1. fejezet - Első találkozás
1. jelenet
Lyla szobája
Lyla: Végre! Ideje visszamenni a suliba! Baromi furcsa a tudat, hogy ez az utolsó évem! Egyszerre izgalmas és idegőrlő. Mindegy is, alig várom már, hogy lássam Jasmine-t és Clementet. Nagyon hiányoztak a nyáron.
Remélem Novarra úr idén is a tanárunk lesz! Totál kiborítana, ha mást kapnánk... Ő olyan kedves volt!
Oké, azt hiszem a hátizsákom kész... mmm az irattartók illata mindig a suliba való visszatérérsre emlékeztet. Tollrtató, órarend, jegyzetfüzet, a kulcsaim, a képregényem... Minden meg van, amire szükségem van.
Alex: - "Lyla, ha nem csipkeded magad és jössze le, elindulok nélküled! Figyelmeztetlek, és ezúttal, nem viccelek!"
Lyla: - "Jól van, jól van! Csak megkeresem a cipőm... Egy másodperc és lent vagyok."
Alex: - "Mindig elhagysz mindent..."
Lyla: - "Ne már, jól van... nem fogunk elkésni. Annyira sietsz! Ez nem vall rád!
Alex: - "Emlékeztesselek, hogy ez a suli első napja? Ráadásul, azt hallottam Noemie igazán csinos lett a nyáron... Ki nem hagynám!"
Lyla: - "Noemie? Az ki?"
Alex: - "Mindegy."
Lyla: Nézzenek oda, mindig új barátnőjelöltet keres. És gondolj bele, ő a bátyám! És mindig akad egy lány, aki beleesik a csapdájába... Oké, be kell vallanom tök helyes. még ha egy idióta is.
Alex is az én sulimba jár, de ő végzős a BTS-en, ami lényegében egy szakisola. Ez állati, mert mindig van fuvarom az iskolába.
- "Megtaláltam a cipőm!"
Alex: - "Istenem, elég sokáig tartott... Megmondtam, legközelebb itthagylak."
Lyla: - "Hát, köszi, hogy megvártál." Egy kicsit túl erősen csapta be az ajtót, az én ízlésemnek. Micsoda temperamentum!
Alex autójában
Lyla: - "Oh neeee! Elfelejtettem a telefonomat! Nem megyek nélküle!"
Kiugrottam a kocsiból. Alex ki fog nyírni.
Alex: - "Komolyan? Te most biztos szórakozol velem!"
Lyla szobája
Lyla: Oké, hol a mobilom... gyerünk, gyerünk, gyorsan!
Megtaláltam! Kirohantam a házból. Fú! Miért vagyok ennyire kifulladva egy kis futástól... Eléggé kijöttem a formából!
Alex autójában
Lyla: - "Bocsi, bocsi, bocsiiiii!"
Alex: - "Most már rendben vagy? Meg van mindened? Gyerünk, tünjünk el innen! Elegem van az állandó késésből. Ez volt az utolsó, hogy ezt csináltad velem."
Lyla: Inkább nem reagáltam... ebben a pillanatban ő egy robbanásra kész bomba... jobb semmivel sem felizgatni a Sofőr urat...
Még nem is volt alkalmam kipróbálni az új telefonom kameráját! Próbáljuk ki gyorsan...
Használd a telefont a kereséshez, az egeret a fehér körbe tedd és tudod mozgatni
 |
| Fotózd le a CD-t |
Lyla: A tok üres... Remélem a lemez már a lejátszóban van.
Megnyomtam a lejátszás gombot. Ez a Misteria! Megmenekültem! Alex arca úgy tűnik teljesen nyugodtá vált, amint meghallotta Tommy hangját. Pfú!
Teljes tüdőből énekelni kezdtem, próbálgatva milyen reakciót váltok ki belőle!
Alex: - "Aha... Igazad van... Énekelj csak. Könnyen megúszod a késést, he?"
Lyla: Csatlakozott hozzám. Végre valami, amiben mindig egyetértünk! A zene segít megnyugodni. Nem hagyom, hogy a suliba való visszatérés miatt izguljak.
Alex: - "Félek, hogy nem tudunk jegyet szerezni a jövő évi koncertjükre."
Lyla: - "Tudom! Reménytelen!"
Alex: - "Ne mondd ezt! Kihagynánk az évszázad koncertjét!"
Lyla: - "Ah elég! Nem kell folyton felhozni!
Alex: - "Végre... itt vagyunk!
2. jelenet
Az iskola előtt
Lyla: - "Sziiiiaaa!"
Jasmine: - "Lyla! Végre! Csodáljuk, hogy képes voltál időben felkelni! Azt hittük el fogsz késni már az első napon! Nincs visszaút, ugye tudod! Emlékszel a szbályokra? Csak háromszor késhetünk..."
Lyla: - "Nos, én is aaannnnyira örülök, hogy látlak, Jasmine!"
Megöleltem a legjobb barátomat.
Clement: - "Hé! Nekem sem volt megerőltető!"
Lyla: Clement magához húzott, hogy megöleljen, hatalmas mosollyal az arcán.
- "Ne aggódj haver! Nem feledkeztem meg rólad!
Adtam a második legjobb barátomnak is egy hatalmas ölelést. Úgy tűnik még helyesebb lett a nyáron. Habár foglma sincs róla, annyira cuki!
Jasmine pont olyan bámulatos, mint mindig. És nyílvánvalóan, Clement nem mozdult rá a szünet alatt... Nézd már, hogy bámul rá! Valamikor el kell döntenie, bevallja e, hogy tetszik neki!
Clement: - "Rád vártunk... Még nem néztük meg az órarendet!"
Jasmine: - "Remélem mind együtt leszünk!"
Lyla: - "Gyerünk!"
A folyosón
Lyla: - "Nézzétek! Mind egy osztályban vagyunk!"
Megöleltük egymást. Tudtam, hogy ez egy nagyszerű nap lesz! Meleg napsütés, a barátaim, rengeteg ölelés! A kedvenc dolgaim!
Jasmine: - "Istenem! Annyira megkönnyebbültem.! Nem akarok elválni tőletek. Nagyon szomorú lett volna, ha így járunk a végzős évünkön."
Clement: - "Tudom! Ez állati!"
Lyla: - "Túl édesek vagytok! Mutassuk meg a B.A.C.-nek mennyire készen állunk. (Ez a nagy záró vizsgánk - érettségi) "
Clement: - "Igen!!!"
Lyla: - "Hé.. odasüss, ő az új srác, igaz? A nevét keresi az osztálynévsoron..."
Jasmine: - "Igen... De különös... valahogy ismerősnek tűnik... Mindegy, biztosan ő az új fiú... Teljesen egyedül van."
Lyla: - "Talán a mi a osztályunkban lesz! Ki tudja... szuper lehet új srácnak lenni a suliban! Új arcok... Olyan izgatottak!"
Jasmine: - "A magad nevében beszélj, szívás, ha te vagy az új arc. Annyira... idegőrlő..."
Lyla: Úgy tűnik Jasmine kissé elveszett a gondolataiban... Tudom, valószínűleg az jár a fejében, amikor idekerült az első évünkön. Új lánynak lenni eléggé megterhelő volt a számára... az egész osztály őt bámulta!
Jasmine: - "Mindegy is, végül megtaláltam a valaha volt két legjobb barátot!"
Lyla: - "Pontosan! És ami őt illeti, nem mintha élve akarnánk felfalni! Jól fog járni, ha a mi osztályunkba kerül... mi vagyunk a legkedvesebb emberek a suliban! Talán ő lesz az új legjobb barátunk!"
Jasmine: - "Nyugodj meg! Nem akar mindenki a te barátod lenni, tudod!
Lyla: - "Igen, igen..."
Szánakozva néztek rám. Azt hiszik túl naív vagyok... De tudom, hogy így szeretnek!
Fényképezd le a táblát, hogy lásd ki lesznek az osztályban. Ha ez nem válik be, kattint a megfelelő kapcsolatra a telefonodban.
Lyla: Mindig annyi dolog van ezen a hírdetőtáblán! De ezúttal a lista érdekl engem... Lássuk újra a tanulók listáját az osztályomban.
Clement: - "Óh nagyszerű! Enzo és Jessica is megint velünk vannak... Ezzel a kettővel kell lennünk a végsőkig!"
Jasmine: - "Eh igen... Apropó, még nem is láttam őket."
Lyla: - "Mi van? Talán hiányoznak?"
Jót nevettünk. Imádjuk ugratni egymást!
- "Annyira szuper, hogy ugyanabba az osztályba fogunk járni idén is!
Jasmine: - "Igen! Clement nélkül a dolgok nem ugyanolyanok..."
Lyla: - "Óh igazán? Pontosan mire gondolsz..."
Jasmine: - "Úgy értem... hát tudod... Mi hárman nagyon közel állunk egymáshoz...így értettem..."
Lyla: Kicsit feszeng. Jasmine sokkal boldogabb, hogy Clement az osztályban van, mint azt bevallaná!
Nyisd meg a kapcsolatokat a telefonodban és kattints Tommy nevére.
Jasmine: - "Várj egy kicsit... Tommy... Igaz?!"
Lyla: - "Bravó barátnőm!"
Csoda, hogy felismerte a kedvenc énekesem. Tisztában vagyok vele, hogy nem igazán foglalkoztatja mit hallgatok. Hacsak nem...
Jasmine: - "Tulajdonképpen hallottad Jay utolsó albumát?"
Lyla: Megragadta a vállamat és fel le ugrált, mint egy megvadult banshee.
- "Um... nem igazán. Többnyire Misteriat hallgattunk Alex-szel egész nyáron..."
Jasmine: - "Lyla! Neeee!
Lyla: Óh Jay... Jasmine kedvenc énekese. Ha előkerül a neve, Jasmine teljesen kifordul önmagából. Már a kezdetek óta a rajongója és szinte mindent tud róla, amit csak lehet. Meg van neki minden albuma és volt néhány koncertjén is. Nekem ez már egy kicsit sok. Úgy értem bírom Jayt, de nem annyira, mint a barátnőm, aki teljesen megszállott.
Látom, hogy a magatártása féltékennyé teszi Clementet, aki csodálkozik azon, mit esznek a lányok azokon a srácokon, akik túl sok szemfestéket viselnek éneklés közben.
Be kell vallanom, nehéz Jasmine-t elhallgattatni, ha Jayről van szó, még ha próbálja is visszafogni magát. Clement a szemét forgatja... Ez nem igazán érdekli őt. Otthagyott minket és az osztály felé indult.
Jasmine: - "Legalább megerőltethetnéd magad! Biztos vagyok benne, hogy imádnád az utolsó albumát."
Lyla: - "Épp most jegyeztem meg magamnak, hogy biztosan felvilágosítasz..."
Kattints Jay nevére a kapcsolatok közt
Lyla: - "Igaz... nem is olyan rossz..."
Jasmine: - "Te most szórakozolz??? Ez a legjobb bók, amivel elő tudsz állni?
Lyla: - "Hahaha! Nem estem túlzásba!"
Jasmine: - "Csak azért, mert még sosem láttam őt élőben!
Lyla: - "Komolyan?? Amennyire én tudom, még sosem láttad őt közelről...!"
Jasmine: - "Igen, de az nem számít! Élőbe... ő csak... ő olyan... Egyébként júlis 9-én ő... Uh... Nem semmi!!"
Lyla: - "Mi? Ő milyen?"
Jasmine: - "Semmi... mindegy... úgy értem július 9-én lehet, hogy elutazok az városból pár napra... hahaha... De semmi nincs kőbe vésve az érettségiig..."
Lyla: - "Mmmm... ookééé..."
Miben mesterkedik? Minden, amit július 9-éről mondott a legnagyobb hazugságnak hangzik, amit valaha hallottam.
Azt hiszem itt az idő! Clement nyomában az osztály felé vettük az irányt. Jasmin tirádába fog a kedvenc előadója minden zenei és vokális tulajdonságáról. Hallgatom, ahogy a popsztárt dicsőíti, aki biztosra veszem csak átmeneti őrület... Ami a csinos pofiját illet, mind tudjuk, hogy a szépség nem tart örökké... De annyira szenvedélyes, szinte már élvezet nézni.
3. jelenet
Spanyolórán
Lyla: Mi vagyunk az elsők a teremben. Természetesen mi hárman a fal mellett ülünk, közel az ablakokhoz, majdnem a terem legvégén. De észrevettünk valakit, aki már előttünk bejött. Az első sorban ült a tanári asztallal szemben. Ajajj! Nem a világ legjobb helye...
Clement: - "Hát nyílvánvalóan az új srác a mi osztályunkba került!"
Lyla: - "Igen..."
Úgy tűnik eléggé koncentrál.
Lyla: Hooopsz... Hátrafordult! Túl inenzíven bámultam... biztos megérezte! Egyenesen a szemembe néz, pislogás nélkül. Nem fordulok el. Kissé rámosolyogtam. Jézus... Egyáltalán nincs hatással rá. Úgy tűnik nem hatotta meg. Visszafordult és újra koncentrációba merült. Nem értem. Érdekesebb az az asztal, mint egy kedves osztálytás, aki próbált segíteni, hogy jobban érezze magát? Mindegy, úgy tűnik unatkozik! Én mondom... Ez bosszantó! Jézus! Csak kedves próbáltam lenni...
Jessica: - "Azt hittem láttam a neveteket az osztálynévsoron."
Lyla: Hogy nem ismertem fel ezt a hangot, a legbosszantóbb hangot a világon...? Nagyszerű.
- "Jessica... Természetesen mi is baromira örülünk, hogy látunk! Jól telt a nyarad?"
Jessica: - "Máris lecsekkoltad az új srácot? Nem gondoltam volna, hogy ilyen mélyre süllyedsz... hahahaha."
Lyla: - "Pont olyan kedves és megfontolt, mint mindig, ahogy látom... a nyáriszünet nem sokat segített..."
Teljesen figyelmen kívül hagyott, amint megfordult a tűsarkain, egy jelentőségteljes pillantást vetett rám. Csodálkozom mit látnak benne a pasik? Mindegy... De ha belegondolok, a mélyen dekoltált pólója sokat segíthet ebben... És a tény, hogy mindenkivel flörtöl... Biztos ezek a tulajdonságok vonzanak bizonyos srácokat...
Mióta az exe, Enzo kinézett magának, a felém irányuló viselkedése még rosszabb lett. De ez nem volt elég... Úgy döntött, hogy lényegében háborút indít ellenem. Kivéve, hogy engem nem igazán hat meg a hülye háborúja...
Végre megtelt a terem és a tanár is megérkezett. A spanyol tanár, Casaniola asszony, az asztalához sétált. Uh... borzalmas vagyok spanyolból. Úgy értem, helló, az akcentusom...inkább ne is beszéljünk róla!
Señora Casaniola: - "¡Hola! Soy vuestra nueva profesora de español, Señora Casaniola. ¡Comenzaremos este año juntos! Primero de todo, voy a pasar la lista." (Sziasztok! Én vagyok az új spanyol tanárotok, Mrs. Casaniola. Idén együtt kezdünk! Először is át fogjk nézni a névsort.)
Lyla: Vajon ki fogja nyírni a keresztnevem?
Señora Casaniola: - "Leela?
Lyla: Bumm! Kinyírta.
- "Az LYE-LA, asszonyom. A Ly-t úgy ejtjük, mint a lie (hazugság) szót."
Señora Casaniola: - "¡Ah! ¡Lo siento! Lo recordaré! ¡LIE-la!" (Ah! Sajnálom! Nem felejtem el!)
Lyla: A tanár folytatja a listát. Végre kiderül, hogy hívják az új srácot.
Señora Casaniola: - "Henri?"
Lyla: Felemelte a kezét, hogy jelezze itt van. Hallottam, hogy valaki kuncog a terem hátuljában. Tuti Jessica és Enzo. Olyan gyerekesek. Komolyan, ez a kettő nem agysebész! Nem értem miért szakítottak olyan hamar... Tökéletesen összeillenek... Mindketten egyformán ostobák.
Szóval Henrinek hívják... Illik hozzá! Señora Casaniola egy örröké tartónak tűnő beszédben azt ecsetelte, mi vár ránk az elkövetkező évben. Elmagyarázta, akárcsak a többi tanár, hogy ez az utolsó középiskolai évünk. Ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk és pihenhetünk. Oda kell figyelnünk az érettségire. Semmi olyasmi, amit eddig ne tudtunk volna. Amikor végzett, átadta nekünk az ütemtervet és a tanáraink listáját.
Clement hátrafordult és hatalmas mosollyal az arcán nézett rám. Feltartotta a hüvelykujját. Nagyon boldognak tűnt. Rápillantottam az ütemtervre. Ó! Igen! Ez állati. Novarra úr idén is a töritanárunk lesz! Ez tényleg egy fantasztikus nap! Végül is... hát, ha nem számítjuk a tényt, hogy Jessica itt van...
Jasmine belémkönyökölt és rám villantott egy kis mosolyt. Örül nekem. Novarra úr kétségtelenül a kedvenc tanárom. Nagyon tisztelem őt. Szuper szenvedélyes, így az osztály mindig nagyon gyorsan halad! Néhány másik tanárral minden perc egy valóságos tortúrának tűnik. Legalább egy vizsgát biztosan le fogok tenni az érettségin! Drukkolj!
Olyan lassan telik az óra, ó ember! Az egész osztály felkelt, hogy fél másodperc elhagyja a termet, amint meghallottuk a csengőt.
Fényképezd le Jasmine CD-jét az asztalon.
Lyla: Jasmine folyton megszervez mindent. Nézd csak... Jay új albuma ott van az asztalán. A borító tök jól néz ki... Remélem a tartalom is legalább ilyen jó! Akár tetszik, akár nem, ki kell derítenem! Jasmine addig nem hagy békén, míg annyiszor meg nem hallatom a dalokat, hogy belebetegedjek...
Jasmine: - "Hé, Layla, jössz?"
4. jelenet
Új helyszín: buszmegálló
Lyla: - "Fú! Vége az első napunknak! Jó újra itt lenni!"
Jasmine: - "Egyből hazamész? Nem lógunk együtt délután?"
Lyla: - "Azt hittem azt szeretnéd, ha meghallgatnám Jay új albumát elejétől a végéig?"
Jasmine: - "Uhh... Ennyire kiszámítható vagyok?"
Clement: - "Úgy hiszem én nem vagyok meghívva...?"
Lyla: Nevetni kezdtünk. Nem úgy tűnik, mint aki szeretne velünk összejátszani.
Jasmine: - "Imádnám, ha végre együtt lógnánk! Ezer éve szeretném már pinkre festeni a körmeidet!"
Clement: - "Ó Istenem! Még mit nem! Ha ez azt takarja, hogy kartonpapír sztárok képei fölött vihogtok, akkor kösz nem... és ugyanez a rózsaszín körömlakkra is."
Jasmine: - "Hé!"
Lyla: Jasmine elég durván bordán könyökölte.
Clement: - "Hahaha!"
Jasmine: - "Nem hagyom, hogy így beszélj Jayről! Ő annyira... csodáááálatos!"
Clement: - "Ugye tudod, hogy ez nem segít meggyőzni arról, hogy jó énekes?"
Jasmine: - "Tök mindegy, nem tudsz te semmit!"
Clemet: - "Tudom, tudom... Tegyük fel a kérdést magunknak... Hogy is szállhatnánk vitába veled?!"
Lyla: Nagyon mókás ez a kettő, amikor egymást hecceli!
Clement: - "Megjött a buszom. Viszlát holnap lányok! Pá!"
Lyla: - "Viszlát holnap!"
Jasmine: - "Viszlát holnap!"
Kattints a Jay CD képére.
Jasmine: - "Hé! Csak most veszem észre, hogy nálad van a Jay CD!"
Lyla: - "Csak nem bírod otthon hagyni, mi? Még akkor se ha suliba mész..."
Jasmine: - "SOHA!!!"
Lyla: Kutakodni kezdett a táskájában és elővette a CD-t. Aztán magához ölelte.
Jasmine: - "Itt van az én dráááágaságom..."
Lyla: Egy nyugta esett ki a tokból.
Ezután fényképezd le a földön heverő számlát.
Lyla: - "Hoppá! Ez a földre esett!" Lehajoltam, hogy felvegyem.
Jasmine: - "Ó az... kidobhatod, semmi fontos."
Lyla: Úgy, hogy Jasmine ne vegye észre, rápillantottam a számlára, amit két jegyért állítottak ki Jay koncertjére! A vásárlás dátuma majdnem egy hónappal ezelőttre szól... Furcsa... Ismerem őt, biztosan szólt volna róla...
Jasmine: - "Megjött a busz!"
Lyla: - "Gyerünk!"
Jasmine szobája
Jasmine: - "Jól van, hozok valamit inni! Annyira szomjas vagyok! Ne mozdulj! Azonnal itt vagyok!"
Amíg Jasmine magunkra hagy minket, nézzünk körbe és csináljunk pár képet.
Lyla: Micsoda!? Ez úgy néz ki, mint egy kézzel írt üzenet.
Várj... ez egy üzenet a szülinapomra!? De az még olyan messze van!
Lyla: Miért karikázta be ezt a napot? És az én nevemet is odaírta! Ah! Mit tervezel Jasmine?!
Lyla: Elég alacsonyra van állítva a klíma! A 19 °C nekem túl hűvös! Meg kell fagyni a szábjában!
Lyla: Mi? Jegyek Jay koncertjére?! Nagyon furcsa, hogy ezt nekem nem említette...
Jasmine: - "Lyla! Te... Nem szaglásztál a szobámban, ugye?! Mondd meg!!"
Lyla: - "Hmmm... Miért? Rejtegetsz valamit előlem?"
Jasmine: - "Nem... Nem! Természetesen nem!"
Lyla: - "Óh igazán? Mert nagyon furcsán viselkedsz. Látnod kéne magad, ahogy feszengsz!
Jasmine: - "Fogalmad sincs miről beszélsz! Semmi okom eltitkolni előled bármit! Te vagy a legjobb barátnőm! Semmi okom rá, hogy hazudjak neked!"
Lyla: - "Akkor miért érzed ennyire kényelmetlenül magad?"
A képek fontosak, mert sor kerül az első összetűzésre drága barátnőnkkel, Jasmine-nal és fontos, hogy a beszélgetés során milyen sorrendben nyitjuk meg a fotókat.
1. szembesítés
Jasmine rejteget valamit.... de mit?
Jasmine: - "Én... Nem is! Um... Talán, ahogy mondtad... Mert túl meleg van! Ez a nyár egyszerűen kibírhatatlan, nem gondolod?! Nem bírom elviselni ezt a hőséget!"
1.
Lyla: - "Nem mondhatod komolyan, hogy meleg van! Meg lehet itt fagyni! Azt hiszem, az amit rehtegetsz... a..."
2.
Jasmine: - "És... És akkor? Tudod mennyire imádom Jayt és terveztem, hogy elmegyek a koncertre! Miért olyan meglepő?!"
Lyla: - "Igen... Éppen ez az... Valaki, aki megragad minden egyes alkalmat, hogy a drágalátos kedvencéről beszélhessen..."
Jasmine: - "Te is pontosan tudod, hogy elmondtam volna! Csak vettem jegyeket."
Lyla: Ha! Nem hiszem, hogy csak úgy vette azokat a jegyeket... Biztos vagyok benne, hogy találok valahol bizonyítékot!
3.
Jasmine: - "Oké, oké. És mi van akkor, ha elfelejtettem szólni róla! Ezzel az egész vissza a suliba dologgal, biztos csak kiment a fejemből. Csak elfelejtettem, hogy meg van egy ideje! Amit tudnék szeretnék, miért érdekel? Miért zavar téged ennyire?"
Lyla: Azt hiszem találtam valamit, ami aggaszt. A nevem ott áll a naptárban valami mellett, amihez nincs közöm.
4.
Lyla: - "Miért áll a nevem a naptárban a koncert napjánál?"
Jasmine: - "Uh, tényleg nem emlékszem már miért írtam oda a neved... Hogy tudom neked bebizonyítani, hogy ennek a napnak semmi köze hozzád?"
Lyla: Kell itt lennie valahol egy képnek, ami kapcsolódik hozzám, de még nem mutattam meg neki...
5.
Lyla: - "Ebben az esetben, magyarázd meg EZT!"
Jasmine: - "Óh! Sosem változol! Mindig olyan kíváncsi! Nyertél! Meg akartalak lepni a szülinapodon! De te tönkre tetted az egészet!"
Lyla: - "A szülinapomon?! De hát az még hónapok múlva lesz csak!"
Jasmine: - "Tudom, de ahogy azt már valószínűleg kitaláltad, úgy terveztem, hogy a jegyet a jövő évi Jay koncertre fogom odaadni neked! Mert, ha nem sietek, el fogják vinni mindet. Szóval csak időben megvettem őket!"
Lyla: - "Jasmine... Azt akarod mondani, hogy vettél nekem egy jegyet, hogy elmehessek veled egy Jay koncertre?"
Jasmine: - "Tádáááá! Remélem te is olyan izgatott vagy, mint én!"
Lyla: - "Jasmine... te túlságosan..."
Jasmine: - "Most nincs választásod! El kell jönnöd velem! Egy ajándékot nem utasíthatsz vissza! Igaz? Komolyan... nem fogod visszautasítani, ugye?! Ezenkívűl, ez lesz a hatalmas turnéjának az utolsó állomása! Ezt a koncertet te sem akarod kihagyni"
Lyla: Tényleg nem mondhatok nemet neki...
- "Oké! Igen! Elmegyek! Van más választásom?"
Jasmine: - "Jéj!!!"
Lyla: - "Ha már a káros ajándékoknál tartunk..."
Jasmine: - "Áh nem! Biztos vagyok benne, hogy imádni fogod! Mindig is a legjobb barátnőmmel akartam elmenni egy Jay koncertre! A dolgok nem olyan mókásak nélküled!"
Lyla: - "Okos húzás volt hozzátenni ezt a részt! Szép húzás."
Jasmine: - "Tudom... Zseni vagyok, igaz?" (Itt meg kell köszönni a jegyeket)
Lyla: - "Annak kell lenned... A számból vetted ki a szót!
A délután hátrelevő részét csevegéssel töltöttük. Szeretem, amikor így együtt lógunk, csak mi ketten. Otthon minden, amit Alex-szel csinálunk, az a videójátékozás. Az kell, hogy mondjam, néna úgy bánik velem, mintha a haverja lennék. De én nem bánom. Legalább három réteg lakkot kentünk a körmömre. Természetesen óvatosan választottuk ki a legvadabb színeket, a legtöbbjükben egy tonna glitter van. A csillogás a legfontosabb rész. Egész idő alatt... Jay legújabb albumát hallgattuk természetesen! Elvégre Jasmine-éknél vagyunk. El kell ismernem nem olyan rossz... Tényleg nagyon jó hangja van! De mindegy... Még mindig nem tartom akkora durranásnak, mint a barátnőm... Mármint, gondolom sosem tudnám rávenni őt, hogy meghallgasson egy Misteria dalt! Ebben a műfajban Tommy is egy nagyszerű énekes! És neki közel sincs szüksége ennyi sminkre!
Végre rátértünk az új srácra, Henrire. Engem érdekel... ez a srác úgy nézki, mint aki jobbnak hiszi magát a többieknél.
Jasmine: - "Olyan érzésem van, mintha már láttam volna korábban... Téged nem emlékeztet valakire?"
Lyla: - "Um... nem, nem igazán."
5. jelenet
Alex: - "Szóval... milyen volt az első napod? Megfelelő ütemtervet kaptál?
Lyla: - "Egész jó... Rosszabbra számítottam!"
Alex: - "Van valami újdonság idén?"
Kattints a kedvenc tanárod profiljára
Alex: - "Szóval láttad az imádott tanárodat?"
Lyla: Egy párnát akartam a képébe vágni, de pont időben hajolt el.
Alex: - "Hé! Vigyázz!"
Lyla: - "A kérdésedre a válasz, igeeeen! Idén is a tanárom lesz!"
Alex: - "Ha látnád az arcodat...szánalmas vagy, te szegény kislány! Mármint a pasi semmi extra... Pont, hogy tök unalmasnak tűnik..."
Lyla: - "Tök mindegy! Okos és érdekes! Ennyi elég, legalább élvezem az óráit és nem halok meg a teljes unalomtól.
És mi a helyzet veled és azzal a Noemie-vel?"
Alex: - "Ehh! Ne beszéljünk róla! Évekkel ezelőtt lapátra tettem! Látnod kellett volna az arcát... Tiszta pattanás volt! És, ami a legrosszabb, nem volt divatérzéke!"
Lyla: - "És?"
Alex: - "Úgy értem..."
Lyla: - "Igeeeen?"
Alex: - "... Most úgy néz ki, mint egy modell!"
Lyla: - "Hahaha! Beszéltél vele?"
Alex: - "Bár tettem volna! Minden lehetőséget kihagytam."
Lyla: - "Hmm? Biztos elutasított... mi?"
Alex: - "Pff... Teljesen semmibe vett. Azt mondta meg volt az esélyem. De azelőtt, hogy azt éreztette velem, hogy a macskaalomba való homoknak sem vagyok elég jó."
Lyla: - "HAHAHAHA!"
Alex: - "Ebből elég, ne rontsd tovább..."
Lyla: - "Be kell vallanod, hogy megérdemelted, nem?"
Kattints Jasmine profiljára
Alex: - "Mindegy... Egyébként a barátnőd, Jasmine... Még szingli, igaz? Clement még mindig nem tudja mit tegyen... Ha nem találja ki mit akar, majd én bepróbálkozom Jasmine-nél."
Lyla: - "Álmaidban! Hozzá ne merj érni a barátnőmhöz! Még csak ne is gondolj rá... vagy álmodj róla!"
Alex: - "Nos ezt neki kell eldöntenie, nem igaz?"
Lyla: - "Ide figyelj te kis szívtipró, meg se közelítsd! Ha meglátlak a közelében, bátyám vagy vagy sem, pofán váglak, csak hogy kiderüljön a lányoknak tetszel e elfuserált arccal is!"
Alex: - "Jézus, milyen egy erőszakos húgom van!!!"
Lyla: - "És pontosan tudod, hogy nem viccelek!"
További párbeszédhez Jay profilja szükséges
Alex: - "Ehh!! Miért mutatod ezt nekem!!! Tudod, hogy nem bírom ezt a fajta zenét!"
Lyla: - "Hahaha! Hogy lehetsz biztos benne? Még sosem hallottad!"
Alex: - "Aha, de minden, amit tennem kell, megnézni ennek a csávónak a fejét és rögtön offolom... vágod? Tök mindegy, hugi, jó éjt!"
Lyla: - "Igen, igaz. Megkapod, amit megérdemelsz!"
Később, este
Lyla: Ember... Micsoda egy nap! Nagyszerű első nap volt! Olyan boldog vagyok, hogy újra láthattam a barátaimat! Már alig várom, hogy holnap találkozzunk!
6. jelenet
A suliban
Jasmine: - "Lyla, fantasztikus, hogy időben érkeztél! Látod, most van egy kis időnk..."
Lyla: - "Igen, igen, igen..."
Clement: - "Jasmine-nek igaza van! Jó úton hladsz!"
Lyla: - "Ó! Ugye most nem fogjátok elkezdeni ezt?"
Clement: - "Hahaha! Apropó, hogy csináltad? Kidobott az ágy? Korai Lyla... El sem hiszem!"
Lyla: - "Nem tom, korán ébredtem és nem tudtam visszaaludni... Szóval felkeltem!"
Clement: - "Wow! Nézd! Az új srác már a terem előtt van!"
Jasmine: - "Azt hiszem, csak szeret elöl ülni."
Clement: - "Néhány emberrel ellentétben..."
Lyla: - "Bármi történhet a nap folyamán, igaz? Gyerünk, beszélgessünk vele."
Jasmine: - "Máris? Olyan közvetlen vagy!"
Lyla: - "Miért? Ez a tökéletes lehetőség! Még senki nincs itt..."
Lassan odasétáltam hozzá. "Henri?" Az új srác megfordult, meglepődött, hogy valaki hozzászólt. Úgy tűnik nem szokott hozzá a társalgáshoz...
- "Így hívnak, igaz?"
Henri: - "Igen."
Lyla: - "Szia! Lyla vagyok. Egy osztályban vagyunk."
Henri: - "Igen."
Lyla: - "Ő is Clement és Jasmine... a legjobb barátaim!"
Clement: - "Hali!"
Jasmine: - "Szia Henri!"
Henri: "..."
Lyla: Nem túl beszédes... úgy érzem ez életem legkellemetlenebb beszélgetése. Gyorsan ki kell találnom valami témát.
- "Hova jártál korábban?"
Henri: - "Nem ide."
Lyla: - "Értem... ..."
Komolyan fogalmam sincs mit mondjak. Jasmine és Clement rám néztek, készen arra, hogy kitörjön belőlük a nevetés. Az elragadó párbeszédünket Señora Casaniola megjelenése szakította meg. Henrit elnyelte az osztályba tartó tömeg. Nem úgy tűnik, mint aki jól érzi magát. Egy kezet éreztem a vállamon.
Clement: - "Sosem gondoltam volna, hogy megélem a napot, amikor ez történik!"
Jasmine: - "Nem hiszem el! Teljesen lefagytál! A lány, akinek mindig van mondanivalója, nem jutott szóhoz!"
Lyla: Mindketten nevettek.
- "Ez nem vicces, srácok..."
Clement: - "De az! A beszélgetés a kezdetektől fogva bukásra volt ítélve!"
Lyla: - "Pffff! Oké oké. Vettem."
Követtük a többieket az osztályba.
7. jelenet
Az osztályban
Señora Casaniola: - "Ma lesz az első spanyol gyakorlatunk. Van tíz percetek felkészülni egy rövid prezentációra magatokról. Amit aztán előadtok az osztály előtt, így kicsit jobban megismerhetitek egymást. Rajta!"
Lyla: Ó ember! Nem vesztegeti az időt! A nyári szünet alatt kissé kijöttem a gyakorlatból... A tíz perc úgy elillant, mint a villám.
Ne, látnom kell! Henri már kész van? Vajon ő szuper okos, vagy csak leírt valamit!
Señora Casaniola: - "Na? Ki akarja kezdeni?"
Lyla: Mivel nem igazán éreztem magamban az erőt, próbáltam kicsinek tűnni és lecsúszni a padon. Nem is tudom meglepődjek e, vagy sem, de csak egyetlen kezet láttam felemelkedni. Henriét.
Señora Casaniola: - "Henri? Szeretnéd kezdeni?"
Jessica: - "Szóval! Most kiderül, hogy ez a gyík csak osztályelsőnek tűnik e, vagy valóban jó befektetés!"
Señora Casaniola: - "Ne szakítsuk meg rosszindulatú megjegyzésekkel, Señorita."
Lyla: Jessica mosolygott. Ez a megróvás néhány embert megnevettetett. Jessica madjnem könnyesre röhögte magát. Úgy tűnt Henri nem vette észre. De hallotta. Biztos vagyok benne. Válaszul, anélkül, hogy a jegyzeteibe nézett volna, tökéletes akcentussal adta elő a bemutatóját. Az egész osztály és a tanár is elképedt. Fogalmam sincs miről beszél. Olyan gyorsan beszél! És sokáig! De azt hiszem annyit kivettem, hogy szereti a zenét, a videójátékokat, a képregényeket és a sci fi novellákat. Ez a lényeg legalábbis. A többiről fogalmam sincs.
Jessica: - "Meg van a nyertesünk! Ő tökéletes! Klasszikus tanárkedvenc!"
Lyla: Mindenki nevetésben tört ki. Nem fogja vissza magát, olyan éretlen...
Señora Casaniola: - "Lenyűgöző, Henri! Éltél valaha külföldön?"
Henri: - "Igen."
Lyla: Jó, megkönnyebbültem, hogy tudom, a részletes válaszai nem csak az én tiszteletemre voltak. Señora Casaniola megvárta, hogy hallhassa a teljesen kidolgozott munkát. Többet akart tudni. Az idejét vesztegeti. Itt van egy ritka emberi példány, aki csak "igen" és "nem" szavakkal reagál. Nyílvánvalóan csalódott, de a tanár nem erőltette.
Az óra további része zökkenőmentesen folytatódott és mindenki szemtanúja lehetett Henri készségeinek.
Ahogy elhagytuk a termet, Jassica Henri elé sétált egy gonosz mosollyal a képén. Végigmérte Henrit. Aztán rám nézett, és fogva tartotta a tekintetem.
Jessica: - "Mit gondolsz, mit bámulsz?"
Lyla: - "Nem téged, az biztos..." Az az érzésem, hogy nem ez volt az utolsó az évben, hogy kipécéze magának Henrit...
Kattintsunk Henrire a kapcsolatoknál
Jessica: - "Még mindig a kis kockát sasolod? Ha az a terved, hogy megpróbálsz jobb jegyet szerezni... pfff... akkor nagyon sajnállak!"
Lyla: Drámai, mint mindig, lelépett, mielőtt esélyem lett volna reagálni. Én is elhagytam a termet.
Clement: - "Rendben... most töri és föci! Végre! Láthatod Novarra tanár urat!"
Jasmine: - "Fogadok alig várod!"
Lyla: - "Aahh! Olyan izgatott vagyok!"
Clement: - "Te vagy az egyetlen, aki hanyatt-homlok rohan egy tanár miatt!"
Lyla: - "Nem rohanok! Ezt hagyd abba! Hallod?!" Persze Novarra tanár úr pont ezt a pillanatot választotta arra, hogy mögém lépjen. Annak ellenére, hogy éppen azt próbáltam elmagyarázni miért nem rohanok miattta, olyan vörös lettem, mint a cseresznye. Ezt a szívást! Remélem semmit sem hallott abból, amit beszéltünk!
Mindenki elfoglalta a helyét.
Monsieur Novarra: -"Hello mindenki! Örülök, hogy újra látlak titeket. Mint tudjátok, idén érettségiztek. Szóval egy kicsit keményebb leszek veletek, mint általában. Ésszerűnek kell lennetek."
Lyla: Áh! Itt van. A kedvenc szava! Imádom, amikor kimondja.
Jasmine belémkönyökölt kizökkentve az álmodozásomból... Letörölve a buta vigyort a képemről. És belegondolva, hogy a legjobb barátnőm, Jay kis 'rajongója' engem csúfol! Azt hiszem én sem állok távol ettől a státusztól, ha megjelenik a tanárom...
Az óra Novarra tanárúrral szuper gyorsan eltelik. Ő mindig ooolyan érdekes. Úgy tűnik, ő nem vesztette el a tehetségét a nyáron.
8. jelenet
Az étkezőben
Clement: - "Az új srác elég okos! Mondjuk ez a stílus passzol hozzá..."
Lyla: - "Mit jelentsen ez?"
Clement: - "Hát pont úgy néz ki, mint egy osztályelső!"
Lyla: - "Mmm... Oooké..."
Clement: - "Ha már falra festjük az ördögöt..."
Lyla: Henri egy üres asztal felé indult, egyedül, mint általában. Úgy tűnik őt ez nem zavarja. Mintha megszokta volna. Ez elég szomorú...
Clement: - "Ó nagyszerű! Ismerem ezt a nézést!"
Lyla: - "Mi? Milyen nézés?"
Clemet: - "A tiéd, az az 'utálod látni, hogy szegény új srác egyedül eszik a sarokban' nézés..."
Lyla: - "Henrinek hívják, csak hogy tudd."
Clement: - "Rendben. Oké. Nyílvánvaló, hogy "mentsük meg az új srácot" műveleti módban vagy, de emlékeztetlek, épp ma reggel történt, hogy nem mutatott túl nagy érdeklődést a kis beszélgetés iránt... Szerintem csak azt akarja, hogy hagyjuk békén."
Lyla: - "Igen, talán..."
Jasmine: - "Azt hiszem, Clemetnek igaza van... Hagyd egy kicsit békén. Talán csak meg akarja szokni a sulit, meg az osztályt. Ha általában nem egy társasági lény, eltarthat egy ideig. Talán szeret egyedül lenni. Nem mindenki olyan, mint te, tudod!"
Lyla: - "Igen... tudom..."
Clement: - "Felejtsd el, Jasmine, már nem hall semmit. Nézz csak rá..."
Lyla: - "Hé! Még nem is mondtam semmit!"
Clement: - "Nem, de a 'humanitárius' szó gyakorlatilag ott villog a homlokodon! Én mondom neked, az a srác csak azt akarja, hogy békén hagyd! Nincs szüksége a szánalmadra."
Lyla: - "De... de... én szánakozok rajta!"
Clement: - "Szerintem meg, de..."
Lyla: Nem igazán tudom mit gondoljak erről...
Clement: - "Eh... Tök mindegy... Eszünk, vagy mi lesz?"
Fényképezd le a kínálatot
Lyla: Többnyire elég jókat eszünk az étkezőben. De Clement általában panaszkodik, hogy túl sok a zöldség.
Clement: - "Ah ne! Már megint!"
Nyisd meg a kedvenc tanárod profilját
Clement: - "El ne felejtsd becsukni a szádat és abba hagyni a nyálcsorgatást, amikor meglátod a kedvenc tanárod. Még azt hiszi valaki, hogy megőrültél. Nem akarok bolondot csinálni magamból!"
Lyla: - "Ó, maradj csöndben!"
Jasmine: - "Ó... uff ez nem jó..."
Clement: - "Mi? A kaja? Meg tudnád ismételni!"
Jasmine: - "Neeem... Nem a kajáról beszélek! Mindig a gyomrodra gondolsz! Nézd, Enzo és a bandája kinézte magának Henrit!"
Lyla: - "Mi?!"
Igaza van, az a barom Henri felé bökött az állával, úgy néz ki, mint egy tizenkét éves kislány. Olyan gyerek lehet, amilyen csak akar. Egy másodpercet se hagyok ki ebből.
Clement: - "Lyla, nem fogsz ebben részt venni... Ugye?"
Lyla: Abszolút figyelmen kívűl hagyom a megjegyzését és a tekintetemet Enzo és a három kísérete felé fordítom, akik körülvették Henri asztalát. Enzo kíséretének tagjai úgy néznek, mint a klónjai. Teljesen boldogok a tudattól, hogy nincs semmi egyéniségük: mind ugyanolyan melegítőt hordanak, mintha a szezon elengedhetetlen darabja lenne. Emellett annyira ostobák, mint a szamár. Enzo a banda vezetője, mert szerinte ő néz ki a legjobban .
Enzo: - "Hé! Henri! Nem zavar, ha bemutatlak a haverjaimnak?"
Lyla: Henri felnézett a könyvéből és válaszolt.
Henri: - "Nem."
Enzo: -"Hé srácok! Ez itt Henri! Az új agyas az osztályban!"
Lyla: A banda váltott néhány gúnyos pillantást, az intelligencia teljes hiányában.
Melegítős 1: - "Biztos vagy benne, hogy ő az 'agyas'?"
Melegítős 2: - "Ja... túl hülyének néz ki ehhez a címhez! Inkább olyan, mint egy stréber!"
Melegítős 3: - "Elég béna a keresztneve... Ki nevezi a kölykét 'Henrinek'?"
Lyla: Próbálnak engem is bevonni??
Enzo: - "És mit olvasol, fiú?"
Lyla: Henri rá jellemző választ adott.
Henri: - "Egy könyvet."
Lyla: Hahaha! Belül repestem! Ez őrület! Tök vicces hallani, hogy másokkal még szűkszavúbb, mint velem."
Enzo: - "Tudom, hogy ez egy köny... milyen könyv?!"
Henri: - "..."
Lyla: Henri nem mondott semmit. Csak belefúrta az orrát a könyvébe, teljesen figyelmen kívűl hagyta a kellemetlen bandát körülötte.
Melegítős 3: - "Hé! Miért nem nézel ránk, ha hozzád beszélünk?"
Henri: - "..."
Enzo: - "Felejtsd el, ember! Azt hiszem, mi... túl 'gyerekesek' vagyunk neki!"
Melegítős 3: - "Mi van?"
Enzo: "Tudom, hogy az osztálytismétlés szívás lehet!"
Henri: - "Igen."
Lyla: A tény, hogy beismerte, készületlenül érte Enzot. Zavarba akarta hozni a bokszzsákját. De Henri egy lépéssel előbbre járt.
Melegítős 2: - "Ó embeer! Végül is nem egy géniusz!"
Melegítős 1: - "Persze, hogy nem! Ismersz még egy olyan 'zsenit', aki osztályt ismételt?"
Lyla: Az összes melegítős nevetésben tört ki. Mind lepacsiztak, mintha egy nagyobb diadalt nyertek volna meg. De Henri közömbös maradt, mint mindig, csak olvas tovább, mintha mi sem történt volna. Enzo Henri vállára tette a kezét, ami arra késztette, hogy felnézzen.
Enzo: - "Szóval azt hiszed, csak mert idősebb vagy nálunk, máris figyelmen kívűl hagyhatsz minket?"
Lyla: Bele fognak kötni! Nem ülhetek és nézhetem tétlenül! Henri felnézett a könyvéből Enzora.
- "Hé srácok!"
Az asztaluk felé fordultam.
Enzo: - "Ó... Lyla! Hé szivi!"
Melegítős 2: - "Még mindig bolondulsz értem, édes?"
Lyla: - "Komolyan... Nincs jobb dolgotok?"
Enzo: - "Nekem éppenséggel nincs. De oké! Nyugizzál le Csodanő! Mi csak ismerkedünk! Igaz, Henri?"
Henri: - "..."
Lyla: - "Nyílván, nem úgy néz ki, mint akit kicsit is érdekel..."
Enzo: - "Ja talán! De ami téged illet, nagyon is érdekesnek talállak! Te is tudod, hogy csak idő kérdése... egy nap... te és én..."
Lyla: - "Igen, hogyne..."
Mire megfordultam, Henri már elment. Egyetlen szó nélkül... Oké... Visszamentem a barátaimhoz, akik mindent láttak. Clement ideges.
Clement: - "Szórakozol Lyla! Tényleg nem bírod visszafogni magad, mi?"
Lyla: - "Attól féltem belé fognak kötni!"
Clement: - "Ó igen? És mit akartál tenni pontosan? Kettejük közé ugrottál volna azt ordítva, hogy 'Neee! Ne öljétek meg egymást! Az erőszak nem megoldás!"
Lyla: Eltúlozza, próbálja imitálni, hogy néznék ki, a karjait egyenesen tartja maga mellett és nagyra nyitja a száját... Tényleg így nézek ki?
Clement: - "Mindegy, nem hiszem, hogy túlzottan le volt nyűgözve."
Lyla: - "Hát nem lenyűgözni akartam!" Hát... legalábbis nem teljesen!
Jasmine: - "Ó nézd! Úgy tűnik Enzo itt hagyta a telefonját, mikor elment..."
Enzo az egyik asztalon felejti a telefonját. Fényképezd le, hogy bele tudj lesni.
Lyla: Felvettem a telefont, hogy kicsit közelebbről megnézzem.
Jasmine: - "Lyla, tudom, hogy Enzo egy igazi barom, de nézd... ugye nem fogsz komolyan a telefonjában kutatni!"
Lyla: - "Nem... Hát persze, hogy nem! Hahaha..."
Van egy olvasatlan a kezdőképernyőm. Úgy hangzik 'Nem gond, haver! A régi sulimban is egy agyas volt ez a Henri...' A küldő egy bizonyos 'Theo', akit nem ismerek... Uhh... Az üzenet többi részét nem tudom elolvasni és Jasmine-nek igaza van. Nem fogok belemászni a telefonjába.
Enzo: - "Visszakaphatom a telefonomat, cukipofa?"
Lyla: - "Mi? Ó... igen...."
Kivette a kezemből, ami egy kicsit túl sokáig tartott, próbálta meghitté tenni a pillanatot. Hányingerem támadt. Ezután széles mosollyal a képén ment el.
9. jelenet
Új helyszín: Alex szobája
Alex: - "Hát hugi, ez még csak a második nap és te máris feltűnést keltettél? Valaki beszélt nekem a kis akciódról ebédnél!"
Lyla: - "Hoghogy máris tudsz róla?"
Alex: - "Megvannak a forrásaim."Úgy tűnik beleavatkoztál más dolgába? Mindig olyanba ütöd az orrodat, amibe nem kéne!"
Lyla: - "Pont te beszélsz."
Alex: - "Úgy tűnik, zavartak egy strébert, aki csak enni és olvasni próbált."
Lyla: - "Henri! Henri a neve."
Alex: - "Tök mindegy, nem igazán érdekel hogy hívják. Csak egy dolog, légy óvatos. Nem minden srác akar veled lógni, csak mert csinos pofid van!"
Lyla: - "Ennek semmi köze nincs ehhez. Figyelj, képtelen voltam otthagyni azokkal a srácokkal."
Alex: - "Tudom. Csak légy óvatos, ennyi."
A folyosón
Lyla: Megint elkéstem! Nem tudom hogy csinálom... mindig lekésem a buszom! Clement és Jasmine már itt vannak... mint általában...
- "He... hé!"
Jasmine: - "Nyugi Lyla! A tanár még nincs itt."
Lyla: - "Ó... értem..."
Clement: - "De szép volt a sprint!"
Lyla: - "Láttátok?!"
Clement: - "Igen!!!"
Jasmine: - "Igen, addig a napig, amíg valami rossz nem történik veled."
Lyla: - "Óóóó! Így kell megölni a hangulatot!"
Jasmine: - "Hát hármunk közül egyikünknek ésszerűnek kell lenni."
Clement: - "Haa.. wow..."
Lyla: - "Mindegy! Én is ésszerű vagyok, kisasszony!"
Jasmine: - "Nulla hitelességed van."
Clement: - "Váltsunk témát, mint mindig. Nos itt van az egyetlen személy, aki mindenkit megelőz."
Lyla: Henri az ajtó előtt állt, belemerülve a könyvébe.
- "Hogy csinálja?"
Jasmine: - "Mit? Az olvasást?"
Clement: - "Kinyitja, belelapoz, ránéz a szavakra. Aztán a szavakat mondatokká alakítja... Majd, ahogy a mondatokat olvassa, képeket képzel el a fejében... Aztán... "
Lyla: - "Eh, nem te idióta! Hogy mindig ilyen korán itt van! Olyan bosszantó!"
Clement: - "Azt hiszem egy nagyon furfangos kis eszközt használ. Úgy hívják... ébresztőóra. Ezzel fel tudsz kelni a megfelelő időben, nem pedig 15 perccel a busz indulása előtt, csak mondom. És nem tölt el három órát azzal, hogy feltegye a sminkét, megcsinálja a haját, kiválassza a ruháit és amit még tenni szoktál..."
Lyla: - "Oké, elég! Azt hiszem megértettem... De most már tuti, hogy legalább egy órával korábbra fogom állítani az ébresztőm. ... Csak nem bííírok felkelni! Aludni akaroook!"
Monsieur Novarra: - "Na mi a helyzet itt? Helló Lyla kisasszony! Úgy tűnik nagyon dühös!"
Lyla: - "Ó! Helló Novarra úr! Nem vagyok dühös, csak egy kis vita közepén vagyok éppen! Csak kíváncsi vagyok, hogy képes mindenki időben beérni a suliba, amikor olyan korán kell kelni! Reggel 8-ról beszélünk! Olyan neehéééz."
Monsieur Novarra: - "Hahaha! Kisasszony, ahogy mondtam! Éssszerűnek kell lenned! És ami a legfontosabb, próbálj meg időben lefeküdni." Kinyitotta az osztály ajtaját és mindenki körbevette.
Az osztályban
Lyla: Imádom ezt az órát!
Mint mindig, nyílvánvaló, hogy Enzo és Jessica mennyire középszerű... mintha próbálnának kitűnni, ami nem igazán működik, mert a tanárunk okos és szellemes. Tudja finoman, de közvetlenül hogyan értse meg a logikájuk, szavaik és gesztusaik abszurdumát. Sajnálom őket! Még ha abban a tudatban léteznek is, hogy érdekesebbek másoknál, csak mert nem szeretnek tanulni, és még ha azt is hiszik, hogy mindenkit megnevettetnek, Novarra tanárúr nem hagyja, hogy megússzák. Látni az arcukat miután kifogytak az érvekből, túlságosan is vicces. Ha! ... Novarra tanárúr tényleg nagyszerű! Ő aztán tudja, hogyan tegye helyre az embereket. Úgy tűnik Henrit is kedveli, aki minden témában otthon van egy kicsit. Tuti lenyűgözte Novvara úrat! Igen!!! Jut eszembe, Henri nem igazán az a beszédes típus, kivéve, ha az órán van.
A folyosón
Lyla: Nagyon utálom ezeket a kisebb osztályokat. Külön kell lennem Clementtől és Jasmine-től... ők viszont kettesben lehetnek. Természetesen Henri már az ajtó előtt áll. Bár ezúttal nincs nála a könyve. Észrevette, hogy felvontam a szemöldököm. Félénken rámosolyogtam. Szinte zavarban vagyok. Be kell vallanom, fogalmam sincs hogy érzek vele kapcsolatban. Jelenleg csak mi vagyunk itt. Mellette állok a folyosón. Nem tudok távolabb lenni tőle, mintha vonzana az illata, vagy valami.
Jessica: - "Hupsz! Bocsesz!"
Lyla: Hirtelen valaki jó erősen előrelökött! Minden nagyon gyorsan történt. Mielőtt pofára estem volna Henri lábai előtt, elkapott. Aztán vele szemben találtam magam.
Jessica: - "Hoppácska! Nem láttalak! Hahaha!"
Lyla: Jessica már el is tűnt. Hallom, ahogy a barátnőivel vihog, büszke a kis 'balesetére'.
Lyla: Gyorsan visszanyertem a hidegvéremet, Henri keze még mindig szorosan az alkaromra fonódott. Még mindig vele szemben álltam.
Lyla: Basszus, nagyon jó illata van. Hirtelen Henri érzékelte, hogy mintha a teste anélkül kapott volna el, hogy egyeztetett az agyával. Nagyon gyorsan engedett el. Egy kicsit túl gyorsan is azt hiszem...
- "Um, Köszi, Henri! Sajnálom! Egyáltalán nem láttam őt! Így jártam! Ugye nem okoztam fájdalmat?!"
Henri: - "Nem."
Lyla: - "Köszi, hogy elkaptál! Ha nem teszed, felnyaltam volna a padlót!"
Henri: - "..."
Lyla: Nem reagált a viccemre... Úgy értem, nem volt akkora poén, de legalább elmosolyodhatna... Nem? Semmi?... Kitartó...
- "Macska reflexeid vannak!"
Henri: - "Igen."
Lyla: Megjelent a tanár és megszakította az úgynevezett 'beszélgetésünket'.
10. jelenet
Az étkezőben
Clement: - "Szóval kisasszony, valaki azt mondta nekem, hogy látott Henri karjaiban az osztály előtt?!"
Jasmine: - "Micsoda?"
Lyla: - "Honnan tudsz erről?"
Clement: - "Megvannak a forrásaim..."
Lyla: - "Hát persze, hogy meg... mintha mindent tudnál! Mindenkinek van itt informátora."
Clement: - "Hahaha! Nathan láttott messziről. Tudod, egy csapatban vagyunk."
Lyla: Ó igen, a kosárcsapatról beszél... De fogalmam sincs ki az a srác, akiről beszél...
Clement: - "Valójában kihasználta a helyzetet, hogy megkérdezze szingli vagy e... Mit mondhatok neki?!"
Lyla: - "Ha közvetítőre van szüksége, esélye sincs!"
Clement: - "Miért nem lep ez meg engem..."
Jasmine: - "Baromság... ezek a srácok nem tudnak eleget rólad..."
Lyla: - "Elég, tudod, hogy nem erről szól!"
Clement: - "Uh de igen! Nem mondok el mindent! Okvetlenül szelektálom a mondanivalómat egy kicsikét!"
Jasmine: - "Szóval azt mondod egyiküket sem kedveled?"
Lyla: - "Hahaha! Nem igazán látom sorban állni a srácokat!"
Jasmine: - "Azt akarod mondani, hogy még senki nem hívott randira?"
Lyla: - "Hát de! De csak azok, akik eléggé... unalmasak!"
Clement: - "Annyira válógatós vagy!"
Lyla: - "Nem! Ez nem igaz! Csak épp nincs semmi érdekes mondanivalójuk a számomra. Az egyetlen dolog, amit mondani tudnak, hogy csinos vagyok..."
Jasmine: - "Szóval semmi olyasmit, amivel ne lennél tisztába!"
Lyla: - "Pontosan!"
Mindhárman nevetni kezdtünk az extrém szerénységemen.
Jasmine: - "Visszatérve a kérdésre... Miért látott téged Nathan Henri karjaiban?!"
Lyla: - "Nem igazán voltam a karjaiban..."
Jasmine: - "Igen, ééééés....? Úgy hangzik jó volt!"
Lyla: Elpirultam.
Jasmine: - "Ó igen... nagyon jó!"
Lyla: Egyetlen részlet sem kerüli el a figyelmét.
- "Nem álltam messze tőle, amikor Jessica jött és szándékosan meglökött. Durván, azt hiszem azt akarta, hogy eltaknyoljak."
Jasmine: - "Micsoda? Ez elég veszélyes! Mégis mit gondolt?"
Clement: - "Nem igazán gondolkodik... Az agya tele van levegővel. Nem tudtad?"
Lyla: - "Szóval mielőtt elestem volna, Henri elkapott."
Jasmine: - "Óóóóó! Micsoda úriember!"
Lyla: - "Elég! Ez semmiség! Próbáltam megköszönni neki és társalgást kezdeményezni, de világosan a tudtomra adta, hogy ez nem az ő asztala."
Clement: - "Ja, ezt észrevettük!"
Lyla: - "Szóval, itt vagyunk... vége a "botrányos ölelés" történetének."
Lyla szobája
Lyla: - "Igen?"
Alex: - "Tehát az informátorom azt mondta, hogy a folyosón barátkoztál azza a stréberrel, akit az étkezőben mentettél meg?"
Lyla: - "Komolyan abba kellene hagynod, hogy mindent elhiszel, amit az 'informátorodtól' hallasz!"
Alex: - "Több szemtanúm is van!"
Lyla: - "Uff... Elestem és ő elkapott. Ennyi. Semmi egyéb nem történt."
Az embereknek tényleg abba kéne hagyniuk, hogy azt gondolják ez egy nagy szappanopera!
Lyla: Henrinek nagyon jó reflexei vannak. Egy másodpercig sem habozott, amikor elkapott. Mindegy... biztosan más is megpróbált volna elkapni... De... ilyen közel lenni hozzá... olyan...kellemes volt. Valójában fogalmam sincs miért gondolok erre! Nézz csak rám, megalkotom a saját szappanoperámat! Ez tényleg nagyon mókás! Egyáltalán nem az esetem...
A suli előtt
Lyla: Kiszálltam Alex kocsijából. Jasmine a falnak támaszkodott. Nagyon csinos. Clement még nincs itt. Elindultam Jasmine felé. Nem úgy tűnik, mintha hallana vagy látna. Fent van a fejhallgatója. Eléugrottam.
Jasmine: - "Lyla! Ma is korai vagy!"
Lyla: - "Igen! Sohasem késem el, ha Alex hoz el. Saját kocsija van! Sokkal praktikusabb, mint a busz!"
Jasmine: - "Ja... logikus! Idén anyu hoz suliba!"
Lyla: - "Szerencsés vagy! Mit hallgatsz?"
Félénken rám vigyorgott.
- "Ó istenem... miért is kérdeztem..."
Jasmine: - "Tudom... de tényleg, ez az album közel a legjobb!"
Lyla: - "Ó teljesen megértem! De még ha így is van, nem gondolod, hogy hallgathatnál valami mást is Jay-en kívűl?"
Jasmine: - "Igen! Hát persze?!"
Lyla: - "Éééééés? Kérhetek egy példát???"
Jasmine: - "Um... Hadd gondolkodjak... Ott van... várj... nem... Ó igen!... igen... nem igazán..."
Lyla: - "Figyelj, tudom, hogy rá vagy kattanva!"
Jasmine: - "Mondhatjuk... hehehe!"
Lyla: Mindent megbocsátok neki. Még a zenei ízlését is. Igazán szörnyű, ha csak egyetlen előadóra korlátozódik valaki zenei ízlése. De tudom, hogy vele ez egy veszett ügy! Annyira imádja Jayt.
Jasmine: - "Ha tudnád mennyire izgatott vagyok, hogy együtt megyünk a koncertre! Fogalmad sincs! Ez lesz az utolsó turné! Ez lesz a legjobb! Ó és nézd! Itt van egy kép, amit tegnap posztolt!"
Lyla: Elővette a mobilját a táskájából, hogy megmutassa a kedvenc énekese oldalát. Jay egyik fotójára kattintott, amin csak egy melegítőalsót viselt. (De még véletlenül sem olyat, mint amit Enzo bandája visel. Ez a srác úgy néz ki, mint aki tényleg sportol!) A fotón látszik, hogy kilóg kicsit a boxeralsója. Igen... Egy nárcisztikus szelfi, ami megmutatja a kidolgozott hasizmait - ami, hogy őszinte legyek, elég dögös - megosztja millió rajongójával, akik alig várják, hogy megnézhessék a következő képet a kidolgozott testéről.
Jasmine: - "Gyerünk... ezt nézd meg! EX-TRA-FIN-CSI!"
Lyla: - "..."
Jasmine: - "Komolyan? Ne mondd, hogy szerinted nem vonzó?"
Lyla: - "... Hogy mondhatnám ezt barátném... Anélkül, hogy felbosszantanálak?! Igen, szuper cuki, de... nyílvánvaló, hogy tudja, hogy jól néz ki!"
Jasmine: - "Persze, hogy tudja, hogy jól néz ki! Nem látod milyen álmodozó!"
Lyla: - "Igen látom... De te sokkal jobb vagy ennél! Te vagy a legszebb, legkedvesebb, legokosabb lány, akit ismerek!"
Jasmine: - "Aww... Lyla! Úgy beszélsz róla, mintha a pasim lenne! Imádom!"
Clement: - "Van pasid?
Lyla: - "Ha! Itt vagy végre?"
Clement: - "Igen, mindig a megfelelő időben jelenek meg, ha nem tűnt volna fel."
Lyla: - "Jasmine éppen most mutatta nekem... ezt!"
A kezébe adtam a telefont a nárcisztikus fotójával. Clement undorodva néz.
Clement: - "Jasmine, ne már? Istenem, a kis celebed teljesen bele van zúgva önmagába!"
Jasmine: - "Ó kérlek! Mindketten hagyjátok abba! Tök mindegy mit mondtok, az érzéseim nem fognak megváltozni! Imádom őt."
Lyla: -"Igen, és ezzel nincs is semmi baj! Bocsánatot kérünk! Végül is jogod van azt szeretni, akit akarsz. És tisztelem a véleményedet."
Clement: - "Mi van? Te támogatod ebben? Gyorsan váltasz véleményt!"
Lyla: Jasmine telefonjára néztem.
- "Hát azt el kell ismerned, hogy nem néz ki rosszul... Ami azt jelenti, hogy... randiznék vele!"
Jasmine: - "Hahaha! Nézd Clementet! Többet mondanod se kell!"
Clementet: - "Értem! Ezt tekinthetem úgy, mint egy elvesztett csatát. Valójában elég biztos vagyok benne, hogy sosem fogom megérteni."
Lyla: - "Biztosíthatlak barátom, itt nincs mit megérteni."
Rákacsintottam a legjobb barátnőmre. Megszólalt a csengő.
11. jelenet
A folyosón
Lyla: Ez a nap gyorsan el fog telni! Kivéve az utolsó fél órát, ahol külön csoportban kell lennem a barátaimtól... De az óra nem rossz, szóval nem gáz... Mi ez a...? Valaki Enzo csapatából? Mi a frászt csinálnak ott hátul? Basszus! Megint Henrivel vannak! Kivéve, hogy az étkezővel ellentétben a folyosó teljesen üres. Ezúttal Henri nem tettetheti, hogy könyvet olvas. Teljesen körbevették ezek a 'túl-drága-de-sportra-sosem-használt-hülye-melegítőszerkós' idióták.
Melegítős 3: - "Múltkor bolonddá akartál tenni minket az étkezőben, nem igaz?"
Henri: - "Szeretnék átjuni, kérlek. Köszi."
Melegítős 2: - "Ó tényleg?"
Melegítős 3: - "Hé! Mi csak próbálunk beszélgetni veled..."
Lyla: A három 'melegítős' nevetésben tört ki, próbálták zavarba hozni...
Melegítős 1: - "Ezúttal, te kis punk, nincs itt Lyla, hogy megvédjen!"
Melegítős 3: - "Igen" Egy pasi, aki egy dögös csaj mögé bújik... Mennyire béndzsa!"
Lyla: - "Úgy érted 'béna'! Te tökfej!"
Melegítős 2: - "Megint itt vagy?"
Lyla: - "Miért? Hiányoztam?"
Melegítős 2: - "Az lehetséges..."
Melegítős 1: - "Csak hagyd, hogy mi srácok elrendezzük ezt egymás közt, oké?"
Lyla: Henri nem mozdult, teljesen a sarokban volt.
Melegítős 2: - "Lépj le inne szivi, ne keveredj bele."
Lyla: Aztán olyan gesztusakt tett, hogy Henri még megbánja.
Nem tudom próbált e megérinteni vagy megragadni, de az agyam automatikusan emlékezett a Teakwondo órán tanultakra. Véghez vittem életem legjobb lefogását, aztán a falhoz lapítottam. A testem megtelt adrenalinnal.
- "Ha jót akarsz magadnak, nem érsz hozzám még egyszer, te disznó!"
Melegítős 2: - "Áú! Ó! Hóó! Engedj el!"
Alex: - "Lyla? Jézus! Lyla! Mi a fészkes fenét csinálsz?!"
Lyla: - "Minden oké, az irányításom alatt tartom!"
Alex: - "Azt hiszem felfogta..."
Lyla: Melegítős 2 izzadt és zavarában elvörösödött. Elengedtem.
Alex: - "Tünés innen! Ha nem, befejezem, amit Lyla elkezdett!"
Melegítős 3: - "Jól van... Elhúzunk innen, vesztesek."
Lyla: Alex észrevette, hogy Henri is itt van és nem mozdul. Úgy tűnik sokkban van, vagy lenyűgözte, amit látott. Mintha ott se lenne, Alex tovább faggatott.
Alex: - "Megint ő?!"
Lyla: A vörös egy nagyon mély árnyalata jelent meg arcomon. Mit ért az alatt, hogy 'megint ő'? Legalább annyi tisztesség lehetne benne, hogy nem Henri előtt mondja...
- "Rendben Alex, mehetsz!!! Majd később találkozunk!"
Alex: - "Jó... Ne késs! Vagy jöhetsz busszal haza!"
Lyla: - "Ne aggódj miattam."
Alex: - "Igen... azt látom!"
Lyla: Alex elment. Feltűnt, hogy Henri még nem lépett le, most az egyszer... Beszélni kezdtem.
-"Jól vagy?! Csináltak bármit veled? Olyan hülyék... Nem tudom miért járnak utánad! Akkora idióták..."
Henri: - "Elég."
Lyla: - "Micsoda...?"
Henri: - "Nincs szükségem a segítségedre."
Lyla: - "De... De..."
Henri: - "Nincs szükségem a sajnálatodra."
Lyla: - "De...? Ez egyáltalán nem..."
Henri: - "Azt is szeretném, ha nem lógnál körülöttem, mint most is."
Lyla: Ezt olyan közömbösen mondta... egyáltalán fogalmam sincs mit mondhatnék... Egyetlen szó nélkül ment el. Mi? Ilyen lekezelően bánik velem, aztán csak lelép! Nem, nem, nem! Megragadtam a karját. Ez meglepte.
- "Biztosan álmodom! Bocsánatot akartam kérni, de...? Nem tudom miért kellene! Neked realitásra van szükséged! Sosem 'lógok körülötted'! Mi a jó abban, ha így bánsz velem?!"
Sokkal jobban feldühített, mint Melegítős 1, 2, vagy 3 kombinációja.
- "Csak próbáltam segíteni neked! Az nem az én hibám, hogy minden alkalommal, amikor elsétálok melletted, te mindig valami ilyen helyzetben vagy! És ami engem illet, ha valakit bajban látok, úgy érzem, az teljesen normális ha segítek neki! Mindegy, hogy te vagy az, vagy bárki más! Én kedvességnek hívom."
Henri: - "Én úgy látom feldühítettelek és sérti az egódat."
Lyla: Mi van? És most bolondot csinál belőlem! Úgy tűnik, nagyon örül magának, még büszke is arra, amit mond.
- "Hát persze, hogy feldühítesz! Mit gondoltál?"
A rövid válaszom nem tűnt túl erősnek... Azt hitte elvesztem a fejem.
Lyla: - "Mindössze egy osztálytársamnak segítettem és csak egy egyszerű 'köszönömöt' vártam.Valaki, aki állítólag olyan intelligens, mint te, igazán gondolkodhatna mielőtt beszél! Nem vagy jobb, mint azok a rácok, akik zaklatnak téged! Most itt hagylak. És ne aggódj, többet nem foglak zavarni."
Henri: - "..."
Lyla: - "Hallottad?"
Nem vártam arra, hogy reagáljon. Úgysem képes arra, hogy teljes mondatokat alkosson. Csak arra, hogy durva legyen. Leléptem.
*****
Különleges jelenet
Jay: Mit tegyek?
- Kíváncsivá tesz...
- Nem kellene többé rá gondolnom.
Túlságosan jól ismerem ezt a típust... A középiskola vagy a fősuli legcsinosabb lányainak mindig van valami örült beütésük. Óvatos vagyok... Mégis... Úgy érzem, mintha őszinte lenne... Mindenesetre ez nem változtat semmin. Nem akarok kötődni senkihez, túl rizikós... Nem akarom felfedni a ... "titkomat". Azt hiszem túlságosan érdekli az életem... Gyanít valamit? Nem hinném... Amikor először láttuk egymást, emlékszem, hogy mosolygott...egy gyönyörű mosoly egy kedves arcon... Túl kedves... Ma már tudom, hogy nem minden olyan tökéletes. Habár... Úgy tűnik nem tudom elfelejteni, hogy bajba kerültem és be kell vallanom ez nem sűrűn fordul elő velem. Eléggé megdöbbent... és ez az érzés feszültté tesz. Utálom, ha az érzelmeim irányítanak. Apa biztos kinevetne, ha tudná... Vannak céljaim és nem téveszthetem őket szem elől. Nem hagyhatom, hogy elterelje a figyelmem egy gyönyörű szempár. Különösen, ha fenáll a kockázata annak, hogy hátba szúr. Szinte hallom a fejemben apa hangját, amint keresűnek nevez... Igaza van. Kivéve, hogy nem érdekel... Az utolsó óránkra gondolok és látom a tanárt, kérdezi a lányt, aki válaszol neki, mosolyogva, mintha az lenne élete legjobb napja. Olyan érzésem van, mintha minden egy játék lenne neki. A válasza helyes volt és meglehetősen jól kidolgozott. Könnyedén és természetesen vitatkozott a tanárral. Okosnak tűnik. Ez a lány gyönyörű, kedves, mosolygós és szemmel láthatólag... okos. Ahogy korábban említettem... túl "tökéletes".
Antoine: - "Nem hinném, hogy túl tökéletes... Ez adja meg minden mélységét!"
Jay:
- Hangosan mondtam ki?
- Olvas a gondolataimban?
Felugrottam, mielőtt hallottam volna a hangmérnök válaszát. Sóhajtottam... és titokban nevettem a naivitásomon. Hagytam, hadd beszélgessenek az utolsó előadásomról... amit közepesnek gondoltam. A gondolataim tovább kalandoztak: a lány felé sodródtak és az emlékeim felé a kis eszmecseréjére a tanárral, aki nem értett vele egyet. Jó ideje rejtegette, hogy bosszantja és nem fogta vissza magát, hogy ezt egyértelműen kifejezze. A tanár, valójában nem tűnt sértettnek és valójában szinte le volt nyűgözve... Úgy tűnt jól ismeri a tanítványait. Feltételezem a lány tavaly is az ő órájára járt. Olyan makacs, mint egy öszvér, addig nem engedett, amíg a tanárának nem sikerült logikusan bebizonyítania, hogy tévedett... Elfogadta a vereséget és zajosan kimutatta miközben a fejét a kezébe tette. Azt hittem eltúlozta... de... nem... úgy tűnik a túlzó viselkedése a lénye része. Micsoda... személyiség! A tanár nevetésben tört ki mialatt a lány keresztbe fonta a karját és lebiggyesztette az ajkát, miközben megígérte, hogy egyszer igaza lesz. Mindezek ellenére mosolyogtak egymásra. Ez egy nagyszerű kölcsönös tisztelet köztük és nem gyakran látok ilyesmit egy tanár és a tanulói közt. Általában kigúnyolják azokat a diákokat, akik jóban vannak a tanáraikkal... De nem őt...Ez így elfogadott. Úgy érzem ez a kis jelenet valahogy megingatja az emberekről alkotott látásmódomat. Tévedtem, amikor úgy reagáltam, ahogy korábban tettem...?
Antoine: - "Persze, hogy téved!"
Jay: Hirtelen megfordultam, meglepetten, hogy talán mindenki képes olvasni a gondolataimban.
Antoine: - "Azt hiszi mindennek tökéletesnek kell lennie ahhoz, hogy érjen valamit! Kivéve, hogy téved!"
Jay:
- Rólam beszél?
- Kiről beszél?
Antoine: - "Persze, hogy rólad beszélek... Ki másról?! Jerry megkérdezte a véleményemet az utóbbi két óráról és arról hogyan próbálsz könyörtelenül valami hibátlant létrehozni! Amikor a kezdettől fogva jó volt... És minél többet próbálsz, annál rosszabb lesz. Valójában... teljesen máshol jársz!"
Jay: A homlokomat ráncoltam. Azt hiszem át kell gondolnom az ítéletemet...
köszi ez nagy segítség
VálaszTörlés