HS2 - 1. fejezet

 1. fejezet

A nyár vége

Korábban

Összefoglalás

Lyla utolsó középiskolás évének első napja volt. Lyla találkozott a legjobb barátaival, Jasmine-nel és Clementtel. Ekkor látta először Henrit, az új fiút. Akit stréber stílusa, szemüvege és állandó osztályelső viselkedése miatt néhányan gúnyolják... ami eléggé bosszantja Lylat! Lépésről lépésre, a nehéz kezdet ellenére, a két gimis összebarátkozott és Lylanak sikerült bevonnia a fiút a saját baráti társaságába. A barátság teret engedett a vonzerőnek és ebből a vonzerőből romantikus érzelmek születtek, amelyek hősnőnket nem kicsit lepték meg. Amit azonban Lyla nem tudott, hogy Henri kedves és visszafogott külseje mögött a pop szupersztár, Jay rejtőzik. Henri titka megadályozza, hogy megnyíljon Lyla előtt, akibe szintén beleszeret, ami sok csalódáshoz vezet. De... az igazság mindig kiderül, és amikor Lyla és Henri végre összejön, Jay álcája alatt a fiatal lány felismeri szerelmét. Minden romba dől. 

Hét nap szomorúság, kétségek és kérdések kellettek ahhoz, hogy Lyla elfogadja és megbocsásson, majd felkutassa Henrit. Ma már Lyla végre azzal lehet, akit szeret... titkok nélkül!

  .......................................................................................................................................

Lyla szobája

Lyla: Imádom a nyarat. A forróságot, az óceánt, a kabócákat, a szünidőt... Főleg a szünidőt. Néhány hét és visszemegyek a suliba vizsgázni. Ez a gondolat nem igazán hoz lázba... Általában imádok visszamenni a suliba, de ez az első alkalom évek óta, hogy a barátaim nélkül kell mennem. Jasmine divattervező iskolába megy, Clement pedig sport fősulira. Ami engem illet, én maradok a szeretett giminkben. Nem igazán tudom mihez akarok kezdeni az életemmel. Úgy tűnik minden barátom megtalálta a pályáját. Hogy csinálják? A középsuli kezdetén megkértek minket, hogy orientálódjunk... Hogyan kaphatnánk meg azokat a válaszokat kamaszkorunk hajnalán? Akkor még túl korai volt... És még ma is az! Az az érzésem, hogy a legtöbb embernek, akit ismerek már kész terve van a jövőjét illetően. De nem az én esetemben... Így találtam magam ugyanolyan oktatásban, mint a bátyám, és nem leltem meg az igazi hivatásomat. Ha már itt tartunk... Nem Jasmine és Clement az egyedüliek, akik nem lesznek velem idén... Henri... Henri sem. Ő bölcsészettudományi főiskolára ment. Az a benyomásom, hogy nekem nincs hivatásom, nincs igazán szenvedélyem, de az én drága szelmemnek megadatott az a luxus, hogy több is van és nem is tesz úgy, mintha nem lenne. Ah! Olyan szerencsés! 

- Gyerünk, Lyla! Ne hagyd, hogy ez felemésszen! Neked is sikerül megtalálnod a saját utadat!

- Szembe kell néznem a valósággal, nincs megfelelő munka nekem...

Az örök optimizmusom csodákra képes. Egyelőre nem tudok sokat változtatni. Ez az év meg fogja mutatni mi az ami tetszik... vagy sem. Sikeresen kell teljesítenem a járművezetői vizsgámat is, így szabadon mehetek egyedül akárhova... Addig is szándékomban áll teljesen kiélvezni ezeket a gyönyörű nyári napokat Henrivel és a barátaimmal. Azt kell mondanom, hogy csak a vakációm első néhány hetét nevezhetem... eseménydúsnak. Nem mindennapi tény megtanulni, milyen az, hogy a pasid tényleg egy szuper rocksztár... Ráadásul Henri a hülyét játszotta miközben tesztelni próbálta a hitemet és a szerelmemet iránta, ami eléggé fájt. De megtanultam megbocsátani... Rengeteget tanultam magamról ezalatt az egész ... "kaland" alatt. Mind emberek vagyunk... és mind tökéletlenek. A történetünkkel, a sebeinkkel, a hibáinkkal, a tapasztalatainkkal... A történetünkkel, a sebeinkkel, a hibáinkkal, a tapasztalatainkkal...Szeretem Henrit... Őszinte volt a bocsánatkéréseiben és ami a legfontosabb, őszinte az irántam érzett szerelmében. Csak ez számít. Emlegetett szamár... 

Henri💬: - "Hé! Remélem jól aludtál és készen állsz. 20 perc múlva ott vagyok érted. Ne felejtsd el a naptejet. Fontos, hogy védd a bőrödet! Hamarosan tali. XOXO."

Lyla: Mint minden alkalommal, amikor üzenetet kapok tőle, mosolygok. Elég Henri stílusu a szöveg... Egy nagyon udvarias, előzékeny üzenet, majdnem túl sok. Persze még azelőtt fog ideérni mielőtt elkészülnék... Válaszolok neki. 

💬 - "Hé, én jóképű szőkém! <3 Nem kell kaaapkodni! Nem rohanunk! Csók!"

És, mint mindig, a szuper gyors válasza szinte egyből érkezik. Nem tudom hogy csinálja...

Henri💬: - "Lyla...Azt kell feltételeznem, hogy még nem vagy kész?"

Lyla💬: - ":D Egyáltalán nem! <3"

Henri💬: - "... Mihez kezdjünk veled...?"

Lyla:

- Játszom a játékát.

- Nem válaszolok és szánok egy percet gondolkodásra... próbálom rávenni, hogy kicsit fészkelődjön. 

💬 - "Hmm... nem tudom! Van valami javaslatod?"

Henri💬: - "Több is!"

Lyla💬: - "Alig várom, hogy megoszd velem a ragyogó ötleteidet..."

Henri💬: - "Imádni fogod őket."

Lyla💬: - "Ebben nem kételkedem..."

Úgy érzem, a beszélgetés kissé sodródik...

Henri💬: - "Mennem kell... indítom a kocsit. Várni foglak nálatok."

Lyla💬: - "Hamarosan tali. Már alig várom, hogy lássalak..."

Henri💬: - "Én is."

Lyla: Kb tíz napja nem láttam Henrit. Ez nem olyan hosszú idő, tudom, de az a tíz nap... Máris hiányzik. Körbe rohangálok, sietve készülődök. Be kell bizonyítanom az egész világnak, hogy képes vagyok időben elkészülni. Legalább most az egyszer.  

Lylaék nappalija

Lyla: Ááá!! Elkéstem. Gonosz mosollyal az arcán, a bátyám ajtót nyitott a barátomnak. 

Alex: - "Hali négyszemű! Nem bírsz ki öt percet a húgom nélkül, mi...?"

Henri: - "Helló, Alex. Én is nagyon örülök, hogy látlak."

Lyla: - "Alex..."

Alex: - "Ja tök mindegy. Érezzétek jól magatokat."

Lyla: Ezekkel a szavakkal távozott. 

Henri: - "Úgy tűnik jó hangulatban van."

Lyla: - "Mindig!" 

A nappali üres, a szüleim a kertben vannak. Henri gyengéden elmosolyodott, ahogy odalépett hozzám, kezét a derekamra csúsztatva.

Henri: - "Helló, te..."

Lyla:

- Nem mozdulok, félek, hogy Alex visszajön...

- Hagyom, hogy magához vonjon és a karjaiba bújok. 

- "Mmm... nagyon hiányoztál..."

Mélyen magamba szívtam az illatát, mielőtt apró puszikkal borítottam be a nyakát. Henri élvezte az érintésemet, aztán hátrébb lépett és a kezébe vette az arcomat. A káprázatos szemei mélyen az enyémbe bámultak. Istenem... Hogy lehet valakinek ilyen kék szeme, és ilyen szexi tekintete, mint neki?! Imádtam az én Henrimet a szemüvegében is... de mióta már (szinte) soha nem hordja, még jobban élvezhetem a szemeit, mint korábban. Nagyon gyengéden az ajkaimra nyomta az ajkait, egy puha és ártatlan csók. De mondhatom, hogy a légzése kezd felgyorsulni, amikor a karjai körém fonódnak. Imádom ezeket a pillanatokat, amikor együtt veszítjük el az irányítást. 

Henri: - "Nagyon nehéz lesz a mai nap..."

Lyla: Elmosolyodtam az ajkain. Az arcomhoz dörzsölte az arcát. Ezt a gesztust végtelen gyengédséggel tette... 

Henri: - "Jó néhány nap telt el... mióta mi... és így... ilyen közel lenni hozzád egész nap... fürdőruhában..."  

Lyla: - "...huszonhárom nap..."

Henri: - "?"
Lyla: A szememmel jeleztem, elpirultam.

- "Igen... tudom... számoltam..."

Henri: - "Hahaha! Úgy tűnik te még nálam is nagyobb függő vagy!"

Lyla: - "Lehet, hogy igaz..."

Kéjesen néztem rá. Mosolyogtunk anélkül, hogy levettük volna a tekintetünket egymásról...

Henri: - "Na... kész vagy?"

Lyla:

- "Majdnem! Még fel kell vennem a cipőmet!"

- "Nem! Ne siess..."

  

Henri: - "Haladunk!"

A tengerparton

Lyla: Kéz a kézben Henri és én megérkeztünk a kedvenc partszakaszunkra. Látom Jasmine-t a törölközőjén feküdni. Clement a hátát keni napvédővel. Nem látják, hogy jövünk és szórakoztató távolról nézni őket. Clement jól csinálja! Vigyáz arra, hogy gyengéden dörzsölje, szeretettel néz Jasminre. Mosolyogva nézek Henrire. Nem mondd semmit, de érti a sugárzó arcomat. 

Henri: - "Aranyosak együtt..."

Lyla: - 'Igen! Habár még mindig furcsa párként látni őket..."

Henri: - "Csak kell egy kis idő. Én személy szerint rögtön megszoktam."

Lyla: - "Igen... de te nem ismered őket olyan régóta!"

Henri: - "Nem... ez igaz... De már tavaly annyira szerelmesek voltak, hogy természetesnek tűnt."

Lyla: - "Nagyjából neked köszönhető, hogy most együtt vannak!"

Henri: - "Ó, tényleg?"

Lyla: 

- "Igen! Azon az estén, amikor felfedted Clementnek, hogy te vagy Jay, nem vette túl jól... ezért beszéltél vele."

- "Mert Jasmine mégsem szeretett bele Jaybe..."

Lesütötte a szemét. Ez az emlék, mintha felkavarná.

Henri: - "Emlékszem..."

Lyla: - "Jasmine is beszélt vele... Később elmondta miről beszélgettek. Clement ideges volt, mert kisebbrendűségi komplexe volt miattad... Végül beismerte Jasmine-nek önkívületében, hogy érzelmei vannak iránta és aggódik amiatt, hogy eltávolódik tőle miattad... És ezzel egyidőben a haverja voltál, és ezt nem gondolta volna rólad... stb. stb. Mindegy is... Az egész nézőpontja azonnal megváltozott és Jasmine akkor a kezébe vette a dolgokat."

Henri: - "Ezt sosem mondtad nekem. Már régóta tudsz erről?"

Lyla: Bólogattam. 

- "Igen. De túlságosan féltem elmondani neked... Talán túl korai volt... aztán később megfeledkeztem róla!"

Henri: - "Hahaha! Értem!"

Lyla: 

- "Nyugodtan mondhatjuk, hogy felforgattad a világukat..."

- "Nem volt biztos benne, hogy a barátod akar e maradni..."

Henri: - "Értem... értem..."

Lyla: Végül odamentünk a barátainkhoz. 

Clement: - "Hé szerelmespár!"

Lyla: Jasmine a szemét forgatta. 

- "Az én barátnőm!!!"

Jasmine: - "Lyla! Henri! Annyira örülök, hogy látlak titeket! Azt hittük sokkal később érkeztek!"

Lyla: - "Miért...?"

Clement: - "A hírneved megelőz... De úgy tűnik Henri szemmel tartja a dolgokat!"

Lyla: Clement erősen, férfiasan megveregette Henri hátát. 

Clement: - "Szép munka, barátom! Hála neked, a mi Lylank megbékél a pontossággal!"

Lyla: Mind egyhangúan nevettek. 

- "Ha-ha... Nagyon vicces! Gyerünk, gúnyoljatok ki!" 

A tengerpart majdnem üres, de ez nem sokáig marad így. Henri segített lepakolni a táskáinkat és leteríteni a törcsiket a homokra. Mindannyian készültünk valamivel, amit megoszthatunk a pikniken. Gyorsan bepakoltam azt, amit hoztunk a hűtőládába, amit Clement hozott. Máris éhes vagyok... Megfordultam, hogy leülhessek a törölközőmre, levenni a cipőmet. A szemem a pasimon nyugszik, aki elkezdett levetkőzni. Hű... Még mindig ugyanolyan hatással van rám... Henri levette a pólóját és én felfalom a szememmel. Olyan izmos... és olyan helyes!!! 

- Akaratom ellenére elpirultam...

- Elfordulok, mielőtt zavarba jönnék. 

De a hőmérséklet elég magas... Miért hagynám ki a lehetőséget, hogy megnézzem?! Felé fordulok és érzem, hogy elpirulok... Ami nevetséges, hisz már láttam teljesen pucéran. De nem tehetek róla. Gondosan összehajtja a pólóját, mielőtt a táskába teszi. Elkezdi kigombolni a nadrágát, majd kecsesen leveszi és kék úszónadrágban marad. Azt hiszem elfelejtettem levegőt venni, amíg vetkőzött. 

Clement: - "Lyla... van egy kis nyál, ott..."

Lyla: - "Ha? Mi?"

Clement: - "Hahaha! Nézz magadra! Mintha még nem láttad volna a barátodat pucéran!"

Jasmine: - "Clement!"

Clement: - "Hahaha!"

Lyla: Henri, aki nem vette észre, hogy megállt a föld, miközben levetkőzött, végre rámemeli a tekintetét. Ugyanabba a helyzetbe fagyva néztem végig a kis műsort. Nem mozdultam meg mióta leültem a törölközőre, a cipőmmel a kezemben. Pislogtam, hogy észhez térjek az álmodozásból és észrevettem, hogy Henri meglepetten néz rám. 

Clement: - "Ugyanakkor, haver, az igaz, hogy nagyon ott vagy... Még én is úgy érzem, hogy rád kell néznem!"

Lyla:

- Figyelmen kívül hagyom a viccét.

- A szememet forgatom.

- Egy idióta vagy...

Clement: - "Aha...Nos úgy tűnik... nem csak egyikünk élvezte!"

Lyla: A fejével int a körülöttünk álló emberekre. Bizony a közelben lévő lányok többsége Henrit bámulta. Többségük még nem vette észre, hogy elbűvölte őket.

Henri: - "Lyla? Jól vagy?"

Lyla: Henri elém guggolt, hogy ismét mélyen a szemembe nézzen. Gyengéden rám mosolyog, egy kis játékossággal, határozottan tisztában van azzal, mi jár a fejemben. Elpirulok és az orrom alatt motyogok. Próbálok kerülni a tekintetét, miközben levetkőzöm. 

- Igen..."

Henri: - "Hahaha! Micsoda? Nem hallak..." 

Lyla: Egy kicsit közelebb jött hozzám. 

- "Gúnyolodsz velem..."

- "Nem mondtam semmit, nincs mit hallani..."

Henri: - "Hahaha! Igen, de aranyos..."

Lyla: - "A te hibád... túl jól nézel ki... Összezavarsz!"

Henri: - "Hahaha! Hízelgő!"

Lyla: - "Kellene! Azt hiszem minden lánynak a parton szívrohamra van... kivéve Jasmine-t."

Henri: - "Ezt imádom benned, sosem túlzol!"

Lyla: - "Olyan jól ismersz!"

Henri: - "Gyerünk, fordulj meg, bekenem a hátad. Mindig erről álmodtam!"

Lyla: Az agyam "Oh-la-la!" módba lépett. Elképzelem, ahogy Henri az egész testemet bekeni naptejjel... AZ... EGÉSZ...TESTEMET. Kevesebb, mint egy másodperc alatt elégek.  

- Öm... biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet?"

Henri: - "Persze! Nem akarom, hogy leégj, nem tesz jót a bőrödnek és..."

Lyla: Sóhajtottam. 

- Nem! Henri... Nem leckét kértem a napvédő előnyeiről..."

Henri: - "?"

Lyla: 

- "Hát... ha tényleg akarod... jó tanuló leszek és hallgatlak!"

- "Bele fogok halni a belső túlhevülésbe! Érted?"

Henri: - "Talán nem... hacsak nem ez a kívánságod."

Lyla: - "... Henri, ez nem külön kérés, csak egy kifejezés."

Elpirultam, majd az állhatatos tekintete miatt, magyarázkodni kezdtem. 

- Nem hiszem, hogy túlélnék ennyi... szexiséget..."

Henri: - "Hahaha! Azt hiszem ez volt a célom..."

Lyla: Hol van az a félénk és tartózkodó Henri, akivel majdnem egy éve találkoztam? Létezett ez a Henri a mai nap előtt? 

Jasmine: - "Jól van... menjünk úszni! Mi megyünk! Ti ketten ne várjatok sokáig, hogy csatlakozzatok hozzánk, oké?"

Lya: Jasmine megragadta Clement karját, majd néztem őket, ahogy eltűnnek az óceánban. Henri azonban nem pislog. Megfordulok, feladom és hallom, hogy a táskámban keresi a naptejet. A lehető legengyeletesebben lélegzem, várva hogy a keze hozzáérjen a bőrömhöz. Érzem, hogy finoman a vállamra helyezi az ujjait. Határozott és lassú mozdulattal a keze végigsiklik a hátamon. Kiraz a hideg, a forróség ellenére... ... ő is észreveszi, hallom, hogy mosolyog. Érzem a meleg leheletét a nyakamon. Tudom, hogy már bemaszírozta a naptejet, de tovább siklik a keze a testemen át... lassan. Becsukom a szemem, élvezem a szerett férfiérintését lángoló bőrömön. A keze felfelé modul és a nyakamon időzik. Oldalra döntöm a fejem. Henri gyengéden megcsókolja a vállamat,ismét a nyakam felé halad, majd a fülem mellett áll meg, ahol hallom a suttogását... 

Henri: - "Szeretlek..."

Lyla: Megfordulok, hogy szembe nézzek vele, hogy lássam komoly és komor tekintetét.

- "Henri..."

A fülem mögé igazít egy hajtincset, majd megsimogatja az arcomat. 

Henri: - "Valóban... nagyon nehéz lesz..."

Lyla: Mosolygok. 

- "A saját csapdádba estél..."

- "Tudtam, hogy ez nem jó ötlet!"

Henri: - "Nagyon jól tudom. De... hogy tudnék ellenállni?"

Lyla: - "Hahaha! Most én kenlek be téged!"

Henri: - "Kizárt dolog! Gyerünk, kapjuk el a többieket!" 

Lyla: Felugrott. 

Henri: - "Muszáj kitisztítanom a fejem!"

Lyla: Megcsókolta a kezemet, majd a part felé futott és a vízbe ugrott, egyedül hagyva a törölközőn. Még mindig álmodozva sóhajtottam. Befejeztem a naptejezést és emlékeztetem magam, hogy ne felejtsem el elmondani neki a korábbi fényvédő fontosságáról szóló beszédét. Hmm...

Clement: "Gyerünk Lyla!!! Mit csinálsz?!!"

Lyla: Felkeltem és elindultam, hogy csatlakozzam a barátaimhoz, akiket már innen hallok nevetni.

A vízben

Henri: A hűvős víz csökkenti a testem hőmérsékletét, ami a meggyulladás szélén állt. Lyla felkelt a törölközőjéről és elindult felénk. Van alkalmam megcsodálni, ahogy felénk sétál. Fenségesen néz ki a tűrkiz bikinijében. Óvatosan a vízbe lép, ami úgy tűnik egy kicsit túl hideg az ízlésének. Miután imádnivalóad uzzog, beugrik a vízbe Clement szurkolásától ösztönözve, aki tetőtől talpig lefröcskölte volna, ha még egy másodperccel tovább vár. Lyla hangosan nevet, ahogy Clement lefröcsköli, mielőtt megtorlásként megragadja. Mosolygok, amint a műsort figyelem: az elragadó és csodálatos barátnőmet, akit őrülten, nevetve és szórakozva szeretek. Annyira boldog vagyok, hogy az szinte félelmetes. 

Jasmine: - "Henri...? Jól vagy?"

Henri: Felugrottam. Nem láttam Jasmine-t. 

- "Igen... miért kérdezed?"

Kedvesen rám mosolygott.

Jasmine: - "Hmm... merengőnek tűnsz..."

Henri:

- "Igen... igazad van."

- "Nem igazán."

Jasmine: - "Mindennél boldogabbnak tűnsz!"

Henri: - "Hahaha! Igen! Ez az igazság!"

Lyla és Clement felé fordul. 

Jasmine: - "Olyanok, mint két gyerek..."

Henri: - "Hahaha!"

Lyla feje teljesen a víz alatt van, miközben Clement néhány másodpercig lenyomva tartja őt. Teljesen kócos hajjal és bosszús tekintettel az arcán bukkan fel. Túl zavarodott az őrült nevetésétől, a barátomnak nem sikerül elkerülni a villámgyors támadást.  Megküzd vele és ezúttal Clement kerül a víz alá. Kíváncsi vagyok hol tanulta meg, hogyan kell ezt csinálni... Jasmine és én nem bírtuk abbahagyni a nevetést. Gyorsan eltelt a nap. Nevettünk, játszottunk és rengeteget ettünk. Clement panaszkodik, még mindig a vízben van, a feneke egy hatalmas, felfújható rózaszín fánkban pihen. 

Clement: - "Éééééhes vagyok...!"

Jasmine: - "Miután mindent megettél délben?" 

Clement: - "Ah... Igen... Tudom! ÉHEZEM!"

Lyla: - "Én is éhes vagyok..."

Jasmine: - "Micsoda? Ti ketten, mint két borsó egy hüvelyben..." 

Henri: Lyla Clement úszógumiján csüng. Tényleg úgy néznek ki, mint két gyerek. Jasmine felém fordul. 

Jasmine: - "Mit csináljunk ezzek a kettővel...?"

Henri: Megdrözsöltem az államat. 

- "Van egy fagyizó a parton... vehetnénk valamit, a mi két haspókunknak, ami kielégíti őket..."

- "Azt hiszem jobb, ha visszafordulunk, hogy megetessük őket."

A két falánk felélénkül.

Clement: - "Micsoda?! Azt hallottam, hogy fagyi?" 

Jasmine: - "Mint mindig... azt hallja meg, amit akar."

Henri: - "Velem jössz, Jasmine?"

Megfordul, hogy megnézze Lyla és Clement környörgő tekintetét.

Jasmine: - "Van választásom?"

Henri: - "Hahaha!"

A parton

Henri: Odaértünk a fagyizóhoz, amit egy tucat vásárló ostromol. Az előttünk álló fiatalok egy csoportja bunyóval szórakoztatja magát és egyikük Jasmine felé bukdácsol.

Ethan: - "Hopsz! Bocsánat, én... Jasmine?!"

Jasmine: - "Ó! Ethan?!"

Henri: - "?"

Készületlenül ért. Ez... ez az AZ Ethan? Lyla exbarátja?"

Ethan: - "Jól vagy? Nem bántottalak, ugye?" 

Henri: Jasmine mosolyogva rázza a fejét. 

Jasmine: - "Nem, nem, ne aggódj."

Henri: A srác rám néz.

Jasmine: - "Öm... Ethan... Ő itt Henri... egy barát..."

Henri: Úgy látom Jasmine nagyon kényelmetlenül érzi magát. A nyugtalansága megerősíti, hogy ő Lyla exe. 

Jasmine: - "Henri... ő itt... Ethan... öhm..."

Ethan: - "Lyla exe vagyok."

Henri: Hát az biztos, hogy egyből a lényegre tér.

Jasmine: - "Öhm... igen..."

Ethan: - "És te, te vagy a pasija. Láttalak titeket négyesben korábban."

Henri: Egyáltalán nincs zavarban, ránk mosolyog.

- Bólintok.

- Kimutatom a bosszúságomat.

Ethan: - "És te, Jasmine... láttam, hogy Clementtel vagy! Hű! Mindig azt gondoltam, hogy Clement majd Lylaval végzi! Olyan jól kijön egymással az a kettő."

Henri: Jasmine habozik.

Jasmine: - "Um... hát... nem..."

Henri: Elég udvariatlan, hogy ezt mondja. 

- "Nem így alakult."

???: - "Hé! Ethan! Mit csinálsz?! Gyere, vedd el a fagyidat!"

Ethan: - "Hát... jól van... talán még látjuk egymást!"

Henri: Elment a barátaival. 

- "... Szerintem ez a srác az egyetlen az egész világon, aki el tudja képzelni, hogy Clement szerelmes lehet Lylaba! Hahaha!"

Jasmine megdöbbent. Aztán kicsit nyugodtabban elmosolyodott. 

Jasmine: - "Igazad van..."

Henri: - "Biztos vagyok benne, hogy mióta találkoztatok, Clement csak téged lát. Nem voltam ott, hogy ellenőrizzem, de azt hiszem már vagy kismilliószor hallottam."

Jasmine: - "Köszönöm, Henri... Nagyon kedves vagy. Ne aggódj miattam. Ethannek mindig is meg volt ez a... különös "őszintesége" róla... Gondolkodni mielőtt beszélne sosem volt az erőssége... Nem hiszem, hogy változott volna!"

Henri: - "Azt hiszem észrevettem."

Nevetésben törtünk ki. Ethan távolodó sziluettjét figyelem. Helyes srác.

- "Lyla tényleg szerelmes volt belé?"

Jasmine: - "Úgy gondolta, hogy helyes és vicces."

Henri: - "De...?"

Jasmine: - "De Ethan néhány hónap után szakított vele."

Henri: - "Micsoda?"

Hogy tud valaki egy olyan személlyel szakítani, mint Lyla? Hát... Nyilvánvalóan elfogult vagyok...

Jasmine: - "Hahaha! Látom ez meglep téged!"

Henri: - "Bevallom... Ő annyira kivételes...

- "... És nem tetszik az a gondolat sem, hogy csalódott..."

- "Azt gondoltam Lyla törte össze az ő szívét..."

Jasmine: - "Ó! Ne aggódj emiatt! Hazudnék ha azt mondanám, nem volt szomorú miatta, de miután nem igazán volt szerelmes belé... elég hamar rendbejött!"

Henri: - "Aha..."

Jasmine: - "Bocsánat, hogy ezt mondom, Henri... de az egyetlen személy, aki össze tudja törni a szívét, az te vagy!"

Henri: - "Áú... ez övön aluli!"

Vádlón néz rám, mielőtt kitörne belőle a nevetés.

Jasmine: - "Hahaha! De nem tart tőled... Msot nagyon boldog... több, mint megbocsátott."

Henri: Olyan könnyedén beszél erről. De én még mindig nem bocsátottam meg magamnak azt a szenvedést, amit Lylanak okoztam.

Jasmine: - "Hát, Ethan magába rúgott azzal, hogy elhagyta... ha ettől jobban érzed magad!"

Henri: Ez nem igazán nyugtat meg ,de egy részem szívesen hallja, hogy megbánta.

Jasmine: - "Néhány nappal később visszament Lylahoz, hogy megbánta... hogy túlságosan félt a szerelemtől és hogy túl fiatal ahhoz, hogy hosszútávú barátnője legyen."

Henri: - "Igen... értem..."

Jasmine: - "De képzelheted, hogy Lyla egyáltalán nem törődött a bocsánatkéréssel... És azt sem tudom mennyire volt valójában őszinte..."

Henri: - "Hogy érted?"

Jasmine: - "Csak mikor látta, hogy a többi srác milyen izgatott le miután hallottak a szakításukról jött rá, hogy mit tett. Lyla nem akar olyan embert, aki feltehetően csak azért szereti őt, mert király dolog egy olyan lánnyal randizni, mint ő. Azt szeretné, ha maga miatt szeretnék."

Henri: Tökéletesen megértem... Abból a tekintetből, ahogy rám nézett, én is megértettem, hogy Jasmine olvas a gondolataimban. Jayként olyan valakit akartam találni, aki a valódi énemet szereti.

- Melanie lehetett volna ez a személy.

- Lyla ez a személy.

Ő azonnal "észrevett". Már az első pillanattól fogva tudja ki vagyok valójában. Nem Jay, csak "Henri". Mintha látta volna a lelkem ás hogy ki lehetek. A jót pont úgy, mint a rosszat. Elfogadott mindent. 

- "Mindig ilyen népszerű volt?"

Jasmine: - "Ó igen! Mindig! Mióta csak ismerem... Clement szerint már általános iskolában is mindenki imádta Lylat."

Henri: Meghatottan mosolygok.

- "Ez egyáltalán nem lep meg... De mindig azt gondoltam, a népszerű lányok el vannak telve maguktól... Hát... tudod hogy értem...?"

A középiskolás tanulók emléke visszatér és az érzés, hogy mindig a csinos lányok pattintottak le. A mi giminkben nem ez volt a helyzet. Az olyan szép lányokról, mint Lyla és Jasmine, kiderült, hogy gondoskodóbbak, mint bárki, akivel valaha találkoztam. Hát... a középsuliban nem voltam szerencsés... és általánosítok. 

Jasmine: - "Lylara ez nem igaz! Ismered... Szuperhős vér csörgedezik az ereiben! És... nem ő az egyetlen ebben a helyzetben. Úgy tűnik számomra, hogy ismerek még valakit, akinek a világon minden oka meglenne, hogy felfújt hólyag legyen a sikertől, mégsem teszi."

Henri: Pajkosan néz rám.

- "Hahaha! Ez igaz... Elismerem... De be kell vallanom, sokszor elferdítette az ítélőképességemet...

- "Mint az a szokás, hogy nem bízom, amikor kellene..."

- "Mint ellökni őt félelemből..."

Jasmine: - "Henri... Félni mitől?"

Henri: - "Félni a bizalomtól... nyílvánvaló ok nélkül."

Jasmine kicsit szomorúan, együttérőn mosolygott rám. Tudja min mentünk kresztül Lyla-val néhány hete miattam. 

Jasmine: - "Hagyd abba, hogy amiatt ostorzod magad. Úgy gondolom, hogy eleget fizettél a hibádért és megtanultad a leckét, amire szükséged volt."

Henri: - "Igen."

Aha...

- Kösz, Jasmine!"

Jasmine: - "Örömömre szolgált!"

Henri: Élvezem a társaságát. Közelebb vagyunk egymáshoz, mint valaha, mióta tudja a titkomat és ez megerősíti a barátságunkat.

Jasmine-ék nappalija

Lyla: - "Woooow! Kimerült vagyok!"

Clement csatlakozik, engem utánozva.

Clement: - "Komolyan! Én is!"

Jasmine: - "Én jól érzem magam... Minden energiám meg van, amire szüksééégem van egy..."

Lyla: Clement a fejére teszi a kezét. A szememet forgatom. 

Jasmine: - "Egy... szuper KARAOKÉHOZ!"

Clement: - "Uff..."

Lyla: Clement Henri felé fordul. 

Clement: - "Hé, haver... mióta Jasmine megtudta, hogy te is benne vagy ugyanabban a dologban, a nevetséges karaokéi... rosszabbak, mint valaha!"

Henri: - "Hahaha! Imádom!"

Clement: - "Nyílvánvalóan!"

Lyla: Végre, a dolgok majdnem megint úgy mennek, mint régen... Clement még mindig viccet csinál Jay-ből, még akkor is, ha véletlenül ő a legjobb barátja. Ez még Henrit is boldoggá teszi... mert számára ez azt bizonyítja, hogy semmi nem változott, az a tény, hogy Clement viselkedése változatlan. Csak Jasmine az, aki abbahagyta az ömlengést Jay-ről... Habár az érdeklődése iránta nem csökkent. Csak más módon mutatkozik meg... mindenkinek megfelelő módon. Jasmine szülei nincsenek itthon ma este és a ház csak a miénk. Itt tölthettem volna az éjszakát Henrivel, kivéve, ha...

Jasmine: - "Mikor megy a vonatod holnap reggel?"

Lyla: Henri sóhajtott...

Henri: - "Kint kell lennem az állomáson ötre..."

Lyla: Csalódottan felém fordult. Ezért ma este korán el kell indulnia és rövidre kell zárni az együttlétünket.

Clement: - "Á ez szívás... Tudni sem akarom, hogy mikor kell felkelned... Nehéz lehet sztárnak lenni. Hahaha!"

Henri: - "Megszoktam...Csak szívesebben lógnék és tölteném itt az estét..."

Clement: - "... Aha... Ha le akarjátok rombolni azt, ami még Jasmine kanapéjából maradt, akkor ne vesztegessétek az utolsó időt... Nem kösz!"

Henri: - "Hahaha!"

Lyla: - "Clement!"

Clement: - "Ó! Hé! Haha! Nekem úgy tűnik, hogy nagyon élvezted, szíved szerint!"

Lyla: "Mi van...?!"

Clement egy hatalmas pofont kapott a tarkójára.

Jasmine: - "Befejezted a nem odaillő megjegyzéseket?"

Lyla: Clement visszavágna, de Jasmine még nem fejezte be.

- Henrivel egyetértően összenéztünk.

- Élvezem a műsort! Rászolgáltál, Clement!

Nem... semmi nem változott! Ettünk egy nagyot és a barátnőm elkezdte a karaoket. Jasmine és Henri baromi boldog, hogy a bulink alatt énekelhetnek. Clement morog, de inkább megszokásból, mint bármi egyéb okból. Mindig végigjátsza a játékot és nagyon jól szórakozik. Be kell vallanom, hogy Jasmine-t és Henrit ilyen boldognak látni ragályos. Clement mindig Henrivel énekel. Elénekel mindent, még a Jay dalokat is. Ebben a pillanatban imádom látni a legjobb barátnőmet. Ragyog... Nézni, ahogy a szerelme a bálványával énekli a refrént, örömmel tölti el. Ezt én is örömmel nézem. Olyan helyes az én Henrim. 

Lylaék háza előtt

Lyla: Kiszálltunk Henri kocsijából. 

Henri: - "Óriási volt a mai este."

Lyla: "Igen! Kár, hogy ilyen korán el kell menned..."

Sóhajtottam. Egy másodpercre lehunytam a szemem.

- "Egy kicsit tovább élvezhettük ezt a kis bulit."

- "Tényleg veled akartam tölteni az éjszakát, Henri..."

Henri: - "..."

Lyla: - "Hát... legyünk őszinték... Tényleg nagyon szerettem volna veled tölteni az éjszakát, Henri..."

Henri pedig felsóhajt...

Henri: - "Tudom... Tudom..."

Lyla: A karjaiba zárt.

Henri: - "Én is..."

Lyla: Nagyon szorosan ölel, miközben simogat, ahol ér, gyengéden megcsókolja a vállamat. 

Lehunyom a szemem és értékelem a szeretet eme gyönyörű megnyílvánulását. Ami engem illet, a selymes hajába túrok. Mióta abbahagyta a haját oldalra simítani és természetesen hagyja, nincs már szüksége zselére. Érzem a borotvált részt az ujjaim alatt, közvetlenül a nyaka fölött... Enged a szorításon, hogy a kezébe vegye az arcomat, végre megcsókol. Végre elengedi az önuralmat, amit egész nap próbált fenntartani, szenvedélyesebben csókol. A mennyország kapujában vagyok... Olyan hangosan dobog a szívem, hogy a fülemben hallom, teljesen eláraszt a vágy. Annyira akarom őt...

Merész simogatása és a forró teste úgy tűnik reagál rám. 

- "Henri... Henri..."

Henri: - "Ó, én... Lyla..."

Lyla: Jobban szorít, miközben szinte az egész arcomat csókolgatja.

Henri: - "Olyan gyönyörű vagy... Ó, annyira akarlak..."

Lyla: Istenem... Egy pillanatra elfelejtettem lélegezni, miközben kimutatta hogy érez. Megpróbálom bevésni ezt a pillnatot, ezeket a szavakat, ezeket az érzéseket az emlékezetembe. 

- "Henri..." 

Henri: - "Igen..."

Lyla: Újra bírtokba veszi az ajkaimat és én mohón megcsókolom. Néhány perc szenvedélyes csók és érintés után a légzése szinte visszaáll a normálisra. 

Henri: - "Lyla... mennem kell... el fogok késni..."

Lyla: Gyengéden az arcomhoz dörzsölte az arcát. 

- Meg kell nyugodnom... Ez már így is elég bonyolult.

- "Még nincs annyira késő."

- Igen... tudom..."

Henri: - "Néhány nap múlva találkozunk... oké?"

Lyla: Csendben bólogattam. Adott még egy utolsó csókot az ajkaimra, aztán visszaült a kocsijába, hogy elmenjen. 

Lyla szobája

Lyla: Pillangókkal a gyomromban feküdtem be az ágyamba. Milyen csodálatos nap, a barátaimmal az óceánnál, a férfival, akit szeretek... És milyen tökéletes pillanat volt a ma este befejezése. Annyira boldog vagyok... Nem hiába, majdnem egy éve nyáladzom utána. Henri minden nap kimutatja a szeretetét és figyelmét. Ez néha "túl sok", de nem tehetek róla, kedvelem ezeket a pillanatokat.  

Alex szobája

Alex: - "Ez túl nehéz! Nem hiszem, hogy képesek vagyunk rá! Ááá! Mondd, hogy csináljuk!"

Lyla: - "Gyere ide..."

Hunyorog a szemével és közelebb hajol a képernyőhöz.  

Alex: - "Nem látok semmit... Biztos vagy benne?"

Lyla: A karaktere körbefordul azon a ponton, amit mutattam. 

Alex: - "Um... itt nincs semmi! Szórakozol velem! Nem vagy jó fej!"

Lyla: - "MUHAHAHA! Ezt azért kaptad, mert nem kérted elég udvariasan..."

Alex: - "Kérlek, ó hatalmas és fenséges főpapnő!"

Lyla: - "Imádom, amikor így beszélsz velem... Hozzá tudnék szokni... Oké... várj... még mindig nem látod azt a fénylő dolgot, ott... Menj oda!"

Alex: - "Ó jézus! Nem látom... Bingó! Ennyi volt!"

Lyla: Izgatottan egymásra néztünk és pacsiztunk! Győzelem! Most már több, mint két órája, hogy reggel óta hozzá vagyunk nőve a játékkontrollerhez. Ez az új játék teljesen magába szippantott minket. Tele van rejtvényekkel, amiket imádok megoldani. Alex szereti az észrevétel pillanatait, de nem elég türelmes. Jobban szereti a rossz fiúkat lőni és amikor akció van. 

Alex: - "Ma nem négyszeművel vagy?"

Lyla: Sóhajtottam... 

- "Sajnos... nem..."

Alex: - "Túl fogod élni?"

Lyla:

- "Nem... Nem tudok nélküle élni."

- "Van más választásom?"

Alex: - "Hahaha! Másik nővel van?"    

Lyla: - "Baromságokat beszélsz! Van saját élete, emlékeztetlek! Nem kell összenőve lennünk a nap huszonnégy órájában, a hét minden napján!"

Alex: - "Aha... De valld be, hogy örülnél neki!"

Lyla: - "Én... Bevallom... De szeretem azokat a pillanatokat is, amikor egyedül vagyok, amikor vele vagyok, vagy amikor a barátaimmal vagyok... Szeretem, ha hiányzik. Nem akarok érzelmileg függni Henritől. Az elmúlt hónapokban a megszállotja voltam és megtanultam a leckét. Hát... nem tudom érted e."

Alex komolyan néz rám. 

- "Valami rosszat mondtam?"

Alex: - "Nem. Egyáltalán nem. Nagyon éretten beszélsz. Nem voltam felkészülve erre!"

Lyla: - "Ó, ne már! Mintha te lennél az érett kettőnk közül!"

Alex: - "Hahaha! Nem... ez igaz! De mióta ennyire bele vagy zúgva a pasidba, biztosra vettem, hogy minden nap rajta fogsz lógni. Panaszkodni, hogy értelmetlen az életed, ha nem vagy vele!"

Lyla: - "Hahaha! Hát nem ilyen!" 

- "Hát... le... lehet... végül is mi lenne velem nélküle...?"

- "Az életemnek mindig lesz értelme, vele és nélküle is."

- "Henri... azért van, hogy extra jelentést és boldogságot hozzon!"

A bátyámra mosolygok, örülök annak, ahogy most érzek a szerelmem iránt. Visszamosolyog rám. 

Alex: - "Az jó..."

Lyla: Rádöbbenve, hogy a beszélgetés hangsúlya túlságosan komollyá vált számára, Alex felegyenesedik és megváltoztatja a testtartását. 

Alex: - "Sosem mondtad el, mit tett négyszemű akkor!"

Lyla: A szememet forgatom. 

- "Az apjával van... Sok... dolgot csinálnak..."

Alex: - "Aha..."

Lyla: Hogy tudnám elmagyarázni neki, az én "Négyszeműm" Párizsban van, felvenni egy műsort, ahol a jelenleg legnépszerűbb műsorvezető készít interjút vele.

Alex: - "Milyen izgalmas élet..."

Lyla: Gúnyosan néz rám. Ha tudná...

Lyla szobája

Lyla: - "Igen! Gyere be!"

Jasmine: - "Barátnőm!!!"

Lyla: - "Barátnőm!!! Végre egy csajos délután!!!"

Jasmine: - "Igeeen! Hoztam mindent, amire szükségünk lehet!"

Lyla: Elővesz egy táskát, amiben gyanítom mindenféle körömlakk lehet.

Jasmine: - "Olyan érzésem van, mintha egy örökkévalóg telt volna el, mióta utoljára kettesben lógtunk együtt..."

Lyla: - "Azért, mert egy örökkévalóság telt el!"

Együtt nevettünk.

Jasmine: - "Az igaz, hogy folyton négyesben jöttünk össze és én is elmentem egy hétre nyaralni a szüleimmel."

Lyla: - "Nem indul el hamarosan Clement az apjával?"

Jasmine: - "De, és a bátyja is, egy hétre."

Lyla: 

- "Akkor kihasználhatjuk az alkalmat, hogy csajos estét tartsunk!"

- "Talán velük mehetnél!?"

Jasmine: - "Igeeen!"

Lyla: - "Mert minden miatt, ami jelenelg zajlik... nem igazán volt időnk leülni és beszélgetni egy kicsit kettőtökről..."

Jasmine: - "Ó... ne már... telefonon vallattál..."

Lyla: - "Tudod, hogy az nem ugyanaz."

Jasmine: - "Tudom! Inkább személyesen elégíted ki a kíváncsiságodat..."

Lyla: - "Pontosan, drágám! Na szóva?! Mi a helyzet Clementtel? Egy kicsit még mindig vicces számomra, hogy végre egy pár lettetek!"

Jasmine: - "Nekem mondod!"

Lyla: Elpirult... Azt hiszem még gyönyörűbb, mint korábban... A szerelem szebbé tesz minket!

Jasmine: - "Nem gondoltam volna, hogy Clement ilyen édes és gondoskodó  tud lenni..."

Lyla: - "Ó! Mesélj még!"

Jasmine: - "Tényleg szerelmes vagyok, tudod..."

Lyla: - "Micsoda? Neeee!!!??? Észre se vettem!!!"

Nevetésben törtünk ki. 

- "Nem féltékeny "Jay"-re?"

Jasmine: - "Nem. Sokat beszéltünk erről... Néha aggaszt valami. De tényleg megnyugtat mindennel kapcsolatban."

Lyla: - "És te...?"

Jasmine: - "Én? Mi?"

Lyla: Fészkelődöm... ez kínos. Sóhajt. 

Jasmine: - "Lyla... Már milliószor elmondtam neked, hogy semmit nem érzek Henri iránt!"

Lyla: - "Tudom! Tudom!"

Jasmine: - "Remélem nem kételkedsz bennem?!"

Lyla: 

- "De igen! De az normális, ha vannak kétségeim!"

- "Nem. De... minden annyira új nekem. Azt hiszem még mindig nem dolgoztam fel teljesen."

Jasmine: - "Megértem. Még én is feldolgozom."

Lyla: - "Henri bízott benne, hogy ti ketten közel kerültök egymáshoz és hogy ez az egész helyzet megerősíti a barátságotokat."

Vidáman kiegyenesedik. 

Jasmine: - "Igen! Sokat ért el velem!"

Lyla: Henri elmagyarázta nekem, hogy amikor a zenéjéről van szó, gyakran Jasmine tanácsát kéri. Tanácsot, amit nagyon értékesnek tart. Persze az én tanácsom is fontos, de tudom, hogy Jasmine-é különösen becses. Még ha imádom is a zenéjét... Nem tehetek róla, de a Misteriat jobban szeretem... De... ki tudja? Talán még jobban megszeretteti velem a dalait! Tudom, hogy utálná, ha csak azért tetszene a zenéje, mert ő a barátom... Elfogulatlannak kell maradnom... Arra kért, hogy legyek őszinte vele és én ehhez tartom magam. 

- "Henri mondta, hogy különösen imádod az új dalát!" 

Jasmine: - "Ó, igen!!! Fantasztikus!" 

Lyla: - "Én is szeretem!"

Jasmine: - "Fura... így beszélgetni Jay-ről... veled... tudva, hogy valójában Henri az..."

Lyla: - "Nekem mondod... Már az is elég gondot okoz, hogy megszokjam az új külsejét... Biztos vagyok benne, hogy a többit el tudod képzelni!"

Jasmine: - "Hahaha!"

Lyla: - "Valójában észrevettem, hogy levetted az összes képet Jay-ről a szobád falairól..."

Jasmine: - "Persze! Különben, eléggé hátborzongato! Nem bánom, hogy még mindig ő kedvenc sztárom, de ami még fontosabb, a legjobb barátnőm pasija. Csak az a naptár van, amire nem tudtam rávenni magam, hogy levegyem. Clement karácsonyi ajándéka volt..." 

Lyla:

- "Ez béna..."

- "Nem hiszem, hogy ez bárkit zavarna!"

Jasmine bólogat.

Jasmine: - "Most már jobban értem, miért volt olyan kényelmetlen az az este Henrinek, amikor megkaptam ezt az ajándékot... Ismerve őt... el sem tudom képzelni, milyen nehéz lehetett neki ilyen képeket készítenie!"

Lyla: - "Hahaha! Pontosan azért, mert tudom, hogy az Henri, azok a fotók teljesen új jelentést nyertek a számomra... Áh!"

Jasmine: - "Mi az?"

Lyla: - "Ez nehéz... nem láthatjuk egymást olyan gyakran, mint szeretnénk. Ezzel a sűrű programmal és a még nem független fiatal felnőtt életünkkel... nem igazán van magánéletünk, ha érted mire gondolok..."

Jasmine: - "Ez kellemetlen..."

Lyla: - "Ó, igen" Mert rá akarok ugarni minden egyes alkalommal, amikor meglátom!"

Mindketten nevettünk. 

- "És te...? Még mindig nem láttad a... "nagy, gonosz farkast"...?"

Pontosan azokat a szavakat használom, amiket Clement használt, amikor megtudta, hogy Henrivel végre hivatalosan randizunk. A szemét forgatja. 

Jasmine: - "Úgy hangzol, mint Clement..."

Lyla: - "Tudom!" 

Újra komoly leszek. Úgy érzem a barátnőmnek bíznia kell bennem. 

Jasmine: - "... Még egy kicsit várni szeretnék..."

Lyla: - "Nem vágysz rá különösebben?"

Jasmine: - "Ó! De... nagyon is... De... nem tudom... Ő is nagyon szeretné, de... még egy kicsit várni akarok... Gondolod, hogy belefárad a várakozásba? Gondolod, hogy ez rossz ötlet? Hogy túl prűd vagyok? Hogy kellene..."

Lyla: Félbeszakítottam.

- Jasmine. Elég.

Jasmine: - "Igen... tudom... De te... ti ketten... olyan hamar... tudtad... akartad..."

Lyla: - "Jasmine. Az én vagyok. Mi, Henri és én. Mindenki a maga módján fejezi ki a vágyát. Van aki gyorsan, másoknak több időre van szükségük...Ami számít, hogy hallgass a megérzéseidre. Az igaz, hogy ami engem illet... nem akartam különösebben várni... Hahaha! De általában nincs követendő szabály."

Jasmine: - "Félek, hogy elege lesz a várakozásból..."

Lyla: 

- "Kötelessége "beleunni", ahogy mondtad, de nem releváns."

- "Úgy képzelem, hogy már alig várja, de ha szeret téged... több, mint könnyű lesz türelmesnek lennie."

- "Mivel őrülten szerelmes beléd... nem is kérdés!"

Jasmine: - "Egy kicsit feszültté tesz... Olyan régóta ismerjük egymást..."

Lyla: -"Tudom. A saját ritmusodban kell haladnod. És ez teljesen normális."

Jasmine: - "Már töltöttünk együtt néhány éjszakát..."

Lyla: - "Óóó!" Elpirult.

Jasmine: - "Nagyon visszafogja magát. Gyakran beszélgetünk... 'arról'. Clement sokkal nyugodtabb a témával kapcsolatban, mint én! De tudom, hogy ő is ideges egy kicsit... Valójában ez megnyugtat. Butaság, igaz?"

Lyla: - "Nem, egyáltalán nem. Csak azért, mert srác, nem jelenti azt, hogy nem lehet ideges. Épp ellenkezőleg! Ne aggódj emiat. Tudom, hogy mindketten azt teszitek, ami a helyes, amit abban a pillanatban tennetek kell."

Jasmine: - "Köszönöm, barátném, minden bölcs szavadat! Egy igazi szakértő!"

Lyla: - "Hahaha! Ó, elég!"

Lylaék nappalija

Albert: - "Szóval, lányom, már egy ideje nem láttuk Henri errefelé..."

Alex: - "Viccelsz? Olyan érzésem van, mintha ő is itt élne!"

Caroline: - "Szeretnélek emlékeztetni, hogy apáddal napközben dolgozunk..."

Alex: - "Én is, ha elfelejtettétek volna!"

Lyla: Alex talált egy nyári munkát egy bárban a belvárosban. Többnyire a nap végén kezd dolgozni késő éjszakáig. 

Albert: - "Nem ugyanaz az időbeosztásunk... Nos, rendben, amúgy is a húgoddal beszéltem!"

Alex: - "Hű... Apa... micsoda lázadó!"

Caroline: - "Alex! Egy kis tiszteletet, kérlek... úgy viselkedsz, mint egy kisgyerek!"

Lyla: - "Hahaha! Igen, apa! Sokat láttam Henrit..."

Albert: - "Hogy van? Szívesen megismerkednék az apjával."

Lyla: Megugrottam. 

- "Ó...!"

- "Ki tudja?"

- "Um hát... egy nap... remélem..."

Apa gyorsan megszokta Henrit. Nagyon jól kijönnek... Minden elvárás ellenére, apa nem hibáztatta őt a vitánkért, ami annyira fájt nekem nyár elején. Az én drága nagytesómat zavarja, hogy ilyen jól kijönnek. A szerelmem nagyon felnőtt beszélgetéseket folytat a szüleimmel a számukra fontos társadalmi kérdésekről. Amit Alex soha nem tudott igazán megtenni. Azt hiszem féltékeny! Hehehe! Ami engem illet, teljesen a mennyben vagyok! Anya is nagyon szereti Henrit. Ránézek a telefonomra. Egy üzenet Henritől. Nem kockáztatom, hogy a családom előtt nyissam meg. Aggódom, hogy valamelyikük meglát valami... 'titkosat'. Feltünés nélkül felkelek és a szobámba megyek. 

Lyla szobája

Lyla: Most hogy egyedül vagyok a szobámban, végre megnézhetem Henri üzenetét.

Henri💬: - "Végre van pillanatom magamra... Jimmel voltam! Nagyon kedves... Folyamatosan azt mondogatta, hogy a lányai hatalmas rajongóim és ő is szereti, amit csinálom! Minden nagyszerűen ment a műsorral. Apa boldog."

Lyla: Kis körútra indulok a közösségi médiában, hogy találjak egy képet kettejükről. Henri... Úgy értem... 'Jay'... Jim Hosman, a mai legnépszerűbb műsorvezető mellett van. A két férfi örül, hogy találkozhatnak egymással, egymás mellett ülve mosolyognak. 

- Annyira örülök neki.

- Bár ott lehetnék!

Válaszolok neki.

💬: - "Annyira örülök a műsorodnak! Alig várom, hogy lássam!^^ Mit csinálsz holnap?"  

Henri💬: - "Apával találkozom és lesz egy fotózás. Egy szabad percem sincs, mint láthatod..."

Lyla💬: - "Igen... Sok sikert!"

Henri💬: - "Köszi! Holnap hívlak... Szeretlek."

Lyla💬: - "Én is szeretlek."

Sóhajtva a semmibe bámulok. Még csak most kezdem megszokni ezt az életet. Nem tehetek róla, de büszke vagyok arra, hogy ő a barátom! Amikor látom milyen keményen dolgozik, hogy teljesítse azt a rakás feladatot és felelősséget... Annyira lenyűgöző és csodálnivaló. A telefon még mindig a kezemben van, vetek még egy pillantást a fotóra, ahol Jimmel pózol a tévé díszletében. Ez Henri... Ez az élete...

Alex: - "Ott vagy?"

Lyla: Mint általában, a bátyám azelőtt belép, hogy válaszolnék.

- "Meg kellene várnod az engedélyemet, mielőtt belépsz...!" 

Alex: - "Igen igen... kopogtam... figyelmeztettelek... Hé! Ott van Jay!"

Lyla: - "Ha... mi?"

Alex a telefonom fölé hajol.

Alex: - "Minek nézegeted ennek a srácnak a képeit...? Úgy tűnik mostanában egy kicsit túlságosan is érdeklődsz iránta..."

Lyla:

- "Ami azt illeti... El kell mondanom valamit..."

- "Uh, folyton beleütöd az orrodat!"

- És amúgy... mit akarsz?"

Alex: - "Ó igen, igaz! Akarsz még egy kör Archeologist's Adventure-t játszani most reggel?"

Lyla: - "Aha... mindjárt ott vagyok..."

A városban

Jasmine: - "Egy csomó mindent kell vennem a suliba..."

Lyla: Ránézek az iskolai beszerzési listájára. Igaz, elég hosszú a lista... Rengeteg anyagra van szüksége a divettervező sulihoz...

- "Olyan mázlisták vagytok, hogy októberig még nem kell kezdenedetek... van egy extra hónap vakációtok, neked, Clementnek és Henrinek is! Én vagyok az egyetlen, akinek szeptemberben vissza kell mennie..."

Jasmine: - "Sok sikert!"

Lyla: - "És még csak itt sem lesztek..."

Jasmine: - "Tudom... engem is ugyanolyan szomorúvá tesz, mint téged..."

Lyla: - "De ti mind felfedezhettek egy új sulit, új embereket... És hát, én nem..."

Jasmine: - "Tutira ez az első alkalom, hogy szomorúnak látlak, amiatt, hogy vissza kell menned a suliba."

Lyla: - "Ti mind annyira biztosak vagytok abban, mit akartok kezdeni az életetekkel... És én... elakadtam..."

Jasmine: - "Ne sürgesd magad. Már mondtam neked... nem ez az oktatás fogja eldönteni mihez fogsz kezdeni életed hátralevő részében. Ez igaz ránk is. Talán rossz tárgyat választottunk és megváltoztatjuk a tanulmányaink menetét, vagy nem... Te montad, hogy nincsenek szabályok, amiket követni kell! Na, ugyan ez a helyzet a sulival is."

Lyla:

- "Valószínűleg igazad van..."

- "Talán ez rám nem vonatkozik..."

Jasmine: - "Szeretnél szünetet tartani?"

Lyla: - "Igen! Szomjan halok!"

A kávezó teraszán

Lyla: Élvezettel kortyolgatom a gránátalma levemet a legjobb barátnőmmel. Nagyon hiányzott, hogy csak kettesben töltsünk időt.

Jasmine: - "Ó!"

Lyla: - "Mi az?"

Komoly arccal mered a telefonjára...

Jasmine: - "Semmi... 'rettenetes'... de... Ez... 'Jay'..."

Lyla: Kiegyenesedtem.

- "Mi az? Mi történt? Valami rossz?"

Jasmine: - "Nem..."

Lyla: Megmutatta a telefonját. Jay-t látjuk az utcán sétálni, próbál átnyomakodni a paparazzikon. A címben olvasható: 'Jay Párizsban él? A Voili Voilou kinyomozza!' Jasmine-re nézek. 

- "Ez hülyeség! Nem él Párizsban!"

- "Gondolod, hogy tényleg vizsgálódnak utána?!" 

Jasmine: - "... Nekem úgy tűnik..."

Lyla: - "Nekem ez egyáltalán nem tetszik... El tudod képzelni, hogy egy nap... hogy egy nap megtuják, hogy... hogy felfedezik, hogy..."

Jasmine: - "Hé! Ne ess pánikba!!!"

Lyla: - "..."

Jasmine: - "Szerintem tudja mit csinál."

Lyla: Az igaz, hogy egyetlen másodpercre sem tudom elképzelni, hogy Henri, vagy Antoine bármit is indokolatlanul csinálna. 

Jasmine: - "Rádásul, mindenki tudja, hogy nagyon kevés információ kering a magánéletéről. Jay arról ismert, hogy az ő élete az egyik legtitkosabb az iparban." 

Lyla: - "Aha..."

Nem tudom miért... de ez a cikk nem ígér jót...

Az öltözőben

Jay: - "Ez a fotzás mintha örökké tartott volna..."

Antoine: - "Tyűha! Nem akartam mondani... De kézben tartottad! Mint mindig!"

Jay: Az öltözőm üres és egyedül maradok apával. Végre! Még ha hozzá vagyok is szokva ehhez az izgalomhoz, mindig akkor tudok csak egy kis szünetet tartani, amikor egyedül vagyunk. 

Antoine: - "Van egy óra szüneted... mert estére vacsora foglalásunk van."

Jay: - "Oké."

Antoine: - "Hagylak pihenni és átöltözni."

Jay: - "Köszi, apa."

Elindult az ajtó felé, de megállt, mielőtt kilépett volna.

Antoine: - "Henri?"

Jay: - "Igen?"

Antoine: - "Üdvözlöm Lylat!"

Jay: Sokatmondóan rám kacsintott és kisétált a szobából. 

- Ez a tökéletes időpont, hogy felhívjam Lylat.

- Én is szeretnék elmenni és találkozni Lylaval.

A kanapéra fekszem és előveszem a telefonomat, van egy kis szabadidőm. Gyorsan válaszol. 

Lyla: - "Henri!"

Jay: Mint mindig, amikor a nevemet mondja, elmosolyodom. Az egész napos stressz leolvad.

- "Jó estét, Lyla... Végre van néhány percem egyedül. Most fejeztem be a fotózást. Nagyon hosszú volt..."

Lyla: - "Hmm... Bármit megadnék, hogy ott lehessek egy ilyen fotózáson."

Jay: - "Biztosíthatlak róla, hogy nem maradtál le semmiről. Egy csomó ember, egy csomó zűrzavar... nem egészen a végéig."

Lyla: - "Biztos vagyok benne, hogy imádnám!"

Jay: - "Hahaha! Ha te mondod..."

Lyla: - "Szóval..."

Jay: - "Igen?"

Lyla: - "Láttam ma rólad egy képet a Voili Voilou weboldalán... egy képet rólad Párizs utcáin..."

Jay: - "Ó... értem..."

Lyla: - "Nem úgy tűnik, hogy aggódsz."

Jay: - "Azokat a paparazzikat rossz irányba vezettük... Marcus mondta, hogy egy ideje már követnek minket. Szóval adtunk nekik valamit, hogy kielégítsük az étvágyukat."

Lyla: - "Nem aggódsz, hogy ennél mélyebbre fognak ásni?"

Jay:

- "Esélytelen, senki nem merne így behatolni a magánéletembe."

- "Tudom, hogy ennél is mélyebbre fognak ásni. De kézben tartjuk."

Lyla: - "Nem félsz?"

Jay: - "Ömm... Nem igazán. Ez a rizikó hozzátartozik ehhez a munkához. Mondjuk úgy, hogy tudom mire számíthatok. Ne aggódj, Lyla. Marcus őrködik. Semmi nem kerüli el a figyelmét."

Lyla: - "Remélem is! Voltaképpen! Apa azt mondta szeretne találkozni apukáddal!"

Jay: - "Hahaha! Apu üdvözöl! Miért  akar apud találkozni az enyémmel?"

Lyla: - "Hmm... nem tudom... Biztos vagyok benne, hogy csak be akar mutatkozni és megismerni őt."

Jay: - "Olyankor nyomás alatt vagyok!"

Lyla: - "Hahaha!"

Jay: 

- "Aggódom, hogy nem felejtette el mi történt köztünk a turném előtt..."

- "Aggódnom kell?"

Lyla: - "De nem... Apa imád téged..."

Jay: - "Hízelgő... Nagyon kedvelem a családodat." 

Lyla: - "A családom MINDEN tagját...?"

Jay: "Hahaha! Az igaz, hogy van egy valaki a csapatban, akinek elég erős a karaktere, de igen... MINDEN tagot! Alig várom, hogy visszaérjek, Lyla."

Lyla: - "Én is, Henri..."

Jay: - "Tényleg meg kellene találnunk a módját, hogy..."

Lyla: - "Hogy...?"

Jay: Kétségkívűl érti miről beszélek. Hallom, ahogy mosolyog a telefonon keresztül. Elképzelem a játékos ajakbiggyesztését.

- "Meg kell találnunk a módját, hogy felfalhassam a barátnőmet!" 

Lyla: - "Hahaha! Ha van egy zseniális ötleted..."

Jay: - "El akarlak vinni abba a hotelbe, amit szeretek... de... De anya akkor jön haza, amikor visszamegyek... és nem hiszem, hogy örülne, ha egész éjszakára kimaradnék. Főleg, hogy az esték azok, amiket tényleg együtt tudunk tölteni. Őt ismerve már biztos megtervezett minden percet."

Lyla: - "Hahaha! Rendben van. Nem igazán van szerencsénk ebben. De meg fogjuk találni a pillanatot... Csak mi ketten..."

Jay: - "Igen... Elengedlek... Holnapután érkezem."

Lyla: - "Oké. Szeretlek, Henri..."

Jay:

- Lehunyom a szemem néhány pillanatra, hogy élvezzem ezeket a szavakat...

- Meg kellene ismételtenem vele, mintha nem hallotam volna.

- "Én is szeretlek, Lyla..."

Letettük. 

Antoine kocsijában

Antoine: - "Na, fiam, mit gondolsz erről az ajánlatról?! Klass, nem?!!!"

Jay: - "Igen! Az!"

A főváros egyik legjobb éttermében ettünk. Apám kapcsolata végül megerősítette azt, amiben mostanáig reménykedtünk. Az amerikai turném végre ütemtervben van. Jövőre. Nem spóroltak az üzleten. Az igaz, hogy elég sok zenémet adom el ott. Nyílvánvalóan az amerikaiak úgy gondolják, hogy 'cuki' a francia akcentusom. Nekem ez kínos... de apa szerint, amíg működik, addig úszni kell az árral. Kíváncsi vagyok, hogy fogom elmondani Lylanak, hogy alig egy év múlva két hónapra a világ másik felére megyek. Tudom, hogy örülni fog nekem és én is boldog vagyok. De úgy érzem ez nehéz lesz...

Antoine: - "Lyla miatt aggódsz?"

Jay: Nem néz rám, túlságosan az útra koncentrál. De apának sose kell megfigyelnie ahhoz, hogy olvasni tudjon a gondolataimban. 

- "Igen... Hiányozni fog..."

Antoine: - "Hahaha! Tudom! De meglátod, észre sem fogod venni, úgy elmegy az idő... Olyan elfoglalt leszel!"

Jay: Bólogatok. Tudom, hogy igaza van... de mégis...

Lyla szobája

Lyla: Henri ma reggel jött vissza Párizsból. De nem lesz sok időnk találkozni, mert az anyukája a nap végén megérkezik és idejének nagy részét neki szenteli. Tudom, hogy nagyon szereti az anyját és nem gyakran látják egymást. Szóval azok a ritka pillanatok, amiket együtt tudnak tölteni nagyon értékesek. Sóhajtok. Szóval a számítógépem elé ülök. Mivel kint esik... nincs sok kedvem kimenni. 

- Anélkül, hogy tényleg tudnám az okát, elkezdem a 'Voili Voilou' -t begépelni a keresőbe.

- Begépelem 'Jay'' nevét a keresőbe. 

(Ha Jay-re kattintasz)

Természetesen ezzel a keresőszóval minden találat előjön, kivéve az, amit látni akarok... Mert már mindent tudok, amit szívből látok. Nem... a kíváncsiságom arra kényszerít, hogy Jay helyett 'Voili Voilou'-t írjak.

Az első link, ami megjelenik természetesen a Voili Voilou' hivatalos honlapja. Ez alapvetően egy celeb magazin, ahol pletykák és mindenféle botrány a megszokott. A legkisebb tévedés is nagy botránynak tűnik. Akkor is, ha nem is botlás. Az első cikk egy színésznőt mutat különböző képeken. Fogja a kisfia kezét és sétálnak. Semmi különösebben izgalmas. És még teljesen értelmetlen is. De a feliratok, a címsorok és a szöveg azt az illúziót kelti bennünk, hogy valami mindenek fellett álló dolog történik. ... Aztán az a kép következik Jay-ről, amit Jasmine-nel láttunk. Elolvastam a fotót kísérő szöveget. Felfogom, hogy a semmiből való alkotás tényleg egy művészet... Ez ijesztő. Otthagyom a gépemet és az ágyamra fekszem egy képregénnyel. Abba kell hagynom a 'Voili Voilou' cikken való agyalást... 

A játék boltban

Lyla: - "Na? Mi akarsz választani?"

Alex: - "Nem t'om..."

Lyla: - "Jobb lenne, ha eldöntenéd..."

Alex: - "Most az egyszer nem én várok rád! Most láthatod milyen érzés..."

Lyla: - "Igen igen igen..."

Yoann: - "Hé ti!"

Alex: - "Hé, Yo!"

Lyla: Alex hamar állandó vásárló lett.

Yoann: - "Na? Valami különlegeset kerestek...?"

Alex: - "Aha..."

Lyla: Alex megpróbálta elmagyarázni neki milyen játékot keres és úgy tűnik Yoann talált neki néhány ritka gyönygszemet. Amikor fizetni megyünk, Yoann megmutatja a bátyámnak az új dögi táncos játékot. Gúnyosan néz a bátyámra. 

Yoann: - "Másrészt, ha szeretnéd... ez itt Jay utolsó dala! Tudom, hogy hatalmas rajongó vagy!"

Lyla: Alex úgy tesz, mintha hányna. Az eladó felém fordul, hátha engem jobban érdekel, mint a bátyámat. De Alex félbeszakítja. 

Alex: - "Hé te! Ne ronts meg a húgomat ezzel a baromsággal!"

Lyla:

- A szememet forgatom... fájdalommal a szívemben.

- "Azt csinálok, amit akarok!"

Nem tudom mi lesz, ha egyszer Alex megtudja, hogy Jay a szerelmem... de ha ez megtörténik... az... pusztító lesz.

A városban

Alex: "Na, nyomás! Megérdemelsz egy finom fagyit!"

Lyla: - "Tényleg? Hogy érdemeltem ezt ki?"

Alex: - "Hát, örökké abban a boltban maradtam volna."

Lyla: - "Hahaha! Ne aggódj emiatt..."

Alex: - "Hát nekem számít! Várj meg itt."

Lyla: Ezekkel a szavakkal vidáman elindult. 

Ó! Ez Henri! A szívem ugrott egyet a mellkasomban. A szökőkút szélén ülök és válaszolok a telefonra.

- "Henri!!!"

Henri: - "Hé, te... Hogy vagy...?"

Lyla: - "Nagyszerűen! Alex kiürítette Yoann boltját."

Henri: - "Ó! Ezúttal mit vett?"

Lyla: - Végifutottam a bátyám vásárlását. Kétségkívül megegyezik az ízlésük játékok terén. 

Henri: - "Mit csinálsz holnapután?"

Lyla: - "Öm... semmit... Nem anyukáddal leszel?"

Henri: - "Valójában, de. Szeretne találkozni veled."

Lyla: - "Ó!"

Henri: - "Apa el akarja készíteni nekünk a kedvenc lasagnaját ebédre. És délutánra van egy csomó dolog, amit meg kell oldaniuk... Szóval te meg én tölthetnék egy kis időt együtt."

Lyla: - "Ó!!! Isteni!!!"

Henri: - "Igen! Még ha nem is leszünk túl sokat kettesben... Mindkét szülőmmel otthon..."

Lyla: - "Értem..."

- "De jobb, mint a semmi... Alig várom!"

- "Akkor is megpróbálhatunk lelépni..."

Henri: - "Én is. Hamarosan találkozunk."

Lyla: - "Igen... viszlát később."

Letettük. Észreveszem Ameliet és Dylant a közelben.

A kávézó előtt

Lyla: - "Hé! Dylan! Amelie!"

A barátaim felé indulok, akik még nem vettek észre. Kéz a kézben sétálnak és mindketten megfordulnak, amikor a nevükön szólítom őket.

Amelie: - "Lyla!"

Dylan: - "Hé! Hogy vagy?! Egyedül vagy?"

Lyla: - "Nem! A bátyámmal vagyok! Ti mi járatban?"

Amelie: - "Veszünk néhány dolgot, amire Dylannek szüksége van."

Dylan: - "Ja... Van egy olyan hosszú listám, mint a karom! Baromi sok dologra van szükség a rajz és grafikus desing-hoz... Csak le akarok tudni mindent..."

Lyla: - "Ez jó ötlet. Jasmine is ezt csinálja."

Ami Amelie-t illeti, egymásra nézünk...

- "Hát... nekünk... nem kell túl sok dolgot vennünk..."

Amelie: - "Hahaha! Ez nem olyan érdekes..."

Lyla: Akár csak én, Amelis is elkezdi a diplomát. 

Enzo: - "Héééé! Nézd ki van itt!"

Lyla: A beszélgetésünk elhal. Senkinek nem hiányzott...

Enzo: - "Nézd ezeket a lúzereket..."

Lyla: - "Mit akarsz... Enzo...?"

Enzo: - "Te... pontosan tudod mit akarok, Babapofi..."

Lyla: Undorítóan rám mosolyog, mint mindig, amikor látom.

Enzo: - "Ő nincs veled, a másik idióta?"

Lyla:

- Azt hiszem Henriről beszél. Nem válaszolok neki...

- "Who?"

Enzo: - "Csak mert az utóbbi időben megtanult öltözködni, még nem jelenti azt, hogy hirtelen menő lett, édes."

Lyla: A háta mögött a két haverja kuncog. Nyílvánvalóan... van aki a középsuli óta nem ért meg...

Dylan: - "Hagyj minket békén, Enzo... ebből elég..."

Enzo: - " Te fogd be."

Amelie: - "Hé!!!"

Enzo: - "És te, Malacka, te is befoghatod!"

Lyla: Kidülleszti a mellkasát és fenyegetően elindul felénk. Készen állok ugyanezt tenni, de egy kéz megállít.

Alex: - "Itt meg mi folyik?"

Lyla: A bátyám közénk és a 'Melegítősök' közé lép. Ujjával Enzora mutat, átvéve az irányítást. 

Alex: - "Ha bármelyikük egyetlen haja szála is görbül, megbánod... te értéktelen szemét..."

Enzo: - "Pff... Még mindig testőrre van szüksége... Léptünk..." 

Lyla: A 'Melegítősők' elmennek és végre fellélegezhetünk.

Alex: - "Itt van a jégkrémed. Menjünk."

Lyla: - "Uhh..."

Bocsánatkérőn néztem a barátaimra.

Amelie: - "Ne aggódj miattunk, menj csak a bátyáddal. És mondd meg neki, hogy köszönjük..."

Dylan: - "Igen... köszönjük... Még ha nem is hagytam volna, hogy hozzánk érjenek!"

Lyla: - "Persze, Dylan. Nem kételkedünk! Hamarosan beszélünk!"

Elmentem a bátyámmal.

A városban

Lyla: Beértem a bátyámat. Nem mond semmit, de látom, hogy mérges. 

- "Alex?"

Alex: - "Igen."

Lyla: - "..."

- "... Köszi, hogy közbeléptél..."

- "Tudod... képes vagyok vigyázni magamra..."

Alex: - "Egyébként mit akartál tenni? Megütni?"

Lyla: - "..."

Nem igazán tudom mit akartam tenni. Biztos valami hülyeséget.

Alex: - "Elég, nem tehettél volna semmit... Meg kell tanítanom neked, hogyan gondolkodj egy kicsit, hugi. Az a srác... az a srác..."

Lyla: Füstölög.

Alex: - "A néhány alkalommal, amikor keresztezték egymást az útjaink a suliban... Mindig be akartam húzni egyet a képébe. Minden lányt undorító megjegyzésekkel zaklatott, akivel találkozott... Fúú..."

Lyla: Elég dühös... 

Alex: - "Undorodom az ilyen srácoktól. Az olyanok, mint Mathias!"

Lyla: Visszatérnek az emlékek Mathiasról... Létrehozott egy weboldalt, ahová fényképeket töltött fel minden lányról, akit üldözött, fehérneműben vagy rosszabb... és zsarolta őket. Azt akarta, hogy én legyek a következő áldozata, de Alex figyelmeztetett. Nézem, ahogy a jégkrémét eszi, várva, hogy magától megnyugodjon. Tudom, hogy az ilyen pillanatokban nem tehetek semmit. Erre sétál egy csinos lány, Alex kihúzza magát és rá mosolyog. A lány visszamosolyog nyílvánvalóan elbűvölten. A gazember tudja mit csinál. 

Alex: - "Mindjárt jövök."

Lyla: - "Persze."

Látom, hogy a lány után megy és felveszi a játékos arcát. Micsoda flörtölés...Ritkán utastják el... Viccesnek, kedvesnek, gondoskodónak jön le... Alex tisztelettudó és merész... ezt vegyíti a jó kinézettel és ez így győztes kombináció. Néhány perc múlva visszajön a lány telefonszámával. Már nem mérges. 

Alex: - "Az a lány bámulatos, nem?"

Lyla: - "igen, Alex! Nagyon szép."

Sóhajtok. 

- "Néhány hétnél tovább kellene megtartanod egy barátnőt."

Alex: - "Tök mindegy."

Lyla:

- "Szóval úgy gondolod, hogy ha egyszer megkapod tőlük, amit akarsz.... nem érdekelnem tovább?"

- "Végül is igazad van... Nincs felelősséged..."

Alex: - "Íme! Tökéletesen érted!"

Lyla: - "Vicceltem!"

Alex: - "Én is! Mit gondolsz ki vagyok? Nem... ez csak... Végül mindig csalódom bennük... 

Lyla: - "Azt hiszem túl sokat vársz el."

Alex: - "Muszáj! Egy olyan nagyszerű embernek, mint én, a legjobbakkal kell lennie!"

Lyla: - "Ezt nem kell hangosan kimondanod... Egyszer találkozni fogsz egy nővel, aki megvadít! És abban a pillanatban remélem ő lesz túl igényes!"

Alex: - "Hahaha! Hát ez nem holnap fog megtörténni!"

Lyla: - "Aha..."

Alex: - "Emellett nem akarok minden hülységet megkapni, mint te a Négyszeműddel... A csókok, az ölelések és minden... eww..."

Lyla: - "Ó, jézus... És azt gondoltam a bátyám vagy..."

Alex: - "Milyen szerencséd van! Mázlista!!!"

Lyla: Aha... Eközben minden, amit szeretnék, hogy szerelmes legyen... 

Jasmine szobája

Jasmine: - "Henri visszajött Párizsból?"

Lyla: Jasmine velem tölti a délutánt. Mindketten az ágyán vagyunk, előttünk szétszórt vázlathalommal. Minden rajzát megmutatja, amit a nyári szünetben készített és le vagyok nyűgözve a tehetségétől, mely egyre csak növekszik. 

- "Igen... Tegnap hívott. Be akar mutatni az anyukájának holnap... Ebédelni megyek hozzájuk."

Jasmine: - "Micsoda? Ez szuper, barátnőm!"

Lyla: Sóhajtottam...

- "Aha..."

Jasmine: - "Valami baj van?"

Lyla: - "Nem... nem..."

A karomra teszi a kezét.

Jasmine: - "Um... mondd el..."

Lyla: - "Ahh! Olyan hivatalos az egész! Úgy értem... ez hatalmas nyomás!"

- "Tutira el fogom cseszni... mondj valamit, mit ne csináljak..."

- "Félek, hogy az anyukája nem fog kedvelni!"

Hangosan kifújtam a levegőt.

Jasmine: - "Ennyi?"

Lyla: - "Hát, igen... de ez már most sok!"

Jasmine: - "Hahaha! Azt hittem már találkoztatok egyszer, nem?"

Lyla: - "Az már régen volt... és csak néhány pillanatra. Ennyi. Azt kell, hogy mondjam elég ijesztő..."

Jasmine: - "Tényleg?"

Lyla: - "Aha, olyasmi... Rájöttem, hogy valójában egy csomó dolgot nem tudok Henri életéről."

Jasmine: - "Hmm... igen... értem... Az igaz, hogy ő kérdezett egy-két dolgot a múltadról, amikor összefutottunk Ethannel a parton..."

Lyla: - "MI VAN?"

Jasmine: - "Nem mondtam neked?"

Lyla: - "NEM!"

Jasmine: - "Hoppá..."

Lyla: Feszesen rám mosolygott... Hogy felejtett el elmondani egy ilyan fontos dolgot?!

- "Mi történt? Hogy érted, hogy láttátok Ethant?"

Jasmine elmondta hogy futottak össze az exbarátommal a tengerparton, a fagyis előtt. Ezután az én emberem többet akart tudni a volt szerelmi életemről. Furcsa módon nem gondoltam volna, hogy Henrit érdekli a múltam. A beszélgetésünk Clementre terelődik és a nyaralására az apjával meg az öccsével. 

Jasmine: - "Clement nagyjából készen áll hazajönni..."

Lyla: 

- "Hiányzol neki!"

- "Mondd meg neki, hogy hozzon nekem szuvenírt!"

A barátnőm kicsit elpirul. 

Jasmine: - "Talán egy kicsit... De főleg Valentin az, aki zavarja..."

Lyla: - "Hahaha!"

Jasmine: - "Úgy tűnik izgatott, hogy elkezdheti a középiskolát... hogy ugyanabban a suliban lehet, ahol te is vagy."

Lyla: - "Uhh... erre nem gondoltam!"

Valentin, Clement öccse évek óta szerelmes belém... Mint azt gondoltam, hogy ez 'aranyos', de ha belegondolok, hogy egész évben láb alatt lesz... Úgy érzem nem lesz annyira 'cuki'...

Jasmine: - "Irányíthatatlan mióta megtudta, hogy van barátod."

Lyla: Vállat von, nem igazán aggódik emiatt. Azt hiszem tényleg nincs okom aggódni. Csak remélem, hogy nem lesz túl bosszantó. 

Lylaék nappalija

Lyla: Valaki van az ajtónál. Ez Henri! A bejárati ajtóhoz rohanok és kinyitom a szerelmem selőtt, akit napok óta nem láttam. 

- "Henri!!!"

Henri: - "Helló, Lyla!"

Lyla: Közelebb lépet, a tenyerébe fogja az arcomat és gyengéden megcsókol. 

Henri: - "Kész vagy?"

Caroline: - "Ó! Helló, Henri! Gyere be, drága!"

Henri: - "Helló, Caroline! Köszönöm, de nem maradhatok..."

Caroline: - "Igen, tudom. Lyla mondta, hogy édesapádnál ebédeltek anyukáddal. Mondd meg nekik, hogy üdvözöljük őket."

Henri: - "Átadom."

Lyla: Anya ment, hogy tovább folytassa, amit addig csinált. 

Henri: - "Nem vagy túlságosan ideges, ugye?"

Lyla: - "Mit gondolsz?"

Henri: - "Hahaha! Egy kicsit... Nem gondoltam volna, hogy anya képes megfélemlíteni a nagy Lylat!"

Lyla: - "Gúnyolodsz!"

Henri: - "Hahaha!"

Lyla: - "Ez nem vicces..."

- Kitör belőlem a nevetés.

- Megfordulok, hogy egy kicsit duzzogjak... vagy legalábbis úgy teszek mintha. 

Mögém lép, a derekamra csúsztatja a karját, megához von és a nyakamba csókol. 

Henri: - "Rendben lesz... ne aggódj. Alig várom, hogy találkozzatok. Anya is."

Lyla: Hátra hajtom a fejem és a vállán nyugtatom, jobban bekészkelve magam a karjaiba. 

- "Igen..."

Annyira hiányzott...

Henri: - "Annyira hiányoztál..."

Lyla: Mosolygok.

- "Pont ugyanerre gondoltam..."

Henri: - "Menjünk."

Henriék nappalija

Lyla: Henri behív az otthonába. 

Antoine: - "Ahh! Végre! Itt vagytok!"

Lyla: Antoinehozzánk szalad és karon ragad. Ez a rituáléja mostanában. Henri apukája különleges szeretetet mutat irántam. Ez a szeretet kölcsönös. Antoine teljesen más, mint a szüleim, de ugyanolyan kedves. A válla fölött megpillantom Henri anyukáját, nézi az előtte játszódó jelenetet. Mosolyog, meghatotta, amit lát. De nem mozdul. 

Antoine: - "Örülök, hogy látlak, Lyla! Végre találkozol Helene-val!"

Lyla: Henri felém nyújtja a kezét és maga mellé húz. 

Henri: - "Anya, ő itt Lyla."

Lyla: Mintha valaki végre megadta volna neki az engedélyt, Helene kecsesen, kinyújtott kézzel mozdul felém. 

Helene: - "Helló, Lyla... Helene vagyok."

Lyla: Megfogja a kezemet és kezébe szorítja. 

Helene: - "Ha tudnád mennyire örülök, hogy találkoztunk... végre...!"

Lyla: Anélkül, hogy elengedne, megfogja a másik kezemet is és a tenyerével összefogja őket.

Helene: - "Még sose láttam boldogabbnak a fiamat, mint mióta veled találkozott..."

Lyla: - Elpirultam...

Henri: - "Anya..."

Helene: - "Mi az? Nem túlzok!"

Lyla: Komolyan néz rám. 

Helene: - "Egy anya tudja, ha a gyereke boldog."

Henri: Anya végre elengedte Lylat. Úgy tűnik hipnotizálták egymást. Tudom, hogy anya képes megtéveszteni az embereket. Nem csak a szépsége miatt, de ahogy előadja magát. És Lyla nem immunis... anya vonzereje dolgozik a barátnőmön. 

Lyla: - "Én is nagyon örülök, hogy találkoztunk. És... be kell vallanom nagyon féltem."

Henri: Anya felvonja a szemöldökét. Úgy tűnik Lyla őszintesége tetszik neki. 

Lyla: - "Tudom, hogy Henri mennyire szereti önt... Szóval nagyon remélem ön kedvel engem!"

Henri: Megajándékozza anyát az egyik ragyogó mosolyával, aminek senki nem tud ellenállni.

Helene: - "Hát persze! Már most szeretlek..."

Henri: Apa rám néz, örül nekem. 

Helene: - "Igazad volt, Antoine, ez a fiatal hölgy igazán imádnivaló!"

Antoine: - "Hahaha! Mondtam!"

Henri: Erősen a vállamra csapott, büszke a családjára.

Antoine: - "Lyla, előkészítettem a vegetáriánus lasagnat, a nagy specialitásomat!"

Helene: - "Egy örökkévalóség óta nem ettem..."

Antoine: - "Ez egy különleges alkalom!"

Henri: Egy kis beszélgetés után, mind helyet foglaltunk az asztalnál. Anya Lylat figyeli. Anya mosolya azt üzeni, hogy imádja őt és megmutatja mennyire örül nekem. Lyla nyugodtnak tűnik. Bárhova megy, bárkivel találkozik, mindig olyan természetes, olyan egyszerű... olyan normális. Anya el van ragadtatva. 

- Azt kell mondanom, hogy Lyla gyönyörű.

- Lyla szerelme irántam nyílvánvaló, ami tükröződik minden felém irányuló szavában, vagy mozdulatában.

Még ha szerénységgel is. Anya rengeteget beszél a gyerekkoromról. Apát nagy örömmel töltik el az emlékek. Nagyon élvezik, ha elmerülhetnek a közös múltjukban, amikor még mind együtt voltunk. Olyan csodálatosan éreztem magam, a szüleimmel, akik újra egyesültek, és a lánnyal, akit szeretek. 

Antoine: -" Jól van, gyerekek, magatokra hagyunk titeket, Helene-nak és nekem még egy csomó dolgot meg kell csinálnunk."

Helene: - "És nem szórakoztató munka!"

Henri: Anyám pillantása csipkelődő.  

- "Hahaha! Esélytelen!!! Apának adottsága van hozzá, hogy szuper kínos pillanatokban zavarjon meg minket..."

Lyla elpirult. Fogadni mernék, neki is ugyan az a pillanat jutott eszébe, mint nekem. Apa, aki meglepett minket, amikor először készültünk csókolózni, és egy másik alkalommal, amikor a kanapén ölelkeztünk. Apa vigyorogva válaszol. 

Antoine: - "Te vagy az, aki nem túl okos..."

Helene: - "Hahaha! Jól van... ebből elég... Tényleg dolgoznunk kell!"

Henri: A szüleim bementek apa nagy irodájába és én egyedül maradtam Lylaval. Kinyújtom a kezem. 

- "Gyere, menjünk fel az emeletre."

Henri szobája

Henri: Kifújom a levegőt.

- "Ahh... végre egy kis intim szféra!"

A karomba vonom és megsimogatom az arcát.

Lyla: - "Igen... végre..."

Henri: A szeme pajkosan csillog. Imádom ezt a pillantását. Becsukja a szemét egy pillanatra és a kezembe hajtja a fejét. 

- "Lyla..."

Lassan kinyitja a szemét és mosolyog.

- Arra vár, hogy megcsókoljam, de arra késztetem, hogy vágyakozzonrá...

- Felé közelítem az ajkaim, végre megcsókolom. 

Érzem, hogy a karomba fészkeli magát, ahogy viszonozza a csókomat. A légzésem azonnal felgyorsul, akár csak az övé és az ágy felé mozdítom őt, lefektetem rá. Imádom csókolni őt, megérinteni, simogatni... Kétségbeesetten csókolni kezdem a nyakát, aztán a vállát, szorosabban magamhoz húzva. Hozzá nyomom a testem és érzem a kezeit a hajamban, aztán a hátamon. 

Lyla: - "Henri... Henri..."

Henri: Hallani, ahogy a nevemet mondja, alig hallható suttogással, az izgalom szélére billent. Süket és vak vagyok a vágytól.  Hú, annyira akarom őt. Ahogy mozog és ahogy a testét az enyémre helyezi, megerősíti, hogy ezek az érzések kölcsönösek. Visszahúzódom egy pillanatra, hogy jobban láthassam, a szeme csukva, az arca kipiruva, az ajka résnyire nyitva, csókra várva... Mély levegőt veszek, mielőtt újra elmerülnék az ajkaiban, lázasan csókolva őt. Ha kettesben lennénk... Hallom anyát és apát nevetni a földszintről a nappaliból, mintha vissza akarnának hozni a valóságba. Lassan elfojtom a szenvedélyemet. Lyla mosolyogva néz rám és megcsókolja az orrom hegyét. 

Lyla: - "Ez nem könnyű..."

Henri: Az arcához dörzsölöm az arcomat. 

- "Valóban..."

Még mindig összefonódva az ágyon, egymás szemébe nézünk, mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy nem mehetünk tovább. Legalábbis... nem ma. Anya még néhány napig itt lesz, tehetek erőfeszítéseket arra, hogy még egy kicsit várjak. Néhány hétig megint nem fogok találkozni vele. Felülök és a fejtámlának támaszkodom. Lyla csatlakozik hozzám, amikor felé nyújtom a kezem, mindketten megpihenünk egy pillanatra. Nyugodtan. Nagyon élvezem ezt a pillanatot vele, még ha, nyílvánvalóan, szeretem volna többet is csinálni. De boldognak tartom magam... ha figyelembe vesszük az összes kihívást, amit átéltünk. 

- Újra elmondhatnám neki, hogy mennyire sajnálom a hibáimat...

- Szorosabban ölelem őt a fájdalmas múlt gondolatára, és azonnal könnyebbnek érzem magam.

Kinyújtózom és megfogom a gitáromat, ami az ágy közelében áll. Lyla arca felragyog. 

Lyla: - "Ó!!! Igen!!! Egy dal!!!" 

Henri: - "Hahaha!!!"

Lyla: A gitár nyaka Henri ujjai közt siklik. Imádom, amikor játszik. Felülök törökülésbe,szembe vele, készen, hogy tanuja legyek egy fantasztikus magán koncertnek. Annyira szerencsés vagyok!

Henri: - "Mit szeretnél hallani?"

Lyla: - "Hmm... A legújabb dalodat!"

Henri: - "Tényleg?"

Lyla: - "Mi a baj? Csalódottnak tűnsz..."

Henri: - "Nem... csak azt gondoltam lenne valami más kívánságod... mint a Misteria!"

Lyla: - "Hé! Tudod, hogy Jay-t is szeretem."

Henri: - "Aha... Nem akarom, hogy magadra erőltesd... csak a kedvemért..."

Lyla:

- Csípőre teszem a kezem és hitetlenkedő tekintettel nézek rá.

- Ó... a reakciója összetöri a szívemet. Az arcára teszem a kezem. 

(Ha a másik lehetőséget választottad)

Henri nem reagál az érintésemre. Azt hiszem nincs szüksége a sajnálatomra. Az igaz, hogy ez nem igazán én vagyok. Visszahúzom a kezem és visszaülök, szigorúan nézek rá. 

- Hé! Nézz rám..."

Szégyenlősen felnéz...

- "Olyan személy lennék, aki bármire is kényszerítené magát...?"

Henri: - "Nem..."

Lyla: Kicsit elmosolyodik. 

- "Hát akkor... rajta..."

Gyorsan megcsókolom és visszahelyezkedem elé. 

- Jól van, szupersztár! Mutasd mid van! Azt akarom, hogy ragyogjon a szemem a boldogságtól! És gyorsan! Láss hozzá!"

Henri: - "Hahaha!"

Lyla: Felém hajol, lágyan megcsókol... ami eltart néhány másodpercig... 

Ugyanabban az időben, meghallom gitár első akkordjait... és énekelni kezd az ajkaimon, mielőtt újra felül. Nagyon szeretem ezt a dalt. És még jobban imádom, amikor nekem énekli, csak és kizárólag nekem. Nagyon jól érezzük magunkat együtt. Henri rengeteg gyönyörű dalt énekelt nekem, miközben lepkékkel a gyomromban hallgattam. Aztán beszélgettünk. 

- Nagyon nem akarok visszamenni a suliba... Annyira hiányozni fogsz..." 

Megértően néz rám. 

Henri: - "Tudom..."

Lyla: - "Mi a helyzet veled? Bölcsésztudományi főiskola? Biztosan nagyon izgattott vagy!!!!"

Henri: - "Igen! Mellesleg..."

Lyla: - "Igen?"

Lefelé néz...

Henri: - "Elkezdtem írni egy regényt..."

Lyla: - "Ó!!! És miről szól?"

Henri: - "Ez egy sci-fi..."

Lyla: - "Miről...?"

Henri: - "Hmm... az titok... most még... De megígérem, hogy te leszel az első, aki elolvashatja."

Lyla: - "Ó!!! Megtisztelő..."

Rám mosolyog. 

Henri: - "Nem merek beszélni róla, mert még nem állt össze teljesen a fejemben. Aggódom, hogy nem fogom tudni elmagyarázni neked, és hogy a történetemnek nem lesz értelme számodra."

Lyla: - "Ne aggódj!"

- "Elmondom a véleményemet róla, ha hagyod, hogy hamarosan elolvashassam!"

- "Elolvasom a könyvedet, ha készen állsz!"

Lyla szobája

Lyla: Henri anyukája tényleg nagyszerű. Még ha nem is töltöttük együtt a teljes időt és még nem igazán ismerem, azt hiszem jól kijövünk. Henri annyira büszke volt, hogy bemutathatta. Nagyon odafigyeltem arra, hogyan viselkedett Antoine Helene-val. Ha el is váltak, még mindig szoros kötelék fűzi őket egymáshoz. Tényleg értékelik az együtt töltött pillanatokat. Henri elmagyarázta nekem, hogy amikor elváltak, minden nagyon simán ment köztük, tisztelettel, anélkül, hogy széttépnék egymást, sok szeretettel. A kapcsolatuk így egészséges. Szinte kár, hogy soha többé nem lesznek egy pár... Hát... ez az ő döntésük... és én tisztelem ezt! Nagyon boldognak tűnnek a jelenlegi helyzetükben. Az ágyamra fekszem és beteszem a fülesem. Elindítom a zenelistám... kezdve Jay legújabb dalával. Ugyan az a dal, amit Henri énekelt nekem délután az akusztikus gitárjával. Úgy érzem attól fél, hogy nem igazán tetszik a zenéje. Hogy csak az iránta érzett szerelmem hat rám. Úgy értem, rengeteg dolog befolyásol... Nézzünk szembe a tényekkel... És nem tudom, mennyire vagyok objektív mindezekkel kapcsolatban. De bárhogy is... imádom az új dalát! Nem számít, hogy azért szeretem-e a dalát, mert valóban fantasztikus, vagy azért, mert a  férfit, aki megalkotta. Mindez mámorító... Hehehe! Egyáltalán nem könnyű lecsillapodni! Ugyanakkor... A koncertjén töltött híres '7 nap' utáni kibékülésünk óta nem igazán volt alkalmam Henrit 'Jay'-ként látni. Azt hiszem, hogy még nem igazán fogtam fel...

- Nekem Henri még mindig az 'én' Henrim... és néha, emlékeztetnem kell magam, hogy ő Jay is.

- Számomra Jay nincs annyira jelen az életemben, hogy valóban feldolgozhassam.

Az igaz, hogy mostanában legalább annyit hallhatom az ő dalait, mint a Misteriat vagy más előadókat, akiket szeretek. Próbálom felismerni a hangját a dalaiban, de valójában elég nehéz. Még csak most kezdem, bizonyos dalok bizonyos részeiben meghallani Henrit. Ránézek a telefonomra. Egy üzenet a szerelmemtől. 

Henri💬: - "Hé gyönyörű... A tervek szerint anya nagyon elfoglalt menetrendet készített a következő pár napra... Nehéz lesz látni egymást... Sajnálom."

Lyla: Várok egy kicsit... Válaszolok neki. 

💬 - "Ne aggódj... élvezd az anyukáddal töltött időt. Lesz időnk utána együtt lenni."

Henri: - "Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy. Szeretlek."

Lyla💬: - "Én is szeretlek..."

Fú... Az intimitás, amiben annyira reménykedem, még nem érkezik.

Különleges jelenet

Clementék nappalija

Jasmine: Dobogó szívvel, az ajtó kinyílik, és szembe találom magam Kelemen öccsével. 

Valentin: - "Hé Jasmine."

Jasmine: - "Szia Valentin! Jó volt a nyaralás?"

Valentin: - "Meh. Béna volt."

Jasmine: - "Ha... uhh.. oké..."

Valentin: - "Clemeeeent! Itt van a barááátnőőőd!"

Jasmine: A homlokomat ráncolom. A kiáltása a bátyjának kissé túl hangos az ízlésemnek. Hallom, ahogy Clementet kifut a szobájából. 

Clement: - "Jól van!!! Nem kell így ordibálni!"

Valentin: - "Aha, aha! Tök mindegy! Megyek a barátaimhoz. Nem akarom hallani, ahogy smároltok!"

Clement: - "Akkor menj!"

Jasmine: Elpirulok. Sosem voltak testvéreim, de szomorúnak találok egy ilyen  viharos kapcsolatot... Tudom, hogy Lyla is sokat vitatkozik a bátyjával, de érzem a szeretetüket egymás iránt. Csak Alex túl védelmező és Lyla egy kicsit túl merész. Valentine becsapja az ajtót maga mögött és Clement sóhajt. 

Clement: - "Megőrjít ez a kölyök... Sok sikert, Lyla...most, hogy középsuliba megy, ez már az ő problémája lesz. Valentin úgy döntött, hogy meghódítja."

Jasmine: - "Azt hiszem Lyla felkészült rá..."

Clement újra sóhajt miközben az ujjait végigfuttatja a haján. Még ha Clement és én hetek óta együtt is vagyunk, néha egy kicsit kínos, amikor találkozunk. Főleg, amikor napokig nem látjuk egymást. Évek óta haverok vagyunk. És a régi szokások nehezen változnak. Szóval csendben állunk, szemben egymással és kissé feszülten. Félénken rám mosolyog...

- Próbálok beszélgetni vele...

- Nem mondom semmit és elmegyek.

- "Jó... jól telt a anyaralás?" 

Azt hiszem ez az egyetlen dolog, amit mondani tudok neki.

Clement: - "Hiányoztál, Jasmine..."

Jasmine: Érzem, hogy elpirulok... Félénken kinyújtja a kezét, hogy megérintse az ujjaim hegyét... nagyon lassan. Úgy érzem, mintha megint a középiskolában lennénk és hogy vonatúj pár vagyunk. Habát... szeretem ezt az érzést... Nem tudom elmagyarázni miért. Látva, hogy képtelen vagyok a legkisebb kezdeményezésre is, megfogja a kezem és elmosolyodik. 

Clement: - "Ó igen... nagyon hiányoztál... Az igaz, hogy az öcsém baromi bosszantó volt és hogy apa szinte egész héten a telefonján lógott, de..."

Jasmine: - "Shh..."

Clement: - "Mi az...? Ahh... már megint eltoltam egy szép pillanatot, igaz?"

Jasmine: - "Hahaha! Nem nagy dolog... Nem hibáztatlak."

Clement: - "Köszi!"

Jasmine: Melegen rámosolygok és végre közelebb hívom magamhoz. Clement odajön hozzám és a karjába vesz. Magamhoz szorítom és elengedem magam vele szemben. Finoman a hajamba túr. 

Clement: - "Gyere..."

Jasmine: A kanapéra húz, ahol leül és felém nyújtja a kezét. Hozzábújok. 

Clement: - "És itt vagy, végre a karjaimban... Ezen a héten apával és az öcsémmel, majdnem elfelejtettem milyen érzés volt veled meghitten lenni... a... a barátodnak lenni... Féltem, hogy felébredek... és rájövök, hogy az egész csak álom volt."

Jasmine: - "Ez aranyos..."

Clement: - "Meh... Még mindig van egy kis problémám megszokni... hogy egy pár vagyunk... még ha imádom is..."

Jasmine: Felegyenesedtem. 

- "Pontosan ezt gondolom én is!"

Clement: - "Hahah!"

Jasmine: Gyengéden néz rám. 

Clement: - "De talán helyrehozhatom ezt... most azonnal..."

Jasmine: Megsimogatja az arcomat, lecsúsztatja kezét az államhoz és magához húz. Megcsókol és úgy érzem, mintha a paradicsomba sodródnék. Mindig azt gondoltam, hogy Clement ügyetlen, de itt, ebben a csókban, a helyzet ura. Egyre feljebb és feljebb ül és lassacskán alatta találtam magam, a kanapén fekve. Még mindig olyan édesen csókol és én ugyanolyan édesen viszonzom. Érzem, hogy a testem többet akar, de... de...Nem tudom, hogy válaszoljak erre a kívánságra... Úgy érzem, még mindig túl korai lenne 'az'. Clement kezei a testemen mozognak, de tisztelettudó marad. Anélkül, hogy hangosan kimondanánk, megérti, hogy időre van szükségem... Habár tudom, hogy amikor eljön az idő, az eddiginél sokkal határozottabban fogunk beszélni róla. Pillanatnyilag élvezem az érintését és a csókjait. Még mindig csukott szemmel, látom magam néhány évvel korábban, megérkeztem az új suliba és összetalálkozott a tekintetünk Clementtel. Megbűvöltnek tűnt és a tekintete állhatatos. Aztán találkoztam Lylaval és mindhárman jó barátok lettünk... Megismertem és beleszerettem, anélkül, hogy bárki előre megmondta volna. Ez volt az én titkos kertem, amit óvtam. Most pedig itt vagyok, a kanapén fekszem, minden érzékem éber, az átható tekintetű sráccal magamon. Átkarolom a nyakát. 

- "Te is nagyon hiányoztál, Clement... Őszintén..."

Felül, hogy rám nézhessen, a telintete kételkedő. 

Clement: - "Ó..."

Jasmine: - "Úgy tűnik, nem hiszel nekem..."

Clement: - "Csak annyi, hogy... Mindig haszontalannak éreztem magam melletted..."

Jasmine: Kinyúlok és szájon csókolom.

- "Bolond... verd ki ezt az ötletet a fejedből... Tudd, hogy sokat gondolok rád és hogy hiányoztál. Csak egy dolgot akartam, hogy haza gyere. Mit gondolsz, miért kértem, hogy átjöhessek és találkozzunk, amint hazaértél...? Alig vártam!"

A tekintete nem ereszti az enyémet... Analizál. 

Clement: - "Nem segít, amit mondasz..."

Jasmine: - "Mi? Hogy.. én...?"

Clement: - "Azt hittem álmodom... most már egészen biztos, hogy nem vagyok a valóságban!"

Jasmine: - "Hahaha! Ebben az esetben tennem kell valamit, hogy felébredj..."

Úgy döntök, hogy magamhoz húzom és szenvedélyesen megcsókolom.

Lylaék nappalija

Clement: - "Na, nemsokára mentek vissza a suliba?"

Alex: - "Ahh! Ne már! Ne emlékeztess!"

Clement: - "Hahaha!"

Lyla: Amint Alex végez a nyári munkájával, rögtön kezdi a marketing szakmai gyakorlatát. 

Clement: - "De én mit fogok csinálni ebben az extra hónap vakációban?!"

Alex: - "Pfff!"

Lyla: Clement a bátyámhoz jött, hogy együtt kosárlabdázhassanak.

Clement: -"Nem Henrivel vagy?"

Lyla: - "Nem... Az anyjával van..."

Alex: - "Aha, van egy kis szünetünk..."

Lyla: A szememet forgatom.

- Nem reagálok a provokációjára.

- Nyitom a számat, hogy viszonozzam. 

Alex: - "Ja tök mindegy!"

Lyla: - "De hát nem is mondtam semmit!"

Alex: - "Ja, de mielőtt megtennéd... csak tudd, hogy nem akarom hallani!"

Lyla: Annyira feldühít!

Clement: - "Valójában, Lyla! Korábban Jasmine megmutatta nekem a legújabb képeket Jay-ről! Hahaha! Nem tudom, hogy foglalkozik Henri mindezekkel!"

Lyla: Micsoda egy barom! Tágra nyitott szemmel nézek Clementre!

Alex: - "Mi van... Henrivel? Miért beszélsz Jay-ről?"

Lyla: Clement lefagy Alex kérdésétől és a riadt arckifejezésemtől. 

Clement: - "Uhh... Hát... Mert..." 

Lyla: Jézus... Ki kell találnom mit mondjak...

Clement: - "Amikor legutóbb Jasmine félmeztelen képet mutatott Jay-ről, mindketten nagyon izgatottak lettek, és Lyla tovább beszélt az izmos testéről... Mindezt Henri előtt... Ha... ha... ha...!"

Alex: - "... Hahaha! Aha, nem viccelek. Négyszemű biztosan utálta látni, ahogy a húgom egy másik srác miatt őrjöng!"

Lyla: Clementre nézek. Jó munkát végzett, ahogy kikeveredjen ebből. Közelebb jött. 

Alex: - "Na hozom a cuccom. Várj itt, mindjárt jövök."

Clement: - "Jól van, haver!"

Lyla: Amint a bátyám elhagyja a nappalit, a barátom felé fordulok. Füstölgök. 

Clement: - "Ó, ember, Lyla! Annyira sajnálom!"

Lyla: - "Jól teszed!!!"

Clement: - "Akkora egy idióta vagyok!"

Lyla: Nagyon dühös magára, amiért majdnem felfedte legjobb barátja titkát. ... 

- "Hát... rendben... jól kivágtad magad..."

Clement: - "Ja... megtettem, amit tudtam... Sokkal jobban kell vigyáznom... nem könnyű ez az egész..."

Lyla: - "Tudom. Nekem sem könnyű."

Támogatón néz rám.

Clement: - "El tudom képzelni... Habár eltartott néhány napig megszokni Jázmint ... rájöttem, hogy a példaképe a haverom. Levette a szobájából az összes posztert és az összes bekeretezett képet Jay-ről. Furcsának gondoltam..." 

Lyla: - "Jobban szeretted volna, ha fent hagyja őket?"

Clement: - "Nem! Megőrültél?! Épp elég furcsa látni azt a nevetséges naptárat még mindig a falán..."

Lyla: 

- "Igen, tudom... de az egy ajándék volt tőled..."

- "Az a naptár nevetséges... Soha nem fogom megszokni!"

Clement: - "Aha... Hát, mikor átmegyek a barátnőmhöz, hogy vele legyek, azt kell látnom, hogy a legjobb barátom pasija figyel minket... Nem éppen megnyugtató!"

Lyla: - "Hahaha!"

Úgy tűnik elég jól kezeli a dolgot. A bátyám visszajött a nappaliba.

Alex: - "Jól van, haver, menjünk! Később találkozunk, hugi!"

Lyla szobája

Lyla: Holnap kezdődik a suli. Elrepült a nyár... milyen olyan gyorsan történt! Túl gyorsan! És... még nem láttam Henrit a mióta közösen ebédeltünk a szüleivel. És nem hallotam felőle túl sokat...Nem akartam zavarni, nem akarok bosszantó lenni. Tudom, hogy az anyukájával van és fontos nekem, hogy élvezze ezt az értékes pillanatot. Ami engem illet, holnap visszamegyek az én drága, öreg középiskolámba, hogy elkezdjem a diplomámat. Lesznek új hallgatók? Azt tudom, hogy Amelie ott lesz... talán az én osztályomba? Pozitívnak és jókedvűnek kell maradnom. Ez egy új élmény! Biztosan nagyszerű év lesz, még ha nem is lehetek azokkal az emberekkel, akiket szeretek. Ez Henri!

Henri💬: - "Remélem készen állsz a holnapra. Sok sikert az első napodhoz. Nagyszerű leszel! Aludj jól... Szeretlek."

Lyla: Mosolyogva nézem az üzenetet. 

💬 - "Köszi... Jó éjt! <3"

Elaludtam, álmomban Jay duettet énekelt Novarra úrral, a kedvenc tanárommal a középsuliból, anélkül, hogy bárki észrevett volna engem.