HS2 - 8. fejezet

 

8. fejezet

Paparazzi

Alex szobája

Alex - "Elpuhultál..."

Lyla: - "Micsoda?"

Alex: - "Mennyi idő telt el azóta, hogy nem láttad a négyszeműdet?"

Lyla: Sóhajtok... 

- "Néhány napja... Nem tudom..."

Alex: - "Akkor a maraton tökéletesen időzített!"

Lyla: - "Pontosan!"

Holnap estére és egész éjszakára Sebastien, a bátyám legjobb barátja, három barátjukkal videojáték-maratont szerveztek. Én a bátyám és Sebastien csapatában vagyok, szóval a kérdéses játékokon edzek Alexszel.

Alex: - "Tudod, hogy holnap győzni akarok! Szóval mozdítsd a hátsód!"

Lyla: - "Igen, uram!!!"

A játékomra koncentrálok, de kezdek elfáradni.

Alex: - "Hé hugi! Még csak éjjel egy óra! Holnap egész éjszaka fent leszünk!"

Lyla: - "Igen... Tudom... De holnap... többen lesznek."

Alex: - "Aha... Leginkább az a baj, hogy Henri miatt aggódsz."

Lyla: - "Részben..."

Alex: - "Még mindig nem tetted túl magad a féltékenységen? Nagyon régen beszéltél velem erről... Azt hittem, túl tetted magad rajta."

Lyla: - "Én is azt hittem."

Alex: - "De...?"

Lyla: - "De... ... Nem tudom..."

Alex: - "Aggódsz, hogy egy másik lány ráveti magát, vagy mi? Hahaha! ... Mi?! Ne mondd, hogy erről van szó?!"

Lyla: - "..."

A némaságom elmondd mindent. 

Alex: - "Tényleg van olyan lány, akit érdekel négyszemű?"

Lyla: - "..."

Alex: - "Hát... úgy értem, a pasid nem olyan rossz..."

Lyla: - "Micsoda?"

Felé fordulok. 

- "Jól hallottam?"

- "Elmondanád újra?! A fülem örömére..."

- "Vagy hallicinálok? Most elismerted, hogy Henri 'nem olyan rossz'..."

Csipkelődve néz rám.

Alex: - "Ez lehetséges... Igaz, hogy eleinte... a 'jó kisfiús' modorával... meg a stílusával... azt hittem, béna."

Lyla: A szememet forgatom. 

- "Igaz, hogy eleinte... a 'jó kisfiús' modorával... meg a stílusával... azt hittem, béna..."

Alex: - "Aha... Tulajdonképpen... Hogy lehet, hogy ilyen hirtelen megváltozott? Dögös fickóvá változott! Dögös fickóvá változott!"

Lyla: - "Hahaha! Nem! Nem tettem, vagy mondtam semmit. Pont ugyanúgy meglepett engem is, mint téged, amikor így mutatkozott előttem."

Alex: - "Ez fura..."

Lyla: Vállat vonok. 

- "Meh..."

Ezt nem tudom megmondani neki, Henri igyekezett nem túl dögösnek tűnni, nehogy magára vonja a figyelmet, hogy megőrizze a titkát. De így elrejtőzni túlságosan nehéz teher volt ahhoz, hogy cipelje.

Alex: - "Azt hiszem, csak a kedvedben akart járni... Szóval elment, hogy átalakítsa magát, mint egy nagyfiú. Szeretünk jól kinézni a barátnőink előtt."

Lyla: - "Óóó! Ez nagyon cuki!"

Alex: - "Meh... tök mindegy... És ez a lány, aki a pasidat akarja... ő milyen?"

Lyla:

- "Esélye sincs."

- "Csodálatos..."

Alex: - "Olyan rossz?"

Lyla: - "Attól tartok."

Alex: - "Henri mutatott érdeklődést iránta?"

Lyla: - "Never."

Megdörzsöli az állát. 

Alex: - "Ugyanakkor... biztos nem beszél lyukat a hasadba arról, hogy tetszik neki a lány..."

Lyla: - "Pontosan! Szerinted bejön neki?" 

Alex: - "Nem tudom! Nem ismerem a lányt... De az igaz, hogy ha valakinek van egy ötlete... tudja a szükséges bizonyítékokat."

Lyla: - "Tudod, hogy ezzel nem segítesz!"

Alex: - "Aha... De hát... a Gondos bocsok verziót szeretnéd, vagy egy igazi felnőtt beszélgetést?!"

Lyla: - "Ahaa..."

Alex: - "Mi? Nem hallottam..."

Lyla: Motyogok. 

- "... Egy felnőtt beszélgetést."

Alex: - "Jól van. Tehát vizsgáljuk meg a tényeket, és értelmesen. Ha az a lány valóban veszélyt jelentene rád, ha Henrit tényleg gyengéd szálak fűznék hozzá... Nem gondolod, hogy már régóta inkább vele lenne, mint veled?"

Lyla: - "Tudod... nem mindig érted az embereket."

Alex: - "Lyla, komolyan gondoltam. Ha veled van, az azért van, mert nem törődik azzal a lánnyal. Szóval a lány, azt csinál, amit akar, nem hiszem, hogy hagyná magát olyan könnyen manipulálni. Henriről van szó, hadd emlékeztesselek. Az a srác, aki majdnem egy egész tanévet azzal töltött, hogy ellökött magától, miközben megőrült érted. Tehát nem okozhat gondot egy olyan lány ellökése, aki nem érdekli. Még akkor sem, ha egy csúcsmodell, egy sztár... akkor sem, ha olyan szuper aranyos lány, mint Sheran!"

Lyla: A szívem kihagy egy ütemet. 

Alex: - "Hahaha! Gyerünk, hugi! Ne aggódj... Csak irántad érdeklődik. Annyira nyilvánvaló." 

Lyla: 

- Sóhajtok és a vállára hajtom a fejem.

- Rámosolyogok a bátyámra, aki igyekszik, ahogy csak tud, hogy jobban érezzem magam.

De... a csomó a gyomromban nem döntött úgy, hogy eltűnik.

A stúdió előtt

Jay: Sheran kényszerrel és kétségbeesetten megcsókol. Nem tudom, hogyan reagáljak... vagy mit tegyek... Kezeimet a vállára teszem. De felhívásnak veszi, és még jobban körém csavarja magát. Határozottan ellököm magamtól, Lyla-ra gondolva, akinek megígértem, hogy nem okozok több szenvedést neki... Hogyan találhattam magam egy ilyen helyzetben? Zihálva néz rám, a szemei ​​csillognak.

Sheran: - "Jay... Én..."

Jay: Félbeszakítottam, a fejemet rázva néma 'nemet' fejezve ki.

- "Nem... Sheran... Nem akarom..."

Sheran: - "De... miért..."

Jay: - "Gondolom, nem vagy hozzászokva, hogy elutasítanak..."

Sheran: - "Bocsi, nem kellett volna, én..."

Jay: - "Nem, nem kellett volna."

Rám néz, és megdöbbentnek tűnik. 

Sheran: - "Egymásnak vagyunk teremtve, Jay. Azt gondolom, hogy..."

Jay: - "Igen, jól kijövünk, ez igaz. De nem lehet így megcsókolni embereket, meglepetésszerűen. A beleegyezésük nélkül."

Sheran: - "Azt hittem, azt akarod... Valódi érzéseim vannak irántad."

Jay: - "Nekem nem."

Szavaim olyanok, mint egy tőr a szívben. Könnyek jelennek meg a szemében. 

Sheran: - "... biztos vagy...?"

Jay: - "Rendkívüli ember vagy. De nem te vagy az, aki miatt úgy érzem... 'élek'. Vannak dolgok az életben, amiket nem választhatsz meg. Ez az egyik közülük. Nem akarok partnereket gyűjteni... Azt hiszem, nagy romantikus vagyok."

- "Szeretnék beleszeretni... a megfelelő emberbe."

- "Ez egy kicsit klisés..."

- "Ezért szeretném érezni, hogy élek."

Sheran: - "De én úgy érzem élek veled."

Jay: - "Nem... Sheran... Szerintem az a nap, amikor megtalálod azt a személyt... ez kölcsönös lesz, és ezt mélyen a lelkedben fogod érezni. Hízelgő érzés, hogy vonzódsz hozzám."

Sheran: - "Hogy lehetsz olyan biztos abban, hogy nem érzem irántad azt, amit leírsz?"

Jay: - "Nem lehet biztos benne, de... így érzem."

Sheran: - "Ez nem elég jó válasz."

Jay: - "Bocsánat... Nincs más, amit adhatnék... A szívem tudja... Valaki egyszer azt mondta nekem: 'Csak a szíved ismeri az utat'. Ez csak akkor történik meg, ha igaz. A szíved vezérelt hozzám, és nagyon hálás vagyok érte. Azonban... ezt hallva megértheted, hogy hogy ezt a vonzást a művészetünkben kell felhasználni."

Sírni készül, de sikerült visszatartania a könnyeit.

Sheran: - "Bocsánat, hogy megcsókoltalak..."

Jay: - "Megérdemled azt, ami a legjobb, a legjobb neked."

- "Nem én vagyok az a személy."

- "Nem kétlem, hogy megtalálod azt a személyt."

(Ha a másik lehetőséget választod)

- "Még ha ma azt hiszed is, hogy én vagyok az, ez nem így van."

Sheran: - "Azt hiszem értem... Kösz..."

Jay: - "Rendben... Menjünk aludni, holnap nagy nap vár ránk."

Sheran: - "Igen..."

Jay: Szólnom kell erről Lylának. De nem aggódom, tudom, hogy meg fogja érteni. Sokkal kevésbé fogja értékelni a meglepetés csókot, de... Azt hiszem, megtaláltam a megfelelő szavakat, hogy visszautasítsam Sheran nyomulását. Remélem, holnap találok egy pillanatot, hogy felhívjam Lylát... de úgy érzem, nehéz lesz.

A stúdióban

Jay: A nap ismét nagyon-nagyon hosszú volt és több mint telített. Kimerült vagyok. A teljes klipet le tudtuk forgatni. Hajnali kettő körül fejeztük be, mert voltak éjszakai jelenetek. Sheran úgy tett, mintha mi sem történt volna előző nap. Én is így tettem. Örömmel látom, hogy nem kínos köztünk a helyzet a tegnapi csók után. Sajnálatos lett volna... Ismét találkozunk a stúdióban, hogy befejezzük az utolsó vokális felvételeket, amelyek a klip bevezetői lesznek. Egy brilliáns ötlet a rendezőtől... 

A városban

Lyla: - "Annyira éhes vagyok!!!!"

Alex: - "Én is! Azután, amilyen esténk volt!!!"

Lyla: - "Porrá zúztuk őket!"

Reggel hét óra és mi egyáltalán nem aludtunk. Épp Sebastientől jövünk és elkezdünk pékséget keresni, ahol elfogyaszthatjuk jól megérdemelt péksüteményeinket. Kimerült vagyok és a vércukor szintem alacsony. Alig bírok felállni. 

Alex: - "Egy győzelmi csokis croissants-t akarok!"

Lyla: - "Igen!!!"

Karöltve, nevetve sétálunk a város utcáin. Ekkor elmegyünk egy újságos stand előtt.

Alex: - "Hé! Miért álltál meg?!"

Lyla: Az újságos stand kirakatában a legfrissebb főcím látható, amely egy fotót is tartalmaz. Hatalmas betűkkel olvashatom: végre kiderült 'Jay és Sheran titkos szerelme! Sokkoló fotók!' Előveszem az egyik magazint, és feltépem, hogy lássam a fényképet. Jól látszik rajta, hogy Jay megcsókolja Sherant. Egy csók, ami nagyon szenvedélyesnek tűnik... Egy csók, ami úgy tűnik, nem zavarja a férfit, akit szeretek... látva a kezét Sheran vállán. 

Alex: - "Lyla?! Lyla?! Lyla, jól vagy?"

Lyla: Homályos a látásom... Én... Én...

Alex: - "Basszus, LYLA!"

Lyla: Meginogok, és megragadom a bátyámat. Azt hiszem hozzám beszél... de nem hallom egy szavát sem... Továbbra is a fotókat nézegeten a magazinban, és érzem, ahogy feltör a hányinger. A többi fotón Henri a karjába veszi Sherant. 

- "Ez egy rémálom... ez egy rémálom..."

Vannak más képek is a csókról. Messziről készültek, de a két főszereplő tökéletesen felismerhető. A kezeim remegnek... 

- "Ez lehetetlen... Nem lehet..."

Azt hiszem, a bátyám mozog körülöttem... de nem látom... vagy hallom...

- "Ez egy rémálom... Ez egy rémálom..."

A magazint a kezemben tartva kiveszem a telefonomat a táskámból.

- "... Henrivel... kell..."

Nem tudom hogyan, de sikerült felhívnom Henrit, és meghallom az első hangokat. Úgy érzem, hányni fogok... Minden elsötétül... A lábaim... nem érzem őket... 

Henri szobája Párizsban

Henri: Felugrom, amikor meghallom rezegni a telefonom. Látom, hogy Lyla hív... Aggódva felkapom és sietek felkapcsolni a kis lámpát...

- "Halló?! Halló? Lyla?! Lyla?!"

Basszus... mi folyik itt? Reggel hét óra van... Mindenféle zajt hallok... aztán végül Alex hangját távolról. 

Alex: - "Basszus! Lyla!!!"

Henri: Megfagy a vérem... valami történt Lyla-val!

Alex: - "Basszus... Lyla! Mi a baj?! Mi történt?! Válaszolj! A francba!"

Henri: - "ALEX!!! LYLA!!!"

Alex: - "Mi...?"

Henri: Fojtott hangokat hallok.

- "ALEX!!!"

Alex: - "Henri?"

Henri: Végül megtalálja a telefont, és beszélhetek vele, de a hangja nem nyugtat meg. A lehető legrosszabb forgatókönyv látomása suhan át az elmémen.

- "Mi történt?!!! Lyla... Mi a baj?!"

Alex: - "Nem tudom, ember... Valamiféle pánikrohamot kapott! Azt hiszem, sokkos állapotban van! Basszus... Valamit nem értek... Lyla... Lyla!"

Lyla: - "Alex... Alex... Én... Én..."

Henri: Hallom Lylat sírni. 

Alex: - "Itt vagyok... Henri is itt van a telefonban, velem!"

Lyla: - "Henri..."

Henri: A sírása erősödik. 

- "Csinálj valamit!"

- "Hol vagytok?!"

Alex: - "A városban..."

Henri: - "De... mi történt?!"

Alex: - "Nem tudom! Elkezdett nézegetni egy hülye magazint, aztán elájult... Valójában indulok, hazaviszem, tényleg nincs jól!"

Henri: - "... Mi van a magazinban?!"

Alex: - "Mit számít?! Kit érdekel! A nővérem rosszul van, te pedig..."

Henri: - "ALEX! Mondd meg mi van abban az átkozott magazinban!!!"

A hangnemem nem hagy teret az ellenvetésnek, és hallom, hogy engedelmeskedik.

Alex: - "Ez baromságokat beszél! Csak Jay, aki éppen Sherannal enyeleg! De ez elkerülhetetlen volt... Az utcán smárolnak... Tessék! Boldog vagy?"

Henri: - "..."

Az nem lehet! Érzem, hogy felforr a vérem, és hallom, ahogy a szívem a halántékomban dobog. Megszáll a düh. 

Alex: - "Halló??? Henri?"

Henri: - "... Basszus... Add Lyla-nak a telefont!"

Alex: - "Várj... Francba... Lyla!!!"

Henri: - "Mi az? Mi az? Mi történt???"

Megőrülök. Kínzás ezt a jelenetet a telefonon átélni, több száz kilométerre tőle.

Alex: - "Mennem kell! Lyla elájult!"

Henri: - "Várj, Alex!!!"

Alex: - "Most mi van?!"

Henri: - "Mondd meg neki... mondd meg neki... Francba...!!! Mondd meg neki, hogy ne higgye el, amit az újságírók a képekről állítanak! Hamis!"

Alex: - "Miről beszélsz... Ez nem az..."

Henri: Nem várom meg, hogy befejezze és félbeszakítom.

- "Mondd meg neki, hogy Sheran volt az..."

- "... aki kezdeményezte, a csókot Jay-jel...!"

- "... aki kezdeményezte, a csókot velem!"

Forr a vérem, és úgy érzem, nem fogom tudni megőrizni a titkot. Az érzelmek a hatalmukba kerítenek, és felrobbanok.

- "Meglepett! De ellöktem őt! Magyarázd ezt el neki..."

Elveszek a szavaimban... mintha minden egyes szörnyű másodperc eltörölné Lyla irántam érzett szeretetét és bizalmát. Elveszítek minden érthetőséget... Tudván, hogy Lyla ennyire rosszul van az egész miatt... El tudom képzelni, ahogy az utca közepén sír, és magához szorítja azt a hülye magazint.

Alex: - "... mi... MI VAN??? Ne mondd, hogy..."

Henri: - "Igen! Én vagyok azokon a képeken! Mondd meg Lylanak! Azonnal!!! Kérlek!"

Alex: - "..."

Henri: - "Most!!!"

Alex: - "..."

Henri: Hallom, ahogy Alex hangja eltávolodik a telefontól, és megismétli, amit az imént mondtam neki...

Lyla: - "Henri..."

Henri: - "Felszállok az első vonatra, és a lehető leghamarabb ott vagyok."

Alex kocsijában

Alex: - "Jobban érzed magad?"

Lyla: A bátyám átnyújt nekem egy üveg vizet és egy csokis croissants-t. 

Alex: - "Ezt edd meg..."

Lyla: - "Köszi..."

Harapok egyet a péksüteményből, és úgy érzem, feléledek.

Alex: - "Soha többé ne csinálj ilyet velem..."

Lyla: - "Bocsi..."

Nem nézek rá... Megállunk. Alex többször is megpróbálta átadni nekem Henri üzenetét. Annak igazolására, hogy Sheran volt az, aki Henrire vette magát, és nem az ellenkezője. Már nem tudom mit higgyek... Még akkor is, ha az ösztönöm és a szívem azt kiáltja, hogy bízzak abban, akit szeretek. Pörögnek a képek a fejemben...Szívesebben láttam volna egy férfit, aki sokkal jobban meglepett és megdöbbent azokon a fotókon. De nem ez volt a helyzet.

A bátyám beindítja a kocsiját és elindul a lakásom felé. Egy szót sem szól az egész vezetés alatt, de érzem, hogy majd belehal, hogy millió kérdést tegyen fel. Én is csendben maradok és kinézek az ablakon, az agyam üres. Minden annyira elcseszett. 

Lyla és Jasmine lakása

Jasmine: - "Istenem! Lyla! Mi történt veled?!"

Lyla: A nappaliba lépve felébresztettük Jasmine-t, aki most pizsamában áll előttünk. A kezeim a halántékomon vannak. Szörnyű migrénem van, és teljesen sápadt vagyok.

Alex: - "Rendben lesz, azt hiszem... Sokkos állapotban van..."

Lyla: A bátyám segít felállni. A lábaim még mindig gyengék... Még mindig remegek. A sokk nem múlt el. A legjobb barátnőmre és csüggedt arcára nézek.

Jasmine: - "Mi történt...?"

Alex: - "..."

Lyla: A bátyám kerüli a barátnőm tekintetét. Mit mondhatna?

Jasmine: - "Lyla...? Henriről van szó...? Rendben van?"

Lyla: Bólintok a fejemmel, különösebb meggyőződés nélkül. 

- "Sheranról... van szó... Voili Voilou..."

Jasmine: - "..."

Lyla: Jasmine kezdi megérteni, mit akarok elmondani neki. Azonnal előveszi a telefonját, és néhány másodpercen belül választ talál kérdéseire. Kezét a szájára tette, nem tudja leplezni meglepetését.

Jasmine: - "De... Hogy?! Istenem... Lyla..."

Lyla: - "Azt mondja, hogy Sheran az, aki... kezdte.. Azt mondja, ő ellökte..."

Jasmine Alexre néz. Ezen a ponton... az agyam nem teljesen tiszta.

Alex: - "Lyla... Le kéne feküdnöd, menjünk a szobádba."

Lyla: Nem várja meg, hogy válaszoljak, és érzem, hogy kirángatnak a nappaliból.

Lyla szobája

Lyla: Alex segít leülni az ágyamra és levenni a cipőmet. Jasmine aggódva a nyomában van. Lefekszem az ágyra, és nedves szemeimet a könyököm alá rejtem. A bátyám leül mellém. 

Alex: - "Szeretnéd, hogy magadra hagyjalak...?"

Lyla: Sikerül megráznom a fejem. 

- "Tedd, amit szeretnél..."

- "Nem... maradhatnál egy kicsit tovább."

Jasmine: - "Alex... magadra hagylak titeket... Nem leszek messze."

Alex: - "Oké. Kösz, Jasmine..."

Lyla: Jasmine kimegy a szobámból, én pedig egyedül maradok a bátyámmal. Érzem, ahogy a keze az enyémre csúszik.

- "... Sajnálom..."

Alex: - "Elég... Nem tettél semmi rosszat... Ráadásul, nem is aludtál múlt éjjel... "

Lyla: - "Te sem..."

Alex: - "Ki törődik velem. Én személy szerint jól vagyok."

Lyla: - "..."

Néhány másodperc, vagy percnyi csend után (nem vagyok benne igazán biztos), Alex végre megtörte a csendet.

Alex: - "Ő tényleg... Jay...?"

Lyla: Bólintok. A könnyeim lassan újra folyni kezdenek.

Alex: - "Basszus..."

Lyla: - "... Tudom..."

Feláll és megdörzsöli az arcát, miközben ide-oda járkál a szobámban.

Alex: - "Jasmine tudja, abból, amit láttam."

Lyla: - "Igen..."

Alex: - "És Clement?"

Lyla: - "Igen..."

Alex: - "A szüleink?"

Lyla: - "Nem... Te vagy az egyetlen, aki tudja."

Alex: - "Mióta tudod?"

Lyla: - "... Tavaly nyár óta... A vizsga után..."

Alex: - "Ezért estek majdnem szét a dolgok...?"

Lyla: - "Igen..."

Alex: - "Basszus..."

Lyla: Tovább járkál a szobámban. Nehezen tudja megemészteni a híreket. Alex végre leül az ágyam szélére.

Alex: - "Valamit biztosan tett azért, hogy abba az állapotba kerültél... nem lehetséges, hogy egy egyszerű kijelentés... "arról"... ennyire megdöbbent."

Lyla: Elmondok neki mindent, ami történt... Jayt, aki flörtölt velem, Henri sebeit, Melanie-t, az én szenvedésemet, az övét, az elfogadást, a bocsánatkérést... Újra feláll, és újra járkálni kezd.

Alex: - "Szóval, Sheran a 'riválisod'...?"

Lyla: - "Így van. Olyan nehéz, Alex..."

- "Hogyan küzdhetek én egy olyan valaki ellen, mint Sheran?!"

- "Nem érzem elég jónak magam... Nincs erőm..."

- "Annyira szép és intelligens... olyan erős. Sheran Henri világának része, ugyanazt a nyelvet beszélik... amikor én... én... Még mindig nem tudom, mit kezdjek az életemmel."

Alex: - "Elég. Hagyd ezt abba."

Lyla: Alex komoly arckifejezéssel néz rám. 

Alex: - "Amit mondtam, az továbbra is fennáll, és nem fog változni. Még ha ma már tudom azt, hogy ő... ő... Mindegy."

Lyla: Undorítónak tűnik számára beismeri, hogy Henri Jay. 

Alex: - "Mit gondolsz, Lyla? Csak te tudtál beleszeretni, éppen egy éve, amikor még az volt... ami! Emlékszel egyáltalán arra, hogy mindketten ellöktétek egymást, mielőtt barátok lettetek, majd állandóan egymás szemébe bámultatok? Még ma is látom, hogyan néz rád... Mindig úgy érzem, életében először fedez fel... Nem tudom, hogy csinálja.Azt hiszem, annyira imád téged, hogy élete során még soha nem látott ilyen szépet!"

Lyla: Majdnem grimaszt vág, amikor ezt mondja. Szégyenlősgen elmosolyodom. 

Alex: - "Úgy nézel ki, mintha jobban lennél..."

Lyla: Bólintok. 

Alex: - "Henri azt mondta, hogy az első vonattal jön... Hamarosan itt kell lennie."

Lyla: - "Igen..."

Látnom kell őt... hogy lássam Henrit. 

Alex: - "Hagylak pihenni."

Lyla: - "Kösz, Alex."

Alex: - "Ne aggódj, hugi. Nagyon jól tudod, hogy mindig itt vagyok neked. Mindig."

Lyla: - "... Szeretlek..."

Zavartan összeborzolja a hajamat, majd feláll és az ajtó felé indul. Megáll, mielőtt becsukná maga mögött.

Alex: - "Én is."

Lyla: Most egyedül vagyok a szobámban, és próbálom kitisztítani az elmémet. Le kell zuhanyoznom. Ez jót fog tenni nekem. Az órára nézek: 8:15. Tervezek aludni egy kicsit, kimerült vagyok, miután egész éjszaka Sebastiennél ébren maradtam. Gyorsan elalszom. Kopogtatást hallok az ajtómon, és ez felébreszt. Nehezen jöttem ki az álmomból, de hamarosan eszembe jut, hogy a képek Henriről Sherannal csókolózva nem illúzió vagy szörnyű álom volt. Az ajtó lassan kinyílik... és Henri áll a küszöbön. 

Henri: - "Lyla..."

Lyla: Hamarabb, mint hogy megszólalhatnék, csatlakozik hozzám az ágyon, és a karjába vesz. 

Henri: - "Basszus... Annyira aggódtam..."

Lyla: Egész testében remeg, szerintem tényleg ő is sokkot kapott. 

Henri: - "Alex azt mondta, hogy pihensz, és jobban nézel ki... de én betegre aggódtam magam."

Lyla: - "Jól vagyok..."

- "Kicsit mindig eltúloz."

- "Emésztem a dolgokat..."

Elenged, majd a kezébe veszi az arcom.

Henri: - "Hinned kell nekem, ha azt mondom, hogy Sheran volt az, aki..."

Lyla: - "Igen... hiszek neked... De szeretném, ha elmondanád, mi történt..."

Elkezdi mesélni, mi történt aznap este. Sheran nyilatkozata, a csókja, és hogyan lökte el magától. Elmesélte, hogyan vette a karjába, és hogyan maradt passzív... ezért a fényképek kétértelműek. Nem úgy néz ki, mintha harcolt volna vagy ellenállt volna a csóknak, mert nem így volt... Csak finoman eltolta magától. Úgy tűnik, Sheran tényleg szerelmes belé...

Henri: - "Fel akartalak hívni... el akartam mondani mindent... De nem volt rá alkalmam. Folyamatosan jött a munka..."

Lyla: - "Megértem."

Henri: - "Sajnálom, Lyla... Tényleg azt hittem, hogy senki sem látott minket. Az utca üres volt..."

Lyla: - "Nem számítottam arra, hogy ma reggel látom ezeket a képeket..."

Henri: - "Csak azt mutatja..."

Lyla: - "Csak azt mutatja..."

Sóhajt.

Henri: - "Sápadt vagy..."

Lyla: - "Bocs... Nagyon rémült voltam... Annyira aggódtam az egész miatt... hogy bedőlsz a nyomulásának... Amikor megláttam fotókat a legrosszabb rémálmomból... elvesztem... Tudom... nevetséges... Elájulni ennyiért..."

Henri: - "Elég... Ez nem... Mindenki a maga módján éli meg a dolgokat... Mindannyian érzékenyek vagyunk különböző dolgokra. Te csak... érzékenyebb vagy, mint mások... Ha mondhatom..."

Lyla: - "Mégis figyelmeztettél, hogy nem lesz semmi... hogy nem akarsz tőle semmit..."

A híres fotók megjelentek a telefonján. Sóhajtva néz rájuk.

Henri: - "Ugyanakkor... a fotók magukért beszélnek... Nehéz mást elképzelni."

Lyla: - "..."

Henri: - "Megértem, hogy megijedtél. Nem is tudom, hogyan reagáltam volna, ha látom, hogy valakim akitől óvakodtam, megcsókolja azt a nőt, akit szeretek..."

Lyla: - "..."

- Elfordulok.

- A szemébe nézek, könnyekkel az enyémben.

Henri: - "Lyla... Attól tartok, a paparazzik nem fognak minket békén hagyni..."

Lyla: - "Tudom, Henri..."

Henri: - "Megérteném, ha... ha... már nem akarsz... engem... Lehet, hogy túl sok kezelni ezt... és meg tudom érteni, ha már nem akarod..."

Lyla: - "Henri... mondtam már neked... maradok. Téged választalak. Tisztában vagyok a nehézségekkel, és tisztában vagyok vele, hogy még több próba lesz. De amíg együtt vagyunk..."

Henri: - "Igen... Együtt... Lyla... Tudom, hogy bármit is mondok, soha nem fogom tudni eltüntetni azt, ami történt... Úgy érzem, Sherant piedesztálra állítod, alábecsülöd magad, néha elfelejted, ki vagy..."

Lyla: Felsóhajtok Henri előtt, aki ismét megpróbálja bizonyítani irántam a szerelmét. Attól félek, hogy elveszti az energiáját.

Henri: - "Hé... Nézz rám, Lyla..."

Lyla: Felsóhajt, és látja a fáradtságot a szememben. Annyira szeretem ezt a férfit... Olyannyira, hogy úgy érzem, megfulladhatnék ettől a szerelemtől.

Henri: - "Tudod... Lyla, azt hiszem, már akkor szerelmes voltam beléd, amikor először találkozott a tekintetünk, egy évvel ezelőtt."

Lyla: Kíváncsian nézek rá. 

Henri: - "Ültem az osztályban, legelöl, az első tanítási napon, amikor éreztem, hogy valaki kitartóan néz rám. Megfordultam és beleestem a nagy zöld szemeidbe. Még mindig nem tudom, mit éreztem abban a pillanatban: csodálkozást, félelmet, gyanakvást...? Ismertem csinos, népszerű lányokat... Akik üldözik a többi diákot, mert nem tartanak az ő 'szintjükön', és cserébe kedveskednek azoknak, akik iránt 'érdeklődnek'... De te rám mosolyogtál. Amitől teljesen elvesztem és összezavart. Gúnyolódtál velem? Megszoktam, hogy gúnyt vagy közömbösséget váltsak ki, de az ártatlan mosolyod csak őszinte lehetett. Megijesztettél, nem tudtam rájönni. Nem lehettél volna olyan kedves és barátságos, mint a hangulat, amit árasztottál... Túl szép volt, hogy igaz legyen... Talán rejtegetnivalód volt. Erről próbáltam meggyőzni magam. Az idegeimre ment, amikor láttam, hogy szisztematikusan kiállsz értem, mintha szegény védtelen teremtés lennék."

Lyla: 

- "Túlzol, Henri..."

- "De... ez nem neked szólt... Enzo és Jessica volt az, aki..."

- "Nagyon jól tudod, hogy..."

Lyla: El akartam veszni a magyarázataimban, de félbeszakított.

Henri: - "Igen, Lyla, tudom... ne aggódj. Akkoriban nem akartam beismerni, hogy valaki olyan, mint te, létezhet, hogy ennyire vonzódhatok valakihez, mint te. Az őszinteségednek az volt az ajándéka, hogy lefegyverzett engem. Amikor végre elmondtam, mit érzek, rögtön visszajöttél, és ez nagyon megdöbbentett. Annyi ellentmondásos érzésem volt ezután... Feszült voltam, féltem, felháborodtam a szánalomtól, ami bosszantott... de... De én is nagyon elcsodálkoztam. Lyla... Csak te látod, ki vagyok valójában. Csak te keresed bennem az igazságot, azzal az erővel, azzal az őszinteséggel, azzal a tisztasággal... Közeledben az lehetek, aki valójában vagyok. Látod bennem azt az igazságot, olyan módon, ami túlmutat rajtam... Egy igazság, amit csak te vagy képes, és csak te akarsz látni. El sem tudod képzelni, milyen felbecsülhetetlen ez az én szememben. Sheran... Csak Jayt látja. Mint Melanie. Mint az összes többi... De te, Lyla... Te Henrit látod, még akkor is, ha Jayt nézed..." 

Lyla: - "Henri..."

Henri: - "Ha tudnád, mennyire szeretlek, Lyla... Soha ne kételkedj benne..."

Lyla: A fejét az enyének támasztja.

Henri: - "Lyla... Rosszul esik a tudat, hogy így szenvedsz..."

Lyla: - "Azt mondom magamnak, hogy ez a csomag része..."

Henri: - "Ahaa... Egyszerűbb lenne a helyzet, ha..."

Lyla: - "Igen, de a dolgok ilyenek. Vagy elfogadjuk őket és haladunk előre... vagy... útjaink elválik. És úgy látom, ez szégyen lenne. Az élet sosem tökéletes. Mindig lesznek megpróbáltatások és nehézségek. Mindig van tanulság... Mindenhol vannak erősségek és gyengeségek. Jay a te részed, és erre nagyon büszke vagyok. Ez egy gyönyörű siker számodra, és szeretem Jayt, mert ő a te kiterjesztésed. Minden szeretek benned, Henri... szeretem a jót... és a kevésbé jót is. Persze az kevésbé jó, ha az arcomba ugrik, azt sokkal kevésbé értékelem... De a dolgok így állnak... Semmi sem tökéletes."

- "Mindenesetre nem szeretem a tökéletes dolgokat."

- "És te sem."

(Ha a másik lehetőséget választod)

- "Senki sem az."

Megsimogatom a haját és a szeme elé hulló tincseket.

- "Szeretlek..."

A karjába vesz, és erősen és kétségbeesetten megcsókol. Elenged, és komolyan rám néz.

Henri: - "Lyla... Most már minden rajongóm azt hiszi, hogy egy szenvedélyes szerelmi történetet élek meg Sherannal... Készen állsz, hogy együtt élj mindezzel...? Nagyon durva lesz lelkileg... Az újságírók most még trükkösebbek lesznek... Mindegyiknek valami mást kell mondania, a hamis pletykáiról vagy feltételezéseiről..."

Lyla: - "Tudom, Henri... tudom... Készen állok... Még ha nem is ígérhetem, hogy nem fogok belefáradni..."

Henri: - "Megértem. Hogy kezelte a bátyád a...híreket?"

Lyla: - "Nem mondott sokat róla... Leginkább rám vigyázott."

Henri: - "Fel kellene hívnod, hogy megnyugtasd. Szerintem betegre aggódja magát."

Lyla: - "Aha..."

Henri kimegy a szobámból, hogy kicsit egyedül hagyjon. Hallom Jasmine-nel beszélgetni. Előveszem a telefonomat, hogy felhívjam a bátyámat. Telefonnal a kezemben, tárcsázom Alexet. Az első csörgésre felveszi. 

Alex: - "Lyla?! Jobban vagy?! Láttad őt?!"

Lyla: Hallom az aggódalmat a hangjában. 

- "Igen... Vele vagyok. Jól vagyok."

Alex: - "... visszamehetek?"

Lyla: - "Uh..."

Meglepődök. 

- "Persze..."

Alex: - "Úton vagyok."

Lyla: Leteszi. Néhány perccel később, hallom, hogy valaki csenget. Kimegyek a szobámból és át a nappalin. 

A nappali

Lyla: Jasmine Henrivel van. Kinyitja az ajtót a bátyámnak. 

Alex: - "Lyla?"

Lyla: Szemtől szemben van Henrivel. Félre néz és elindul felém, a vállamra teszi a kezét. A bátyám megkönnyebbülten felsóhajt.

Alex: - "Végre kinézel valahogy..."

Lyla:

- "Láttad magad?!"

- "Szép..."

Jasmine és Henri felé fordul. 

Alex: - "Nos... azt hiszem, van néhány mondanivalónk egymásnak..."

Lyla: Ezúttal a nappaliban kezd járkálni. Azt hiszem, ma reggel nehéz a békát lenyelni. Jasmine és Henri összenéznek, lesütik a szemüket, zavartan, mint a gyerekek, akik valami rosszat tettek. Felém is fordul, hogy hármunkhoz szóljon.

Alex: - "Tutira hallucinálok. Mi a fene ez a katyvasz?! Komolyan, ember! Tényleg te vagy Jay?"

Henri: - "Attól tartok..."

Lyla: Hányszor fogja feltenni ezt a kérdést...?

Alex: - "Nem, ez képtelenség... Most úgy nézek ki, mint egy idióta... Alapvetően mindenki tudta, csak én nem?!"

Jasmine: - "Nagyjából így van..."

Lyla: A bátyám a kezébe veszi a fejét. Végre leül a kanapéra szemben velünk. 

Alex: - "Szóval Sheran rád vetette magát?"

Henri: - "... 'Vetette'... ez egy nagy szó..."

Alex: - "Rah! Tök mindegy, érted mit mondok!"

Lyla: Henri sóhajt.

Henri: - "Igen... Sheran megcsókolt, miközben azt próbáltam elmagyarázni neki, hogy semmi nem történhet kettőnk közt."

Alex: - "Azta... Belegondolni, hogy visszautasítottad Sherant..."

Lyla: - "Alex!!! Biztos vagy benne, hogy most szükség van ilyen megjegyzésekre...?"

Alex: - "... Aha... nem... bocsi... ... Basszus... akkor is!!! Az Sheran!"

Lyla: A szememet forgatom. Henri elmosolyodik. 

Alex: - "Bemutatnál?!"

Lyla: Látom, ahogy felvillantja romantikus mosolyát. Végül nem fogta vissza magát. Azt hiszem, ez valószínűleg annak köszönhető, hogy visszakaptam a színemet.

Jasmine: - "Dehogyis, mi bajod van?! Most mondták neked, hogy azt a lányt elutasította a férfi, akit szeretett..."

Alex: - "Ez a tökéletes pillanat megvigasztalni..."

Lyla: - "Alex..."

Alex: - "Rahhhh..."

Lyla: Henri telefonja rezegni kezd. Ránéz... és szomorú lesz. 

Jasmine: - "... Sheran az?"

Lyla: Bólint. 

Henri: - "Azt hiszem látta a képeket."

Lyla: Elöttünk veszi fel... Biztosan be akarja bizonyítani, hogy nincs rejtegetnivalója. 

Henri: - "Hallo? Sheran? Igen... Én is láttam őket... Sajnálom. Antoine is rajta van."

Lyla: A hangja és a viselkedése megváltozott. Jay-jé változott... Jasmine és én már megszoktuk... De Alex nem. A bátyám tágra nyílt szemmel fordul felénk. Sokat gesztikulál, és leolvasom az ajkáról a szavakat, amiket némán, túlzással artikulál.

Alex: - "BAKKKER! Ó. EMBEEER! DUUURVA!"

Lyla: Aha... semmi építő jellegű.

Henri: - "Természetesen... Nem! Ne mondj nekik semmit!... Csak tetéznéd a dolgokat... Oké... Igen, igaza van. A dalra kell koncentrálnunk, szóval ne ragadtasd el magad! Várjuk meg, amíg a kommunikációs csapat segít, hogy tudjunk cselekedni... addig is tedd, amit a menedzsered mond, igaza van... Miattam ne aggódj. Igen... ma reggel korán el kellett indulnom... Egy fontos... 'ügy', amivel foglalkoznom kellett..."

Lyla: Felém néz. 

Henri: - "Ne... Ne gyere. Szerintem a legjobb, ha egy darabig távol maradsz."

Lyla: A szívem megkönnyebbülten felsóhajt.

Henri: - "Jó... Oké. Hamarosan találkozunk!"

Lyla: Letette. Elteszi a telefonját és sóhajt.

Alex: - "BASSSZUUS! Sheran volt?! Pont most... telefonon?!"

Lyla:

- "Nem, a mikulás volt!"

- "Komolyan... nincs más mondanivalód a 'basszuson' kívül?"

Teljes mértékben figyelmen kívül hagy. 

Alex: - "És mi van azzal a hanggal? Annyira kaaamu!"

Jasmine: - "Hé! Mondd! Befejezted?!!

Lyla: Jasmine felém fordul.

Jasmine: - "A bátyád már korábban is elviselhetetlen volt..."

Alex: - "Hé, srácok... Úgy tűnik, nem látjátok azt a sok baromságot, ami ma reggel óta repült rám... A nővérem hajnalban elájul, miközben hülye magazinfotókat nézeget, megtudom, hogy az ő pasija Jay, hogy Sheran meg akarja szerezni a srácot, hogy ugyanez a srác teljesen elutasította Sherant, aztán Sheran felhívja előttem a nővérem pasiját..."

Lyla: - "Igen, vettük... ez rengeteg információ a kicsi agyadnak."

Alex: - "Te beszélsz, hamar túltetted magad rajta... Csak látnod kellett a dögös arcát, és minden feledésbe merült!"

Lyla: - "Én... nem!"

Henri: - "Alex... Ez nem volt olyan egyszerű..."

Alex: - "Aha... aha... Nem vagyok hülye... láttam..."

Lyla: Lehiggad és leül a kanapéra. 

Alex: - "Mit fogtok most tenni?"

Henri: - "Semmit... Várom apám véleményét. Ő a menedzserem."

Alex: - "Ó... Oké."

Henri: - "Ez amolyan krízishelyzet, és most először szembesülök ilyesmivel."

Lyla: Alex velünk töltötte a napot. Egy rakat kérdést feltett Henrinek a kettős életéről. Pihenhettem, hogy helyrehozzam az érzelmeimet és a sokkomat. 

Az iskola előtt

Lyla: Napok teltek el a fotóbotrány óta. Beletelt egy kis időbe, amíg túljutottam az igazi zűrzavaron... Akkoriban tényleg azt hittem, hogy Henri megadta magát Sheran nyomulásának. A fotók sokat elárultak... Mintha egy párt látnék, akik szeretik egymást. Látva, hogy a félelem állapotában elképzeltem ezt a forgatókönyvet, testem és elmém pillanatnyilag megadta magát. Az sem segített, hogy előző este nem aludtam... Természetesen erről a történetről sokat beszéltünk... rengeteget. És sok pletykát okozott a sajtóban... Amint Jay elment valahova, egy rakás paparazzi támadta meg. Mindannyiuknak ugyanaz a kérdése volt: mi történt Sherannal? A sajtó előtt Jay és Sheran gyorsan megemlítette egy kapcsolat kezdetét, de végül bejelentették, hogy úgy döntöttek, barátok maradnak. Antoine elég sokszor megkeresett... Ez a szerencsétlen esemény óriási pluszmunkát adott neki.

Malicia: - "Mit szólnátok egy bevásárláshoz?"

Lyla: Felébredek az álmodozásból. 

Amelie: - "Abszolút!" 

Tiffany: - "Óóóóó! Imádnám! Én... még soha nem vásároltam igazán a barátaimmal..."

Lyla: Most már Tiffan is mindig velünk lóg. Örülünk, hogy négyesben vagyunk. Elég sokat foglalkozunk vele...

- "Várj... Úgy érted, ez az első alkalom?"

Tiffany: - "Igeeen! Ez nagyszerű!!!"

Malicia: - "Mmm... Én szomorúnak mondanám..."

Tiffany: - "Nem, Malicia! Nagyon boldog vagyok!"

Malicia: - "Igen! Vásárolni fogunk valamit Jay pólókon kívül!"

Tiffany: - "A pólóim nagyon szépek!"

Amelie: - "Aha, a pólóid nagyon aranyosak!"

Tiffany: - "Azért nem vagyok ellene néhány stílustanácsnak... Olyan szépen öltözköditek ti hárman! Olyan jó, hogy vannak idősebb barátnőim!" 

Malicia: - "Ahaaaa! Nagymamáááák vagyunk...!"

Lyla: Mind nevetni kezdtünk. 

Tiffany: - "Olyan kedvesek és barátságosak vagytok hozzám..."

Lyla: - "Ez azért van, mert kedves és barátságos vagy."

Elpirul. 

Tiffany: - "Mióta a csapatotok tagja lettem... Szabadabbnak és boldogabbnak érzem magam! Köszönöm, hogy befogadtatok!"

Lyla: - "Hahaha! Tiffany... Mindig szívesen látunk... Ezt te is tudod..."

Tiffany: - "Igen... de féltem, hogy zavarni fogok..."

Malicia: - "Hé, Most! Itt szó sincs semmi ilyesmiről!"

Lyla: Amelie megfogja a kezét. 

Amelie: - "Te is velünk vagy, és mindannyian nagyon boldogok vagyunk!"

Tiffany: - "Én iiiis!"

Lyla: Tiffany felénk fordul. 

Tiffany: - "Lyla? Tudod, hogy Jasmine el akar-e menni a Jay koncertre idén nyáron?"

Lyla: - "Uhhh... Valószínűleg..."

Tiffany: - "Remélem Sheran is ott lesz... Biztos vagyok benne, hogy szerelmesek, csak nem akarják elmondani!"

Lyla: Félrenyeltem a nyálamat.

Amelie: - "Jól vagy, Lyla?"

Lyla: - "Aha... Igen..."

- "Nem vagyok benne biztos, hogy ilyen jól kijönnek egymással..."

- "Nyeltem és félre ment..."

Tiffany: - "Ez annyira roooomaantikusss!!!" 

Malicia: - "Meh..."

Lyla: Szerintem sok rajongó gondolja ugyanezt. Mindent összevetve elég bosszantó... de hát... Az egész ügy óta Sheran már nem igazán nyomul Henrire. Fel kellett tűnniük néhány tévéműsorban... de ennyi... Megértettem, hogy jó távolságban tartja őt.

Lylaék nappalija

Lyla: - "Olyan jó veleeeeteek enni! Olyan finom!"

Albert: - "Jasmine nem főz jól? És azt hittem, te is vele tanulsz!"

Lyla: - "Igeeen! De itt... Szeretem, ha gondoskodnak rólam..."

Caroline: - "Hahaha! Természetesen, drágám..."

Alex: - "Ahaaa... Ha rólam van szó, elakadok az étel elkészítésében... Egyértelmű, hogy ki a kedvenc gyermeke ennek a családnak..."

Caroline: - "Ne mondd ezt, Alex... Összetöröd a szívem..."

Alex: - "Hahaha! Jól van... viccelek..."

Caroline: - "Még ha vicc is, nem tetszik, hogy ilyet mondasz!"

Alex: - "Rahh..."

Lyla: Úgy terveztük, hogy vacsora után együtt nézzük az esti filmet. Hát... Alex nélkül. Szokás szerint inkább a szobájába száműzi magát. A filmek, amiket nézünk, nem elég érdekesek őfelsége számára. A hírek végét mutatja a tévé, amikor bekapcsoljuk.

Carl: - "... mert sajnálattal értesültünk erről a Sherannal való szakításról..."

Jay: - "Nem kell aggódni."

Lyla: Persze... amikor apám bekapcsolja a tévét, meg kell találnia egy interjút Jay-jel.

Alex: - "..."

Lyla: Alex lefagy a tévé előtt. 

Alex: - "Jól van, szerintem..."

Lyla: Bólintok. 

- "Én is úgy gondolom."

- "Rajongó vagy...?"

Albert: - "Hmm... mióta érdekel ez a művész, Alex?"

Alex: - "Nem mondtam, hogy érdeklődöm iránta!"

Albert: - "Hmm... Arra számítottam, hogy durva megjegyzést fogok hallani róla. Meg vagyok lepve!"

Alex: - "Ma nem érzem az ihletet."

Lyla: Ezekkel a szavakkal hagyja el a szobát. Követem. 

Alex szobájában

Alex: - "Hogy vagy? Nem igazán tehetem fel ezt a kérdést anya és apa előtt... A semmiért aggódnának."

Lyla: - "Jól vagyok... Nem nagyon láttuk egymást mostanában. Ez az egész ügy nagyon sok idejét és energiáját veszi el."

Alex: - "Értem. Mondd... Gondolod, hogy Henri egy nap elmondja a szüleinknek?"

Lyla: - "Uh... Sosem gondoltam erre."

Alex: - "Hát, igen... el tudod képzelni... ha... ha tényleg komolyra fordulnak a dolgok köztetek? Mármint... nagyon nagyon, tudod?!"

Lyla: - "Ó! Kicsit messzire mész ezzel..."

Alex: - "Tudom... De nem tehetek róla, hogy ez jutott eszembe... Ha egy nap gyerekeid lesznek és..."

Lyla: - "AAAZTAAA! Ó igen... Tényleg naaaagyon messzire mész!!!"

Alex: - "Talán nevetséges, tudom, de fontos..."

Lyla: - "Hadd emlékeztesselek, hogy alig vagyok tizennyolc éves, ő pedig tizenkilenc..."

Alex: - "Aha... Ne mondd, hogy te sose gondoltál minderre..."

Lyla:

- "Meh..."

- "Uhh..."

Elgondolkodom a találó kérdésén.

- "Sosem komolyan, semmi esetre sem."

Alex: - "Azt hittem, vele képzeled el az életed..."

Lyla: - "Nos... Mint mondtam, ezen sosem gondolkodtam... De igaz, hogy nem látom az életem nélküle..."

Alex: - "Mindegy... most nem ez a fontos! Hahaha!"

Lyla: - "... Furcsa, hogy a bátyám így beszél velem a jövőmről."

Alex: - "Ami fontos... az az, hogy ma jól csinálod, és megóv téged az elég bonyolultnak tűnő életétől."

Lyla: - "Ne aggódj. Ritkán vagyok érintett. Felkészítettem magam... és választottam. Tudom mit jelent vele lenni... Látni ezer lányt, aki meg akarja érinteni, megcsókolni... látni, ahogy Sheran hozzádörgölőzik... Mindig nagyon elfoglalt, az utazásai stb..."

Alex: - "Komolyan... Nem tudom, hogy tudja kezelni mindezt. Valójában le vagyok nyűgözve... Egy hírességnek, amilyen ő is... sokkal felszínesebb élete lehetett volna... egy híres barátnő stb. De nem, ő egy egyszerű életet választott... a húgomat választotta."

Lyla: - "Jól értem, hogy végre megkedveled?"

Megdörzsöli az állát.

Alex: - "Talán..."

Lyla: - "Istenem... Mi történt a bátyámmal?! Add vissza!"

Alex: - "Hahaha!"

Lyla: Elkap és megdörzsöli a fejem. 

Alex: - "Azonban jobb, ha többé nem sírsz vagy ájulsz el... Vagy betöröm az arcát!!!"

Lyla: - "Hahaha!"

Alex: - "Ő egy kedves srác... Henri."

Lyla: - "Tudom!"

Alex: - "Rendben... Anya és apa rád vár, hogy megnézzék a filmjüket."

Lyla: - "Te nem tartasz velünk?"

Alex: - "Mit fogtok nézni?"

Lyla:

- "27 idegen igen!"

- Sztárom a párom."

Alex: - "Szórakozol velem?! Gyerünk! Ki a szobámból!"

Lyla: - "Hahaha!"

A városban

Lyla: - "Nemsokára itt a tavasz!!!"

Amelie: - "Ó igen! Alig várom!!! Annyira unom a kabátokat..."

Tiffany: - "Igeeen! Alig várom, hogy felpróbálhassam az összes új ruhát, amit vettem!"

Jasmine: - "Nagyon jól fogsz kinézni!"

Tiffany: - "Kösz, Jasmine! A tanácsod értékes!"

Malicia: - "Khm! Khm!"

Tiffany: - "Hahaha! Ahogy a tiéd is, Malicia!"

Malicia: - "Ah! Ezt szeretem hallani!"

Lyla: Jasmine azért csatlakozott hozzánk, mert ami a ruhákat illeti, ez az ő területe. A délutánt azzal töltöttük, hogy különböző üzletekben sétáltunk, és rávettük Tiffany-t, hogy kisebb vagyont költsön. Elég sok pénzt kapott a születésnapodjára, és annak jó részét ruhákra költötte. Mindannyian bevállaltuk, hogy veszünk neki egy gyönyörű ruhát, amit később adunk neki. Változást jelentenek számomra ezek a 100%-os lányos kirándulások... Imádom! Szeretek Henrivel és Clementte lógni, mint korábban... De nagyon szeretem az új barátaimat.

Gabriel: - "Ti... Tiffany!"

Lyla: Anélkül, hogy odafigyeltünk volna, megálltunk két fiú mellett, akikről kiderült, hogy Gabriel és a testvére, Remi. 

Tiffany: - "Gabriel!"

Lyla: Ó... Oldalra néz, nyilvánvalóan zavarban van.

Gabriel: - "... A barátaiddal vagy...?"

Tiffany: - "Igen! Vásárlással töltöttük a délutánt!"

Lyla: Tiffany ragyog, és nagyon boldognak tűnik, hogy velünk lehet. Úgy beszél Gabriellel, mintha a telefonlopás meg sem történt volna. Megbocsátott neki, és szerintem ebben nagy szerepe van ennek a fiatalembernek. Olyan gyengéd, mint a bárány. Nem mondhatnám, hogy barátok, de úgy tűnik, kijönnek egymással.

Tiffany: - "A lányok átalakítanak engem! Hee hee hee!"

Lyla: ... az 'átalakítás' nagy szó!

Gabriel: - "Mi... Micsoda?!"

Lyla: Gabriel megmerevedik, arca szétesik.

Gabriel: - "Én... Te... Nem!"

Tiffany: - "Mi?"

Gabriel: - "Nem akarom, hogy megváltozz!"

Lyla: Nézd, mi van itt... 

Malicia: - "Hmm... Mióra a te dolgod, hogy megváltozik...?"

Lyla: Malicia, egyenesen a lényegre tér... 

Gabriel: - "Jól néz ki így!"

Lyla: Tiffany tetőtől talpig elpirul. 

Tiffany: - "Én... Nem fogok megétozni..."

Lyla: Gabriel Tiffany felé fordul, és a barátom arcán látja, hogy egy kicsit elveszett... Összeszedi magát, ráébredve, hogy hagyta, hogy érzelmei és impulzivitása az agya előtt reagáljanak.

Gabriel: - "Uh... Igen... De nem... nem ezt akartam mondani..."

Lyla: Kézzel fogható az esetlenség... Némán nézzük a jelenetet. 

Tiffany: - "Oké. Nem fogok megváltozni, Gabriel. Akkor is ugyanaz leszek! Ígérem!"

Lyla: Rámosolyog, és a karjára teszi a kezét. Lassan megnyugszik. Nézi Tiffany ujjait, amelyek hozzáérnek, és ő is elpirul. Diszkréten nézek Maliciára... Szerintem ez a jelenet túlságosan aranyos ahhoz, hogy tetszen neki.

- Komoly maradok, és félrenézek, hogy teret adjak nekik.

- Mosolygok, és élvezem a műsort.

(Ha a másik lehetőséget választod)

Még ha belül is, túl izgatott vagyok attól, ami történik. Gabriel elmegy testvérével, aki hallgatott és távol maradt az egész beszélgetés alatt. Remi egy cseppet sem változott az öccséhez képest, aki... átalakult.

Amelie: - "Hát, hát, hát..."

Tiffany: - "..."

Lyla: Tiffany kezdi felfogni, mi történt előttünk. 

Malicia: - "Teljesen függő, a te 'Gabrieled'!"

Lyla: Tiffany összerezdül, elpirul és elkezdi rázni a kezét, mintha visszautasítaná. 

Tiffany: - "Nem, nem, nem! Ez egyáltalán nem az, amit gondoltok!"

Malicia: - "És... mit gondoljunk?"

Lyla: Malicia provokálóan néz rá, keresztbe fonta a karját.

Tiffany: - "Ő... csak megbocsátást keres..."

Malicia: - "Ezt egy pillanatig sem hiszem el!"

Tiffany: - "Ráadásul... úgy gondolja kedves vagyok... ez minden. Kedves vagyok vele..."

Lyla: - "Tiffany... Nem én vagyok az egyetlen, aki azt gondolja, hogy Gabriel érzelmeket táplál irántad..."

Nagy barna szemeivel rám néz. Végül sóhajt. 

Tiffany: - "Tudom..."

Malicia: - "Ahh! Végre, egy értelmes mondat!"

Amelie: - "Malicia..."

Malicia: - "Óóóó... De nézd csak ezt a kettőt... Imádják egymást, mindent elborít a szerelem..."

Tiffany: - "Én... én... de..."

Malicia: - "Ne hazudj!"

Lyla: Elpirul. 

Malicia: - "Biztos vagyok benne, hogy kedveled őt, és teljesen beleszeretsz az angyalarcába, aki a bocsánatodat akarja..."

Lyla:

- "Nem tévedsz, Malicia..."

- "Ez egy kicsit sok, Malicia..."

(Ha a másik lehetőséget választod)

Tiffanyra nézek, aki nem tudja, mit tegyen.

- "Mindazonáltal... Kicsit finomabban is kifejezhetnéd magad! Hagyd őket békén..."

Malicia: - "Aha..."

Amelie: - "Megyünk inni valamit? Szomjan halok!"

Jasmine: - "Nem! Nem azonnal..."

Amelie: - "Ó?"

Jasmine: - "Tiffany, azt hiszem, hogy ennek a napnak a végén elmehetnénk a fodrászatba... Mit szólsz?!"

Tiffany: - "Ó!!! Igen! Igen! Igen! Velem jöttök?!"

Lyla: Elindulunk a szalon felé, Amelie és Malicia vezeti a sort. Tiffany és én egy kicsit elszakadunk a csoporttól.

Tiffany: - "Tudod... Maliciának igaza van... rólam. Tetszik Gabriel... már régóta..."

Lyla: - "Igen... tudom..."

Tiffany: - "Azt hiszem, meg tudod érteni... Húztátok az időt Henrivel... Egy hónapba telt, mire összejöttetek."

Lyla: - "Honnan..."

Tiffany: - "Honnan tudom? Nyilvánvaló volt... Ezt mindenki láthatta..."

Lyla: Pajkosan néz rám.

- "Aha..."

Tiffanynak teljesen más okai vannak arra, hogy húzza az időt, mint nekem Henrivel. Tiffanynak soha nem volt barátja Gabriel előtt, és nyilvánvalóan nem ez a kedvenc témája. Ami Gabrielt illeti, ő is ugyanolyan esetlennek tűnik. Tiffany biztosan teljesen ellentéte azoknak a lányoknak, akikkel általában együtt jár.

A kávézóban

Michael: - "Helló, hölgyek!"

Lyla: - "Szia, Michael!"

Michael: - "Mit hozhatok inni nektek ezen a gyönyörű napon?"

Lyla: Rendelünk és Michael elmegy, majd az italainkkal tér vissza. Malicia felemeli a poharát. 

Malicia: - "A bevásárló körútunkra!"

Lyla: Mind felemeljük a poharunkat és megismételjük, amit Malicia mondott. Tiffany ragyog: az új hajstílusa és az új ruhái nagyon jól néznek ki rajta. 

- "Szeretném kihasználni, hogy mindannyian együtt vagyunk, hogy elmondhassuk, van valamink a számodra, Tiffany!"

Tiffany: - "Nekem?!"

Amelie: - "Igen!"

Lyla: Előveszem a csomagot, amiben a ruha van. 

Tiffany: - "Egy ajándék!!!"

Malicia: - "Boldog kései szülinapot!!!"

Tiffany: - "Óóó! Ez olyan kedves tőletek!!"

Jasmine: - "Gyerünk, nyisd ki!"

Lyla: Tiffany bólint és feltépi a csomagot. 

Tiffany: - "Egy ruha!!! Ez annyira, annyira szép!!!"

Lyla: Egy bűbájos sötét rózsaszín ruhát választottunk. 

Amelie: - "Tényleg tetszik?!"

Tiffany: - "Imádom! Alig várom, hogy viselhessem! Annyira örülök! Köszönöm, hogy itt vagytok, és figyeltek rám, ahogy tudtok."

Lyla: Érzem, ahogy emelkednek az érzelmei, és csillognak a szemei.

Amelie: - "Óóó... Tiffany..."

Tiffany: - "Soha nem voltak olyan barátaim, mint ti... Soha nem fogom tudni eléggé megköszönni nektek mindazt, amit tettetek, ezt a napot, minden tanácsotokat és ezt a ruhát!"

Lyla: A szívéhez szorítja a ruhát és lehunyja a szemét. Tiffany nagyon meghatódott...

Malicia: - "Óóóó! Elég! Megsiratod Lylat!"

Lyla: Malicia Tiffany vállára teszi a kezét, és megsimogatja a haját.

Tiffany: - "Hééé! Hahaha!"

Lyla: Mindannyian nevetünk a kis védencünk körül.

Jasmine: - "Alig várom, hogy lássam rajtad azt a csinos kis ruhát!"

Tiffany: - "Én is!!!"

Jasmine: - "Ezzel az új frizurával, imádnivaló leszel!"

Lyla: Tiffany elpirul és újra megköszöni mindenkinek.

- "Jól van, most Jasmine következik!"

Jasmine: - "Micsoda?!"

Lyla: - "Hát, igen... Tiffany szülinapja már elmúlt.... de azt hitted, hogy a tiédet elfelejtjük? Hisz maaaa van!"

A kávézó fényei kialszanak és Michael jelenik meg egy szülinapi tortával.

- "Boldog szülinapot Jasmine!!!"

Mind együtt énekelünk és Michael is csatlakozik. Jasmine tapsol. Ragyog!

Jasmine: - "Óóóó! Emlékeztél!!"

Lyla: A szememet forgatom. 

- "Mintha el tudnám!"

Jázmin elfújja a gyertyáit, és mind tapsolunk.

Malicia: - "Hát... Megkérdeztük Jayt, hogy ki tudna-e ugrani meztelenül a tortából, de ő visszautasította az ajánlatot... állítólag a torta túl kicsi volt... Pff... Nem nagyon igyekszik..."

Jasmine: - "Hahaha! Emlékezni fogok rá!"

Lyla: A barátnőm rám néz, én meg a szememet forgatom. Egy pillanatra elképzelem, ahogy Henri kilép egy hatalmas tortából, és boldog születésnapot kíván Jázminnak... Teljesen meztelenül. Nevetésben török ki egymagamban. 

Michael: - "És ez a tiéd!"

Lyla: Michael elment, hogy hozzon egy hatalmas csomagot, amit a legjobb barátnőm elé tett. 

Jasmine: - "Micsoda...?"

Michael: - "Lyla megkért, hogy tegyem félre neked. Kicsit túl nagy volt ahhoz, hogy a városban sétálgasson vele."

Lyla: - "Ez tőlünk van, Jasmine!"

Tiffany: - "Reméljük tetszeni fog!"

Lyla: Jasmine letépi a csomagolást és egy hatalmas fémtokot fedez fel. 

Jasmine: - "Ó!!! Ez a kedvenc körömlakk márkám!!" 

Lyla: A tok hatalmas mennyiségű körömlakkot tartalmazott, mindenféle kiegészítővel, például ecsettel, dekorációval és egyebekkel. Meglehetősen teljes volt. 

Jasmine: - "Aaaah! Ez annyira király!! Köszönöm, csajok!"

Lyla: Egész délután a kávézóban maradtunk, tortát ettünk, ittunk és együtt nevettünk. 

Lyla szobájában

Henri: - "Ez szórakoztató szülinap volt!"

Lyla: - "Igen! Egy szép nap neki!"

A lányokkal töltött nap után visszamentünk a lakásba, ahol Clement és Henri várt minket, hogy együtt vacsorázzunk nálunk. A fiúk órákig főztek, hogy meglepetést készítsenek Jasmine-nek. Nagy erőfeszítéseket tettek az előkészületekkel, és (majdnem) minden sikerült. Felfújták a lufikat és beborították a padlót velük. Kelemen adott Jasmine-nek még egy hétvégét egy szuper szállodában. Ami Henrit illeti, amellett, hogy énekelt neki egy dalt, adott neki egy gyönyörű illusztrált könyvet a divatról és a varrásról a különböző korszakokban. Sóhajtok. 

- "És arra gondolni, hogy még arra sem volt alkalmam, hogy ajándékot adjak a születésnapodra..."

Henri: - "A legszebb ajándékot adtad nekem azon a napon..."

- "Én... Semmiség volt..."

- "Mi is volt az...?"

Henri: - "Életem végéig emlékezni fogok arra a napra nálunk. Megpróbáltam elmagyarázni neked, milyen lenne velem járni... anélkül, hogy elmondanám a titkomat. Az elmúlt napokban próbáltam bocsánatot kérni távolságtartó hozzáállásomért... És te mindent megbocsátottál nekem... olyan egyszerűen."

Lyla: - "Henri..."

Henri: - "Abban a pillanatban lekerült egy teher a vállamról, és végre a karomba vehettelek, ahogy akartalak."

Lyla: Szavai és emlékei érvényesítésére maga elé von. Viszonzon az ölelést, miközben a hátát és a haját simogatom, fejét a mellkasomnak támasztja.

Henri: - "Akkor és ott kellett volna mindent elmondanom, sok fájdalomtól mentett volna meg minket."

Lyla: - "Talán. De... ami történt, megtörtént. Hagyd abba a múlt felkavarását..."

Henri: - "... Tudom..."

Lyla: Eltávolodom tőle, hogy a kezembe vegyem az arcát, és mélyen a szemébe nézzek. Félénk mosolyt mutat, amit finoman megcsókolok.

Henri: - "Rendesen megünnepeljük a szülinapunkat... Ígérem!"

Lyla: - "Remélem is!"

Henri: - "Hahaha! Úgy érzem, nem lesz helye a hibáknak!" 

Lyla: - "Természetesen nem!"

Felegyenesedek, csípőre teszem a kezeim.

- "Megalkuvást nem ismerő leszek! Egy hegynyi ajándékot akarok! MOUHAHAHA!"

Henri: - "Hahaha! Eléggé igényesnek tűnik, Lyla kisasszony..."

Lyla:

- "Nem vacakolok, ha ajándékokról van szó, akár karácsonyra, akár születésnapra..."

- "Én?! SOHA!"

(Ha a másik lehetőséget választod)

- "Rossz elképzelésed van rólam..."

A mosoly, amit nem sok sikerrel igyekszem elrejteni, azonnal felfedi bűnös természetemet.

Henri: - "Értem... értem..."

Incselkedő mosoly az arcomon, szórakozottan nézek rá. Közel hozza a kezét, hogy megsimogassa az arcomat, és finoman megcsókoljon.

- "Valójában... alig várom, hogy veled ünnepelhessem ezeket az eseményeket... Főleg a szülinapodat!"

Henri: - "Ami történetesen a tiéd is!"

Lyla: - "Hahaha! Igen..."

Henri: - "Milyen szép egybeesés..."

Lyla: - "Igen..."

Kinyújtózom, hogy gyengéden megcsókoljam, és előre húzom, az ágyam felé. Henri rám esik. Képtelen vagyok megmozdulni a teste súlya alatt, míg ő viszonozza a csókom.

Az iskola előtt

Lyla: Ma este Antoine-nal dolgozom. Charlotte szülési szabadságon van, és Antoine nem igazán tudta pótolni. Jay és Sheran új kislemeze, a néhány hét múlva induló amerikai turné és a csókbotrány között Henri apjának nehézségei támadtak a toborzásban. Az utolsó személy, akit talált, nem tűnt alkalmasnak a feladatra. Elmondhattam neki, amikor megkérdezte a véleményemet az újoncáról. Be kell vallanom, hogy egyre jobban élvezek Antoine-nal együtt dolgozni, és van még egy kis plusz pénzem is. Nem panaszkodhatok.

Enzo: - "Hé!! Nézd ki van itt!"

Lyla: Összerezzentem. Nem láttam, hogy jön. Még azt is mondhatnám, hogy teljesen megfeledkeztem róla! Mivel osztályt ismétel, Enzót nem látom az osztályomban, és egyébként is nagyon ritkán, vagy inkább soha.

Enzo: - "Szóval, baba, hiányoztam?"

Lyla: - "Enzo..."

Sóhajtok. Mit is mondjak?

Enzo: - "Gyerünk... ismerd be... Tudod, nekem elmondhatod, hogy a strébered nem adja meg azt, amire szükséged van!"

Lyla: Újra sóhajtok. 

Enzo: - "Várj! Ne mondd, hogy szakítottál azzal a bénával?"

Lyla:  ...

- "Enzo... Nem értem miért érdekel téged ennyire a magánéletem. Nincs más dolgod? Ennyire unalmas a saját életed?"

Felvonja a szemöldökét. 

Enzo: - "Pfff! Mindig olyan öntelt, mi?"

Lyla: - "Nem."

- "A magad nevében beszélj."

- "Csak közöltem az unalmamat, amikor a tolakodó kérdéseiddel szembesültem."

Enzo: - "... Mindegy, bosszantó vagy. Már itt sem vagyok."

Lyla: Ezzel egy szempillantás alatt távozott. 

Jessica: - "Még mindig nem engedte el a dolgokat?!"

Lyla: Megint összerezzentem. 

- "Azt hiszem nem."

Megvonja a vállát, és bemegy az iskolába. 

Malicia: - "Ma kettőt egy áráért!"

Lyla: - "Malicia! Szia!"

Malicia: - "Szia, Lyla! Nem okoztak neked túl sok gondot?"

Lyla: - "Hmm... Hát... Enzo szokás szerint megtette, de egyre gyengébb. Kezdtem elfelejteni, milyen is volt... Mióta támaszként itt vagy, és már nincs az osztályomban, kevesebb alkalmam van vele 'beszélgetni'. Ami Jessicát illeti... hát... azt mondanám, hogy úgy tűnik, fejlődött."

Malicia: - "Wow! Szóval azt mondod, hogy múltkor nem csak azért volt olyan, mert valamit evett, ami nem ülepedett meg?"

Lyla: - "Hahaha! Nem... Tényleg úgy tűnik, hogy felnőtt."

Malicia megdörzsöli az állát. 

Malicia: - "Aha... ennél több kell, hogy meggyőzzenek."

Lyla: - "Ezt megértem!"

Tiffany: - "Hali lányok!"

Lyla: - "Tiffany!"

Malicia: - "Ez az új hajstílus nagyon jól áll neked...! Mondtam már, hogy nagy rajongó vagyok?" 

Tiffany: - "Hahaha! Hmm... Egyszer, vagy kétszer, azt hiszem!"

Lyla: Mindhárman nevetünk, miközben felidézzük, mennyire izgatott volt Malicia Tiffany új stílusa miatt. Együtt sétálunk be az iskolába.

A suliban

Lyla: Alig mentünk be, amikor szemtől szemben találtuk magunkat Gabriellel. Megáll előttünk, és végig méri Tiffanyt. Szinte zavaró. Végül észreveszi, hogy a hozzáállása nem természetes, és megrázza a fejét, mintha most ébredt volna fel. Odajön hozzánk és a barátnőmhöz beszél.

Gabriel: - "Szia Tiffany..."

Tiffany: - "Szia Gabriel!"

Lyla: A lány rávillantja legszebb mosolyát, amitől úgy tűnik, Gabriel elolvad. Azonban, amennyire csak tudja, igyekszik semleges arckifejezést tartani.

Gabriel: - "Én... Bocsánatot akartam kérni a szombat miatt... amikor kiborultam és azt mondtam, hogy ne változz meg... Hát igen... Nem... Én nem is borultam ki... Érted mire gondolok..."

Tiffany: - "Igen, Gabriel, értem."

Gabriel: - "Azt csinálsz, amit szeretnél az életeddel... hahaha..."

Tiffany: - "Igen, tudom."

Lyla: Elhallgat, nem tud többet mondani, és kissé elpirul. Még mindig zavart, nem tudja, hogyan viszonyuljon a kommunikációhoz.

Gabriel: - "És aztán... Hát... El akartam mondani neked... Még mindig te vagy, de jobb... Az új frizurád nagyon szép..."

Lyla: Malicia és én egymásra nézünk, és megdöbbenünk. Tiffany azonban nem hagyja magát elragadtatni. 

Tiffany: - "Kösz, Gabriel... Ez kedves tőled!"

Gabriel: - "Ahhaaa..."

Lyla: Még mindig nem mer ránézni. 

Gabriel: - "Hát... Én megyek... Pá!"

Lyla: Elmegy anélkül, hogy hátrafordulna. 

Malicia: - "Wow! A te Gabyd még soha nem haladt ennyit előre!"

Lyla: Tiffany ingerülten fordul Malicia felé. 

Tiffany: - "Malicia..."

Malicia: - "Rahhh! Mi az?! Ez túl cuki volt! Nézd meg Lylát, azt hiszi, romantikus filmet néz, nem maradt le semmiről!" 

Lyla:

- "Téged is ugyanúgy érdekel, mint engem!"

- "Hé! Engem hagyj ki ebből!"

(Ha a másik lehetőséget választod)

- "Valld be, hogy titokban nézel ilyen filmeket!"

A szemét forgatja. 

Tiffany: - "Biztos nehéz volt idejönnie hozzám... Egyáltalán nem érezte kényelmesen magát..."

Malicia: - "Ó tényleg?! Észre se vettem!"

Lyla: Tiffany mosolyog és a szemét forgatja. 

Henriék nappalija

Antoine: - "Köszönöm megint, Lyla!"

Lyla: - "Nekem öröm, Antoine! Ráadásul... Kezdem érteni a dolgokat! Gondoltad volna, hogy visszahívod Jerome-ot?! Úgy tűnt, siet!"

Antoine: - "Igen! Még jó, hogy foglalkoztál vele..."

Lyla: - "Hahaha!"

Hallom Henrit, aki hanggyakorlatokat végez az emeleten. Ritkán látom őt... Antoine szinte egész estére igényt tart rám, amíg nem indulok dolgozni a kávézóba. Figyelmeztetett, hogy sok a tennivaló, de tudok lépést tartani. Most már nagyjából fejből ismerem az ő és Jay menetrendjét. Szinkronizáltam a menetrendjüket a telefonommal. Logikus, hogy bizonyos e-maileket más napokon is kezelek, amikor nem vagyok velük.

Antoine: - "Nagyon le vagyok nyűgözve a munkád minőségétől. Nagyon jól szervezett vagy. Vicces, mert Henri mindig az ellenkezőjét mondta nekem! Hahaha!"

Lyla: - "..."

Rájöttem, hogy igaza van... Nagyon jól szervezett vagyok, ha Antoine-nak végzett munkámról van szó... Mert bevallom, a többit illetően... nem igazán törekszem arra, hogy szervezett legyek.

Antoine: - "Holnap nem lesz szükségem rád. A táncstúdióban leszek Jay-jel és csapatával."

Lyla: - "Mindig mész?"

Antoine: - "Nem. Nem mindig. De ezúttal inkább megyek. Nagyon régen jártam ott. Elég sok dolgom van ott..."

Lyla: - "Értem..."

A kávézóban

Michael: - "Fú... Micsoda nap!"

Lyla: - "Pontosan!"

Az utolsó vásárlók most mentek el, így elkezdtük a takarítást. Én is szeretek itt dolgozni. Nagyon szeretem a légkört, és nagyon kedvesek az ide érkezők. Kezd kialakulni a saját kis szokásom. Elteszem a cuccaimat, amikor csörög a telefonom.

Antoine: - "Lyla?!"

Lyla: - "Igen! Minden oké?"

Antoine: - "Igen, igen! Még mindig a táskádban vannak azok az iratok, amelyeket tegnap adtam? Az is, amit holnap Jerome-nak kell adni?!"

Lyla: - "Uh... igen... Nálam vannak."

Antoine: - "Most vettem észre, hogy hiányzik a koreográfus aláírása! Milyen szerencse! És holnap már nem lesz ott... Megkérhetlek, hogy gyere át ma este a műszak után, hogy aláírja a szerződéseket? Nem tarthat sokáig..." 

Lyla: - Ó!"

Antoine: - "Nagyon sajnálom, hogy zavarlak ma este... Én..."

Lyla: - "Antoine! Nem probléma! Tudom, hogy útba esik a táncstúdió, jövök."

Antoine: - "Te vagy a legjobb... messze!"

Lyla: 

- "Ne túlozz..."

- "Tudom!"

(Ha a másik lehetőséget választod)

- "Még akkor se, ha bevallom, szeretem, amikor ezt mondod!"

Antoine: - "Hahaha!"

Lyla: - "Nemsokára!"

Letettem. Micsoda egy maraton!

Michael: - "Minden rendben?!"

Lyla: - "Igen! Igen! Hív a kötelesség!"

A kávézó előtt

Lyla: Olyan gyorsan öltöztem át, ahogy csak tudtam. Épp akkor kaptam egy SMS-t, amikor kiléptem a kávézóból. Antoine az!

Antoine💬: - "Elfelejtettem szólni, hogy... Sheran is a táncstúdióban lesz. Lyla... Nem muszáj bejönnöd... Kijöhetek, hogy átvegyem az iratokat. Ha akarod, várhatsz kint, amíg begyűjtöm az aláírásokat. Tudom, hogy a csókról szóló történet a médiában nagy hatással volt rád. Hülye voltam, hogy nem gondoltam rá, amikor telefonáltam..."

Lyla: ... Megfagyott a vérem. Ha bemegyek, látni fogom Sherant, azok után, ami történt... Képes leszek rá? Gyerünk, Lyla! Nagy lány vagy és többnyire profi! Mély levegőt veszek, és leírom a válaszomat.

💬: - "Antoine. Közvetlenül hozzád megyek, és elhozom a kért dokumentumokat. Nagyon komolyan veszem a munkámat, és tudni fogom, hogyan válasszam szét a magánéletemet a szakmai életemtől." 

Antoine💬: - "Oké. Üzenet fogadva. Várlak. Kösz, Lyla."

A táncstúdióban

Lyla: Belépek a táncstúdióba. Nagyon meleg van. 

Jay: - "Csináljuk újra! Egy és két és há... forgás..."

Lyla: Azta... Jay a táncosai előtt áll: körülbelül tízen vannak, és mindannyian szigorúan leutánozzák vezetőjük mozdulatait. Oldalt látom Antoine-t egy férfival beszélgetni, aki sokkal idősebb, mint az előttem álló csapat. Szerintem ő a koreográfus. Végül... szintén oldalt, Jay-t bámulva és rendkívül koncentráltan... Sheran. A lépésekre mozgatja a fejét, amit Henri számol, majd végül csatlakozik a csoporthoz. Ő nem igazán táncos, de muszáj passzolnia a többiekhez. Henri még mindig nem vett észre. Amikor dolgozik, mondhatjuk, hogy semmi más nem létezik. Szánok rá néhány percet, hogy megnézzem (és csodáljam). A professzionalizmusa mindig lenyűgöz. Láttam már táncolni a színpadon, de ezúttal... Nincs nagy jelmezben, nincs színpadon, nincsenek villogó lámpák... Csak ő van, trikóban és rövidnadrágban. Csak pár méterre vagyok tőle.

Jay: - "Jó! Ez nagyszerű volt! Mára álljunk meg itt!"

Lyla: Mindenki tapsol és a dolgaihoz megy. Sheran odamegy Jay-hez és beszélgetni kezd vele. Henri minden bizonnyal olyan semleges és udvarias marad, amennyire csak lehetséges. Úgy tűnik, nem veszi észre, hogy a férfi a maga módján egyfajta láthatatlan falat épít köztük. A dokumentumokat magammal viszem, és készülök átmenni a szobán, hogy csatlakozzam Antoine-hoz, amikor Henri észreveszi a jelenlétemet. Akarata ellenére felragyog az arca... ...ami nem marad észrevétlen Sheran előtt.

Jay: - "... Lyla! Mit..."

Lyla: Látja a karjaimban lévő fájlokat, és alig egy másodperc alatt létrehozza a kapcsolatot. Odajön hozzám anélkül hogy színlelne, és én is így teszek. Henri titka immár a kapcsolatunk valódi természetére is kiterjed, amikor ő Jay.

Jay: - "Antoine-t keresed?"

Lyla: - "Igen. Vannak dokumentumok, amelyeket a koreográfusnak alá kellene írnia."

Jay: - "Ó! Értem!"

Sheran: - "Szia!"

Lyla: Meglepődtem. Nem hittem volna, hogy egy nap beszélni fog velem.

- Üdvözlöm őt, miközben biztos vagyok benne, hogy semleges arcot vágok.

- A lehető legőszintébb mosollyal mosolygok rá, bár bevallom, nem könnyű feladat.

Közelről még szebb... Bájos aurája behatol a személyes terembe... Micsoda karizma! Egy pillanatra megsemmisít a sztársága.

Sheran: - "Nem találkoztunk! Jay... ki ez a személy?"

Jay: - "Sheran, ő Lyla. Lyla Antoine asszisztense. Azért jött, hogy hozzon neki néhány fontos dokumentumot."

Sheran: - "Értem... Értem..."

Lyla: Kinyitja a száját, hogy mondjon valamit, de leállítja magát. 

Hassen: - "Lyla!!!"

Lyla: - "Hassen!"

Pislogokok. Teljesen elfelejtettem, hogy Hassen az unokatestvérével együtt Henrivel dolgozik. Talán egy kicsit túlságosan is Sheranra koncentráltam... Hassen provokálva Jayre néz, és felém fordul. 

Hassen: - "Nem számítottam rá, hogy itt látlak! Szóval, amit mondanak, az igaz. Együtt dolgozol Antoine-nal!"

Lyla: - "Így igaz..."

Hassen: - "Micsoda meglepetés... és micsoda véletlen látni, hogy együtt dolgozol... Jay-jel is!"

Lyla: A hanglejtése megváltozott, amikor kimondta Jay nevét. Henrivel visszatartjuk a lélegzetünket.

Hassen: - "Hogy van... Henri?"

Lyla: Jay majdnem megfullad és köhög. Köszönöm a diszkréciót... Itt vagyunk. A szívem kihagy egy ütemet, Hassen mosolya pedig még szélesebb. Oké... Kösz, Hassen. Vettem az üzenetet. 

Hassen: - "Úgy értem... Henri és az egész banda! Hogy van a bátyád?!"

Lyla: Anélkül, hogy hagynám magam befolyásolni, válaszolok neki. 

- "Mindenki jól van, a bátyám is."

- "Nem igazán ismered őket..."

Jay: - "Hassen... Lyla azért van itt, hogy Antoine-nal dolgozzon... Nem kellene tovább feltartanunk. Igaz, Lyla?"

Lyla: - "Igen... Igen! Antoine vár rám."

Hassen: - "Hát persze... Hát persze..."

Lyla: Jay a hátamra teszi a kezét, és könnyedén meglök, hogy kilépjek a számára félelmetes beszélgetésből. Az apjához vezet.

Hassen: - "Valójában Lyla!!!"

Lyla: A hang felé fordulok. 

Hassen: - "Jó volt újra látni. Remélem, hogy Henri rendesen vigyáz rád, és már nem okoz szenvedést."

Lyla: - "Uh..."

Ez övön aluli volt, és érzem, a szerelmem kezét a hátamon, hogy elveszti a türelmét. A két férfi egymásra néz. Természetesen... Majd Henri meghatottan felsóhajt.

Jay: - "Hassen... Kérlek..."

Lyla: Hassen tudatában annak, hogy túl messzire ment, azonnal elhessegeti provokatív mosolyát.

Hassen: - "Bocsi... Talán túl messzire mentem... Lyla."

Lyla: De Hassen nem néz rám. Szeme Jayre szegeződik. A bocsánatkérése neki szólt, még akkor is, ha úgy tett, mintha hozzám beszélne. Henri veszi az üzenetet, és udvariasan bólint, jelezve a megértését. Hassen nem gonosz, és azt hiszem, máris haragszik magára, amiért túl messzire ment a dolgokkal, és úgy viselkedett, amit nem tetszett Jay-nek. 

Sheran: - "Uh... Minden rendben?"

Lyla: Sheran elveszett. Semmit nem ért abból, ami történik. 

Hassen: - "Igen. Minden oké."

Lyla: A másodperc töredékéig Henrire nézek: az arca néma bocsánatkéréseket közvetít. Úgy mosolygok rá, mintha azt mondanám, 'ne aggódj, minden rendben'. Hassen udvariasan int, és csatlakozik Samyához, aki hátramaradt. Messziről intett nekem, és a két unokatestvér elment. Végre fellélegzem. Antoine-hoz sétálok Jay-t követve. 

Antoine: - "Lyla! Már vártunk!"

Lyla: Átadom neki a papírokat, győztesen. 

- "Minden itt van!"

A dokumentumokra koncentrálok, és átadom neki azokat, amelyeket nem írtak alá. 

Antoine: - "Oké... Oké... Értem..."

Lyla: Antoine és a koreográfus hátralép, hogy aláírja a szerződéseket. Végül felnézek a papírokból, és Sheran tekintetével találkozom, amely rám szegeződött. Egy centit sem mozdult, mióta idejött. 

Sheran: Milyen furcsa jelenet... Biztos vagyok benne, hogy valami történik köztük. Nem ismerem még túl jól Jay táncos csapatát, de nem gondoltam volna, hogy Hassen... ennyire ellenséges. Igazi kakasviadalnak tűnt. Ráadásul... ki az a 'Henri'? Ha jól értem, ő ennek a lánynak a barátja. Voltaképpen... Jay nem tűnik közömbösnek a jelenlétében. Amikor meglátta, nem volt ugyanaz! Mintha egy másik személy lenne... Nehéz megmagyarázni. Soha nem viselkedett így velem, és ezt fájdalmas beismerni. Nézem ezt a 'Lylát', aki a menedzserrel beszélget, fiatalnak tűnik...

- Tovább figyelem őt..

- Elfordulok.

Nem veszi észre, de Jay őt bámulja. Lehetne diszkrétebb is. Miatta... rázott volna le? Nem... az nem lehetséges... Ő csak Antoine asszisztense. Oké... Aranyos... de az nem elég. Végül is... Én vagyok Sheran, szuper és tehetséges... És egy kicsit követelőző. A fejemben hallom, ahogy apám helyre tesz. Szerencsére ittvan, hogy segítsen megőrizni a hideg fejem. Ebben a világban annyiszor elvesztettem volna az irányítást! De most... nehéz nem elveszíteni a talajt a lábam alatt. Amikor megcsókoltam Jayt, a következő napokban távolságot tartott közöttünk. Azt mondta, hogy elkerülje a pletyka táplálását, de biztos vagyok benne, hogy ez ennél bonyolultabb. Mondjuk nekem nagyon nehéz volt, hogy így elutasított! Biztos vagyok benne, hogy egymásnak vagyunk teremtve, annak ellenére, amit mondott. Biztos vagyok benne, hogy ő mondta nekem ezt a sok hülyeséget... Nagyon kedves volt tőle, de biztos vagyok benne, mit érzek iránta. Meg van köztünk a kémia, és a szívem megvadul, ha a közelében vagyok...

Jeff: - "Hé, Sheran... Jól vagy?"

Mike: - "Jeff... hagyd békén Sherant... Soha ne szakíts félbe egy művészt, aki gondolkodik..."

Jeff: - "Tök mindegy... Nyalizó!"

Mike: - "Látod mit csinálsz?! Úgy teszel, mintha aggódnál érte, csak mert beszélni akartál vele!"

Jeff: - "Legalább megpróbáltam! Hallottam, hogy az öltözőben gyakoroltad a felszedő dumákat neki!"

Mike: - "Pfff!"

Sheran: - "Hahaha! Viccesek vagytok!"

Mike: - "Róla beszél, ugye?"

Jeff: - "Mindkettőnkről beszél, te ostoba! Egy életre megbélyegzett minket! Nagyszerű!"

Sheran: Gúnyolják egymást, de elválaszthatatlannak tűnnek. 

Jeff: - "Egyébként komolyan... ha kell valami, itt vagyunk! Jeff és Mike, szolgálatára kedves hölgy!"

Sheran: Meghajolnak felém és én is így teszek.

- "Örülök, hogy találkoztunk, uraim! Ígérem! Segítséget kérek, ha kell! Ez esetben, mennem kell!"

A táncstúdió előtt

Sheran: Sóhajtok és élvezem a friss levegőt. Azt hittem, jót tenne, ha újra látnám Jayt... mert nagyon hiányzott. A végén még jobban megszakad a szívem... Látva, hogy a viselkedése ilyen hirtelen megváltozott azelőtt a lány előtt, olyan volt, mintha sót dörzsölne a sebbe. Már egy ideje elfordult tőlem, de úgy érzem, ez még rosszabb. Mégis... annyira sérültem mindezek után... Még szupersztárként is, akit emberek ezrei bálványoznak, az összetört szív ugyanúgy fáj, mint bárki másnak. Sokat szenvedtem... De össze kell szednem magam! Távol kell lenni ahhoz, hogy kinyissa a szemét és lássa, hogy mik vagyunk egymásnak. Annyira szerelmes vagyok belé... Olyan nagyszerű ember... Amikor Jay a színpadon van, vagy amikor éppen dolgozik, mindig olyan rendkívüli. Olyan tehetséges... A dal, amit nekünk készített... nagyszerű. Minden rajongónk látta, mi köt össze minket. Egy napon ő is meglátja. A sajtó is bekapcsolódik. Az egész világ az oldalamon van! Ez a gondolat boldoggá tesz, és újra elkezdek hinni.

Kizárt, hogy feladom! Mindig megkaptam azt, amit akartam. Mindig is erősnek tartottam magam, és a sok munkám mindig kifizetődött. Ezúttal sem lesz ez másképp. Kedves Lyla... Nemsokára Jay többé nem akar majd rád nézni, mert csak engem fog látni! Győzzön a legjobb nő!

A táncstúdióban

Jay: Nézem, ahogy Lyla az apámmal beszélget. Diszkrét, komoly és rendíthetetlen. Ők az utolsók a teremben, ami most teljesen üres. Még Sheran is elment. Azt hiszem, egy kicsit elveszett a korábbi bemutatásnál. Azt is hiszem, hagytam, hogy az érzelmeim a legjobbat hozzák ki belőlem, és megleptett, hogy egy hosszú pillanatig Lylát bámulta. Az öltöző felé tartok, amikor összefutok Hassennel.

Hassen: - "... Jay...! Rád vártam..."

Jay: Megint sóhajtok. 

- "Igen, Hassen?"

Végigfuttatja a kezét a hajában, kínosan. 

Hassen: - "Sajnálom a korábbit... Nem kellett volna... Néhány másodpercig olyan erősnek éreztem magam, hogy mefoghattalak... téged. Szánalmas volt."

Jay:

- "Ez emberi... Persze béna, de emberi."

- "Egy kicsit... igen..." 

(Ha a másik lehetőséget választod)

- "De nem én fogok rád követ dobni. Tudom, milyen bódító tud lenni."

Ó igen... tudom, ó, milyen jól! De utána... nevetségesnek érezzük magunkat.

Hassen: - "Amikor megláttam Lylát itt, veled... Mindenesetre eszembe jutott az az idő, amikor valóban szenvedett, részben a viselkedésed miatt."

Jay: - "Egyértelműen megmondható, hogy 'mikor szenvedett igazán a viselkedésem miatt'."

Hassen: - "Igen..."

Jay: Soha nem beszéltünk a valódi személyemről, de minden sejtése kristálytiszta volt. Ma tényként kezeljük.

Hassen: - "Még ha nem is értek mindent a történetedből, azt hiszem, hogy... 'mindez' nem könnyített meg semmit. De Lyla boldognak tűnik."

Jay: - "Remélem. Mindent megteszek azért, hogy ez igaz legyen. Legalább ma..."

Hassen: - "Hogyan győzd le Jay-t?! Igaz?!"

Jay: - "Hahaha! Tudom, hogy soha nem aggódtam annyira a versengés miatt, mint amikor közel voltál hozzá. Határozottan megkóstoltattad velem a féltékenység ízét!"

Hassen: - "Wooooow!"

Jay: Arcán láthatóan hízelgő mosoly ragyogott fel.

Hassen: - "Csak nem megijesztettem a nagy Jay-t?" 

Jay: - "Pedig úgy tűnik!"

Nevetünk. Kinyújtja a kezét.

Hassen: - "A titkod biztonságban van... Ígérem. Nagyon örülök és megtisztelő, hogy a csapatod része lehetek. Te vagy a híresség... Gratulálok a karrieredhez."

Jay: - "Kösz, Hassen. Nagyon meg vagyok hatva. Annak is örülök, hogy te és Samya a csapat tagja vagytok. Tényleg nagyon tehetségesek vagytok és mindenki szeret titeket."

Hassen: - "Raaah... Kösz, Jay."

Jay: Elköszöntünk egymástól, megnyugodva, hogy 'békét' kötöttünk. Odamegyek Marcus kocsijához, és végre hazamegyek.

Henri szobájában

Henri: Remélem Lyla jól van. Előveszem a telefonom és felhívom. Gyorsan felveszi.

Lyla: - "Henri!"

Henri: - "Szia, szépségem... Ó... Annyira sajnálom a ma estét. Mondtam már neked, hogy nem lesz könnyű randevúzni egy sztárral? A menedzser apa, aki igénybe veszi a képességeidet, a sajtó, a túlzsúfolt időbeosztás és a nemkívánatos megjegyzéseket tevő emberek között..."

Hallom a nevetését. 

Lyla: - "Hahaha! Ne aggódj, Henri..."

Henri:

- "Meglepett, hogy látlak ma este... tudván, hogy Sheran ott van."

- "De jó volt látni ma este."

Lyla: - "Apád figyelmeztetett. Eleinte féltem, de azt mondtam magamnak, hogy el kell végeznem a kötelességeimet. Végül is... rendben volt."

Henri: - "Aha..."

Lyla: - "Ő egy igazi karakter. Fenséges... Azt hiszem, Istennek kell lenned, hogy ellenálltál neki!"

Henri: - "Hahaha! Isten... talán nem. Szerelmes beléd... minden bizonnyal."

Lyla: - "Ráadásul most láttam egy nőt, aki minden erejével azon volt, hogy áttörje a védelmed. Minél jobban próbálkozott, annál távolabb kerültél."

Henri: - "Nem vettem észre."

Lyla: - "Én igen... Valahogy rosszul éreztem magam miatta..."

Henri: - "Látom a kedves gesztusait felém, de vigyázok, hogy ne tápláljam őket."

Lyla: - "Nem gondolod, hogy gyanít valamit? Egy ponton eléggé bámult engem..."

Henri: - "Hmm... Nem gondolom, hogy azt hiszi, hogy együtt vagyunk, de biztos vagyok benne, hogy feltesz majd néhány kérdést."

Lyla: - "Aha..."

Henri: - "Ne aggódj, nem csináltál semmit, ami bármit is elárulhatott volna. Inkább én rontottam el..."

Lyla: - "Nem félsz?"

Henri: - "Nem. Egyelőre legalábbis nem."

Lyla: - "Minden rendben ment Hassennel? Láttam, hogy beszéltetek kifelé menet."

Henri: - "Igen. Bocsánatot kért."

Lyla: - "Biztos voltam benne! Nem mintha ő így viselkedne."

Henri: - "Örülök, hogy látok egy olyan tökéletes férfit, mint ő hibázni! Hahaha!"

Lyla: - "Pfff..."

Henri: - "Csak hát ő képes kételyeket kelteni bennem!"

Lyla: - "Komolyan...?"

Henri: Bolintok. 

- "Korábban egy kicsit megijesztett."

Lyla: - "Tudom..."

Henri: - "Sajnálom, hogy most nem nagyon látjuk egymást..."

Lyla: - "Ne aggódj. Én is elfoglalt vagyok. Nem láttam, hogy telik az idő!"

Henri: - "Elfoglatabb vagy, mint én!"

Lyla: - "Hahaha! Pontosan így van!"

Henri: - "Késő van... hagylak pihenni. Jó éjszakát, Lyla... Szeretlek."

Lyla: - "Én is szeretlek..."

Henri: Letesszük a telefont és szinte azonnal elalszom. Néhány hónap múlva elutazom az Egyesült Államokba, és jó ideig nem fogom őt látni. Ez a gondolat elszomorít, annak ellenére, hogy izgatott vagyok a turnéval kapcsolatban.