HS2 - 4. fejezet

 

4. fejezet

Mások

Párizsban

Lyla: Lélegezz Lyla... Lélegezz... Nézem a jelenetet a szemem előtt. Henri mosolya hatalmas, Jay maszkja elpusztíthatatlan, tökéletes illúzió. Mindig extrém profi, tökéletesen alakítja a sármos rocksztár szerepét. Teljesen hipnotizálta Sherant. 

Antoine: - "Lyla?"

Lyla: - "Ha? Igen?"

Antoine: - "Le tudnád jegyezni a találkozót?"

Lyla: Aztán Sheran menedzsere felé fordul. 

Antoine: - "Az asszisztensem gondoskodására bízlak, aki mindezt megtervezi veled."

Lyla: Antoine-ra ütemezem a találkozókat, majd otthagyjuk őket. Sheran egyetlen másodpercig sem vette észre a jelenlétemet. Úgy tűnik a láthattalanná tévő köpenyemm űködik. Egy kicsit túl jól is. Sikerült megőriznem az abszolút diszkréciót az egész hétvégén. 

A lakásban

Lyla: Visszamegyek a lakásomba, kimerített ez a hosszú hétvége. És belegondolni, hogy Henri naponta él így...

Jasmine: - "Szóval!!! Mesélj el mindent!!!"

Lyla: - "Kivagyok!!! De minden nagyon jól ment!"

Jasmine: - "Ahaaa! Biztos láttál néhány celebet!"

Lyla: - "Ó! Láttam! Azt se tudtam merre nézzek!"

Megpróbálom felsorolni az összes hírességet, akikkel találkoztam. Persze ő az egészet végignézte a tévében. 

Jasmine: - "Elképesztő lehetett, hogy személyesen is részese lehettél ennek az egésznek..."

Lyla:

- "Igen! Nagyon király volt a kulisszák mögül nézni az ünnepélyt."

- "Igen... Nem éreztem igazán, hogy oda tartozom..." 

- "Henri teljesen más, amikor Jay. Nehéz volt emlékeztetnem magam, hogy ő a barátom..."

Jasmine: - "Ez bizonyára lenyűgöző volt és zavaró is számodra..."

Lyla: - "Aha..."

Jasmine: - "Óriási az ellentét Henri és Jay között... Tavaly még mi is teljesen tanácstalanok voltunk... Felismerhetetlen..."

Lyla: - "Aha... ..."

Jasmine: - "... Mit jelent ez az 'aha'...?"

Lyla: - "Uh hát... Tommy, a Miseria énekese... Egyből felismerte Henrit..."

Jasmine: - "MICSODA?!"

Lyla: Sóhajtok... A kanapéra roskadok. Elmeséltem neki, hogy ütköztem belé, hogyan ismert fel engem. És hogyan jött rá a kapcsolatra Henri és Jay között, amikor az én drága szerelmem jelezni akarta jelenlétét... 

Jasmine: - "Ah igen... Az nem volt valami okos tőle..."

Lyla: - "Nem... De úgy tűnt, ez nem zavarja. Különösképpen... Úgy tűnik bízik Tommyban. Azt hiszem... ők ketten értékelik egymást..."

Jasmine: - "Hmm... Értem."

Lyla: - "És azt is hiszem, hogy Sheran NAGYON szeretett volna találkozni Jay-jel..."

Jasmine: - "Hogy érted?"

Lyla:

- "Úgy értem... 'NAGYON'..."

- "Semmiben sem vagyok biztos..."

Jasmine: - "... Fenyegetve érzed magad?"

Lyla: - "Nem tudom... nem hiszem, hogy... de nekem nem nagyon tetszik ez az egész. Nehéz úgy tenni, mintha nem érdekelne, miközben egy gyönyörű és szenvedélyes rocksztárt szemez a pasiddal." 

Jasmine: - "Elképzelni sem tudom... Főleg, hogy szuper tehetséges, és Henri nagyon szereti a zenéjét..."

Lyla: - "Jasmine, nem segítesz..."

Jasmine: - "Igaz... bocsi... hahaha... Clementnek nincsenek ilyen problémái, a legrosszabb dolog az lehet, hogy egy lány megbámulja... És mindennél jobban hízeleg nekem, amikor ez megtörténik!"

Lyla: - "Az igaz, hogy a te Clemented elég helyes!"

Jasmine: - "Igeen!"

Lyla: - "Holnap kezded a sulit... készen állsz?"

Jasmine: - "Tudod!"

Lyla: - "Hogy érez Clement a saját sulikezdésével kapcsolatban?"

Jasmine: - "Ó tudod milyen... Nem igazán aggódik miatta... Én sem aggódok nagyon Könnyenmegy úr miatt."

Lyla: - "Hahaha!"

Imádom ezt az új életet a barátnőmmel... Hiányoznak a szüleim és a bátyám, ez tagadhatatlan. De szeretem, hogy milyen laza ez Jasmine-nel. 

Az udvaron

Lyla: Emlékszem, hogy Antoine és Sheran menedzserének megbeszélt találkozója ma délután van. Remélem jól megy... Nagyon kíváncsi vagyok, miről fognak beszélni... miért akarták ezt a találkozót. 

Malicia: - "Jól vagy, Lyla? Olyan, mintha valahol máshol lennél..."

Lyla: - "Hmm? Igen... aha... Mit mondtál?"

Malicia: - "Azt kérdeztem, akar-e valaki moziba menni, hogy megnézze a 'Death in the Soul' című filmet?"

Lyla: - "Uhh..."

- "A cím nem igazán győzött meg..."

- "Remekül hangzik!"

(Ha a másik lehetőséget választottad)

- "Elég tudni, hogy a 'halál' szó szerepel a címben, hogy ugráljak az örömtől!"

Malicia: - "Szarkasztikus vagy?"

Lyla: - "Egy kicsit!"

Malicia: - "Nem láttad a kritikákat?!"

Lyla: - "Nem..."

Malicia: - "Csomó díjat nyert!" 

Lyla: - "Hmm... Ez nem azon szomorú pszichológiai típusok közé tartozik, ahol végül mindenki meghal?"

Malicia: - "Valószínűleg!"

Lyla: Felragyog az arca. 

- "Ahh! Őrült vagy! Én nem nézem meg ezt!"

Amelie: - "Hahaha!!! Elfelejtettem Lyla ízlését..."

Malicia: - "Várj... azt ne mondd, hogy azt a sok rózsaszirom cuccot, meg minden ilyesmit szeretsz...?"

Lyla: - "Érted!!!"

Felmutattam neki a hüvelkyujjam és ő undorodó arcot vágott. Amelie visszatartja a nevetést, és élvezi az előadást. 

Malicia: - "Aaahh! Lyla... ez annyira közhelyes!"

Lyla: - "Nem érdekel! Szeretem a booooldog véget! Az emberekkel, akik szeeeeretik és megcsóóóókolják egymást!"

Malicia: - "Ahhh! De Lyla, ne!"

Lyla: - "Heeheee! Ez olyan széééép!"

Malicia: - "Uhhh!"

Lyla: A szünet további részét azzal töltöttük, hogy vitáztunk a filmekkel kapcsolatos ellentétes nézeteinkről. Malicia rengeteg dologgal kapcsolatban eléggé különbözik tőlem, de még mindig nagyon értékelem őt. 

Lylaék nappalija

Albert: - "A lányom! Hogy vagy?!"

Lyla: - "Apa!!!"

Megcsókoltam a szüleimet, örülök, hogy látom őket. 

Caroline: - "Mesélj az új életedről!"

Lyla:

- "Nagyon szuper Jasmine-nel lakni."

- "Majdnem olyan jó, mint veletek élni!"

- "Nem is reménykedhettem jobb helyzetben, amikor elhagytam az otthonomat és a családomat... A színvonal olyan magas volt... a kettőtökkel való verseny nem volt könnyű teljesítmény!"

Albert: - "Hahaha! Amíg nem feledkezel meg kedves szüleidről, és emlékszel arra, hogy időnként ellátogatsz hozzánk..."

Lyla: - "Ne aggódj amiatt! Még ha nagyszerű is Jasmine-nel, mindketten nagyon hiányoztok!"

Caroline: - "Te is hiányzol nekünk. Azt hiszem a bátyád is nagyon hiányol!"

Lyla: - "Óóóó! Egyébként hol van?"

Albert: - "Valószínűleg a szobájában."

Alex szobájában

Lyla: Kopogok a bátyám szobájának ajtaján. 

Alex: - "Igen?!"

Lyla: Belépek Alex szobájába.

- "Bátyus!"

Alex: - "Lyla!"

Lyla: Felragyog az arca. Örülök, hogy láthatom. Odasétálok hozzá, a számítógépnél ül. 

Alex: - "Mizu, hugi?!"

Lyla: Beszélgetünk és megvitatjuk a mindennapi életünket...

- "Mit nézel?"

Alex: - "Ah! Ne hozd fel! Micsoda csalódás!"

Lyla: Megmutatja a számítógép képernyőjét és egy pillanatra lefagyok. 

Alex: - "Seb most küldte... Nézd ezt a kétbites szeretőt, aki megpróbálja felszedni Sherant...!"

Lyla: Alexa Voili Voilou weboldalát nézi... Van egy fotó a hétvégi esemény utópartijáról, amin Sheran beszélget Jay- jel. A két sztár mosolyog, Sheran szeme ragyog és Jay felvette a csábító arcát. 

- Úgy néznek ki, mintha barátok lennének.

- Látom, hogyan okozhat ez zavart.

Jobban megnézem a képet... Mi a... Istenem... Oldalt, alig látható és teljesen homályos, de látható a sziluettem...

Alex: - "Remélem, nem szívja magába ez a bolond, mint titeket..."

Lyla: Régóta gondolkodom ezen az újságon... Nem hiányzott. És a legrosszabb rész, hogy rajta vagyok a képen... Hát... lehetetlen felismerni... de akkor is. Csomót érzek a gyomromban... Remélem Henri titka nincs veszélyben... 

Alex: - "Hé... Hugi... jól vagy?"

Lyla: - "Ha?"

Alex: - "Te is undorodsz ettől a történetől?"

Lyla: - "Öhm..."

Kutatva néz rám... a kérdése nem volt komoly.

- "Én... valami máson gondolkodtam."

Alex: - "Hmm... Oké..."

Lyla: A bátyám nem hülye, világosan látja, hogy valami felzaklatott. De békén hagy a témával kapcsolatban...

Alex: - "Na, akarsz játszani?"

Lyla: Bólintok. 

- "Igen!"

Megragadom a kontrollert, amit felém nyújt és jó ideig együtt játszunk. 

Alex kocsijában

Lyla: - "Kösz, hogy hazaviszel!"

Alex: - "Ah... Nem engedhetem, hogy busszal menj... De azért remélem hamarosan lesz saját autód... Örültem, hogy megszerezted a jogsit, de az pillanatnyilag nem igazán ér sokat... És még mindig én vagyok a taxisofőröd!"

Lyla:

- "Én is szeretlek drága bátyus!"

- "Meg kell mondani, hogy fantasztikus taxis vagy!"

(Ha a másik lehetőséget választod)

- "Tökéletes kiszolgálás... jó zene, remek vezetési képességek... Nos, a vezető néha morcos, de én ennek ellenére kedvelem!"

Alex: - "Aha... így van! Hát jó volt veled lógni..."

Lyla: - "Aha... Együnk együtt valamikor, ahogy régen..."

Alex: - "Aha... ... hát... Minden oké Henrivel...?"

Lyla: - "? Miért kérdezed?"

Alex: - "Nemtom... amikor láttam az arcodat korábban..."

Lyla: Megint elsápadok. 

Alex: - "Most is pont olyan arcot vágsz például..."

Lyla: Sóhajtok... 

Alex: - "Úgy érzem, akkor ilyen az arckifejezésed, amikor a dolgok nem mennek valami jól Henrivel..."

Lyla: - "Alex... Minden nagyon rendben megy..."

Alex: - "Aha..."

Lyla: - "Csak annyi, hogy... Többet tudok az univerzumáról, ki ő... az emberekről, akiket magához vonz... Kiderült, hogy túl sok sikert ér el, amikor hölgyekről van szó..."

Alex: - "Féltékeny vagy!"

Lyla: Arrg! Utálom ezt a szót... de...

- "Úgy tűnik..."

Alex: - "Aggódsz, hogy meg fog csalni...?"

Lyla: - "Nem... De nem tetszik..."

Alex meghallgatott mindent, amit mondani akartam. Azt hittem, elmondja, mennyire meglepődött ezen az állítólagos sikeren, amit Henri a nőknél ért el, de nem... Nem vak, és jól tudja, hogy Henri helyes srác.

Alex: - "Tudod, néhány ember nem úgy látja a dolgokat, ahogy te látod. Főleg, ha megszokták... Ha az olyan emberek, mint Henri, elutasítják vagy elhatárolják magukat minden olyan embertől, akinek megrebben a szeme... akkor egyedül maradnak a világon. Hahaha! Nem hiszem, hogy ő is olyan problémának tekinti, mint te... neki... rendben van, mert ez semmit nem jelent. Úgy látszik, nem törődik ezekkel a lányokkal... tehát nem látja, mi a probléma."

Lyla: - "Aha..."

Alex: - "Ez adja neki azt a nemtörődöm arcot!"

Lyla: - "Hahaha! Értem... Kösz, Alex."

A stúdióban

Antoine: - "A döntés akkor kész és kész?"

Jay: - "Azt hiszem mindketten egyetértünk... Ha készítenék egy duettet Sherannal, az remek lenne az imázsunknak."

Antoine: - "Igen! Arról nem is beszélve, hogy mindketten rajongói vagytok egymás munkájának."

Jay: 

- "Igaz... Azt hiszem, sokat tanulhatnék ebből az együttműködésből."

- "Még ismertebbek leszünk lesz."

Antoine: - "Én is azt hiszem. Beszéltél erről Lylanak és Jasmine-nek?"

Jay: - "Nem... még nem volt rá esélyem."

Antoine: - "Tudod, hogy ha ezt a duettet Sherannel csinálod, mindenféle pletykát fogsz teremteni..."

Jay: - "Ne emlékeztess... A magazin már elkezdett beszélni róla..."

Antoine: - "Semmi nem kerüli el a figyelmüket..."

Jay: A Voili Voilou-nak sikerült egy teljes cikket írni, egyetlen fotóval alátámasztva, ahol Sheran és én csak beszélünk, akkor először Ha elolvasnád, azt hinnéd, hogy egy csodálatos titkos románc befejezésének küszöbén állunk... 

Antoine: - "Ráadásul, szerintem nagyon tetszel neki..."

Jay: - "Attól félek..."

Óvatosnak kell lennem... Nem akarok Sherannak téves reményt adni, de Jay-nek kell maradnom, jobban, mint bármikor...  Uhh... Remélem, nem tenyerelek bele egy zűrös helyzetbe.

A lakásban

Henri: Clement nyitott ajtót, mintha évek óta itt élne. 

Clement: - "Hé haver!"

Henri: - "Jó estét, Clement!"

Belépek a lakásba és isteni illat van.

Lyla: - "Henri!!!"

Henri: Kidugja a fejét a konyhából, karnyújtásnyira tartva egy gőzölgő edényt. Odamegyek Lyla-hoz, aki a konyhában van elfoglalva. Megkóstolja az ételét.

Lyla: - "Mmm! Nagyon jó! Még egy kicsit főzni kell és kész is!"

Henri: Visszarakja az edényt a sütőbe, és tovább vágja, ami előtte van. Mögé sétálok, óvatosan átölelem. Lyla oldalra dönti a fejét. Kihasználom a felhívást, és odahajolok, hogy nyakon csókoljam.

- "Szép estét... nagyon jó illatok vannak itt!"

Lyla: - "A kaja, vagy én?"

Henri:

- "Hmm... mindkettő..."

- "Clement parfüme!"

A bőrébe mosolygok és még akkor sem engedem el, amikor zöldségeket szolgál fel a tányérokon. A mindennapi élet ilyen kis apróságai arra késztetnek, hogy még inkább szeretnék vele élni... Hogy együtt főzhessünk, filmet nézzünk, miközben ő a karomban van, minden reggel úgy felébredni , hogy mellettem van... Még szorosabban ölelem, ahogy elveszek a fantáziáimban. A kezemet simogatja és hozzám dől. Megőrülök érte... 

Lyla: - "Szerintem késznek kell lennie!"

Henri: Megfordul, gyorsan megcsókolja az orrom hegyét és a sütő felé indul. Mind az asztalhoz ülünk. 

Jasmine: - "Ez fenséges, Lyla!"

Clement: - "Csak azért, mert a paradicsomok meg lettek hámozva és tökéletesen lettek felvágva!"

Jasmine: - "Igen, ez az, Clement! Szerencsére itt vagy nekünk!"

Henri: Mind egyszerre nevettünk. 

- "Következő hónapban itt játszom a belvárosban! Nagyszerű koncert lesz... és természetesen mind kaptok rá jegyet..."

Clement: - "Úgy érted... még én is?"

Jasmine: - "Persze, Clement! Nem akarod megsérteni a legjobb barátodat azzal, hogy nem nézed meg őt a koncerten?!"

Clement: - "Ahh! Várj csak, várj! Legutóbb végig szenvedtem a két órás csellót. Tutira meg fogom nézni, ahogy a színpadon táncol túl sok sminkben!"

Henri: - "Hahaha! Kösz, Clement, nagy megtiszteltetés!"

Clement: - "Mit vársz...? Ez vagyok én!"

Jasmine: - "Köszi, Henri!"

Henri: - "Szívesen!"

Tudom, hogy Clement kevésbé lelkes, mint a lányok, de megmutatja nekem, hogy boldog és még büszke is. Remélem tetszeni fog neki a koncert... legalább egy kicsit. 

Lyla új szobája

Henri: Lylat nézem. Még mindig összefonódunk, egymással szemben, és a testhőmérsékletem ezer fok körül lehet. Csendben vagyunk, egymást nézzük. Megsimogatom az arcát, a száját, és ő is ezt teszi velem. Nem tehetek róla, mosolygok, annyira, hogy már fáj az arcom. Ez a  boldogság tökéletes pillanata. 

Lyla: - "Imádom nézni, amikor így mosolyogsz... Mindig kíváncsi vagyok mire gondolsz."

Henri: Még jobban mosolygok.

- "Az életre gondoltam."

- "Csak arra gondoltam, hogy mennyire boldog vagyok..."

- "És élveztem, mennyire szeretlek." 

Lehunyja a szemét, értékelve minden egyes szavamat.

- "Minden annyira más veled... Tudni, hogy azért szeretsz, aki vagyok és nem azért, mert én vagyok Jay... megfizethetetlen. Azon tűnődöm, miért vártam olyan sokáig, hogy elhatározzam magam... Miért löktelek el minden alkalommal félelemből. ...olyannyira, hogy szenvedtél miattam..."

Lyla: - "Henri... elég... ez a múlt..."

Henri: - "Tudom."

Minden nap azt tanulom, hogy bocsássak meg magamnak és lépjek tovább. 

- "Ma már tudom, hová tartok, és boldog ember vagyok."

Lyla: - "Ó... Henri..."

Henri: Kinyújtja a karját és a nyakam köré fonja, megölel. Érzem, ahogy szorosan magához szorít. 

Lyla: - "Olyan boldog vagyok veled... Ha tudnád... Annyira szeretlek, Henri... Szeretlek..."

A kezembe fogtam az arcát és újra megcsókoltam, mintha sosem lenne elég. Rajtam a sor, hogy szorosan megöleljen, és megsimogatom a hátát, a haját, a combját... Úgy érzem, a két karom, a két kezem nem elég ahhoz, hogy végig simogassam.

A kavézó előtt

Henri: Az ősz már itt van, de még nincs annyira hideg. Lyla felnéz az égre, a nap felé, értékelve minden meleg sugarat, amely megérinti a bőrét. Nézem őt és figyelem a szépségét. Teljes áhitatban vagyok.

Lyla: - "Hmm... Olyan szép... Nemsokára már nem élvezhetjük ezt..."

Michael: "Helló szerelmesek! Mit tehetek értetek?"

Henri: Rendelünk és Michael hamar visszatér az italainkkal. Lyla kicsit kevesebb, mint egy óra múlva kezdi a műszakját, úgy tűnik, most jó az alkalom beszélni vele.

- "Lyla?"

Kortyol a gránátalma levéből és felnéz rám a nagy zöld szemeivel. 

- "Apám és én úgy döntöttünk, hogy tudodki duettet fog csinálni... Sherannel. A dalt a következő albumra kerül fel."

Lyla: - "Ó!"

Henri: Látom a meglepődést az arcán. 

Lyla: - "Emiatt volt a megbeszélés néhány napja?"

Henri: Bólintok. 

- "Igen. Ők javasolták ezt az együttműködést. Sokat gondolkodtunk, mielőtt megállapodtunk, mert ilyet még soha nem csináltam."

Lyla: - "Aha... Hát... Ez nagyszerű! Mindenki imádjaSherant! Még a bátyám is!"

Henri: - "Hahaha!"

- "Igen... Azt hiszem, mindkettőnk imázsára vonatkozik."

- "Az igaz, hogy különleges és tehetséges."

(Ha a másik lehetőséget választod.)

- "Nagyon szerencsés vagyok, hogy duettezhetem vele."

Lyla: - "Egyetértek. ... Miért nem mondtad korábban...?"

Henri: - "... Mivel még nem volt eldönve... nem akartalak ilyen dolgokkal, vagy döntésekkel zavarni. És aztán..."

Lyla: - "És aztán féltél, hogyan reagálok, mivel láttam, mennyire flörtöl veled?"

Henri: Sóhajtok.

- " Ez egy kicsit igaz... sajnos..."

Lyla: - "Ne aggódj, Henri. Tényleg bízom benned... Tudom, hogy ha bármivel próbálkozna, meg védedmagad!"

Henri: - "Hahaha! Remélem ez nem fog megtörténni! De sokkal nehezebb lesz elmondani neki, hogy nem vagyok egyedülálló... Nem lesz olyan, mint Clementine esetében. A kezdetektől világos voltam vele."

Lyla: - "Mintha ez bármit is megváltoztatott volna számára... Egy szerelmes nő... szerelmes marad... Nem tudott megállítani, hogy szeressen vagy hogy levegye a szemét rólad... Nem hibáztathatom őt ezért... Még ha nem is villanyoz fel..."

Henri: - "Lyla... Én tényleg nem szeretném, hogy ez zavarjon... bármilyen módon... Szeretném, ha őszinte lennél velem... ahogy mondtuk: 'nincs több titok'..."

Sóhajt. 

Lyla: - "Igaz, hogy eléggé tele van a hócipőm az összes lánnyal, aki feléd vonzódik, de valami azt mondja, hogy ez még csak a kezdet. Csak adj egy kis időt, hogy elfogadjam mindezt... Ez annyira új... még ha kicsit nehéz is."

Henri: - "Megértem."

Lyla: - "Elfogadom tehát, hogy kicsit nehéz nekem, még akkor is, ha szerettem volna, ha eleve van erőm kimondani, hogy nem érdekel, és egyáltalán nem zavar. De ez nem így van..."

Henri: - "Lyla..."

Lyla: - "Mindazonáltal őszintén örülök minden jónak, amit ez nektek és neki is jelenteni fog. Komolynak tűnik és olyan szenvedélyesnek, mint te! Még nekem is nagyon tetszik a zenéje! Kicsit figyelhettem őt az esemény alatt... Úgy tűnik, nagyon kedves  és gondoskodó ember. Jó lesz!"

Henri: Bátorítása megkönnyebbülést jelent, még akkor is, ha félelmei vannak. Örülök, hogy képes kifejezni magát. Nyíltan tudunk beszélgetni egymással, teljes átláthatóságban. A kezembe fogom a kezét, és gyengéden megcsókolom.

- "Köszönöm, Lyla..."

- "Igazán szerencsés vagyok, hogy veled lehetek..."

- "Annyira megértő vagy!"

Lyla: - "Hahaha! Úgy érzem, én vagyok az, aki minden bónuszt megkap, ha veled vagyok!" 

Henri: - "Hahaha!"

Az étteremben

Lyla: Nézem, ahogy Henri távozik, miközben a műszakomra készülök. Azt hiszem, tudtam, hogy ez a megbeszélés Sherannel egy ilyen jellegű megbeszéléssel zárul... Ez a duett igazán nagy lehetőség mindkettőjük számára. Őszintén örülök nekik. Remélem szép dalt alkotnak. Remélem azt is, hogy sikerül leküzdenem a félelmeimet mindazokkal a nőkkel kapcsolatban, akik behódolnak az én gyönyörű szőkeségem pusztító varázsának.

???: - "Lyla?"

Lyla: Megfordulok és szembetalálom magam Hassen-nel és Samya-val.

- Ó! Hassen! Samya!"

Hassen: - "Itt dolgozol?!"

Lyla: - "Öhm igen... ahogy láthatjátok!"

Samya: - "Ez a stílus jól áll neked."

Lyla: Rám kacsint.

- "Hahaha! Igen! Mondhatjuk... Akárhogy is, tetszik itt!"

Hassen: - "Ritkán jövünk ide, de mindig jól éreztük magunkat, és szép a hely."

Lyla: - "Egyetértek."

Hassen: - "Nos, nem fogunk folyton zavarni, amíg dolgozol..."

Lyla: Csend van, és pislogás nélkül néz rám. 

Hassen: - "... Remélem hamarosan újra látlak, Lyla."

Lyla: Elpirulok. Mindketten elhagyják a kávézót, miközben Hassen egy utolsó pillantást vet felém.

A lakásban

Lyla: A lányok hamarosan itt lesznek. 

Jasmine: - "Alig várom, hogy találkozzak ezzel a Maliciával!"

Lyla:

- "Igen! Remélem kedvelni fogod!"

- "Még mindig te vagy a legeslegjobb barátom!"

Jasmine: - "És olyan régen láttam Amelie -t! Olyan boldog vagyok, hogy megtartjuk ezt a csajos estét!!!"

Lyla: - "Víííí!!!"

Jasmine: - "Víííí!!!"

Lyla: - "Itt vannak!"

Futok ajtót nyitni. 

Amelie: - "Szia Lyla!!!"

Lyla: Köszöntem a két barátomnak és beinvitáltam őket.  

Jasmine: - "Te biztosan Malicia vagy?! Már annyit hallottam rólad! Most végre találkozhatom veled!Örülök, hogy megismertelek!"

Malicia: - "Én is örülök a találkozásnak!"

Amelie: - "Na...? Jay nincs itt?"

Lyla: Jasmine és én összerezzentünk. 

- "Ha? Micsoda?"

A szívem hatalmasat ugrik a mellkasomban.

Amelie: - "Hahaha! Jasmine, hol vannak a poszterek és minden más Jay arcával?!"

Malicia: - "Ez igaz, Amelie meggyőzött arról, hogy ez a lakás lesz a temploma annak a csodának, ami Jay!"

Lyla: Jasmine és én végre fellélegzünk. Nagyon megijedtünk, egy pillanatra azt hittük, hogy Amelie megsejtette Henri titkát...

Jasmine: - "Hahaha... Hát, azt hiszem... ez a dekoráció nyugodtabb... poszterek nélkül... már Lyla is itt él..."

Lyla: - "Hahaha... Uh igen..."

Nagyon jól kezelte! Jasmine nem tudta megmagyarázni, hogy a falak bevakolása a barátom portréival... elég kínos lenne. Mindketten hoztak valamit inni és enni, ráadásul Jasmine és én készítettünk néhány dolgot. Az este nyugodtan telik, és Jázmin tökéletesen beilleszkedik. Azt Malicia kedveli a barátnőmet és fordítva ugyanez. 

Malicia: - "Szóval, ha jól értem, én vagyok itt az egyetlen szingli?!"

Lyla: 

- "Aham!"

- "Sajnos..."

Jasmine: - "Van valaki, aki érdekel?"

Malicia: - "Nem! Momentán nagyon örülök, hogy egyedül vagyok! Nem akarom bonyolítani az életem..."

Amelie: - "Ez nem mindig bonyolult, Malicia..."

Malicia: - "A magad nevében beszélj... Nekem a korábbi tapasztalataim nem segítettek... A legtöbb pasim sokkal idősebb volt nálam és biztosíthatlak, hogy nem érettebbek..."

Lyla: - "Az igaz, hogy a mi pasijaink egyidősek velünk."

Malicia: - "Egyébként nagyon boldog vagyok egyedül, jelenleg nem keresek senkit és ez megfelel nekem! Csak magamra van szükségem a boldogsághoz! Csak magamra van szükségem, hogy boldog legyek"

Amelie: - "Jól mondtad! Mesélj nekünk a divatiskoládról, Jasmine!"

Malicia: - "Ó! Divatban utazol?!"

Jasmine: - "Igen! Imádom... Végtelenül alkotni...!"

Malicia: - "Ez elképesztő..."

Lyla: - "Ráadásul szuper tehetséges!"

Malicia: - "Szeretnék kreatív lenni... De hát azt tervezem, hogy marketinggel fogok foglalkozni! Imádom!"

Amelie: - "Szeretnék kommunikációs területen dolgozni!"

Lyla: Nézem, ahogy a barátaim beszélgetnek, a karriercéljaikat ecsetelik... Anélkül, hogy részt vennék benne... Mihez kellene kezdenem az életemmel? Még mindig nincs ötletem... Jasmine rám néz, tudja mire gondolok.

Lyla új szobája

Jasmine: - "Ez egy nagyszerű csajos este volt! Meg kell ismételnünk!"

Lyla: - "Abszolút!"

Jasmine: - "Malicia nagyon kedves!"

Lyla:

- "Igen, nagyon kedvelem!"

- "Hé! Féltékennyé teszel!"

Jasmine: - "Annyira más, mint te, de mindkettőtöknek ugyanolyan az igazságérzete."

Lyla: - "Hahaha! Ez igaz..."

Jay koncertjén

Clement: - "Hűha... itt aztán rengeteg sikitozó lány van..."

Jasmine: - "Hé! Ne kezd!"

Clement: - "Héé... persze, hogy nem! Örülök, hogy itt lehetek! Hát... 'Örülök'... Miatta vagyok itt, tudod..."

Jasmine: - "Meglátod, nem fogod megbánni Le fog nyűgözni!"

Clement: - "Nem kételkedem. Be kell vallanom, izgatott vagyok, hogy látom." 

Lyla: Clementre nézek, a közönségnek közepén, ami főleg lányokból áll. Vannak nők minden korosztályból. Mind... Henri miatt jött el. Meg fogom ezt szokni valamikor? Egy üzenet Henritől! 

Henri💬: - "Idejössz hozzám néhány percre? Mielőtt kezdődik a show...?"

Lyla💬: - "Igen! Máris ott vagyok!"

Henri💬: - "Nagyszerű!"

Lyla: - "Jasmine, Clement... Néhány percre eltűnök, mindjárt itt vagyok!"

Clement: - "Ne késlekedj vele, az szívás lenne!"

Lyla: Rám kacsint. A szememet forgatom. 

A backstage-ben

Lyla: Hátra megyek a színfalak mögé és felismerem a biztonságiőrt.

- "Jóóóó estéééét!"

Biztonsági őr: - "Na nézd meg ki van iiiitt?! Valaki mindig be akar jutni a backstage,be nem igaz?"

Lyla: - "Igen! És ezúttal minden megvan, ami szükséges!"

Biztonsági őr: - "Szóval azt mondod!"

Lyla: Elővettem a belépőtt, amit Antoine adott nekem a nap folyamán. Ez azt mutatja, hogy én vagyok az asszisztense. Ez über magas osztály. Odahajol és közelről megnézi a belépőt, aztán lescanneli a gépével. 

Biztonsági őr: - "Jól van, Lyla kisasszony, bemehet!"

Az öltözőben

Lyla: Miután végigjártam a zsúfolt termeket, bemegyek Jay öltözőjébe, mintha egész életemben ezt tettem volna. Azt kell mondanom, hogy jól ismerem ezt a helyet!  

Jay: - "Lyla!"

Lyla: Odajön hozzám és a karjaiba zár. 

Antoine: - "Adok nektek pár percet."

Jay: - "Kösz, apa!"

Antoine elment, kettesben hagyva minket. Henri közelebb jön, újra átölel, megcsókol. 

- "Készen állsz?!"

- "Hogy érzed magad?"

(Ha a másik lehetőséget választod)

Jay: - "Igen! Mindig!"

Lyla: - "Akkor nem is vagy túl ideges...?"

Jay: - "Jól vagyok! Egy kis feszültség mindig jó színpadra lépés előtt, de jó, hogy látlak..."

Lyla: Rám mosolyog.

Jay: - "Megnyugtat a tudat, hogy a közelemben vagy."

Lyla: Közelebb bújok hozzá. 

- "Mindig a közelben vagyok... tudod..."

Fejét az enyémre támasztja, erősebben szorít.

Jay: - "Igen... Mindig... Hogy van Clement?"

Lyla: - "Úgy tűnik, nincs elemében, de azt hiszem, alig várja, hogy lásson téged akcióban."

Jay: - "Remélem nem okozok csalódást."

Lyla: - "Szeretni fog! Van valami kis 'rituáléd', ami erőt ad mielőtt színpadra lépsz?"

Jay: - "Hmm... nem igazán..."

Lyla: Lesüti a szemét... szégyenlősen...

Jay: - "Hát... igen... talán... egy kicsi... egy ideje..."

Lyla: - "Ó!"

A pólója alá csúsztatja a kezét és előveszi a nyakláncot, amit karácsonyra adtam neki. 

Jay: - "Ez... az..."

Lyla: Aztán becsukja a szemét, a kezében tartva az ezüst tollat. Az ajkához emeli a kezét, mintha imádkozna, aztán mosolyogva rám emeli a tekintetét.

Jay: - "Most már olyan, mintha egy kis talizmán lenne... Biztosan nevetséges... tudom..."

Lyla: - "Nem! Nem az... Imádnivaló!"

Jay: - "Hahaha! Nem tudom, hogy az 'imádnivaló'-e a legbíztatóbb szó! Hát... tudom, hogy ez kissé közhelyes, de... ez a nyaklánc nagyon fontos nekem. Úgy gondolok rá, mint valamire, ami megvéd."

Lyla: Megfogom a kezét, amely még mindig a medált szorítja, és megcsókolom az ujjait, anélkül, hogy megszakítanám a szemkontaktust.

Jay: - "... Azt hiszem, a varázslat most még jobban fog működni..."

Lyla:

- "Ez nem igazán varázslat..."

- "Én is azt hiszem!"

Még egyszer megcsókolt és elhagytam az öltözőt, visszamentem a barátaimhoz a közönségbe.

Jay koncertjén

Clement: - "Hogy van?"

Lyla: - "Ő ugyanezt kérdezte rólad!"

Clement: - "Hahaha!"

Lyla: - "Reméli, hogy tetszeni fog a műsor... Azt hiszem ez a célja ma este!"

Clement: - "Király! Jay nekem fog énekelni! Ne féltékenykedj, Lyla!"

Lyla: - "Hahaha! Nevetséges vagy!"

Kialudtak a fények és felvillant az egyetlen a színpadon. Akár az első alkalommal, a nagy képernyő ritmusra kezd vibrálni a kivetítőkkel. Sosem csinál semmit félgőzzel. Jasmine felém fordul, nagyon boldog és jól érzi magát. Clementet figyelem, őt a színpad leköti, még akkor is, ha Henri még nem meg sem jelent. A fények lelassulnak...

Aztán hirtelen meghallunk egy gitár akkordot egyidőben az ő lágy hangjával... és minden felvillanyozódik. Megjelenik a színpad közepén a táncosaival és a show látványosan kezdetét veszi. 

Jay: - 𝄞"Amikor az ég annyira szürke, és a vihar támad,

Mondd a nevem.

Az idő megy és elmúlik. A hajnal újabb napra virrad.

Azt kérdezed: 'Miért éltem át a gyűlöletet és a bánatot? 

Miért érzem úgy, hogy hiányzik valami?'

Ne félj megragadni a félelmeidet. Hallgass a szívedre.

Ragyogj minden utadon, Ragyogj... és ha az élet annyira sötétnek tűnik,

ott leszek melletted, hogy fényt hozzak."𝄞

Lyla: A szemeim és a füleim el vannak varázsolva... És belegondolni, hogy ott voltam, hogy halljam ennek a dalnak a kezdeteit... Ma a koncert teremben vagyok, ahol Henri énekel, gitárral a kézben, egy rakat másik profi táncos közepette táncol. Újra Clementre pillantok. Döbbent mosollyal az arcán mered Henrire. Fénylő, kikerekedett szemekkel fordul felém. 

Clement: - "AZTA! De...?! Zúz! A haverom rendesen odateszi!!!"

Lyla: - "Hahaha!"

Jasmine: - "Mondtam neked, te bolond bohóc!"

Lyla: A közönséget nézem és teljes a hisztéria. Az emberek sikítoznak, ugrálnak, néhányan sírnak... teljesen őrületes. Szóval felteszek egy kérdést Jasmine-nek. 

- "Felismered Henrit?"

- "Ez fura neked...?"

Jasmine: - "Igen! Nagyon! Ez az első koncertem, mióta tudom! Nem tudom ez e az oka, de úgy érzem még jobb is, mint előtte!"

Lyla: - "Nincs módom összehasonlítani!"

Jasmine: - "Hahaha!"

Lyla: - " Azt hiszem, tényleg mindent belead, hiszen itt vagyunk érte..."

Igaz, hogy még jobban sugárzik, mint legutóbb. Ragyogó mosolya nem hagyja el az arcát, a medál varázsa úgy tűnik működik. Olyan sok energia... félelmetes színpadi jelenlét, ez a hang! És belegondolni, hogy ez Henri... Az agyam nehezen hoz létre kapcsolatot Henri és Jay között, különösen, ha így látom. Lehetetlen felismerni őt. Befejezi a dalt, de nem úgy tűnik, mintha újba kezdene, legalábbis nem azonnal... 

Jay: - "Hé! Kinek van kedve csatlakozni hozzám a színpadon, hogy eltölthessen egy kis időt velem?!!!" Lyla: A közönség megvadul és a személyzet tagjai egy fiatal lányt választanak a közönségből, nem messze tőlünk. Segítenek neki felmenni a színpadra. Ijedt és meghatott, hogy kiválasztották. A 'kiválasztott' a kezeivel takarja el a száját, hogy elrejtse a zavarát és az eufóriáját, Jay-hez sétál, aki kinyújtja a karját. Mindenki sikít, miközben tisztelettel, kecsesen lehajol. Érzem, hogy a szívem összeszorul. A lány még jobban felélénkült, és majdnem összeesik. Jay még mindig térdel, szemben vele... Magához vonja és megcsókolja a kezét és érzem, hogy a vér végleg elhagyja az agyamat. A közönség folytatja a sikítozást. Jay elengedi a lány kezét és énekelni kezd, körbetáncolva őt. A táncosai csatlakoznak hozzá és a rajongó körül kezdenek mozogni. A lány teljesen el van ragadtatva... 

- Akárcsak én.

- ... Én egy kicsit kevésbé vagyok elragadtatva ettől...

Jay továbbra is előtte hajtja végre a táncmozdulatait, mintha udvarolni próbálna neki, ő pedig ellökné. Táncosai hátrafelé húzzák, el a lánytól, és úgy tesz, mintha harcolna ellenük. A koreográfia hibátlan, nagyon technikás és tökéletesen melodrámai. Jay úgy fejezi be a dalát, hogy megfogja rajongójának kezét, aki a robbanás szélén áll, és lehajol, hogy arcon csókolja. A színpad elsötétül a koncertterem fülsiketítő tapsával. Én, aki büszke voltam arra, hogy nem tartozom azok közé a féltékeny lányok közé... Tudom, hogy ez semmiség volt, hogy ez a munkája. De zavar... Egyáltalán nem vagyok megelégedve az élete ezen részével. Hónapok óta azt mondom, hogy 'megbízkózom' ezzel... de nyilvánvalóan még mindig nagyon messze vagyok attól, hogy 'megbírkózzam' vele. Egy szemüveges stréberbe szerettem bele, és rövidebb idő alatt, minthogy hangosan kimondhattam volna, szuper rocksztárrá változott, akitől minden lány elájul. Gyorsan kiűzöm ezeket a gondolatokat a fejemből. Még van mit dolgoznom magamon... Megint szembe kell nézned magaddal, kicsi Lyla... Henri folytatja a műsort, ami még látványosabb, mint az elején. Nem gondoltam, hogy ez lehetséges. Ismét le vagyok nyűgözve és elbűvölve, és könnyen elfelejtem a kis gondjaimat. Rájöttem, hogy másképpen értékelem a műsort, mint amikor először láttam. Értelemszerűen nem voltam ugyanabban a lelkiállapotban... Azt hiszem, nem értékeltem a műsort maximális teljesítőképességgel. Ezúttal más. Jay robbanásveszélyes fináléval fejezi be a műsorát, és köszönetet mond a csapatának, a közönségének és... mindenkinek, akit szeret. Annyi boldogságot, szeretetet és örömöt áraszt. Erre készült... Annyira büszke vagyok rá!

Jasmine: - "Na?!!! Nem volt mega állati szuper?!"

Clement: - "Totál!"

Lyla:

- "Igen... Nincsenek rá szavaim!"

- "Kétségem sem volt afelől, hogy ilyen fantasztikus lesz!"

(Ha a másik lehetőséget választottad)

Clement: - "Ahhh! Hé! Nem voltak kétségeim... de nem tudtam, mire számítsak! Hadd emlékeztesselek, hogy nemezisből nagyon könnyen a legjobb baráttá vált!"

Lyla: Jasmine és én nevettünk. A telefonom rezeg. Ez Antoine.

- "Halló?"

Antoine: - "Helló, drágám! Visszajöhetsz és láthatod őt a barátaiddal fél óra múlva. Ez rendben van nektek?"

Lyla: - "Igen! Akkor később!"

Szóval nyugodtan várunk a koncert csarnokban, amíg kiűrül. Egy három lányból álló csapat, nem messze tőlünk, álhatatosan néz minket. Végre odajönnek hozzánk. 

Rajongó Lány1: - "Hé! Ti nem mentek el?"

Lyla: - "Uhh... Ráérünk..."

Rajongó Lány2: - "Miért?"  

Clement: - "Miért érdekel ez téged?"

Rajongó Lány1: - "Mert az gondoljuk, hogy az aláírására vártok, egy nagyon privát helyen..."

Lyla: - "Megbocsáss?"

Rajongó Lány3: - "Így megvárjuk hova mentek..."

Lyla: Egymásra néznek, büszkék magukra, meggyőződve arról, hogy rájöttek az évszázad titkára. Milyen... Jó előérzetük van.

Clement: - "Csak megvárjuk, amíg kevesebben lesznek odakint és a melegben akartunk maradni... ez minden!"

Lyla: A félóra letelt, de elakadtunk, mert a lányok nem hajlandók levenni róluk a szemüket. A telefonom újra cseng. Antoine az. Felveszem. 

- "Antoine?"

Antoine: - "Lyla? Minden rendben...? Nem láttuk, hogy beléptek..."

Lyla: - "Hát..."

A lányok kitartóan néznek rám. 

- "Az van, hogy... Az értünk érkező autó még néhány percig nem jön meg, és szeretnénk bent várni..."

Antoine: - "? Miről beszélsz...?"

Lyla: 

- "Igen! Ez az! Jelenleg nem lehetünk ott."

- "Tudnál egy kis erőfeszítést tenni, hogy megértsd..."

Antoine: - "...Elakadtatok...? Nem tudsz nyíltan beszélni, ahogy szeretnél...?"

Lyla: - "Így van..."

Antoine: - "Hadd találjam ki... Van néhány makacs rajongó, akik azt várják, hova mentek?"

Lyla: - "Pontosan..."

Antoine: - "Ne mozdulj."

Lyla: Letette. Néhány pillanattal később...

Biztonsági őr: - "Hé! Ti ott! Mit csináltok?!"

Clement: - "Meg akartuk várni, hogy be..."

Biztonsági őr: - "Nem akarom tudni!"

Lyla: A lányok felé fordul. 

Biztonsági őr: - "Mutasságtok a táskáitokat!"

Rajongó Lány2: - "De... a koncertnek vége..."

Biztonsági őr: - "Ragaszkodom hozzá."

Lyla: Belenéz a táskáikba, mint a biztonságiak, amikor megérkeztünk. 

Biztonsági őr: - "Jól van... Elmehettek."

Lyla: A lányok ránk néznek. 

Biztonsági őr: - "És ti?!!"

Lyla: Belenéz a táskámba. 

Biztonsági őr: - "Ez mi?"

Lyla: - "Öhm..."

Biztonsági őr: - "Kövess."

Lyla: Hátat fordít a lányoknak. 

Biztonsági őr: - "Ami titeket, hármótokat illeti, meg kell kérnem, hogy távozzatok." 

Lyla: Hangja határozott, és nem hagy esélyt a tétovázásnak. 

Biztonsági őr: - "Gyerünk."

Lyla: A színfalak mögé kalauzol minket, és ég egyszer a rajongók felé int,, hogy hagyják el a koncerttermet.

A backstage-ben

Biztonsági őr: - "Rossz szokássá válik, hogy mindig megmentem a napot, Lyla kisasszony!"

Lyla: - "Köszönöm!!!"

Biztonsági őr: - "A nevem Basile."

Lyla: - "Örülök, hogy megismertelek, Basile!"

Basile: - "Antoine tudatta velem, hogy kényes helyzetben voltatok."

Lyla:

- "Igen... Nem hagytak minket békén..."

- "Nem olyan kényes, igazából."

Bastile: - "A lányok elmentek. Bemehettek hátra."

Lyla: - "Köszönjük, Basile!"

A vastag függöny mögé mentünk és Clement olyan, mint egy csodálkozó szemű gyerek. Ez neki az első alkalom...

Az öltözőben

Lyla: Besétálunk az öltözőbe. 

Antoine: - "Ah! Végre!!!"

Lyla: - "Basile segített nekünk!"

Basile: - "Basile biztosan gondoskodik a dolgokról!"

Lyla: - "Igen! Mindig!"

Antoine: - "Egyedül hagylak titeket!"

Jay: - "Kösz, apa!"

Lyla: Antoine kiment az öltözőből és négyesben maradok. Henri türelmetlenül ütögeti a lábát. Várja Clement véleményét, egy kicsit ideges. 

Jay: - "Szóval... Clement... Mit gondolsz?"

Lyla: A barátom megvakarja az állát, majd végigfuttatja a kezét a haján. Kényelmetlenséget színlelve elhúzza válaszát, feszültséget keltve. Henri arca lefagy, de Clement nem hagy neki időt a csalódásra, beszélni kell. 

Clement: - "Haver... Ez... Ez... BOMBASZTIKUS volt! WOW, abszolút ŐRÜLET volt! A rajongóid eszelősek! És aztán te! Fogalmam sem volt, hogy te képes vagy minderre! Fékevesztett vagy!!!"

Jay: - "Hahaha! Akkor tetszett...?"

Clement: - "Haver, aha, totálisan! Még szégyellem is kimondani! Annyira király volt!!! És ne mcsak azért, mert a barátom vagy, jól van... Hát oké, talán egy kicsit... Vagy nem... De nem, hihetetlenül elképesztő voltál!"

Lyla: Erősen Henri vállára teszi a kezét.

Clement: - "Pusztító volt. Imádtam."

Jay: - "Clement... Én... nagyon boldog vagyok... Köszönöm... Meghat."

Clement: - "Te vagy a legjobb."

Jay: - "Hahaha! Köszi..."

Lyla: Jasmine felé fordul. 

Jay: - "Jasmine, mit gondolsz?"

Jasmine: - "Ahh! Henri! Ez volt az eddigi egyik legjobb koncerted!"

Jay: - "Tényleg?"

Jasmine: - "Igen!!!"

Lyla: Teljes körű beszámolóba kezd a műsorról. Nem hagy ki semmit... A dalválaszását, azok sorrendjét, Jay hangját, a feldolgozásokat, a táncosokat, a nagy képernyőket, a játékokat, a tréfálkozást, a fényeket... Henri megbűvölten issza Jasmine szavait. Az ö véleménye az egyik legfontosabb neki. Sokáig fejtegetik. Clement és én egymásra nézünk, imádnivaló, ahogy ezek ketten egy nyelvet beszélnek. Henri több mint izgatott a bókok és bátorítások miatt, különösen Jasmine-től, aki már rengeteg koncertjét látta. A barátnőm megengedi magának, hogy rámutasson azokra a részletekre, amelyek véleménye szerint javíthatók, és Henri tudomásul veszi minden vonatkozó megjegyzését... Végre odajön hozzám... megfogja mindkét kezem. 

Jay: - "És... te?"

Lyla: - "Uhh... ...Ugyanez!"

Jay: - "Hahaha! Lyla!"

Lyla: - "Igeeeen! Tudom...!"

- "Megkérdezhetted volna Jasmine előtt... Idiótának fogok tűnni utána..."

- "Nem tudom mit mondjak..."

(Ha a másik lehetőséget választottad)

Lyla: Megfejtem a csalódást a szemében. Jól tudja, hogy van véleményem, de nem merem megosztani. Sóhajtok... Hogyan tűnjek legitimnek a barátnőm tirádája után? Magához híven olvas a gondolataimban. Szeretettel néz rám és gyengéden megsimogatja az arcomat. 

Jay: - "A te véleményed fontosabb, mint bárki másé... Bocsi, Jasmine!"

Jasmine: - "Ne aggódj!"

Lyla: - "..."

Az ajkához melei a kezeimet és suttog...

Jay: - "Csak neked énekeltem, Lyla..."

Lyla: Nagyon okos... Érzem, hogy ugrik egyet a szívem a mellkasomban. Fészkelődöm... 

- "... Hát... Oké..."

Hogyan tudnék ellenállni neki...? Még a fekete kontaktlencséivel is, amelyek elrejtik szeme csodálatos kékjét, a tekintete intenzitása ugyanaz marad. Elolvadok... 

- "Én... Én... ... Soha nem gondoltam volna, hogy ez mind lehetséges... Azt hittem, már hozzászoktam a gondolathoz, de amikor látom, hogy így énekelsz, táncolsz, megcsinálod az egész műsort a csapatoddal, hogy látom, hogy hónapok óta készülődsz... ... Olyan tehetséges vagy, Henri! Csodás voltál! És aztán ez a hang! Felfogod? Ráadásul egyszerre táncolsz! Nagyon le vagyok nyűgözve... nagyon... nagyon! Ez az összes ember a nevedet sikította, együtt énekelve veled! Te vagy az, aki ezt az egészet létrehoztad! Ezeket az embereket összehozod a zenéd, a munkád, a tehetséged köré, amit mindennél jobban szeretsz! El vagyunk ámulva!"

A kezeimbe fogom az arcát, elragadtatva az eufóriámtól. 

- "Ó... Olyan büszke vagyok rád, Henri... A lehető legjobb módon sikerül megélned a szenvedélyedet! Nagyon büszke vagyok, hogy ennek a tanújának lehetek! Büszke arra, hogy mindezt megéled! ... erős volt! Heves! Vad energia volt a koncert csarnokban! Bámulatos volt, gyönyörű, látávnyos! Köszönöm, Henri! Köszönöm...!"

Jay: - "..."

Jasmine: - "Hű... nem rossz..."  

Lyla: Henri hirtelen a karjaiba von és szorosan magához ölel. Hallom, ahogy a fülembe mondja...

Jay: - "Te jó ég... mennyire szeretlek, Lyla..."

Clement: - "Khm... Khm..."

Lyla: Henri elengedett. 

Jasmine: - "Azt hiszem ideje mennünk."

Clement: - "Igen! Hagyjuk, hogy nyugodtan smacizzatok és ölelkezzetek!"

Lyla: Jasmine a szemét forgatja. Elköszönünk egymástól és a barátaim kimennek az öltözőből. 

Jay: - "Szeretnéd velem tölteni az éjszakát? Van egy szép lakosztályom az egyik hotelben... "

Lyla:

- "Inkább visszamennék hozzád, ahol csend van..."

- "A hotelben?!"

Jay: - "Aha... Néha úgy vezetem félre őke, hogy úgy teszek, mintha nem itt laknék. Ezért fogok a szállodában aludni."

Lyla: - "Ó! Viszont nélkülem kell odamenned... Kicsit később odaérek."

Jay: - "Senki sem láthat minket együtt... Képzelheted."

Lyla: Belekotor a táskájába, és odadobja nekem a kocsija kulcsait.

Jay: - "Menj erre a címre a kocsimmal. Itt van a szobám kulcsa."

Lyla: - "Hagyod, hogy vezessem a kocsidat?"

Provokatívan nézek rá. Remélem nem fél, mert végül is új sofőr vagyok. 

Jay: - "Bízom benned. Tudom, hogy óvatos leszel."

Lyla: Rám kacsint. 

- "Ígérem!"

A hotelszobában

Lyla: Gond nélkül vezettem a hotelig, ügyelve arra, hogy ne a szálloda parkolójába parkoljak. Végre a lakosztályba sétálok, amit Henri foglalt. Azta... Lenyűgöző... (Sikerült véletlenül fordítás nélkül tovább kattintanom, ne haragudjatok, ha így kimaradt egy kis rész ><)

Elolvasom: 'Megkértem Jasmine-t, hogy készítse elő neked ezt a táskát néhány dologgal, amire szükséged lesz holnap, amikor velem töltöd a napot. 

Várhatsz a fürdőben, ha úgy érzed. ;) Ott pihenhetsz. Hamarosan veled leszek. Szeretlek.'

A pillangók a gyomromban repdesni kezdenek és a szívemhez szorítom a kis kézzel írt levelet. Körbejárom a szobát, és bizony, a fürdőszobában hatalmas kád van, tele pezsgő, gőzölgő vízzel, sok kis gyertyával kísérve. Mindenre gondolt... 

- Nyugodtan várok rá.

- Levetkőzök és a forró vízbe csusszanok. 

Minden izmom ellazul és jól érzem magam. Néhány perccel később, a haló ajta kinyílik és Henri sétál be. 

Jay: - "Hé! Mit látok itt? Egy pucér nő van a fürdőkádamban!"

Lyla: Kis önelégült mosollyal átjön a fürdőbe.

- "Igen... Besétáltam... és megláttam a fényeket, a forró fürdőt és azt gondoltam magamban: 'Persze! Miért ne?!'..."

Jay: - "Hahaha!"

Lyla: Henri leveszi a pólóját, aztán minden ékszerét és a fekete kontaklencsét. Végre újra láthatom a gyönyörű kék szemeit. Letérdel, hogy egy magasságban legyen velem és a kád szélére támaszkodom. 

Jay: - "Tetszik a szoba?"

Lyla: - "Ez pazar, Henri..."

Jay: - "Velem töltöd a holnapi napot? Jasmine elhozta a dolgaidat, minden esetre... de nem kötelező..."

Lyla: - "Örülnék, ha egy pillanatra is csak veled lehetnék..."

Jay: - "Nagyszerű..."

Lyla: Feláll, leveszi a maradék ruháját és csatlakozik hozzám a kádba. Ösztönösen odajön, és a karjaimba helyezkedik, fejét a mellkasomra hajtja, lehunyja a szemét.

Jay: - "Mmm... Azt hiszem még sosem élveztem ennyire egy utóbulit se..."

Lyla: Megsimogatom a borotvált fejét... Időpazarlás lenne, ha zselés haját akarnám megérinteni, olyan kemény, mint a beton. Csendben ölelkezünk, egymás karjaiba burkolózva. Becsülöm ezt a gyengéd, szeretettel teli pillanatot... Felül és megcsókol. Minél szenvedélyesebbé válnak a csókjai, annál inkább felgyorsul a lélegzete. Mint mindig, imádom ezt a pillanatot, amikor elveszti az irányítást. Végigcsokolja az egész arcomat, aztán a kezeimet... Aztán hátradől, közelebb húz, magára irányít. Testemet az övének nyomom, ő pedig még szorosabban ölel magához. Henri a kezében tartja az arcomat, miközben újra csókol és újra...

Felébredek és eszembe jut, hogy egy pazar luxusszálloda lakosztályban vagyok. Henri mélyen alszik mellettem. 

- Szóval... kényelmesen elhelyezkedem, hogy jobban lássam, ahogy alszik.

- Nem mozdulok egy centit se, félek, hogy felébred. 

Olyan nyugodt, olyan szép, olyan tökéletes. Úrrá lesz rajtam a vágy, hogy megérintsem, de nem akarom felébreszteni. Végül úgy határozok, hogy nem akarom felébreszteni engedve a vágyamnak, és végül a testemet az övéhez szorítom. Érzem, hogy megmozdul, de nem mondd semmit. Kinyitja a karjait, így hozzá bújhatok. Megfogja a kezem, megcsókolja, a mellkasához húzza és visszaalszik. Próbálok nem mozdulni és elalszom én is. A kinti eső hallatán felébredek.

Henri: - "Jó reggelt..."

Lyla: Az egész testemet az övéhez simítom, míg ő a karjaiba szorít, és megcsókolja a homlokomat.

Henri: - "Jól aludtál?"

Lyla: - "Mint egy kisbaba..."

Nyújtózkodik, mint egy macska. 

Henri: - "Szeretnél enni valamit?"

Lyla: - "Igen!"

Henri: - "Marcusnak nemsokára itt kell lennie a reggelivel."

Lyla: Henri felkel és felöltözik. Persze néhány perc múlva kopogtatnak az ajtón.

Marcus: - "Jó reggelt, uram. Itt a reggelije, amit összegyűjtöttem önnek."

Lyla: Nem látom az ajtót onnan, ahol vagyok, de tisztán hallom Marcust. Henri egy hatalmas tálcával tér vissza, amit az ágyra helyez előttem. Lehajol és megcsókol. 

Henri: - "Voila!"

Lyla: - "Mmmm!"

Az egész esős napot ebben a szobában töltöttük, főleg az ágyban. Szokás szerint Henri gitározott és énekelt. Imádom ezeket a pillanatokat... Gyakran bátorít, hogy csatlakozzam hozzá, így megoszthatja velem a zenéjét. Arra késztet, hogy hallgassam, mi inspirálja, új dolgokat játszik, ami eszébe jut. Ami engem illet, a mennyországban vagyok. Az időmet azzal töltöm, hogy hallgatom, ahogy játszik, és nézem, ahogy kint esik az eső. Olyan egyszerű... és mégis... ha a boldogság egy kép lehetne, ez lenne az.

Henri: - "Szeretnéd újra itt tölteni az éjszakát? Holnap el tudlak vinni a suliba..."

Lyla:

- 'Nem tudom..."

- "Nem túl kockázatos, ha együtt hagyjuk el a szállodát?"

Henri: - "Diszkréten megyünk el... Megvárjuk, amíg az emberek tömege kisétál, és összekeveredünk velük, jó lesz. Na... maradsz?"

Lyla: - "Ez még kérdés?! Persze, hogy maradok!"

Henri: - "Hívom a szobaszervízt... ünnepelünk!"

Lyla: - "Ó igeeen!"

A suli előtt

Lyla: Olyan furcsa visszatérni a valóságba a tegnapi nap és Henri koncertje után...

Henri: - "Este jövök érted."

Lyla: - "Oké... Szeretlek így..."

Henri: - "Hahaha!"

Lyla: Henri úgy döntött, hogy a haját úgy csinálja, mint 'régen', és amikor elhagytuk a szállodát, viselte a szemüvegé, hogy senki ne ismerje fel. 

Henri: - "Még... Nem tudom hányszor mondták már nekem, hogy ez a frizura nem divat... Apa utálja..."

Lyla: - "Hmm... Lehet, hogy nem ez a legmenőbb frizura... de... helyes vagy, Henri, bármit is csinálsz..."

Henri: - "Hahaha! Efelől vannak kétségeim..."

Lyla: - "Semmi közöm hozzá! Tudom, mit látok!"

Henri: - "Oké! Oké!"

Lyla: Egyáltalán nem tűnik meggyőzöttnek, és hozzáteszi azokat az okokat, amik miatt úgy véli, hogy a szerelem mindenképpen vakká tesz minket. Bár én ennek az ellenkezőjét gondolom... A szerelem soha nem tett ennyire tiszta fejűvé.

Henri: - "Akkor este!"

Lyla: Megcsókolt, majd elsétált. 

A suliban

Lyla: - "Hali hölgyek!"

Amelie: - "Szia Lyla! Jobban érzed magad?"

Malicia: - "Viccelsz... nézz rá... nagyszerűen van... csak ki akarta hagyni a szombatot..."

Lyla: Az igaz, hogy az egész hétvégémet Henrivel töltöttem a hotel szobába és szombat reggel nem jöttem be az órámra...

- "Hahaha!"

- "Bűnösnek vallom magam!"

- "Aaannyira szörnyen beteg voltam!"

Amelie: - "Henrivel voltál...?"

Lyla: Elpirulok, ahogy arra gondolok hogy töltöttük a tegnapi napunkat. 

- "Hmm... talán..."

Valentin: - "Szia Lyla!"

Lyla: - "... Jó reggelt, Valentin." 

Királyi tekintettel figyelmen kívül hagyja a két barátnőmet, teljesen rám koncentrált. Malicia és Amelie szórakozottan néznek egymásra, míg Valentin rám néz, és megpróbálja felhívni a figyelmem a jelenlétére. 

Valentin: - "Hogy vagy, tudod, a múltkori után...? Nem volt időnk beszélgetni... neked és nekem..."

Lyla: - "Öhm... Nagyon jól vagyok, Valentin. Tudod az a 'múltkori', ahogy mondtad, már néhány hete volt..."

Valentin: - "Igen, de tudod mit akarok mondani!"

Lyla: Kezd frusztrált lenni. 

Nathan: - "Hé?! Minden rendben itt? Ki ez a srác?"

Amelie: - "Nathan!"

Valentin: - "És te? Ki vagy?"

Nathan: - "Egy barát! Nem tetszik, ahogy ezekkel a hölgyekkel beszélsz!"

Valentin: - "Azt csinálok, amit akarok!"

Lyla: - "Valentin... Elég... kérlek..."

Szokás szerint Clement öccse a semmin akad fel...

Valentin: - "Elég mi? Lyla, nézd ezeket az idiótákat körülötted!"

Lyla: Nathan felé mutat a fejével. 

Nathan: - "Ez a kölyök rólam beszél?"

Valentin: - "Nem csak rólad! Arról a szőkéről is, aki bántotta! Jobbat érdemelsz, Lyla!"

Henri: - "Például kit?"

Lyla: Valentin összerezzen, Henri csak úgy feltűnt, mindannyiunkat meglepve. Valentin nem hátrál meg és gondolkodás nélkül válaszol.

Valentin: - "Például engem! Évek óta szeretem őt! Nem úgy, mint te!"

Lyla:

- "Hé! Lehetnél egy kicsit tiszteletteljesebb!"

- A szemeimet forgatom... Dolgok amiket nem szabadna kimondani...

Nathan: - "Ez komoly?"

Henri: - "Attól félek..."

Malicia: - "Küzdelem kegyelem nélkül! Hahaha!"

Lyla: Henri felém fordul, figyelmen kívül hagyja Valentint, aki a levegőben kalimpál a kezeivel. 

Henri: - "Tessék... a kocsimban hagytad a telefonodat."

Lyla: - "Ó! Köszönöm..."

Lehajtja a fejét és gyorsan megcsókol. Érzem, hogy Valentin elveszti a türelmét Henri mögött.

Henri: - 'Akkor este, Lyla..."

Lyla: Anélkül, hogy bármit mást mondana, kirohan az iskolából. Nem késhet a saját óráiról.

Amelie: - "Tényleg igazi szerelem van köztetek..."

Lyla: Mosolygok. A tekintetem elveszett a bejárat irányába, ahol Henri távozott.

Malicia: - "Érdekes hajstílusa volt..."

Lyla: Igaz, hogy néhány alkalommal, amikor Malicia látta őt, az új megjelenését mutatta.

Valentin: - "Úgy érted béna!"

Amelie: - "Szerintem illik hozzé."

Lyla: - "Igen!"

Valentin: - "Ah...Milyen jó lánynak lenni... Mind azt hiszitek, hogy életetek hátralevő részét azzal fogjátok tölteni, akivel a középiskolában flörtöltetek tizennyolc évesen! Hahaha!"

Nathan: - "Ez a kölyök nem téved!

Lyla: Megborzongok... 

Malicia: - "Elég bunkók vagytok, nem?"

Lyla: Nathan és Valentin úgy néznek, mintha felpofozták volna őket. Csak ízelítőt kaptak belőle... Malicia beveti a nagyágyúkat. Nem támadhatod meg a barátnőit anélkül, hogy megfizetnéd az árát.

Malicia: - "Van egy pasija, szerelmes, szóval tűnj el a szemem elől, Lyla Rajongói Klub!"

Nathan: - "De én nem azért..."

Malicia: - "Nem érdekel. Tünés. Máskor is visszajöhetsz!"

Lyla: Esélyt sem adott nekik, hogy két szót szóljanak és nem maradt más választásuk, mint elmenni. 

Malicia: - "Hogyan bírod ezt? Mindig ilyen?"

Amelie: - "Hahaha! Sokszor!"

A városban

Clement: - "Áh!!! Jó találkozni a belvárosban! Jó, hogy a napközben tarthatok szünetet és elhagyhatom az egyetemet. A srácok az osztályban kedvesek, de bevallom, hiányzik, hogy velem legyetek..."

Lyla:

- "Pótolhatatlanok vagyunk!"

- "Igen... hát... Csak én vagyok itt... Sem Jasmine, sem Henri nem tudott eljönni..."

(Ha a másik lehetőséget választottad)

Clement: - "Pontosan!"

Lyla: - "Örülni fogsz, ha csak velem lógsz?"

Fogja a fejem, és magához szorítja, összeborzolja a hajamat, akárcsak Alex.

Clement: - "Ahh! Ez már most állati! Nagyon boldog vagyok, hogy láthatom a legjobb barátomat!"

Lyla: Rámosolygok. 

Clement: - "Egyébként hogy vagy? Kicsit szomorúnak tűnsz..."

Lyla: - "Igen... Nem... Hát, igen, jól vagyok... de a bátyád mondott valamit, ami egy kicsit megragadott."

A szemeit forgatja.

Clement: - "Most mit mondott...?"

Lyla: - "... Hogy naív dolog azt hinni, hogy a középiskolás szerelmünkkel maradunk életünk végéig..."

Clement: - "Tudod, hogy csak egy nagy barom."

Lyla: - "Tudom, hogy gyakran sok hülyeséget beszél, de nem tehetek róla, ezúttal van értelme annak, amit mondott..."

Clement: - "Csak egy dologra emlékeztess... Az öcsém őrülten beléd van zúgva? Kb egy örökkévalóság óta?"

Lyla: - "..."

Clement: - "Hahaha! Azt mondja, ami neki jó. Tudod, hogy évek óta szerelmes vagyok Jasmine-be. Minden nappal jobban szeretem. Nem tudnám elképzelni a jövőt nélküle. Ez már csak így van.De tévedhetek..."

Lyla: - "Ó... Ez annyira édes..."

A szemeit forgatja. 

Clement: - "Lyla, nem tudjuk megjósolni, hogy mit tartogat számunkra az élet és a szerelem. Nincsenek betartandó szabályok, minden történet más. Szerelembe eshetsz első látásra, intenzív élményben lehet részed, ami néhány hét vagy hónap múlva véget ér... Ahogyan hétköznapi, romantikus módon is találkozhatsz valakivel, anélkül, hogy megvilágítaná a pillanatot, de egy életre szóló élményben lehet részed. Nem lesz kevésbé intenzív. Rajtad áll, hogy eldöntsd, és megadd magadnak az eszközöket ahhoz, hogy történeted működjön és örökké tartson. Akár tizennyolc éves vagy, akár hatvan."

Lyla:

- Úgy nézek mögé, mintha valaki más beszélne hozzá.

- Figyelmesen hallgatom, szinte megdöbbenve. 

Clement: - "Henri attól a naptól fogva szeret téged, amióta észrevett. Még abban is biztos vagyok, hogy kicsit több mint egy éve is így volt, amikor gonosz volt veled..."

Lyla: Emlékszem Henri szavaira abban a pillanatban, amikor azt mondta nincs szüksége a szánalmamra és be kéne fejeznem, hogy körülötte lebzselek... Az egóm rendesen csorbát szenvedett!!! Szóval rögtön visszaadtam neki... Ez már régen volt... 

Clement: - "Te voltál az egyetlen, aki beszélt vele, mindenki más figyelmen kívül hagyta. Úgy tett, mintha zavarná... de tudom, hogy imádta! Egyébként ne gondolj egy potenciálisan drámai jövőre... ne tegyél feltételezéseket. Ezt már mondtam neked! Élj a jelenben!"

Lyla: - "Ó... Clement:"

A karjaiba vetem magam és megszorítom. 

- "Sosem mondtál még szebb, vagy kedvesebb dolgot!"

Clement: - "Hahaha! Ez a női oldalam! Ez a haszna, hogy évek óta lógok körülöttetek!"

Lyla: - "Hahaha!"

Clement: - "Akarsz enni? Én éhen halok!"

A kávézóban

Robert: - "Jól van, gyerkőcök, íme a szakács specialitása! Mondjátok el milyen!"

Lyla: - "Kösz, Robert!!! Finomnak tűnik!"

Leteszi a hatalmas tálcákat elénk egy nagy csokor választékkal. Gyanítom, hogy a kedvünkért, a szokásosnál többet pakolt rá. Egy kacsintás kíséretében távozik. A főnököm imádnivaló. 

Clement: - "Még mindig nem tudom túltenni magam ezen a koncerten..."

Lyla: - "Tényleg?"

Clement: - "Komolyan. Most már jobban értem a rajongást iránta. Nem azért, mert ő a barátom, mert nagyon... egy bestia a színpadon! Őrület! Annyira büszke vagyok rá!"

Lyla: - "Hahaha! Annyira örült, hogy tetszett neked."

Clement: - "Aha..."

Lyla:

- "Mi a helyzet Jasmine-nel?"

- "És mi lenne, ha beszélnénk egy kicsit arról, hogy mi van veled?"

(Ha a másik lehetőséget választod)

Clement: - "Hmm... Rólam akarsz beszélni, vagy... Jasmine-ről?!"

Lyla: - "Mindkettőtökről?"

Clement: - "Látom, merre tartasz ezekkel a kérdésekkel..."

Lyla: - "Elég régóta nem beszéltünk róla."

Clement: - "Nagyon jól megvagyunk... Azt hiszem színarany pasi vagyok!"

Lyla: - "Hahaha!"

Clement: - "És még mindig nem látott mindent!"

Lyla: - "Hahaha!"

Clement: - "Lefogadom, hogy beszélt neked róla...?"

Lyla: Bólintok. 

- "Hmm... Ez zavar téged?"

Clement: - "Dehogy! Csak hát... a nyomás... Az, hogy... én soha... hát..."

Lyla: - "Aha, nem kételkedem efelől, Clement."

Clement: - "Micsoda?! Honnan tudod? Sosem beszéltem neked erről!"

Lyla: - "Hát... Ez nem olyan nehéz... Volt már néhány barátnőd, de semmi igazán komoly... Úgy éreztem, hogy soha nem mentél el az intimitás azon szintjéig."

Clement: - "Ahhh... Ennyire látszik?"

Lyla: - "Hmm... Nem tudom..."

Clement zavartan néz rám. Azon tűnődik, hogyan sejthetem, hogy nincs tapasztalata a lányokkal. 

- "Már elég ideje ismerjük egymást ahhoz, hogy tudjam hogyan működsz..."

Clement: - "Ahhh! Annyira béééna!"

Lyla: - "Hé! Elég! Rendben van, ha szűz vagy!"

Clement: - "Csss!"

Lyla: Egy nagy rakás gesztussal próbálja a tudtomra hozni, hogy maradjak csendben, az arca tök vörös. 

Clement: - "Lyla! Beszélhetnék kicsit hangosabban! Azt hiszem még nem hallotta az egész kávézó!"

Lyla: A szememet forgatom. Szándékosan halkan mondtam ezeket a szavakat, hogy senki se hallja meg. De amint elhagyták a szavak a számat, már túl hangos volt szerinte. Még mindig vörös, de végre már nem kalimpál a karjaival körülöttünk. 

Clement: - "Nem igazán tetszik, amikor így beszélgetünk a szexuális életemről..."

Lyla: 

- "Beszélhetsz róla velem... Mármint, én vagyok a legjobb barátod!"

- "Ó! Túlreagálod!"

Clement: - "Aha... de te lány vagy!"

Lyla: - "Ugh! Clement!"

Clement: - "Hát, mi van... Ez az igazság, nem?!"

Lyla: - "Akkor inkább Henrivel beszélnél róla?"

Clement: - "Aha..."

Lyla: - "Ez mit jelent...?"

Sóhajt.

Clement: - "Henri nagyon megfontolt. Azt mondja, hogy igazam van a tisztelettel, stb. Tudom, hogy én teszek fel magamnak egy csomó kérdést..."

Lyla: Most én pirulok el. Kíváncsi vagyok, Henri megosztott-e részleteket Clementtel a magánéletünkről... 

Clement: - "Ne aggódj! Látnod kellene az arcod! Biztosítalak, nem mondott semmi zaftosat. Csak arról beszélt milyen jól mennek a dolgok köztetek... és talán néhány apróságot..."

Lyla: - "Aha..."

Clement: - "Tisztelettudó. Ne aggódj. Elvégre Henriről beszélünk."

Lyla: - "Aha..."

Clement: - "Emellett... Jasmine nem fog bizalmaskodni vele..."

Lyla: - "Ó... Nos, tudod, véleményem szerint Jasmine nem mond nekem többet, mint amennyit már tudsz..."

Clement: - "Azt hiszem..."

Lyla: - "De mi a helyzet veled? Hogy viszonyulsz mindehhez?"

Clement: - "Elég jól. A saját tempónkban haladunk. Kicsit olyan, mint az egész történetünk a kezdetektől fogva..."

Lyla: - "Hahaha! Azt látom!"

Clement: - "Már láttam őt fehérneműben..."

Lyla: Felragyog az arca. Boldog, mintha egy show-nak lett volna a szemtanuja. Örül, hogy tanúja lehetett egy ilyen előadásnak.

Clement: - "Szerintem szándékosan tette, és a szemem nagyon élvezte! Én mégis nyugodt maradtam"

Lyla: - "Biztos vagy benne, hogy ő is ezt akarta...? Hogy nyugton maradj...?"

Leolvad a mosolya.

Clement: - "Basszus! Gondolod?"

Lyla: - "Hát... nekem ez úgy hangzik..."

Clement: - "Azt akarod mondani, hogy a múlt hétvégén elszalasztottam az első alkalmat a barátnőmmel?"

Lyla: - "..."

- "Úgy tűnik..."

- "... Talán... Nem igazán tudom..."

- "Semmiben sem vagyok biztos, oké! De... úgy tűnik! Te mondtad, hogy szándékosan tette..."

A kezébe hajtja a fejét. 

Clement: - "Uhhh... Annyira ostoba..."

Lyla: - "Talán annyira a várakozás vágyára koncentráltál, hogy csak erre reagáltál... Talán azt akarja, hogy egy kicsit átvedd a vezetést..."

Clement: - "Gondolod?"

Lyla: - "Legalább megpróbáltad?"

Clement: - "Nem... Nem akarom siettetni..."

Lyla: - "Clement... Tudod... próbálkozhatsz néhány dologgal, anélkül, hogy 'siettetnéd'... Nem kérem, hogy dobd az ágyra, mint egy vad, éhes farkas! Hahaha! De Jasmine-t ismerve... Nem tudom, mennyire tudná megtenni az első lépést... Örülnöd kellene, hogy megtette az első csóknál, különben még mindig szingli lennél!"

Clement: - "Értem..."

Lyla: - "..."

Clement: - "..."

Lyla: - "Tudod, hogyan kell csinálni...?"

Clement: - "... Ughh... Nem úgy tűnt, mintha Henrinek gondot okozott volna veled... Úgy tűnik, legszívesebben egymásra ugranátok, valahányszor látjátok egymást..."

Lyla: - "Ezt mondta neked?"

Clement: - "Igen! Hát... az ő udvarias módján mondd dolgokat... De ezt megértem... Különben is, amikor még nem voltatok együtt, akkor sem okozott gondot, hogy mindketten egymásra találjatok..."

Lyla: - "Túlzol..."

Clement: - "Alig! Már akkor is az idő nagy részét azzal töltöttétek, hogy egymás arcát simogattátok... mint két elveszett lélek..."

Lyla: - "..."

Clement: - "Őrületbe kergetett látni, hogy ennyire visszafogjátok magatokat!"

Lyla: - "Hé! Ő fogta vissza magát! Nem én!"

Clement: - "Aha... Tudom... akárhogy is..."

Lyla: - "Igen."

- "Továbbra is rólam akarsz beszélni?"

- "Figyelj... Adok neked tanácsot, és utána azt teszel, amit akarsz."

(Ha a másik lehetőséget választod)

- "Mert ha tényleg ez érdekel... Azt hittem, hogy tanácsot akarsz kérni a helyzeteddel kapcsolatban, de... tévedhetek..."

Úgy teszek, mintha a körmeimet nézném, érdektelenséget tettetek. Felül és közelebbről figyel, mint valaha. 

- "Azt hiszem, megértem, hogy ti ketten igazán szép pillanatokat töltetek együtt, hogy együtt alszotok, sokat beszélgettek, stb... Használd ki ezeket a pillanatokat... Hagyd, hogy a vágyad, a szíved, az előérzeted apránként beszéljenek... Figyelj a reakcióira... Jasmine önérzetes nő... tudni fogja, hogyan mondja el, vagy értesse meg veled, hogy milyen határokat nem szabad átlépni. Érted?"

Clement: - "Igen... azt hiszem vettem..."

Lyla: - "Ha semmivel nem próbálkozol...semmi sem fog történni. A végén persze minden a beleegyezésen múlik. Azt hiszem, ha hagyod, hogy a dolgok megtörténjenek, anélkül, hogy visszatartanád, vagy kényszerítenéd... akkor ti ketten előre fogtok lépni. Mert Jasmine nem mondta, hogy örökké várni akar."

Clement: - "Értem... Köszi, Lyla..."

Lyla: - "Nem gond!"

Clement: - "Ha tudtam volna, hogy egy napon te leszel az, aki tanácsokat ad mindehhez! Nem hittem volna el!"

Lyla és Jasmine lakása

Lyla: Nagyon jó volt ma ebéd közben beszélni Clementtel. Örülök, hogy tudtam neki segíteni egy kicsit. És különösen örülök, hogy tudom, bízik bennem. Nézem, ahogy Jasmine nyüzsög a nappaliban, és egy dalt dúdol. Ők ketten olyan sokáig voltak barátok, hogy nem úgy tűnik, hogy a romantikus kapcsolatuk szuper természetes módon alakul ki. Mintha valami gát lenne valahol... Clement nem akarja siettetni Jasmine-t. Annyi szeretet és tisztelet táplál iránta, olyan régóta szerelmes belé... fél attól, hogy mindent tönkretesz. Ami Jasmine-t illeti, majdnem hasonló a helyzet... Nos... haladnak a saját tempójukban, de úgy érzem, hogy ez a téma bizonyos módon kezd rájuk nehezedni. Mindketten azt akarják, hogy kapcsolatuk elérje ezt a szintet, de úgy tűnik, nem tudják összehangolni magukat. Folyamatosan arra koncentrálnak, hogy várják a másikat, de befelé is kell nézni, és magára kell hallgatni... Szerintem mindkét irányban működik. Jasmine végre abbahagyja a mozgolódást, odajön és csatlakozik hozzám a kanapén.

Jasmine: - "Fúú! Annyi mindent kell magammal vinnem holnap. Az összes szövetet és mintát..."

Lyla: 

- "Új terven kezdesz dolgozni?"

- "Nem túl nehéz?"

(Ha a másik lehetőséget választod)

Jasmine: - "Uhh... nem igazán. Ez csak a kezdet, tudod..."

Lyla: Ahelyett, hogy felhoztam a nehézségeket, mondhattam volna valami pozitívat is. 

- "Akkor elkezdesz dolgozni valamin?"

Jasmine: - "Ó... semmi izgalmas... de igen!"

Lyla: - "Kiirááály! Alig várom, hogy lássam!"

Jasmine: - "Én is! Clement mondta, hogy ma együtt ebédeltetek!"

Lyla: - "Igen. Jó volt látni őt egy kicsit..."

Jasmine: - "Ő is izgatott volt. Szomorú voltam, hogy nem mehettem, de azt hiszem végül is jó dolog, hogy eltöltöttetek egy kis időt nélkülem. Csak Henrinek és nekem van esélyünk kettesben lenni veled!"

Lyla: - "Hahaha!Igen... ez igaz!"

Jasmine: - "Miről beszélgettetek?"

Lyla: - "Valaki kíváncsi!"

Jasmine: - "Ó! Nézd ki beszél! Mindketten tudjuk, hogy ki az kettőnk közül, aki egy igazi szaglászó és szereti beleütni az orrát mindenbe!"

Lyla: - "Micsoooda??!!"

Meglepttnek tettetem magam. 

- "Pont olyan kíváncsi vagy, mint én!"

- "Tényleg fogalmam sincs miről beszélsz!"

Jasmine: - "Hahaha! Na... szóval? Beszélt neked... rólunk?"

Lyla: Szokás szerint a barátnőm kitalál mindent. 

- "Hát... igen... lehetséges."

Kifújja a levegőt. 

- "Talán említettem neki, hogy nem kezdeményez eleget... Igazam volt?"

Jasmine: - "Hahaha!"

Lyla: Félénken bólint. 

Jasmine: - "Nem tudom, hogyan kezdjek hozzá..."

Lyla: - " Ő sem... nyilvánvalóan!"

Jasmine: - "Nem mentünk tovább... Próbáltam néhány dolgot... hiába." 

Lyla: - "Mit értesz 'dolgok' alatt...?"

Megint elpirul. Előveszem a képzeletbeli pattogatott kukoricát.

- "Figyeleeeek! Alapooosaan!"

A szemét forgatja. 

Jasmine: - "Kiderül, hogy... megjavítottam az egyik régi ruhámat. Változtattam néhány dolgon. Clement karjaiban voltam a kanapén, miközben meséltem róla... Szép pillanat volt, édes, gyengéd... Összeszedtem hát a bátorságomat, azzal az ürüggyel, hogy meg akarom mutatni neki, hogyan néz ki rajtam ez a ruha... és levetkőztem előtte."

Lyla: - "Hűha!"

Szóval ez a történet...

Jasmine: - "Boldognak tűnt. Üdvözült mosoly volt az arcán... de nem tett, vagy mondott semmit. Szóval felvettem a ruhát, tartottam egy mini előadást aztán visszavettem a ruháimat..."

Lyla: - "Hmm..."

- "Mindent bevetettél!"

- "Miben reménykedtél?"

(Ha a másik lehetőséget választod)

- "Ne viccelj, örült az a bohóc...!"

És a forrástól tudom, hogy mennyire...

- "Megkaptad, amit akartál?"

Jasmine: - "Nem igazán tudom..."

Lyla: Sóhajt.

Jasmine: - "Tényleg nem tudom, hogy megy mindez!"

Lyla: - "Úgy tűnik ezúttal talán készen álltál?"

Jasmine: - "Igen... Ne kérdezd miért... csak úgy 'éreztem' az volt a megfelelő idő. De annyi ideje váratom már... hogy... most... biztosan azt hiszi... hogy... hogy..."

Lyla: - "Lassíts! A legjobb, ha beszélsz vele, simán és egyszerűen."

Jasmine: - "De... hogy? 'Hé, Clement! Voltaképpen nem mondtam, de végre készen állok arra, hogy szeretkezzünk!'..."

Lyla: - "Hahaha! Ez is egy út! De nem az egyetlen!"

Jasmine: - "Nem úgy tűnik, hogy érted, számodra kimondani bizonyos dolgokat olyan egyszerű, mint a légzés... de nekem ez nem így megy..."

Lyla: - "... Ez igaz... Sajnálom, Jasmine..."

Tavaly megtanultam, hogy nem mindenki gondolkodik, úgy, ahogy én. Ami logikus és egyeseknek egyszerű, másoknak nem. Tudom miről beszélek. Megfizettem az árát. 

- "Na, tudod mit? Gondoljunk pozitívan erre az egészre!"

Jasmine: - "Gondolod?"

Lyla: - "Tutira! Tényleg haladnak a dolgok... Végre tudod mit akarsz, még ha nem is tudod kifejezni. Clement figyelni fog és reagál. Persze, ha egy kicsit segíteni akarsz neki... az mindig jobb! Figyelj te is rá. Ha jól érezitek magatokat együtt... akkor tudtok beszélni arról, hogy éreztek. Könnyebb lesz megnyílni. Tudod, egy pillantás, egy érintés vagy akár egy csók mindent megváltoztathat és kifejezhet mindent helyetted. Gyerünk barátnőm... Clement sosem ítél el téged. A szerelem soha nem hagy teret az ítélkezésnek."

Jasmine: - "Ó... Lyla! Köszönöm..."

Megölel. 

Jasmine: - "Mit csinálnék nélküled?!"

Clementék lakása

Clement: Az utóbbi néhány napra gondolok... amikor hagytam, hogy elhussanjanak az esélyeim Jasmine-nel... Annyira béna vagyok! A barátnőm csodálatos testére gondolok, a fehérneműben... előttem... csak arra várt, hogy megtegyem a lépést. Hőhullámom lesz, ha csak rágondolok. 

Valentin: - "Piszkos gondolataid vannak!"

Clement: Hirtelen felébredek az álmodozásaimból.

- "Mi...?!"

Valentin: - "Láttad a képedet?! Tök vörös vagy!!!"

Clement: - "Menj innen!"

Egy párnát hajítok felé és ő nevetve fut a szobájába. Anya sincs itthon ma este, felolvasáson van, szóval nekem kell vigyáznom erre a kölyökre. Lehunyom a szemem egy kicsit... keresve értékes emlékeimet arról az estéről... Emlékszem a pillanatra...

Emlékezz.

Ne gondolj rá.

Visszatekintés

Néhány nappal korábban...

Lyla és Jasmine Lakása

Clement: Jasmine a karjaimban van. Mint mindig, élvezem ezeket a pillanatokat, még akkor is, ha soha nem tudom pontosan, hogyan kellene viselkedni. Egyelőre elsajátítom a csókolózás és az ölelés művészetét! A többit... nem merem. Még ha nagyon szeretném is... A bőrét simogatom... puha... érzem, hogy borzong, észreveszem... ugyanúgy reagálok. Felül, hogy mondjom nekem valamit, amit egyből elfelejtek, túlságosan elvesztem a tekintetében... az ajkában. Hűha... Akkor is ilyennek láttam, amikor még barátok voltunk? Mindenki azt mondta, hogy a napnál is világosabb, hogy szerelmes vagyok belé, de most... ha valaki meglátna... összeesne a nevetéstől. Aztán... elmosolyodik. 

Jasmine: - "Clement...? Figyelsz te rám?"

Clement: - "Mindig!"

Jasmine: - "Hahaha! És mit gondolsz?"

Clement: - "Uhh... Igazad van! Az elefántoknak más színben kellene létezniük, nem szürkében... Valójában... ez igaz az összes fekete és fehér állatra..."

Jasmine: - "Hahaha!"

Clement: Felém hajol, és megcsókolja az orrom hegyét. 

Jasmine: - "Gondoltam... Nem figyeltél."

Clement: - "Bocsi... A figyelmem... máshova kalandozott."

Lebiggyeszti buja ajkait, amivel megvadít én pedig, megpróbálok minden levegőt belélegezni, amit csak tudok, hogy irányítsam a helyzetet... és a testemet! Kivéve, ha a szuper dögös barátnőd félig rajtad fekszik, a karjaidban... ebben a helyzetben egy bizonyos testrész nem igazán kéri az engedélyedet. Ebből kiindulva... úgy tűnik, nem zavarja, az sem, hogy érez... 'valamit'.

- "Hmm..."

Megköszörülöm a torkomat és ez még nyilvánvalóbb.

Jasmine: - "Erről a ruháról beszéltem neked...  Kicsit lerövidítettem, és kicsit jobban megnyitottam a hátát. Azt szerettem volna tudni mit gondolsz..."

Clement: - "Uhh... aha..."

Hirtelen feláll, a szobájába szökdécsel és egy ruhadarbbal tér vissza, amit elég jól ismerek. Mondjuk fejből ismerem a barátnőm ruhatárát, mindent szeretek, amit visel. Elém tartja a ruhát és megmutatja hol vágta be és varrta fel.

Jasmine: - "Jobban fogod látni, ha felveszem."

Clement: - "Uhh... aha..."

Ha ő mondja! Beszívja a levegőt és leveszi a pólóját. Aztaaaa! Felülök. Most meg mi történik?! Nem néz rám, a lassú mozdulataira koncentrál. Jasmine testbeszéde mindig extrém érzéki. Nem tudom észrevette e. De még soha nem volt olyen érzéki, mint ebben a pillanatban. Eláll a lélegzetem és nem pislogok. Soha nem tudhatod... egy rossz mozdulat megfoszthatja a retinámat fél másodperces boldogságtól. Hagyja, hogy a póló a földre essen és rám emeli a tekintetét. Lángba borulok a vágytól. A kezei a nadrágja felé mozdulnak... Ne... Nem fog megajándékozni mindezzel... igaz? Hűha... igen...! Jasmine kigombolja az első gombot, lehúzza a cipzárt és lecsúsztatja a nadrágot a csupasz lábain. 

Nem tudom, hogy én hallucinálok-e, vagy sem, de a jelenet szinte lassítva bontakozik ki. Úszom a ruháimban. Nem beszélve a 'másik fickóról', aki azt csinál, amit akar... úgy döntött, hogy itt a buli ideje. Szerencsére Jasmine már nem fekszik rajtam, ez rendkívül kínos lenne... Néhány pillanatig így marad, bugyiban és melltartóban áll, szemben velem és én teljesen lefagytam. A kanapéhoz ragadtam, a szemeim rászegeződtek. Már láttam őt bikiniben... és még akkor is, ha ez igazából nem sokat változtat... a valóságban... a szívemben... a zsigereimben... látni őt fehérneműjében... MINDENT megváltoztat! Hirtelen rájövök, hogy zihálok... az izgalom önálló életet öltött... A testem elárul! Nem merek megmozdulni, vagy beszélni... Nem akarom elrontani ezt a pillanatot. Végül is... azt mondta, hogy csak a ruháját akarja megmutatni nekem, nem pedig azt, hogy ma szeretkezni akar velem. Tudom, hogy még nincs felkészülve és türelmesnek kell lennem, még most is, amikor fel tudnám falni! Habár nyilvánvalóan jogom van befogadni ezeket a vizuális örömöket, amelyeket ő kínál nekem, a legszebb ajándék, amit valaha kaptam. Tehát nem fosztom meg magam ettől, és addig élvezem a szemeimmel, amíg már nem éheznek. Lehajol, felveszi az átalakított ruhát, és magára csúsztatja. A ruha átsiklik a karján, majd megfeszül a melle körül, tovább csúszik az oldalán, és végül a combja köré esik.

Jasmine: - "Tádáááá! Na?! Tetszik?!"

Clement: Megpördül, én pedig kinyitom a számat, és megpróbálok beszélni.

- "Uhh... aHa... eZ cSodÁlaTos..."

Azta! Mi van ezzel a nyikorgó, pubertás előtti hanggal?! Megköszörülöm a torkomat, és megpróbálom visszanyerni férfiasságomat, lángol a testem.

- "Nagyszerű munkát végeztél, Jasmine! Még jobban áll, mint korábban!"

Igaza volt. Most, hogy felvette a ruhát jobban látom a változatatásokat, amiket csinált. 

Jasmine: - "Nagyszerű!"

Clement: Anélkül, hogy felkészülnék rá, leveszi a ruhát és újra majdnem pucéran áll a szemem előtt. Aztaaa! Mintha hipnotizáltak volna, a szemeim, majd kiugranak a fejemből, vágyakozva nézek rá. Annyira elképesztő, amennyire bosszantó. Aztán visszaöltözik és a szobájába megy, ahol kicsit tovább időzik, mint első alkalommal... Ami hagy nekem időt, hogy rendezzem a gondolataimat (és minden mást).

Lyla: Egy hónap múlva itt a tél. Olyan gyorsan megy az idő. A suliban az órák gyorsan telnek, még ha unatkozom is... Még mindig idegesít, hogy nem tudom mihez akarok kezdeni az életemmel később... Legalább rengeteg boldogságban van részem a barátaimmal. Jasmine, nem meglepő módon, az egyik legjobb tanuló az osztályában. Elkezdett kisebb dolgokat készteni. Tényleg kezd kivirágozni a divat révén. Clement még mindig a Sport Főiskolán van, és elemében is van. Még mindig a kosárlabda a kedvenc sportja és kiválóan teljesít benne. Stratégiai képességei nélkülözhetetlen játékossá teszik. És aztán... Henri... Nem tudom, hogyan tudja összeegyeztetni sztáréletét és a bölcsészettudományi főiskola hallgatói életét. Nem tudom, hogyan csinálja, de mindezek mellett elkezdi írni a regényét, amit nekem tilos olvasni, bármiről szóljon is. Mindent belead abba, amit csinál. Ó? Üzenetem jött... Henri az. 

Henri💬: - "Hé, Lyla! Kicsit későn érkezem ma este... bocsi. Jöhetsz egy kicsit korábban, hogy nálunk várj meg. Amint lehet, ott leszek!"

Lyla💬: - "Oké! Nálatok foglak várni!"

Henri💬: - "Tali este!"

Henriék házában

Antoine: - "Jó estét, Lyla!"

Lyla: - "Jó estét, Antoine! Gondolom Henri még nincs itt... Értesített."

Antoine: - "Még nincs, Marcusszal van."

Lyla: - "Azt mondta megvárhatom itt."

Antoine: - "Igen, természetesen."

Lyla: - "Remélem nem jön túl későn... Nem szeretném, ha lemaradnánk a filmről."

Így Antoine-nal várok Henri érkezéséig. Beszélgetünk mindenről és semmiről. Nincs elég bátorságom rákérdezni a készülő duettre Sherannal. Azt hiszem, ez nem tartozik rám... Nyílik az ajtó és Henri lép be, sportruhát visel. 

Henri: - "Végre itt vagyok! Bocsánat, Marcus ragaszkodott hozzá, hogy ma tanítson, mert jövő héten nem lesz itt!"

Lyla: - "Marcus leckéket ad neked?"

Marcus: - "Jó estét, Lyla kisasszony."

Lyla: Megijedek. 

- "Marcus! Nem hallottam bejönni!"

Henri: - "Igen, Marcus három éve önvédelni órákat ad nekem."

Marcus: - "Jól csinálja, uram. Nagyon mozgékony."

Lyla: Ez az első alkalom, hogy Marcust mosolyogni látom.

- "Hmm... láttam néhány alkalommal akcióban."

- "Igaz, hogy mindig is jól védekezett! Rettegek!"

Antoine: - "Hogy érted? Henri? Már verekedtél? Azt hittem, hogy az egyetlen alkalommal, amikor verekedtél, azonnal kiütöttek..."

Lyla: Hoppá... Úgy tűnik, Antoine nem tudja, hogy Henri többször is a hőst játszotta miattam. 

Henri: - "Csak elkerültem az ütéseket. Pont úgy, ahogy Marcus tanította.

Lyla: - "Nem tudtam, hogy órákat vettél."

Henri: - "Apa és Marcus ragaszkodott hozzá."

Marcus: - "Szükségszerű volt, uram. Képesnek kell lennie védekezni és szembenézni bizonyos helyzetekkel."

Henri: - "Igen... Tudom. Beszéltünk erről néhány alkalommal."

Lyla: Már értem miért volt Henri tavaly annyira képzett. Különösen akkor, ha tanárnak álcázott testőrünk van.

Henri: - "Köszönöm."

Marcus: - "Jó éjszakát, uram."

Henri: - "Jó éjt!"

Lyla: Marcus kissé Henri felé dől, és távozik.

Henri: - "Megyek nagyon gyorsan lezuhanyozok és azonnal itt vagyok! Sietek!"

Antoine: - "Nekem is mennem kell, meetingem van! Jó éjszakát nektek."

Lyla: Villámgyorsan egyedül találtam magam a nappaliban. Hallom, hogy Henri zuhanyozni kezd. Mivel nincs jobb dolgom, elhatározom, hogy bemegyek a szobájába, így kémkedhetek a nagyszerű barátom után, aki meztelen a zuhany alatt. 

Henri szobájában

Lyla: Belépek a szobájába. 

Bingó! A fürdőszoba ajtó tárva nyitva. Az ágyára ülök és csodálom a műsort onnan, ahol vagyok. Nem szalasztok el egyetlen pillanatot sem. Ahh... Hirtelen már nincs kedvem moziba menni. Még mindig nem vette észre, hogy itt vagyok. Henrinek tökéletes a teste... Minden négyzetcentiméterét imádom. A szappanos víz lecsöpög a kifogástalan bőrén és az izmain. Végre felemeli a szemét és meglát engem. Rám mosolyog, anélkül, hogy zavarba jönne. 

Kijön a zuhany alól csurom vizesen, megragad egy törölközőt és elkezdi szárazra törölni magát. 

- Még mindig nem vettem le a szemem erről a kellemes műsorról.

- Elfordulok, a meztelensége legyőz. 

Bejön a szobába, anélkül, hogy a dereka köré tekerné a törölközőt. 

Henri: - "Időben kellene érkeznünk a filmre."

Lyla: - "Hmm?"

Kizökkent a gondolataimból. Szomorúan sóhajtok, hogy vége a show-nak. Gyorsan felöltözik, leguggol és megcsókol. 

Henri: - "Jól vagy?"

Lyla: Henri csábítóan rám mosolyog.

- "Aha... Azt hiszem a ruháid nélkül is nagyon tetszettél..."

Henri: - "Hahaha!"

Lyla: Megsimogatja az arcomat. 

Henri: - "Hízelgő..."

Lyla: Újra sóhajtok.

- "Aha..."

Henri: - "Jól van, induljunk."

A városban

Henri: - "Ez a film tényleg állati volt!"

Lyla: - "Igen! Különösen élveztem ezt a különleges időt veled tölteni... Ez volt az első alkalom, hogy együtt mentünk moziba." 

Henri: - "Ez igaz... Imádtam."

Lyla: Körbesétáltunk a belvárosban, szorosan egymás mellett. 

Henri: - "Tudod..."

Lyla: - "Igen?"

Henri: - "Hamarosan... egy hétvégét anyánál fogok tölteni."

Lyla: Megáll és felém fordul. 

Henri: - "Szeretném, ha velem jönnél."

Lyla: Komoly az arca, amikor megkér rá, hogy töltsek néhány napot az anyukájánál. Tőle, úgy tűnik, ez egy igazán fontos kérés.

Henri: - "Emlékszel... ő Párizsban él. Meghívott minket és nagyon szeretném, ha elfogadnád a meghívását. Tudom, hogy nem ismered őt túl jól, de nagyon boldog lennék, ha ti ketten több időt töltenétek együtt. Ez fontos nekem."

Lyla: 

- "Nagyon örülnék, ha csatlakozhatnék hozzád, Henri!"

- "Ha ez fontos neked, akkor benne vagyok."

Megölelt. 

Henri: - "Csodálatos... Annyira örülök...!"

Lyla: - "Tényleg?"

Henri: - "Elképzelni sem tudod! Anyám alig várta, hogy több időt tölthessen veled..."

Lyla: - "Én is alig várom."

Örömében rám mosolyog. 

Henri: - "... Ez lesz az első alkalom, hogy magammal viszel valakit hozzá. Egy kicsit ideges vagyok..."

Lyla: - "Ez annyira aranyos, Henri... Ne aggódj..."

Henri: - "Ó! Nem aggódok. Csak annyi, hogy... ez jelent valamit. Nekem. Neki. Nem egy jelentéktelen dolog. Van ennek értelme?"

Lyla: - "Azt hiszem értem." 

A karjaiba zár és megcsokolja a fejem bubját. 

Lylaék nappalija

Lyla: Pontosan egy hónap múlva karácsony. Máris!!! Alig várom, hogy ismét hazajöjjek, itt aludjak, és néhány napot a családommal töltsek... Ami Henrit illeti, ő Antoine-nál lesz az anyukájával és a nagymamájával... Kíváncsi vagyok, mit fogok adni neki ajándékba idén. Belefáradtam már abba, hogy az utolsó pillanatban vásároljak, mint két éve, amikor nem érkezett meg a bátyám ajándéka. Emlékszem, hogy a kávézóban csapdába estem egy furcsa fiúval. Nem tudom, miért gondolok erre... és támad kellemes érzés a szívemben. Mint egy lágy melegség... Lyla! Térj vissza! Igaz, hogy belezúgtam ebbe az idegenbe... bár soha nem láttam az arcát. Csak az átható fekete szemére emlékszem... 

Caroline: - "Drágám?!"

Lyla: Anya kizökkent az emlékeimből. 

Caroline: - "Hogy mentek a mai óráid?"

Lyla: - "Ó... Ehh..."

Albert: - "Légy türelmes... Ne aggódj!"

Lyla:

- "Igen! Ezt mondom magamnak... de hát még mindig úgy érzem, hogy csak az időmet pazarlom..."

- "Ez annyira béééna!"

Albert: - "Az idő sosem pazarlás! Ezt tudd!"

Lyla: - "Igen! Alex a szobájában van?"

Caroline: - "Mit gondolsz hol máshol lenne...?"

Lyla: - "Hahaha! Oké! Oké!"

Alex szobájában

Lyla: Kopogok a bátyám ajtaján. 

Alex: - "Igen?!"

Lyla: - "Hellóóó nagy tesóm!"

ALex: - "Hugi!!!"

Lyla: - "Hogy vagy?"

Alex: - "Jól... Hoztam haza egy kis munkát..."

Lyla: Igaz, új munkája van...

Alex: - "Most, hogy közeleg a karácsony, ez az év legstresszesebb időszaka. Mindent be kell fejeznünk az évre."

Lyla: - "Értem."

Leülök a bevetetlen ágyára. Amennyire vissza tudok emlélezni, sosem láttam még, hogy a bátyám megcsinálta volna az ágyát. 

Alex: - "Na? Minden király Négy-szeművel?"

Lyla: - "Igen! Tudod jól!"

Alex: - "Nem, semmit nem tudok!"

Lyla: - "Minden nagyon jól megy!"

Alex: - "Hmm... Úgy tűnt habozol! Ez nem úgy tűnik, mintha minden tökéletes lenne!"

Lyla: - "Nem haboztam! Tudod, nem minden tökéletes, Alex... te is tudod."

Alex: - "Ez igaz, igazad van. Hogy vagy a féltékenykedéseiddel?"

Lyla: - "..."

E tekintetben nem igazán fejlődtem... A koncerten nem voltam elragadtatva, hogy láttam, ahogy flörtöl, és megcsókol egy másik lányt, még ha kamu volt is. Felkel az íróasztal melletti székről és leül mellém. 

Alex: - "Mesélj el mindetn..."

Lyla:

- "... 'Minden'..."

- "Ó... Ez semmiség, nem nagy dolog..."

- "Azt hiszem, valójában féltékeny vagyok minden lányra, aki a közelébe kerül..."

Akárcsak Clement, vagy Jasmine, a bátyám is tudja, hogy a féltékenység nem igazán szerepel a szótáramban. Úgy tűnik, komolyan veszi ezt, hiszen nem először hozom szóba. 

Alex: - "Nem lett jobb...? Ismételni fogom magamat, mert igaz... Nem hiszem, hogy aggódnod kellene emiatt... Más csajoknak tetszik Henri és fogadok, hogy Négyszemű semmit sem vesz észre, vagy legalábbis úgy tesz, mintha nem venné észre. Tudod, néha nem könnyű olyan nőkkel körülötted, akik téged akarnak, és idővel végül elűzöd az elmédből. Tapasztalatból tudom."

Lyla: Rám kacsint. A szememet forgatom. 

Alex: - "Ha megadja magát, az azért van, mert egy barom. Vagy legalábbis, hogy nem annyira szerelmes beléd, mint mondja. Szóval nincs mit veszítened. Érted?"

Lyla: - "Igen... köszi, ALex."

Tudom, hogy igaza van. Végül is csak hangosan kimondja azt, amit én már tudok, és ami mindig meghatározott engem. Ezért nem voltam soha féltékeny... 

Alex: - "Király..."

Lyla: Megsimogatja a hátamat a szeretet jeleként. Alex üzenetet kap. 

Alex: - "Ahh! Seb folyamatosan zavar! Nevetséges képeket küldözget!!!"

Lyla: - "Hahaha! Mert te is ugyanazt csinálod!"

Alex: - "Aha, de ez... ez a következő szint!"

Lyla: Megmutatja a képet és a szívem megáll a másodperc egy töredékére. Remek, Sheran Jay karjaiban pózol. Úgy tűnik nagyon kellemesen érzik magukat együtt. Túlságosan is kellemesen.