművészetről. Nagyon szakszerűek a szavaik, és nem értek semmit. Szóval azzal szórakozom, hogy megeszem a kis kekszeket és rágcsálnivalókat, amiket kitettek. Felfaltam őket... Nem maradtak... Kicsit zavarban vagyok, de úgy tűnik, nem vették észre, hogy mindent megettem! Heehee!

Ebrahim Yoak: - "Ami a munkádat illeti, fiam, tudd, hogy az unokám, Estelle csak rólad beszél!!! Amikor megtudja, hogy megismertelek... Hihetetlenül féltékeny lesz!"

Lyla: Nevetni kezdenek. 

Ebrahim Yoak: - "Feltételezem, hogy e fiatal nő iránti szerelmét meg kell tartanom magamnak...?"

Lyla: Mindketten felém fordulnak, és az én szám tele van chipsszel. Újra mindketten nevetni kezdenek. 

Ebrahim Yoak: - "Elragadó..."

Lyla: - "Igen..."

Ebrahim Yoak: - "Örömmel látom, hogy szereted őket!"

Lyla: - "Nem kell kétszer kínálni... Azt hiszem, nem hagytam önöknek semmit!"

Ebrahim Yoak: - "Hahaha! Annál jobb!"

Lyla: A zenész szeretettel néz rám. 

Ebrahim Yoak: - "Estelle nagyjából egyidős lehet Önökkel... örültem volna, ha egy kicsit jobban érdeklődik a zeném iránt, de hát... mit tehetünk... mai fiatalok..."

Lyla: - "Ó... Megoszthatja vele a világát. A végén csatlakozni fog! Nem kétlem!"

Ebrahim Yoak: - "Köszönöm édes Lyla! Tetszik az optimizmusa!"

Lyla: Henri felé fordul. 

Ebrahim Yoak: - "Mindig ilyen?"

Henri: - "Mindig! Ez az egyik oka, hogy szeretem."

Lyla: A szívem kihagy egy ütemet. Érzem, hogy a keze, a kezembe csúszik.

Henri: - "Megyünk?"

Lyla: Bólintok. 

Henri: - "Köszönöm még egyszer, hogy fogadott minket!"

Lyla: A két férfi melegen elbúcsúzik és elindulunk. 

Lyla szobája

Lyla: Henri karjaiba simulva láthatatlan mintákat rajzolok izmos mellkasára. 

Henri: - "Nagyszerű estém volt... Köszönöm, Lyla."

Lyla: - "Hát... én köszönöm! Mindig te hívsz meg, hogy ilyen klassz dolgokat tapasztaljak meg... Ami engem illet..."

- "... Annyi mindent szeretnék megosztani veletek..."

- "... Nincs sok megosztanivalóm veled..."

Henri: - "Hahaha! Ne aggódj, sokkal többet osztasz meg vele, mint gondolnád!"

Lyla: - "Aha..."

Henri: - "Igérem, legközelebb elmegyünk megnézni mást is, nem csak csellistákat!"

Lyla: - "Hahaha! Engem ez nem zavar... Ráadásul minden alkalommal láthatjuk a sztárokat a színfalak mögött... olyan jó VIP-nek lenni! Megvannak a maga előnyei, ha egy híresség barátnője vagy...! Azt hiszem kezdem megszokni!"

Henri: - "Hahaha! Jó van... Tudom, hogy néha nem találkozunk sokat egymással..."

Lyla: - "Aha... de ma este velem vagy! És nálam töltöd az éjszakát... és ez... ez felbecsülhetetlen..."

Még közelebb bújok hozzá, és a lehető legszorosabban szorítom a karjaim közé.

- "Szeretlek Henri..."

Erős karjaival magához szorít, és a paradicsomban vagyok.

Henri: - "Egyébként remélem maradt még egy kis energiád!"

Lyla: - "?"

Felül, és egy negyed másodperc múlva azon kapom magam, hogy a teste súlya alá szögez! 

Henri: - "Nem fogom hagyni, hogy ilyen korán elaludj..."

Lyla: - "Hmm..."

A szememet forgatom és úgy teszek, mintha gondolkodnék brajta. 

- "Talán inkább aludnék..."

Nyújtózkodom, mutatva milyen fáradt vayok, de a pajkos mosolyom elárul. 

Henri: - "Az meglepne!"

Lyla: Rám ereszkedik és megcsókolja a nyakamat. Ugyanakkor meg is csiklandoz és nevetésben török ki,mialatt a karjaiban tart. 

- "Hahaha! Te csalsz!!!"

Henri: - "Én? Soha, gyönyörű hölgyem!!!"

Lylaék nappalija

Albert: - "Hogy megy az iskola, Henri?"

Henri: - "Nagyon jól! Az órák és a tanárok nagyon érdekesek..."

Lyla: Egy családi étkezés közepette apám és Henri Henri iskolájáról és tanulmányairól beszélgetnek. Szokás szerint ők ketten csodálatosan kijönnek egymással. Most az egyszer nem kapjuk meg a bátyám nevetséges megjegyzéseit minderről. Azt hiszem, amióta Henri a kedvenc játékában megadta neki az évszázad verését, azóta, mondhatni, a 'mesterévé' vált.

Caroline: - "Nagyon jó, hogy velünk étkezel, Henri. Főleg, hogy már rég nem láttunk..."

Henri: - "Én is nagyon örülök, Caroline... Mindig olyan jó veletek tölteni az időt. Anyám reméli, hogy találkozhat veletek, amikor legközelebb meglátogat."

Caroline: - "Ó!!! Végre találkozhatunk vele!"

Henri: - "Igen!"

Lyla: Az étkezés jó hangulatban folytatódik, és sokat (túl sokat) eszünk.

Alex: - "Hé, Henri, délután Clementtel és Sebbel kimegyünk kosarazni! Hiányzik egy játékos! Benne vagy?"

Henri: - "Ó! Aha! Csináljuk!"

Alex: - "Legalább a szabályokat ismered?"

Henri: - "Nem az a játék, ahol a kapuba kell bejuttatni a labdát...?"

Albert: - "Hahaha! Alex! Nem kell idiótaként kezelned Henrit..."

Alex: - "Óóó! Jól van! Csak nevetni kell! Megértette, hogy az egész jó móka! Igaz, Henri?!"

Henri: - "Igen, igen, Alex."

Lyla: Okvetlenül... 

- "Alex... ha azt reméled, hogy meghívhatod Henrit, hogy játsszon veled, csak hogy rávedd, lenyelje a sértéseket..."

- "... kellemes meglepetés vár majd rád!"

- "... csalódni fogsz..."

Alex: - "Micsoda? Úgy érted, kiváló kosárlabdázó vagy?"

Henri: - "Kiváló... Nem tudok róla... De szeretek néha játszani."

Alex: - "Szégyen lenne, ha Négyszemű ugyanolyan jó lenne a valódi pályán is, mint a videojátékokban."

Lyla: - "Bármit megadnék, hogy lássam!"

Alex: - "Az nem fog megtörténni!"

Lyla: A bátyám felemelt ököllel Henrire néz.

Alex: - "Összetörlek!"

Henri: - "Hahaha! Hajrá!"

Alex: - "Őrület!!!"

Lyla: A bátyám beviharzik a házba, Henrivel a sarkában.

Caroline: - "Szóval ki nyert?"

Lyla: Megragadtam az alkalmat, hogy a szüleimmel tölthessek időt. Rengeteg dologról beszélgettünk... Hiányoztak!

Alex: - "Őrület!"

Lyla: A bátyám csalódott arca, és a mosoly, amit Henri próbál leplezni, ahogy csak tudja, válaszol kérdésünkre. Felénk fordul. 

Alex: - "Nem, de ki ez a srác?! Először elver minden videójátékban és most kosárlabdában?! Vannak még rejtett tehetségei? Csak nehogy bolondnak tűnjek még egyszer!"

Lyla: - "Figyelmeztettünk!"

Alex: - "Igen, de te nem vagy objektív! Hordhatná a boxerét a nadrágja fölött, és szurkolnál neki azt mondva, hogy új divatirányzatba kezd!"

Lyla: - "Pfff..."

- "Hülyeségeket beszélsz!"

- "Tök mindegy..."

Alex: - "Ezalatt... bevallom, le vagyok nyűgözve..."

Henri: - "Kösz... Hízelgő..."

Lyla: - "Óvatosan, Alex, ő az ÉN pasim! Nem kérheted kölcsön!"

Alex: - "Bravó, Lyla! Az összes szellemes megjegyzést, amit kitalálsz, tényleg kimondod!"

Lyla: Henri és én együtt nevetünk. 

Alex: - "Nos... nem ez a legfontosabb, de... Mi lenne, ha segítenél legyőzni a főnököt, akiről korábban beszéltem?"

Henri: - "Követlek!"

Lyla: És mindketten eltűntek a bátyám szobájában. 

Albert: - "... Úgy érzem kihagytam valamit... Ők ketten mióta kedvelik egymást?"

Caroline: - "Hahaha! Úgy tűnik a dolgok változnak... Úgy tűnik, hogy Henri bizonyos módon elnyerte a fiunk tiszteletét."

Lyla: - "Ideje volt már!!! Több mint hat hónapja vagyok együtt Henrivel, és csak néhány napja kezdett kedves lenni vele... Sokáig tartott, amíg megnyugodott."

Albert: - "Olyan jó látni, hogy barátságosak egymással..."

Lyla: - "Aha... ettől szuper boldog leszek."

A nappaliból halljuk, ahogy a bátyám kiált, miközben győzelmet arat. Nos... a győzelmek, amelyeket Henri nyer, egyedül.

Henri kocsijában

Lyla: Micsoda nap... 

Henri: - "Mitől mosolyogsz ennyire?"

Lyla: - "Hmm? A mai napra gondoltam... Nagyon imádtam."

Henri: - "Én is. Nagyon kedvelem a családodat."

Lyla:

- "Ők a legjobbak!"

- "Imádnak téged... tudod?"

Henri: - "Ennek örülök."

Lyla: - "Még a bátyám is..."

Henri: - "Hahaha! Voltaképpen úgy tűnik!"

Lyla: - "Kezdtett elegem lenni abból, hogy szüntelenül piszkált."

Henri: - "Ó... Mindig ezt fogja tenni..."

Lyla: - "Tudom... de úgy érzem, a dolgok most másként fognak alakulni."

Henri: - "Én is így érzem."

Lyla: A kezére teszem a kezem. Ujjait az enyémbe fonja, az ajkaihoz emeli, és megcsókolja őket.

Henri: - "Örülök, hogy az egész családod elfogad..."

A suliban

Lyla: Korán érek be az iskolába. Alig van itt valaki... szép.

Jessica: - "Nocsak, nocsak... Lyla korai... Kidobott az ágy, szegénykém!"

Lyla: - "Úgytűnik!"

Már majdnem elfelejtettem a létezését... Úgy tűnik, mostanában nagyon diszkrét volt.

- "Én is ugyanezt mondhatnám neked!"

Jessica: - "Én mindig ilyen korán jövök. Apa elhoz..."

Lyla: - "Ó, oké... értem... Én nagyon közel lakom most... sokkal könnyebb!"

Jessica: - "Elköltöztél?"

Lyla: - "Igen! Most Jasmine-nel élek... egy lakásban, a közelben!"

Jessica: - "Micsoda?! Már nem a szüleiddel élsz?!"

Lyla: - "Nem..."

Azta... Egy valódi beszélgetés Jessicaval... Nem hiszem el. Elhallgat, homályos tekintettel a szemében.

- "Jessica...?"

Jessica: - "Hmm...?"

Lyla:

- "Úgy tűnik valami zavar."

- "Minden rendben?"

Jessica: - "Miért kérdezed?"

Lyla: - "Hát... Nem tudom... Te nem..."

Az első szavak, amelyek eszembe jutnak, 'gyerekes' és 'aljas'. De talán visszafogom magam. 

- "Más vagy, mint általában."

Lazán megvonja a vállát.

Jessica: - "Nem értem mire gondolsz."

Lyla: - "Nem mennék odáig, hogy azt mondjam, hiányzik a régi Jessica, de még mindig kíváncsi vagyok, mi történt."

Kedvesen rá mosolygok. 

Jessica: - "... Tavaly úgy tűnt, hogy te és Henri csak kerülgetitek egymást... sokáig. Igazam van?"

Lyla: Bólintok. 

Jessica: - "Azt hittem, hogy üldöz, de mivel túl csinos vagy neki, folyton ellökted, és azt akartad, hogy csak barátok maradjatok."

Lyla: Sóhajtok. 

- "Senki sem túl csinos senkihez, Jessica..."

Jessica: - "Az exeidhez képest, bocsi, de Henri stréber stílusával meglepő, ha összehasonlítod őket."

Lyla: - "Igaz. De... nem ez számít."

Jessica: - "... Ha te azt mondod."

Lyla: - "Én azt mondom."

Jessica: - "De végül rájöttem, hogy nem ő üldöz... hanem fordítva..."

Lyla: - "Hahaha! Egy kicsit így volt... Mire akarsz kilyukadni ezzel, Jessica?"

Jessica: - "Hogyan... Hogy nem adta meg magát egy olyan lánynak, mint te? Mennyi ideig vártál, hogy végre megkapd, amit akartál...? Hogy sikerült..."

Lyla: Félbeszakítom. 

- "Wow wow wow...! Mi a helyzet ezzel a sok kérdéssel?!"

Jessica: - "Ó!!! Semmi! Csak kíváncsi vagyok! Nem próbálok a barátod lenni! Nyugodj meg! Csak meg akarom érteni a helyzetedet!"

Lyla: - "..."

- "Te... szerelmes vagy valakibe... és bonyolultnak tűnik!"

- "Valaki rosszul bánik veled vagy zaklat?"

Kiegyenesedik és elpirul. 

Jessica: - "Törődj a saját dolgoddal!"

Lyla: Most bagoly mondja verébnek... Mély levegőt veszek és nyugodt maradok. Jessica anélkül jött oda hozzám, hogy beszélgessen velem, hogy agresszív lett volna, ez egy csoda.

Jessica: - "Rendben van, megyek... nekem... dolgom van!"

Lyla: - "Jessica... várj..."

De már el is ment. 

Malicia: - "Ez őrült szerelem!"

Lyla: - "Malicia!"

Malicia: - "Szia hölgy! Szuper korai vagy!"

Lyla: - "Aha..."

Malicia: - "Láttam, hogy mély beszélgetésben voltál a mi szeretett Jessicánkkal!"

Lyla: - "Aha..."

Malicia: - "Valami baj van?"

Lyla: - "Hát... nem igazán tudom... Azt hiszem, bizalmasan akart közölni valamit... Kérdéseket kezdett feltenni Henriről és rólam..."

Malicia: - "Biztos vagy benne, hogy nem készül valami furcsaságra?"

Lyla: - "Ahh! De nem! Mindenhol negativítást látsz!"

Malicia: - "Nem az én hibám, ha az emberek nyaliznak..."

Lyla: A szememet forgatom. 

Malicia: - "Igen, tudom, de kedves embereket látsz mindenhol! Talán ezért is kedvellek..."

Lyla: - "Ó... Ez olyaaaan cuuuuki!"

Malicia: - "Ahh! Mit is mondtam!"

Lyla: Mindketten nevetünk. 

Malicia: - "Egyébkéééént nagyon jól tudod, hogy nem tennék fel neked ilyen kérdéseket... A szív problémái, nem az én asztalom!"

Lyla: - "Mellesleg... a randid pénteken? Hogy ment?"

Malicia: - "Nagyszerűen! Jól éreztük magunkat! Semmi komoly, nem tartozunk egymásnak semmivel! Úgy érzem nagyszerű lesz!"

Lyla: - "Ahhh! Túl gyorsan haladsz! Nem fogok tudni lépést tartani az összes történeteddel!"

Malicia: - "Ne aggódj! Én sem bírom a lépést!"

Lyla: - "Hahaha! Lenyűgöző!"

Malicia: - "Tudom, igaz?!"

Lyla: Megint nevetni kezdtünk. Milyen szép nap!

A táncstúdióban

Jay: - "Nagyszerű! A klipforgatás Sherannal Párizsban néhány nap múlva esedékes. A legjobb formánkat kell hoznunk!"

A csapatom felrobban örömében. Mindenki a fellegekben van a gondolattól, hogy végre találkozhat vele.

- "Hahaha!"

 

- "Mindannyiótokra számítok!"

- "Szuper lesz!"

Sheran nem igazán táncol, nem igazán érzi jól magát ebben a gyakorlatban. De mindenesetre együtt kell próbálnunk néhány napig. Megengedem magamnak, hogy Hassenre nézzek. Úgy tűnik, nem bámul rám. Lehet, hogy más dolgokkal foglalkozik? Talán abbahagyta azt agyalást azon, hogy én Henri vagyok...? Aha... Az nagyon meglepne... Mindenesetre nem gondol arra, hogy ezzel a témával kapcsolatban zaklatni akar, és békén fog hagyni. Ami Samyat illet, ő nem kíváncsi semmire. A munkájuk azonban nagyon színvonalas, és le vagyok nyűgözve a profizmusukról. Nem tudtam, hogy mindketten táncosok, amikor a középiskolában együtt lógtam velük.

A stúdióban

Jay: Az elmúlt két napban a párizsi táncstúdióban próbáltunk. A koreográfia, Sherannal a közepén, nagyon kezd összeállni. Ma este Davis meg akarta mutatni nekünk az első piszkozatokat az új dalunk videoklipjéhez. Sheran és én együtt nézünk egymásra, készen állunk arra, hogy megnézzük az egészet, és újra meghallgatjuk a dalunkat, büszkén a munkánkra. Davis elindítja a zenét, és Sheran fenséges hangja megtölti a stúdiót a 'Time to Love' első hangjaival. 

Sheran:Nem találom a szavakat ma este, ahogy szakad az eső. Szétszakad a szívem, mert valami kiált. Amikor nem érzem magam a helyemen, elvesztem egy álomban, azt kívánom, bárcsak betörhetném az üvegmennyezetet, és levehetném a rajtam lévő maszkot.

Jay és Sheran: Néha szeretnék bátor lenni, elég önmagam lenni a viszontagságok ellenére. Néha az élet olyan ajándékokat és találkozásokat hoz neked, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ideje szeretni, közel vagyunk a szeretethez és felhívjuk a figyelmet? Most itt az ideje ragyogni. Félünk ragyogni? Még mindig harc dúl bennünk, hogy megnyerjük a szabadságunkat. Hallgasd, mi ég a lelked mélyén, legbelül...

Jay: Hallom lelkem szavait, azokat, amelyek felpezsdítenek. A kérdések körbe-körbe járnak. Szégyellnem kell magam? 

Sheran: Ideje felébredni, hangosan kimondani, és kiáltani, amit valójában érzünk. Inkább repülök túl közel a naphoz, minthogy elveszítsem azt, aki vagyok.

Jay és Sheran: Legyünk saját döntéseink megalkotói, és legyünk büszkék zavaró szerelmeinkre. Ideje szeretni, közel vagyunk a szerelemhez? Éld meg egyediségünket. Most itt az ideje, hogy ragyogjon. Félünk ragyogni? Még mindig harc van bennünk, hogy megnyerjük a szabadságunkat. Hallgasd, mi ég a lelked mélyén, legbelül...

Jay: Nem akarom, hogy a kétely megállítson, csak fel akarok kelni, és megszabadulni ezektől a láncoktól.

Sheran: Merek bátor lenni, kimondom az igazunkat, és hiszek az álmaimban, hogy megváltoztassam a világunkat.

Jay: És ha valaha is elesnék, nem fogok abbahagyni, hogy higgyek benne.

Jay és Sheran: Még mindig harc van bennünk, hogy megnyerjük a szabadságunkat. Hallgasd, mi ég a lelked mélyén, legbelül... Ideje szeretni, közel vagyunk a szerelemhez? Csak legyünk önmagunk. Most itt az ideje, hogy ragyogjon. Félünk ragyogni? Soha nem leszünk ugyanazok.

Sheran: - "Ez állati... Alig várom!!!"

David: - "Ez nagyszerű! Gratulálok!"

Jay: - "Kösz!"

Davis elbúcsúzott tőlünk, és végre vége a napnak. Mindjárt hajnali 1 óra, és kimerült vagyok. Alig várom, hogy visszamenjek a hotelba. Apa a kocsiban vár, szóval csak Sheran és én maradtunk. Elindulunk az épület kijárata felé. 

A stúdió előtt

Jay: - "Jó érzés végre elmenni!"

Sheran: - "Ez igaz!"

Jay: - "Hihetetlenül hosszú volt a nap... nem láttam a végét..."

Sheran: - "Imádtam! A tánc csoportod fantasztikus... Ezek az emberek annyira szeretnek téged. Mindannyian csodálnak téged."

Jay:

- "Téged is csodálnak."

- "Köszönöm... Kedves, hogy ezt mondod."

(Ha a másik lehetőséget választod)

- "Ezért is adtak bele mindent! Igaz, hogy fantasztikusak."

Elindulok a kocsi felé, ahol apa és Marcus vár rám. 

Sheran: - "Tudod..."

Jay: Megáll.

- "..."

Sheran: - "Folyton arra gondolok, amit múltkor mondtam neked..."

Jay: - "..."

Ahhh... szerettem volna elfelejteni azt a pillanatot... Tényleg azt hittem, hogy rám fog ugrani. Vajon újra megteszi? Minden esetre felkészítem magam.

Sheran: - "Nincs olyan egységes csapat körülöttem, mint neked. Adottságod van, hogy összehozzd az embereket..." 

Jay: - "Neked is meg ez az ajándék. Mindannyian ugráltak örömükben, amikor megtudták, hogy veled fognak táncolni."

Sheran: - "Tényleg?"

Jay: - "Persze."

Sheran: - "Olyan kedves vagy..."

Jay: - "Ó... tudod... csak olyan kedves vagyok, mint bárki más."

Sheran: - "Talán. De velem mindig olyan figyelmes vagy."

Jay: Nem vagyok figyelmesebb vele, mint bárki mással... de úgy tűnik, hogy erre a szempontra szeretne összpontosítani.

Sheran: - "Amit érzek..."

Jay: Felém emeli a kezét, és lesöpör egy kis pihét a vállamról. Aztán lefelé húzza a kezét a törzsemen, nem messze a szívemtől.

- "Sheran..."

Sheran: - "Csss... Hadd fejezzem be."

Jay: Sóhajtok. 

- "Nem akarok egy..."

Sheran: - "Kérlek... Hadd fejezzem be. Ez fontos nekem... Kérlek."

Jay: Újra sóhajtok. 

Sheran: - "Ne mondd, hogy tagadod, amit megosztunk egymás közt... Nem hinném el neked. Mindenki, aki hallgatta a dalt, érezte, amit én érzek, valahányszor meglátlak."

Jay:

- "Ennek tényleg semmi köze..."

- "Nem igazán így gondolod...?"

Sheran: - "Dehogynem!"

Jay: - "Megértem, hogy van egy bizonyos kémia köztünk, amikor énekelünk. A hangunk tökéletesen harmonizál."

Sheran: - "Látod?!"

Jay: - "Persze. De én a hangunkról beszélek, a munkánkról."

Sheran: - "Jay... Csak az van..."

Jay: - "Sheran..."

Sheran: - "Nyisd ki a szemed... Meglátod... meg fogod látni..."

Jay: A vállaimra teszi a kezét a nyakam két oldalán. Sóhajtok és készen állok elvenni a kezeit és elmagyarázni neki a lehető legdiplomatikusabb módon, hogy le kell állnia, és ideje hazamenni...

... de túl késő. Nyilván egy másodperccel tovább gondolkodtam rajta... ... mert hozzám préseli magát és szájon csókol.