4. Fejezet

4. Fejezet - Érzések

39. jelenet

A folyosón

Lyla: Most már egy jó ideje Henri elég sok időt töltöttünk velünk, ahelyett, hogy egyedül lenne. Persze neki is szüksége van én időre. De ezek az időszakok már egyre rövidebbek. Azt hiszem egyre inkább komfortosan érzi magát körülöttünk és vágre megárti, hogy mi is szeretünk vele lenni. Az iskolai napok elrepülnek. Jól érezzük magunkat együtt. 

Jessica: - "Ó wow! Látom a stréber talált magának néhány jóténysági barátot!"

Clement: - "Mi közöd hozzá, Jessica?"

Jessica: - "Nekem? Semmi! Csak megjegyeztem, hogy biztos annyira sajnáltátok a srácot, hogy úgy döntöttetek barátkoztok vele. Ez annyira megható... Igazán nagylelkű tőled, hogy ilyen humanitárius vagy."

Jasmine: - "Fogalmad sincs miről beszélsz Jessica! Henri a barátunk. Egyáltalán nem ismered őt..."

Lyla: Henri félbeszakítja Jasmine-t és megáll Jessica előtt. Olyan kicsinek tűnik mellette. Henri nagyon magas. Teljesen figyelmen kívűl hagyta. Azt mondanám Henri szívből utálja őt.

Henri: - "Semmi kedvem ma az étkezőben enni. Mit gondoltok, nem megyünk el valahova a sulin kívűl? Valahova, ahol kevesebb az... élősködő."

Lyla: Érzem, hogy Jessica próbál mondani vagy tenni valamit. De mivel Henri válla mögött rejtőzik, ez egy veszett ügy. 

Clement: - "Persze, ember!"

Lyla: Jessica megérinti Henrit, hogy emlékeztesse rá, hogy ő is itt van.

Jessica: - "Hé...! Tűnj az utamból!"

Lyla: Henri felé fordult. Nagyon közel van hozzá. Lenéz rá. Minden, ami az arcán türöződik a teljes megvetés. 

Henri: - "Mit akarsz?"

Lyla: Tisztán látom a meglepődést Jessica arcán. Ez az első alkalom, hogy hozzá szólt. ... És az általa választott hangnem nem igazán indokolja a választ. Mielőtt még Jessica mondhatott volna valamit, Henri visszafordult hozzánk. 

Lyla: - "Azt hiszem az a kis hely nem messze innen jól hangzik! Nagyszerű szendvicseik vannak!"

Henri: - "Szerintem jól hangzik. Ti mit mondtok?"

Jasmine: - "Nyami! Imádom azt a helyet!"

Clement: - "Amíg van ketchup, mindent megeszek."

Lyla: Elindultunk, teljesen elfeledkezve arról, hogy Jessica is ott van. Ez jobb. Megkockáztatom, hogy lopok még egy pillantást Henrire. Clement előtt sétál. Hallom, ahogy nevetnek és viccelődnek. Nem tűnik megbántottnak Jessica hozzászólása miatt. Jessica annyira rémes. Henri teljesen kibújt a csigaházából. Minden nap egyre jobban meglep. Csak én látom úgy, vagy magasabb, mint általában?

A suli előtt

Clement: - "Tök jó ötlet volt idejönni!"  

Jasmine: - "Aha! Jó látni egymást sulin kívűl is. Egész nap be vagyunk zárva a suliba! A friss levegő jót tesz a testnek!"

Lyla: Hirtelen egy vita tört ki mellettünk és elnyomta Jasmine mondanivalóját.

Melegítős 2: - "Jól van! Menj a francba!"

Lyla: Látom, hogy melegítős 2 az, akit múltkor lefogtam. Két lány és egy srác van körülötte. Kiabálnak vele. 

- "Ezúttal mit csinált..."

Clement: - "Biztosan kipróbálta azt a a felszedős dumát, hogy: 'Hé! Bébi, tudod, hogy gyönyörű vagy' és most a lány válaszol! Talán végre észhez tért!"

Lyla: Próbálom kitalálni mi folyik ott. Lassan megközelítem őket. 

Melegítős 2: "Most mondtam, hogy nem néztem a csajodat! Csak kijöttem a suliból, ember! Nyugodj le!"

Dühös pasi: - "Azt hiszed csak úgy odamehetsz hozzá? Láttalak korábban, folyik a nyálad minden csaj után, aki erre sétál!"

Dühös pasi barátnője: - "Mindketten láttuk, hogy bámulsz!"

Melegítős 2: - "Fogalmam sincs miről beszéltek! Nem is emlékszem! Nem érdekel a nőd! A szingli csajokra figyelek!"

Lyla: Látszik, hogy a srác, aki történetesen két fejjel magasabb, mint Melegítős 2, csak a batánőjét próbálja lenyűgözni. Úgy tűnik Melegítős 2 szorult helyzetben van. 

Clement: - "Lyla? Ne is gondolj rá. Ha jól emlékszem, ez volt az a srác, akit falhoz szegeztél, amikor... segítettél Henrinek."

Lyla: - "És? Mi a lényeg?"

Clement: - "Um, az hogy ő egy idióta! Láttad, hogy a lányokat stírölte legutóbb, amikor a városban voltunk?!"

Lyla: "Igen, de most tényleg bajban van! Még ha egy barom is, semmi okom rá, hogy hagyjam zátonyra futni!"

Visszafordulok, hogy lássam mi történik. Egyre rosszabb a helyzet. A mérges srác megragadta Melegítős 2 pólójának gallérját. Elég hevesen rázta őt. Mivel a srác legalább ? Melegítős 2-nek esélye sincs. Hát, ahogy nekem sem. A dühös srác felemeli és megüti a Melegítőst. Meglepődtem. És dühös vagyok. Felemelte az öklét, hogy újra megüsse. 

- "Hé! Ebből elég! Hagyd békén!"

Már megint elvesztettem a fejem. Gondolkodás nélkül belekeveredtem a konfliktusba. A vérem a halántékomban lüktet. A fülemben hallom a szívverésemet.   

Dühös pasi: - "Ki vagy te?"

Lyla: - "Lyla."

Öm... Rossz dolog lenne megmondani, mert próbálok egy kis időt nyerni magamnak.

- "Ő... ő a haverom!"

Nem hangzok túl biztosnak. Ugyanakkor, figyelembe véve kit próbálok megvédeni, ez nem is olyan egyszerű.

- "Azt mondta nem csinált semmit, nem helyes csak így megverni őt!"

Dühös pasi barátnője: - "Mit képzelsz, ki vagy te?"

Clement: - "Hé idióták! Ne becsüljétek alá... Ő Csodanő!"

Lyla: Clement jelent meg mellettem. 

Clement: "Láttam már őt akcióban és nem volt szép."

Lyla: Henri a másik oldalamra állt. 

Henri: - "Mindent tud róla."

Lyla: Melegítős 2 felé biccent a fejével. Ő csendben marad. Jasmine is csatlakozik a szuperhős csapatunkhoz.

Jasmine: - "Ami engem illet, nem teszek sokat. De tudok hangosan sikítani és hívni a rendőrséget."

Dühös pasi: - "És azt hiszitek, hogy ti négyen megijesztetek?"

Enzo: - "Hé! Dylan, mi a francot csinálsz?! Ó! Haver! Mizu Gregory! Mi a helyzet itt?"

Gregory: - "Ismered ezt a srácot?"

Enzo: - "Aha, a haverom. Van valami gond?"

Gregory: - "Nem, minden oké. Igaz, ember? Rendben vagyunk?"

Lyla: Ez a Gregory jó erősen vállon bokszolja Dylant. Látszólag egy sima, baráti, pasis mozdulat, de a háttérben van valami.

Melegítős 2: - "Aha. Jók vagyunk."

Lyla: Dylan elpirult a zavar és a düh kettősségétől.

Enzo: - Gyerünk, már egy órája várunk rád! Viszlát, Greg!"

Lyla: Enzo és Dylan elindulnak. Anélkül, hogy ránk néznének. 

Clement: - "Henri, látod milyen érzés, amikor próbálsz valakinek segíteni és az a személy végtelenül hálás..."

Lyla: Clement nevetésben tör ki. 

- "Csak felejtsd el, Henri. A lényeg, hogy rendben van. Igaz?"

Jasmine: - "Igen, határozottan az erején felül volt."

Henri: - "Ez egy kicsit vakmerő volt a részedről."

Lyla: - "Igen, de..."

Henri: - "Szerencsénk volt. Soha ne csinálj ilyesmit, ha egyedül vagy."

Lyla: Milyen főnökösködő! De nem hiszem, hogy Henri választ várt. Mindegy, a segítségemet soha nem értékelik az ilyen helyzetekben. 

40. jelenet

Az osztályban

Lyla: Végre! Vége a sulinak! Ami a ma estét illeti... munka, munka, munka lesz! Henri az ajtónál vár rám. Ezúttal hozzánk megyünk a prezentáción dolgozni.

Henri: - "Készen állsz az indulásra?"

Lyla: - "Aha, mehetünk."

A suli előtt

Lyla: A legjobb abban, hogy Henrivel dolgozom, az az, hogy együtt utazhatunk a kocsijában! Nincs szükség buszra. 

Dylan: - "Öm... Lyla...?"

Lyla: Megfordultam és szemtől szembe találtam magam Dylannel. Nyílvánvalóan zavarban van, de beszélni akar velem. 

- "Igen?"

Dylan: - "Valójában... hát... öm... Kösz a korábbiért."

Lyla: Henri nem mondd semmit. 

Dylan: - "Ha ti nem léptek közbe a barátaiddal, össze lettem volna verve. Főleg azért, mert ezúttal még csak nem is tettem semmit." 

Lyla: - "Nem téma. Nem hagyhattuk, hogy megverjenek."

Dylan nem igazán tűnt őszintén hálásnak. Henri felé fordult. 

Dylan: - "Uh.. hé ember... Bocs a múltkoriért. Én és a srácok csak szórakoztunk kicsit. De nem volt király."

Henri: - "Szívesen."

Dylan: - "Hát... oké... szia."

Lyla: Gyorsan beszálltunk a kocsiba. 

Henri kocsijában

Lyla: Henri a kocsijában ült. Nem mozdít egyetlen izmot sem. Úgy tűnik elgondolkodott. Végre felém fordul. Úgy néz ki, mintha nagyon kérdezni akarna tőlem valamit. 

Henri: - "Hogy csinálod?"

Lyla: - "Mit? Miről beszélsz?"

Henri: - "Az a srác most kért bocsánatot azért, mert terrorizált a folyosón. Ő! A srác, aki annyira el volt telve magával! Nézd meg milyen szerény most, hogy végeztél vele."

Lyla: - "Csak hálás."

Henri: - "Segítettél neki egy durva helyzetben, annak elenére, hogy néhány hete még leszerelted."

Lyla: - "És? Hova akarsz kilyukadni ezzel?"

Henri: - "Ma megköszönte neked, de miből gondolod, hogy egyszer nem fog ellened fordulni? Elővigyázatos voltál valaha is az emberekkel?"

Lyla: - "Nem tudom. Tényleg nem teszek fel túl sok kérdést. Bízom benne. Ez minden."

Henri: - "De..."

Lyla: - "Szerintem túl gyanakvó vagy az emberekkel."

Henri: - "Szerintem egy kicsit naív vagy."

Lyla: - "Talán."

Henri: - "Nem veszed észre, hogy az emberek folyamatosan kihasználnak? Túl kedves vagy mindenkivel."

Lyla: - "Nem zavar különösebben."

Meglepettnek tűnik 

- "Te is tudod, hogy már többször megtörtént velem."

Henri: - "És nem tanultad meg a leckét?"

Lyla: - "Úgy tűnik nem. Úgy érzem sokkal több pozitív dolog történik, ha hiszel az emberekben, mint negatív. Sokkal érdekesebb dolgokat tapasztalok. Ha nem bízok senkiben, egyáltalán nincs tapasztalatom. Ha nem vállalsz kockázatot, soha nem fogsz eljutni sehova. Ez biztos! Nem fog történni semmi érdekes, legyen az jó vagy rossz. Azt hiszem ez szomorú."

Henri: - "Szóval te inkább megbízol az emberekben a legelején és kozkáztatod, hogy csalódsz vagy elárulnak?"

Lyla: - "Gyorsan tanulsz!"

A nappaliban

Lyla: - "Anya?! Apa! Itthon vagyok!"

Albert: - "Szia kincsem! Jó napod volt? Ó! Te biztosan Henri vagy! Gyere be, fiam."

Henri: - "Üdv, uram."

Lyla: Kezet fogtak. 

Alex: - "Megint itt van?"

Lyla: Henri csendben nevet. 

Henri: - "Én is örülök, hogy látlak, Alex."

Alex: - "Basszus! Tudja a nevemet!"

Albert: - "Alex! Ne legyél udvariatlan, kérlek."

Lyla: - "Olyan hülye vagy. Tudnál csak egyszer 'normális' lenni?"

Alex: - "Csak annyi, hogy... nem tetszik a kinézete."

Lyla: Alex Henrihez sétál. 

Alex: - "A bocsánat nem hoz helyre mindent, haver."

Lyla: Ezzel elhagyta a nappalit, hogy bezárkozzon az odujába. A háttérben zene üvölt. 

- "Gyerünk, menjünk a szobámba dolgozni."

Albert: - "Öm... kettesben a szobádban...?"

Lyla: - "Jesszus... Igen, apa! Nem fogunk pucéran hemperegni az ágyon, csak dolgozunk. Szükségem van a számítógépemre és az a szobámban van."

Henri nagyon kényelmetlenül érzi magát, követ engem. Ahogy elhagyjuk a nappalit, úgy döntök még egy megjegyzést hozzáfűzök apa bosszantására... 

- "Várlak a takaró alatt, Henri...!"

Hahahaha! Ha láttátok volna apa arcát, amikor ezt mondtam! Henri, akinek fogalma sincs a vicc folytatásáról, nagyon gyorsan megfordul. Csak tágra nyílt szemmel nézi az apámat a szoba túloldaláról.

Henri: - "Nem... mármint... ez nem... mi... Lyla?!"

Albert: - "Lyla!!"

41. jelenet

Lyla szobája

Henri: "Elvesztetted! Közel voltam ahhoz, hogy apád megöljön!"

Lyla: - "Ó ne már! Mi gondolsz, mit tett volna?"

Henri: - "Aha... hát nem te voltál az, aki kezet fogott vele. Az üzenetét nagyon világosan közölte, tudod..."

Lyla: Mondja miközben a kezét dörzsöli. Hoppá. Apa próbálta megijeszteni azzal, hogy a kézfogásnál egy kicsit túl erősen szorította meg a kezét. 

- "Tudom, hogy mindig a semmi miatt aggódik. Csak bosszantani akartam. Hozzá van szokva. Tudnia kell, hogy nem csinálok veled semmit!"

Henri: - "Hogy érted?"

Lyla: - "Úgy értem... Nem vagyunk egy pár. Ez egyértelmű!"

Henri: - "Szóval apádnak nem kell aggódnia, csak mert nem vagyunk 'együtt'?"

Lyla: - "Miért? Terveztél valami különleges dolgot tenni velem?"

A szívem majd kiugrik a mellkasomból. 

Henri: - "Nem különösen."

Lyla: Úgy tűnik nem hatotta meg különösebben a megjegzésem.

Henri: - "Miért gondolná apád, hogy nem vagyunk 'együtt'?"

Lyla: Fogalmam sincs hova akar kilyukadni, de úgy érzem, hogy rosszat fogok mondani.

- "Mert találkozott néhány korábbi pasimmal..."

Lyla! Fogd be azt a nagy szádat! Tutira el fogod szúrni. 

Henri: - "És?"

Lyla: - "És mi? Mit akarsz mit mondjak?"

Henri: - "Nem tudom, találd ki!"

Lyla: Az idegeimre megy!!

Henri: - "Ezek a srácok, akikkel apád találkozott... Milyenek voltak?"

Lyla: - "Nagyon jóképű... népszerű srácok! Nem olyanok, mint te! Tessék! Boldog vagy?! Ezt akartad hallani?"

Bravo, Lyla. Tönkretetted. Hatalmas, óriási kudarc. 

Henri: - "Igen."

Lyla: Nagyszerű. Megbántottam az érzéseit. ...

- "Henri... Nem ezt akartam mondani."

Henri: - "Tudom. De ezt mondtad."

Lyla: - "Ez igaz. Teljesen ellentéte vagy annak a két srácnak, akiket hazahoztam."

Az ágyra ültem. Henri állva maradt. Tényleg dühös?

- "Marc és Ethan nagyon hasonlítottak egymásra. Az a típus, aki azt mondja 'Nézz rám! Van egy csomó barátom! Annyira jóképű és vicces vagyok! Be kell vallanod, te nem vagy az a típus, akit baráti társaság vesz körül. "

Nem tudom, hogy fogom magam kidumálni ebből. Az igaz, hogy Henri nem az én típusom. De... de... De mi van vele...? 

Henri: - "Szóval mi a helyzet a 'jóképű' és 'vicces' résszel?"

Lyla: Próbál ugratni. Rám mosolyog. Szemkontaktust teremtek vele. 

- "Persze."

Először látom, hogy Henri így reagál. Ez igaz...  A tény, hogy azt gondoltam, nem elég jóképű ahhoz, hogy a barátom legyen, kissé hanyag volt részemről.

Henri: - "Elkezdjük?"

Lyla: Leül mellém az ágyra és előveszi a laptopját a táskájából. 

Henri: - "Már elkezdtem írni... Csak néhány dologról, amit legutóbb együtt csináltunk. El akarod olvasni?" 

Lyla: - "Persze."

Odaadta a gépet. Olvastam. Ez lenyűgöző. Valóban előrehaladt. 

- "Nagyon jó író vagy!"

Henri: - "Köszönöm."

Lyla: Tovább olvastam. A srác nagyon tudja hogy kell írni. Úgy néz ki, mint egy valódi cikk egy újságírótól. 

- "Biztos vagy benne, hogy nem az internetről másoltad?"

Nevet. 

Henri: - "Nem. Követtem az utasításokat. Nem másolat. Magunknak kell megírnunk."

Lyla: - "Ez csak... annyira profinak hangzik."

Henri: - "Köszönöm. Hízelgő."

Lyla: Oldalra tettem a gépet, miután végetem az olvasással. Felé fordultam. 

- "Mit akarsz csinálni később az életedben... a karrieredre gondolok?"

Henri beletúr a hajába. Egy kissé zavartan mosolyog. 

Henri: - "Szeretnék írni."

Lyla: - "Úgy tűnik, mintha először mondanád ki hangosan."

Henri: - "Valójában... Igazad van."

Lyla: - "Ó! Micsoda megtiszteltetés ez nekem!"

Nevet. 

Henri: - "Mondhatjuk."

Lyla: Ezt mosollyal az arcán mondta. Többet akarok tudni. 

- "Pontosan mit akarsz írni?"

Henri: - "... Novellákat. Sci-fit. Azt imádnám."

Lyla: "Ez annyira állati! Írtál már valamit?"

Henri: - "Igen... De sosem hagyom másoknak elolvasni."

Lyla: - "Hát... Meg akartam kérdezni, hogy elolvashatom e egyszer az egyik novelládat..."

Henri: - "Talán, ki tudja? Jelenleg nincs semmi, ami elég jó lenne ahhoz, hogy megmutassan valakinek, mindegy ki az."

Lyla: - "Ha ilyen a hozzáállásod, soha nem fogod azt gondolni, hogy elég jó vagy, és soha nem fogsz semmit közzé tenni... Bízz magadban. Én akarok lenni az első olvasód!"

Henri: - "Ez nagyon édes."

Lyla: Mosolyogva tartja a szemkontaktust. Henrinek így van módja rám nézni ... Nem tudom, miért, de ez teljesen meglep. Visszatértünk a munkához. Mindkettőnknél van számítógép, amellyel dolgozhatunk. 

Henri: - "Hmm... Szükségem lenne a véleményedre valamiben. Mit gondolsz?"

Lyla: - "Igen?"

Felém fordította a képernyőt, amint mellé ültem az ágyon. 

Henri: - "Nem vagyok biztos ebben a részben..."

Lyla: Olvasni kezdtem. Hirtelen vibrálni kezdett a telefonja. 

Henri: - "Basszus... Bocsi, ezt fel kell vennem."

Lyla: Felkelt és az ajtó felé sétált.

Henri: - "Kimehetek a folyosóra...?"

Lyla: - "Öm.. Igen! Persze!"

Felvette. Nem igazán hallok semmit amit mond, csak az első pár szót. 

Henri: - "¡Hola!... Si, esta manana..." (Helló, igen, ma reggel...)

Lyla: Hű... spanyol tudósítója van!... vagy mexikói.... Egy percre elmélázva bámultam a zárt ajtóra. Föld Lylanak! Munkára!  

Henri egyedül hagy minket, így szabadon kíváncsiskodhatunk

Lyla: Megfogtam Henri laptopját és olvasni kezdtem. Hoppá! Csak egy értesítés jelent meg: Holnap, időpont, fiz. terápia. 6:00., időpont, vévétel, 7:00  ... Henrinek tényleg egészségügyi gondjai vannak? Enzonak igaza lenne? Ezt teljesen el is felejtettem... Egy vérteszt és egy látogatás a fizikoterapeutánál... Kíváncsi vagyok mi lehet... Nem az én dolgom... ....... Uff! De mégis! Tudni akarom!

Lyla: Olyan szervezettnek tűnik. Mindent, amit csinál leír a füzetébe. Annak ellenére, hogy a kézírása nem olyan nagy, nagyon aprólékosnak tűnik. Nincs elírás, vagy helyesírási hiba. És olyan pontosan aláhúzza a dolgokat! Lenyűgöző. Kísértésbe estem, hogy lapozzak még egyet, de nem merek... 

 42. jelenet

Jasminék háza.

Jasmine: - "És? Hogy halad a prezentációtok Henrivel?"

Lyla: - "Nagyszerűen. Henri nagyon keményen dolgozik... Ami nem meglepetés! Bár ma nem tudott dolgozni rajta."

Remélem nem azért, mert beteg, vagy valami. Kezdem elhinni, amit Enzo mondott: hogy Henri azért ismételt osztályt, mert egészségügyi gondjai vannak! Nem tudok, nem aggódni miatta...

Jasmine: - "Ez a legjobb! Legalább lehet egy jó kis csajos esténk, csak mi ketten."

Lyla: Jasmine szülei gyakran randiznak szombat esténként. Ezt általában kihasználjuk és nagyon jól érezzük magunkat. Kényelmesen terpeszkedünk a kanapén. Szó szerint ez a tél egyetlen jó része.

- "Miért hagytad bekapcsolva a TV-t? Mi ez a műsor?"

Jasmine: - "Ma este van a 'Star Covers'!"

Lyla: Azt hiszem ki tudom találni a következő részt...

Jasmine: - "És Jay énekelni fog!!"

Lyla: Mintha minden alkalommal, amikor róla beszél, ugyanolyan izgatott lenne, mint az első nap, amikor meghallotta a zenéjét.

- "Azt hiszem, tudom hogy működik ez... el fogja énekelni egy népszerű dal átdolgozását?"

Jasmine: -"Ja, ez az!"

Lyla: - "Mit fog énekelni?"

Jasmine: - "Nem tudom. A lényeg, hogy rejtély maradjon. Nem tudjuk az énekesek mit választottak, amíg el nem kezdenek énekelni. Nem zavar, hogy ezt nézzük, ugye?"

Lyla: - "Nem, ne aggódj. Már megszoktam, hogy a pizsi partinak gyakran van egy harmadik tagja is. Te, én. És Jay."

Nevettünk. 

Jasmine: - "Azt hittem Clementre gondolsz. Hiányzik, amikor pizsipartizunk, de ha itt van, nem bírja, ha kiakadok Jay miatt..."

Lyla: - "Hahaha!" 

Jasmine: - "És most Henrivel, mint szövetségessel, azt hiszi, hogy még jobban kitárhatja a szárnyait és mindenkit kritizálhat... Henri tényleg nagyon kedves srác... ha egyszer megismered."

Lyla: - "Igen. Imádnivaló."

Jasmine: - "Úgy tűnik, te tényleg nagyon kedveled őt."

Lyla: "Persze!"

Jasmine: - "És azzal... 'hogy nagyon' - úgy értem, hogy..."

Lyla: Jasmine átható tekintettel néz rám. Oké, vettem, hogy mit ért 'nagyon' alatt.

- "Jasmine... Nem... Rossz ötlet."

Jasmine: - "Szerintem nem."

Lyla: - "Mit próbálsz mondani?"

Jasmine: - "Látom, hogy tetszik neked."

Lyla: Hogy mondhatja ezt? Nem érzek semmi különöset Henri iránt. Lehet, hogy eljön az idő, amikor... vonzóbbnak találom... De ez nem jelent semmit! Mármint mindig úgy gondoltam, hogy Clement tök cuki, de sosem akartam randizni vele. 

- "Szerintem nagyon kedves, vicces és okos. De ennyi."

Semmi több ennél. Legalábbis... Azt hiszem. Jasmine folyamatosan bámul. Tudja, hogy nagyon  gondolkodom rajta.

Jasmine: - "Ahhh! Ő következik a színpadon!!"

Műsorvezető: - "Jóóól van! Ő a generációja szívtiprója, három albummal a háta mögött és egy induló francia turné, iiiiitt van... Jaaaaay!" 

Lyla: A tömeg, ami többnyire nőkből áll, elkezdtett megvadulni. Néhány rajongónál hatalmas transzparens van, üzenettel a bálványuknak.

Jasmine: - "Ahhhh!" 

Lyla: Jay egyedül sétál a színpadra. Egy gitárral a kezében. A mikrofonhoz sétál. A tény, hogy körbe van véve sikitozó rajongókkal, amikor énekel, úgy tűnik még mindig meglepi őt. A tömeg végül abbahagyja a zajt. A színpad elcsendesedik.

Lyla: Jay végre énekelni kezd. A gitár első akkordjaiból tudom melyik dalt választotta: 'Je l'aime á décéder' Francis Cabraltól. Jasmine felém fordult egy hatalmas mosollyal a csini arcán. 

Jasmine: - "Lyla! Hallod ezt?! Felismered?"

Lyla: Persze, hogy felismerem. Istenem. Sosem hallotam még őt franciául énekelni. Az előadás a megtestesült tökéletesség. Nem tudom elhinni, amit hallok. 

Lyla: Nem tesz túl sokat vagy túl keveset. A sötét szemei néha a gitárjára pillantanak, néha maga elé. A tekintete átható. Tökéletes. A varázslata alatt állok. Legalábbis teljesen lenyűgöz, ahogy kedvenc dalomat előadja. Kezdem megérteni miről beszél Jasmine. A dal véget ér. A tömeg megvadul. 

Jasmine: - "Hát. Azt mondanám tetszett neked!" 

Lyla: "Mi?"

Észre sem vettem, de felálltam. Közelebb mentem a tévéhez, hogy jobban lássam és halljam. 

Jasmine: - "Tudod, hogy ez az első alkalom, hogy franciául hallom énekelni őt."

Lyla: - "Tényleg?"

Jasmine: - "Mindig azt mondja, hogy nem szeret franciául énekelni. Nem szereti, a hangját, ahogy akkor hangzik."

Lyla: - "Most bebizonyította, hogy tévedett." 

Jasmine: - "Én is azt mondom!"

Lyla: Jay szerényen integet a tömegnek. A műsorvezető tapsol és odamegy hozzá. 

Műsorvezető: - "Hű! Erre nem számítottam!! El vagyok ájulva! Nem hiszem, hogy a tömeg erre számított volna, ugye?!"

Lyla: Válasz gyanánt a tömeg őrjöng. Jay mosolyogni kezd. Csak beképzelem, vagy tényleg egy kicsit félénknek tűnik?

Műsorvezető: - "Na Jay? Mesélj egy kicsit arról, miért választottad a 'Je l'aime á décéder' Francis Cabraltól?"

Jay: - "Talán ez egy régi dal, de az egyik legszebb szerelmes dal, amit ismeredk. A szavak... nagyon megindítanak."

Lyla: Jasmine hirtelen megfordul, hogy rám nézzen. Felugrok. 

Jasmine: - "Hallottad ezt?! Ugyan azt gondolja, amit te!"

Lyla: Igen... Hallottam. Teljesen ledöbbentem. 

Műsorvezető: "Most javíts ki, ha tévedek, de ez az első alkalom, hogy franciául hallottunk téged?"

Jay: - "Igazad van! Azt mondtam magamnak, hogy ha el akarom énekeli ezt a dalt, erőfeszítéseket kell tennem!"

Jasmine: - "Ah! Annyira... csodálatos..."

Lyla: A szememet forgatom. 

- "Eszembe jut, amikor a 'szerelmes dalokról' beszélgettünk a suliban. Ez volt az első alkalom, amikor Henri velünk lógott. Emlékszel rá?"

Jasmine: - "Igen! Clement annyira boldog volt, hogy talált egy 'szövetségest'. De ha Jay ott lett volna, ugyanúgy válaszolt volna, mint te... és meggyőződésem, hogy ti ketten nagyon jól kijönnétek egymással! Hehehe!"

Nyisd meg Jay profilját

Jasmine: - "Annnnyira jól énekel, nem?"

Lyla: - "Igen, Jasmine! Tényleg jól!"

Fontos, hogy ebben a pillanatban az ő csapatában legyek. De be kell valljam tényleg nagyon szép hangja van. Főleg, amikor ilyen gondosan választ ki egy ilyen nagyszerű dalt. 

Nyisd meg Henri profilját.

Jasmine: - "Mi a helyzet Henrivel?"

Lyla: - "... Hát csak, hogy... Gondolod, hogy beteg?"

Jasmine: - "He? Miért mondod ezt így?"

Lyla: Fészkelődök. Sosem beszéltem Jasminnek az okról, amiért osztályunk elsője évet ismételt. Csak hát nem vagyok valami büszke magamra... 

Jasmine: - "Lyla? Mit csináltál?"

Lyla: - "Mi van? Nem tettem semmit!"

Jasmine: - "Nézd, hogy fészkelődsz! Úgy tűnik, valami olyat tettél, amit nem kellett volna!"

Lyla: - "..."

Jasmine: - "Na?"

Lyla: - "Enzo... Enzo mondta, hogy Henri évet ismételt, mert egészségügyi problémái vannak."

Jasmine: - "Hogy a pokolba tudtad ezt meg Enzotól...?"

Lyla: Ad egy kis időt, hogy meggondoljam a választ mielőtt felemeli a kezét. 

Jasmine: - "Dehogy! Valójában jobb, ha nem tudom!"

Lyla: "... Gondolod, hogy igaz? Szerinted van valami rossz?"

Jasmine: - "Aggódsz?"

Lyla: - "Te nem? Most már a barátunk."

Jasmine: - "Szerintem ahhoz képest, hogy beteg, elég jó formában van. Nem gondolod?"

Lyla: - "Igen..."

Jasmine: - "Ha a véleményemre vagy kíváncsi, nem kell mindent elhinned, amit Enzo mond."

Lyla: - "Értem..."

Majd mutasd meg Jasminnek mit találtál Henri gépén

Lyla: - "Nézd mit találtam Henri gépén... Időpontja van ma fizikoterápiára..."

Jasmine: - "Lyla! Megint oda ütöd bele az orrodat, ahova nem kellene."

Lyla: - "Igen... Tudom... de mégis!"

Jasmine: - "Felejtsd el!"

43. jelenet

Az osztályban

Lyla: Imádom a karácsonyt. December van és a levegő lassan kezd változni. Mindig jobban érzem magam, ha a bulikra gondolok. Gyerekkori emlékek, minden illat, a karácsonyi szünet, a dekorációk... Mindent imádok ebben az évszakban. Az üzletek elkezdtek karácsonyi dalokat játszani. Anélkül, hogy észrevettem volna, a 'Jingle Bells'-t dúdoltam miközben a füzetembe firkáltam.

Jessica: - "Mi van kislány, a Mikulásnak írsz levelet miközben ostoba dalocskákat énekelsz? De várj! Nehogy azt mondd nekem, hogy még mindig hiszel a Mikulásban!" 

Lyla: Jessica kényszer nevetése elég kamunak hangzik. A barátai nevetnek, amikor rájuk néz, és kénytelenek a vezetőjük viccére reagálni.

- " Valójában elég király lenne, ha találkoznál a  Mikulással. Taníthatna neked néhány dolgot a tiszteletről, toleranciáról, stílusról vagy, ami a legfontosabb, intelligenciáról... Röviden egy csomó olyan szó, ami nem szerepel a szókincsedben."

Jessica: - "De legalább én felnőtt vagyok, nem egy gyerek, mint te! Nőjj fel, Lyla!"

Lyla: Ezekkel a szavakkal megpördult és elsétált a folyosón. Ez az ő stílusa. Az övé kell legyen az utolsó szó. Olyan drámai. De miközben éppen távozik, beleütközik a mögötte álló Henribe. 

Jessica: - "Mit csinálsz itt? Mozdulj!"

Lyla: Henri nem mozdul. Mérgesen méregeti a hozzá képest alacsony termetét. Jessica kezd türelmetlenné válni. 

Jessica: - "Mi bajod van? Süket vagy, vagy mi? Mozdulj már az útból!"

Lyla: Henri lehajolt, kezét a térdére téve, mintha egy gyerekhez készülne beszélni.

Henri: - "Anyukád és apukád sosem tanított meg a "bocsánat" kifejezésre, amikor nekirohansz valakinek?"

Lyla: Úgy tesz, mintha figyelmes lenne.

Jessica: - "Mi...micsoda? Oké, ebből elég. Azt mondtam tűnj el az útból."

Lyla: Henri úgy tesz, mintha nem érteni, amit Jessica mondd.

Henri: - "Ó... Szegény gyerek. Senki nem tanította meg a varázszót? Mi is az? Gyerünk... találgass."

Lyla: Jessica zavarában elvörösödött. Henri arca komoly. Jelenleg nagyon úgy néz ki, mint egy felnőtt. Jessica mérges. Erőlteti, hogy Henri menjen az útból. Henri hátralép.

Henri: - "Hát, valaki rossz hangulatban van... Ez nem volt túl kedves..."

Clement: - "Jól van, ember! Megmutattad neki!"

Jasmine: - "Megérdemelte."

Lyla: Henri nem néz hátra. A szemeim a szemeire tapadtak. Bólintok a fejemmel, mintha azt mondanám 'köszönömöt'. Nagyon óvatosan. Ő visszabólintott. Tetszik a mi csendes párbeszédünk. Nem kell sok ahhoz, hogy megértsük egymást.   

Clement: - "Hé! Srácok van kedvetek délután a városban csatangolni, esetleg meginni valamit?"

Jasmine: - "Igen!"

Lyla: "Nagyszerű ötlet!"

Henri: - "..."

Clement: - "Henri? Téged is kérdeztelek..."

Lyla: - "Hozzá kell szoknod, hogy most már velünk lógsz!"

Henri ránk mosolygott. 

Henri: - "Bocsi, még nem szoktam meg. Csak sosem lógtam veletek iskolán kívűl, szóval..."

Clement: - "Hát meglátod sokkal jobb! És őszintén, baromi jó, hogy van még egy srác körülöttünk! Legtöbbször az az érzésem, hogy elfelejtik, hogy pasi vagyok!!"

A városban

Lyla: Miután pizzáztunk, a délután hátralévő részében csak a városban sétáltunk. Bementünk néhány butikba... többnyire női üzletekbe. A srácok panasz nélkül követtek minket. Clement általában egy csomót siránkozik. De mióta Henri velünk lóg, azóta kevesebbszer teszi. Bementünk néhány olyan boltba is, ahova Clement akart. Henri egyáltalán nem mondta el a véleményét, mit akar csinálni. 

Clement: - "Le vagyok nyűgözve. Már órák óta sétálunk és ti még semmit sem vettetek!! Mi történt?"

Jasmine: - "Nem vásárolunk mindig, tudod."

Clement: - "Ne hallgass rájuk, Henri. Szemérmetlenül hazudnak. Csak megpróbálnak a csapdájukba csalni. Meglátod, egy nap neked kell majd segítened az összes táskájukat cippelni."

Henri: - "Hahaha!"

Lyla: -"Adod itt a nagymenőt, de tudod, hogy szereted, amikor ott vagyunk, hogy segítsünk neked kiválasztani a ruháidat!"

Jasmine: - "Igen! Valld be... A kinézeted soookkkal jobb, mióta velünk vásárolsz! Ismerd be, hogy boldoggá tesz!"

Clement: - "Hát... Talán... Nem tom... Csak emlékszem, hogy ki akartatok sminkelni, hogy úgy nézzek ki, mint....ő!"

Henri: - "Kiről beszélsz?"

Clement: - "Jay! Láttam őket messziről, és ugyanolyan műbör kabátot választottak és a hozzá passzoló feszes nadrágot!"

Lyla: Nevettem. 

Jasmine: - "Csak eltúlzod a dolgokat, Clement! Csak úgy gondoltuk, jól néznél ki benne! Nem akartam kipróbálni rajtad a teljes Jay átalakítást."

Lyla: Megállás nélkül vitatkoznak erről az ostoba témáról, amíg be nem érünk a kávézóba. Így kettesben találom magam Henrivel. 

Henri: - "Úgy tűnik ez a kettő jól kijön egymással."

Lyla: Henrit nem teszik bolonddá, ahogy engem sem. 

Henri: - "Clement nem igazán bírja Jayt."

Lyla: - "Ó isten! Nem! Nem nagyon hiszem, hogy komolyan gondolja! Talán, ha Jasmine kevesebbet beszélne róla..."

Lyla: Henri rám mosolygott. 

Nyisd meg Jay profilját! 

Lyla: - "És mi van veled? Bírod Jayt?"

Végigfutatta az ujjait a tökéletesen belőtt haján.

Henri: - "... Igen... Szerintem zeneileg jó... Úgy értem... Úgy tűnik tudja mit csinál..."

Lyla: Zavarban van! 

- "Hé! Henri! Nem kell szégyellned, ha tetszik Jay zenéje!"

Felvonta a szemöldökét.

- "Teljes mértékben jogod van hozzá, hogy olyan srác legyél, aki bármilyen zenét szeret! Ne hallgass Clementre. Csak féltékeny, mert Jasmine nyála inkább Jay után csorog, mint utána."

Próbálja visszatartani a mosolyát... De sikertelenül

Nyisd meg Clement profilját!

Henri: - "Mindig így vitatkoznak?"

Lyla: - "Igen. Tudod, gyorsan kapcsolsz... Clement mindig mérges, ha Jasmine Jayről beszél. És látod, hogy tényleg nem tehet róla... A többit ki tudod találni..."

Henri: - "Értem."

Nyisd meg Jasmine profilját!

Henri: - "Jasmine tényleg megpróbálta Clementet Jaynek öltöztetni?"

Lyla: - "Hahahaha! Nem! Hát, nem szándékosan!" 

Egymás mellett sétáltunk. Annyira közel vagyok hozzá...

A kávézóban

Pincér: "Tessék! Egy gránátalma lé, két sima kóla és egy ananászlé!"

Lyla: Ezúttal én fizetek. 

Clement: - "Hé Henri! Most vettem észre, hogy nincs meg a számod!"

Jasmine: - "Nekem sincs!"

Lyla: - "..."

A gránátalma levemet szürcsöltem. A két barátom engem nézett. 

- "Mi van? Nekem már meg van!" 

Clement: - "Meglepett volna, ha nincs..."

Lyla: - "Kell emlékeztetnem, hogy Henrivel együtt dolgozunk a prezentációnkon?"

Henri elővette a telefonját. 

Henri: - "Tessék, írjátok be a számotokat. Aztán felhívlak titeket, hogy nektek is meglegyen az enyém."

Clement: - "Most már hivatalosan barátok vagyunk!"

Lyla: Clement rácsapott Henri hátára. 

Clement: - "Üdv a csapatban!"

Lyla: Henri ránk mosolygott. 

Henri: - "Köszi... Ez elég király!"

Clement: - "Hé! Láttad a 'The Sleeping Dead' legújabb részét?"

Lyla: A srácok belevetették magukat egy beszélgetésbe a sorozatról.

Jasmine: - "Lyla? Mit csinálsz szombaton? Van kedved eljönni velem a karácsonyi vásárba? Egy csomó dolgot akarok venni!"

Lyla: - "Igen! Nekem is sok dolgot kell vennem! Jó ötlet!"

Jasmine: - "Imádom a karácsonyt! Van már néhány ajándék ötlet a fejemben!"

Lyla: - "Igen! Nekem is!"

Kezd lemenni a nap. Ideje hazaindulni. 

Clement: - "Na nekem mennem kell! Viszlát honap!"

Henri: - "A kocsim a sulinál parkol... nincs messze. Hazavihetlek titeket."

Jasmine: - "Van egy kocsid?"

Henri: - "Igen."

Clement: - "Hát, ha nem bánod, én szívesen mennék! Tetszik az ötlet, hogy sofőröm van! Jasmine és én közel lakunk egymáshoz, de eléggé délen. Az nincs túl messze neked?"

Henri: - "Nem. Ne aggódj emiatt. Nekem nem gond."

44. jelenet

Henri kocsijában

Lyla: Én vagyok az utolsó, akit kitesz. Nem beszélgettünk az út hátralévő részében. Most az egyszer sikerült csendben maradnom. Megérkeztünk a házunkhoz. Fogalmam sincs miért, de a szívem hevesen ver. 

Henri: - "Hát, itt vagyunk."

Lyla: Nem tehetek róla, de észrevettem, hogy tartottam egy kis szünetet, mielőtt válaszoltam volna. Ránéztem. Tényleg úgy gondolom, hogy helyes. Nem csak a profilja. Ő is engem néz, pislogás nélkül. 

- "K-Köszi, Henri. Nagyon kedves volt tőled, hogy hazahoztál minket! Kösz, hogy velünk lógtál."

Henri: - "Enyém a megtiszteltetés."

Lyla: Nem szakítja meg a szemkontaktust. Végre kiszálltam a kocsiból. 

- "Viszlát holnap, Henri!"

Henri: - "Viszlát holnap, Lyla."

Lyla szobája

Lyla: Az ágyamra zuhantam. Mi bajom van? Jobban kedvelem Henrit, mint gondoltam volna? Néhány pillanatig még kiterülve feküdtem az ágyon, teljesen elveszve a gondolataimban. Ennek se füle, se farka. Egy üzenet Henritől! Ez az első! A szívem elkezdett hevesen verni. Valójában meg sem nyugodott az utóbbi néhány órában. 

Henri: - "Szia. Csak meg akartam köszönni a mai napot... Ez volt az első napom hármotokkal. Jó ideje nem töltöttem már időt a barátaimmal valahol. Szóval köszi. Henri."

Lyla: Pillangók mindenütt! Istenem... Nem számítottam erre az üzenetre... Válaszolok.

- "Sziamia! Nem kell megköszönnöd nekem. Örültünk, hogy velünk voltál! Jó kiegészítő vagy ;) - Lyla"

A válasz szinte azonnal érkezett. 

Henri: - "Kösz megint. Nagyon jól éreztem magam."

Lyla: - "Én is."

Lehunytam a szemem és láttam, ahogy Henri visszanéz rám. Olyan intenzításuak, amit még senki másban nem láttam. Olyan férfias vonásai vannak. Ami teljesen ellentétes a stréber tini stílusával.

Az osztályban

Lyla: Az osztályba rohantam. Még nem szoktam hozzá, de elkéstem. 

- "Helló Señora Casaniola! Bocsánat! Tényleg próbáltam, de busz pont akkor indult el, amikor a megéllóba értem! Biztosan szándékosan tette. Nincs más magyarázatom!"

Minden erőfeszítése ellenére nevetni kezdett. 

Señora Casaniola: - "Hihetetlen vagy, Lyla... Menj, ülj le!"

Lyla: Mindig, amikor késve érkezem, Clement elfoglalja a helyem Jasmine mellett. Így természetesen elindultam a szabad helyre, Henri mellé. Mormoltam egy hellót neki. 

- "Szia Henri!"

Rám mosolygott.

Henri: - "Helló, Lyla!"

Señora Casaniola: - "Jól van! Nyissátok ki a könyveiteket a 30. oldalon."

Lyla: Megpróbáltam az egész órán koncentrálni, de mindig annyira hosszú. Egy óra az osztályban és minden hang összefolyik és nincs semmi értelme. Nagyon bosszantó. Kicsengettek és mindenki egy szempillantás alatt kitódult az osztályból. Láttam, hogy Henri oda megy a tanárhoz és egy borítékot ad neki. Mivel elég közel álltam, hallottam a beszélgetésüket. 

Henri: - "A tesitanárom mondta, hogy mutassam meg önnek a felmentésemet, mivel ön az osztályfőnökünk..."

Señora Casaniola: "Ó igen. Rendben van. Szólt nekem. Köszönöm, Henri."

Lyla: Kinyitotta a borítékot, kivette a tartalmát és a felmentést az asztalára tette. Ezután Henri kiment az osztályból, hogy találkozzon Clementtel. Jasmine-hez rohantam, aki még mindig a dolgait pakolta össze. 

- "Jasmine! Menj, beszélgess a tanárral és tereld el a figyelmét!"

Jasmine: - "Mi van??? Miről beszélsz, Lyla?!"

Lyla: - "Kérlek, Jasmine! Menj oda hozzá!"

Kérdő tekintettel néz rám és keresztbe fonja a karját. Oké... Talán nem áll készen az elterelésre. 

- "Henri adott a tanárnőnek egy felmentést tesiből... és ő az asztalára tette!"

Jasmine: - "Ugye csak szórakozol?! Mit próbálasz tenni...? Mindezt... azért?"

Lyla: - "Ó kérlek! Tudod, hogy aggódok miatta!"

Jasmine: - "Ha annyira aggódsz miatta, kérdezd meg egyből őt! Szerintem joga van a magánélethez!"

Lyla: - "... Sosem merném... Kérlek... Kérlek, kérlek, kérlek..." 

Jasmine: - "Kizárt!"

Lyla: - "Hagyom, hogy lejátszd a teljes Jay albumot és eléneklem veled az összes dalát a karaokédon."

Jasmine: - "Ez nem király..."

Lyla: - "Kérlek, kérlek, kérlek, nagyon kérlek..."

Jasmine: - "Fú!! Mikre kényszerítesz!! ¡Señora!"

Lyla: Jasmine intett Señora Casaniolanak és az asztalához ment.

Jasmine: - "Ez a kifejezést nem igazán értem... Úgy tűnik, hogy több kölünböző helyzetben használjuk, igaz?" 

Lyla: Meggyőző! A tanár elkezd magyarázni hátat fordítva az aztalának.

Fényképezd le a felmentést!

Lyla: Meg is van. Ahh... Gyakorlatilag semmit sem írtak erre a felmentésre... Csak annyi áll itt, hogy év végéig felmentése van tesiből 'személyes okok' miatt. Milyen ködös ok... Jeleztem Jasmine-nek, hogy befejezheti a beszélgetést.

44. jelenet 

A városban

Lyla: "Szóval? Csináltál karácsonyi bevásárló listát? Hol akarsz kezdeni?"

Jasmine: - "Úgy terveztem parfümöt veszek a szüleimnek! Esetleg kezdhetnénk ott?"

Lyla: - "Gyerünk!"

Szombat van. A belváros zsúfolva... teljes karácsonyi hangulatban. De a tömeg nem teszi tönkre a hangulatunkat. 

Jasmine: - "Szerencsére Clement nincs itt. Egész idő alatt a tömeg miatt panaszkodna."

Lyla: - "Ez igaz, nagyon bosszantó tud lenni, amikor elkezdi!"

Miközben sétáltunk, gyökeret vert a lábam egy bolt előtt, ami mindenféle kiegészítőket árul. A kirakatban megragadta valami a figyelmem.Egy férfi nyaklánc. A zsinór bőrből van és a medál úgy néz ki, mint egy madártoll. De nem akármilyen toll! Olyan mint egy régi írótoll! Erről a nyakláncról egyből Henri jut eszembe. Mivel az az álma, hogy író lesz... Nagyon jól nézne ki rajta...

Jasmine: - "Lyla? Mit csinálsz?"

Lyla: - "Csak nézelődök..."

Jasmine: - "Be akarsz menni? Láttál valamit, amit szeretnél?"

Lyla: Jasmine követi a tekintetem és meglátja a nyakláncot, amit bámulok.

Jasmine: - "Hű! Ez nagyon szép!"

Lyla: - "Azon gondolkodom, hogy... Nem..."

Jasmine: - "Hogy? Hogy túl korai lenne Henrinek valami ilyesmit adni karácsonyra?"

Lyla: Gyorsan megfordultam. Ha. Hogy csinálja?!

Jasmine: - "Hát igaz, amit mondanak... kiváló vagyok."

Lyla: - "Én... Csak ő jut róla eszembe."

Jasmine: - "Hát, ha ez lenne a tökéletes ajándék..."

Lyla: - "Akkor mit gondolsz...? Ez... 'túl sok'?"

Jasmine gondolkodik. 

Jasmine: - "Őszintén fogalmam sincs. Azt mondod nem vagy szerelmes belé, de tutira van valami kapcsolat köztetek. Valami... más. Szerintem bízz a saját ítélőképességedben az enyémmel szemben. Odaakarod adni neki ezt ajándékba? Ha igen, akkor hajrá!"

Lyla: Rámosolyogtam a barátnőmre. Megtalálta a tökéletes szavakat. Bementem a boltba és megvettem az ajándékot. 

Tovább sétáltunk a városban, belélegezve minden fantasztikus ünnepi aromát, főleg a sült gesztenyét! Ha? Egy üzenet a bátyámtól. Válaszolok

- >Igen! Miért?<

Alex: - >Be tudnál menni a videójáték boltba és elhozni a rendelésem? Megrendeltem az egész 'The Archeologist's Adventures' sorozatot!<

Lyla: - >Hú! Király!! Persze, elhozom neked! Tutira!<

Alex: - > ;) Kösz, hugi!<

A játékboltban

Lyla: - "Helló!"

Yoann: - "Helló!"

Jasmine: - "Lyla... El kell intéznem egy telefont. Megvárlak kint."

Lyla: - "Mmm... Ooké..."

Yoann: - "Hé! Itt van Henri barátnője!" 

Lyla: Nagyon mély vörös lettem. 

- "N... Nem, nem! Csak barátok vagyunk!"

Yoann: - "Igen, igen..."

Lyla: Nem tűnik meggyőzöttnek.

- "Azért vagyok itt, hogy elvigyem a bátyám, Alex rendelését. Megrendelte az egész 'The Archeologist's Adventures' sorozatot!

Yoann: - "Ó! Te Alex húga vagy?!"

Lyla: - "Öm... igen..."

Yoann: - "Már jó ideje nem volt itt, de király srác. Nagyon bírjuk őt!" 

Lyla: Yoann a bolt hátuljába ment és hamarosan egy táskával jött vissza. Fizettem. 

Fényképezd le az egyik játékot!

Lyla: Megláttam egy játékot, amit nagyon szerettem volna... Már hónapok óta szemezek vele... 

Yoann: - "Az jó áron van."

Lyla: - "Nem kételkedem!"

Yoann: - "Valójában... lássuk csak: Henri megnyerte ezt a játékot egy lottón, amit tavaly szerveztem."

Lyla: - "Tényleg?! Milyen szerencsés!"

Yoann: - "Igen... Igazából sosem jött el érte. Vissza kell tennem eladásra."

Lyla: - "De... azt hittem folyton idejár?"

Yoann: - "Úgy volt! De tavaly tavasz óta egyre kevesebbszer jön és hetek is eltelnek, hogy látnánk őt. Ez furcsa... de majdnem minden héten jött." 

Lyla: - "Ó..."

Hű... Ez egybeesik a Theo által Enzonak mondott történettel. Nyílván Henri megbukott minden tárgyból is. 

- "Nem tűnt... Betegnek? Vagy fáradtnak?"

Yoann: - "Most, hogy mondod! Mint egy zombi!" 

Lyla: A szemem nagyra nyílt. Yoann rémültnek tűnik.

Yoann: - "Ah ne aggódj! Már jobban van! Hahaha..."

Lyla: - "Igen..."

De mégis... Miért aggódok ennyire emiatt? 

46. jelenet

Lyla szobája

Lyla: Téliszünet van. Az utolsó néhány hét egy szempillantás alatt elment. A karácsonyi vásár, a házimunka, a barátiam és a család közt... minden annyira gyorsan eltelt!

Caroline: - "Apukád felállította a fát kint. Jössz segíteni feldíszíteni?"

Lyla: - "Persze! Jövök!"

Hurrá! Végre! Imádom feldíszíteni a fát és a házat anyuval. Alex mindig azt mondja, hogy túlzásba esünk, de azt hiszem mélyen belül neki is tetszik.  Még ő is nyugodtabb ebben az időszakban. Ez Jasmine. Küldött egy képet. 

Jasmine: - >Sziaaa! Nézd a fánkat! Annyira örülök neki! A tiétek kész van már?"

Lyla: Válaszolok. 

- >Sziaa! Még nem! Most készülünk feldíszíteni! Majd megmutatom!<

Jasmine: - >Egyébként... Mit csinálsz szilveszterkor?<

Lyla: - >Ó! Nem igazán gondolkodtam ezen!<

Jasmine: - >Ugyanez! :( Lenne kedved valamit együtt csinálni? Esetleg nálunk? Ehetnénk együtt valami finomat ahelyett, hogy valami vad bulira megyünk, mint a legtöbb korunkbeli... Jól hangzik? <3 <

Lyla: - >Nekem bejön! A szüleid otthon lesznek?<

Jasmine: - >Nem! Ők a hétvégét a városon kívül töltik a barátaikkal. Miénk a ház egész éjjel. Bíznak bennem.<

Lyla: Ez igaz... Jasmine sosem tenne semmi olyat, amit nem szabad. 

Jasmine: - >Megkérdezzük a sácokat? Megkérdezem Clementet és te kérdezd meg Henrit. Értesíts."

Lyla: Milyen okos. Fel kell hívnom Henrit. Már most izgatott vagyok az ötlet miatt. 

- >Oké :) <

Jól van... Felhívom Henrit most rögtön. Kicseng. Jó ideje csörög... Biztosan nem fogja felvenni... Végül is... Nem vagyok biztos benne, hogy akarok e beszélni vele. Ideges leszek! Ne vedd fel, ne vedd fel, ne vedd fel...

Henri: - "Halló?"

Lyla: Ő az! Persze, hogy ő az... Tényleg nagyon ostoba lány vagy, te szerencsétlen...

- "Ó! ... Henri?"

Henri: - "Igen?"

Lyla: - "Szia! Én... Én vgyok! Öm... Lyla!"

Henri: - "Igen, tudom."

Lyla: Tudom, hogy mosolyog. 

- "Jasmine miatt hívlak. Azt tervezzük szilveszterkor tartunk egy kis partit és ő javasolta, hogy talán csinálhatnánk valamit náluk, Clement is jönne. Persze ha neked is tuti. Na?"

Henri: - "Várj."

Lyla: Hallom, hogy leteszi a telefont és beszél valakihez, valószínűleg az apjához. 

Henri: - "Jól hangzik. Úgy volt apuval és a barátaival töltöm az estét. De szívesebben lennék veletek."

Lyla: Még sosem tűnt fel milyen szexi hangja van... A telefon miatt hangzik így?

Henri: - "Lyla? Ott vagy még?"

Lyla: - "I... Igen! Bocsi! Oké nagyszerű! Szólok Jasmine-nek!"

Henri: - "Köszi a meghívást. Ez igazán boldoggá tesz."

Lyla: - "... Engem is. Nagyon izgatott vagyok, hogy hármótokkal lehetek szilveszterkor."

Nem igazán akarok kimozdulni. Teljesen jó, ha csak beszélgetünk. 

- "Készülsz a karácsonyra?" 

Henri: - "Nem, nem igazán... Inkább apa foglalkozik ezzel. Imád dekorálni. Vagyis hébe-hóba segítek neki."

Lyla: - "Igen... Én is most fogom a fát diszíteni. Igazából anya hívott."

Henri: - "Oké! Szia!"

Lyla: - "Viszlát hamarosan."

Letettem. Olyan kellemes mély hangja van. Hogyhogy csak most tűnt fel? Ez a beszélgetés volt a legkevésbé érdekes beszélgetés... Mégis remeg mindenem. 

Caroline: - "Lyla? Jössz segíteni, vagy nem?"

A nappaliba

Albert: "Ez a fa tényleg bámulatos! Bravo nektek!"

Caroline: - "Köszi édesem. Alex, te mit gondolsz?"

Lyla: A bátyám a kanapén fekszik, a konzolra koncentrál. 

Alex: - "He? Mi van?"

Carolnie: - "A fa!"

Alex: - "Ó igen... olyan, mint minden évben. Színes, arany és csillog."

Lyla: - "Miért is kérdezted, anya?"

Személy szerint én nagyon büszke vagyok a fánkra. Minden évben teljesen más. Mindegy.  Ha Alexen múlna, tehetnénk egy-két girlandot valamelyik zöld növényre és nem tudna különbséget tenni. Csináltam egy képet és elküdtem Jasmine-nek. 

- "Skubizd meg a művészi munkánkat! <3"

Jasmine: - "Hű! Igazán gyönyörű! Valójában küldtem neked egy kis meglepit... Nézted már az emailed?"

Lyla: Ó ne! Vajon mit sütött ki? Megnéztem az emailemet a telefonomon. Az összes spam között megláttam egyet Jasmine-től. A címe 'Karácsonyi Ajándék'! Henri és Clement is kapott egy másolatot. Ez egy olyan üzenet, aminek csak Jasmine ismeri a titkát. Az összes karácsonyi gif és színes szöveg közepette jelenti be, hogy nagyon jó lenne egy kis karácsonyi ünnepséget tartani, csak négyesben. Azt javasolja, hogy mind adjunk egymásnak egy ajándékot (nem túl drágát) szilveszter éjjel. Clement és Henri már válaszoltak, hogy ők jó ötletlnek tartják. Nem hiszem el. Ezt az egészet csak emiatt csinálta?! Én is válaszolok az emailre.  

46. jelenet

A nappaliban

Lyla: Végre Szenteste. Olyan izgatott vagyok. 

Alex: - "Na kölyök? Van valami ötleted arról, mit hozott neked a Mikuslás?"

Lyla: - "Neeem! De nagyon izgatott vagyok! Imádom a meglepetéseket." 

Alex: - "Ez igaz, ezt már tudtam! Ami engem illet, nem vettem neked semmit!"

Lyla: - "... Tényleg...?"

Szomorúnak tetettem magam. Tudom, hogy csak próbál bosszantani. Vagy is... remélem. Az én nagytesóm nem gondol rám karácsonykor... ez összetöri kicsit a szívem! Tudom, mind azt mondjuk, hogy a szeretet a fontos és bla bla bla, de én imádom az ajándékokat! 

Alex: - "Ne aggódj amiatt! Ne kezdj sírni!" 

Lyla: - "Nem sírok!" 

Alex: - "Találnom kéne csomagoló papírt... Tudod mennyire utálom becsomagolni ezeket a dolgokat!"

Lyla: Megérkeztek a vendégeink. A nagybácsim, a nagynéném és az unokatesók. Imádom a családomat. Az este varázslatos. Énekelünk, nevetünk és eszünk. Tényleg egy gyönyörű este. Éjfél van. Kellemes karácsonyt kívántunk egymásnak. Aztán eljött az ideje az ajándékbontásnak. 

Kaptam egy DVD-t egy filmmel, amit szeretek az unokatesóimtól. Egyszer említettem nekik korábban és nem felejtették el! Meg vagyok hatva! 

Ez biztos Jasmine!  Ránéztem a telefonomra, de Henri neve jelent meg.

Henri: -  >Kellemes karácsonyt, Lyla! Remélem csodásan telik az estéd a családodda. Emlékszem mennyire fontos ez ez egész neked. Már alig várom 31-ét. Viszlát hamarosan. Henri. <

Uncsitesó: - "Jól vagy, Lyla? Tiszta vörös vagy!"

Alex: - "Túl sok bort ivott!"

Uncsitesó: - "Ó elég! Lyla egyáltalán nem ivott bort..."

Lyla: - "Igen, jól vagyok! Csak egy kicsit melegem van. Túl közel vagyok a tűzhöz azt hiszem"

Igen... A kémény rendben. Nem számítottam rá, hogy Henri üzenetet küld. Tudom, hogy butaság, az üzenete teljesen átlagos. De a tény, hogy gondolt rám, nagyon boldoggá tesz. Csak mosolygok, mint egy idióta. 

Uncsitesó: - "Lefogadom, hogy a pasijától kapott üzenetet! Nézd az arckifejezését?!"

Alex: - "Hű! A kedvenc tanárod most küldött neked üzenetet?"

Lyla: - "Olyan hülye vagy, Alex!"

Mielőtt felfogtam volna mi történik, Alex kikapta a telefont a kezemből. 

- "Hé!! Add vissza!"

Túl késő. Henri üzenetét olvassa. 

Alex: - "Mi van? Négyszemű miatt van meleged és vagy zavarban?"

Lyla: -"Alex!" 

Kétségbeeseten próbáltam visszaszerezni a telefonomat. Nem használt. 

Alex: - "Miért ír neked ez az idióta üzenetet?! Hiányzik a szűz, vagy ilyesmi?"

Lyla: Alex és az unokatesóm nevetni kezdtek. 

Alex: - "Oké, elég. Itt van a telefonod." 

Lyla: - "Nagyon bosszantó vagy, amikor az akarsz lenni, tudod?" (Ha tényleg nem érdekelne, nem vetted olna el tőlem!)

Az asztaltól a kanapéhoz mentem. Már kicsit nyugodtabb vagyok. Válaszolok Henri üzenetére. Még sosem voltam ennyire ideges elküldeni egy karácsonyi üdvözlést. Lesz, ami lesz. 

- >Szia Henri :) Köszönöm, hogy gondoltál rám. Nagyszerűen telt az este :) Kellemes karácsonyt neked is! <

Lelombozó. Az üzenetem elég szánalmas. Olyan késő van, hogy nem hiszem, hogy agyban itt lennék! 

Lyla szobája

Lyla: Fogalmam sincs mit viseljek ma este. Kicsit ki kellene öltöznöm a szilveszteri vacsoránkhoz, de nem annyira, mint aki a vörös szőnyegre készül... Nem tudok dönteni két ruha közt. Mindkettő rövid. Egy rózsaszín A vonalú, derékban meghúzott, tüll szoknyával. Annyira cuki. A másik egy testhezálló türkizkék ruha. Szexi, de nem túl illetlen... Nem tehetek róla, de kíváncsi vagyok melyik ruha tetszene jobban Henrinek... Nem, nem tudok ezen gondolkodni. Az ágyra pillantok. A nyaklánca egy kis kék csomagban van. Ma fogom odaadni neki. Kíváncsi vagyok kapok e tőle valamit... Végül a türkíz ruhába megyek. Smink és haj kész. Kiegészítők pipa. Szerintem jól nézek ki. Összeszedtem a dolgaimat ügyelve, hogy ne felejtsem el Henri ajándékát. 

Alex: - "Kész vagy?"

Lyla: Alex visz el Jasmine-ékhez mielőtt bulizni megy. 

Alex: - "Azt hiszem kész vagy! Jézus! Kinek öltöztél ki ennyire? Ez kicsit nyilvánvaló..."

Lyla: - "Hogy érted, hogy nyilvánvaló? Arra célzol, hogy nem szoktam ilyen jól kinézni? Köszi!"

Alex: - "Nem, csak olyan, mintha az lenne a homlokodva írva, hogy 'Ma este kapok valamit'!"

Lyla: - "Tényleg? ... Átöltözök!" 

Alex: - "Várj egy pillanatot! Ha átöltözöl, gyalog mész Jasmine-ékhez!"

Nyisd meg Henri profilját!

Alex: - "Vigyázz négyszeművel... Azt fogja hinni, hogy neki öltöztél ki így! Hahaha!"

Lyla: - "Hahaha..."

Elfordultam és kényszeredetten nevettem... 

48. jelenet

Jasmine-ék nappalija

Lyla: Clement nyit ajtót, mintha ő lenne otthon. 

Clement: - "Wow! Lyla! Baromi jól nézel ki ma este!"

Lyla: Elpirultam. Ő sem néz ki rosszul. 

- "Te is nagyon jól nézel ki!"

Egyértelmű, hogy rengeteg erőfeszítést tett a ma este miatt. Jól áll neki ez a stílus.

Jasmine: - "Lyla! Olyan gyönyörű vagy!"

Lyla: - "Wow! Te is! imádom ezt a ruhát! Óóóó! És a cipődet!!!"

Mindketten fel le ugráltunk, olyan boldogok voltunk, hogy mind puccba vágtunk magunkat a mi kis bulinkra.

Clement: - "Hehehe! Ez olyan kedves! Olyan szépek vagytok!"

Lyla: Mint mindig, Clement gúnyolódik velünk. Végigsimította a hosszú, képzeletbeli haját és úgy tett, mintha ruhát viselne. 

Clement: - "Imádok szép lenni és ruhát hordani és hercegnőt játszani! Hehehe!"

Lyla: Elsétáltam tőle és a szememet forgattam. Henri a kanapén ült és felkelt, amikor látta, hogy besátélok. Csekély erőfeszítést tett, hogy kiöltözzön a bulinkra. Egy bézs inget visel, ami annyira nem passzol, a szokásos nadrággal és cipővel, amit mindig hord. Egyértelműen látom, hogy tetszik neki a ruhám. De ami még fontosabb, látom, hogy... ... Tetszem neki. 

Henri: - "He... Helló, Lyla."

Lyla: Odamentem, hogy megöleljem. 

- "Szia, Henri!" 

Rámosolyogtam. 

Jasmine: - "Elvihetem a táskádat és a kabátodat?"

Lyla: - "Ha? Ó igen. Tessék."

Levettem a kabátomat és Jasmine-nek adtam. Szintem eztelennek érzem magam nélküle. Talán ez a ruha egy kicsit túl szűk...

Clement: - "Jól van! Lyla eget-földet megmozgatott!" 

Lyla: Visszafordultam Henrihez. 

- "Té... Tényleg?? Túl sok?"

Henri rám mosolygott. Tutira meg tudom mondani, mikor tetszem egy srácnak. És a tekintet Henri arcán világos. Megváltozott. Az, hogy levettem a kabátomat, csak megerősítette, amit már gondoltam. 

Henri: - "Ne aggódj. Ne hallgass rá, csak ugrat."

Lyla: "De... De..."

Henri: - "Lyla. Tökéletes vagy." 

Lyla: Jobban elpirultam, mint eddig valaha. 'Tökéletes' vagyok... Engem néz. Néhány pillanatra elvesztem a tekintetében. 

- "Köszönöm..."

Hirtelen észbe kap és zavarában másfelé néz. Kár...

Jasmine: - "Kezdhetjük az előételekkel most, hogy mind itt vagyunk!"

Clement: - "Végre! Éhes vagyok!"

Jasmine: - "Üljetek le. Ki kell hoznom még néhány dolgot az asztalra. Segítesz, Lyla?"

Lyla: Követtem a barátnőmet a konyhába. Jó illatok vannak. Biztos egész nap főzött. 

Jasmine: - "Hú... Henri gyakorlatilag felfalt a szemeivel! Az a benyomásom, hogy ez az első alkalom, hogy ilyen csinos lányt lát. Még a reakcióját sem tudta elrejteni! "

Lyla: - "Én... de... Tényleg?" 

Jasmine: - "Hehehe! Tessék, fogd a tálat."

Lyla: Megfogtam az előételes tálat. Jasmine egy tál bruschettát hozott a nappaliba, ahol a srácok vártak. 

Clement: "Az illat nagyon jó! Ezt te csináltad? Tutira te voltál!"

Jasmine: - "Igen! De könnyű volt. Semmi különleges!"

Henri: - "Mindig olyan szerény..." 

Lyla: Jasmine előétele nagyon jó. Koccintottunk az új évre. Jól indult az este. Mind annyira nyugodtak vagyunk! A zene kellemes. Jasmine-nek biztos hatalmas erőfeszítésbe került, hogy egyetlen Jay dalt se tegyen a válogatásba. 

Az asztalhoz léptünk. Egy sajt tál várt. Valójában tök jó egy kicsit könnyebb kaját enni a nagy karácsonyi vacsora után! Hahaha! Nagyon jól érezzük magunkat. Sokat nevetünk. Egy nagy buli egy rakat emberrel nem rossz, de ez is nagyon tetszik. Olyan egyszerű. 

Clement: - "Fú! Ez óriási! Biztos vagyok benne, hogy 4 kilót felszedtem a szünet alatt."

Lyla: Megsimogatta a hasát. Totál tele van. 

Jasmine: - "Van kedvetek bemenni a nappaliba, amíg hagyjuk kicsit ülepedni az ételt? Cserélhetnénk ajándékot!?"

Jasmine be van sózva. Azóta várja ezt a pillanatot, mióta beléptünk a házukba. Mondjuk én is. 

Clement: - "Jó ötlet! Mozugjunk kicsit. Az segít megemészteni az ételt!"

Henri: - "Hahaha! Mondtam neked, hogy ne szedjél kétszer!"

Clement: - "Hogy van mindig ennyi józan eszed? Ez hihetetlen!" 

Henri: - "A korom miatt. Idősebb vagyok, mint ti, szóval természetes, hogy több a józan eszem!"

Lyla: Kitettük az összes ajándékot a dohányzó asztalra a nappaliba. Clement és Jasmine a padlóra ült a kanapénak dölve. Henri és én párnákra ültünk. Szemben vagyunk egymással. 

Henri: - "Kér valaki üditőt?"

Lyla: Henri öntött mindenkinek inni. Elkezdtük kibontani az ajándékokat.

Jasmine: - "Ki akar kezdeni?"

Lyla: - "Csak utánad!" 

Megfogott egy kis csomagot és nekem adta. Kinyitottam. Egy 10-es csomag körömlakk szett. Mind csillámos. Természetesen. 

- "Aah! Imádom! Köszönöm!! Én jövök!"

Adtam egy csomagok Clementnek. Olyan gyorsan bontotta ki, hogy csak tudta. 

Clement: - "Pffff... Egy szótár!"

Lyla: Jasmine és Henri nevetésben tört ki. 

Clement: - "Lyla, te tényleg nem tudod, hogyan kell ajándékot választani! Figyeld a profit! Tessék Jasmine, ez a tiéd!"

Lya: Clement rám nézett, nagyon büszke az ajándékra, amit Jasmine-nek vett. 

Jasmine: - "Aaaa! Clement!! Ez elképesztő!!"

Lyla: - "Mi az?! Nem látom!"

Jasmine megfordult és valami nagyot és laposat tartott felém... Ez egy naptár. 

Henri: - "Ahh!!"

Lyla: Henri felugrott. Visszaköpte az itala maradékát a poharába. 

Lyla: És jó okkal. Jasmine büszkén mutatta meg a naptár borítóját. Jay van rajta, félpucéran és csücsörít az ajkaival.

- "Ó istenem... Clement, ezt hol találtad?!"

Jasmine: - "Istenem! Annyira dögös! Aaannyira dögös! Annyira annyira annyira dögös!"

Clement: - "Szóval francos Mikulás?! Mit kell mondani?!"

Lyla: - "Meg kell mondjam... Le vagyok nyűgözve. Bravo."

Jasmine arcon csókolta Clementet. Nem is mondd egyebet róla... hogy hencegjen. Henrire néztem. Nyilvánvaló, hogy zavarban van a Jayről készült kép látványától. El kell ismernem, hogy Jaynek egész csábító hatása van. De egy kicsit túl botrányos ahhoz, hogy elhigyjem. De Jasmine biztosan elhiszi, ez egyértelmű. Az ajándékcsere folytatódik. Clement adott nekem egy doboz csokit. Tudja, hogy imádom. Henrinek pedig egy 'Walking Dead' pólót. Jasmine adott Henrinek egy mini társasjátékot. Úgy tűnt imádja. Clement kapott Henritől egy 'Walking Dead' karakteres bögrét és Jasmine pedig egy Jay kulcstartót. Én adtam Jasmine-nek egy palettát különböző szemfestékekkel. Ami őt illeti, Clementnek egy sálat és egy pár kesztyűt adott. Gyorsan fel is próbálta őket. Látva őkett, ráébredtem milyen cukik együtt. Miközben az egymástól kapott ajándékaikat nézegették, én odaadtam Henrinek az enyémet. 

- "Henri... Tessék, ez a tiéd."

Jasmine és Clement elkezdte ugratni egymást. Úgy érzem, mintha Henrivel kettesben lennénk. Kibontja az ajándékot. 

Henri: - "Ó..."

Lyla: Felragyogott az arca. 

- "Tetszik...?"

Kivette a nyakláncot a dobozból és megnézte közelebbről. 

Henri: - "Igen, imádom." 

Lyla: - "Amikor megláttam, te jutottál eszembe és hogy író szeretnél lenni."

Elég intenzíven néz rám. Nagyon meghatottnak tűnik.

Henri: - "Ez... ez csodálatos. Tényleg! Köszönöm."

Lyla: Nem vesztegetve az időt, feltette a láncot. 

- "Nagyon jól nézel ki. Úgy értem... azt akartam mondani, hogy... Jól néz ki rajtad!"

Ferde mosolyt  villantott rám. 

Henri: - "Köszönöm. Nekem is van valamim a számodra. Tessék."

Lyla: Adott egy csomagot. Kinyitottam.

- "De... ez..."

Henri: - "Remélem tetszik... Én nem vagyok olyan tehetséges ajándék választásban, mint te."

Lyla: Kivettem egy bámulatos kis figurát, az egyik Last Fantasy 18 karakterről. 

- "Imádom! Ez tökéletes..."

Rámosolyogtam. Egy fényképezőgép hangját hallom. Clement elővette a telefonját, hogy csináljon rólunk egy képet. 

Clement: - "Gyerünk, csináljunk egy közös szelfit!"

Lyla: Egyetlen szó nélkül, Henri és én csatlakoztunk hozzájuk a kanapén. 

Jasmine: - "Szorosabban! Nem látszik mindenki! Henri! Ülj közelebb Lylahoz, téged nem látunk!"

Lyla: Érzem, ahogy Henri közelebb mozdul hozzám. Közvetlenül mellette vagyok. A szívem nagyon nagyon gyorsan kezd verni. Amilyen közel van, biztosan ő is hallja. Valószínűleg meg tudná mondani mit okoz a közelsége. 

Clement: - "Tökéletes!" 

Lyla: Clement csinált egy sorozat közhelyes fotót. 

Az egész este így telt. Rengeteget nevettünk, játszottunk és ugrattuk egymást... Ittunk az Új évre és a legjobbakat kívántuk egymásnak. Az éjszaka végén mindannyian helyet foglaltunk a szönyegen, a dohányzó asztal előtt, társasjátékozni. Én Clementtel vagyok. Annak ellenére, hogy megfogadtuk, lealázzuk Henrit és Jasmine-t, nekik sikerült megsemmisíteniük minket. Azt kell mondjam, nem volt túl sok segtségem... Clement megpróbált lerajzolni egy csalót (crook), amikor a patak (creek) volt a feladvány! Az ostoba összekeverte a két szót! Nem volt hiba szótárat ajándékozni neki. Mind Jasmine-nél maradtunk éjszakára. Ő és én a szobájában alszunk, Clement a vendégszobában és Henri a kanapén. 

Jasmine szobájában

Lyla: *Ásít*

- "Hulla vagyok! Már reggel 5 óra!"

Jasmine: - Igen! Jó formában vagyunk!" 

Lyla: - "Nem hiszek neked!! Jó éjt, Jasmine!"

Jasmine: - "Nem sokára találkozunk, aludj jól. "

49. jelenet

Jasmine-ék nappalija

Lyla: Még mindenki alszik... Azt hiszem én keltem fel először. Talán még Henri is laszik és kanapén találom? Tetszik ez az ötlet. 

Henri: - "Helló, Lyla."

Lyla: - "Ó! Hé Henri!"

Próbálom kicsit elrendezni a hajam. Istenem! Tiszta kóc vagyok! 

- "Gondoltam, hogy te leszel az első, aki felkel... de azt hiszem még nálam is előbb ébredtél fel!"

Henri: - "Igen, általában keveset alszom és korán kelek."

Lyla: - "Sose tudnám megszokni."

Henri mindenre gondolt. Még könyvet is hozott. Leültem a kanapéra szemben vele. Összegömbölyödtem a sarokban, szembe nézek vele. 

Henri: - "Ők még alszanak?"

Lyla: - "Azt hiszem..."

Henri: - "Tetszik a pizsamád."

Lyla: - " ... Nem öltöztem át, mert nem akartam felébreszteni Jasmine-t. A szobájában vannak a cuccaim. Borzalmasan nézek ki... Bocsi"

Henri: - "Hahaha... Ne aggódj emiatt. 'Teljesen természetesen' is jól nézel ki."

Lyla: Elpirultam. 

- "Ó!"

Felültem és közelebb csúsztam hozzá a kanapén. Megérintettem a nyakláncot, amit viselt. 

- "Feltetted!" 

Amint a kezem a mellkasán volt, hamar tudatosult bennem, milyen közel vagyok hozzá. Felnéztem. Henri engem nézett és éreztem a szívverését a kezem alatt. 

Henri: - "Persze. Nagyon tetszik."

Lyla: - "Örülök." 

Hassan visszaültem, így hagytam egy kis helyet köztünk... az udvarias távolságot két személy közt. 

Lyla: - "Nem kell tettetned, hogy tetszik és viselned, csak azért, mert tőlem van."

Henri: - "Tudom."

Jasmine Szobája

Jasmine: - "Igazán elképesztő volt az este!

Lyla: "Igen! Imádom, amikor együtt lógunk, csak mi!"

Jasmine: -"Henri tök nyugodt volt. Úgy tűnt tetszett neki a műsor..."

Lyla: - "???"

A barátnőm ferde mosollyal nézett rám. 

Jasmine: - "Nagyon is láttad, hogy nézett rád egész éjjel!" 

Lyla: - "Öm...azt hiszem..."

Be kell vallanom, nem szalasztottam el. 

Jasmine: - "Mindegy, ha már szóba került, amikor korábban elment Clementtel, itt felejtette a pólóját... Vissza tudnád adni neki? Amikor hazafelé mész, beugorhatnál hozzá."

Lyla: - "Öm... Persze... Remélem Alex nem bánja!"

Jasmine: - "Ó a bátyád jön érted?"

Lyla: - "Igen. Utálja, ha feltartják." 

Nyisd meg Henri profilját

Jasmine: - "Nagyon boldognak tűnt tegnap a nyaklánc miatt..."

Lyla: - "Mi? Láttál minket? Azt hittem Clementtel 'játszotok'!"

Jasmine: - "Alábecsülsz engem, drágám. Semmi nem kerüli el a figyelmem!"

Fényképezd le a naptárat!

Lyla: - "Te komolyan kitetted?!"

Jasmine: - "Persze, hogy kitettem! Azt akarom, hogy ő legyen a világ első csodája, amit látok minden reggel, amikor felébredek."

Lyla: - "Nevetséges vagy..." 

Jasmine: - "Te csak ne beszélj! Biztos vagyok benne, hogy amikor adtam neked egy hasonló stílusú naptárat Tommyval, nem húztad a szádat!"

Lyla: - "... Mindig a tiéd az utolso szó!"

Fényképezd le az inget!

Lyla: - "Ez az ing nagyon... ..."

Jasmine: - "Borzasztó. Gyerünk! Mondd ki!"

Lyla: - "Hahahaha!"

Jasmine: - "Választhatott volna valamit, ami jobban passzol..."

Lyla: - "Ne legyél olyan kemény vele. Legalább próbálkozik! Nem póló volt!"

Jasmine: - "Egy első!" 

Henriék nappalija

Antoine: - "Lyla, kérlek gyere be. Boldog Új Évet!"

Lyla: - "Ó!! Igaz is! Boldog Új Évet önnek is, Antoine!"

Arcon csókolt és mosolygott.

- "Henri Jasmine-éknél felejtette az ingét. Küldött neki egy üzenetet, hogy tudassa vele bejövök visszaadni..."

Antoine: - "Igazad van, ez valóban az övé."

Lyla: Vágott egy grimaszt. Úgy tűnik Antoine nem tűnik elégedettnek a fia ruhaválasztásával. Ami őt illeti, eléggé egybe van a szerkója, pedig bejentés nélkül jelentem meg. 

Antoine: - "Szólok neki, hogy itt vagy. Maradj csak itt!"

Lyla: A lépcső felé indult...

Antoine: - "Henri!!! Fiam??? Itt van Lyla!!!"

Lyla: - "..."

Nincs válasz.

Antoine: - "Biztos fent van a fejhallgatója. Mindjárt jövök."

Lyla: Henri apja elindult megkeresni a fiát és egyedül maradtam a hatalmas nappaliba. 

Fényképezd le a gyógyszereket az asztalon.

Lyla: Hú... Ez elég sok... Ezt mind be kell vennie? Odamentem, hogy jobban megnézzem, meglöktem a dohányzóasztalt. Felborult az összes üveg és a kapszulák szanaszét szóródtak. Áááá! Lyla! Te és a nagy lábad! Mielőtt visszajönnek, rendbe kell raknom ezt a káoszt, olyan gyorsan, ahogy csak tudom. 

VICODEN: piros-rózsaszín kapszula
MALODEN: fehér-bézs kapszula
FARINGIX: zöld-sárga kapszula
CALMIL: kis kerek tabletták
GODODO: hosszúkás fehér tabletta

Lyla: Kész. Úgy néznek ki, mint a fájdalom csillapítók, de egyiket sem ismerem... Ezek a gyógyszerek nem tűnnek vény nélkül kapható gyógyszereknek. Nem tetszik ez az egész... 

Henri: - "Lyla?"

Lyla: A nyaklánccal a nyakában és egy hatalmas mosollyal az arcán, Henri csörtet lefelé a lépcsőn. 

- "Öm... Bocsi... mármint... azt hittem Jasmine szólt neked, hogy jövök visszahozni az ingedet..."

Odajött hozzám és megfogta az inget. Az ujjai az enyémeket súrolták. Éreztem, hogy elpirulok. 

Henri: - "Nagyon szépen köszönöm."

Lyla: - "Szívesen. Mennem kell. A bátyám a kocsiban vár. Remélem legalábbis... A türelem nem tartozik az erősségei közé!"

Melegen rám mosolygott és éreztem, hogy felgyorsul a szívverésem... megint. 

Henri: - "Akkor a suliban találkozunk?"

Lyla: - "Aha! Viszlát nemsokára!" 

49. jelenet

Lyla szobája

Lyla: A szünet véget ért. Gyorsan elment. De ezúttal, kihoztam belőle a legtöbbet. Holnap kezdődik a suli. A bulink óta nem láttam a barátaimat. Nagyon izgatott vagyok, hogy láthatom őket. Kíváncsi vagyok mire való az a sok gyógyszer Henriéknél... Anélkül, hogy megvárta volna a választ, a bátyám betolakodott a szobámba. 

Alex: - "Lyla? Nem láttad a 'Crazy Ninja' képregényemet, ugye? Volume 5?"

Lyla: - "A képregényed? De, itt van."

Alex: - "Befejezted?"

Lyla: - "Igen! Vidd csak! Baromi jó!"

Alex: - "Nem lep meg."

Lyla: - "... Hé..."

Alex: - "Igen?"

Lyla: - "... Mit tudsz a gyógyszerekről?"

Alex: - "Öm... Nem sokat. Miért?"

Alexet kérdezzük a gyógyszerekről. 

Lyla: - "Van bármi ötleted mik lehetnek ezek?"

Alex: - "Fogalmam sincs! Nem vagyok orvos! Nézted online?"

Lyla: - "... Erre nem gondoltam!"

Alex bejött és leült az asztalhoz a számítógépem elé. Elkezdte begépelni a gyógyszerek nevét a keresőbe. 

Alex: - "Rákeresek mennyibe kerül egy új agy... Úgy tűnik szükséged van rá."

Lyla: - "Pfff..."

Az oldal, amire Alex rákeresett töltődik. 

Alex: - "Hmm úgy tűnik ezek valami nagyon rosszra vannak. Mint, amiket akkor kapsz ha kijössz a kórházból, vagy valami olyanra, mint a rák."

Lyla: Megfagyott a vérem. Pont ettől féltem... 

Alex: - "Miért akarod tudni mindezt? Ismersz valakit, aki beteg?"

Lyla: Kitérek a kérdése elől és a fejemet vakarom...

- "Öm... Nem... Nem igazán..."

Alex: - "Hé... Látom, hogy aggódsz valami miatt. Nem kell rákeresnem a neten, hogy lássam. Úgy tűnik akkor is lehetnek ilyen cuccaid, ha nem vagy annyira beteg!"

Lyla: - "..."

Alex: - "Betegnek tűnik az a személy, aki ezeket szedi?"

Egyáltalán nem! Ahogy Jasmine-nek mondtam, Henri úgy tűnik nagyszerű formában van. 

- "Nem..."

Alex: - "A semmi miatt aggódsz. Oké?"

Lyla: Meghatott, hogy érdekli. Mosolyogtam.

- "Oké. Köszi, Alex."

Alex: - "Nem téma!"

Lyla: Kiment a szobából. Igaza van... Nem kellene ezzel idegesítenem magam. Henri jól van. Úgy értem talán vannak gondjai... de semmi túl komoly. Sóhajtottam és becsuktam a szemem... és Henrit láttam. 

Álomban

Lyla: - "Henri?"

Henri: - "Lyla! Téged kerestelek. Beszélni akartam veled."

Lyla: - "Mi a baj? Nem nézel ki túl jól!"

Henri: - "Valójában, Lyla, el kell mondanom, hogy..."

Lyla: Odajött hozzám. Nagyon közel van... 

- "Igen...?"

Henri: - "Lyla... Én... Én..."

Lyla: Közelebb léptem. Vonzódom hozzá. Elbűvölt. 

Henri: - "Te... tökéletes vagy..."

Lyla: Az ajka az enyémre tapadt. A szivem száguldott. 

Lyla: Hűűűűű. Mi volt ez? Egy álom... Felültem az ágyon. Kábának érzem magam és a  szívem mintha fel akarna robbanni. Még mindig érzem Henri ajkait a számon. Az álmom annyira valós volt. Visszadőltem az ágyra. Istenem mi történik velem... 

A suliban

Lyla: - "Hé, ti ketten!"

Clement: - "Hé, te egymagad!"

Jasmine: - "Lyla! Eláztál!"

Lyla: - "Igen... Milyen durva egy nap! Busszal jöttem, ami azt jelenti, hogy az esőben kellett rohangálnom... Gyerünk tavasz! Most, hogy vége a karácsonynak, annyira elegem van a télből!"

Jasmine: - "Hahaha!" 

Lyla: Jasmine teljesen belemerült a telefonjába. 

- "Mit nézel?"

Clement: - "Mit gondolsz?"

Lyla: - "Jay?"

Jasmine: - "Egy képet posztolt az új kislemezéről, amit jövő héten fog megjelenni."

Lyla: Megnéztem az kérdéses fotót. Ott van Jay, félpucéran és egy gyönyörű, hiányos öltözetű lánnyal van beterítve. Nagyon szexi a tekintetük. 

- "Igen, ez dögös."

Jasmine: - "Olyan helyes..."

Lyla: - "Igen... Ez igaz, szexi."

Henri: - "Ki a szexi?"

Lyla: Henri közvetlenül mögém sétált. Felugrottam. Megfordultam. 

- "Jasmine épp most mutatta... Jayt..."

Elmélyülve Henri szemeiben, elvesztettem a realitásérzékemet. Minden, amit álmomban éreztem megrohamozott. Azt hiszem túl sokáig bámultam az ajkait... Elpirultam. 

Henri: - "Jól vagy?" 

Lyla: Aggódik.

- "Igen... Aha! Csak eszembe jutott valami, ami tegnap történt... Nem nagy dolog..."

Levettem róla a szemem és láttam, hogy viseli a tőlem kapott nyakláncot. Tovább pirultam. Megint eszemne jutott az álom! Teljesen elvesztem! 

Az osztályban

Lyla: Ma van a hét utolsó napja. Még mindig nem tudtam kiverni az álmot a fejemből. Próbálok arra figyelni, amit a tanár mond. Főleg, mert a prezentációnkról mondd valamit. Novarra úr nagyon örül a fejlődésünknek. 

Henri: - "Erről beszélgethetnénk egy farmerrel. Mit gondol?"

Monsieur Novarra: - "Igen, ő tudja igazán, hogy mit okoznak a körenyzeti károk. Ez egy jó választás."

Lyla: Henrit néztem, miközben Novarra úrral beszélt. Nagyon benne van. Úgy ismeri ezt a témát, mint a saját tenyerét. Megszólalt a csengő. 

- "Basszus! Még nem végeztünk... Meg akartuk kérdezni a véleményét erről is..."

Monsieur Novarra: - "Ha nem siettek, még tudok maradni egy fél órét, hogy átnézzem veletek."

Lyla: Henrire néztünk. 

Henri: - "Nekem nem gond. Szívesen maradok egy kicsit tovább, hogy befejezzük."

Lyla: - "Én is."

Novarra úr meghallgatta a további ötleteinket. A legtöbb rész legnyűgözte, de mondta, hogy néhány részen menjek át újra. A fél órából egy lett. 

Henri: - "Köszönjük, uram! Azt hiszem meg van mindenünk az interjúkhoz."

Monsieur Novarra: - "A legszívesebben."

Lyla: - "Köszönjük, uram!"

Összeszedtem a cuccaimat és elhagytam a termet Henrivel. 

51. jelenet

A suli előtt

Lyla: Elég későn jöttünk el. Már este van. Úgy tűnik még esik is.

- "Annyira örülök! Novarra úr szereti az eddig munkánkat!"

Henri: - "Ez azér tvan, mert nagyon keményen dolgozunk!"

Lyla: - "Holnap találkozunk, Henri."

Henri: - "Jó éjt."

Lyla: Henri az ellenkező irányba indult. Én a buszmegálló felé. Senki nincs ott. Késő van. Gondolom már mindenki hazament. 

Uhh... Még 15 perc, mire a buszom ideér! Úgy esik, mintha dézsából öntenék... És megfagyok... Három srác sétál el mellettem. Megállnak. Nem tudom miért, de nincs jó érzésem ezzel kapcsolatban. Teljesen egyedül vagyok és majdnem sötét van. Nagyszerű lépés, Lyla!

Ismeretlek srác1: - "Hé! Kisasszony!"

Lyla: Minden lánnyal így bánnak vajon?

Ismeretlen srác 2: -"Hé... Mutatós vagy, tudod. És teljesen egyedül? Igeeen!"

Lyla: Felteszik a kérdéseket és meg is válaszolják maguknak. Most az egyszer nem merem a 'Csodanő'-t játszani, ahogy Clement mondaná. 

Ismeretlen srác3: - "Komolyan kaprázatos vagy. Nem akarsz eljönni velünk?"

Ismeretlen srác1: - "Ja, megihatnánk valamit csak mi négyen."

Lyla: - "Ez kedves... de nem, kösz."

Ismeretlen srác2: - "Gyerünk, jól fogunk szórakozni!" 

Lyla: - "Igazság szerint nem, valaki vár rám... Bocsi." 

Tényleg kezdenek megijeszteni. A legmagasabb veszélyesen közel jön hozzám. A tekintele elég ellenségessé vált. Tényleg úgy érzem veszélyben vagyok. Azt kívánom bár erre sétálna valaki...

Ismeretlen srác1: - "Jól van! Ne hord annyira fent az orrod! Hé! Hozzád beszélek!"

Ismeretlen srác2: - "Ja, legalább válaszolj!"

Ismeretlen srác3: - "Azért mert dögösnek hiszed magad? Ez az?"

Ismeretlen srác1: - "Van telefonod, amit oda tudnál adni nekünk? Mi elvesztettük a sajátunkat."

Lyla: Egymásra néztek. Világos, hogy ki akarnak rabolni. Egyikük megragadta a karomat és magához rántott. Az adrenalim szintem egy szempillantás alatt felugrott. Könnyen kiszabadultam. A harcművészeten tanult mozdulatok jól berögzültek az agyamba. Azonnal felvettem a védekező pozíciót.

Ismeretlen srác1: - "Szórakozol? Mit gondolsz ki vagy te, Jackie Chan vagy valami?!"

Lyla: Mindannyian nevetnek. Nem csak ezt fogom felvenni. De az a gond, hogy ők hárman vannak, én pedig egyedül. Egyikük hirtelen megragadott. Sarokba szorultam. Próbálok harcolni velük, de nem mozdulnak. 

- "Hagyj békén!"

Ismeretlen srác1: - "Jól van! Csak beszélgetni akartunk! Tényleg nagyon szeretnénk beszélgetni veled, szépségem..."

Henri: - "Hé! Nem akar beszélgetni veletek. Tűnjetek el!"

Lyla: - "Henri!"

Megfordultam. Ott volt. Dühösnek tűnik. 

Ismeretlen srác1: "Mit akarsz négyszemű? Tűnj el!"

Lyla: Szorosan tart a karomnál fogva.

Henri: - "Azt hiszem elég érthető voltam. De elmondom újra. Engedd el."

Ismeretlen srác2: - "Az utunkban állsz, oké? Mi csak próbálunk megismerkedni a fiatal hölggyel, szóval menj haza."

Henri: - "Idióta... Tényleg nagyon hülyének kell lennetek ahhoz, hogy azt higyjétek meg akar ismerkedni veletek."

Lyla: Alig ismerem fel a hangját. Tényleg nagyon ideges. 

Erőfölényben van... Nem tudom mit csináljak! Az, aki a karomat fogta, elengedett. Henri kabátját ragadta meg a nyakánál. De Henri nem mozdul. 

Ismeretlen srác1: - "Próbálod a hőst játszani, he?..."

Lyla: Henri... A srác a falhoz lökte őt, továbbra is a kabátjánál fogva. Ütésre készül!

Lyla: - "Elég! Henri!..."

De egy pillanat alatt Henri félre kapja a fejét és elkerüli az ütést. A másik srác ökle a betonfalon csattan, ahol egy másodperce még Henri volt. 

Ismeretlen srác1: - "Ááuuu! A kezem!! Te kis...!!!"

Lyla: Egy másik Henrihez rohant. De megint sikerült időben kitérnie az útból. A másik srác az ereszcsatornába esett. El sem hiszem, amit látok. 

Ismeretlen srác2: - "Ember, ki foglak nyírni!!!"

Lyla: - "Henri! Mögötted!"

A srác próbálta megütni Henrit, de ő túl gyorsan mozgott. Sokadik alkalommal sikerült elkerülnie a támadást. Henri támadója elvesztette az egyensúlyát, amikor ő az utolsó pillanatban oldalra lépett. A srác elesett. 

Henri: - "Gyere, hazaviszlek."

Lyla: Megfogta a karomat, nem várva a válaszomra.

Ismeretlen srác2: - "Megnyúzunk élve!"

Lyla: Henri megfordult.

Henri: - "Kötve hiszem. Mind a földön vagyok. Ne kísérts! Gyere, Lyla."

Lyla: Hagytam, hogy a kocsijához vezessen. Még mindig sokkos állapotban vagyok. Nem ismerek rá. Teljesen eláztunk. Az eső nem kímélt minket. Reszketek.

Henri: - "Szállj be."

Lyla: Tettem, amit mondott. 

Henri kocsijában

Lyla: Beszálltunk az autóba. Levette a vizes kabátját és a hátsó ülésre dobta. Úgy tűnik megnyugodott és visszanyerte az önuralmát. Legalábbis egy kicsit. Kifújta a levegőt. Felém fordult, aggódónak tűnt. 

Henri: - "Jól vagy? Bántottak?"

Lyla: - "Nem..."

Henri: - "Láttam őket, amikor elindultam a kocsimmal... Aztán amikor megláttalak téged... Ilyen későn el kellett volna kísérnem téged. Olyan hülye vagyok!"

Lyla: Dühös magára, hogy hagyott egyedül hazamenni.

- "Nem! Henri! Semmiképp sem tudhattad! Minden este busszal megyek haza és még sosem történt hasonló."

Henri: - "Tudom. De akkor is."

Lyla: A csuromvizes karjára tettem a kezem. 

- "Köszönöm..."

Nem válaszolt. Elvette a karját, hogy elindítsa a kocsit. Ahogy a motor gyújtást kapott, zene töltötte be a kocsit. Egy Jay dal. Zavartan azonnal kikapcsolta. 

- "Szóval tényleg ennyire nem kedveled Jay-t..."

Csak próbálok témát váltani. 

Henri: - "Csak nem igazán akarom most ezt hallgatni."

Lyla: Nagyon nyugodtan vezet, annak ellenére, hogy bosszúsnak tűnik az arca. A máskor tökéletes haja most össze van kuszálva a 'harc' után. Esöcseppek hullanak az arcára a hajából. Egyre helyesebb. Új megvilágításban látom őt. Kíváncsi vagyok tudja e milyen jól néz ki. Mert nekem kétségem sincs felőle. Ellenállhatatlan. Nem tudok mást nézni, csak őt... A pillantásom a ruháira téved. Teljesen elázott. És egy részlet meglep. Csak én látom úgy, vagy tényleg tök ki van gyúrva??? A nedves pólója hozzátapad az oldalához... Rám néz. Már megint egyértelmű vált, hogy a diszkréció nem az erősségem.  

Henri: - "Jól vagy?"

Lyla: - "Aha... Csak kíváncsi vagyok... hol tanultál meg így harcolni..."

Fú! Azt hiszem ez természetesen hangzott. Egyáltalán nem azt mondtam, hogy őt bámultam és 'ellenálhattalan'-nak találom!

Henri: - "Én nem harcoltam..."

Lyla: - "Ha...?"

Henri: - "Csak annyit tettem, hogy kitértem előlük. Ez minden."

Lyla: Ez csak szemantika. De nem vitatkozhatok vele. Végül is igaza van... Nem ütött meg senkit. De... azok a reflexek... Nem tesz bolonddá. A házunkhoz értünk. Leállította az autót. 

52. jelenet

Lylaék héza előtt

Lyla:- "Henri? Nem akarsz bejönni egy kicsit megszáradni? Kölcsön adhatok nhéány száraz ruhét és kaphatsz valami melegitalt! Beteg leszel, ha így mész haza..."

Henri: - "Nem, köszönöm."

Lyla: - "Henri! Tudom, hogy az egészségügyi állapotod nem a legjobb! Nem akarom, hogy történjen veled valami és miattam maradj ki a suloból! Hagyd, hogy segítsek! Csak egy száraz póló és egy forró csoki. Igazán elfogadhatod! Olyan nehéz?"

Most mérges vagyok.

Henri: - "Az... 'egészségügyi állapotom nem a legjobb'? Miről beszélsz?"

Lyla: Hopsz... Most megcsináltam... Nem akartam ezzel kapcsolatban mondani neki semmit...

4. szembesítés

Henrinek komoly betegsége van?

Lyla: - "Hát... Minde arra mutat, hogy neked... egészségügyi problémáid vannak."

Henri: - "Minden? Mi van?"

Lyla: - "..."

Annyira zavarban vagyok... Nem mondhatom el neki, mit tudok...

Henri: - "Lyla?! Mi az a 'minden' amiről beszélsz? Hallgatlak."

Lyla: - "..."

Karba tette a kezét és nem veszi le a szemét az enyémről, még akkor sem, amikor próbálom elkerülni a szemkontaktust. Érzem, hogy ennyivel nem fog elengedni. 

- "Valaki... Valaki azt mondta nekem, hogy azért kellett visszatartani múlt évben, mert egészségügyi gondjaid voltak."

Henri: - "Mi... Ki mondta ezt?"

1. Kattints Enzo nevére

Henri: - "Enzo?"

Lyla: - "Igen..."

Henri: - "És mióta hiszed el, amit Enzo mond?"

Lyla: - "Enzo valaki mástól szerezte az infót."

Henri: - "Hmmm... Az igaz, hogy tudja, hogy buktam tavaly. De fogalmam sincs honnan. Biztos ismer valakit az előző sulimból."

Lyla: Nem lőtt mellé. 

- "... Pontosan."

Henri: - "És biztosnak tűnt magában?"

Lyla: - "Hát, az igazat megvallva, csak félig meddig hiszek neki. De a másik személy igazolta, hogy beteg voltál múlt évben. Annyira, hogy kihagytál valamit." 

Henri: - "Kihagyni pontosan mit?"

2. nyisd meg a képregény boltban készített képet

Lyla: Henri nem tudta elrejteni a meglepettségét. 

- "Yoann, a videójáték bolt eladója mondta nekem, hogy beteg voltál, amikor bementél hozájuk a boltba. Azt mondta még azt is teljesen elfelejtetted, hogy ott van a játék, amit megnyertél a lottóján!"

Henri: - "Hát... Azt hiszem tudsz néhány dolgot... Azt mondta 'beteg' voltam? Ez nem lep meg..." 

Lyla: Az igaz, hogy nem pont ezeket a szavakat használta...

- "Hmm... Valójában azt mondta, úgy néztél ki...

 3.

Lyla: - "mint egy zombi. (A második válasz a helyes.)

Henri: - "Az nem egészen ugyan az. Mindegy, miért gondolod, hogy beteg vagyok? Az egészség mintaképe vagyok, Lyla. Nincs bajom. Nulla. Egyáltalán semmi."

4. Nyisd meg a Henri laptopjáról készített képet

Lyla: - "Semmi? Akkor mivel magyarázod ezt?"

Henri: - "Belenéztél a laptopomba?"

Lyla: - "Egyáltalán nem! Akkor bukkant fel, amikor azt olvastam, amit te mutattál nekem a számítógépeden! Te voltál az, aki azt mondta olvassak el valamit a gépeden!"

Henri: - "..."

Lyla: Sóhajtott. 

Henri: - "Csak egy vérvétel volt és egy látogatás a fizikoterapeutámnál... Csak rutin ellenőrzés. Ez nem jelenti azt, hogy halálos beteg vagyok. Csak odafigyelek magamra."

Lyla: - "..."

Henri: - "Nem tűnsz meggyőzőttnek..."

Lyla: Csak mert..."

Henri: - "Igen..? Nézd, Lyla, nem tudom mit láttál, vagy hallottál... ... de... Csak pletyka... Vagy csak ellenőrzések, hogy biztos lehessek benne egészséges vagyok e. Én nem látok semmit, ami aggasztó lenne."

5. Nyisd meg a gyógyszeres tégelyek képét

Lyla: - "De nem szeded ezeket a gyógyszereket? Láttam a neten, hogy komoly egészségügyi problémákra vannak..."

Tágra nyílt a szeme.

- "Nem szaglásztam!!! Ezek a nappaliban voltak az asztalon... Anélkül, hogy észrevettem volna, feldöntöttem őket... Szóval volt időm megnézni mik ezek."

Az indoklásaim nem segítenek abban, hogy hitelesnek tűnjek. A 'fontoskodó' kifejezés fényes betűkkel villog a homlokomon. Henri tök frusztráltan hajtotta a fejét a kezeibe.

Henri: - "Miből gondolod, hogy ezek az enyémek?"

Lyla: Fészkelődök és az ajkamba harapok. 

Henri: - "...Biztos vagyok benne, hogy a felügyelő kisasszony 'talált' még valami mást is?"

Lyla: - "..."

Henri: - "Alig várom, hogy halljam a maradékot! Nem látom mit tudnál még mutatni nekem. Ahogy mondtam, minden nap járok suliba. Egyszer sem hiányoztam. Talán hiányoztam néhány napot év elején, de ahogy láthatod, már nem így van."

6. Nyisd meg a tanárnőnek adott levél képét

Lyla: Megerősítem magam, hogy le leszek szidva, mint egy kislány.

Henri: - "Ne mondd, hogy kutattál Señora Casaniola táskájában?!!"

Lyla: Nem merek ránézni. Ez nem a legbüszkébb pillanatom... Nagyon, nagyon dühös!

- "Nem! Olyan messzire nem mennék!!! Hogy gondolhatod ezt?"

Henri: - "Veled kapcsolatban már semmi nem lepne meg. Mondd el, akkor hogy láttad ezt a bizalmas dokumentumot?"

Lyla: - "Öm... találtam..."

7.

Lyla: "a tanári asztalon." (A második válasz a helyes.)

Azt megtartom magamnak, hogy Jasmine-t kértem meg, hogy segítsen nekem.

- "Csak ott hevert az asztalon. Nem kutattam a dolgai közt!"

A felirat a homlokomon neon fényben villog.

Henri: - "Mindig tiéd kell legyen az utolsó szó, ugye?"

 53. jelenet

A nappaliban

Lyla: Elindultunk a házhoz, de Henri megállt a bajáratnál.

- "Henri! Csak tudni akartam, hogy rendben vagy e!"

Sóhajtott.

Henri: "Néhány perccel korábban majdnem megtámadtak és azegyetlen dolog, amin gondolkodtál az az én egészségem?"

Lyla: - "Nem kérdés, hogy még mindig sokkban vagyok a történtek miatt, de ... Te... Te a barátom vagy és aggódom érted. Rettegek attól, hogy olyan embereket veszítek el, akiket szeretek..."

És mint mindig, túl sokat mondtam. Miért most változna, igaz, Lyla?

- "Úgy értem... Azt akartam mondani...a barátaim, és a családom..."

Henri: - "Lyla... Nem vagyok beteg. Tökéletes az egészségem. A gyógyszerek, amiket láttál, apámé. Gyógykezelésen volt a kórházban... de semmi komoly. És nem, ne kérdezz erről. Ahogy a felmentés sem, ez sem a te dolgod."

Lyla: Szégyenkezve sütöttem le a szemem. Fáj egy kicsit, ahogy ilyen hidegen mondja, hogy 'nem az én dolgom'. Megmondhatja. 

Henri: - "... Sokat... edzek... iskolán kívűl. Csak magánéleti okoból nem veszek részt a órán. Apu, a tanárom és én úgy határoztunk, hogy nem szükséges részt vennem a tesin. Ki tudom használni ezt az időt... más dolgokra." 

Lyla: A hangsúlyából arra következtetek, hogy többet mondott, mint amennyit akart és nem fogok mást megtudni.

- "Azt legalább megmondod miért maradtál ki a suliból?"

Henri: - "Nem hagyod annyiban, igaz."

Lyla: - "Bocsánat..."

Henri: - "Mindenesetre, ha ez az oka annak, hogy szaglásztál, nem hiszem el, hogy ennyi időt vesztegettél rá."  

Lyla: Reménykedve néztem rá. 

Henri: - "Tudod nagyon makacs vagy!"

Lyla: - "Igen!"

Elmosolyodott, annak ellenére, hogy belekezdett a történetbe. 

Henri: "Apa zenész és zeneszerző. Tavaly kapott egy lehetőséget, hogy külföldre menjen. És ez lehetőség volt nekem is. Vele zenélni és új embereket megismerni, profi zenészeket és hihetetlen kalandokat éltem át. Sok időbe telt, mire felkészültünk az indulásra, rengeteg álmatlan éjszaka, aztán feláldozni a végzős évemet, hogy négy hónapra vele menjek. Most már mindent tudsz. Szóval ígérd meg, hogy abba hagyod a dolgaim körüli szimatolást és hogy nem aggódsz tovább az egészségemért." 

Lyla: - "Igen... Megpróbálom."

Henri: - "Jó."

Lyla: - "... Köszi, Henri..."

Henri: - "Szívesen." 

Lyla: - "Akarsz... Be akarsz jönni most? És száraz ruhát felvenni?

Henri: - "Nem adod fel, igaz?..."

Lyla: - "Tudod, hogy nem."

Végre elmosolyodott és bementünk a házba.

Henri: - "Senki nincs itt? A szüleid nincsenek itthon?"

Lyla: - "Nem, valamilyen beavatáson vesznek részt a tánc sulijukban. A bátyám egy hatalmas projekten dolgozik a barátjánál. Hát... valószínűleg csak videójátékoznak. Gyere... kövess. Menj a szobámba, én keresek neked valamit, amit felvehetsz."

Lyla szobája

Lyla: Körbenéztem a szekrényemben és találtam egy régi pólót és egy melegítőnadrágot, amit Alx adott nekem. 

- "Tessék. Ennek jónak kell lennie."

Henri: - "Öm... A nadrágban nem vagyok biztos."

Lyla: Ránéztem Henrire, aki a túl kicsinek tűnő ruhát tartotta.

- "Hahaha! Bocsi! Biztosan összement a mosásban! Maradj itt. Tudom mire van szükséged."

Alex szobája

Lyla: A bátyám szobájába futottam és kerestem valamit, ami jó lesz Henrinek. Végre találtam valamit, ami működhet. Remélem Alex nem jön rá, hogy a szobájába voltam. De jó okkal.

Lyla szobája

Lyla: - "Tessék... találtam e..."

Henri gyorsan megfordult. Nem számított rá, hogy ilyen hamar visszajövök és már elkezdett levetkőzni. 

Lyla: Tátott szájjal álltam meg előtte. A pólót félig levette és nem volt rajta a szemüvege. A kocsiban nem láttam mindent, amikor a nedves ruhákon át csekkoltam. Tényleg álomteste van!

- "Bo...Bo...Bocsi...Hopsz...öm...Én... Én nem tudtam, hogy te...Ó... uh, tessék, én itt hagyom a nadrágot és megvárlak a nappaliban... Akkor később."

A gondolataim száguldanak, letettem a nadrágot a legközelebbi bútorra és kimentem. Becsuktam az ajtót. Skarlát vörös lettem. 

A nappaliban

Lyla: Lerogytam a kanapéra. Teljesen elvesztem a gondolataimban. Túl sok érzelem kavarog a fejemben. Először, hogy az álmomban Henri megcsókolt. Aztán a tény, hogy megtámadtak azok a szörnyű srácok. De, mint egy ragyogó páncélú lovag, Henri jött és megmentett. És a szobámban lévő meztelen Henri felsőtestének képe beégett az agyamba. És a szemüvege nélkül. A szemüvege nélkül... Teljesen más személynek tűnik. Egyre helyesebb és helyesebb. Még egy oldala Henrinek, amit nem ismertem. Szembe kell néznem vele. Azt mondom magamnak, hogy nem érzek semmi olyat, ami ne tenne jót nekem. És olyan régóta érzem ezt... És ez elég bizonyíték ahhoz, hogy érezzem hogyan reagál a szívem, amikor közel vagyok hozzá, vagy amikor rám néz. 

Henri: - "Lyla?"

Lyla: - "Igen, itt vagyok."

Kijött a nappaliba, a vizes ruháit egy müanyag táskába tartotta a kezébe. Alex régi ruháit viselte. 

- "Ez jól néz ki rajtad."

Rámosolyogtam. Ő viszonozta. Kedvelem Henrit. Nagyon. 

*****

Különleges jelenet

Henri szobája

Henri: Végre itthon vagyok, még mindig tiszta ideg. 

Antoine: - Hé! Minden rendben, fiam? Csurom víz a hajad!"

Henri: Nem láttam apát kijönni az irodájából.

- "Aha... Jól vagyok."

Nem hiszem, hogy el kéne mondanom neki mi történt... Főleg, hogyMarcus nem volt ott, hogy közbelépjen. 

Antoine: - "Mi ez a ruha?"

Henri: - "Átöltöztem..."

Apa nem erősködik. Tudja, hogy amikor így válaszolok, nem érdemes. Ezt nagyon szeretem benne... Ismerek más embereket, akik nem így reagálnak... Lyla nem hagyja annyiban, amikor akar valamit. Meg tudom érteni, hogy a rövid válaszok nem állították meg... Nem tudom mit gondoljak... 

- Többet akarod tudni róla!

- Ki kell vernem őt a fejemből. 

De soha nem gondoltam volna, hogy nyomozni fog utánam! Libabőrös leszek, amikor arra gondolok, hogy felfedezheti, hogy én vagyok Jay... Mi lesz velem, ha kitalálja? Hé. nyugodj le... Ne kezdj el ezen gondolkodni. Úgy érzem elragadtatom magam... Azért kéne elragadtatnom magam, mert nem vagyunk közömbösek egymás iránt. A titkom az első... Voltaképpen... Látott póló nélkül... Nem tudom, hogyan reagáljak, vagy mit mondjak... Odafigyelek a testemre és sokat edzek... aggódom, hogy gyanús lesz a strébernek, akinek tettetem magam. Mindenbe beleüti az orrát... És azt gondolni, hogy komoly egészségügyi problémáim vannak... Még Enzoval is beszélt róla! Az a lány megőrít... ha valami szöget üt a fejébe... vége. A legjobb, amit tehettem, hogy elmondtam neki az igazat. Még ha nem is mondtam el mindent... Természetesen! Ismerve őt, mindent és még többet is felfedezett volna. Az nem lett volna szerencsés... De azt hiszem, túlmutat az irányításán. Tényleg aggódott az egészségem miatt...

- Csalódottsága ellenére be kell vallanom, hogy ez megérint engem...

- Abba kell hagynia, hogy beavatkozik mások életébe.

Azt hiszem, túl sok erős érzelem volt ma este. A támadás, a félelem, a harc, a kérdései, az aggodalma és a tény között, hogy látott miközben átöltöztem... Teljesen kimerít! Nem tudom, meddig leszek képes ellenállni... Védtelenül érzem agam. Teljesen ki vagyok, amikor Lyla a közelben van. Furcsán néz rám ... nyugtalanító. A kezem az ezüst toll köré zárom a nyakláncomon. Néhány napja ez a nyaklánc a részemmé vált... Szinte sugározza Lyla lényegét. Tökéletesen emlékezett a jövendőbeli álmaimra, és ez a gondolat nagyon meghatott. Darabokra hullok... és újra össze kell szednem magam. 

Hogyan jutottunk el idáig néhány hónap alatt...? Hogy tudja ilyen könnyen elérni, hogy csökkentsem az őrségemet...? Olyan közel voltam, nyitottban érzem magam, mint eddig bármikor. Ahogy a napok mennek, rájövök, hogy befurakodik az életembe, a fejembe... Minden múló nappal azt érzem, hogy egy kicsit jobban érdekel. Főleg, ha veszélyben van, mint ma este is. Semmi más nem számított, amikor szembeszáltt azokkal a szörnyű srácokkal... Nincs több titok, nincs több meghátrálás... Az érzéseimre, a dühöre, a félelmemre reagáltam. Az egyetlen, ami abban a pillanatban számított... ő volt. Csakis ő. Lyla.  

*****