5. Fejezet

5. fejezet - Szerelem vagy barátság?

54. jelenet

Lyla szobája

Lyla: Teljesen megfeledkeztem a haragomról. Az agyam nem képes semmi másra gondolni Henrit kivéve. Henri jön megmenteni. Henri haragja. Henri, aki félpucér a szobámban. Henri szemüveg nélkül. Henri, akit kedvelek. ... Végre be merem vallani magamnak. Sok időt töltöttem azzal, hogy próbáltam, de nem tudok tovább úgy tenni, mintha nem lenne igaz. A figurát nézem, amit tőle kaptam karácsonyra. Végigsimítom az ujjhegyeimmel. Nekem választotta. Kinyújtózkodom az ágyamon. A fejem szét fog robbanni. Kedvelem Henrit, ez tény. Minél többet gondolok rá, annál kevesebb hibát látok benne. Igaz, hogy ez elején nhéz volt. Az a tény, hogy nem akart beszélni velem, majd a borzalmas elutasítása, amikor megpróbáltam neki segíteni, nagyon fájt. Aztán megbocsátott. Azt hiszem azután változott meg minden. Még ha nehezen értettem is meg. A beszélgetéseink mindg intenzívek voltak. A kezdetek óta így volt, hisz szuper okos. De van itt valami, ami több ennél. Tudja hogy legyen őszinte, egy kis humorral. Ez ellenállhatatlan. És aztán ahogy néz és beszél velem... Szinte látom őt a ferde mosolyával és az az intenzív tekintet, amivel néha rám néz... Ha nem ismerném jobban, azt mondanám próbál elcsábítani! De egyelőre nehezen tudnám elképzelni őt, valaki olyannak, aki megpróbálna 'elcsábítani'. A lényeg az, mennyire kedvelem őt, igaz? Tényleg szeretném, hogy a pasim legyen...? Be kell valjam, hogy egy kicsit megijeszt... Tényleg szeretem ezt az új barátságot. A barátság egy kicsit kétértelmű megnevezés, de mégis barátok vagyunk. Azt hiszem most már kezdem megérteni Jasmine-t és Clementet. Ez a kettő mindig imádta egymást... De be kell vallanom, hogy egy szép barátság a legfontosabb dolog. Nehéz rizikót vállalni és talán elveszíteni mindent. Tényleg kockáztatni akarom az egészet, mielőtt észrevenném mim van? Nem vagyok benne biztos, hogy ez tényleg működne köztünk. Annyira mások vagyunk. És ott van... ő! Mit gondol? Tudom, hogy a legtöbb srácnak tetszem. Idővel megtanultam felismerni a jeleket... Hogy viselkednek velem és hogy néznek rám. Tudom, hogy többször is előfordult, hogy a testfeléptésem határozottan felkeltette az érdeklődést. De ezt az jelenti, hogy az egész lényem tetszik nekik? Vgay csak az ahogy kinézek? Arrrgg! Micsoda egy mentális hullámvasút! És nézd meg a szobám! Hogy is tudnám értelmezni a gondolataimat ilyen disznóólban! Úgy döntöttem megpróbálom elrendezni a dolgaimat... most az egyszer! 

Betettem a ülhallgatómat és elindítottam a telefonomról a kedvenc lejátszási listámat. Érzem, hogy az agyam kezd legnyugodni. A zene legyőz mindent. Énekelek és táncolok és takarítom a szobámat, olyan jól, ahogy csak tudom. Érzem, hogy kezdek lelazulni. Erre van szükségem! Az utóbbi napok eseményei túl intenzívek voltak! A szobám kezd szalonképesnek tűnni. Fel kell porszívóznom, de azt ide kell hoznom. Még ha nem is végeztem, nem rossz. Ó! Teljesen elfelejtettem, hogy egy Jay dal is van a listámon! Az egyik kedvencem. Fejből tudom, olyan sokszor énekeltük már Jasmine karaoke estéin. Dúdolászok és próbálok eltúlzott szexi mozdulatokat tenni. Megfordultam, hogy a könyvespolcomat is rendbe tegyem... 

Áááááááááááááááá!!!!! Kirántottam a fülhallgatom. Alex és Henri áll közvetlen előttem. Alex próbál nem röhögni és Henri, a bal szemöldökét felvonta és ott a ferde mosoly az arcát, összezavartnak tűnik. 

Alex: - "Ezt nézd meg... Táncol és énekel egy ilyen szar zenére..."

Henri: - "Egy Jay dal, azt hiszem."

Alex: - "Pont ezt mondtam, szar zene."

Lyla: - "De... de ... ti mit..."

Baromira elpirultam. Épp a szexi táncom közben sétáltak be, miközben egy elég rövid shortot és egy trikót viselek... ez az én lusta játszós szerkóm. Nem épp a nyilvánosság számára... És természetes a mai közönség, Henri, ha nem ő lenne, kevésbé lenne mókás!  

Alex: - "Kopogtam, de nem válaszoltál, így bejöttem. Még nem döntöttem el, hogy el akarom e raktározni a fejemben, ami az előbb történt vagy ki akarom törölni örökre!"

Lyla: - "Te... Te..."

Annyira bosszantóó vagy!!!

Alex: - "Aha, ennyi. Na én hagylak titeket. Ne csináljatok semmi gyanúsat, itt vagyok a másik szobában. Elértem a zavarba ejtő pillanatok szintjét a mai napra"

Lyla: Elment és becsukta az ajtót. És egyedül maradtam Henrivel. Nagyon szeretnék elbújni, vagy picire zsugorodni. Mindent megadnék, hogy láthatatlan legyek!

Henri: - "Bocsánat. Nem akartam bejönni, de Alex hallott téged és nem válaszoltál... Mindegy, azt gondolta vicces lesz."

Lyla: Akárhogy is... Nem tűnik úgy, mintha sajnálná. Biztos vagyok benne, hogy a fellegekben jár a produkcióm után. Hát mondhatjuk, hogy a műsornak még nincs vége, mivel még mindig engem néz az apró trikóban és vigyorog. 

Lyla: - "Igen..."

Henri: - "Visszahoztam a ruhákat, amiket kölcsönadtál. Az volt a benyomásom, hogy a bátyádnak fogalma sincs arról, hogy kölcsönadtad. Tiszták. Tessék. Azt hiszem szólnom kellett volna, hogy jövök, de..."

Lyla: - "De...?"

Úgy érzem ez a 'de' akaratlanul csúszott ki. Várom mi következik. Ki meri mondani? A legszebb mosolyával ajándékoz meg. A szeme elsötétül. 

Henri: - "De végül nem bántam meg."

Lyla: Kimondta! Az üzenete tiszta és azt hiszem nagyon is tudja, hogy tudom mire gondol. Elpirultam. Úgy döntök ugratom és úgy teszek, mintha fogalmam sem lenne miről beszél. 

- "Kigúnyolsz! Azt hittem egyedül vagyok..."

Henri: - "Hahaha! Ne aggódj! Nagyon... szórakoztató volt."

Lyla: Azt hiszem kitalálta mire gondolok és egy kicsit a hatalmába vette. 

Henri: - "Hát... Mindegy, kösz megint a ruhákat. Már hideg van. Ha nem, határozottan rosszul esett volna neki."

Lyla: - "Sosem láttál volna meg táncolni, mint egy idióta, ha tegnap nem lettél volna itt..."

Henri: - "..."

Lyla: - "Kösz megint, Henri. Tényleg hálás vagyok."

Henri: - "Mi is örültünk."

Lyla: Ismét elvesztem az intenzív tekintetében. Istenem! A szemei! A legszebb szín, amit valaha is láttam. Hagytam magam fantáziálni egy pillanatig, amíg nem beszéltünk. Elképzelem, ahogy a karom a nyaka köré fonom és a kezeim a tökéeltes szőke hajába túrnak mielőtt szenvedélyesen megcsókolom. Hoppá. Túl sokáig gondolkodtam ezeken. Érzem, hogy kezdek elpirulni és másfelé nézek. Úgy teszek, mintha valamivel babrálnék, ami a kezemben van. 

Henri: - "Hagylak takarítani. Nagyszerű hétvégét, Lyla."

Lyla: Ahogy a nevemet mondja... Az ajkain függök. Nevetséges. 

- "Ki... Kikísérlek."

55. jelenet

A suliban

Lyla: - "Hé ti ketten!"

Clement: - "Szia te egyedül!"

Jasmine: - "Jól telt a hétvége?

Lyla: - "Igen... jó volt... A tiétek? Henri nincs itt?"

Jasmine: - "Nem hiszem."

Lyla: Jasmine jóízűen rám mosolygott. Ismerem ezt a különleges 'Jay' mosolyt. 

- "Mit csinált ezúttal?"

Jasmine: - "Hehehe! Azt hiszem néhány új dalt ír!"

Lyla: - "Máris? Miért gondolod?" 

Elővette a telefonját. 

Jasmine: - "Nézd, ezt a képet tette fel az oldalára."

Lyla: Jay egy fejhallgatóval a fején áll a mikrofon előtt a stúdióban. Úgy tűnik nagyon koncentrál arra a dalra, amit hallgat. Jasmine már eléggé idegállapotban van. 

Jasmine: - "Alig várom, hogy lássam mit ad ki legközelebb!"

Lyla: Clement abban a percben elfordult, ahogy meglátta Jasmine mosolyát. A telefonján játszik valamivel, így nem figyel a kuncogására. 

Jasmine: - "Ne mondd, hogy téged nem érdekel?!"

Clement: -"Komolyan?! Végeztem! Állandóan Jayról locsogtok... tényleg nem az én dolgom. Nem mintha ne tudnád már."

Lyla: Jasmine leült mellé. 

Jasmine: - "Oké! Ebből elég! Eset: Jay- lezárva!"

Lyla: Leültem Clement másik oldalára. 

- "Szeretnél a 'The Sleeping Dead' legújabb részéről beszélgetni?"

Clement: "Hahaha! Azt, ahol Steve kitépi a fogával Zombi szemét?!"

Lyla: - "Durva! De ugye nem ilyen valójában?!" 

Enzo: - "Na csak nem a kis barinőm? Még mindig szűz?"

Lyla: Sértetten, Clement teste megfeszült. 

Clement: - "Mi a gondod, Enzo?!"

Enzo: - "Úgy értem, mi van? Egy srác, aki folyton csajokkal lóg anélkül, hogy próbálna randizni velük... Vagy emberfölötti vagy, vagy buzi! És tekintve, hogy nem vagy szuper ember... Add össze!"

Lyla: - "Mióta tudod, hogy kell számolni?"

Enzo elég közel jött, hogy a fülembe suttoghasson. 

Enzo: - "Azóta, hogy rájottem te meg én jók lennénk együtt." 

Lyla: Kirázott a hideg. Még ha Enzó, olyan helyes is, mint egy modell, az én szememben mindig undorító lesz. Émelygek. 

Enzo: - "Gyerünk... Tudom, hogy az eseted vagyok. Akarsz csinálni valamit este? Gyere filmezz velem. Van kocsim. Eljöhetek érted, bébi."

Lyla: - "Nem kösz, Enzo. Ma este a barátaimmal leszek. Az egyik pont ott van melletted van, akit csesztettél!"

Enzo: - "Óóó... Csak viccelődtem! Clement tudja... Ez ilyen pasis dolog! Igaz, Clement?!"

Clement: - "Menj a francba!"

Az osztályban

Lyla: Novarra úr mondta, hogy nagyon szeretett vona beszélni a prezentációnkról, amikor Henri itt volt. Azt monta, örült, hogy látta milyen sokat haladtunk. Kicsivel később megáltt Jessica asztala előtt. Nem tűnt boldognak. 

Monsieur Novarra: - "Enzo, Jessica. Már megint nem hoztátok el a munkátokat, amit az előadásra csináltok. Csak hogy tudjátok, már csak két hónapotok van elvégezni vele és ha jól emlékszem, elég nehezen fogtatok hozzá. Óra után keressetek meg."

Lyla: Áucs... A szülői értekezlet miatt, lefogadom, hogy el fognak menni. Óra után, láttam, hogy megpróbálnak kilógni, mintha mi sem történt volna. De nem számítottak a tanárunk elszántságára. Visszahívta őket. Nem hallom a beszélgetést onnan, ahol állok, de látom, hogy egy papaírt ad nekik. Közvetlenül ez után hagytam el a tervet. 

A folyosón

Enzo: - "Tényleg azt hiszi, hogy ezt majd oda fogom adni a szüleimnek. Pff!"

Jessica: - "Mintha!"

Lyla: Akaratom ellenére meghallottam a beszélgetésüket. Mondjuk nem mondhatni, hogy nagyon diszkrétek. Ahogy azt szokta, amikor egy tanár beír neki, Enzo a földre dobta a papírt. Mint egy robot, Jessica is ugyanazt tette. Utálom, ha az emberek bármit is a földre dobnak. Grrr! Nagyon zavar!

Fényképezd le a papírgalacsint.

Lyla: Lehajolok, hogy felvegyem a papírokat. Nem olyan nehéz bedobni őket a szemetesbe... Szétbontom a papírt, hogy megnézzem: Novarra úr találkozni szeretne Enzo és Jessica szüleivel. Kíváncsi vagyok hogyan reagálnak a szüleik, ha megtudják, hogy fogalmuk sem volt arról, hogy megbeszélésük volt. 

Az osztályban

Lyla: A délután órák elkezdődtek és Henri sehol. Tudom, hogy azt mondta nincs semmi baja... De még mindig aggódok. Előveszem a telefonomat és írok neki egy üzenetet. 

>Szia Henri! Nem voltál órán reggel... Remélem minden oké. Kicsit aggódok.Vigyázz magadra. - Lyla<

A stúdióban

Antoine: - "Minden rendben? Úgy tűnik, mintha kissé...

Jay: - "Igen... Jól vagyok."

Antoine: - "Nem tetszik a dal?"

Jay: - "De, rendben van..."

Újra ránéztem a telefonomra és újra elolvastam Lyla üzenetét. Apa követi a tekintetem. 

Antoine: - "Ki az...?"

Jay: - "Lyla."

Antoine: - "Ó igen... LYLA."

Jay: Rám néz. Úgy néz rám, mintha tudna valamit. 

Antoine: - "Szóval... Kedveled ezt a lányt?"

Jay: - "... Mivel nem vagyok az osztályban, megint aggódik miattam."

A fotelba roskadtam és kezembe temettem az arcom. Apa mellém ült és a vállamra tette a kezét. Együttérez.

- "Mit kellene most mondanom? Hazudjak? Tudod mennyire utálok hazudni..."

Antoine: - "Figyelj. Mondd neki azt... Csak mondd neki, hogy minden rendben és hogy holnap visszamész a suliba. Okos lánynak tűnik. Ha összerakja, hogy homályosan fogalmazol miért vagy távol nem fog kíváncsiskodni."

Jay: - "Mmmm... Ookééé... Kétségkívűl okos lány."

Antoine: - "De?"

Jay: - "De nagyon makacs!"

Antoine: - "Hahaha! Az ilyen lány jó neked!"

Jay: Nem vitakozom vele...

Antoine: - "Mindenesetre nagyon csinos."

Jay: - "Igen. Tudom. És ő is tudja."

Antoine: - "Ami azt jelenti... Kicsit arrogáns?"

Jay: - "Nem... Távol áll tőle. Tudja, hogy tetszik a srácoknak. Hozzá van szokva."

Antoine: - "És te? Hogy viselkedsz körülötte?"

Jay: - "Hahaha... Az egy kicsit trükkös."

Antoine: - "Mesélj."

Jay: - "Ha láttad volnam ilyen ruhát viselt a szilveszteri bulinkon... ő... ő... annyira..."

Nehéz kifejeznem mennyire gyönyörű volt. 

- "Hát nem hiszem, hogy túlságosan el tudtam rejteni mit gondolok. És szerintem pontosan tudja mennyire tetszett nekem akkor este!"

Antoine: - "Hahaha!"

Jay: - "Ez nem vicces!"

Antoine: - "Nem kell teljesen elrejtened ki vagy, amikor... önmagad vagy."

Jay: - "..."

Antoine: - "Ha ennyire tetszik neked, hívd el."

Jay: - "Nagyon jól tudod, hogy az nem olyan egyszerű. Emellett! Ki mondta hogy randizni akarok vele?"

Antoine: - "Nem vagyok hülye... Henri. Nem mind olyan, mint Melanie. Ezt ugye tudod?"

Jay: - "Igen, igen... tudom."

Mindegy, nem igazán tudom mit akarok. Megint az üzenetét nézem. Válaszolok. 

Henri: >Szia Lyla. Ne aggódj miattam. Jól vagyok. Csak ma hiányzom. Holnap már megyek. - Henri <

Jay: Elküldtem az üzenetet, de olyan érzésem van, mintha mázszás súly lenne a gyomromban. Úgy érzem hazudok neki. 

55. jelenet

A suliban

Jasmine: - "Szia Lyla! Nézd ki döntött úgy. hogy megtisztel ma minket a megjelenésével!"

Henri: - "Szia Lyla."

Lyla: - "Szia Henri!"

Nem merek kérdezni semmit. Elég világos volt a tegnapi üzenete, hogy nem akarja, hogy többet tudják. Ez kínzás. 

Clement: - "Hé ember! Remélem minden oké! Lyla betegre aggódta magát tegnap! Azt hiszem attól félt, meghaltál..."

Lyla: - "Clement! Annyira bosszantó vagy!"

Henri: - "Hahaha!"

Lyla: Felém fordult egy segítőkséz mosollyal.

Henri: - "Mondtam, hogy redben vagyok, és nem kell aggódnod..."

Lyla: - "Tudom..."

Lesütöm a szemem és a tekintetem a nyakláncára téved, amit minden nap visel. 

- "Csak hát..."

Nem tudtam befejezni a mondatot. Mit próbálok mondani? Látva a zavaromat nem erősködik. 

Henri: - "Minden rendben a holnapi interjúra?"

Lyla: Ó igen... Teljesen elfelejtettem a prezentációt. Holnap megyünk beszélni egy csomó emberrel a listánkról. 

- "Aha, minden rendben."

Henri: - "Megtaláltam apa néhány régi jelmezét és vettem parókát és műbajuszt."

Lyla: - "Hahahaha, vicces lesz látni, ahogy újságírónak 'öltözöl'!"

Clement: - "Bármit megadnék, hogy láthassam!"

Jasmine: - "Én is!"

Lyla: - "Nem aggódjatok, végül úgy is látni fogjátok!"

Jasmine szobája

Jasmine: - "Szóval, nagyon izgatottnak tűntél ma, hogy láthatod Henrit..."

Lyla: - "Mi... Hát persze! Te nem?"

Jasmine: - "De..."

Lyla: A barátnőm puhatolózik. 

- "Csak feltételezzük, hogy holnap meg tudjuk csinálni az interjúkat a farmerekkel..."

Jasmine: - "Aha..."

Lyla: - "Nélküle nem tudom megcsinálni!"

Jasmine: - "Aha..."

Lyla: - "..."

Jasmine: - "Aha..."

Lyla: - "Ajj!! Mi van???"

Jasmine: - "Nem mondtam semmit! Figyelek!"

Lyla: - "..."

Úgy döntöttem gyorsan témát váltok, mielőtt vesztek a kis játékában, mint mindig!

- "A szüleid jönnek a szülőire jövő héten?"

Jasmine: - "Igen! Imádnak a tanárokkal beszélgetni..."

Lyla: - "Rendben lesz... Mindenből jó jegyed van!"

Jasmine: - "És a tiédek? Jönnek?"

Lyla: - "Csak anya... Señora Casanolia azt mondta nagyon szeretne találkozni vele. Ó ne! Micsoda mázli! Szerencsére Novarra úrral is találkozik!"

Jasmine: - "Hehehe! Igaz, hogy te vagy a kedvence. Henrivel a második helyen. Biztos vagyok benne, hogy felvillanyozza, hogy ti ketten együtt dolgoztok a prezentáción."

Lyla: - "És ti? Hogy áll a bemutatótok?"

Jasmine: - "Ó! Elég jól... Haladunk! Clement végre úgy döntött, hogy részt vesz és teszi, amit elvileg tennie kell. Le vagyok nyűgőzve valójában."

Lyla: Ami Clementet illeti, ez nem lep meg... Álmodni se merne arról, hogy csalódást okozzon Jasmine-nek. Nem vállalná a kockázatot, hogy miatta rossz jegyet kapjon.

Jasmine: - "Kapcsolatba léphetett egy katonával, aki éppen most tért vissza a szolgálati körútjáról!"

Lyla: - "Hű! Miattad tényleg odateszi magát!"

Jasmine: - "Igen! Hallhattuk a tapasztalatait. Nagyon állat interjú volt... Sosem felejtem el. Lényegében úgy döntöttünk, hogy az előadásunkat, az ő történetére fogjuk alappozni... amiket átélt és a háborúval kapcsolatos nézőpontját."

Lyla: - "Alig várom, hogy halljam!"

Jasmine: - "Szerintem nagyon fog tetszeni! Voltaképpen az összes videó Clement pendrive-án van. El ne felejtsem visszaadni neki! Átolvastam egy könyvet a világháborúkról. Tele van információval! De nem tűnt túl izgatottnak ahhoz, hogy magával vigye..."

Fotózd le a képet az éjjeliszekrényen! 

Lyla: - "Ő itt ki veled?"

Jasmine: - "A katona, akivel az interjút csináltuk: Stephan. Hagyta, hogy csináljunk néhány képet emlékbe."

Lyla: - "Kedvesnek tűnik..."

Jasmine: - "Az! ... De elég sok borzalmas dolgot látott az életében..."

Lyla: Jasmine lehorgasztotta a fejét. Látom, ahogy újra átéli a történeteket, amiket a katona mesélt neki.

- "Szerintem nagyszerű munkát végeztél!"

Felemelte a fejét és mosolygott, felébredt a szomorú álmodozásából. 

Jasmine: - "Igen! Mindent beleadtunk!"

További beszélgetéshez nyisd meg Clement adatlapját. 

Jasmine: - "Sosem gondoltam volna, hogy Clement képes ilyen keményen dolgozni... Amikor legutóbb veled dolgozott, nem csinált semmit..."

Lyla: - "Hahaha... igen..."

 Nyisd Monsiuer Novarra adatlapját

Jasmine: - "Novarra úr imádja, amikor tényleg belevetjük magunkat a munkánkba."

Lyla: - "Teljesen! Ezért csináljuk mind annyira jól!"

Jasmine: - "Igen!!"

Henri kocsijában

Lyla: Egy nagy farm felé tartunk. Úgy tűnik a vidék nagyon boldog, hogy itt vagyunk. Izgalmas, hogy néhány fiatal ilyen projectet akar csinál. Hosszú az út, de sokat beszélgetünk. Leginkább a projektről. Habár beszélgetünk filmekről, könyvekrők, videójátékokrók és képregényekről is. Nagyon is biztonságban érzem magam vele a kocsiban. Pedig kicsit izgatott vagyok. A szívem gyorsan ver és ideges vagyok. Arról beszél, milyen lesz a bemuatónk, átnézve hogy fognak haladni az egyes részek. Mint egy igazi újságíró. Szeretem így látni. Teljesen nyugodt, elemében van. Melletem ülve. És helyes, mint  mindig. Hogy lehet az, hogy eleinte annyira másnak láttam? Mindenki viccet csinál a hajából, a ruháiból, de ezek a dolgok nekem nem jelentenek semmit, vagy teszik őt kevesebbé. 

Henri: - "Csináltam néhány súgó kártyát későbbre. Így minden simán fog menni."

Lyla: - "Mindenre gondoltál!" 

Henri: - "Próbáltam. Jobb, ha ilyenek vagyunk, ha továbbra is a feladaton akarunk maradni, és megkapjuk, amire szükségünk van!"

Lyla: Mosolygok. Ez a megjegyzés annyira Henris. 

Lyla szobája

Lyla: Micsoda egy nap!! Minden interjúval végeztünk. Több órányi felvételünk van. Voltunk Bernard úr farmján és nagyon kedves volt. Utána meglátogattunk a farmot, felvettük, ahogy kérdéseket teszünk fel neki. Az a hely nagyon király volt. Nem csak szántóföldek és üvegházak voltak, de rengeteg állat is, amik szabadon barangoltak a helyen. Csirkék, libák, kecskék és macskák... Aztán ismét útnak indultunk, és egy farmer laboratóriuma felé vettük az irányt, aki valóban foglalkozik a környezeti problémákkal. Nagyon jól szórakoztam, amikor Henri felvette a hiradós jelmezt és az álbajuszt! Sosem felejtem el! Hahaha! Annyira nevettünk... Minden elvégzett munka ellenére egyértelmű volt, hogy örömmel tölt el egy kis időt velem... Legközelebb a szettünk felépítésén fogunk  dolgozni. Művészet és kézművesség Henrivel. Kíváncsi vagyok a kezével is olyan jól bánik e. ... Erre a gondolatra elpirultam. Tényleg egy zűrzavar vagyok. 

57. jelenet

A folyosón

Caroline: - "Végre találkozhatok a híres tanárral..."

Lyla: - "Igen! Meglátod, bámulatos!"

Caroline: - "Nem kételkedem."

Lyla: A szülői értekezlet nagyon jól ment. Még Casanolia asszony is kedves volt, amikor én következtem, az elveszett ügy. Bátorított, hogy dolgozzak keményen és tartsam meg a pozitív kisugárzásomat. Nagyon kedves tanár, aki törődik a tanulóival. Anyuval is nagyon kedves volt és meghallgatta a mondandóját. Megvártuk, míg az előttünk lévő emberek végeznek Novarra úrral, így ő is találkozhatott anyával. Végre kinyílt az ajtó. Jessica jött valakivel, aki minden bizonnyal az apja lehetett. Elég dühös. 

Jessica apja: - "Nem érted?! Meg fogsz bukni az érettségin, ha ezt így folytatod!! Ha van eszed összekapod magad és dolgozni kezdesz! Kezdve ezzel a prezentációval!"

Jessica: - "De apa...!"

Jessica apja: - "És ha belegondolok még szólni sem akartál erről az értekezletről! Szerencsére vállaltam, hogyeljövök és találkozom az összes tanároddal!"

Caroline: - "Lyla? Jössz?"

Lyla: - "Ha? Ó... Igen..."

Jessicának nem ez lesz a legjobb félórája. 

Az étkezőben

Jasmine: - "Apropó a szüleim nem lesznek otthon péntek este! Van kedvetek átjönni hozzánk?"

Clement: - "Naná!"

Lyla: - "Ó! Igen, igen, igen!"

Henri: - "Miér ne?"

Jasmine: - "Rendelek egy csomó pizzát!"

Clement: - "Igen! Király!" 

Jasmine: - "Tarthatnánk karaoke estét?"

Clement: - "... Vagy ne."

Lyla: Úgy tűnik Henrinek sem tetszik az ötlet. 

Jasmine: - "Gyerünk! Mindig ezt mondod, aztán végül mindig jól érzed magad és le sem lehet állítani!"

Lyla: - "Nem beszél hülyeséget... Henri... Mi a baj?"

Henri: - "Nem... semmi, semmi..."

Lyla: - "Nem vagyok hülye! Látom, hogy ez nem annyira a te stílusod."

Henri: - "Csak nem igazán vagyok nagy karaoke fan. Ez minden."

Jasmine: - "Nem téma! Jól érezhetjük magukat akkor is, ha te nem énekelsz!"

Lyla: - "Aha! Megéri Clementet énekelni látni. Nem fogod megbánni!"

Clement: - "Ja ez igaz, viccet csinálni belőlem." 

Lyla: Elindultunk az étkező ajtaja felé. Henri kényelmetlenül érzi magát.

- "Henri?"

Henri: - "Igen?"

Lyla: - "Tényleg ennyire zavar ez a karaoke dolog?"

Meglepettnek tűnik. Mintha fejbe vágtam volna. Végigfutta a kezét a szőke hajában. 

Henri: - "Én... én csak nem igazán érzem jól magam ilyen dolgokban, tudod... és..."

Lyla: Megragadtam a karját, hogy rám nézzen. 

Lyla: - "Nem kell énekelned, ha nem akarsz. A lényeg, hogy mind együtt lógjunk és jók érezzük magunkat este... és hogy pizzát együnk. Ez minden."

A legmegnyugtatóbb mosolyomat villantottam rá. Egy kicsit megnyugodott. 

- "Csak egy bulis estét akarok. És azt, hogy velem legyél. ... Mármint... velünk."

Henri rám mosolygott. Elpirultam. Egy lépéssel mindig túllépem a határt. Legalább rám mosolygott. 

- "Jasmine imádja a karaoke esteket. Csak azért csináljuk, hogy boldoggá tegyük és igaz... Mindig nagyon jól érezzük magunkat."

Henri: - "Igen, értem."

Lyla: - "Hadd nyugtassalak meg és mondja, hogy nem ezt fogjuk csinálni egész este!"

Lyla szobája

Lyla: Rohadtul nem értem ezt a spanyol házit... Ez egy katasztrófa. Talán egy nap megkérhetem Henrit, hogy segítsen nekem. Ő olyan jó ezekben a dolgokban. Az agyam kezd mellékvágányra terelődni... Elképzelem, ahogy együtt ülünk az ágyamon és dolgozunk ezen borzalmas feladaton. A könyvemre hajolok, Henri a térdén ül és buja tekintettel nézek rá. 

Henri: - "Tessék Lyla, hadd tanítsak neked néhány alapot..."

Lyla: - "Te tanítasz nekem...?"

Közelebb megyek hozzá, csücsörítek és kínosan a vállam mögé dobom a hajam. A fantáziámban egy nagyon mélyen dekoltált topot viselek. Nagyon cuki.

- "Megmondanád mit csinálok rosszul... Mit mondasz?"

Flörtölve oldalra hajtom a fejem.

Henri: - "Nagyon szívesen adok neked néhány leckét... idegen nyelven..."

Lyla: Ah!! A fantáziám kicsavarodott! Az ágyamra dőltem. Zavarban vagyok. De mégis... Hahaha! Néz, egy üzenet Henritől. Emlegetett szamár...

Henri: - >Szia Lyla. Szeretnéd, hogy elmenjek holnap este érted, hogy együtt menjünk Jasminhez?<

Lyla: - >Szia! Ha nem bánod, nem mondok nemet!"

Henri: - "Oké. Holnap találkozunk."

Lyla: - "Köszi! Akkor holnap!"

Nagyon sóhajtok, kifújom a levegőt. Olyan, mintha egész végig visszatartottam volna a lélegzetem, amíg Henrivel üzentünk. A legátlagosabb üzenetváltás evör. De mégis, nem tudok nem arra gondolni, hogy eszébe jutottam. Megállítom az agyam versenyfutását. Nagyon is jól ismerem! Arról van szó, hogy egy igazán szexi jelenetet kezdett játszani. 

A suliban

Jasmine: - "Bár itt lenne már a ma este! Egy tonna cukrot vettem."

Lyla: - "Te vagy a legjobb!"

Jasmine: - "Mármint meg kell, hogy érjem, hogy mindannyiótokat megénekeltetem!"

Clement: - "Hahaha! Igen! Hurrá nekem, imádom..."

Lyla: Clement sokatmondó tekintetet vet Jasminre. Azt hiszi okos, de határozottan nem szenved önbizalomhiányban. 

Jasmine: - "Ma este 8-kor nálam. Hozhattok innivalót, jól hangzik?"

Henri: - "Nekem jó."

Lyla: - "Nekem is!" 

Jasmine: - "Király!"

58. jelenet

Lyla szobája

Lyla: A tükörben nézem magam. Elfogadható vagyok. Ha! Azt hiszem ez ő!

Nappali

Caroline: - "Ó! Helló Henri! Hogy vagy?"

Lyla: Anya tartja az ajtót, így Henri be tud jönni a nappaliba.

Henri: - "Jó estét, asszonyom! Nagyon jól vagyok, köszönöm."

Alex: - "Mindig nálunk vagy! Várj... Nehogy azt mondd, hogy a húgom randizni megy veled ma este..."

Lyla: Alex undorodva néz. Micsoda egy idióta... 

Henri: - "Igen."

Lyla: Hatalmas mosollyal néz rám. A bátyám felém fordult. 

Alex: - "Mi van? Szórakozol velem! Lyla! Te ezzel a sráccal randizol?!"

Lyla: - "Hát az biztos, hogy nem azért jött, hogy téged vigyen el."

Arcon csókoltam anyát. 

- "Szia később anya!" 

Caroline: - "Jó szórakozást, gyerekek! Ne maradjatok túl sokáig!"

Henri: - "Nem leszünk, ne aggódjon."

Lyla: Henri a bejárati ajtó felé terelt. Láttam, hogy kihívó tekintettel néz a bátyámra, és egy mosolyt villantot rá, ami azt mondja 'Én nyertem'. Kérkedve, éreztem, hogy a hátam aljára tette a kezét. 

Henri: - "Menjünk."

Lyla: Elindultam. Mondhatom Henri összezavarta a bátyámat és jó munkát végzett. Határozottan kihasználom a helyzetet. Nagyon szerettem volna, ha egy kicsit tovább megy... Egy csók az ajtó előtt nem okozott volna csalódást... 

Henri kocsijában

Lyla: - "Sajnálom megint a bátyám viselkedését."

Henri: - "Nem aggódj miatta. Elég jól tudom kezelni. Nagyon vicces volt látni a reakcióját."

Lyla: - "Szerintem totál bevette. És még csak nem is hazudtunk neki! Ő volt az, aki így értelmezte!"

Henri: - "Hát, talán egy kicsit segítettem neki."

Lyla: Nevettünk. 

- "Padlót fogott."

Henri: - "Hát mindenesetre nagyon aggódik miattad."

Lyla: - "Miből gondolod?"

Henri: - "Nem hiszem, hogy valaha is megbocsájtja nekem, ahogy év elején beszéltem veled..."

Lyla: - "Ő tényleg egy idióta. Ez minden. Úgy értelmezi a dolgokat, ahogy akarja."

Henri: - "Talán... De én azt hiszem, csak próbálja megvédeni a kishúgát." 

Lyla: - "Nem mintha veszélyben lennék, amikor veled vagyok."

Henri: - "Ki tudja... Lehet, hogy vámpír vagyok..."

Lyla: Hangosan nevettünk. A fellegekben vagyok.

Jasmine-ék nappalija

Lyla: - "Hoztam egy kis organikus levet!"

Jasmine: - "Brávó!"

Henri: - "Én üdítőt hoztam."

Jasmine: - "Köszi, Henri! A pizza hamarosan itt lesz!" 

Clement: - "Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én éhezem! Az edző szörnyű hangulatbn volt ma este. Brutális volt. Mindenem fáj."

Jasmine: - "Mikor játszol legközelebb?" 

Clement: - "Két hét múlva. Apropó, eljöhetnél, Henri!"

Henri: - "Örömmel."

Clement: - "Tudatnom kell vele. A kosárcsapat fele randizni akar Lylaval!"

Lyla: Komolyan, mekkora egy barom! Miért mondja ezt neki, ez a hülye!

Henri: - "Ó igen?"

Lyla: Henri úgy tűnik az elevenére tapintott. Rám néz, többet akar tudni. Egy ferde mosollyal az ajkain. 

Clement: - "Ja! De mindenkit elzavar! Hahaha! Azt is mondta, hogy nem elég okosak, vagy műveltek neki... Úgy-teszek-mint-egy-sznob kiasszony!" 

Lyla: - "Nevetséges vagy, Clement!"

Jasmine nagyon boldog. Akár pattogatott kukoricát is készíthetett volna és leülhetett volna nézni a műsort. Ó ember! Megmentettek a pizzák. Ki hitte volna?

Jasmine: - "Eeeegyünk!" 

Lyla: Mind leültünk a kanapéra vagy a földre párnákra. Ettünk, ittunk és nevettünk. Úgy tűnik ez a szokás a mi kis partijainkon. Hogy Henri is velünk van, egy kicsit izgalmasabb. Jasmine és Clement nagyon kedvelik őt. Talán nem annyira, mint én, de ez magától értetődő. 

Jasmine: - "Oké, ki fogja kezdeni?"

Lyla: A barátnőm kivette az egyik mikrofont és bekapcsolta az óriási képernyőt. 

Clement: - "Te... mint általában, igaz?"

Jasmine: - "Hehehe! Ha ragaszkodsz hozzá!"

Clement: - "De én választok dalt!"

Jasmine: - "Legyen!"

Lyla: Clement egy kissé hardcore dalt választott. De Jasmine nem vette a szívére. Akkor is lenyomja.

Henri: - "Nagyon jól csinálja."

Lyla: Jasmine úgy táncol a zenére, mint egy sztár. Jól érzi magát emberek előtt. A refrént olyan hangosan énekeljük, ahogy csak bírjuk, Clement és én egymásba karoltunk és jobbra-balra hajlongtunk. Néhányszor aggódó tekintettel pillantottam Henrire. Tudom, hogy egy kicsit nyugtalan emiatt a parti miatt... ... Úgy tűnik jól érzi magát. Ritmusra tapsol velünk. Biztosan észrevette, hogy aggódok és megnyugtatón rám mosolygott. 

Henri: Lyla rám mosolyog, megnyugtatta, hogy mindennek ellenére jól érzem magam. Nagyon aggódtam emiatt tegnap. Be kell valljam még sosem karaokéztem egy baráti társasággal. Jobbnak láttam, ha nem. Tudom tettetni, hogy rosszul énekelek, de túl rizikósnak érzem. 

Clement: - "Oké én jövök! Lyla? Énekelünk együtt?!"

Henri: Talpra állt, izgatottan, hogy van esélye a barátaival énekelni.

Jasmine: - "Én választok dalt nektek."

Clement: - "Nagyszerű... Biztos vagyok benne, hogy nem lesz meglepetés..."

Jasmine: - "Tessék! Az 'Into The Image Game'et fogjátok énekelni!"

Clement: - "Ó micsoda remek ötlet! Annyira meg vagyok lepve..."

Henri: Hahaha! Az egyik dalomat éneklik... Clement megérdemelte. A duó úgy tűnik készen áll a kihívásra. Megegyeznek a versszakok énekléséről. Várom, hogy halljam hogy énekel Lyla. A hangja szexi és édes egyszerre... Kíváncsi vagyok, akkor is ilyen e, amikor énekel. Majdnem hallottam legutóbb, amikor a bátyja és én besétáltunk hozzá... Hallottam a hangját a folyosóról, de az egy kicsit tompa volt a zárt ajót mögött. A figyelmemet leginkább a nagyon rövid öltözete kötötte le. Nem tette tönkre éppen a napomat! Clement és Lyla a nappali közepén helyezkedbek el. Nagy komikus lévén Clement megpróbál engem utánozni. Hű micsoda egy idióta. Komolyan? Tényleg így nézek ki előadás közben? 

Jasmine: - "Hahaha!" 

Henri: Legalább Jasmine-nek tetszik. Nagyon giccses... Csókokat fúj és kacsint a képzeletbeli közönségének, miközben az oldalát simogatja. Lyla is kipukkad a nevetéstől. Habár egy kicsit bosszantó, én sem tudom visszafogni a nevetésemet. Clement énekelni kezd. Elég jó hangja van. Magát meghazudtolva, úgy tűnik elég jól ismeri a dalomat. Azt hiszem ez Jasmine hatása. Lyla jön. Magabiztosan rám mosolyog és énekelni kezd. Istenem. Nem hiszem el, hogy ezt hallom... Nem hiszem, hogy hallottam valaha is bárkit ennyire hamisan énekelni.  

Jasmine: - "Jéj! Ez az én barátnőm! Hahaha!!!" 

Henri: Jasmine a kanapén fetreng és a hasát fogja a nevetéstől. A duó túljátszik. Ha tudnák, hogy az a Jay, akit ennyire nevetségesen kigúnyolnak itt ül velük szemben. Lylara nézek. A szörnyű hangja ellenére mindent belead. Mosolyog, mint mindig és táncol a zenére. Úgy tűnik nagyon jól érzi magát. Lenyűgöző. Nevetésben tör ki. Ez a lány teljesen elveszi az eszem. Csak ő tud ennyire tündökölni miközben ilyen rosszul énekel. Mosolygok ezen a kellemes látványon, meghatottan. Amikor másodszor érnek a refrénhez, Clement meg fogja Lyla kezét ás maga felé húzza. Ez nem jó érzés. Ez pont az, amire én gondolta, hogy megteszem. Lyla a legszebb mosolyával néz ránk, azzal, aminek olyan nehéz ellenállni és megfogta a kezünket. Mit csináljak? Úgy néz rám, mintha azt mondaná 'Ne aggódj, itt vagyok.' Ó nagyszerű. Megfogtam a kezét és felálltam. Annak, akit ennyire aggasztott ez a kis buli, nem végzek túl jó munkát az ellenállással. Odaadta a mikrofont, szóval énekelhetek vele. Hozzám nyomja magát és a szemembe néz. Félénken, megpróbáltam olyan rosszuls és csendesen énekelni, ahogy lehetséges volt. Három másik hang mellett, az enyém nem annyira érezhető. Ez nagyszerű... Énekelni az egyik legjobb dolog a világon. De Lylaval és a barátaimmal énekelni még jobb. A derekam köré fonja a karját, ami arra ösztönöz, hogy én is ugyanezt tegyem vele. Kihasználom ezt a pillanatot és közelebb húzom, madj a vállára teszem a karom. Kockáztatom, hogy kicsit hangosabban énekeljek. Annak ellenére, hogy jobban énekelek, vigyázok, hogy ne lépjek túl egy bizonyos pontot. A dal véget ért és mi megtapsoltuk egymást. Lyla megint rám mosolygott. 

Lyla: - "Köszi! Állati volt veled énekelni. Látod! Nem olyan nehéz!"

Henri: Lyla... Ha tudnád.

- "Hogy utasíthatnálak el, amikor kinyújtod a kezed?!"

Lyla: - "Hehehe! Köszi, hogy elfogadtad az ajánlatot!"

Henri: - "Mi is örültünk neki."

58. jelenet

Lyla szobája

Lyla: Ó! Egy üzenet Jasmine-től! 

Jasmine: - >A ma este nagyon jó móka volt!<

Lyla: - > Tudom! Köszi még egyszer! Annyira jó buli volt! Még Henri is énekelt!<

Jasmine: > Igen! Tudod... Azt hiszem szép hangja lehet! Nem igazán hallottam, mert annyira félénk volt, de én mondom neked, jó hangja van!<

Lyla: - >Tényleg? Azt hiszem én csak arra koncentráltam, hogy a mikrofonomba ordítsak! A hangom annyira borzalmas, valószínűleg az övét nem is hallottam.< 

Jasmine: - >Hahaha! Annyira megnevettettél!<

Lyla: - >Legalább az valami! Jó éjt, barátnőm!<

Jasmine: - >Éjszakát! XOXOX!<

Lyla: Az ágyamba csusszantam. A lepedő hideg, de olyan fáradt vagyok, hogy nem érdekel. Ez az este fantasztikus volt. Arra gondolok, hogy Henrivel énekeltem! Csak egyszer. Teljesen elutasította, hogy egyedül, vagy duettben énekeljen, de boldog voltam, hogy legalább tett erőfeszítést. Olyan intenzív volt... érezni a karját a vállamon, a teste melegét az enyém melett... Szeretném azt hinni, hogy neki még nálam is jobban tetszett. A pillantása mindent elmondott... 

Az osztályban

Monsieur Novarra: - "Jól haladtok! Ez nem jelenti azt, hogy lazíthattok! Már február van: csak egy hónapotok maradt, hogy befejezzétek."

Lyla: - "Igen, uram!" 

Henri: - "Azt hiszem jól boldogulunk. Még ha néha nincs is annyi időnk dolgozni."

Monsieur Novarra: "Csak a lényegre összpontosítsatok és minden rendben lesz. A legnehezebb részen már túl vagytok." 

Henri: - "Igen." 

Lyla: Monsieur Novarra tovább ment az asztalunktól és másik csoporttal beszélt mellettünk.

Henri: - "Ráérsz szombaton, hogy elkezdhessük összerakni a szettünket?"

Lyla: - "Aha! Naná!"

Henri: - "Művészet és Kézművesség?"

Lyla: Rámosolyogtam. 

- "Művészet és Kézművesség! Meg kell vennünk az anyagot!"

Henri: - "Szerintem otthon van minden, amire szükségünk lehet. A festéken kívűl."

Lyla: - "Akkor hozom a festéket!"

Henri: - "Oké. Érted megyek 2 körül."

Lyla: - "Igenis, főnök!"

Az órának vége. Mindenki elhagyta a termet a csengő hangjára. 

Fényképezd le a telefont!

Lyla: Hmm... Vajon kié lehet ez a szánalmas telefon... Az egész képernyő törött!

Jessica: - "Azt add ide!"

Lyla: Jessica kikapta a telefont a kezemből és a táskájába hajította. Aztán az ajtó felé ment. 

- "Az... az a te telefonod?" 

Jessica: - "... Igen! Miért?"

Lyla: - "... semmi..."

Meglep, hogy Jessicának van bármije is ilyen állapotban. Annak a Jessicának, aki mindig csak márkás ruhát hord és a legújabb okostelefonja van... Nem úgy néz ki, mintha az övé lenne.

Lyla szobája

Lyla: Azt hiszem mindenem meg van, ami kell. Festék, ecsetek, hengerek... Minden... ... És a megfelelő öltözet! Mindent egy nagy táskába tettem. Henri mindig időben érkezik. Ez ő!

A nappaliban

Lyla: Anya beengedte.

Caroline: - "Helló Henri! Jó látni téged! Azért jötteél, hogy felvedd Lylat?"

Henri: - "Helló, asszonyom. Igen, azért jöttem, hogy elvigyem."

Caroline: - "Hívj csak, Caroline-nak!"

Lyla: Henri mosolygott. Azt hiszem anya nagyon kedveli őt és biztosan kitalálta, hogy érzek iránta... Arcon csókoltam anyát. 

- "Szia este, anya!"

Henri kocsijában

Henri: - "Be kell valljam, sokkal kellemesebb, amikor anyukád nyit ajtót."

Lyla: - "Hehehe! Igen! Néha csodálkozom azon, hogy lehet a bátyám tényleg anya fia. Egyáltalán nem örökölte ezt a vendégszeretetet tőle!"

Henri: - "Nagyon hasonlítasz rá."

Lyla: - "Tényleg? Örülne, ha hallaná. Imádja, ha az emberek azt mondják a gyerekei hasonlítnak rá."

Henri: - "Ez normális. Habár a szemetek, a tiéd és Alexé is apukátoké."

Lyla: - "Te nagyon hasonlítasz apukádra." 

Henri: - "Ez igaz... De, ha csak anyát látnád... Majdnem egyformák vagyunk!"

Lyla: Ez az első alkalom, hogy az anyjáról beszél... 

- "Akkor biztosan szőke, csodálatos kék szemekkel! ..."

Henri mosolyog. Talán vissza kellett volna tartanom, amikor azt mondtam a szemére, hogy csodálatos.

Henri: - "Pontosan... Ő is szőke, mint én és neki is 'csodálatos' kék szemei vannak." 

Lyla: Elpirultam. Szerencsére nem nézett rám, amíg vezetett. Biztos olyan piros vagyok, mint a paradicsom! 

Henri: - "Na és meg van minden, ami a prezentációnkhoz szükséges?"

Lyla: - "Igen, főnök! Meg van minden a listáról, amit email-ben küldött, uram!"

Henriék nappalijában

Antoine: - "Szia Lyla! Mizu?!"

Lyla: - "Szia Antoine! Jól vagyok! És te?"

Henri: - "Gyerünk, apával később is beszélgethetsz. Rengeteg munkánk van."

Lyla: - "Bocsi, Antoine! Szólít a kötelesség!"

60. jelenet

Henri szobája

Lyla: Néhány dolog kész van. Már megcsinálta az első rajzokat kartonokra és letette a földre. Arra is előre gondolt, hogy letegyünk egy ruhadarabot, nehogy tönkre tegyük a padlót. Minden, amit még csinálnunk kell kivágni mindent és festeni. 

- "Azta! És még egy nagyszerű diagramot is csináltál a szettünkhöz!" 

Henri: - "Igen. Szervezettnek kell lennem. Ez vagyok én!"

Lyla: Frusztrált tekintettel néztem rá. 

- "Mert én túlságosan szétszórt vagyok?"

Rám mosolygott. 

Henri: - "Ezt sosem mondtam."

Lyla: Az igaz, hogy nem vagyok valami jó a szervezésben. De kapcsolatban vagyok olyanokkal, akik jót tesznek nekem. 

Henri: - "Csak kövesd az ábrám. Mindent megszámoztam. Na kezdjünk el kivágni mindent. Aztán lefestünk mindent abban a sorrendben, ahogy a diagramon van."

Lyla: - "Igen, főnök!"

Egy szikével felfegyverkezve vágni kezdtem. Istenem, ez örökké fog tartani. Unalmas. Henri gyorsabban halad, mint én. 

- "Hogy csinálod ilyen gyorsan?"

Én még csak a második rajznál tartok, ő pedig a nyolcadiknál. Mellém helyezkedett. 

Henri: - "Nézd. Tessék, tartsd így a kartonod. Meglátod ebből az irányból sokkal könyebben fogod tudni vágni."

Lyla: - "Oké."

Henri: - "Aztán tartsd a késedet jobban így."

Lyla: A kezemre tette a kezét és eligazította az ujjaimat. Persze ettől a közelségtől teljesen elolvadok. A pillangók izgatottan repdesnek a gyomromban. A szívem őrülten dobog. Elveszi a kezét és visszaül a helyére. Egy kicsit gyorsabban kezdem el, de nem a legjobb. Jó egy óra elteltével, végre minden ki van vágva.

Henri: - "Kezdjünk festeni. Itt mindent kékre kell festenünk. Eezek itt feketék lesznek és azok ott szürkék."

Lyla: - "Képes vagyok kezelni a festést."

Henri: - "Oké. Meglátjuk."

Lyla: Rám mosolygott. 

- "Mi az? Nem tűnsz túl bizakodónak."

Henri: - "Hahaha! Rajtad múlik, hogy bebizonyítsd tévedek e."

Lyla: Rám kacsintott. Oké. Elfogadom a vereséget, de csak egyelőre. Megmutatom neki, Mindent-amit-csinálsz-én-jobban-csinálom úrnak! Ecset az egyik kézbe, henger a másikba, belekezdek a festésbe. Jól indulok. Megfordulok, hogy megnézzem Henri hogy halad. Nem hiszem el! Ez lehetetlen. Kész van. Karba teszi a kezét és diadalmasan néz rám. Kimerültem.

- "Mi van? Máris kész vagy?!!"

Henri: - "Persze, hogy kész vagyok. Arra várok fél órája, hogy végezz. Nem akartalak zavarni. Annyira koncentráltál."

Lyla: Odamentem, hogy megnézzem a munkáját. Tényleg kész van. Dicsekszik. Kigúnyol amiért én még nem végeztem. Ecsettel a kezembe, úgy döntök szabotálom a kemény munkáját. Gyorsan festéket löttyintek minden frissen festett darabjára... 

- "Biztos, hogy kész vagy? Én úgy érzem, hogy még nem!"

Henri: - "Mi... Mi az ördög ez?"

Lyla: - "Ó te jó ég! Mi történt?!"

Meglepődést színlelek. Csodálatos színésznő vagyok. 

- "Pfff... Azt hiszem kezdheted elölről."

Henri: - "Te szabotálsz engem!"

Lyla: - "Ki? Én?"

Játszom az ártatlant és rebegtetem a szempillámat. 

- "Nincs bizonyítékod!" 

Felém jön, mintha mérges lenne. Megragadja a kezem, amiben az ecset van és a felemeli a látóterembe.Rám mosolyog. Jól szórakozik. Én is. 

Henri: - "Voila! A gyilkos fegyver!"

Lyla: - "Micsoda? Nem látok kapcsolatot e között az ecset és a gyengén elkészült festés között."

A szemei gonoszan csillognak. Hirtelen megragadta a kezem, amiben még ott volt az ecset és az arcom felé irányította, lassan rajzolva fekete vonalat végig az arcomon és a nyakamon.

Henri: - "Hahahahaha!" 

Lyla: Úgy nézek ki, mint egy négy éves, aki nem tudja hogyan kell festeni. Elenged és nevetésben tör ki. Festékkel az arcomon, ravaszon rámosolygok, a bosszúmat tervezve. Aztán cselekszem. Mögé lépek. Az ecset nagyon közel van az arcához. 

- "Henri?" 

Megfordul. Amikor így tesz, az ecsetem az arcába cuppan. Most én nevetek. 

- "Muhahahaha! Szemet szemért, uram!" 

Komolyan néz. 

Henri: - "Majd meglátjuk, kisasszony."

Lyla: Felém indult a saját ecsetével. Sikerül kitérnem az útjából mielőtt körbe szaladtam a szobába, nevetve. Henri a sarkamban volt. Úgy nézünk ki, mint a gyerekek. De én a mennyben vagyok. Végre sikerült utolérnie.

Henri: - "Meg vagy!" 

Lyla: Mögém jött, a karjait a derekam köré fonta és könnyedén felemelt. Egyik kezével elengedett, továbbra is maga előtt tartva. Tekergőzöm, próbálok szabadulni. De az igazat megvallva nem igazán akarom, hogy elengedjen. 

Henri: - "Szóval kisasszony, szereted összefirkálni mások munkáját, igaz?"  

Lyla: - "Hahaha! A te hibád! Elbizakodott voltál!"

Válaszul a megjegyzésemre, újra az arcomra festett! Most már többszínű az arcom. 

Henri: - "Hahaha!" 

Lyla: Hirtelen őrült nevetéssel elengedett. Most vagy soha. Rávetettem magam...  ... de nagyon jók a reflexei! A levegőben elkapta mindkét kezem. A karjaim teljesen mozgásképtelenek a levegőben. Túl magas.

Henri: - "Na? Most mit fogsz tenni?"

Lyla: Kihívóan nézett rám. Elvesztem a gyönyörű szemeiben... Utolsó kisérletként neki dobtam az ecsetemet. Az ecsetem a tökéletes szőke haján landolt. 

- "Muhahaha!! Most ki az okos?!" 

Nagyon intenzíven nézett rám. Még mindig a levegőben tartotta a csapdába esett karjaimat. Nem tudok mozdulni. Próbáltam (kicsit) szabadulni. Sikertelenül. 

Henri: - "Most ki az okos?!"

Lyla: Az gondolva, hogy ő nyert, elengedte a kezem. Nincs több fegyverem. Legalábbis ő ezt hiszi. Nagyon gyorsan megdörzsöltem a friss festéket az arcomon, ezt használva előnynek és új támast indítottam, a kezeim felé nyúlnak. Festékkel borítva. Mintha számított volna rá, nagyon gyorsan reagált. Minden olyan gyorsan történt. Megragadta a festékes kezemet és kinyújtotta a lábát, hogy elgáncsoljon. De átkarolt, hogy elkapjon, ha elesnék. A szönyegen fekszem, a karjaim a fejem fölé hulltak. 

Lyla: Henri fölöttem áll. 

Henri: - "Sosem fogadod el a vereséget, ugye...?"

Lyla: - "Soha."

Rámosolyogtam. 

Lyla: Hirtelen megváltozott a hangulat. A szívem előtt tudja mi történik, mint az agyam. Nagyon gyorsan vert. Henri olyan közel van hozzám. Nagyon komolynak tűnik. 

Lyla: Még ha az arca tiszta festék is, még mindig nagyon jól néz ki. Főleg ilyen közelről. Nem tehetek róla. Vonzódom hozzá. És ő is hozzám. Közelebb mozdul, lehunyva a szemét. Érzem, hogy a légzése felgyorsul velem szemben. Az ajkai csak néhány centire vannak az enyémtől. Kicsit hátrébb döntöm a fejem, arra számítva, hogy az ajkaink találkoznak. 

Antoine: - "Henri? Ott vagy? Ó! Bo... Bocsánat!"

Lyla: Henri a másodperc töredéke alatt hátralép. Pislogok, mintha egy álomból ébredtem volna fel. Visszanyerem a körülöttem lévő világ tudatát. 

Henri: - "Ó... Apa!"

Antoine: - "Én... Csak tudatni akartam, hogy későn érek haza... Marcus hívott, szóval mennem kell... ennyi..."

Lyla: Antoine zavarban van. Felálltam még mindig kábultan. Ezt nehéz feldolgozni. 

Henri: - "Igen, oké. Akkor este."

Lyla: Antoine elment egy szó nélkül. Henri nem mozdul. Csak bámulja a helyet, ahol az apja állt. 

- "Henri...?"

Megfordult. 

Henri: - Hát. Azt hiszem mára elég. Megvárom, amíg megszárad a festék, mielőtt újrafestem."

Lyla: A firkámra utal. 

Henri: - "Add oda az ecseted. Megmosom. Kitisztítom mindet holnapig."

Lyla: Mi van vele...? Nem úgy tűnik, mintha ugyan az a személy lenne, aki néhány perce volt... Hűvös. Mint egy valóságos hidegzuhany.

61. jelenet

Henri szobája

Henri: - "Megmosakodhatsz a fürdőmben. Erre." 

Lyla: Egy nyitott ajtó felé vezetett, aztán kiment a szobából.

- "Henri?"

Várok, hogy visszajöjjön.

Henri: - "Igen?"

Lyla: A jó kedve teljesen elment. 

- "Én... öm... kölcsönkérhetek egy törölközöt?"

Henri: - "Ó. igen."

Lyla: Visszajött a szobájából, majd bejött a fürdőbe, kinyitott egy szekrényt és kivett egy kicsi törölközőt. Odaadta. 

- "Köszönöm."

Még mindig bent van, amikor elkezdem lemosni az arcom.Megtörlöm az arcom és elhagyom a fürdőt. Összeszedem a cuccaimat és a táskámba dobom. Hallom folyni a vizet mögöttem. Megfordulok, hogy még egyszer ránézzek. Levette a szemüvegét és az arcát mossa. Nem tudom levenni róla a szemem. Megnézi magát a türkörben. Nedves az arca, de csodásan néz ki. Megfogja a törcsit és megtörli az arcát. 

Lyla: Lógó fejjel még mindig a kezében lévő szemüveggel távozik. Néhány nedves tincs a tökéletesen fésült hajából a szemébe lóg. Szemkontaktust teremtünk. Elolvadok. Ez az első alkalom, hogy szemüveg nélkül láthatom a szemeit. Érzelmek egész serege rohan meg. A legszebb pasi, akit valaha láttam, itt áll előttem. És ő ugyan az a srác, aki majdnem megcsókolt néhány perccel korábban. Most pedig olyan szomorúan néz rám... alig ismerek rá. Látva, hogy zaklatott vagyok, úgy tűnik magához tér. Gyorsan felteszi a szemüvegét, mintha pucéran láttam volna meg. 

Henri: - "Én... hazaviszlek."

Lyla szobája

Lyla: A hazaút volt életem eddigi leghosszabb útja. Nagyon nehéz volt a csend. Nem mertem megszólalni... A szívem lesüllyedt, mint egy érzelmi lift. És nem jó érzés. Alex bejött. 

Alex: - "Hé, te tényleg azzal a sráccal randizol?" 

Lyla: - "Nem. Csak a barátom. Mindössze együtt mentünk tegnap Jasmine-ékhez. Ez minden. Semmi, ami miatt aggódnod kéne.

Alex: - "Ó hű... Nem tűnsz túl csípősnek."

Lyla: Ennyire egyértelmű? 

- "Csak fáradt vagyok egy kicsit..."

Alex: - "Rendben... Békén hagylak."

Lyla: Alex kiment a szobámból. Feldúlt vagyok. Megfogtam a párnámat és magzati pózban az ágyamra feküdtem. Mi történt volna, ha az apja nem zavar meg minket...? Biztos csókolóztunk volna. És aztán? Megbánta volna utána? Semmi értelme. Biztos vagyok benne, hogy ő is annyira élvezte a kis játékunkat, mint én. De miért viselkedett olyan furcsán...?  Félt, hogy bosszant engem? Vagy azért volt, mert megzavartak? Eltakarom az arcomat a második lehetőségen gondolkodva. Mindig darabokban lesz a szívem és teljesen elveszek? Egy dolog biztos... Azt kívánom, bár ne zavartak volna meg. 

A suli előtt

Lyla: Nem aludtam sokat múlt éjjel. Valójában kb én vagyok az első ember, aki megérkezett a suliban. Szóval... Ez jelenti korán ideérni? Hogy fog reagálni Henri, amikor ma meg lát? Hogy fogok reagálni én? Gombóc van a torkomban... És mi van, ha úgy dönt, hogy elhagyja a csapatunkat... miattam? Erre a gondolatra felkavarodik a gyomrom. 

Jasmine: - "Lyla? Azta! Mit csinálsz itt ilyen korán?"

Lyla: - "He... öm..."

Jasmine: - "Ó hű... Jól vagy?"

Lyla: Biztos szörnyen nézek ki. A festék nem fed el mindent.

- "Csak nem aludtam valami jól múlt éjjel. Kimerült vagyok."

Jasmine: - "Azt látom." 

Lyla: Együtt mentünk be a suliba. 

A suliban

Jasmine: - "Rossz volt a hétvége? Nem dolgoztatok együtt Henrivel a profejten szombaton?"

Lyla: - "De."

Nem igazán tudom mit mondjak. Úgy érzem megadom magam. 

Jasmine: - "Ahha... azt hiszem emiatt."

Lyla: Nem tartott sokáig... 

Jasmine: - "Figyelj, nem kell beszélned róla, ha nem akarsz, oké?" 

Lyla: Ránéztem. Úgy nézhetek ki, mint egy sérült álllat. De aggódik. Látom. 

- "Köszi, Jasmine. Ne aggódj miattam. Nem történt semmi. Hát legalábbis nem sok. Csak sok dologra vagyok kíváncsi."

A kezembe temettem az arcom. 

- "Csak nem tudom már hogy érzek..."

A barátnőm megölelt és vígasztalt.

Jasmine: - "Gyere ide, ülj le."

Lyla: - "Nem hagyhatom, hogy Clement és Henri így lásson!"

Jasmine: - "Rendben van, beszéljünk valami másról!" 

Lyla: - "Igen..."

Jasmine: - "Hétvégén küldtem egy üzenetet Jaynek Facebookon! Elmondtam neki, mennyire csodálom őt. Tudom, hogy egy rakat hasonló üzenetet kaphat... De válaszolt!"

Lyla: - "Tényleg?!"

Jasmine kézen fog. A jó kedve ragadós. 

Jasmine: - "Igen! Habár ő nem írt egy kisregényt, mint én. Csak azt írta, hogy köszöni az édes üzenetet és a támogatást. El volt ragadtatva, hogy a zenéje megindít."

Lyla: - "Jasmine!! Annyira örülök neked!" 

A fellegekben van. 

Jasmine: - "Annyira fel akartalak hívni és elmondani, de úgy döntöttem jobb, ha személyesen közlöm."

Lyla: - "Örülök, hogy így tettél."

Úgy érzem visszatér a szín az arcomba.

Clement: - "Hé lányok! Mitől ilyen lelkes?" 

Lyla: Jasmine-re mutat. 

Jasmine: - "Jay válaszolt az üzenetre, amit hétvégén küldtem neki! Ó igen! Ne próbáld meg elrejteni az izgatottságodat!"

Clement: - "Gratulálok! Elmondtad neki végre, hogy a smink csak lányoknak való?"

Jasmine: - "Örülnöd kéne nekem!"

Clement: - "De hát én izgatott vagyok miattad! Fel-le ugrálok! Nézd milyen boldog vagyok!"

Lyla: Clement fel és le ugrál és úgy tesz, mint egy roppant izgatott tinilány. Nevetek. A barátaim jobb kedvre derítenek. 

Henri: - "Szia."

Lyla: Basszus. Nem láttam jönni. Fel akartam készíteni magam mentálisan. 

Clement: - "Hé ember! Nagyszerű pletykába sétáltál be!" 

Lyla: Felvonta az egyik szemöldökét és mintha elsápadt volna. 

Clement: - "Jasmine tulajdonképpen kommunikált Jay-jel! Örülj neki! Csináld, amit én!"

Lyla: Újra ugrálni kezdett, mint egy idióta. Henri megnyugodott és mosolygott. 

Henri: - "Nagyon örülök neked, Jasmine." 

Jasmine: - "Köszi, Henri!" 

Lyla: Felém fordult és mosolyogva integetett. Pillanatnyilag nyilvánvalóan úgy döntött, hogy kijátssza a semmi sem történt kártyát. Ez megnyugtat... Attól féltem, hogy ugyanolyan távoli lesz, mint szombaton, vagy ami még rosszabb, hogy nem lóg velünk többet. 

Clement: - "Szóval a prezentáció?! Haladtok?"

Lyla: Brávó, Clement! Van módja, hogy rosszabbá tegye.

Henri: - "Igen, befejeztük a szettünket. Már csak a videó montázst kell összevágni. Kicsit túl sokáig tart..." 

Lyla: A hangja elég nemtörődöm. Nem árulja el, hogy bármi történt. Nem tudtam, hogy ilyen jó színész. 

Lyla szobája

Lyla: Teltek a napok és Henri elkezdett úgy viselkedni, mint mielőtt barátok lettünk. A távolságtartó és hűvös srác felválotta a szeretetre méltó Henrit, akit mindannyian megismertünk és megszerettünk. Még a szemkontaktust is hajlamos elkerülni velem. Holnap este náluk kellene találkoznunk, hogy elkezdjünk a videó montázson dolgozni a prezentációnkhoz. Kicsit aggódom emiatt... Nagyon hiányzott, hogy elmerülhessek a gyönyörű szemeiben. 

Az étkezőben

Clement: - "Szörnyű ma a kaja, nem?"

Jasmine: - "Csak azért mondod, mert zöldség van a tányérodon."

Clement: - "Óóó! Ez az!"

Lyla: - "Igen, az egyéb dolgok, amiket a hús és a krumpli mellett ehetsz!"

Clement: - "Apropó tessék, Jasmine. Visszahoztam a... könyvedet."

Lyla: Clement egy hatalmas, nehéz könyvet tett az asztalra, minden tányérunk megcsörrent. Elolvastam a címét. 'A világháborúk'. A prezentációjukhoz van. 

- "Ó igen... Ez... tömör!"

Clement: - "Olvashatatlan. Ezt akartad mondani?!"

Jasmine: - "Clement!"

Clement: - "Mi van? Láttad azt a dolgot? Szerencsére vannak benne képek..."

Lyla: Jasmine a szemét forgatja. 

Enzo: - "Hé srácok! Szia, Lyla..."

Lyla: Enzo leült mellém és a masszív könyvet bámulta néhány pillanatig. Grimaszolt. 

- "Igen, Enzo?"

Enzo: - "Mondj meg nekem valamit szépségem, van két jegyem a jövő szombati Misteria koncertre. Mit mondasz? Tudom, hogy imádod a bandát."

Lyla: Áááá! Gondolkodás nélkül Henire néztem, aki előttem ült. Látom, hogy kíváncsi arra, mit fogok mondani. Olyan, mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta, hogy titkos pillantást váltottunk. 

Enzo körém teszi a karját, a székem hátán pihentetve. Kicsit közelebb mozdult. 

Enzo: - "Na... Mit mondasz? Te. én... és a Misteria."

Lyla: Nem vettem le a szemem Henriről, amikor válaszoltam Enzonak. 

- "Köszi, hogy gondoltál rám, de nem igazán foglalkoztat."

Érzem, hogy Enzo követi a tekintetem és Henri felé fordult, aki felém néz. 

Enzo: - "Hát így jártál, szépségem."

Lyla: Felkelt és elment. 

Jasmine: - "Úgy tűnik nem hatotta meg..."

Clement: - "Te vagy az egyetlen, akik elutasítja. Ez biztos megőrjíti!"

Lyla: Henri próbál elrejteni egy kis mosolyt. 

- "Talán, ha kevésbé lenne ididóta és egy kicsit érdekesebb, nem utálnám annyira!"

Az osztályban

Lyla: Nem tudok az órára figyelni. A gondolataim folyton Henri felé vándorolnak. Még ha minden nap látom is, ... hiányzik. Nehéz elmagyarázni. Sóhajtok. Jasmine figyelmét nem kerüli el. Mellettem ül és aggódva néz rám. Firkál valamit egy papírdarabra. 

Jasmine: - >Szomorúnak tűnsz... Jól vagy?<

Lyla: Henri hátát bámulom.. A széles vállait. Jasmine követi a tekintetem, de nem mond semmit. Válaszolok. 

>Ne aggódj. Jól vagyok."

Az óráink fele véget ért. Kimentünk szünetre, a dolgainkat az asztalon hagyva. 

*****

Különleges jelenet

Az udvaron

Clement: Látom Henrit az udvar sarkában egyedül. Odasétálok hozzá.

- "Mit csinálsz itt egyedül?"

Henri: - "Ó... Clement! Nem hallottam, hogy jössz."

Clement: - "Jól vagy, ember? Úgy nézel ki a napokban, mint aki valahol máshol van..."

Henri: - "Aha... jól vagyok..."

Clement: - "Aha oké! Látom, hogy történt valami Lyla-val!"

Henri: 

- Beszélek vele.

- Hagyjon békén.

Clement: Érzem, hogy megfeszült. Bingó.

Henri: - "Én..."

Clement: - "Ha nem akarsz beszélni róla, nem nyaggatlak. Az én nevem nem 'Lyla'."

Elmosolyodik... szomorúan. Sóhajt, mint egy fájdalomtól szenvedő lélek. 

Henri: - "Talán hibát követtem el..."

Clement: - "Miféle hibát...?"

Henri: - "Olyasmit, ami csalódást okoz Lyla-nak és fájdalmat nekem..."

Clement: Oké, ennél több információt nem fogok kapni. Ezzel kell kezdenem valamit. De Henritől, ez nem rossz. Még hízelgőnek is tartom, hogy megbízik bennem.

- "Próbáltál beszélgetni vele?"

Henri: - "Nem tudom hogyan tovább. Félek, hogy csak tovább rontok a dolgokon."

Clement: - "Nem hiszem... Az én véleményem az, hogy minél tovább vársz, annál rosszabb lesz." 

Henri: - "De azt hiszem, a kapcsolatunk már nem olyan, mint korábban volt."

Clement: - "Hum... Személy szerint, ha én lennék Lyla, az az 'olyan'. rész zavarna... Amíg még nem mondtad el neki amit el akarsz, kezdve a bocsánatkéréssel, még inkább szomorkodni fog."

Henri: - "Gondolod?"

Clement: Elsápad. 

- Ne tökölj... Láttad az arcát az elmúlt napokban... Nem beszéltem sokat vele, ha akarja mondani, el fogja. Tudja, hogy itt vagyok neki. De az biztos, hogy van valami köze hozzád... Látni, ahogy "éppen ugyanabban" az állapotban vagy."

Lehajtja a fejét... megdöbbent. 

Henri: - "Kösz..."

Clement: - "Miért?"

Henri: - "Hogy aggódsz miattam, miattunk... hogy tanácsot adsz... Néha elfelejtem milyen, ha vannak barátaid."

Clement:

- "Ó, ez normális. A barátod vagyok!"

- "Lyla barátai az én barátaim!"

- "De... ne mondd, hogy mi vagyunk az első barátaid?!"

Henri: - "Hahaha! Nem... de mondjuk úgy, hogy sosem voltak ilyen közeli barátaim... Mindig csak felszínesek."

Clement: - "Hmm... Értem. Hát... Rám számíthatsz!"

Hangosan a vállára csapok és nevetek. 

Henri: - "Köszi..."

Clement: - "Még mindig nem tudod mit csinálj vele, igaz?"

Mosolyog. 

Henri: - "Egyáltalán nem!"

Clement: Nevetésben törtünk ki. Sokkal nyugodtabb, mint korábban. 

- "Nem fog megenni..."

Henri: - "Épp az ellenkezőjére gondoltam! Az őszinteségével... könyörület nélkül!"

Clement: - "Az igaz! De attól még, rajta. Meglátod, hogy rendben lesz. És főleg, bízz magadban. Ha Lyla kedvel valakit, tudja, hogyan nyugtassa meg az illetőt. Ő maga fog keresni téged... Meglátod. Az egyetlen hibája az, hogy elég kíváncsiskodó... Tudod, mire gondolok."

Henri: - "Sajnos..."

Clement: - "Ami azt illeti, már jó ideje nem piszkált Jasmine miatt."

Henri: - "Azt hiszem, megőrül, hogy nem mondod el neki, hogy érzel."

Clement: Anélkül, hogy egy szót is szóltam volna, Henri mindent kitalált. Még ha ez nem is titok... Az egész világ tudja, hogy szerelmes vagyok Jasmine-be mióta csak megláttam. 

- "Tényleg bosszantó..."

Henri: - "Hahaha!"

- Tökéletes Lyla..."

Clement: - "Pontosan... Mindannyiunknak a saját ritmusunk szerint kell haladnunk. Lylának mindenre szüksége van, hogy odáig menjen. De... ez nem való mindenkinek." 

Ránézek ... Megpróbálom megértetni vele, hogy neki is a saját ritmusában kell haladnia, anélkül, hogy a barátom befolyásolná.

- "Nem kell kapkodni, ember..."

Bólint. 

*****

Lyla: Nézem, ahogy Henri Clementtel beszélget. Nyugodt. Nevet. Boldog. Én vagyok az egyetlen, akit zavar ez a helyzet? Egy másodpercre nem Clementre figyelt, hanem rám. A tekintetünk röviden találkozott és mindketten elfordultunk. A szívem felgyorsult és megkockáztattam, hogy lopva rápillantok. Feltűnt, hogy kevésbé mélyed el a beszélgetésben. Az űrbe bámul, azon a ponton túl, ahol a barátja áll. Megszólalt a csengő és visszamentünk a terembe.

Az osztályban

Lyla: Miközben leültem a helyemre, Jasmine az aztalát nézte.

- "Valami baj van?"

Jasmine: - "Nem tudom... furcsa... Megesküdtem volna, hogy a világ háborúkról szóló könyvet és Clement pendrive-át pont itt hagytam az asztalon... De... Mintha minden más helyen lenne..."

Lyla: - "Képzelődsz. Minden itt van."

Jasmine: - "Igen..."

 Készíts képet a könyvről és a pendriveról.

Lyla: - "Szabad?"

Jasmine: - "Aha! Rajta! Nagyon magával ragadó, meglátod!"

Lyla: - "Nem kételkedem!"

Jasmine megjelölt néhány oldalt. Kinyitottam a könyvet az első oldalon.

- "Mi a...???"

A lapok közt egy hosszú, fényes, fekete hajszál van. 

- "Kétlem, hogy a tiéd!" 

Jasmine: - "Öm... nem... És Clementé sem. Kivéve, ha valamit rejteget előttünk!"

Lyla: - "Meglepne..."

A hajra is rá lehetne írni a 'Jessica' nevet. 

Lyla: - "A pendrive nyitva van. El fogod hagyni a kupakját."

Jasmine kicsit közelebbről is megnézi az usb-t.

Jasmine: - "... Elakadt, mert nem volt megfelelően bezárva. Nem rémlik, hogy én csináltam!"

Lyla: - "Nem hiszed..."

Jasmine: - "De. Azt hiszem valaki átturta a dolgaimat!"

A folyosón

Lyla: Nézem, ahogy Jasmine ellenőrzi a táskáját, meg van e mindene. Nem hiszem, hogy nyugodt lenne attól a tudattól, hogy valaki a cuccai közt turkált. 

- "Hé... Jól vagy?"

Jasmine: - "Igen, igen!"

Lyla: Ez az 'igen' eléggé egy 'nem'-nek hangzott!... 

62. jelenet

Az osztályban

Monsieur Novarra: - "Jól van. És ti ketten? Sikerült haladni?"

Henri: - "Igen, Novarra úr. Végre befejeztük a felvételeket. Mindenki nagyon benne volt."

Monsieur Novarra: - "Tökéletes. Ha jól emlékszem, mondtatok valamit egy szettről is? Az még mindig lesz?"

Lyla: - "Igen! Majdnem kész."

Henrire pillantottam. Annak a napnak az emlékei zavarba hoznak és elszomorítanak egyszerre. A tanár feláll. 

Monsieur Novarra: - "Csak így tovább!"

Lyla: Egyedül maradtam Henrivel. Kényelmetlenül érzem magam. Szerintemlátja, hogy zaklatott vagyok. Sajnálkozva néz. Idegesen próbálom újraolvasni a jegyzeteimet anélkül, hogy bármit is felfognék abból, amit olvasok. Tudatában annak, hogy megpróbálom elrejteni azt a tényt, hogy ideges vagyok, úgy dönt, hogy mond valamit.

Henri: - "Lyla...?"

Lyla: - "Igen?"

Nem nézek rá. Nincs elég bátorságom hozzá pillanatnyilag. A szombat délutáni képek a szobájában újra és újra lejátszódnak az agyamban. Két egymásnak teljesen ellentmondó érzelem kavarog bennem. Érzem, hogy a sírás határán vagyok. Szánalmas. 

Henri: - "Rám néznél, kérlek?"

Lyla: Felemelem a fejem és bátorkodom a szemébe nézni. Sóhajt.    

Henri: - "Lyla... én... annyira sajnálom."

Lyla: - "Pontosan mit sajnálsz?"

Henri: - "... Nem igazán tudom. Nem számítottam... erre."

Lyla: Megdörzsölte a szemét.

Henri: - "Nem tudom, hogy kellene reagálnom. Csak nem tudom mit mondjak, vagy tegyek, vagy ne tegyek. Egy kicsit túlságosan elvesztem a pillanatban és ..."

Lyla: Gondban van, hogy megtalálja a szavakat, de megmozdultam, hogy végre lássam, hogyan osztja meg érzéseit a témával kapcsolatban. 

- "Henri. Rendben van. Azt hiszem értem. És... köszi."

Henri: - "Mit köszönsz?"

Lyla: - "Hogy végre elismerted, hogy történt valami. Egy ideig, mintha megőrültem volna... Minha mindez csak hallucináció lett volna."

Megértően rám mosolygott. 

Henri: - "Tényleg nagyon sajnálom. Próbáltam úgy tenni, mintha semmi nem történt volna, de bevallom nehéz volt. Elkerülni a tekinteted... ... kínszenvedés volt."

Lyla: Kicsengettek. Henri nem mozdul. Egymást nézzük. Rá mosolygok és elpirulok. 

Fényképezd le a laptopot

Lyla: Hű... Hónapok óta arról álmodozom, hogy legyen ilyen számítógépem. A sajátom rossz formában van... Ez lehangoló. 

Jessica: - "Miért piszkálod a cuccom?"

Lyla: - "Csak azt mondtam magamnak milyen nagyszerű laptop."

Jessica: - "Persze! Mit gondoltál? Hogy apám hagyja, hogy egy antik tárgyon dolgozzak?"

Fényképezd le a falra kitett listát.

Lyla: A tanár listája. Lista az összes csoportról és a prezentációk témájáról. Nézd, ez nagyon furcsa! Enzo és Jessica a 'Modern Háborúk'-at választotta témának. Pont, mint Jasmine és Clement... ... Van egy olyan érzésem, tudom mi folyik itt. 

Lyla szobája

Lyla: Úgy érzem újra tudok lélegezni. Henri végre beszélt ma velem. Nem játsza tovább, hogy nem történt semmi. Még mindig nem tudom, hogy megbánta-e a festés közben történteket, de az az érzésem, hogy nem igazán ez az, ami miatt aggódik. Örülök, hogy a dolgok visszatérnek a rendes kerékvágásba és hogy az a bizonyos 'valami' visszatért. Beismerte, hogy elveszett abban a pillanatban, ami egy kis reményt ad nekem, amiről azt hittem, hogy eltűnt.

A folyosón

Jasmine: - "Áááá!"

Clement: - "Most mi van? Jay megint megmutatta magát?"

Jasmine: - "Tényleg posztolt néhány ilyen képet ma hajnalban! Nem tudok betelni vele!"

Clement: - "Végre nincs kisminkelve? Így végre láthatod, hogy nem néz ki olyan jól reggelente?"

Lyla: Nevettem. 

Jasmine: - "Nem! Valamivel kevesebb, mint egy órája! Poszolt egy fotót kocogás után. Annyira szexi!"

Lyla: Henri egy kicsit bosszúsnak tűnik, de egy enyhe mosollyal elfedi. Mint általában, azt hiszem egy kicsit túl sok neki, amikor Jasmine Jay-ről beszél. 

Clement: - "Hadd lássam! ... Ó ne már! Nézd hogy befeszíti a hasizmát! Mintha szorulása lenne!"

Lyla: És mint mindig, elmerülnek a szokásos civakodásukban. Henri és én egymásra néztünk és nevettünk. Fogva tartotta a tekintetem. Igen, ez határozottan valami több, mint korábban. Egy hajtincset tűrtem a fülem mögé. Úgy teszek, mintha félénk lennék. Istenem, úgy nézek ki, mint aki flörtöl. De őszintén szólva, nem vagyok valami jó benne. Úgy érzem, mintha valaki nézne. Enzo rám nézett. Micsoda meglepetés. Azt hiszem elcsípte a kis pillantásomat Henrivel. Nem hülye. Féltékeny? Megjelent a tanár és kinyitotta az osztály ajtaját. Mindenki beözönlött.

63. jelenet

Az osztályban

Lyla: Mint mindig, a filozófia óra egy cirkusz. Imádom a filozófiát. Hát mindent megteszek, hogy a felszínen maradjak az osztályban. Bizonyos emberek, főleg Enzo és Jessica, nevezzük nevén őket, mindent megtesznek az osztály megzavarása érdekében. 

Filozófia tanár: - "Kérem! Koncentráljanak kérem!"

Lyla: Ez a megjegyzés, mint a falra hányt borsó. A tanár a tábla felé fordul és folytatja az írást, a hátat fordítva felénk. Hirtelen látok valamit felém repülni. Hallom, hogy Enzo és a bandája úgy vihognak, mint a hiénák. Szívószállal a kezében, nyálas galacsinokat tépe és rakétaként használja őket. Undorító. A tanár semmit nem vesz észre ebből, mert a 'bátor' harcosok, csak akkor csinálják ezt, amikor ő hátat fordít. A tanári asztalt veszik célba. Már tele van papírdarabokkal. Enzora nézek. Rosszul vagyok tőle. Kihívóan állja a tekintetem. Mint egy mesterlövész, előkészít egy új lövedéket és Henrit veszi célba. A támadásközvetlenül a fején ért célba és a hajába ragadt. Henri azonnal megmerevedik. Pontosan tudja mi történt, tekintve, hogy centiméterekre tőle már több darab galacsin fekszik. De nem mozdul egy millimétert se. Enzo mosolya torz, csendben szórakozik a sikerén. Aztán győzedelmesen néz rám. Hányingerem van... Ez a srác tényleg gyenge elméjű. A torz mosolyával, folytatja a gyerekes játékát. Henri nem kevesebb, mint öt nyálas golyót kap a fejére. Mindjárt robbanok. De amikor azon vagyok, hogy felállok és közbelépek, Henri végig futtatja az ujjait a hajába, hogy kiszedje a beleragadt galacsinokat. Enzo az extázis küszöbén áll Henri undorodó arca láttán. Kivéve a tényt, hogy Henri feláll és nyugodtan sétál felé. Enzo felnéz rá ahogy az aztala elé áll. 

Enzo: - "Mi bajod? Van valami gond, ember?"

Lyla: A tanár végre megfordult, hogy megnézze ki beszél.

Filozófia tanár: - "Henri, miért keltél fel?"

Lyla: Henri a tanár felé fordutl tiszteletteljesen válaszolva.

Henri: - "Enzo elejtett valamit mellettem korábban. Csak visszaadom."

Lyla: A tanár viszafordul a tábla felé, elégedett a válasszal. De abban a pillanatban, ahogy ő visszafordul, Henri Enzo felé fordul és hatalmasat pofont ad neki. Mivel az összes nyálgolyót a kezében tartotta, mind a szóban forgó mesterlövész bőréhez tapadtak. Enzo sokkban van, keresi a szavakat. Henri lehajol, hogy beszéljen vele.

Henri: - "Azt hiszem ezek a tiédek."

Lyla: Kitépte a papírt Enzo kezéből, amiből a galacsinokat csinálta. Enzo felkel, hogy megtorolja, de Henri már a helyén ül. 

Filozófia tanár: - "Enzo! Ülj le!"

Lyla: Figyelmen kívűl hgagyja a tanárt és elindul Henri mögé.

Enzo: - "Megnyúzlak élve! Vesztes csatát vívsz nagyfiú!"

Lyla: Henri nem is pislog. Csak jegyzetel. 

Filozófia tanár: - "Azt mondtam, ülj le... Vagy egyenesen az igazgatói irodába küldelek!"

Lyla: Enzo leül majdnem az egész osztály diszkrét nevetése közepette. Látták az egész dolog kibontakozását. Az óra végeztével elsőként hagyja el a termet, még mindig dühösen.

Jasmine: - "Lyla? Jössz? A srácok várnak."

Fényképezd le a papírt. 

Lyla: Ez az a papír, amit Enzo használt a nyálgolyókhoz. Henri elkobozta, mintha Enzo egy gyerek lenne. Megnéztem kicsit közelebbről. Mintha egy párbeszéd szövege lenne olyan, mint egy interjú... Istenem... Ez tele van hibával!  

Jasmine: - "Mit nézel?"

Lyla: - "Ezt használta Enzo a galacsinokhoz."

Jasmine vet egy pillantást a papírra, aztán kiveszi a kezemből. A szeme meglepetten tágra nyílik. 

- "Mi az? Baj van?" (Mit nézel?)

Jasmine: - "Lyla... ez... ez szóról szóra az az interjú, amit mi csináltunk Stephane-nel, a katonával, akit lefilmeztünk!"

Lyla: - "Micsoda???"

Jasmine: - "A... azt hiszem Jessica plagizálja a prezentációnkat..."

Lyla: Ez megmagyarázza a sok hibát! Enzo és Jessica nem a netről másolta, csak meghallgatta Stephane's interjúját a pendrive-ról!

- "Azt hittem nem dolgozott a projekten... vagy bármelyik órán, ami azt illeti!"

Jessica: - "Azt kell gondolnom, hogy az ő keze van ebben, még ha nem is csinálja valami jól."

Lyla: - "Mindenekelőtt azt hiszem, szüksége volt valami új motivációra, hogy elkezdjen dolgozni."

Jasmine: - "Gondolod azért, mert végre felfogta, hogy meg fog bukni az érettségin?"

Lyla: - "Ó kétlem, hogy ilyen nemes célt szolgálna.!"

Az étkezőben

Clement: - "Istenem!! Szégyenbe hoztad Enzot! Hahaha!! Hahaha!!! Én mondom neked! Nem tudom elfelejteni!"

Henri: - "Lehet, hogy kicsit túlreagáltam..."

Clement: - "Kizárt! Tökéletes voltál! Nem tudom elhinni!"

Lyla: Nevettem. 

- "Hát, ő kérte..."

Henri rám nézett és mosolygott. Felém hajolt. 

Henri: - "Tudom, hogy nem tettem volna valamit gyorsan, közbeléptél volna... Nem vállaltam a kockázatot."

Lyla: - "Ó! Én... Hát... Köszi."

Felélénkült. 

Henri: - "Igazából csak eszembe jutott, két hét múlva a zenetanárom tervez egy tavaszi előadást. A zenesuli összes tanulója zenélni fog az amfiteátrumban."

Lyla: - "Ó!"

Henri: - "Apa ott lesz. Ha akarsz... Eljöhettek megnézni hogy játszom. Igazából nagyon örülnék neki, ha..."

Jasmine: - "Ó! Igen, igen, igen! Szeretnék!"

Clement: - "Mármint... nézni egy koncertet csak csellókkal...?"

Lyla: Az ötlet Clement számára nem igazán vonzó. 

Henri: - "Hegedűk is lesznek."

Clement: - "Fú, megkönnyebbültem!"

Jasmine: - "Ne már! Erőltesd meg magad! Végre egyszer Henri hív el minket szórakozni valahova és csinálni valamit!"

Clement: - "Hát én nem akarlak megbántani pajti, de szórakozni menni számomra egy kicsit... érdekesebb dolgot jelent..."

Henri: - "Hahaha! Igen tudom, Clemetn. A klasszikus nem annyira a te asztalod. De talán, de csak talán, élveznél egy kis kirándulást a barátaiddal?"

Lyla: Felém fordult.

Henri: - "Mit mondasz?"

Lyla: Nekem eléggé bejön az ötlet, hogy láthatom Henrit a csellójával. Rámosolyogtam. 

- "Naná! Izgatott vagyok, hogy mehetek!"

Henri: - "Apropó... ki kell öltözni!"

Jasmine: - "Üzenet fogadva!"

64. jelenet 

Az udvaron

Lyla: Jessica nem messze tőlünk sétál a falkájával.

Jasmine: - "És ha eszembe jut, hogy a cuccim közt matatott..."

Henri: - "Mi? Hogy érted?"

Lyla: Jasmine rám néz, az arca elég szomorú.

Jasmine: - "Lyla ls rájöttünk, hogy Jessica turkált a cuccaim közt és lemásolta a prezentációnkat..."

Clement: - "Megismételnéd?"

Jasmine: - "..."

Lyla: - "Azt hiszem igaza van, Clement..."

Clement: - "Azok után, amit átéltünk és amilyen keményen dolgoztunk! Lenne pár dolog ezzel kapcsolatban, amit megjegyeznék!" 

Lyla: Henri a karjánál fogva húzta vissza Clementet.

Henri: Nyugodj meg, Clement. Csak tovább rontod a dolgokat."

Lyla: Clement Jasmine-re nézett. A barátnőm annyira csalódott. Látni, hogy a nehezen elkészített munkát csak így lemásolják... nehéz feldolgozni. Tudom, milyen nehéz lehet most neki. 

Clement: - "Jasmine..."

Lyla: Felemeli a fejét és megpróbál megnyugtatóan ránk mosolyogni. 

Jasmine: - "Rendben van, Clement. Csak néhány részletet másolt le, szóval... szóval..."

Lyla: Clement felrobban, szomorú látni, hogy ez mennyire megérinti Jasmine-t. Megragadtam és megöleltem a barátnőmet. 

Lyla: - "Gyerünk! Menjünk beszéljünk Jessicával!"

Jasmine: - "De... de... mit mondjak?"

Lyla: - "Bízz bennem!"

Henri: - "Bízz benne. Lyla tudja hogy legyen igazán meggyőző."

Lyla: A szemembe nézett és édesen rám mosolygott. Úgy érzem több bátorságot ad. Válaszként bólogatok a bíztató szavaira.

Henri: - "Sok szerencsét, felügyelő! A gyanusított a folyosó felé vette az irányt. Minden csak rajtad múlik!"

Lyla: Nevettem. Clementnek és Jasmine-nek fogalma sincs miről beszél. 

A folyosón

Lyla: - "Gyerünk, Jasmine! Ott van Jessica."

Elindultam felé a barátnőmmel az oldalamon.

"Jessica?"

Megfordul és végigmér. 

Jessica: - "Mi van?"

Lyla: - "Beszélnem kell veled."

Jessica: - "Nekem nem kell veled."

Lyla: - "Attól tartok nincs választásod."

Jessica: - "Mit gondolsz ki vagy?"

Lyla: - "A prezentációdról beszélek és az összes munkával, amit bizonyos információk megszerzésével végeztél."

5. szembesítés

Bizonyítsd be, hogy Jessica egy csaló!

Jessica: - "Mi közöd hozzá?"

Lyla: - "Csak annyi, hogy áttúrtad a barátnőm cuccát, hogy befektetett munka nélkül boldogulhass."

Jessica: - "Ne álmodozz, Lyla! Nem piszkálom senki cuccát! Azt hiszed szakértő vagy, mi? Ne mondd, hogy találtál DNS mintát a tetthelyen! Hahaha!!! Szegényke, túl sok tévét nézel!"

1. Nyisd meg a Jasmine könyvéről készült képet

Lyla: "Ez tényleg vicces. Ha már a DNS-ről beszélünk, találtunk egy ismeretlen hajszálat Jasmine könyvébe... Be kell vallanod, nagyon furcsa, hogy találtunk egy hajszálat, ami pontosan úgy néz ki, mint a tiéd!"

Jessica: - "És akkor mi van? Még ha az én hajam is, min változtat?! Én is csak lány vagyok és kihullik a hajam! Tudod te is lány vagy, hosszú hajjal! Mit csinálnék a könyvével? Nem érdekelnek a háborúk és ilyen dolgok!"

Lyla: Nagyon meglepne, ha érdekelnék a háborúk, tudva, hogy...

2. Nyisd meg a falra függesztett lista képét

Lyla: - "Elég fura, hogy ugyanazon a témán dolgozol prezentációnak, mint Jasmine és Clement. Biztos nagyon érdekesnek találtad ezt a könyvet."

Jessica: - "Pontosan mit próbálsz meg bizonyítani? Ki mondta, hogy nem ismerem ezt a könyvet és nem használom én is?"

Lyla: - "Engedd, hogy részletezzem..."

Biztos vagyok benne, hogy bizonyítani tudom, hogy Jasmine dolgai közt turkált. 

- "Talán, csak azért fogtad meg a könyvet, hogy megnézd. De nem csak ennyit tettél..."

3. Nyisd meg a pendriveról készült képet

Lyla: Jessica megvetéssel néz a pendrive-ra. 

Jessica: - "Elég régóta nem használtam iyesmit."

Lyla: - "Biztos vagy benne?"

Jessica: - "El sem tudom hinni, hogy mennyire régi. Ráadásul azt se tudom mi van rajta! Hogy mondhatod, hogy használtam ezt a pendrive-ot? Amennyire én tudom, nem olvastad a prezentációmat! Kivéve, ha te is turkáltál az én cuccaim közt! Lehetetlen, hogy tudd mit írtam le a házimban!"

4. Nyisd meg a háziról készített képet

Lyla: - "Magyarázd meg nekem akkor, hogy tudtad újra elkészíteni ezt az interjút?"

Kikapta a papírt a kezemből.

Jessica: - "Látom a holmijaim közt turkáltál!"

Lyla: - "Nem!"

5. 

Lyla: - "Enzo ezt használta köpőcsövezésre! (a 3. válasz a helyes) Ha belegondolok, a reakciód bebizonyította, hogy részt vettél ebben az egészben!"

Jessica: - "... Igen? És?"

Lyla: - "Nem válaszoltál a kérdésemre! Hogy írtad le ezt az interjút?"

Jessica: - "Pfff! Hallottál már az internetről? Tudom, hogy kell keresni és videókat találni!"

Lyla: - "Azt mondod az interneten?"

Jessica: - "Süket vagy, vagy mi?" 

Lyla: - "Hmmm... Ebben az esetben le tudnád írni hogy nézett ki az interjúalany?"

Jessica: - "Fogalmam sincs! Az arca el volt takarva! Ne mondd, hogy ismered! Hahaha!"

6. Nyisd meg a Jasminenél talált képet

Lyla: - "Nem. Nem én. De Jasmine és Clement ismeri."

Jessica: - "...Hát jó nekik! Remélem kértek aláírást! Hahaha!"

Lyla: - "Nem érted?"

Jessica: - "Mit? Hogy ez a pasi az egyetlen celeb, akivel egész életükben találkotak?"

Lyla: - "Kicsit sem."

7. 

Lyla: - "Clement és Jasmine, akik a videót csinálták. Sosem volt fent az interneten. (a 2. válasz a helyes)"

Jessica: - "Mi... Kicsinálsz a hülye kérdéseiddel. Végeztem!"

Lyla: Jessica megpróbált kikerülni minket, de kizárt, hogy hagyjuk kitérni a kérdések elől. 

Jessica: - "Engedj! Oké? Kicsit sem érdekel ez az egész prezentációs dolog és ezt tudod!"

Lyla: - "Nem tudom ..."

Jessica: - "Mit?"

Lyla: - "Azt mondanám nem volt választásod!"

Jessica: - "Mindig van választásom! Azt csinálok, amit akarok! Képzeld el! Ez az előadás még csak eszembe sem jutott! Nem féle senkitől!"

8. Nyisd meg a papírgalacsinokat amiket a földön találtál

Lya: - "Láttam, hogy Novarra úr visszahívott, hogy találkozzon apáddal, amiért egyáltalán semmit nem csináltál egész addig a prezentációra. Hallotam, hogy apukád kioktat!"

Jessica: - "Az apám hagyja, hogy azt tegyem, amit akarom és megkapok bármit amit akarok!!

Lyla: - "Te aaannyira szerencsés vagy... Nagyszerű, hogy időt szentel arra, hogy segítsen neked a suliban"

9. Nyisd meg a laptopról készült képet

Jessica: - "Látod? Amellet, hogy azt csinálok, amit csak akarok, meg van mindenem, amit akarok! Semmi rossz nem történhet velem, akkor sem ha elbukom a bemutatót! Apa semmit sem utasít vissza! Legyen akár ruha. Vagy kirándulás. Abszolút mindenem meg van, amit akarok, amikor akarom és nincs szükségem a segítségedre."

10. Nyisd meg a törött telefon képét

Lyla: - "Akkor miért van még mindig ez a törött telefonod? Neked, aki folyton azzal dicsekszel, hogy mindenből a legjobb cuccod van. Úgy tűnik, apukád úgy döntött megfékezi a kiadásaidat...?"

Jessica összerezzent és kezdett dühös lenni. 

Jessica: - "Felidegesítesz! Nem kell semmit bizonyítanom vagy mondanom neked!"

Lyla: Megfordult, próbált végleg eltűnni. 

- "Jessica!"

Nem hall már. Egyre távolabb kerül. 

- "Ha képes vagyok könnyen bizonyítani, hogy mindaz, amit most mondtál hazugság, gondolod, hogy tanárunk megértő lesz?"

Felém fordult. Az arca gyakorlatilag eltorzult a dühtől.

Jessica: - "Mi..."

Lyla: - "Plsu Novarra úr nyomon követi Jasmine és Clement prezentációjának folyamatát. Tudja, hogy találkoztak ezzel a katonával és hogy melyik könyv inspirálta őket a munkában. Röviden, tud mindent! Azonnal tudni fogja honnan vetted az információt! Eléggé biztos vagyok abban, hogy ezek után nem a törött telefon lesz az egyetn gondod... Nem kell konkrétabbnak lennem!"

Jessica: - "Te... Te..."

Lyla: Megfordult a sarkain. 

Jasmine: - "Le... Le vagyok nyűgözve, Lyla! Könyörtelen vagy! Lehetőséget sem adtál neki!"

Lyla: - "Hahahaha!"

Jasmine: - "Henrinek igaza volt..."

Lyla: Szégyenlősen rám mosolyog.

- "Mindegy, egy dolog biztos... Nem vállal kockázatot azzal, amit lemásolt!"

Jasmine: - "Nem hiszlek el!"

Lyla: - "Menjünk vissza az osztályba. Mindjárt becsengetnek."

Jasmine: - "Igen!"

65. jelenet

A suli előtt

Lyla: - "Áááá... Annyira örülök, hogy vége a napnak!"

Henri: - "Tudod, hogy ma este van még egy kis munkánk! Nemsokára be kell mutatnunk a prezentációnkat!"

Lyla: - "Igen, tudom! De veled dolgozni a videónkon teljesen más, mint a suliban!"

Henri: - "Értem. Be kell vallanom, nagyon örülök, hogy hazamehetek és pihenhetek. Kényelmesebb lesz ott és tovább haladhatunk."

Enzo: - "Hé! Itt van a csúnya stréber!

Lyla: Megfordultunk. Enzo előttünk áll két melegítős társával. Úgy tűnik, mintha Dylan elhagyta volna a csapatot. Enzo Henri felé megy. 

Enzo: - "Szóval azt hiszem, az amit az osztályban tettél elég nagy ostobaság volt?" 

Henri: - "Nem magadról beszélsz, ugye?"

Enzo: - "Hahaha!"

Henri: - "Szeretnél valami különöset? Mert mennem kéne és nem igazán van időm..."

Enzo: - "Igen. Szeretném szétrúgni a kis stréber arcodat!"

Lyla: - "Komolyan, Enzo?"

Enzo: - "Te maradj ki ebből! Ez pasi dolog!"

Lyla: - "Olyan gyerekes vagy! Henri túl érett ahhoz, hogy a kis játékodat játsza!"

Henri int, hogy induljak el a kocsi felé. 

Henri: - "Gyerünk. Nincs itt semmi érdekes nekünk."

Enzo: - "És most Lyla helyett döntesz? Álmodsz? Miért édeklődne egy olyan srác iránt, mint te? Menj nézz tükörbe öregember." 

Henri: - "Miért? Féltékeny vagy?"

Lyla: Ezekkel a szavakkal Enzo Henrire vetette magát, a vád provokálta. De Henri elkerülte minden egyes ütését. Anélkül, hogy nehezére esne. Ez bosszantotta leginkább Enzot. Nem akart már, csak azt hogy elkapja Henrit. Egy utolső - dühös- erőfeszítéssel Henri felé ütödd, de ő ismét kivétte. Enzo elvesztette az egyensúlyát, a földre zuhant. Úgy érzem újra átélem az estét, amikor majdnem kiraboltak. Henri odajött hozzám. 

Henri: - "És most, ideje menni."

Enzo: - "Persze, nagykutya vagy... De meg fogsz fizetni!"

Lyla: Henri a vállamra tette a karját és még egyszer ránézett Enzora, egy ferde mosollyal. Provokatívan maga felé húzott. Meg se tudtam szólalni, amíg a kocsihoz értünk. 

Henri: - "Hát... talán annyira mégsem vagyok érett?"

Lyla: Mosolyogva nézett rám. Úgy tűnik jól érzi magát!

Henri: - "Az igaz, hogy nem volt valami okos dolog a részemről, de még féltkenyebbé tenni őt, az egész egyszerűen... üdítő volt."

Lyla: - "Új oldaladat ismertem meg!"

És tetszik... Beszálltunk a kocsiba. 

Lyla szobája

Lyla: Ma este először láthatom Henri csellón játszani. Olyan izgatott vagyok...

Caroline: - "Lyla? Kész vagy? Bármikor indulhatunk!"

Lyla: - "Igen!"

Caroline: - "Ó! Nagyon csinos vagy!"

Lyla: - "Köszi! Nem... 'túl sok'?"

Caroline: - "Hmmm... Nem, nekem tetszik. Azt mondtad állítólag 'kiöltözős' eseméy, igaz? Szóval tökéletes vagy!"

Lyla: - "Köszi anya... De biztos vagyok benne, hogy elfogult vagy!"

Caroline: - "Hahaha! Tudod hol van pontosan az amfiteátrum?"

Lyla: - "Nem, de Jasmine volt már ott korábban, majd ő vezet minket." 

Caroline: - "Oké. Clement Jasmine-éknél van? Együtt vesszük fel őket? Igaz?"

Lyla: - "Igen! És Henri apja hoz minket haza."

Caroline: - "Ha bármi gond akad, csak hívj és megyek értetek!"

Lyla: - "Oké, oké! Ne aggódj!"

A színházban

Jasmine: - "Biztos vagy benne, hogy az apja vár minket, hogy megmutassa hol ülünk?"

Lyla: - "Igen, igen! Ó nézd! Ott van!"

A barátaim és anya követtek Antoine felé. Mély beszélgetésben van valakivel. Amint észrevett, rögtön abbhagyta és felénk jött mosolyogva.

Antoine: - "Lyla! Úgy örülök, hogy újra látlak! Remélem minden rendben!"

Lyla: - "Jó estét, Antoine!"

Antoine: - "És biztosan ti vagytok Clement és Jasmine?"

Jasmine: - "Örvendek, uram!"

Lyla: Aztán Antoine kezet fogott anyával.

Caroline: - "Caroline vagyok, Lyla anyukája!"

Antoine: - "Ó! Antoine. Örülök, hogy találkoztunk."

Caroline: - "Úgyszintén. Nos azt hiszem estére rád hagyom őket?"

Antoine: - "Jó kezekben lesznek."

Caroline: - "Tökéletes! Jó éjt gyerekek!"

Antoine: - "Gyertek, kövessetek. Üljünk le."

Lyla: Követtük Antoine-t és helyet foglaltunk. Nem gondoltam, hogy ilyen sokan lesznek. 

Antoine: - "Arra számítottál, hogy olyan lesz, mint egy évzáró az általános iskolában?"

Lyla: Akár csak a fia, ő is mindig tudja mire gondolok.

- "Hahaha! Nem, de nem így... De az igaz, hogy le vagyok nyűgözve a tömeg miatt!"

Antoine: - "Ez egy nagyra becsült zeneiskola. Ezért nem csak szülők vannak itt."

Lyla: Most már értem... Hogy van Henri? Nem túl ideges?"

Antoine: - "Ó ne aggódj miatta! Hozzá van szokva!"

Lyla: - Ó tényleg? Hogyhogy?"

Antoine: - "Öm... úgy értettem... nos... nem ez az első fellépése!"

Lyla: - "Jól van..."

A fények kialudtak a színházban és a függöny felemelkedett. Minden hangszer ott van már a színpadon, de a székek üresek. Az első tanulók a színpadra sétálnak. Mindenki tapsol. A második sor is bejött. Henri velük van. Óóó! Zakót visel! Valójában, mind abban vannak... ... de az én szemem Henrire tapadt. Csak őt látom. Megy és a csellója mögé ül. Mintha kicsit kényelmetlenül érezné magát, és próbálna elbújni. A taps elül. Teljes a csend. A karmester megkopogtatja a stafétabotot a dobogó szélén, és kissé felemeli a kezét. A zene betölti a nézőteret. Istenem... Ez ilyen? Ez első alkalom, hog élőben látok egy zenekart... Libabőrös lettem. Ez elképesztő. Még hangszórok sincsenek a hang felerősítésére. Amit hallok az közvetlenül a hangszerekből jön. Ez teljesen felülmúlhatatlan. Jasmine felé fordultam. Ő is teljesen el van bűvölve. Clement arcát nem látom, de remélem kellemesen meglepődött. Antoine-ra néztem. Mosolyogva ül mellettem. Úg tűnik hozzá van szokva, de nagyon élvezi is. Az első dal nagyon híres, de nem tudom a zeneszerző nevét. 

Lyla: Henri nagyon koncentrál. Egyáltalán nem úgy néz ki, mint néhány másodperccel korábban. A fiú, aki úgy tűnt el akar bújni, átváltozott egy magabiztos férfivá, aki teljesen biztos magába. Sokkal helyesebb, mint valaha is elképzeltem. Ez felkavarja agyomrom! Teljesen elárasztanak az érzelmek. A műsor további része teljes meglepetés. Nem csak klasszikus zene volt, de a modern zene minden múfaja is. Egy pillanatig sem unatkoztunk. A diákok felkeltek, átmentek a tanárukhoz, majd meghajoltak, miközben az egész nézőtér tapsolt.

Antoine: - "Megyünk gratulálni neki?"

Jasmine: - "Mehetünk?"

Antoine: - "Igen, lesz egy kis 'utóbuli' a szomszédos nagyteremben. Csak közeli barátoknak és családtagoknak. És mivel ti velem vagytok, ez nem lehet probléma."

66. jelenet 

A nagyteremben

Lyla: Már elég sok ember van itt. Nem tudom milyen lesz Henri, amikor meglátjuk. 

Henri: - "Apa!"

Antoine: - "Á! Fiam! Téged kerestünk!"

Lyla: Antoine hatalmas ölelést adott a fiának, hogy gratuláljon. 

Antoine: - "Elképesztő volt! Brávó!"

Henri: - "Köszönöm."

Antoine: - "Elhoztam a barátaidat. Hagylak is titeket! Van néhány ember, akinek köszönnöm kell."

Lyla: Henri felénk fordult.

Henri: - "Köszönöm, hogy eljöttetek! Nagyon megérintett, hogy itt vagytok... Tetszett?"

Jasmine: - "Nagyon! Nem erre számítottam!"

Clement: - "Igen... Mármint talán élveztem egy kicsikét... Nem aludtam el!"

Jasmine: - "Idióta vagy!"

Lyla: Henri nevetett és rám nézett. Jasmine és Clement veszekedni kezdtek, mint mindig. Ez csak a kommunikációk módja. Henri odajött hozzám.

Henri: - "És neked?"

Lyla: Felemeltem a  tekintetem, hogy találkozzon az övével. A gyönyörű kék szeme magához vonz. Nagyon dögös így kiöltözve... 

- "Annyira gyönyörű volt... Úgy értem... nagyszerű. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megindító lesz."

Már nem vagyok biztos benne, hogy az előadásról beszélek, vagy róla. Egy kicsit közelebb mentem Henrihez. 

- "Köszönöm, hogy meghívtál minket. Csodálatosan éreztem magam."

Elolvadtam. Egymásra mosolyogtunk. Teljesen külön vagyunk, a saját kis buborékunkban. 

Henri: - "Én örülök, hogy mind eljöttetek. Olyan izgatott vagyok."

Lyla: Nagyra nyílt a szemem. Látok valamit az inge alatt. Tudom mi az. Arra a pontra tettem a kezem a mellkasán. Érzem a nyakláncát a ruháján keresztül. Felemeltem a fejem, hogy ránézzek. Nem hátrál meg. 

- "Még ma is viseled..."

A kezemre tette a kezét. Mindkettőnk keze körülöleli a nyakláncot.

Henri: - "Mindig viselem."

Lyla: Elolvadtam. A szívem mindjárt felrobban a mellkasomban. A szemem még mindig fogva tartja az övét. Gyengéden rám mosolyog. A helyszn nem igazán alkalmas egy szenvedélyes első csókra, amikor itt vagyunk egy csomó ember között, de basszus... Én annyira készen állok!

Clemetine: - "Henriiii!"

Lyla: A neve hallatán kiszakadt a kis álmodozásunkból. Kiegyenesedett és elengedte a kezem. A semmiből egy lány karolta át a nyakát. Ki ez a lány? 

Clemetine: - "Mindenhol kerestelek!!! Azt akartam, hogy találkozz a szüleimmel!" 

Henri: - "Ó... Clemetine!"

Lyla: Úgy tűnik Clementine középiskolába jár. Sokkal fiatalabb nálunk. De nevetségesen aranyos. Nagy jókedvében karon ragadta Henrit.

Clementine: - "Gyerünk!"

Lyla: Henri rám néz, bosszúsnak tűnik. Látom, hogy azt tátogja 'Sajnálom...' ahogy elhúzza.

Antoine Kocsijában

Henri: Nagyszerű este volt. Lyla megint csodálatosan nézett ki. És... azt hiszem talán ugyanazt érzi irántam. Minden egyes nappal közelebb érzem őt. És ez nagyon boldoggá tesz. Még mindig nem igazán tudom, hogy viselkedjek ebben a helyzetben... Most értünk a házához. Miután megköszönte apának, kiszállt a kocsiból. Követtem. 

Lylaék háza előtt

Lyla: - "Csodálatos este volt... Köszönöm..."  

Henri: - "Örömömre szolgált. Játszani  és tudva, hogy ott vagy... a hab volt a tortán."

Lyla: - "Jó éjt, Henri."

Henri: - "Jó éjt, Lyla..."

Közelebb lépett, arcon csókolt, mielőtt bement. Kicsit kellemetlenül érzem magam, még mindig érzem ajkainak érintését a bőrömön. Még egyszer rám nézett. Ostobán mosolygok. Úgy tűnik teljesen elfelejtettem, hogy apa a kocsiban van.

Antoine Kocsijában

Antoine: - "Minden rendben, fiam?"

Henri: - "Ha? Ó igen..."

Antoine: - "Igen? Jó..."

Henri: Apa rám néz és mosolyog. 

 - "Mi az?"

Antoine: - "Semmi! Nem mondtam semmit!"

Henri: Aha, igaz... Ismerem ezt a moslyot. A ház felé tartunk. Nem olyan, mint egy Jay koncert, de mégis teljesen kimerültem. 

Antoine: - "Le sem vette a szemét rólad egész este."

Henri: - "Mit mondtál?"

Antoine: - "Ne játszadozz velem, hallottál..."

Henri: - "..."

Antoine: - "Valahogy úgy érzem, hogy az a terved, hogy tartod a távolságot kettőtök között, nem egészen úgy sikerült, ahogy szeretted volna."

Henri: - "... Beszélgettünk... igen..."

Antoine: - "Ez minden? Ha nem szakítottalak volna félbe, miközben a szobád padlóján voltatok, mi történt volna?"

Henri: Már milliószor feltettem magamnak ezt a kérdést, de nem kaptam választ. 

- "... Mindezek ellenére, nem történt semmi."

Antoine: - "Csak nem értem, miért fogod magad vissza ennyire ezzel a lánnyal... Erre vár, valamiféle jelre tőled. Sokkal nyitottabb és boldogabb vagy, mióta vele találkozgatsz."

Henri: - "Apa... Nagyon jól tudod, hogy..."

Antoine: - "IGEN! Tudom, hogy nem könnyű bla, bla, bla, bla! Jay válik a bűnbakká számodra, ha a véleményemet kérdezed!"

Henri: - "Nem csak az, ne tegyél úgy, mintha elfelejtetted volna."

Antoine: - "Igen, tudom, ott van Melanie. Ideje lapozni! Mindezek miatt rengeteg boldogságról fogsz lemaradni."

Henri: - "Igen, de 'mind ez' a részem. De, csak tényleg túl korai. Ezt meg tudod érteni?"

Antoine: - "mmm... Oooké... Ha vársz, ki fog csúszni a kezeid közül."