6. fejezet - Múlt és jövő
66. jelenet
A szobámban
Lyla: A szobámba siettem és bezártam az ajtót. Egy pillanatra az ajtónak dőltem. Micsoda egy éjszaka... annyira szürreális volt. Kíváncsi vagyok milyen kapcsolatban van Clementine-nal, az osztálytársával a zeneiskolájából. De... Mi késztetett arra, hogy arcon csókoljam? Egy csók az arcára... Istenem, tényleg tudok flörtölni, ha odafigyelek... Ennek ellenére úgy tűnt, nem bánja... És inkább tetszett neki. Henrire gondolok, ahogy a csellón játszik öltönyben. Nem hiszem, hogy valaha láttam volna ennél szexibbet... Teljesen lenyűgözött. Végül is ha egészen őszinte akarok lenni magammal, csak egy dolgot mondhatok... Nem kérdés többé... Belé szerettem. Világos és egyszerű.
A suliban
Jasmine: - "Henri, a koncerted elképesztő volt! Brávó!"
Clement: - "Igen, köszi. Sikerült rávenned, hogy végre valami mást is hallgasson a kisminkelt sztárján kívül. Kellemes kis szünet volt!"
Lyla: Enzo sétált el előttünk. Dühös pillantást vetett Henrire.
Clement: - "Wow! Ez a kis görcs tényleg elég rossz hangulatban van... Kihagytam valamit?"
Henri: - "Nem igazán, ne aggódj emiatt."
Clement: - "Haver, ahogy rád nézett..."
Henri: - "Nem számít."
Lyla: Megszólalt a csengő. Elindultunk az osztályunk felé.
Az osztályteremben
Az osztályteremben
Lyla: Abban a pillanatban, ahogy Henri belépett az ajtón, Enzo elég durván meglökte.
Enzo: - "Mozogj már! Útban vagy, vénember!"
Lyla: Henri nem mondott semmit. Remélem minden rendben van. Enzo Henri vállába bokszolt. Ránéztem. A szeme mintha válaszolna a kérdésemre.
Henri: - "Minden rendben. Nem bántott. Hát... nem nagyon."
Lyla: - "Micsoda egy idióta ...
Henri: - "Ezt megkaptam."
Lyla: - "Igen... de..."
Lyla: Henri és én gyorsan a helyünkre mentünk.
Enzo nem vette le a szemét Henriről egész órán. Nem jegyzetel, még csak a könyveit sem vette elő. Szó szerint felemészti a düh. Rossz érzésem van. Azt hiszem végül mégis úgy döntött, hogy bosszút áll. Nem fogja békén hagyni Henrit. A gondolattól kiráz a hideg. Remélem tévedek.
Az udvaron
Clement: - "Láttad a 'The Sleeping Dead' tegnapi részét?"
Henri: - "Igen! Sosem gondoltam volna, hogy ilyen fordulat következik."
Clement: - "Én sem, de kiiiiiirály volt!"
Lyla: Enzo és a Melegítősök előttünk sétáltak el. Az utolsó Henrire bámult. Tőlünk nem messze álltak meg és elkezdték Amelie-t zaklatni.
Enzo: - "Hé dagi! Miért bámulsz minket?"
Lyla: Amelie zavarban volt. Nem válaszolt.
Enzo: - "Na? Túl félénk vagy... Talán azért, mert bele vagy zúgva egyikünkbe...? Ez az oka, hogy így bámulsz minket?"
Lyla: Enzo megválaszolja a saját kérdéseit.
Enzo: - "Hahahahaha!"
Lyla: A srácok csatlakoztak a vezetőjükhöz és együtt vihogtak Amelien. Dylant kivéve.
Enzo: - "Bocsi, de a dagi csajok valójában nem a mi dolgunk!"
Lyla: Micsoda egy barom!
Dylan: - "Elég volt, Enzo. Csak hagyd békén, ember... Nem ártott neked semmit. Gyerünk, menjünk."
Lyla: A banda békén hagyta Ameliet és elmentek.
Henri nem hagyott ki semmit. Rám nézett. Felém hajolt.
Henri: - "Bele sem kellett avatkoznod."
Lyla: - "Azt látom... Dylan meglepett."
Henri: - "Így igaz, az emberek változnak..."
Lyla: Őszintén rám mosolygott. Amelie odajött hozzánk.
Amelie: - "Nem tudom hogy bírjátok ki egy osztályban Enzoval."
Lyla: - "Túléljük..."
Amelie: - "Örülök, hogy nem az én osztályomban jár! Ugyanígy a bandája. Mintha egyre nagyobb és nagyobb lenne!"
Henri: - "Igen. Úgy tűnik az alma nem esik messze a fájától..."
Amelie: - "... Talán..."
Lyla: Henrire mosolygott.
Amelie: - "Amelie vagyok. Ezzel a hárommal jártam tavaly egy osztályba."
Lyla: Clementre, Jasminre és rám gondolt.
Amelie: - "Te vagy az új végzős, igaz?"
Henri: - "Igen, Henri vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek Amelie."
Amelie: - "Végre találkoztam a 'híres' Henrivel!!"
Henrie: - "Híres?"
Amelie: - "Öm igen! Azt pletykálják nagyon okos vagy és te vagy minden tanár kedvence! Lyla... remélem nem vagy féltékeny?!"
Lyla: Elpirultam. Hogy találta ki, hogy szerelmes vagyok Henribe???
- "Micsoda??"
Amelie: - "Hahahaha! Úgy tűnik Novarra úr nagyon szereti őt is. Jobb ha odafigyelsz, különben Henri árnyékába fogsz kerülni.."
Lyla: - "Mi... Lehetetlen...!"
Clement: - "Őrület, az egész világegyetemnek tudnia kellene, hogy hozzá fogsz menni a tanárodhoz!"
Lyla: Bosszúsan néztem Henrire. Nem akarom, hogy rossz néven vegye...
- "Én.... Én...".
Amelie: - "Hahahaha! Csak ugratlak, Lyla! Nos, viszlát később!"
Lyla: Néztük, ahogy Amelie elsétált.
Jasmine: - "Azóta nem láttuk, hogy Enzo kiszúrta magának..."
Henri: - "Sokat zaklatta?"
Clement: - "Igen, elég gyakran... és képzelheted, Lyla milyen gyakran lépett közbe."
Lyla: - "Mi? Nem! Nem olyan sokszor. Ha visszaemlékszel, Amelie tudta, hogy védje meg magát."
Clement: - "Az igaz, hogy sosem hagyta magát."
67. jelenet
A folyosón
Lyla: Már csak néhány napunk van befejezni a prezentációt. Az az érzésem, hogy még mindig egy nagy halom munkánk van. Azt hiszem Henri látja, hogy aggódom.
Lyla: Már csak néhány napunk van befejezni a prezentációt. Az az érzésem, hogy még mindig egy nagy halom munkánk van. Azt hiszem Henri látja, hogy aggódom.
Henri: - "Hé... rendben vagy? ... Zaklatottnak tűnsz."
Lyla: - "Próbálom kitalálni a fejemben mi az, amit még neked és nekem meg kell csinálnunk..."
Henri: - "Tessék. Csináltam egy listát. Ne aggódj, nincs olyan, amit ne tudnánk megoldani."
Lyla: Mint mindig, megint megnyugtatott. Rám mosolygott, kinyúlt és elhúzott egy hajtincset a szemem elől, aztán a fülem mögé simította. Egy pillanatra teljesen megfeledkeztem a prezentációról, a többi emberről, az iskoláról. Mindenről. Csak mi vagyunk.
Clement: - "Hé! Nézd! Dylan is ... 'zaklatottnak' tűnik."
Lyla: Teljesen elfelejtettem, hogy Clement és Jasmine is itt vannak. Nyilvánvalóan nem mulasztották el a mi kis pillanatunkat Henrivel.
Clement: - "Azt hiszem az ő szemébe is belelóg néhány hajszál... igaz Henri?"
Lyla: Micsoda egy hülye...
Henri: - "Hahahaha! Ő nem a partnerem! Így... nem az én gondom!"
Clement: - "És még a mellei is sokkal kisebbek..."
Lyla: Jasmine félbeszakította őt egy tockossal.
Clement: - "Hé!!"
Jasmine: - "Szerintem... most már tényleg le kéne állnod az agyafúrt megjegyzéseiddel. Legalább Henri tényleg támogatja a partnerét!"
Clement: - "Mi van? Megteszek mindent, amit csak tudok, hogy támogató legyek."
Jasmine: - "Ez csak duma!"
Lyla: Hagytam Jasmine-t és Clementet civódni, megfordultam és megláttam Dylant. Egyedül van.
Henri: - "Nem gondolod, hogy a napokban kevesebbet lóg Enzoval?
Lyla: - "Igen... Észrevettem."
Úgy tűnik mintha valami zavarná. Többet szeretnék megtudni, lassan megközelítem Dylant.
- "Szia Dylan!"
Dylan: - "Ó...! Szia Lyla."
Lyla: - "Nem vagy a... barátaiddal?"
Dylan: - "Nem. Nem tudom hol vannak."
Lyla: Jasmine, Clement és Henri odajöttek hozzánk, hogy ők is köszönjenek Dylannek
Lyla: Jasmine, Clement és Henri odajöttek hozzánk, hogy ők is köszönjenek Dylannek
Clement: - "Hé! Enzo elég gonosz volt ma reggel Amelievel, nem igaz?!"
Lyla: Félre néz, zavarban van.
Dylan: - "... Tudom..."
Amelie: - "Helló újra."
Lyla: Emlegetett szamár. Dylan arca felragyogott.
Amelie: - "Hé... találtam egy cicát az ebédszünetben nem messze a sulitól... A kisfiú szürke és fehér. Nem tudjátok kihez tartozhat, ugye?"
Lyla: Egymásra néztünk, mielőtt mind nemet válaszoltunk volna. Amelie csalódottnak tűnt.
Amelie: - "Akkor haza viszem hozzánk és anyu majd később utána néz. De nem maradhat sokáig, mert a húgom allergiás a szőrre."
Lyla: - "Oh, ez elég rossz..."
Dylan: - "Te... csinálhatnál néhány plakátot és kitehetnéd itt a suliban... Hát... mármint... ha gondolod."
Lyla: Dylan elpirult és próbált nem Ameliere nézni. Hmmm.... érdekes...
Lyla: Félre néz, zavarban van.
Dylan: - "... Tudom..."
Amelie: - "Helló újra."
Lyla: Emlegetett szamár. Dylan arca felragyogott.
Amelie: - "Hé... találtam egy cicát az ebédszünetben nem messze a sulitól... A kisfiú szürke és fehér. Nem tudjátok kihez tartozhat, ugye?"
Lyla: Egymásra néztünk, mielőtt mind nemet válaszoltunk volna. Amelie csalódottnak tűnt.
Amelie: - "Akkor haza viszem hozzánk és anyu majd később utána néz. De nem maradhat sokáig, mert a húgom allergiás a szőrre."
Lyla: - "Oh, ez elég rossz..."
Dylan: - "Te... csinálhatnál néhány plakátot és kitehetnéd itt a suliban... Hát... mármint... ha gondolod."
Lyla: Dylan elpirult és próbált nem Ameliere nézni. Hmmm.... érdekes...
- "Ez egy nagyszerú ötlet, Dylan!!! Mit gondolsz, Amelie?"
Amelie: "Öm...igen! Igazad van! Megpróbálhatnék csinálni... Nem vagyok túl jó az ilyen dolgokban..."
Lyla: - "Ez tökéletes! Dylan tudja, hogyan csináljon posztert."
Amelie: "Öm...igen! Igazad van! Megpróbálhatnék csinálni... Nem vagyok túl jó az ilyen dolgokban..."
Lyla: - "Ez tökéletes! Dylan tudja, hogyan csináljon posztert."
Dylan tágra nyílt szemekkel fordult felém.
- "Biztos vagyok benne, hogy nagyon boldog lenne, ha segíthetne neked! Igaz?"
Dylan: - "Öm... igen... igen..."
Amelie: - "Tényleg...? Nem bánnád?
Lyla: Dylan tök boldog boldog volt, hogy végre beszélt vele, teljesen elpirult és mindennel egyet értett anélkül, hogy egy szót is szólt volna.
Amelie: - "Köszi!"
Lyla: Megszólalt a csengő, a tanár megérkezett és mindenki elindult az osztályterem felé. Henri egy centit sem mozdult és sóhajtott.
Dylan: - "Öm... igen... igen..."
Amelie: - "Tényleg...? Nem bánnád?
Lyla: Dylan tök boldog boldog volt, hogy végre beszélt vele, teljesen elpirult és mindennel egyet értett anélkül, hogy egy szót is szólt volna.
Amelie: - "Köszi!"
Lyla: Megszólalt a csengő, a tanár megérkezett és mindenki elindult az osztályterem felé. Henri egy centit sem mozdult és sóhajtott.
- "Mi az?"
Henri: - "Nem tudsz leállni, igaz?"
Lyla: Mellé sétáltam és rámosolyogtam.
Henri: - "Nem tudsz leállni, igaz?"
Lyla: Mellé sétáltam és rámosolyogtam.
- "Fogalmam sincs miről beszélsz."
Megrázta a fejét és nevetett, ahogy együtt elindultunk az osztályba.
Az étkező
Clement: - "Hű! Jó sok ember van már itt. Nehéz lesz helyet találni."
Lyla: Tálcákkal a kezünkben végignéztünk az egész éttermen, hátha látunk szabad helyet. Elhaladtunk Amelie mellett, aki a barátaival ült. Van mellettük négy üres szék.
Az étkező
Clement: - "Hű! Jó sok ember van már itt. Nehéz lesz helyet találni."
Lyla: Tálcákkal a kezünkben végignéztünk az egész éttermen, hátha látunk szabad helyet. Elhaladtunk Amelie mellett, aki a barátaival ült. Van mellettük négy üres szék.
- "Szia Amelie! Leülhetünk mellétek?"
Amelie: - "Igen! Hogyne!"
Jasmine: - "Na? Sikerült kitalálnotok ki a cica gazdája?"
Amelie: - "Nem..., még nem. Rengeteg embert megkérdeztem, még egy képet is mutattam."
Lyla: Kinyomtatott egy képet a cicáról. Nagyon édes.
Enzo: - "Wow! A nyertesek asztala! A kocka, a dagi és a meleg!"
Lyla: Nagyszerű...Enzo és a bandája... Dylan is itt van, de ő oldalt áll. Nyitnám a számat, hogy visszavágjak, de Amelie máris talpon van.
Amelie: - "Hé barom! Érdekel mit tud ez a dagi mondani? Húzz innen!"
Enzo: - "Azt hiszed megijedek, zsírdisznó!"
Amelie: - "Pff..... Hahahah! Komolyan? Ez minden, amit mondani tudsz? 'Dagi'? 'Zsírdisznó'?"
Lyla: Hirtelen kitört Amelie-ből a nevetés. Egyik kezével a hasát fogta, a másikkal a székét. Enzo nagyon bosszús lett. Eléggé meghökkent. Megpróbálta újra elkezdeni a gonoszkodást, de nem sikerült. Amelie nevetése hárította minden gyenge próbálkozását. Újra leült és hátat fordított Enzonak mintha ott se lenne. Aztán beszélgetésbe elegyedett a barátaival. Hűha! Ránéztem Henrire. Legalább annyira meglepődött, mint én. De az ő arca derűről árulkodik...
Enzo: - "Azt hiszed érdekel?"
Lyla: Hirtelen felkapott egy pohár vizet a barátaim elől és ráborította Amelire, csurom víz lett a tálcája és a ruhája. Amelie Enzo felé fordult.
Dylan: - "Hé! Ez nem király!"
Lyla: Dylan Amelie és a Melegítősök vezetője köré furakodott.
Dylan: - "Mit gondolsz ki vagy te?"
Lyla: Enzo megdöbbent, végigmérte Dylant.
Enzo: - "Van valami gondod, ember?"
Dylan: - "..."
Lyla: Dylan válaszának hiánya elégedettséggel töltöttel el Enzot, így megfordult, hogy elmehessen.
Dylan: - "Igen! Te vagy a gondom! Ő csak helyre tett téged, te pedig... Olyan vagy, mint egy védtelen kölyök, aki nem tudja, hogyan beszéljen! Olyan nevetséges vagy!"
Lyla: Ezzel Dylan elindult az ajtó felé, otthagyva minket minden szó nélkül. Enzo szintén.
Enzo: - "Tünjönk el innen."
Lyla: A banda felszívódott. Ameliet néztem. Teljesen szótlan Dylan kis beszéde után. Nyilvánvalóan megmozdult benne valami... Elpirult és végig nézte, ahogy Dylan végigsétál az étkezőn és ki az ajtón.
Clement: - "Wow..."
Henri: - "Igen.... amit mondot.."
Jasmine: - "Micsoda teljesítmény Amelitől."
Lyla: - "Le vagyok nyűgözve Dylantől."
Clement: - "Hú! Én is! Teljesen lekötöttétek a figyelmem! Lyla! Teljesen beárnyékolnak téged!"
Lyla: A szemeimet forgatom.
Amelie: - "Igen! Hogyne!"
Jasmine: - "Na? Sikerült kitalálnotok ki a cica gazdája?"
Amelie: - "Nem..., még nem. Rengeteg embert megkérdeztem, még egy képet is mutattam."
Lyla: Kinyomtatott egy képet a cicáról. Nagyon édes.
Enzo: - "Wow! A nyertesek asztala! A kocka, a dagi és a meleg!"
Lyla: Nagyszerű...Enzo és a bandája... Dylan is itt van, de ő oldalt áll. Nyitnám a számat, hogy visszavágjak, de Amelie máris talpon van.
Amelie: - "Hé barom! Érdekel mit tud ez a dagi mondani? Húzz innen!"
Enzo: - "Azt hiszed megijedek, zsírdisznó!"
Amelie: - "Pff..... Hahahah! Komolyan? Ez minden, amit mondani tudsz? 'Dagi'? 'Zsírdisznó'?"
Lyla: Hirtelen kitört Amelie-ből a nevetés. Egyik kezével a hasát fogta, a másikkal a székét. Enzo nagyon bosszús lett. Eléggé meghökkent. Megpróbálta újra elkezdeni a gonoszkodást, de nem sikerült. Amelie nevetése hárította minden gyenge próbálkozását. Újra leült és hátat fordított Enzonak mintha ott se lenne. Aztán beszélgetésbe elegyedett a barátaival. Hűha! Ránéztem Henrire. Legalább annyira meglepődött, mint én. De az ő arca derűről árulkodik...
Enzo: - "Azt hiszed érdekel?"
Lyla: Hirtelen felkapott egy pohár vizet a barátaim elől és ráborította Amelire, csurom víz lett a tálcája és a ruhája. Amelie Enzo felé fordult.
Dylan: - "Hé! Ez nem király!"
Lyla: Dylan Amelie és a Melegítősök vezetője köré furakodott.
Dylan: - "Mit gondolsz ki vagy te?"
Lyla: Enzo megdöbbent, végigmérte Dylant.
Enzo: - "Van valami gondod, ember?"
Dylan: - "..."
Lyla: Dylan válaszának hiánya elégedettséggel töltöttel el Enzot, így megfordult, hogy elmehessen.
Dylan: - "Igen! Te vagy a gondom! Ő csak helyre tett téged, te pedig... Olyan vagy, mint egy védtelen kölyök, aki nem tudja, hogyan beszéljen! Olyan nevetséges vagy!"
Lyla: Ezzel Dylan elindult az ajtó felé, otthagyva minket minden szó nélkül. Enzo szintén.
Enzo: - "Tünjönk el innen."
Lyla: A banda felszívódott. Ameliet néztem. Teljesen szótlan Dylan kis beszéde után. Nyilvánvalóan megmozdult benne valami... Elpirult és végig nézte, ahogy Dylan végigsétál az étkezőn és ki az ajtón.
Clement: - "Wow..."
Henri: - "Igen.... amit mondot.."
Jasmine: - "Micsoda teljesítmény Amelitől."
Lyla: - "Le vagyok nyűgözve Dylantől."
Clement: - "Hú! Én is! Teljesen lekötöttétek a figyelmem! Lyla! Teljesen beárnyékolnak téged!"
Lyla: A szemeimet forgatom.
- "Jól vagy, Amelie? Nem áztál el nagyon?"
Amelie: - "Rendben van... Csak kicsit lefröcskölt. Az ebédem maradéka rosszabbul járt... És a cica fotója..."
Amelie: - "Rendben van... Csak kicsit lefröcskölt. Az ebédem maradéka rosszabbul járt... És a cica fotója..."
Fotózd le a képet
Lyla: - "Igen, a kép tönkrement."
Amelie: - "Meg akartam mutatni mindenkinek... Most már nem."
Lyla: - "Csak újra ki kell nyomtatnod."
Amelie: - "Igen, nem nagy dolog."
Nyisd meg Enzo profilját
Amelie: - "Ez a srác az éretlenség definíciója."
Lyla: - "Igazad van. De a földbe döngölted! Fogalma sem volt mit mondjon."
Amelie: - "Hmmm.... oooké. Csak azt szeretném, ha békén hagyna..."
Lyla: - "Megértem..."
Nyisd meg Dylan profilját
Amelie: - "Jól ismered Dylant...?"
Lyla: - "Egy kicsit... Miért?"
Lyla: - "Igen, a kép tönkrement."
Amelie: - "Meg akartam mutatni mindenkinek... Most már nem."
Lyla: - "Csak újra ki kell nyomtatnod."
Amelie: - "Igen, nem nagy dolog."
Nyisd meg Enzo profilját
Amelie: - "Ez a srác az éretlenség definíciója."
Lyla: - "Igazad van. De a földbe döngölted! Fogalma sem volt mit mondjon."
Amelie: - "Hmmm.... oooké. Csak azt szeretném, ha békén hagyna..."
Lyla: - "Megértem..."
Nyisd meg Dylan profilját
Amelie: - "Jól ismered Dylant...?"
Lyla: - "Egy kicsit... Miért?"
Amelie elpirult.
Amelie: - "Óh! Nincs oka! Csak tudni akartam! Kiállt mellettem... Ez... elég kedves volt tőle."
Lyla: - "Igen, Dylan elég jó srácnak tűnik."
Amelie: - "Óh! Nincs oka! Csak tudni akartam! Kiállt mellettem... Ez... elég kedves volt tőle."
Lyla: - "Igen, Dylan elég jó srácnak tűnik."
68. jelenet
A kávézóban
Clement: - "Enzo élénkebbnek tűnik, mint máskor... És elég mérgesnek Henrire."
Henri: - "Igen észrevettem, köszi."
Lyla: Az igaz, hogy az utóbbi napokban minden alkalommal, amikor esélye volt rá, Enzo szeme folyton Henrin volt.
Jasmine: - "Micsoda egy nap! Örülök, hogy végre vége!"
Lyla: - "Én is! Kész vagyok!"
Jasmine: - "Jut eszembe... Holnapra be kell fejeznünk a prezentációnkat!"
Lyla: A tenyerembe hajtottam a fejem.
Jasmine: - "Micsoda egy nap! Örülök, hogy végre vége!"
Lyla: - "Én is! Kész vagyok!"
Jasmine: - "Jut eszembe... Holnapra be kell fejeznünk a prezentációnkat!"
Lyla: A tenyerembe hajtottam a fejem.
- "Ah... ne is emlékeztess! Henri, úgy érzem annyi a tennivalónk, hogy nem fogunk elvégezni holnapig!"
Henri: - "Ne aggódj. Ha mindketten odafigyelünk, tuti időben elvégzünk. Ígérem!"
Lyla: - "Nem kéne itt iszogatnunk..."
Henri: - "Hé! Lazíts már, Lyla! Fontos, hogy szünetet tartsunk, ha produktívak akarunk lenni, igaz?"
Jasmine: - "Ez igaz, én is ideges vagyok..."
Clement: - "Én nem, rendben lesz!"
Jasmine: - "Neked mindig minden rendben van!"
Clement: - "Te vagy az , aki képes mindig a semmin idegeskedni!"
Jasmine: "Lyla! Mondj valamit... én nem bírom tovább..."
Lyla: - "Hahahaha! Ne aggódj Jasmine. Nézz rá, lassan kezd megváltozni..."
Clement: - "Ki? Én? Hogy?"
Lyla: - "Úgy tűnik kezded értékelni a klasszikus zenét... Javíts ki, ha tévedek...?
Clement: - "Uh! Ne már! Csak mert jó volt hallgatni a barátom játékát, még nem jelenti azt, hogy megszerettem a klasszikus zenét! Az normális, ha tetszik ahogy játszik, igaz?"
Lyla: - "Hehehe! Ez aranyos... "
Clement: - "Pffff.... Asszem. Ember, ki volt az a dögös pipi, aki a szólóest után rád vetette magát?!"
Lyla: Visszatérnek ennek az emlékei. És ugyan az a kellemetlen érzés is.
Henri: - "Clementine? Ő is egy diák, de hegedűn játszik. Nem tudom miért, de amióta elkezdtem a suliban az órákat, nagyon bejövök neki."
Lyla: Igen... Lenne egy apró tippem miért lehet ez, fiatalúr...
Clemet: - "Um... azt hiszem ez kicsit több annál, mint hogy 'bejössz neki'... "
Henri: - "...?"
Lyla: Alig várom, hogy halljam ő mit gondol. De nem válaszol.
Henri: - "Ne aggódj. Ha mindketten odafigyelünk, tuti időben elvégzünk. Ígérem!"
Lyla: - "Nem kéne itt iszogatnunk..."
Henri: - "Hé! Lazíts már, Lyla! Fontos, hogy szünetet tartsunk, ha produktívak akarunk lenni, igaz?"
Jasmine: - "Ez igaz, én is ideges vagyok..."
Clement: - "Én nem, rendben lesz!"
Jasmine: - "Neked mindig minden rendben van!"
Clement: - "Te vagy az , aki képes mindig a semmin idegeskedni!"
Jasmine: "Lyla! Mondj valamit... én nem bírom tovább..."
Lyla: - "Hahahaha! Ne aggódj Jasmine. Nézz rá, lassan kezd megváltozni..."
Clement: - "Ki? Én? Hogy?"
Lyla: - "Úgy tűnik kezded értékelni a klasszikus zenét... Javíts ki, ha tévedek...?
Clement: - "Uh! Ne már! Csak mert jó volt hallgatni a barátom játékát, még nem jelenti azt, hogy megszerettem a klasszikus zenét! Az normális, ha tetszik ahogy játszik, igaz?"
Lyla: - "Hehehe! Ez aranyos... "
Clement: - "Pffff.... Asszem. Ember, ki volt az a dögös pipi, aki a szólóest után rád vetette magát?!"
Lyla: Visszatérnek ennek az emlékei. És ugyan az a kellemetlen érzés is.
Henri: - "Clementine? Ő is egy diák, de hegedűn játszik. Nem tudom miért, de amióta elkezdtem a suliban az órákat, nagyon bejövök neki."
Lyla: Igen... Lenne egy apró tippem miért lehet ez, fiatalúr...
Clemet: - "Um... azt hiszem ez kicsit több annál, mint hogy 'bejössz neki'... "
Henri: - "...?"
Lyla: Alig várom, hogy halljam ő mit gondol. De nem válaszol.
- "Minden esetre elég fiatalnak tűnik..."
Henri az állát dörzsöli.
Henri: - "Igen... 16 éves."
Lyla: - "MICSODA? Azt hittem általános iskolás! Nagyon fiatalnak tűnik!
Clement: - "Óh... -a féltékenység hangja-..."
Lyla: Micsoda barom! Jasmine belékönyökölt. Hálásan néztem rá.
Henri: - "Hahaha!"
Lyla: Ez még nem akadályoz meg abban, hogy többet akarjak tudni erről... Olyan frusztrált vagyok!
Henri: - "Lyla, kész vagy? Mennünk kell."
Lyla: - "Igen!"
Jasmine: - "Dolgozzatok keményen! Viszlát holnap!"
Henri szobájában
Lyla: - "Lenyűgöző, hogy meg van minden felszerelésed!"
Henri: - "Igen. Imádok zenei videókat csinálni.
Tehát így fogjuk bemutatni... A szöveget, amit írtál bevittem a programba. Minden, amit mondani akarunk meg fog jelenni a képernyőn, pont mint egy súgógépen. Tényleg szinkronban kell lennünk a gördülő szöveggel, másképp nem leszünk képesek az újságírókkal való beszélgetés illúzióját kelteni. ...Hát... velünk újságírónak öltözve."
Lyla: - "Lenyűgöző. Mindenre gondoltál!"
Henri: - "Lyla, ez fontos, mindössze egy másodpercet vesz igénybe, hogy mindent követni lehessen."
Lyla: - "Oké!"
Henri: - "Csak két interjú van hozzáadva. Egy a piacról és egy a laboratóriumból. Meg tudod csinálni azokat, amíg én belerakom a 'karaoke' szöveget."
Lyla: - "Biztos vagy benne, hogy el fogunk végezni?"
Henri: - "Kétségem sincs felőle."
Lyla: - "Aha..."
Henri: - "Megmutatok mindent. Már kész vagyunk a legidőigényesebb részekkel, amivel kiválogattuk az összes videót."
Lyla: Mindketten leültünk Henri asztalához. Hagyta, hogy használjam a számítógépét a hatalmas monitorral, ő pedig mellém ült a laptopjával. Elmagyarázta hogy használjam a filmszerkesztő programot. Amire szükségem van, nem tűnik bonyolultnak. Néhány próbálkozás után hagyta, hogy egyedül dolgozzam, tudva, hogy elég gyorsan megértettem. Ez egy elég nagy feladat. De észre sem veszem az idő múlását. Örülök, hogy szóltam anyának, hogy ma este későn érek haza...
Antoine: -"Ne haragudjatok, hogy megzavarlak titeket, de nem akartok egy kis kaja szünetet tartani...?"
Lyla: Nem is gondoltam az evésre!
Henri: - "Nem fogom visszautasítani. Éhes vagy?"
Lyla: -"Igen!"
Henri: - "Igen... 16 éves."
Lyla: - "MICSODA? Azt hittem általános iskolás! Nagyon fiatalnak tűnik!
Clement: - "Óh... -a féltékenység hangja-..."
Lyla: Micsoda barom! Jasmine belékönyökölt. Hálásan néztem rá.
Henri: - "Hahaha!"
Lyla: Ez még nem akadályoz meg abban, hogy többet akarjak tudni erről... Olyan frusztrált vagyok!
Henri: - "Lyla, kész vagy? Mennünk kell."
Lyla: - "Igen!"
Jasmine: - "Dolgozzatok keményen! Viszlát holnap!"
Henri szobájában
Lyla: - "Lenyűgöző, hogy meg van minden felszerelésed!"
Henri: - "Igen. Imádok zenei videókat csinálni.
Tehát így fogjuk bemutatni... A szöveget, amit írtál bevittem a programba. Minden, amit mondani akarunk meg fog jelenni a képernyőn, pont mint egy súgógépen. Tényleg szinkronban kell lennünk a gördülő szöveggel, másképp nem leszünk képesek az újságírókkal való beszélgetés illúzióját kelteni. ...Hát... velünk újságírónak öltözve."
Lyla: - "Lenyűgöző. Mindenre gondoltál!"
Henri: - "Lyla, ez fontos, mindössze egy másodpercet vesz igénybe, hogy mindent követni lehessen."
Lyla: - "Oké!"
Henri: - "Csak két interjú van hozzáadva. Egy a piacról és egy a laboratóriumból. Meg tudod csinálni azokat, amíg én belerakom a 'karaoke' szöveget."
Lyla: - "Biztos vagy benne, hogy el fogunk végezni?"
Henri: - "Kétségem sincs felőle."
Lyla: - "Aha..."
Henri: - "Megmutatok mindent. Már kész vagyunk a legidőigényesebb részekkel, amivel kiválogattuk az összes videót."
Lyla: Mindketten leültünk Henri asztalához. Hagyta, hogy használjam a számítógépét a hatalmas monitorral, ő pedig mellém ült a laptopjával. Elmagyarázta hogy használjam a filmszerkesztő programot. Amire szükségem van, nem tűnik bonyolultnak. Néhány próbálkozás után hagyta, hogy egyedül dolgozzam, tudva, hogy elég gyorsan megértettem. Ez egy elég nagy feladat. De észre sem veszem az idő múlását. Örülök, hogy szóltam anyának, hogy ma este későn érek haza...
Antoine: -"Ne haragudjatok, hogy megzavarlak titeket, de nem akartok egy kis kaja szünetet tartani...?"
Lyla: Nem is gondoltam az evésre!
Henri: - "Nem fogom visszautasítani. Éhes vagy?"
Lyla: -"Igen!"
Lementünk a nappaliba.
Henriék nappalijában
Henri: - "Mit csináltál nekünk? Nagyon jó illata van!"
Antoine: - "Pasta pesto!"
Lyla: - "Hmm... finomnak tűnik!"
Henriék nappalijában
Henri: - "Mit csináltál nekünk? Nagyon jó illata van!"
Antoine: - "Pasta pesto!"
Lyla: - "Hmm... finomnak tűnik!"
Antoine kiszolgált minket.
Antoine: - "Még mindig munkában vagytok?"
Henri: - "Igen, de már lassan elvégzünk. Elég későn fejezzük be. Hahaha! Azt hiszem nem vagyunk olyan jól szervezettek, mint gondoltam. Hahaha!"
Lyla: - "Ne légy olyan szigorú magaddal! Ha én lettem volna a főszervező sokkal rosszabbul állnánk!"
Henri: - "Gyorsan leírtad magad... szerintem nagyszerű munkát végeznél!"
Antoine: - "Még mindig munkában vagytok?"
Henri: - "Igen, de már lassan elvégzünk. Elég későn fejezzük be. Hahaha! Azt hiszem nem vagyunk olyan jól szervezettek, mint gondoltam. Hahaha!"
Lyla: - "Ne légy olyan szigorú magaddal! Ha én lettem volna a főszervező sokkal rosszabbul állnánk!"
Henri: - "Gyorsan leírtad magad... szerintem nagyszerű munkát végeznél!"
69. jelenet
Henri szobájában
Lyla: Befejeztük a vacsorát és visszamentünk dolgozni. Megcsörrent Henri telefonja. Felvette.
Henri: - "Halló? Clementine? ...Igen... Nem... Bocsi... Nem érek rá, épp benne vagyok valamiben... Igen... Viszlát szombaton!"
Lyla: Leült mellém egyetlen szó nélkül. A laptopjára koncentrált. Ami engem illet, nem tudok figyelni. Ez a telefonhívás teljesen kizökkentett a hangulatomból. Mit akarhatott? Féltékenység ült ki az egész arcomra. Bele halok a kíváncsiságba.
- "Ez Clementine volt...?"
Felém fordult felvont szemöldökkel. Egy kis mosollyal nyilvánvalóvá tette, hogy érti hova akarok kilyukadni.
Henri: - "Igen. Clementine volt."
Lyla: - "És... mit akart?"
Henri: - "Milyen kíváncsi vagy!
Lyla: Felkönyökölt az asztalra és az állát a kezére helyezte. Gúnyosan analizált. Lesütöttem a szemem, egy kissé megszégyenülve.
- "Igen... egy kicsit."
Lassan fel mertem nézni a szemébe, csak a szempilláimon át figyeltem őt. Még mindig engem tanulmányozott. Egész vidámnak tűnt. Nem tehetek róla, de az intenzív kék szemeibe néztem. A szívem hevesebben vert és elpirultam.
Henri: - "Mit szeretnél tudni pontosan?"
Lyla: Ajj! Nem fog békén hagyni! A végletekig kínozni akar. Úgy döntöttem őszinte leszek.
- "Milyen természetű a kapcsolatod vele?"
Egymást néztük egész idő alatt... pislogás nélkül. Ő is őszintén válaszolt.
Henri: - "Semmilyen. Ő csak egy lány a zene sulimból. Talán ő többet szeretne... de engem nem igazán érdekel...Felhívott, hogy megtudja elmennék e vele péntek este valahova. De reméltem, hogy aznap este megünnepeljük a prezentációnk befejezését. Meg akartalak hívni egy italra."
Lyla: Meglepődtem.
Henri: - "Nincs köztünk semmi Clementinnal. És soha nem is lesz."
Lyla: Ez elég egyértelmű volt. Pontosan ezt akartam hallani. Megnyugodtam. Észrevette.
Henri: - "Megnyugodtál?"
Lyla: Nem tehetek róla rebegtettem a szempillám.
- "Igen."
Néhány másodpercig egymást néztük. Ha elég bátor lennék, a nyakába vetném magam. Teljesen áthat a tekintete intenzitása. Olyan közel van hozzám. Könnyen megtehetném...
Henri: - "Jól van, gyerünk dolgozni. Későre jár."
Lyla: Kizökkentett a kábulatomból. Egymás mellett visszatértünk a saját feladatainkhoz. Telik az idő. Rengeteget dolgoztunk, de még mindig nem végeztünk és kezdünk mindketten fáradtak lenni. Henri sóhajtott és hátra dőlt a székén.
Henri: - "Fú!!! Ez egyre bajosabbá válik."
Lyla: Levette a szemüvegét és megdörzsölte a szemeit. Nem szalasztottam el a pillanatot. Olyan helyes...
Henri: - "Fú!!! Ez egyre bajosabbá válik."
Lyla: Levette a szemüvegét és megdörzsölte a szemeit. Nem szalasztottam el a pillanatot. Olyan helyes...
- "Jól vagy?"
Henri: "Aha... Csak túl sokáig bámultam a monitort. De minden oké. Most már befejezem."
Lyla: Visszavette a szemüvegét és az ujjai máris a billentyűzeten doboltak.
A karunk néha összeért. Ezek az apró pillanatok elegendőek ahhoz, hogy boldog legyek mellette ülve. Elég sokáig tartott, de végre kész vagyok a részemmel.
Henri: "Aha... Csak túl sokáig bámultam a monitort. De minden oké. Most már befejezem."
Lyla: Visszavette a szemüvegét és az ujjai máris a billentyűzeten doboltak.
A karunk néha összeért. Ezek az apró pillanatok elegendőek ahhoz, hogy boldog legyek mellette ülve. Elég sokáig tartott, de végre kész vagyok a részemmel.
- "Kéééész vaagyok!"
Henri: - "Ó! Ez nagyszerű! Ami engem illet, maradt még egy óra munkám, mielőtt befejezem ezt a videót."
Lyla: Ránéztem az órára. Már éjfél is elmúlt.
Henri: - "Ó! Ez nagyszerű! Ami engem illet, maradt még egy óra munkám, mielőtt befejezem ezt a videót."
Lyla: Ránéztem az órára. Már éjfél is elmúlt.
- "Oké. Tudok segíteni valamiben?"
Henri: - "Ha nem bánod, kinyomtathatnád ezeket az oldalakat, és sorba tehetnéd őket."
Lyla: - "Azt hiszem menni fog."
Henri: - "Ha nem bánod, kinyomtathatnád ezeket az oldalakat, és sorba tehetnéd őket."
Lyla: - "Azt hiszem menni fog."
Elkezdtem nyomtatni. Wow... rengeteg papírt használ el. Összegyűjtöttem a friss nyomtatást és leültem Henri ágyára. Szétterítettem mindet, hogy kiigazodjak rajtuk. Rengeteg képes oldal van. Ki kell találnom hova tegyem őket. Ahogy az ágyon ültem, rápillantottam Henri hátára. Koncentrált. Olyan széles vállai vannak.
Henri: - "Lyla? Lyla? Ébredj..."
Lyla: Nagy nehezen kinyitottam a szemem.
Henri: - "Lyla? Lyla? Ébredj..."
Lyla: Nagy nehezen kinyitottam a szemem.
- "Hmm..."
Henri: "Késő van. Haza kell vigyelek. Elaludtál."
Lyla: Henri nagyon közel van hozzám, az ágyon térdel, az arca az enyém felett. A kéz, ami finoman a vállamat rázta, még mindig rajtam pihent. Azonnal észhez tértem és gyorsan felültem.
Henri: "Késő van. Haza kell vigyelek. Elaludtál."
Lyla: Henri nagyon közel van hozzám, az ágyon térdel, az arca az enyém felett. A kéz, ami finoman a vállamat rázta, még mindig rajtam pihent. Azonnal észhez tértem és gyorsan felültem.
- "El.... Elaludtam!"
Henri: - "Hahaha! Igen, látom."
Lyla: Az arcom elég nedves. Ó micsoda mázli. Álmomban folyt a nyálam. Beterítettem az ágyát... - "Istenem! Annyira zavarban vagyok! Összenyálaztam az ágyad!"
Henri: - "Hahaha! Igen, látom."
Lyla: Az arcom elég nedves. Ó micsoda mázli. Álmomban folyt a nyálam. Beterítettem az ágyát... - "Istenem! Annyira zavarban vagyok! Összenyálaztam az ágyad!"
Az arcomat a kezembe rejtettem. Ez még sosem fordult elő velem. Persze pont akkor kell megtörténnie, amikor az ő ágyán alszom!
Henri: - "Hahaha!"
Lyla: Henri felült, megfogta a karom és elhúzta az arcomtól.
Henri: - "Szerintem aranyos."
Lyla: - "Pff.... Ez nagyon nem aranyos...."
Henri: - "Hahaha!"
Lyla: Henri felült, megfogta a karom és elhúzta az arcomtól.
Henri: - "Szerintem aranyos."
Lyla: - "Pff.... Ez nagyon nem aranyos...."
Ez egy kolosszális szégyen.
Henri: - "Csak azt bizonyítja, hogy egy olyan lány, mint te sem lehet tökéletes."
Lyla: Rám kacsintott.
Henri: - "Gyerünk. Hazaviszlek."
Lyla: Megfogta a kezem, hogy felsegítsen az ágyról. Nincs igazán szükségem segítségre, de elfogadtam mindenesetre.
Henri: - "Csak azt bizonyítja, hogy egy olyan lány, mint te sem lehet tökéletes."
Lyla: Rám kacsintott.
Henri: - "Gyerünk. Hazaviszlek."
Lyla: Megfogta a kezem, hogy felsegítsen az ágyról. Nincs igazán szükségem segítségre, de elfogadtam mindenesetre.
70. jelenet
A házunk előtt
Lyla: A hazaút alatt felébredtem. Végre megérkeztünk a házunk elé.
Henri: - "Holnap nagy nap lesz!"
Lyla: A hazaút alatt felébredtem. Végre megérkeztünk a házunk elé.
Henri: - "Holnap nagy nap lesz!"
Lyla: - "Igen... Remélem minden jól megy."
Henri: - "Nincs ok arra, hogy ne menjen. Nagyon keményen dolgoztunk és sikerült befejeznünk."
Lyla: Magabiztosan rám mosolygott.
Henri: - "Nincs ok arra, hogy ne menjen. Nagyon keményen dolgoztunk és sikerült befejeznünk."
Lyla: Magabiztosan rám mosolygott.
- "Akkor viszlát holnap! Aludj jól."
Henri: - "Igen! Már nyáladzom a gondolatra, hogy a DNS-edben aludhassak...."
Lyla: - "Hé! Azt mondtad aranyos volt. Most életem hátralevő részében ezzel fogsz ugratni."
Henri: - "Hahaha! Bocsi, de nem hagyhattam ki! Viszlát holnap, Lyla."
A szobámban:
Lyla: A tavasz megérkezett. Henri és én őrültek módjára dolgoztunk ezen a prezentáción hónapokon át. Ma van a nap! Végre kész! Megkönnyebbültem, hogy nincs több munka, de egyben szomorú is vagyok. Már megszoktam, hogy együtt lógtunk, csak mi ketten. Fogunk még? Ha nem lesz több osztály projekt, vajon fogunk még találkozni iskolán kívül, úgy mint korábban... Még akkor is, ha úgy érzem közelebb kerültünk egymáshoz, mint előtte, a projektünk jó ürügy volt a találkozásra.
Étkezőben
Lyla: - "Nem fogsz enni?"
Henri: - "Igen! Már nyáladzom a gondolatra, hogy a DNS-edben aludhassak...."
Lyla: - "Hé! Azt mondtad aranyos volt. Most életem hátralevő részében ezzel fogsz ugratni."
Henri: - "Hahaha! Bocsi, de nem hagyhattam ki! Viszlát holnap, Lyla."
A szobámban:
Lyla: A tavasz megérkezett. Henri és én őrültek módjára dolgoztunk ezen a prezentáción hónapokon át. Ma van a nap! Végre kész! Megkönnyebbültem, hogy nincs több munka, de egyben szomorú is vagyok. Már megszoktam, hogy együtt lógtunk, csak mi ketten. Fogunk még? Ha nem lesz több osztály projekt, vajon fogunk még találkozni iskolán kívül, úgy mint korábban... Még akkor is, ha úgy érzem közelebb kerültünk egymáshoz, mint előtte, a projektünk jó ürügy volt a találkozásra.
Étkezőben
Lyla: - "Nem fogsz enni?"
Jasmine csak a villájával turkálta az ételt, de egy harapást sem evett. Tudom, hogy a stressz elveszi az étvágyát.
Jasmine: - "Nem vagyok éhes"
Clement: - "Enned kell... Úgy nézel ki, mintha fogytál volna az elmúlt pár napban. Nem mintha szükséged lenne rá...."
Jasmine: - "Semmi nem megy le a torkomon, tényleg..."
Suliban
Lyla: A srácok leléptek, amíg Jasmine és én a folyosón lógtunk és beszélgettünk.
Amelie: - "Hé ti ketten!"
Lyla: - "Szia Amelie! Még mindig nincs hír a macskával kapcsolatban?"
Amelie: - "Nincs... Dylant keresem. Azt mondta segít a poszterekkel és itt találkozunk, de eddig még nem mutatkozott... Ti sem láttátok még, mi?"
Lyla: - "Biztosan késik."
Jasmine: - "Nem vagyok éhes"
Clement: - "Enned kell... Úgy nézel ki, mintha fogytál volna az elmúlt pár napban. Nem mintha szükséged lenne rá...."
Jasmine: - "Semmi nem megy le a torkomon, tényleg..."
Suliban
Lyla: A srácok leléptek, amíg Jasmine és én a folyosón lógtunk és beszélgettünk.
Amelie: - "Hé ti ketten!"
Lyla: - "Szia Amelie! Még mindig nincs hír a macskával kapcsolatban?"
Amelie: - "Nincs... Dylant keresem. Azt mondta segít a poszterekkel és itt találkozunk, de eddig még nem mutatkozott... Ti sem láttátok még, mi?"
Lyla: - "Biztosan késik."
Nem hiszem, hogy Dylan felültetné Ameliet.
Amelie: - "Um... Jasmine, jól vagy?"
Lyla: A legjobb barátnőm felé fordultam, és észrevettem, hogy a homlokát fogja és remeg.
Jasmine: - "...Nem... tudom"
Lyla: - "Jasmine... mikor ettél utoljára bármit is?.."
Jasmine: - "..."
Lyla: Láttam, ahogy megbillent és belém kapaszkodott.
Jasmine: - "...Szédülök..."
Amelie: - "El kéne vinnünk az ápolóhoz. Jövök én is."
A betegszobában
Nővér: - "Helló lányok, mit tehetek értetek?"
Lyla: A nővér észreveszi a barátnőm állapotát.
Nővér: - "Jól van ifjú hölgy... Foglalj helyet"
Lyla: A nővér az ágyhoz vezette Jasmine-t, amire előbb leültette, majd lefektette.
Amelie: - "Um... Jasmine, jól vagy?"
Lyla: A legjobb barátnőm felé fordultam, és észrevettem, hogy a homlokát fogja és remeg.
Jasmine: - "...Nem... tudom"
Lyla: - "Jasmine... mikor ettél utoljára bármit is?.."
Jasmine: - "..."
Lyla: Láttam, ahogy megbillent és belém kapaszkodott.
Jasmine: - "...Szédülök..."
Amelie: - "El kéne vinnünk az ápolóhoz. Jövök én is."
A betegszobában
Lyla: A nővér észreveszi a barátnőm állapotát.
Nővér: - "Jól van ifjú hölgy... Foglalj helyet"
Lyla: A nővér az ágyhoz vezette Jasmine-t, amire előbb leültette, majd lefektette.
- "Nem igazán evett az elmúlt napokban..."
Egy nagyon gyors vizsgálat után, a nővér kitalálta mi lehet a baj.
Nővér: - "Csak leesett a vércukor szinted, semmi komoly. Egyél valamit, amiben van cukor és maradj fekve mielőtt órára mennél."
Jasmine: - "Oké..."
Lyla: Küldtem diszkréten egy üzenetet Clementnek.
>Clement, ha keresnél minket, lent vagyunk a nővérnél. Jasmine nem érezte jól magát... :(<
Clement: >MI? Azonnal ott vagyok<
Amelie: - "Van valamim, amire szükséged lehet."
Lyla: Amile elkezdett kutatni a táskájában, majd kivett belőle egy kis dobozt.
Amelie: - "Tessék, ezt edd meg. Én csináltam. Csokis keksz! Garantálom, hogy ez elég édes ahhoz, hogy megoldja a gondodat."
Jasmine: - "Nyami... ez nagyon jó! Köszi!"
Fényképezd le a dobozt!
Amelie: - "Lyla te is vehetsz, ha akarsz!"
Lyla: - "Szabad?"
Amelie: - "Hát persze! Azért vannak!"
Lyla: Beleharaptam az egyik kekszbe.
Nővér: - "Csak leesett a vércukor szinted, semmi komoly. Egyél valamit, amiben van cukor és maradj fekve mielőtt órára mennél."
Jasmine: - "Oké..."
Lyla: Küldtem diszkréten egy üzenetet Clementnek.
>Clement, ha keresnél minket, lent vagyunk a nővérnél. Jasmine nem érezte jól magát... :(<
Clement: >MI? Azonnal ott vagyok<
Amelie: - "Van valamim, amire szükséged lehet."
Lyla: Amile elkezdett kutatni a táskájában, majd kivett belőle egy kis dobozt.
Amelie: - "Tessék, ezt edd meg. Én csináltam. Csokis keksz! Garantálom, hogy ez elég édes ahhoz, hogy megoldja a gondodat."
Jasmine: - "Nyami... ez nagyon jó! Köszi!"
Fényképezd le a dobozt!
Amelie: - "Lyla te is vehetsz, ha akarsz!"
Lyla: - "Szabad?"
Amelie: - "Hát persze! Azért vannak!"
Lyla: Beleharaptam az egyik kekszbe.
- "Óóó, ez nagyon jó!"
Amelie: - "Hahaha!"
Lyla: - "Te tudod hogy kell ilyen dolgokat csinálni?"
Amelie: - "Persze... Igen... Imádok sütni, főleg édességeket!"
Lyla: - "Hűha!"
Amelie: - "Mindent tudok a cukorról! De semmit a vegetáriánus ételekről."
Lyla: - "Nagyon szeretném tudni én is hogyan készülnek ezek..."
Amelie: - "Hahaha!"
Lyla: - "Te tudod hogy kell ilyen dolgokat csinálni?"
Amelie: - "Persze... Igen... Imádok sütni, főleg édességeket!"
Lyla: - "Hűha!"
Amelie: - "Mindent tudok a cukorról! De semmit a vegetáriánus ételekről."
Lyla: - "Nagyon szeretném tudni én is hogyan készülnek ezek..."
Clement Henri mögött bukkant fel a nagy rohanásban.
Clement: - "Aaa! Jasmine!"
Lyla: - "Semmi gond Clement, csak alacsony a vércukra."
Clement: - "Aaa! Jasmine!"
Lyla: - "Semmi gond Clement, csak alacsony a vércukra."
Odament az ágyhoz és leült Jasmine mellé, így halkan tudott beszélgetni vele.
Jasmine: - "Clement... Sajnálom... Pont a prezentációnk előtt, meg minden..."
Clement: - "Hé, ne aggódj. Nem érdekel a prezentáció."
Jasmine: - "De... ez fontos..."
Clemet: - "Tudom, hogy ideges vagy, ha az osztály előtt kell beszélned, de ne aggódj, nem vagy egyedül, oké?"
Lyla: Ez igaz.... Jasmine kényelmetlenül érzi magát, ha mások előtt kell beszélni.
Clement: - "Itt vagyok. Egy csapat vagyunk, és tutira megcsináljuk. Hiszel nekem?"
Jasmine: - "Igen..."
Clement: - "Úgyhogy, most edd meg szépen ezt a hatalmas doboz sütit és megcsináljuk! Tudom, hogy fogytál... ne vacakolj ezzel. Így aggódni fogok miattad."
Lyla: Clement elég közel volt Jasminhez és finoman simogatta a kezét, miközben bátorító hangon beszélt hozzá.
Henri: - "Hagynunk kéne őket..."
Lyla: - "Igen..."
Jasmine: - "Clement... Sajnálom... Pont a prezentációnk előtt, meg minden..."
Clement: - "Hé, ne aggódj. Nem érdekel a prezentáció."
Jasmine: - "De... ez fontos..."
Clemet: - "Tudom, hogy ideges vagy, ha az osztály előtt kell beszélned, de ne aggódj, nem vagy egyedül, oké?"
Lyla: Ez igaz.... Jasmine kényelmetlenül érzi magát, ha mások előtt kell beszélni.
Clement: - "Itt vagyok. Egy csapat vagyunk, és tutira megcsináljuk. Hiszel nekem?"
Jasmine: - "Igen..."
Clement: - "Úgyhogy, most edd meg szépen ezt a hatalmas doboz sütit és megcsináljuk! Tudom, hogy fogytál... ne vacakolj ezzel. Így aggódni fogok miattad."
Lyla: Clement elég közel volt Jasminhez és finoman simogatta a kezét, miközben bátorító hangon beszélt hozzá.
Henri: - "Hagynunk kéne őket..."
Lyla: - "Igen..."
71. jelenet
Az osztályban
Monsieur Novarra: - "Helló mindenki!"
Lyla: Leültünk. A többiek meglepetten néztek minket, amikor megjelentünk minden felszerelésünkkel. Halkan sugdolóztak, kíváncsian, mire készülhetünk.
Monsieur Novarra: "Rendben! Ma van a nap, amikor elkápráztathattok a prezentációitokkal. Már alig várom, hogy halljam, milyen mondanivalótok van. Tudatni szeretném veletek, hogy nagyszerű dolgokat várok! 10 percig hagyom, hogy készülődjetek és kérdezzetek tőlem. Aztán párokban foglak hívni titeket."
Lyla: Végszóra mindenki felkelt a helyéről és kissé kaotikussá vált a helyzet az osztályteremben. Nagyon gyorsan dobogott a szívem. Henri felé fordultam. Magabiztosan mosolygott rám.
Henri: - "Készen állsz?"
Lyla: - "Jobban, mint valaha!"
A tanár felénk jött.
- "Kimehetünk és felkészülhetünk a folyosón mielőtt elkezdjük a prezentációkat?"
Monsieur Novarra: - "Igen. De gyorsan. Titeket szeretnélek utoljára hagyni. Rendben lesz így?"
Henri: - "Igen. Köszönjük, uram."
A folyosón
Lyla: Kimentünk a folyosóra, ahol egy nagy táskában vártak a felszereléseink.
Henri: - "Nos, ez igazán egyszerű. Csak követnünk kell a diagramot. Minden meg van számozva."
Lyla: Összeraktuk a kartondarabokat és nemsokára a szerkezünk kezdett formát ölteni. Egy íróasztalt látok magam előtt, hasonló azokhoz, amilyeneket a híradóban láthatsz.
Henri: - "Hozzáadtam még egy apróságot..."
Lyla: Rám néz, büszke magára, és keres valamit a hamis hírolvasó pultunk alatt. Egy kis kattintást hallottam. Megjelent néhány fényes vonal.
Henri: - "Összeszedtem néhány LED lámpát és az asztalra ragasztottam őket."
Lyla: - "Hűha! Annyira valóságosnak tűnik!"
Henri: - "Nagyon örülök, hogy tetszik! Na, most fel kell tennünk mindent a tanári asztalra és elhelyeznünk ezt magunk mögé tévének. Könnyen beállítható."
Lyla: - "Fantasztikus! Jól van. Megyek átöltözöm! Gyors leszek."
Pár perccel később újra megjelentem újságírónak öltözve.
Henri: "Ó! .... Tökéletes vagy!"
Lyla: Henri elment ruhát cserélni. Néhány perccel később láttam visszajönni, újságírónak öltözve. Basszus... Olyan helyes így! Azt a rémes inget viseli, amit szilveszterkor is, hozzá fekete nadrággal. Annak ellenére, hogy ki van öltözve, nyugodtnak tűnik. Tökéletesen néz ki a szemüvegével. "
- Ó! Te is! .... Tökéletesen nézel ki!"
Egymásra mosolyogtunk.
Henri: - "Valami hiányzik."
Lyla: Henri kivett két apró mikrofont a zsebéből, hogy felcsatolhassa a ruháink elejére.
- "De... Honnan szerezted ezeket? Igazinak tűnnek."
Felém hajolt és feltette a mikrofont az ingemre, a gallérom mellé. Éreztem, hogy felgyorsul a pulzusom.
Henri: - "Igen. Kitűző mikrofonnak nevezik. De nem működnek. Apa találta őket."
Lyla: Provokatívan nézett rám. Az a benyomásom, hogy észrevette a heves szívverésemet. Mosolygott.
Henri: - "Így. Sokkal jobb."
Lyla: Feltette a sajátját is. Szerettem volna becsúsztatni a kezem az inge alá, hogy érezzem vajon az ő szíve is hasonlóan reagál e.
Henri: - "Azt hiszem készen állunk. A felszerelés kész, nekünk csak helyet kell foglalnunk amikor mi következünk."
Lyla: Elkezdtem izgulni.
Henri: - "Lyla... jól vagy?"
Lyla: - "És... mi van ha nevetségesen nézünk ki? Úgy érzem, mintha bábszínházat készítettünk volna egy rakás gyereknek..."
Henri: - "Hahaha!"
Lyla: Megfogta a kezem.
Henri: - "Talán igazad van. De ha nevetségesnek tűnik is, látnunk kell hogy végződik. Mit mondasz?"
Lyla: - "Jól van..."
Félénken rámosolyogtam. Megérintett milyen bátorító.
Henri: - "Gyerünk vissza be."
Lyla: Elengedte a kezem és csalódottságomra visszamentünk az osztályterembe.
Az osztályban
Lyla: Mindenki csendben volt.
Jessica: - "HAHAHA! Azt hittétek ma van Halloween!"
Lyla: Rémülten fordultam Henri felé. Ő rám mosolygott és kacsintott.
Henri: - "Maradj magabiztos. Gyönyörű vagy. Hiszek a kemény munkánkban. Legalább kockázatot vállaltunk. Mit is mondtál nekem egyszer? 'Ha nem vállalunk kockázatot sosem fog történni velünk semmi. Semmi negatív, de semmi pozitív sem.' "
Lyla: Szóról szóra megismételte a mondatomat, pedig hónapokkal ezelőtt mondtam. Hogy ne lennék szerelmes belé?
Lyla: Szóról szóra megismételte a mondatomat, pedig hónapokkal ezelőtt mondtam. Hogy ne lennék szerelmes belé?
- "Igazad van! Nem tudom miért voltak kétségeim! Ez tök nem én vagyok!"
Henri: - "Sokkal jobb"
Monsieur Novarra: - "Jól van! Letelt a tíz percetek. Kezdjük el."
Lyla: A tanulók elkezdték a bemutatót. Volt néhány nagyon jó prezentáció, néhány egyedi, de a maradék csak átlagos. Legtöbben megelégedtek azzal, hogy felolvasták a jegyzeteiket, lehajtották a fejüket és semmiféle lelkesedét nem mutattak. Ennek ellenére mindenkinek kijárt a taps. Talán Henri és én túlzásba estünk... talán nem. Felé fordultam. Ideges vagyok. Nagyot sóhajtottam. Felém hajolt és megfogta a kezem.
Henri: - "Csak figyelj a légzésedre néhány percig."
Lyla: - "Te hogy nyugszol meg, amikor ideges vagy...?"
Henri: - "Az az én kis titkom."
Lyla: Rám kacsintott. Istenem milyen dögös ilyenkor. Könnyű azt mondani, hogy koncentráljak a légzésemre... Jasmine, aki már sokkal jobban érezte magát, és Clement mutatják be épp a projektjüket. Jasmine komolysága és Clement vicces komédiája mellett, egyáltalán nem unalmas az előadás. Nagyon érdekes a prezentációjuk. Magabiztosak. El kell mondanom nekik, hogy imádtam. A történet és Stephan (a katona akit felkértek a projekt alapjához) tapasztalatai, teljesen lenyűgözték az osztályt. Már csak néhány perc és mi jövünk. A tanár végre minket szólít. Henri rám nézett. Komoly, de nyugodt.
Henri: - "Itt az ideje a bábszínháznak!"
Lyla: Nevetésben törtem ki. Gyorsan kimentünk a folyosóra a felszerelésünkért. Alig fértünk be az ajtón. Hű! Erre nem is gondoltunk! A hírolvasó pultunkat a tanári asztalra tettük, szembe a tanulókkal. Henri kirakta a két táblagépet és úgy állította, hogy mindenki lássa őket. Amíg ő ezzel foglalkozott, én a hátunk mögé tettem a tévét, úgy, hogy a fejünk felett legyen. Segített feltenni a keretet, amit a tévé köré csináltunk. Hallom az osztály nevetését és a kérdéseket, amiket egymás közt tesznek fel. Istenem... De nem hagyhatom, hogy eltereljék a figyelmem. Gyorsan be kell ezt fejeznünk.
Végre elkészültünk. A papírjaink és a tollaink a kezünkben, úgy nézünk ki, mint az igazi újságírók.
Monsieur Novarra: - "Kész vagytok?"
Lyla: Henri bólogatott. Bekapcsolta a fényeket a tévén. Szinkronizálta a tévét a táblagépekkel. Nem tudom, hogy képes ilyenekre. Megnyomta a PLAY gombot. A hamis híradó zenéje, amit mi csináltunk, a 'Henri és Lyla bemutatja' szavakkal kezdődött el.
És vége! Megvártam, hogy a bevezető megálljon és megláttam a táblagépen a szöveget, amit el kellett mondanom, hogy tovább gördüljön. A szavak más színre váltottak, akár csak a karaoke-nál. Kész vagyok. Elkezdtem.
Henri: - "Sokkal jobb"
Monsieur Novarra: - "Jól van! Letelt a tíz percetek. Kezdjük el."
Lyla: A tanulók elkezdték a bemutatót. Volt néhány nagyon jó prezentáció, néhány egyedi, de a maradék csak átlagos. Legtöbben megelégedtek azzal, hogy felolvasták a jegyzeteiket, lehajtották a fejüket és semmiféle lelkesedét nem mutattak. Ennek ellenére mindenkinek kijárt a taps. Talán Henri és én túlzásba estünk... talán nem. Felé fordultam. Ideges vagyok. Nagyot sóhajtottam. Felém hajolt és megfogta a kezem.
Henri: - "Csak figyelj a légzésedre néhány percig."
Lyla: - "Te hogy nyugszol meg, amikor ideges vagy...?"
Henri: - "Az az én kis titkom."
Lyla: Rám kacsintott. Istenem milyen dögös ilyenkor. Könnyű azt mondani, hogy koncentráljak a légzésemre... Jasmine, aki már sokkal jobban érezte magát, és Clement mutatják be épp a projektjüket. Jasmine komolysága és Clement vicces komédiája mellett, egyáltalán nem unalmas az előadás. Nagyon érdekes a prezentációjuk. Magabiztosak. El kell mondanom nekik, hogy imádtam. A történet és Stephan (a katona akit felkértek a projekt alapjához) tapasztalatai, teljesen lenyűgözték az osztályt. Már csak néhány perc és mi jövünk. A tanár végre minket szólít. Henri rám nézett. Komoly, de nyugodt.
Henri: - "Itt az ideje a bábszínháznak!"
Lyla: Nevetésben törtem ki. Gyorsan kimentünk a folyosóra a felszerelésünkért. Alig fértünk be az ajtón. Hű! Erre nem is gondoltunk! A hírolvasó pultunkat a tanári asztalra tettük, szembe a tanulókkal. Henri kirakta a két táblagépet és úgy állította, hogy mindenki lássa őket. Amíg ő ezzel foglalkozott, én a hátunk mögé tettem a tévét, úgy, hogy a fejünk felett legyen. Segített feltenni a keretet, amit a tévé köré csináltunk. Hallom az osztály nevetését és a kérdéseket, amiket egymás közt tesznek fel. Istenem... De nem hagyhatom, hogy eltereljék a figyelmem. Gyorsan be kell ezt fejeznünk.
Végre elkészültünk. A papírjaink és a tollaink a kezünkben, úgy nézünk ki, mint az igazi újságírók.
Monsieur Novarra: - "Kész vagytok?"
Lyla: Henri bólogatott. Bekapcsolta a fényeket a tévén. Szinkronizálta a tévét a táblagépekkel. Nem tudom, hogy képes ilyenekre. Megnyomta a PLAY gombot. A hamis híradó zenéje, amit mi csináltunk, a 'Henri és Lyla bemutatja' szavakkal kezdődött el.
És vége! Megvártam, hogy a bevezető megálljon és megláttam a táblagépen a szöveget, amit el kellett mondanom, hogy tovább gördüljön. A szavak más színre váltottak, akár csak a karaoke-nál. Kész vagyok. Elkezdtem.
- "Helló hölgyeim és uraim. Helló Henri."
Henri: - "Helló Lyla."
Lyla: - "És most, a főhírek."
Henri: - "Helló Lyla."
Lyla: - "És most, a főhírek."
Mögöttünk a tévében képek jelentek meg a hírekhez kapcsolódva. Minden tökéletesen passzolt. Egyenként beszámoltam azokról a hírekről, melyek lényegében magába foglalják az egész prezentációnkat. Henri szövege jelent meg. Most ő jön.
Henri: - "Mi az ökológia és a mezőgazdaság? Léteznek e válaszok a környezetünk megsemmisítésére vonatkozó nagy kérdéseket illetően? Ezt próbáljuk megválaszolni. Egy küldetés, amit Lyndának nevezünk."
Lyla: Henri nagyon jól érzi magát a szerepében. Sokkal inkább, mint én. A hangja, a hozzáállása, a testtartása... minden tökéletes. A tévé azokat a képeket mutatja, amiket Henrivel forgattunk. Az interjút Mr. Bernarddal kezdtük. Látjuk, ahogy gazda körbe vezet minket, miközben válaszol a kérdéseinkre. Végül én jelenek meg a képernyőn, mint egy újságíró. Befejeztem a történetet. A következő amit láthatnak a képernyőn egy eljátszott vita köztem és Henri közt.
- "És most, a mi különleges vendégünk következik élőben: 'Henryk'."
Henryknek tettem fel minden kérdésemet, aki persze nem más, mint Henri. Az arcára ragasztott egy műbajuszt és újságírónak öltözött. A válaszait előre felvettük. Minden amit tennem kellett, hogy felolvasom a táblagépen megjelenő szöveget. Így igazán valódinak hat az egész. A bemutatónk további része ugyanígy zajlott. A hamis hírektől a kis vitánkig. Befejeztük a prezentációnkat. Amíg a hamis híradó zene szólt, mi megkevertük a papírjainkat és kezet ráztunk. Végre ránéztem az osztályra. Annyira belemerültem az előadásba, hogy teljesen megfeledkeztem mindenki másról. Az osztály tapsviharban tört ki. Néhányan fel is álltak. Henri felé fordultam teljes boldogságban.
- "Azt kell mondjam, a bánszínházunk sikeres volt."
Jessica és Enzo duzzognak, mint a kisgyerekek. Azt hiszem ők nem preferálták a bábszínházat.
Monsieur Novarra: - "Hatalmas tapsot ennek a kettőnek! Micsoda remek munka!"
Tanuló n°1: - "Igen! Elképesztő volt. Tényleg olyan volt, mintha híradót néznénk!"
Tanuló n°2: - "Totál!"
Monsieur Novarra: - "Miután Lyla és Henri elpakolták a felszerelésüket értékelni fogom a munkáitokat."
Lyla: Felkeltünk, a fellegekben jártunk és elpakoltunk mindent. Sokkal gyorsabban ment, mint kipakolni. Kiléptünk az osztályból és visszapakoltunk mindent Henri táskájába.
Henri: - "Mi az ökológia és a mezőgazdaság? Léteznek e válaszok a környezetünk megsemmisítésére vonatkozó nagy kérdéseket illetően? Ezt próbáljuk megválaszolni. Egy küldetés, amit Lyndának nevezünk."
Lyla: Henri nagyon jól érzi magát a szerepében. Sokkal inkább, mint én. A hangja, a hozzáállása, a testtartása... minden tökéletes. A tévé azokat a képeket mutatja, amiket Henrivel forgattunk. Az interjút Mr. Bernarddal kezdtük. Látjuk, ahogy gazda körbe vezet minket, miközben válaszol a kérdéseinkre. Végül én jelenek meg a képernyőn, mint egy újságíró. Befejeztem a történetet. A következő amit láthatnak a képernyőn egy eljátszott vita köztem és Henri közt.
- "És most, a mi különleges vendégünk következik élőben: 'Henryk'."
Henryknek tettem fel minden kérdésemet, aki persze nem más, mint Henri. Az arcára ragasztott egy műbajuszt és újságírónak öltözött. A válaszait előre felvettük. Minden amit tennem kellett, hogy felolvasom a táblagépen megjelenő szöveget. Így igazán valódinak hat az egész. A bemutatónk további része ugyanígy zajlott. A hamis hírektől a kis vitánkig. Befejeztük a prezentációnkat. Amíg a hamis híradó zene szólt, mi megkevertük a papírjainkat és kezet ráztunk. Végre ránéztem az osztályra. Annyira belemerültem az előadásba, hogy teljesen megfeledkeztem mindenki másról. Az osztály tapsviharban tört ki. Néhányan fel is álltak. Henri felé fordultam teljes boldogságban.
- "Azt kell mondjam, a bánszínházunk sikeres volt."
Jessica és Enzo duzzognak, mint a kisgyerekek. Azt hiszem ők nem preferálták a bábszínházat.
Monsieur Novarra: - "Hatalmas tapsot ennek a kettőnek! Micsoda remek munka!"
Tanuló n°1: - "Igen! Elképesztő volt. Tényleg olyan volt, mintha híradót néznénk!"
Tanuló n°2: - "Totál!"
Monsieur Novarra: - "Miután Lyla és Henri elpakolták a felszerelésüket értékelni fogom a munkáitokat."
Lyla: Felkeltünk, a fellegekben jártunk és elpakoltunk mindent. Sokkal gyorsabban ment, mint kipakolni. Kiléptünk az osztályból és visszapakoltunk mindent Henri táskájába.
Folyosó
Lyla: - "Láttad? Imádták! Annyira örülök!
Teljes izgatottságban, fel- le ugráltam és átkaroltam Henri nyakát. Nevetett és egy pillanatra a karjaiba zárt.
Henri: - "Igen! Tényleg imádták!"
Lyla: Hátrébb léptem és ránéztem. A karom még mindig a vállán volt.
Henri: - "Igen! Tényleg imádták!"
Lyla: Hátrébb léptem és ránéztem. A karom még mindig a vállán volt.
- "A díszleted bámulatos volt. Tényleg zseni vagy!"
Nevetett.
Henri: - "Hahaha! Kötelességem emlékeztetni, hogy ez mind a te ötleted volt! Én soha nem gondoltam volna minderre."
Lyla: Rám nézett.
Lyla: Rám nézett.
Istenem, de jól néz ki.
Istenem, de jól néz ki.
Istenem, de jól néz ki.
Istenem, de jól néz ki.
Henri: - "Menjünk vissza, különben még pletykálni fognak."
Lyla: Azonnal visszahúztam a karom. Az arcom lángolt.
Henri: - "Menjünk vissza, különben még pletykálni fognak."
Lyla: Azonnal visszahúztam a karom. Az arcom lángolt.
72. jelenet
A kávézó előtt
Henri: - "Itt van minden idők legjobb prezentációja!"
Lyla: - "Itt van, itt van!"
Ittam egy kortyot a gránátalma levemből. Még mindig a fellegekben vagyok.
- "Még mindig nem hiszel el, hogy mi kaptuk a legjobbaknak járó kitüntetést."
Henri: - "Ó, én a legkevésbé sem vagyok meglepve."
Lyla: - "Végre szünet! Annnyira kipihent vagyok!"
Henri: - "Igen. De örülök, hogy mindennek vége."
Lyla: - "Köszi újra. Nélküled én még mindig be lennék pánikolva... Sikerült lenyugtatnod."
Henri: - "Nagyon örülök, hogy jól ment."
Lyla: - "Normális esetben, nem vagyok ilyen stresszes... Tényleg nem tudom mi jött rám!"
Henri: - "A dolgok megtörténnek. Egyik pillanatban még magabiztos vagy, a következőben pedig minden szétesik."
Lyla: - "Pontosan!"
Belemerültem a gondolataimba, azon járt az agyam, hogy mindennek vége. Nincs többé prezentáció.
Henri: - "Mi az....?"
Lyla: - "Nem tudom... Hirtelen rájöttem, hogy nincs többé prezentációnk, amin együtt dolgozhatunk." Eszembe jutottak a ma reggeli gondolataim, amikor rájöttem, hogy nem lóghatunk együtt többet csak mi ketten...
Henri: - "Hiányozni fog, hogy velem dolgozz?"
Lyla: Pajkosan nézett rám, megint fején találta a szöget.
Henri: - "Hiányozni fog, hogy velem dolgozz?"
Lyla: Pajkosan nézett rám, megint fején találta a szöget.
- "Hát csak... igen.... Pontosan így van. Azt hiszem tetszett!"
Henri: - "Hahaha! Én is hiányolni fogom. De más okból is találkozhatunk. Vagy dolgozhatunk megint együtt."
Lyla: Hevesen ver a szívem. A középső nevem 'Boldogság'.
Henri: - "Hahaha! Én is hiányolni fogom. De más okból is találkozhatunk. Vagy dolgozhatunk megint együtt."
Lyla: Hevesen ver a szívem. A középső nevem 'Boldogság'.
- "Azt imádnám."
Mélyen a szemembe nézett és gyengéden rám mosolygott. Néhány pillanatig csendben maradtunk, de ez egyikünket sem zavart. A világ tetején vagyok. Érzem a vonzerőt kettőnk közt. Ez annyira nyilvánvaló. Annyira szeretem. De vajon mi a helyzet vele? Nem tudom érez e bármit irántam. De a vonzerő.... Egyértelműen ott van. Tagadhatatlan.
Helene: - "Henri?"
Lyla: Henri hátra fordult és meglátott egy nagyon vonzó szőke nőt.
Henri: - "A.... Anya?! Várj... mit csinálsz te itt?"
Helene: - "Nem reméltem, hogy itt találkozunk... De boldog vagyok, hogy itt látlak, fiam!"
Henri: "Ó!... Igen, bocsi... "
Lyla: Felállt, hogy arcon csókolja.
Helene: - "Nos, be fogsz mutatni?"
Lyla: Az anyukája elindult felém kinyújtott kézzel.
Helene: - "Helló ifjú hölgy. Helene vagyok, Henri anyukája. Te pedig biztosan a barátnője...?"
Lyla: Kezet ráztam vele.
Helene: - "Henri?"
Lyla: Henri hátra fordult és meglátott egy nagyon vonzó szőke nőt.
Henri: - "A.... Anya?! Várj... mit csinálsz te itt?"
Helene: - "Nem reméltem, hogy itt találkozunk... De boldog vagyok, hogy itt látlak, fiam!"
Henri: "Ó!... Igen, bocsi... "
Lyla: Felállt, hogy arcon csókolja.
Helene: - "Nos, be fogsz mutatni?"
Lyla: Az anyukája elindult felém kinyújtott kézzel.
Helene: - "Helló ifjú hölgy. Helene vagyok, Henri anyukája. Te pedig biztosan a barátnője...?"
Lyla: Kezet ráztam vele.
- "Um... Helló, Lyla vagyok és ...."
Henri: - "Anyu! Lyla a barátom."
Helene: - "Ó! Bocsánat... Azt hittem hogy... nem számít... Hétvégén a városban vagyok. Látni szerettelek volna."
Henri: - "Nincs meg a számom?"
Lyla: Helene kissé zavartan nézett rám.
Helene: - "Veled is mindig ilyen?"
Lyla: - "Um..."
Henri: - "Figyelj anya, beszélned kéne apuval. Az hiszem ő már tervezett... egy csomó dolgot."
Lyla: Henri nyilvánvalóan bosszúsnak tűnik.
Helene: - "Tudod Henri, nem volt tervben, hogy jövök. Egészen máig én sem tudtam. Nem akartalak zavarni amíg iskolában voltál."
Henri: - "Tudom mennyit jelent neked az iskola."
Lyla: Helene szomorúnak tűnt. Arcon csókolta a fiát.
Helene: - "Fel kell hívnom apádat és tervet készíteni. Szeretlek."
Lyla: És elment.
Henri: - "Anyu! Lyla a barátom."
Helene: - "Ó! Bocsánat... Azt hittem hogy... nem számít... Hétvégén a városban vagyok. Látni szerettelek volna."
Henri: - "Nincs meg a számom?"
Lyla: Helene kissé zavartan nézett rám.
Helene: - "Veled is mindig ilyen?"
Lyla: - "Um..."
Henri: - "Figyelj anya, beszélned kéne apuval. Az hiszem ő már tervezett... egy csomó dolgot."
Lyla: Henri nyilvánvalóan bosszúsnak tűnik.
Helene: - "Tudod Henri, nem volt tervben, hogy jövök. Egészen máig én sem tudtam. Nem akartalak zavarni amíg iskolában voltál."
Henri: - "Tudom mennyit jelent neked az iskola."
Lyla: Helene szomorúnak tűnt. Arcon csókolta a fiát.
Helene: - "Fel kell hívnom apádat és tervet készíteni. Szeretlek."
Lyla: És elment.
- "Huh..."
Henri: - "Igen... ahogy mondod..."
Lyla: - "Anyukád igazán gyönyörű..."
Henri: "Hát köszi.... a nevében is."
Lyla: - "Ugyanolyan a szemed, az orrod és a hajad..."
Henri: - "Ebből arra következtethetek, hogy én is nagyon jó képű vagyok?"
Lyla: - "Hahaha. Azt gondolsz, amit csak akarsz!"
Henri: - "Igen... ahogy mondod..."
Lyla: - "Anyukád igazán gyönyörű..."
Henri: "Hát köszi.... a nevében is."
Lyla: - "Ugyanolyan a szemed, az orrod és a hajad..."
Henri: - "Ebből arra következtethetek, hogy én is nagyon jó képű vagyok?"
Lyla: - "Hahaha. Azt gondolsz, amit csak akarsz!"
Kicsit nyugodtabbnak érzem.
- "Azon kívül, hogy mennyire hasonlítotok, nem igazán beszéltél még nekem anyukádról."
Henri: - "Igen... tudod, nem igazán van mit mondani. Rengeteg dologért tartozik felelősséggel a munkája miatt Párizsban és sokat utazik. Ezért élek apuval."
Lyla: - "Ó... értem..."
Henri: - "Tíz éve váltak el. De jól működnek a dolgok köztük. Megtettek minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy nekem jó legyen. Nem láttam őket úgy eltávolodni egymástól, mint ahogy az ember másoknál látja."
Lyla: - "De nem úgy tűnt, mintha nagyon örülnél, hogy látod őt."
Henri: - "Nem, nem, örülök, ha láthatom. Csak jobban szeretem, ha időben tudatja velem... ...Nem igazán szeretem a ... 'meglepetéseket'. Ez minden. Olyasvalaki vagyok, akinek szüksége van egy tervre."
A nappaliban
Lyla: Nem hallottam Henri felől a kis kávézós randink óta. Biztosan nagyon elfoglalt a szünet alatt. Főleg, ha az anyukája hosszabb ideig marad. Ami engem illet, felváltva tanulok és játszom... főleg játszom, a szünetem nagyon hamar eltelik. Maradt még néhány napom, hogy kialudjam magam. Valaki csengetett, anyu nyitott ajtót.
Caroline: - "Clement! Hogy vagy drága?"
Clement: - "Hello Caroline! Nagyon jól vagyok, köszönöm. És Ön?"
Caroline: - "Ó hát tudod... nincs új a nap alatt..."
Lyla: - "Clement? Mit csinálsz te itt?"
Clement: - "Hát így kell üdvözölni a legjobb barátodat?"
Lyla: - "Nem!!! Csak nem gondoltam, hogy látlak ma! Alexhez jöttél?"
Clement: - "Igen, elmegyünk dobálni párat!"
Lyla: A bátyám ebben a pillanatban ért a nappaliba.
Alex: - "Hé ember!
Lyla: Mellpacsiztak és pasisan kezet ráztak, aztán elindultak az ajtó felé.
Henri: - "Igen... tudod, nem igazán van mit mondani. Rengeteg dologért tartozik felelősséggel a munkája miatt Párizsban és sokat utazik. Ezért élek apuval."
Lyla: - "Ó... értem..."
Henri: - "Tíz éve váltak el. De jól működnek a dolgok köztük. Megtettek minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy nekem jó legyen. Nem láttam őket úgy eltávolodni egymástól, mint ahogy az ember másoknál látja."
Lyla: - "De nem úgy tűnt, mintha nagyon örülnél, hogy látod őt."
Henri: - "Nem, nem, örülök, ha láthatom. Csak jobban szeretem, ha időben tudatja velem... ...Nem igazán szeretem a ... 'meglepetéseket'. Ez minden. Olyasvalaki vagyok, akinek szüksége van egy tervre."
A nappaliban
Lyla: Nem hallottam Henri felől a kis kávézós randink óta. Biztosan nagyon elfoglalt a szünet alatt. Főleg, ha az anyukája hosszabb ideig marad. Ami engem illet, felváltva tanulok és játszom... főleg játszom, a szünetem nagyon hamar eltelik. Maradt még néhány napom, hogy kialudjam magam. Valaki csengetett, anyu nyitott ajtót.
Caroline: - "Clement! Hogy vagy drága?"
Clement: - "Hello Caroline! Nagyon jól vagyok, köszönöm. És Ön?"
Caroline: - "Ó hát tudod... nincs új a nap alatt..."
Lyla: - "Clement? Mit csinálsz te itt?"
Clement: - "Hát így kell üdvözölni a legjobb barátodat?"
Lyla: - "Nem!!! Csak nem gondoltam, hogy látlak ma! Alexhez jöttél?"
Clement: - "Igen, elmegyünk dobálni párat!"
Lyla: A bátyám ebben a pillanatban ért a nappaliba.
Alex: - "Hé ember!
Lyla: Mellpacsiztak és pasisan kezet ráztak, aztán elindultak az ajtó felé.
- "Mióta kosaraztok?"
Alex: - "Én hatalmas sportember vagyok fiatal hölgy! Azt hiszed ez a káprázatos test csak úgy a semmiből lett? Tűnjünk innen!"
Clement: - "Viszlát Caroline!
Caroline: - "Mondd meg anyukádnak, hogy üdvözlöm!"
Clement: - "Átadom!"
Lyla: A bátyám és a barátom elhagyták a házat.
Caroline: - "Igazán jóképű fiú lett....Még mindig szerelmes Jasminbe?"
Lyla: - "Ó igen..."
Caroline: - "Olyan érzésem van, mintha csak tegnap lett volna, hogy eljött az általános iskolás szülinapi partidra."
Lyla: - "Igen... hahaha! Ő volt az egyetlen srác, aki eljött, de mindig boldog volt, ha láthatta Alexet!" Visszamentem a szobámba.
Lyla szobájában
Jasmine: >Szia barátnőm! Van kedved eljönni körmözni hozzánk délután?<
Lyla: Ez pont úgy hangzik, mint amire most szükségem van. Egy csajos nap.
>Iiiiggggeeen!<3 Mikor menjek?<
Jasmine: >2 körül!<
Lyla: >Oké! Akkor később!<
Alex: - "Én hatalmas sportember vagyok fiatal hölgy! Azt hiszed ez a káprázatos test csak úgy a semmiből lett? Tűnjünk innen!"
Clement: - "Viszlát Caroline!
Caroline: - "Mondd meg anyukádnak, hogy üdvözlöm!"
Clement: - "Átadom!"
Lyla: A bátyám és a barátom elhagyták a házat.
Caroline: - "Igazán jóképű fiú lett....Még mindig szerelmes Jasminbe?"
Lyla: - "Ó igen..."
Caroline: - "Olyan érzésem van, mintha csak tegnap lett volna, hogy eljött az általános iskolás szülinapi partidra."
Lyla: - "Igen... hahaha! Ő volt az egyetlen srác, aki eljött, de mindig boldog volt, ha láthatta Alexet!" Visszamentem a szobámba.
73. jelenet
Jasmine: >Szia barátnőm! Van kedved eljönni körmözni hozzánk délután?<
Lyla: Ez pont úgy hangzik, mint amire most szükségem van. Egy csajos nap.
>Iiiiggggeeen!<3 Mikor menjek?<
Jasmine: >2 körül!<
Lyla: >Oké! Akkor később!<
Még mindig a telefonnal a kezemben , úgy döntöttem küldök egy rövid üzenetet Henrinek, mert semmit nem hallottam felőle. Sokkal jobban hiányzik, mint amire számítottam.
>Szia Henri! Remélem nagyszerűen telik a szünet és tudsz anyukáddal is lógni. A szüleim nagyon büszkénk ránk a prezentáció miatt. Elvittek vacsizni! xoxo... Lyla<
Alig egy perc alatt válaszolt. Milyen gyors!
Henri: >Szia Lyla! Igen a napjaim elég telítettek... rengeteg zene és tanulás. Anyu legalább egy hétig még a városban marad. Az én szüleim is nagyon büszkék ránk. ;) Remélem hamarosan látlak. Henri<
... 'Remélem hamarosan látlak'... Remélem tényleg így gondolja.
Jasmine szobájában
Jasmine: - "Ah! Olyan jó, hogy végre találkoztunk! Annyira örülök annak, ahogy a szünetem telt! Keményen tanultam az érettségire!"
Lyla: - "Um... igen... Én is...!"
>Szia Henri! Remélem nagyszerűen telik a szünet és tudsz anyukáddal is lógni. A szüleim nagyon büszkénk ránk a prezentáció miatt. Elvittek vacsizni! xoxo... Lyla<
Alig egy perc alatt válaszolt. Milyen gyors!
Henri: >Szia Lyla! Igen a napjaim elég telítettek... rengeteg zene és tanulás. Anyu legalább egy hétig még a városban marad. Az én szüleim is nagyon büszkék ránk. ;) Remélem hamarosan látlak. Henri<
... 'Remélem hamarosan látlak'... Remélem tényleg így gondolja.
Jasmine szobájában
Jasmine: - "Ah! Olyan jó, hogy végre találkoztunk! Annyira örülök annak, ahogy a szünetem telt! Keményen tanultam az érettségire!"
Lyla: - "Um... igen... Én is...!"
Sose bízz bennem.
Jasmine: "Lyla! Biztosan tanultál?"
Lyla: - "Peeeerszeee! Ne aggódj! Tanultam! Biztos nem tanultam annyit, mint te, de azért egy kicsit igen!"
Jasmine: "Lyla! Biztosan tanultál?"
Lyla: - "Peeeerszeee! Ne aggódj! Tanultam! Biztos nem tanultam annyit, mint te, de azért egy kicsit igen!"
Az idő többi részében Henriről álmodoztam... Reménytelen vagyok.
Jasmine: - "Ráadásul bőven van még időnk! A vizsga csak júniusban lesz! Meglátod... gyorsan el fog menni..."
Lyla: - "Igen... tudom... Szóval! Milyen színt választunk mára nekem?"
Jasmine: - "Nézd! Kiválasztottam néhány színt! Mondd mit gondolsz!"
Lyla: Olyan könnyű nála témát váltani... A választásom egy lágy gyöngyház rózsaszín, csillámos fukszia vagy pedig cukorka rózsaszín lesz... ez a többihez képest egészen sötétnek tűnik! A csillámos fuksziánál maradok. Egyértelműen a legnyugisabb szín...
Jasmine: - "Tudtam!"
Lyla: Amíg ő a körmömet festette én hallgattam a zenét ami a szobájában szólt. Háromból egy dal Jay volt. Itt semmi sem változott. De amit éppen szólt nem tűnt ismerősnek.
Jasmine: - "Ráadásul bőven van még időnk! A vizsga csak júniusban lesz! Meglátod... gyorsan el fog menni..."
Lyla: - "Igen... tudom... Szóval! Milyen színt választunk mára nekem?"
Jasmine: - "Nézd! Kiválasztottam néhány színt! Mondd mit gondolsz!"
Lyla: Olyan könnyű nála témát váltani... A választásom egy lágy gyöngyház rózsaszín, csillámos fukszia vagy pedig cukorka rózsaszín lesz... ez a többihez képest egészen sötétnek tűnik! A csillámos fuksziánál maradok. Egyértelműen a legnyugisabb szín...
Jasmine: - "Tudtam!"
Lyla: Amíg ő a körmömet festette én hallgattam a zenét ami a szobájában szólt. Háromból egy dal Jay volt. Itt semmi sem változott. De amit éppen szólt nem tűnt ismerősnek.
- "Ez egy új dal?"
Jasmine: - "Iiigeeen!! Néhány napja jött ki. Imááádoooom!"
Lyla: Feljebb hangosította. Igaza van, ez tényleg jó! Kicsit máshogy hangzik.
Jasmine: - "Iiigeeen!! Néhány napja jött ki. Imááádoooom!"
Lyla: Feljebb hangosította. Igaza van, ez tényleg jó! Kicsit máshogy hangzik.
- "Nem rossz..."
Jasmine: - "Akarod mondani imádod."
Lyla: Nevettem.
Jasmine: - "Akarod mondani imádod."
Lyla: Nevettem.
- "Hahaha! Igen, igaz, jobban tetszik, mint a többi."
Jasmine: - "És a szöveg nagyszerű!"
Lyla: - "Igen... Talán... Mióta idegen nyelven énekel, egy szót sem értek..."
Jasmine: - "Hahaha! Erőltesd meg magad! Ez egy szerelmes dal."
Lyla: - "Wow! Milyen eredeti!"
Jasmine: - "Ne csináld már... Olyan vagy, mint Clement!"
Lyla: - "Nos, a távollétében képviselnem kell a véleményét"
Jasmine: - "Ez a dal egy férfiről szól, aki szerelmes, de fél bevallani az érzéseit annak akibe belezúgott."
Lyla: - "Jujj! Ez ooolyaaan eredeti!"
Jasmine: - "Hadd fejezzem be!"
Lyla: - "Csupa fül vagyok!"
Jasmine: - "Ennek a férfinak van egy titka... és még ha hazudik is magának, képtelen arra, hogy kifejezze a szerelmet, amit a szívében érez."
Lyla: - "Hmmm... Ez azért van, mert sorozatgyilkos?"
Jasmine: - "Hahaha! Ezt nem tudjuk! Az embereknek nem feltétlenül kell mindent megmagyarázniuk egy dalban"
Lyla: - "Aha... Mindegy, én tényleg nem igazán értem miről beszél."
Jasmine: - "És a szöveg nagyszerű!"
Lyla: - "Igen... Talán... Mióta idegen nyelven énekel, egy szót sem értek..."
Jasmine: - "Hahaha! Erőltesd meg magad! Ez egy szerelmes dal."
Lyla: - "Wow! Milyen eredeti!"
Jasmine: - "Ne csináld már... Olyan vagy, mint Clement!"
Lyla: - "Nos, a távollétében képviselnem kell a véleményét"
Jasmine: - "Ez a dal egy férfiről szól, aki szerelmes, de fél bevallani az érzéseit annak akibe belezúgott."
Lyla: - "Jujj! Ez ooolyaaan eredeti!"
Jasmine: - "Hadd fejezzem be!"
Lyla: - "Csupa fül vagyok!"
Jasmine: - "Ennek a férfinak van egy titka... és még ha hazudik is magának, képtelen arra, hogy kifejezze a szerelmet, amit a szívében érez."
Lyla: - "Hmmm... Ez azért van, mert sorozatgyilkos?"
Jasmine: - "Hahaha! Ezt nem tudjuk! Az embereknek nem feltétlenül kell mindent megmagyarázniuk egy dalban"
Lyla: - "Aha... Mindegy, én tényleg nem igazán értem miről beszél."
Együtt nevettünk.
Jasmine: - "Váltsunk témát. Hol tartotok Henrivel?"
Lyla: Wow... Nem számítottam erre a kérdésre, így nem ...
Jasmine: - "Váltsunk témát. Hol tartotok Henrivel?"
Lyla: Wow... Nem számítottam erre a kérdésre, így nem ...
- "Jasmine... "
Jasmine: - "Mi az? Nem vagyok hülye. Ha te nem is mondasz semmit, én látok minden apró kis pillanatot kettőtök között. Itt szerelem van a levegőben."
Lyla: Még a saját káromra sem tudtam abba hagyni a mosolygást. Szóval csak lesütöttem a szemem. Olyan gyerekes. Azt kívánom bár igaz volna. A barátnőm nyert. Tudva, hogy kiderült, megvillantottam egy kis mosolyt.
Jasmine: - "Mi az? Nem vagyok hülye. Ha te nem is mondasz semmit, én látok minden apró kis pillanatot kettőtök között. Itt szerelem van a levegőben."
Lyla: Még a saját káromra sem tudtam abba hagyni a mosolygást. Szóval csak lesütöttem a szemem. Olyan gyerekes. Azt kívánom bár igaz volna. A barátnőm nyert. Tudva, hogy kiderült, megvillantottam egy kis mosolyt.
- "Gondolod, hogy eldönti egy nap?"
Jasmine: - "Ha!!! Tudtam! Tudtam! Szerelmes vagy belé!"
Lyla: "Hahaha... Mondhatjuk, igen..." Elkezdtem fészkelődni és a hajamat a fülem mögé tűrtem. Jó érzés, hogy úgy viselkedem, mint egy gyerek!
Jasmine: - "Mondj el mindent! Mi történt akkoriban?"
Lyla: - "Akkoriban?"
Jasmine: - "Igen... Amikor olyan lehangoltan jöttetek suliba azután a hétvége után, hogy elkezdtétek a projektet."
Lyla: Ó... igen... A majdnem első csók.
Jasmine: - "Ha!!! Tudtam! Tudtam! Szerelmes vagy belé!"
Lyla: "Hahaha... Mondhatjuk, igen..." Elkezdtem fészkelődni és a hajamat a fülem mögé tűrtem. Jó érzés, hogy úgy viselkedem, mint egy gyerek!
Jasmine: - "Mondj el mindent! Mi történt akkoriban?"
Lyla: - "Akkoriban?"
Jasmine: - "Igen... Amikor olyan lehangoltan jöttetek suliba azután a hétvége után, hogy elkezdtétek a projektet."
Lyla: Ó... igen... A majdnem első csók.
- "..." Elpirultam.
Jasmine: - "Hmm... úgy érzem ez jó lesz!
Lyla: - "Hahaha! Próbált megcsókolni. De az apukája besétált..."
Jasmine: - "MICSODA?!
Lyla: Fel le ugrált az ágyon, ahol a körömlakkok voltak. Szuper izgatott.
Jasmine: - "Mi történt utána?"
Lyla: Mintha egy szappanoperát nézne. Csüng minden szavamon. Tulajdonképpen jó érzés végre beszélni erről az egészről.
Jasmine: - "Hmm... úgy érzem ez jó lesz!
Lyla: - "Hahaha! Próbált megcsókolni. De az apukája besétált..."
Jasmine: - "MICSODA?!
Lyla: Fel le ugrált az ágyon, ahol a körömlakkok voltak. Szuper izgatott.
Jasmine: - "Mi történt utána?"
Lyla: Mintha egy szappanoperát nézne. Csüng minden szavamon. Tulajdonképpen jó érzés végre beszélni erről az egészről.
- "Semmi. Egyáltalán semmi. Úgy tett, mintha nem történt volna semmi. Napokig került engem."
Jasmine: - "HA! Ez tűnt fel nekem! De... azóta... jobb?"
Lyla: - "Igen. Kimagyarázta magát. Csak nem tudta hogy reagáljon, ez minden."
Jasmine: - "És újra próbálkozott?"
Lyla: Sóhajtottam.
Jasmine: - "HA! Ez tűnt fel nekem! De... azóta... jobb?"
Lyla: - "Igen. Kimagyarázta magát. Csak nem tudta hogy reagáljon, ez minden."
Jasmine: - "És újra próbálkozott?"
Lyla: Sóhajtottam.
- "Nagy csalódottságomra, nem."
Jasmine: - "De nem értem... Úgy értem, úgy tűnik tetszel neki, igaz?"
Lyla: - "Azt a benyomást kelti."
Jasmine: - "Lyla... Ez a srác folyton téged néz... Nos, ha épp nem egy könyvet búj."
Lyla: Rámosolyogtam.
Jasmine: - "De nem értem... Úgy értem, úgy tűnik tetszel neki, igaz?"
Lyla: - "Azt a benyomást kelti."
Jasmine: - "Lyla... Ez a srác folyton téged néz... Nos, ha épp nem egy könyvet búj."
Lyla: Rámosolyogtam.
- "Fogalmam sincs mit gondoljak róla. Ha annyira kedvel... Miért nem próbálkozik újra?"
Jasmine: - "És te? Miért nem próbálkozol?"
Lyla: - "Nem arról van szó, hogy nem akarok... Csak nem vagyok elég bátor hozzá."
Jasmine: - "Azt hiszem ő is ugyanígy van vele."
Lyla: - "Talán..."
Jasmine: - "Ha egyikőtök sem fog tenni semmit ... vén lány maradsz!"
Lyla: Nevettünk.
Jasmine: - "És te? Miért nem próbálkozol?"
Lyla: - "Nem arról van szó, hogy nem akarok... Csak nem vagyok elég bátor hozzá."
Jasmine: - "Azt hiszem ő is ugyanígy van vele."
Lyla: - "Talán..."
Jasmine: - "Ha egyikőtök sem fog tenni semmit ... vén lány maradsz!"
Lyla: Nevettünk.
- "Azt hiszem van még egy kis időnk..."
Jasmine: - "Mmmm.... oké...."
Lyla: - "Mi van azzal, hogy 'oké...' Bagoly mondja verébnek...
Jasmine: - "Mi van?
Lyla: - "Igen?"
Jasmine: - "Igen?"
Lyla: - "Te... és Clement?"
Jasmine: - "Mmmm.... oké...."
Lyla: - "Mi van azzal, hogy 'oké...' Bagoly mondja verébnek...
Jasmine: - "Mi van?
Lyla: - "Igen?"
Jasmine: - "Igen?"
Lyla: - "Te... és Clement?"
Jasmine úgy tesz, mintha megdöbbent volna.
Jasmine: - "Mi... ilyesmi?"
Lyla: - "Én sem vagyok hülye."
Jasmine: - "Én... én... nem..."
Lyla: Őrület, hogy egy csend milyen hosszúnak tud tűnni.
Jasmine: - "Mi... ilyesmi?"
Lyla: - "Én sem vagyok hülye."
Jasmine: - "Én... én... nem..."
Lyla: Őrület, hogy egy csend milyen hosszúnak tud tűnni.
- "Ne aggódj. Nem fogom kihúzni belőled. Nem kell beszélned róla. Meg kell vallanom sokáig töprengtem azon mit akarok igazán... vagy mit nem akarok... amikor jött Henri. Nem akartam kockára tenni a barátságunkat, csak mert tetszik nekem egy kicsit. És úgy gondoltam, talán ugyan ez a helyzet veled és Clementtel is. De most nincs több kérdés erről. Nem tudom megelégszem e azzal, ha csak barátok leszünk."
Jasmine: - "Wow... Le vagyok nyűgözve barátnőm. Köszi, hogy tisztáztuk."
Lyla: - "Tessék itt van! Tudsz mindent! Nos... a 'minden'... pillanatnyilag nem túl sok azt hiszem. Hahaha!"
Lyla szobája
Lyla: A szünet a végéhez ért és egyszer sem láttam Henrit egész idő alatt. Örülhetek, hogy legalább üzenetet váltottunk... Istenem, annyira hiányzik! Olyan izgatott vagyok, hogy láthatom holnap a suliban! Szánalmas.
Jasmine: - "Wow... Le vagyok nyűgözve barátnőm. Köszi, hogy tisztáztuk."
Lyla: - "Tessék itt van! Tudsz mindent! Nos... a 'minden'... pillanatnyilag nem túl sok azt hiszem. Hahaha!"
Lyla szobája
Lyla: A szünet a végéhez ért és egyszer sem láttam Henrit egész idő alatt. Örülhetek, hogy legalább üzenetet váltottunk... Istenem, annyira hiányzik! Olyan izgatott vagyok, hogy láthatom holnap a suliban! Szánalmas.
74. jelenet
A suliban
Lyla: Itt vagyok és láthatom a barátaimat. Végre! Látom is mindhármukat a falnak támaszkodva. Henri háttal van nekem, szembe Jasminnel és Clementtel, de a szívem már ettől is hevesebben ver. Jasmine észre vett és integetett. Henri megfordult hatalmas mosollyal. Úgy érzem, mintha minden lassított felvételben történne. Mindenféle dolgokat képzelek hozzá, virágokat és konfetti esőt körülöttünk, ami még romantikusabbá tesz mindent. Szó szerint olvadozom. Ó igen, hiányzott... Végre észrevettem a barátaimat és melegen üdvözöltem őket. "Annyira hiányoztatok srácok!"
Clement: - "Hahaha!"
Henri: - "Nekünk is hiányoztál."
Lyla: Rámosolyogtam. Elindultunk az osztályba és arról beszélgettünk ki mivel töltötte a szünetet.
Az osztályban:
Lyla: A délelőtti órákat letudtuk, Henri és én a folyosón találkozunk Jasminnel és Clementtel.
Dylan: - "Henri?"
Lyla: Megfordultunk és megpillantottuk Dylant, aki épp az asztalra tett egy laptopot.
Henri: - "Igen?"
Dylan: - "Tessék... Megígértem Amelienek, hogy segítek neki a poszterével... hogy gazdát találjon a cicának."
Lyla: - "Ó... azt hittem már rég megcsináltad..."
Dylan: - "Nem. Sajnos nem igazán ért rá... És úgy néz ki vírusos a gépe. Arra gondoltam talán ránézhetnél... lécci..."
Henri: - "Ki mondta, hogy értek a számítógépekhez?"
Dylan: "Um..."
Lyla: Az igaz, ahogy kinéz és ahogy a suliban teljesít, úgy tűnik azt a benyomást kelti a többiekben, hogy képes megoldani ezt azt... Vannak dolgok, amik csak megadatnak... Amíg Dlyan zavartnak tűnt, Henri lenézett és sóhajtott.
Henri: - "... Be kell vallanom, tisztában vagyok vele, hogy úgy nézek ki... Mutasd."
Dylan: - "Oké."
Lyla: Itt vagyok és láthatom a barátaimat. Végre! Látom is mindhármukat a falnak támaszkodva. Henri háttal van nekem, szembe Jasminnel és Clementtel, de a szívem már ettől is hevesebben ver. Jasmine észre vett és integetett. Henri megfordult hatalmas mosollyal. Úgy érzem, mintha minden lassított felvételben történne. Mindenféle dolgokat képzelek hozzá, virágokat és konfetti esőt körülöttünk, ami még romantikusabbá tesz mindent. Szó szerint olvadozom. Ó igen, hiányzott... Végre észrevettem a barátaimat és melegen üdvözöltem őket. "Annyira hiányoztatok srácok!"
Clement: - "Hahaha!"
Henri: - "Nekünk is hiányoztál."
Lyla: Rámosolyogtam. Elindultunk az osztályba és arról beszélgettünk ki mivel töltötte a szünetet.
Az osztályban:
Lyla: A délelőtti órákat letudtuk, Henri és én a folyosón találkozunk Jasminnel és Clementtel.
Dylan: - "Henri?"
Lyla: Megfordultunk és megpillantottuk Dylant, aki épp az asztalra tett egy laptopot.
Henri: - "Igen?"
Dylan: - "Tessék... Megígértem Amelienek, hogy segítek neki a poszterével... hogy gazdát találjon a cicának."
Lyla: - "Ó... azt hittem már rég megcsináltad..."
Dylan: - "Nem. Sajnos nem igazán ért rá... És úgy néz ki vírusos a gépe. Arra gondoltam talán ránézhetnél... lécci..."
Henri: - "Ki mondta, hogy értek a számítógépekhez?"
Dylan: "Um..."
Lyla: Az igaz, ahogy kinéz és ahogy a suliban teljesít, úgy tűnik azt a benyomást kelti a többiekben, hogy képes megoldani ezt azt... Vannak dolgok, amik csak megadatnak... Amíg Dlyan zavartnak tűnt, Henri lenézett és sóhajtott.
Henri: - "... Be kell vallanom, tisztában vagyok vele, hogy úgy nézek ki... Mutasd."
Dylan: - "Oké."
Fényképezd le a laptopot!
Lyla: Henri a gép felé fordult és a képernyőn sorban mindenféle számok és kódok jelentek meg fekete háttérrel.
Lyla: Henri a gép felé fordult és a képernyőn sorban mindenféle számok és kódok jelentek meg fekete háttérrel.
- "Um... Henri... biztos vagy benne, hogy rendbe tudod hozni?"
Henri: - "Hmm... Aha. Ismerem ezt a vírust. Nem olyan vészes. Csak tudnod kell, hogyan reagálj rá."
Lyla: - "Te érted ami ott áll?"
Henri: - "Nem mindent. Nem vagyok programozó. Csak az alapokat ismerem."
Lyla: Begépelt valami érthetetlent és megnyílt egy ablak. Hogy csinálja?
Henri: - "Hmm... Aha. Ismerem ezt a vírust. Nem olyan vészes. Csak tudnod kell, hogyan reagálj rá."
Lyla: - "Te érted ami ott áll?"
Henri: - "Nem mindent. Nem vagyok programozó. Csak az alapokat ismerem."
Lyla: Begépelt valami érthetetlent és megnyílt egy ablak. Hogy csinálja?
- "Lenyűgöző."
Henri: - "Biztos vagyok benne, hogy te is meg tudod csinálni."
Lyla: - "Azt hiszem túlbecsülöd a képességeimet, Henri... Viszont értékelem az optimizmusodat!"
Henri: - "Ülj le."
Lyla: Szót fogadtam. Fölém hajolt és felém fordította a képernyőt, hogy belekezdjen egy bonyolult magyarázatba. Annyira közel van. Szinte érzem a mellkasát a vállamon. Alig hallom amit nekem mond.
Henri: - "Érted?"
Lyla: Feleszméltem a kábulatomból. Basszus... semmit nem hallottam... és ez látszik is az arcomon.
Henri: - "Figyeltél kicsit is?"
Lyla: Fészkelődtem a széken
Henri: - "Biztos vagyok benne, hogy te is meg tudod csinálni."
Lyla: - "Azt hiszem túlbecsülöd a képességeimet, Henri... Viszont értékelem az optimizmusodat!"
Henri: - "Ülj le."
Lyla: Szót fogadtam. Fölém hajolt és felém fordította a képernyőt, hogy belekezdjen egy bonyolult magyarázatba. Annyira közel van. Szinte érzem a mellkasát a vállamon. Alig hallom amit nekem mond.
Henri: - "Érted?"
Lyla: Feleszméltem a kábulatomból. Basszus... semmit nem hallottam... és ez látszik is az arcomon.
Henri: - "Figyeltél kicsit is?"
Lyla: Fészkelődtem a széken
- "...Valami megzavart, bocsi. Most figyelek. Ígérem."
Henri folytatta a magyarázatát én pedig ezúttal megpróbáltam koncentrálni. Tényleg nem tűnik olyan bonyolultnak...
Henri: - "Nézd ezeket a vonalakat. Bonyolultnak tűnik?"
Lyla: - "Nem igazán. Megpróbálhatom?"
Henri: - "Hajrá!"
Lyla: A fekete oldalak a vonalkódokkal töltődtek majd eltűntek, és megjelent Amelie asztala. Egy hatalmas képernyő tele számos állattal egy állati jogi szervezet logója körül. Úgy tűnik Amelie tényleg elég elszánt az állatok jogait illetően.
Henri: - "Nézd ezeket a vonalakat. Bonyolultnak tűnik?"
Lyla: - "Nem igazán. Megpróbálhatom?"
Henri: - "Hajrá!"
Lyla: A fekete oldalak a vonalkódokkal töltődtek majd eltűntek, és megjelent Amelie asztala. Egy hatalmas képernyő tele számos állattal egy állati jogi szervezet logója körül. Úgy tűnik Amelie tényleg elég elszánt az állatok jogait illetően.
- "Itt van! Megmondhatod Amelinek, hogy mindent megoldottam.!"
Henri: - "Hé!"
Dylan: - "Hahaha!"
Lyla: - "Én találtam meg a vírust! Egy igazi technológiai zseni vagyok! MUHAHAHAHA!"
Henri: - "Hé!"
Dylan: - "Hahaha!"
Lyla: - "Én találtam meg a vírust! Egy igazi technológiai zseni vagyok! MUHAHAHAHA!"
Henri a szemét forgatta.
Dylan: - "Köszi mindkettőtöknek!
Dylan: - "Köszi mindkettőtöknek!
Nyisd meg Amelie adatlapját!
Dylan: - ... Igen?"
Lyla: - "Amelie szuper aranyos, nem?
Dylan: - "...Aha... Igen!"
Lyla: - "Voltaképp azt hiszem ő sosem járt az osztályodban, így nem nagyon ismerheted."
Dylan: - "Igen..."
Lyla: Dylan úgy tűnik kényelmetlenül érzi magát, amikor Amelieről beszélek.
Lyla: - "Amelie szuper aranyos, nem?
Dylan: - "...Aha... Igen!"
Lyla: - "Voltaképp azt hiszem ő sosem járt az osztályodban, így nem nagyon ismerheted."
Dylan: - "Igen..."
Lyla: Dylan úgy tűnik kényelmetlenül érzi magát, amikor Amelieről beszélek.
Nyisd meg Enzo profilját
- "Az utóbbi időben sokat láttalak egyedül... Minden rendben Enzoval?"
Dylan: - "Pff.. Egyre nehezebb együtt lógni vele."
Lyla: - "Értem..."
Dylan: - "Pff.. Egyre nehezebb együtt lógni vele."
Lyla: - "Értem..."
Ez jó hír. Minél többet tudok meg Dylanről, annál biztosabb vagyok benne, hogy semmiképp nem olyan, mint Enzo. A klón szerepe nem igazán áll jól neki.
Az udvaron
Clement: - "Wow... Az érettségi mindjárt itt van! Még csak most jöttünk vissza és úgy érzem egy tonna házink van! Hogy állsz neki megtanulni mindezt?"
Jasmine: - "Ez csak azért van, hogy segítsen nekünk Clement..."
Clement: - "Beszélj a magad nevében! Nekem az idegeimre megy!"
Lyla: Ami engem illet, én jól érezem magam. Érzem a 'tavaszi láz' hatásait... Látva a kis levelek hajtásait a fákon, a cseresznye virágokat és az egész természet újraéledését! És Henri szemeit is magamon.
Henri: - "Nyugodtan tűnsz..."
Lyla: - "Igen! Imádom a tavaszt!
Henri: - "Emiatt van olyan jó kedved?"
Lyla: - "Részben..."
Henri: - "És még?"
Lyla: - "Te aztán kíváncsi vagy, igaz?
Henri: - "Hahaha. Ez a te hibád. .... Te szoktattál rá."
Lyla: - "És az rossz dolog?
Henri: - "Nem... nem, azt hiszem tetszik!"
Lyla: A telefonja megcsörrent. Egy üzenet. Láttam, ahogy elsápadt. Basszus... Biztosan rossz híreket kapott.
Henri: - "Um... muszáj elintéznem egy telefont..."
Lyla: Távolabb ment tőlünk, a telefonját a fülére tapasztotta. Néhány pillanat múlva visszajött.
Henri: - "Egy perc és itt vagyok. Ne várj meg."
Suli előtt:
Henri: Basszus... Ki lehet ez? Elolvastam az üzenetet egy ismeretlen számtól.
>Henri. Ismerem a titkod. Ha nem akarod, hogy a macska kibújjon a zsákból, gyere az 1-es útra a középískola jobb oldalán. Egyedül gyere.<
Az udvaron
Clement: - "Wow... Az érettségi mindjárt itt van! Még csak most jöttünk vissza és úgy érzem egy tonna házink van! Hogy állsz neki megtanulni mindezt?"
Jasmine: - "Ez csak azért van, hogy segítsen nekünk Clement..."
Clement: - "Beszélj a magad nevében! Nekem az idegeimre megy!"
Lyla: Ami engem illet, én jól érezem magam. Érzem a 'tavaszi láz' hatásait... Látva a kis levelek hajtásait a fákon, a cseresznye virágokat és az egész természet újraéledését! És Henri szemeit is magamon.
Henri: - "Nyugodtan tűnsz..."
Lyla: - "Igen! Imádom a tavaszt!
Henri: - "Emiatt van olyan jó kedved?"
Lyla: - "Részben..."
Henri: - "És még?"
Lyla: - "Te aztán kíváncsi vagy, igaz?
Henri: - "Hahaha. Ez a te hibád. .... Te szoktattál rá."
Lyla: - "És az rossz dolog?
Henri: - "Nem... nem, azt hiszem tetszik!"
Lyla: A telefonja megcsörrent. Egy üzenet. Láttam, ahogy elsápadt. Basszus... Biztosan rossz híreket kapott.
Henri: - "Um... muszáj elintéznem egy telefont..."
Lyla: Távolabb ment tőlünk, a telefonját a fülére tapasztotta. Néhány pillanat múlva visszajött.
Henri: - "Egy perc és itt vagyok. Ne várj meg."
Suli előtt:
Henri: Basszus... Ki lehet ez? Elolvastam az üzenetet egy ismeretlen számtól.
>Henri. Ismerem a titkod. Ha nem akarod, hogy a macska kibújjon a zsákból, gyere az 1-es útra a középískola jobb oldalán. Egyedül gyere.<
A nyelvtan borzalmas. Egy új üzenet.
>Csatlakozz hozzám. Nem vagyok szabadalmazot.<
Véreznek a szemeim ettől a helyesírástól. Te jó ég... Az első személy, aki eszembe jut, az Enzo. Tudom hogy dühös rám és bosszút akar állni valamilyen módon. De milyen titokról beszél? Remélem nem arra jött, hogy én vagyok Jay.
A suliban
75. jelenet
Az 1-es úton
Henri: Végre meg van az út. Enzo lépett ki egy kis napellenző alól két épület között. - "Enzo... Kétségem sem volt afelől, hogy az az üzenet csak egy olyan gyerektől jöhet, mint te. Honnan van meg a számom?"
Enzo: - "Fogd vissza magad nagymenő... Nem fogsz sokat nevetni a következő órában."
Henri: Ő meg miről beszél?
Enzo: - "Aggódsz a kis titkod miatt?"
Henri: - "Tényleg ötletem sincs miről beszélsz...?"
Enzo: "Hahaha! Elmondom miről besszélek! Vajon mit gondolna Lyla, ha tudná..."
Henri: Visszatartottam a lélegzetem.
Enzo: - "... ha tudná, hogy szerelmes vagy belé?"
Henri: Mi... Mi van? Ez a "titok"??? A szellemi képessége tényleg egy ötéves szintjén van.
Enzo: - "Az arcodat látva, fején találtam a szöget!"
Henri: - "Nincs időm játékokra..."
Enzo: - "Ó tényleg? Akkor miért jöttél el, ha nem azért, hogy megvédd a kis titkod?"
Henri: Basszus... Igaza van... Belementem a játékába, mert azt hittem tudja, hogy én vagyok Jay. Olyan hülye vagyok! Azt hiszem hagynom kell, hogy végigjátssza. Hagynom kell, hogy azt higgye ez az információ letaglózott. - "Én... Te nem tudod miről beszélsz..."
Enzo: - "Látom, ahogy ránézel!"
Henri: - "Csinos." Az önkívület határán áll. Tényleg azt hiszi, hogy ez egy fontos információ. "Mit akarsz?"
Enzo: - "Te mit akarsz?"
Henri: Ebben a pillanatban, négy hatalmas srác jelent meg a semmiből. Ketten megragadtak a karomnál fogva. Próbáltam harcolni ellenük, de nagyon erősek voltak. Nem volt időm reagálni, vagy elkerülni őket. A két legnagyobb Enzo előtt állt. A másik kettő mögöttem, blokkolva engem.
Enzo: - "Szét akarom verni a ronda képed, te kis hencegő kocka."
Henri: Enzo elém jött és elvette a szemüvegem. A földre dobta. Rátaposott, majd nagyon büszkén fordult felém. Úgy teszek mintha nem látnék jól és bandzsítok. Talán ez eléggé eltorzítja az arcomat ahhoz, hogy ne ismerjenek fel, mint Jayt. Megragadta a hajamat és arra kényszerített, hogy ránézzek.
Enzo: - "Nem látsz semmit, mi? Hahaha!"
Henri: Elengedett majd behúzott az arcomba. Nagyszerű. Rendesen elkapott. Vér ízét érzem a számban. Az apám ki fog nyírni... Törölhetjük az interjúkat... meg úgy alapvetően mindent az elkövetkező pár hétben.
Enzo: - "Na? Hogy érzed magad összeverve?"
Henri: Nem mondtam semmit. Undorodva néztem rá. Nem tudok megmozdulni amíg a gorillái tartanak. Tényleg átgondolta. Meglepő egy olyan sráctól akinek mogyoró méretű az agya.
Enzo: - "Nincs valami mondanivalód? Ez minden?
Henri: Újra megütött. Ezúttal gyomron. Egy pillanatra nem kaptam levegőt. Ki kell keverednem valahogy ebből a helyzetből.
Marcus: - "Hé!"
Henri: Valaki odajött hozzám. Megbotlottam, a kezem a hasamon. Megragadtam az autót ami mellettem parkolt. Enzo lehajolt hozzám.
Enzo: - "Ne szórakozz velem, vágod? Tűnjünk innen!"
Henri: Eltűntek az út másik oldalán.
Marcus: - "Jól van, uram?"
Henri: - "Marcus...? Mit csinálsz te itt?
Marcus: - "Önön tartom a szemem."
Henri: - "Mi... erre semmi szükség..."
Marcus: - "Ezt kérte az édesapja. Diszkrétnek kell lennem. Csak szükség esetén avatkozom be. Úgy éreztem ez a helyzet megindokolta, hogy közbelépjek, uram."
Henri: - "Én... Köszönöm Marcus..."
Marcus: - "Engedje meg, hogy segítsek."
Henri: - "Megvagyok..." Elhagytuk az utcát.
A suli előtt
Lyla: - "Henri!!!"
Henri: Jajj ne... ezt ne..
Lyla: - "Henri! Mi történt?"
Henri: - "Lyla? Mit csinálsz itt...?"
Lyla: - "Én... Csak biztos akartam lenni, hogy minden rendben... Olyan hirtelen tűntél el és gondterheltnek tűntél... szóval... Te vérzel!"
Henri: Lyla Marcusra nézett. - "Lyla, ő Marcus. Ő... apuval dolgozik." Legalább erről nem hazudtam. Csak épp azt nem mondtam el, hogy ő a testőröm. Arra vár, hogy mondjak még valamit.
Marcus: - "Haza kellene mennie, uram."
Henri: - "Igen... Ezt fogom tenni." Marcus elment és kettesben maradtam Lylaval. De tudom, hogy nem ment messzire. Lyla engem bámul, aggódik. - "Enzo csapdába csalt. Marcus épp arra járt. Szerencsére." Lyla megdöbbent. A kezét a szája elé kapta. Rám vetette magát és a vékony karjait a nyakam köré fonta.
Henri: - "L... Lyla?"
Lyla: - "Annyira sajnálom Henri!"
Henri: - "De mit...?"
Lyla: - "Olyan érzésem van, mintha csak rossz dolgok történnének veled mióta találkoztál velem."
Henri: - "... Ne mondd ezt... Vérzem. Olyan leszel te is." Megrázta a fejét, továbbra is átkarolt.
Lyla: - "...Nem érdekel..."
Henri: Nem láttam értelmét vitába szállni vele. Átkaroltam és magamhoz szorítottam.
Henri: Olyan, mintha minden sebem azonnal begyógyulna. Néhány másodpercig kihasználtam ezt a pillanatot, majd minden akaratom ellenére elhúzódtam.
"Köszönöm..." Leengedte a karjait. A szemei vörösek. A sírás határán áll. Nem hagyhatom. "Azt hiszem haza kellene mennem."
Lyla: - "Veled megyek!"
Henri: - "Mi... Úgy értem igazán nem szükséges..."
Lyla: - "Hallani sem akarom! Épp most vertek meg. Nem akarom megkockáztatni, hogy egyedül maradj otthon. És jó ürügy, hogy kihagyjam a délutáni órákat... Ne fossz meg ettől."
Henri: Rámosolyogtam. Áucs... Nem kétséges... Ez fáj! Nem tudom rávenni magam, hogy ellenálljak. Sóhajtottam. - "Oké. Menjünk." Beültünk a kocsimba.
Henri kocsijában
Lyla: - "Tudsz vezetni a szemüveged nélkül?"
Henri: Rámosolyogtam a gyötrő fájdalom ellenére. - "Nem kell rendszeresen viselnem a szemüvegem. Főleg akkor van rá szükségem ha olvasok és a számítógép előtt ülök vagy ha tévét nézek. De nincs igazán szükségem rá. De az idő nagy részében szeretem viselni..." Azt nem tettem hozzá, hogy jobb, ha viselem, mert kellően elrejti az arcomat. Elindítottam a kocsit és elindultunk. Mint általában, amikor együtt vagyunk az autóban, most is érzem ahogy engem néz. Engem néz. Csak remélni merem, hogy ez azért van, mert érez irántam valamit. Az őrületbe kergetem a csajokat, de elsősorban akkor, amikor Jay vagyok. Ha csak én vagyok... Az emberek többnyire teljesen közömbösen viselkednek. De Lyla nem olyan, mint 'mások'. Azt hiszem megviccelem kicsit. - "Furcsa, hogy a szemüvegem nélkül látsz?"
Lyla: - "Igen, Ritkán látni így. Kiélvezem, amíg tart. Kivéve persze, ha zavar téged."
Henri: Mosolygok. Az őszintesége zavarba hoz. Megérkeztünk hozzánk.
76. jelenet
Henriék nappalija
Lyla: - "Van elsősegély dobozotok?"
Henri: - "Az az érzésem mindig nővérkét akartál játszani."
Lyla: - "Mindig is erről álmodtam."
Henri: Csak úgy ragyog. Megkerestem az elsősegély csomagot amíg ő kezet mosott. A kávéasztalra tettem. Leültem a kanapéra szembe a székkel, ahol ő ült. Akár egy profi, Lyla kikészített minden felszerelést amire szüksége lesz, hogy rendbe hozzon. Személy szerint én megelégednék egy ragtapasszal is.
Lyla: - "Szabad?"
Henri: Egy fertőtlenítő sprayt mutatott. Ó igen.... azt hiszem kellene belőle tenni rám. - "Csípni fog?" A szájára tette a kezét és leszidott.
Lyla: - "Henri! Most vertek meg, te attól félsz csípni fog e ez a vacak?"
Henri: Nevetésben tört ki.
Újra komoly lett. Megfogott néhány vatta darabot, tett rájuk ebből a 'vacakból' és az arcomhoz nyomta ahol vérzett. Fintorogtam. Ez csíp...
Lyla: - "Ó ne már!"
Henri: - "Hé! Én vagyok az aki szenved!"
Lyla: - "Jól van. Ez nem olyan, mintha amputálnék valamit... Cssss!"
Henri: A szék amin ül jóval magasabb, mint a kanapé amin én ülök. Ezért lenéz rám, koncentrálva a sebeim helyrehozására. Ennek köszönhetően közvetlen kilátásom nyílt a bájos, mélyen dekoltált pólójára. Azt hiszem én is szeretem a tavaszt... Szép napok, amikor a lányok mély kivágású felsőket viselnek. Hatalmas kötést helyezett az arcomra.
Lyla: - "Egy ütéstől hogy lehet ilyen vágás?"
Henri: Anélkül, hogy levettem volna a szemem a nagyszerű kilátásról, válaszoltam. - "Gyűrű volt rajta. Biztos vagyok benne, hogy szándékos volt. Egyébként sosem viseli őket."
Lyla: - "Mekkora egy hülye... ha meglátom, én...
Henri: - "Ne. Hagyd. Megkapta amit akart. Értelmetlen lenne reagálni az erőszakra."
Lyla: - "Oké, de még mindig jelentheted a panaszod! Ez komoly..."
Henri: - "Nem... ez csak egy ostoba 'bunyó' volt... Nem akarok túl sokat foglalkozni ezzel a történettel." Nem akarom felhívni magamra a figyelmet... Túlságosan félek Jay miatt...
Lyla: "... Igazad van... "
Henri: Sóhajtott és kevésbé tűnt bosszúsnak.
Nem csak a felsőjében vesztem el teljesen, ráadásul még az illata is csodálatos. Talán nem is olyan rossz dolog, hogy Enzo megvert...
Lyla: - "Jól szórakozol?"
Henri: Huh? Mi van? Felnéztem rá. Tetten ért. Milyen gyerekes, hogy kihasználja a szépséget. - "Um..." Nevetni kezdett.
Lyla: - "Kicsit diszkrétebb is lehetnél, Henri!"
Henri: Kacéran néztem rá. - "Nem igazán tudtam máshova nézni, most már tudok..."
Lyla: - "Ó igen?!"
Henri: Úgy tesz, mintha megdöbbenne. Felhúztam a szemöldököm. - "Emlékeztetnem kell téged, hogy férfi vagyok." Most még bűnösebbnek tűnök. Nevettünk. Nagyon örülök, hogy eljött. Már egy ideje nem mulattam ilyen jól. Teljesen belezúgtam. Igazi tortúra volt nem látni őt a két hetes szünetben... Szerencsére ott van a zeném. Ezeket az érzéseket fel tudtam használni az új dalomban. Ez volt az első alkalom, hogy dalt írtam valakinek. Neki. Remélem már hallotta néhányszor. És ami a legfontosabb, remélem tetszett neki.
Lyla: - "Nos fiatal úr, minden amire szüksége van az egy kis pihenés és jobb lesz, mint újkorában!"
Henri: - "Hahaha! Köszönöm asszonyom! Az ön gondoskodása nélkül elvéreztem volna."
Lyla: - "Azt hiszem az én szolgálataimra itt már nincs szükség. Szeretnéd, ha magadra hagynálak, hogy pihenhess?"
Henri: Úgy tesz, mintha indulna, de a szeme mást mondd. Nem igazán szeretném, ha elmenne. - "Ne... maradj."
Lyla: - "Biztos vagy benne... Nem akarlak zavarni..."
Henri: - "Nem, azt akarom, hogy maradj. Inkább lennék társaságban, mint egyedül." Édesen rám mosolygott. Lesütötte a szemét és hosszú haját a fülé mögé tűrte. A mozdulatait nézem, a kezeit, a tekintetét, a mosolyát, az ajkait... Egészen elragadó. Bárhova követném. Újra, mint oly' sok másik alkalommal, csak szeretném a karomba venni és megcsókolni. De csak úgy, mint minden alkalommal, a félelem visszatart és nem teszem. Ezek a gondolatok dübörögnek a fejemben folyamatosan: hazugságok, Jay, Melanie... Hirtelen felnézett.
Lyla: - "Akarod, hogy csináljak palacsintát?"
Henri: - "Palacsintát akarsz sütni?"
Lyla: - "Miért ne? Nincs jobb dolgunk! Segíthetsz!"
Henri: - "Nekem jó! De figyelmeztetlek, borzalmas szakács vagyok." Nevetni kezdett az ő csodás nevetésével.
Az egész délután bámulatosan telt. Ezt meg kell köszönnöm Enzonak egy nap. Megcsináltuk a palacsintát. Felséges lett. Volt benne valami extra jó íz, amit nem tudok megmagyarázni.
A szobámban
Lyla: Anyu nem volt túl mérges amiért kihagytam a délutáni órákat. Tudja, hogy nem szokásom ilyet tenni. Megértőnek tűnt, amikor elmondtam neki mi történt Henrivel. Nagyot sóhajtottam. Istenem, annyira szerelmes vagyok. Együtt tölteni vele a délutánt az... az csak... Ahh... Nincsenek rá szavak. Kicsit aggódtam, amikor megláttam őt a suli előtt, sérülten és véresen. De teljesen rendben van és hagyta, hogy gondoskodjak a sérüléseiről. Egész idő alatt őt bámultam. Amikor nem viseli a szemüvegét, mintha jobban látnám őt. Sokkal helyesebb... A szívem örülten vert a gondolatra. Nem tudom képes leszek e elaludni!
Henri: Végre meg van az út. Enzo lépett ki egy kis napellenző alól két épület között.
Henri: - "L... Lyla?"
Lyla: - "Annyira sajnálom Henri!"
Henri: - "De mit...?"
Lyla: - "Olyan érzésem van, mintha csak rossz dolgok történnének veled mióta találkoztál velem."
Henri: - "... Ne mondd ezt... Vérzem. Olyan leszel te is."
Lyla: - "...Nem érdekel..."
Henri: Nem láttam értelmét vitába szállni vele. Átkaroltam és magamhoz szorítottam.
Henri: Olyan, mintha minden sebem azonnal begyógyulna. Néhány másodpercig kihasználtam ezt a pillanatot, majd minden akaratom ellenére elhúzódtam.
"Köszönöm..." Leengedte a karjait. A szemei vörösek. A sírás határán áll. Nem hagyhatom. "Azt hiszem haza kellene mennem."
Lyla: - "Veled megyek!"
Henri: - "Mi... Úgy értem igazán nem szükséges..."
Lyla: - "Hallani sem akarom! Épp most vertek meg. Nem akarom megkockáztatni, hogy egyedül maradj otthon. És jó ürügy, hogy kihagyjam a délutáni órákat... Ne fossz meg ettől."
Henri: Rámosolyogtam. Áucs... Nem kétséges... Ez fáj! Nem tudom rávenni magam, hogy ellenálljak. Sóhajtottam.
Lyla: - "Tudsz vezetni a szemüveged nélkül?"
Henri: Rámosolyogtam a gyötrő fájdalom ellenére.
Lyla: - "Igen, Ritkán látni így. Kiélvezem, amíg tart. Kivéve persze, ha zavar téged."
Henri: Mosolygok. Az őszintesége zavarba hoz. Megérkeztünk hozzánk.
76. jelenet
Henriék nappalija
Henri: - "Az az érzésem mindig nővérkét akartál játszani."
Lyla: - "Mindig is erről álmodtam."
Henri: Csak úgy ragyog. Megkerestem az elsősegély csomagot amíg ő kezet mosott. A kávéasztalra tettem. Leültem a kanapéra szembe a székkel, ahol ő ült. Akár egy profi, Lyla kikészített minden felszerelést amire szüksége lesz, hogy rendbe hozzon. Személy szerint én megelégednék egy ragtapasszal is.
Lyla: - "Szabad?"
Henri: Egy fertőtlenítő sprayt mutatott. Ó igen.... azt hiszem kellene belőle tenni rám. - "Csípni fog?" A szájára tette a kezét és leszidott.
Lyla: - "Henri! Most vertek meg, te attól félsz csípni fog e ez a vacak?"
Henri: Nevetésben tört ki.
Újra komoly lett. Megfogott néhány vatta darabot, tett rájuk ebből a 'vacakból' és az arcomhoz nyomta ahol vérzett. Fintorogtam. Ez csíp...
Lyla: - "Ó ne már!"
Henri: - "Hé! Én vagyok az aki szenved!"
Lyla: - "Jól van. Ez nem olyan, mintha amputálnék valamit... Cssss!"
Henri: A szék amin ül jóval magasabb, mint a kanapé amin én ülök. Ezért lenéz rám, koncentrálva a sebeim helyrehozására. Ennek köszönhetően közvetlen kilátásom nyílt a bájos, mélyen dekoltált pólójára. Azt hiszem én is szeretem a tavaszt... Szép napok, amikor a lányok mély kivágású felsőket viselnek. Hatalmas kötést helyezett az arcomra.
Lyla: - "Egy ütéstől hogy lehet ilyen vágás?"
Henri: Anélkül, hogy levettem volna a szemem a nagyszerű kilátásról, válaszoltam.
Lyla: - "Mekkora egy hülye... ha meglátom, én...
Henri: - "Ne. Hagyd. Megkapta amit akart. Értelmetlen lenne reagálni az erőszakra."
Lyla: - "Oké, de még mindig jelentheted a panaszod! Ez komoly..."
Henri: - "Nem... ez csak egy ostoba 'bunyó' volt... Nem akarok túl sokat foglalkozni ezzel a történettel."
Lyla: "... Igazad van... "
Henri: Sóhajtott és kevésbé tűnt bosszúsnak.
Nem csak a felsőjében vesztem el teljesen, ráadásul még az illata is csodálatos. Talán nem is olyan rossz dolog, hogy Enzo megvert...
Lyla: - "Jól szórakozol?"
Henri: Huh? Mi van? Felnéztem rá. Tetten ért. Milyen gyerekes, hogy kihasználja a szépséget.
Lyla: - "Kicsit diszkrétebb is lehetnél, Henri!"
Henri: Kacéran néztem rá.
Lyla: - "Ó igen?!"
Henri: Úgy tesz, mintha megdöbbenne. Felhúztam a szemöldököm.
Lyla: - "Nos fiatal úr, minden amire szüksége van az egy kis pihenés és jobb lesz, mint újkorában!"
Henri: - "Hahaha! Köszönöm asszonyom! Az ön gondoskodása nélkül elvéreztem volna."
Lyla: - "Azt hiszem az én szolgálataimra itt már nincs szükség. Szeretnéd, ha magadra hagynálak, hogy pihenhess?"
Henri: Úgy tesz, mintha indulna, de a szeme mást mondd. Nem igazán szeretném, ha elmenne.
Lyla: - "Biztos vagy benne... Nem akarlak zavarni..."
Henri: - "Nem, azt akarom, hogy maradj. Inkább lennék társaságban, mint egyedül."
Lyla: - "Akarod, hogy csináljak palacsintát?"
Henri: - "Palacsintát akarsz sütni?"
Lyla: - "Miért ne? Nincs jobb dolgunk! Segíthetsz!"
Henri: - "Nekem jó! De figyelmeztetlek, borzalmas szakács vagyok." Nevetni kezdett az ő csodás nevetésével.
Az egész délután bámulatosan telt. Ezt meg kell köszönnöm Enzonak egy nap. Megcsináltuk a palacsintát. Felséges lett. Volt benne valami extra jó íz, amit nem tudok megmagyarázni.
A szobámban
Lyla: Anyu nem volt túl mérges amiért kihagytam a délutáni órákat. Tudja, hogy nem szokásom ilyet tenni. Megértőnek tűnt, amikor elmondtam neki mi történt Henrivel. Nagyot sóhajtottam. Istenem, annyira szerelmes vagyok. Együtt tölteni vele a délutánt az... az csak... Ahh... Nincsenek rá szavak. Kicsit aggódtam, amikor megláttam őt a suli előtt, sérülten és véresen. De teljesen rendben van és hagyta, hogy gondoskodjak a sérüléseiről. Egész idő alatt őt bámultam. Amikor nem viseli a szemüvegét, mintha jobban látnám őt. Sokkal helyesebb... A szívem örülten vert a gondolatra. Nem tudom képes leszek e elaludni!
77. jelenet
Clement: - "Wow Henri! Mi történt?"
Jasmine: - "Istenem...!!! Ki tette ezt?"
Lyla: Henri csatlakozott hozzánk. Most az egyszer nem ő volt az első aki ideért.
Clement: - "Várj... Ne mondd, hogy.... Enzo volt az, aki ezt tette veled?"
Henri: - "Nem volt egyedül."
Jasmine: - "Hogy?!"
Clement: - "Emiatt nem voltál itt tegnap? És én még azt hittem valahol smároltok ti ketten..."
Henri: - "Lyla hazajött velem és segített bekötözni."
Lyla: Jasmine felém fordult.
Jasmine: - "Ó igen... Bekötözni, peeerszeee..."
Clement: - "Enzo ezúttal túl messzire ment. Vissza kell adnunk neki!"
Henri: - "Nem Clement. Hagyd annyiban. Semmi kedvem ezt tovább folytatni."
Clement: "Simán hagyod nyerni?
Lyla: Emlegetett szamár. Enzo haladt el előttünk. Vetett egy pillantást Henrire. Henri nem fordult el.
Clement: - "Micsoda egy idióta..."
Tiffany: - "Szia... Ó! Istenem! Henri! Mi történt veled?"
Henri: - "Ne aggódj emiatt, semmiség."
Lyla: Az az érzésem hosszú napnak nézünk elébe...
Tiffany: - "Tessék Jasmine, azért jöttem, hogy visszaadjam a könyvedet."
Jasmine: - "Ó köszi! Tetszett?"
Tiffany: - "Igen! A képek nagyszerűek!"
Lyla: A kérdéses könyvre pillantottam. Ez egy könyv Jayről. Hát persze.
Clement: - "És ezt tényleg árulják?"
Jasmine: - "Ne foglalkozz vele Tiffany..."
Tiffany: - "Láttad az legújabbat?"
Jasmine: - "Nem... Mit???"
Tiffany: - "Jay kiposztolt egy üzenetet ma reggel, miszerint törölni kell a következő néhány kötelezettségét egészségügyi problémák miatt."
Jasmine: - "MICSODA???"
Tiffany: - "Igen... Semmi komoly, de két hetes szünetet kell tartania. Posztolt egy bocsánatkérő üzenetet a rajongóknak..."
Clement: - "A szemfesték mindenhova el fog jutni, ebben biztos vagyok... megbocsáthatatlan..."
Jasmine: - "Mondhatnál már valami mást is viccek helyett! Fecsegsz és fecsegsz, te idióta!"
Lyla: Hahaha! Ezt megkaptad Clement! Henri is nevet.
Tiffany: - "Kommenteltem az üzenetéhez és azt írtam remélem hamarosan jobban lesz!"
Lyla: Tiffany annyira cuki. Jay nagyon szerencsés ha ilyen lányok támogatják őt! Remélem értékeli!
Lyla: Ó! Azt hiszem Amelie végre befejezte a posztert Dylannel. Jól néz ki! Remélem a tulajdonos jelentkezni fog...
A suli előtt
Lyla: A tanár ott tartott minket az órák után pár percre, hogy kérjen egy másolatot a prezentációnkból, amit példaként használhat. Mivel a többiek után mentünk el, maradt néhány másodpercünk egyedül. - "Őrület, hogy Monsieur Novarra a mi projektünket akarja példának használni!"
Henri: -- "Igen! Ez nagyon hízelgő!"
Lyla: A tanár megragadta a lehetőséget, hogy újra gratuláljon nekünk. Ő is megkérdezte Henrit, mi történt. Henri egyfajta automatikus választ adott már milliomodszorra ma, hogy ő csak elesett, nem nagy ügy. Csak Clement, Jasmine és én tudjuk mi is történt valójában.
Melanie: - "Henri?"
Lyla: Henri megfordult és meglepődött. Felismerte a hangot. Egy csinos lány sétált oda hozzánk.
Henri: - "Me... Melanie? Mit csinálsz itt?"
Lyla: Henri bosszúsnak tűnik. Nagyszerű... Ki ez? Amúgy a lány .... jól érzi magát... Örül, hogy láthatja Henrit. Nem tudom miért, de ez neeeem tűnik jónak.
Melanie: - "Mi történt veled?"
Henri: - "Semmi... nem nagy ügy..."
Lyla: Melanie úgy néz rám, mintha egy tucat kérdése lenne rólam.
Henri: - "Um... Melanie... Ő itt Lyla... egy barát."
Lyla: - "Szia!"
Henri: - "Lyla... Ő itt Melanie."
Lyla: Nem nézett rám miközben bemutatta. Nincs jogom a részletekről kérdezni. Melanie feje felett Henri egy fickót lát, nem messze onnan ahol állunk.
Henri: - "Veled van?"
Lyla: A kérdéses alak elindult felénk. Nyilván arra várt, hogy Melanie befejezze a beszélgetést.
Melanie: - "Aha, Ő itt Frank."
Henri: - "Jó."
Melanie: - "Kitaláltam melyik suliba jársz. Szóval eljöttem remélve, hogy összefutunk."
Henri: "..."
Lyla: Melanie felém pillantott, mintha nem örülne a jelenlétemnek. ... mindenesetre beszélni kezdett.
Melanie: - "El akartam mondani, hogy sajnálom."
Henri: - "Miért most?"
Melanie: - "Sokáig gondolkodtam rajta... Kezdtem nagyon bűnösnek érezni magam és én...
Henri: - "Nem a te hibád volt. Választottál."
Melanie: - "Igen... De rá kellett jönnöm, hogy rosszul döntöttem. Tudnom kellett volna, hogy mit jelent ez neked... mindennek a következménye és ..."
Lyla: Úgy tűnik Henri egyre kényelmetlenebből érzi magát.
- "Um... Henri, mennem kell... Holnap találkozunk."
A beszélgetés engem nem érint. Nincs itt semmi keresnivalóm.
Henri: - "Ne haragudj... Viszlát holnap, Lyla."
Lyla: Nehéz otthagyni Henrit. Főleg ezzel a lánnyal. Valami határozottan történt kettejük közt. De vajon mit tehetett Henrivel?
A nappaliban
Henri: - "Ne haragudj... Viszlát holnap, Lyla."
Lyla: Nehéz otthagyni Henrit. Főleg ezzel a lánnyal. Valami határozottan történt kettejük közt. De vajon mit tehetett Henrivel?
A nappaliban
Alex: - "Jól vagy?"
Lyla: - "Hmm... Mi?"
Alex: - "Csak azt kérdeztem rendben vagy e?!"
Lyla: - "Öh... Igen... Miért?"
Alex: - "Mert úgy nézel ki, mint aki egy nagyon bonyolult matematikai problémát próbál megoldani... Vagy mint akinek szorulása van... eldöntheted."
Lyla: - "Pff..."
Alex: - "Szóval?"
Lyla: - "Semmi fontos. Csak gondolkodom, ez minden."
Alex: - "Mmmm... Ooookééé..."
Lyla: - "Mi az?"
Nem tudom kiverni a fejemből ezt a Melanie csajt. Olyan kedves és udvarias volt, nem tudok nem arra gondolni, hogy ő talán Henri exe. A gondolat kínoz engem. Henri 18 éves. Teljesen normális, hogy volt már barátnője. De ez az egy SZÁNDÉKOSAN idejött bocsánatot kérni... Kíváncsi vagyok mi történhetett köztük. Henri nem volt túl boldog, hogy újra látta. Abba kell hagynom. De ez lehetetlen... egész éjjel fent leszek!
Henri: "Mit akart Dylan korábban?"
Lyla: - "Hmmm... fogalmam sincs... Nincs ötleted?"
Clement: - "Lyla? Miről beszélgettél Dylannel ma reggel?
Lyla: Már megint itt tartunk.
6. szembesítés
5. Nyisd meg a süti képét
Clement: - "Ah! Végre! Már kezdtük azt hinni, hogy elvesztetek..."
Lyla: - "Nem. Mi csak hátra maradtunk egy kicsit."
Jasmine: "Nem találtad meg a cuccainkat?"
Lyla: "De! De Henri elhozza nekünk őket!"
Henri: "Itt vannak a táskáitok."
Clement: "Köszi. Tök hideg van kijönni a vízből!"
Lyla: Clement gyorsan megszárítkozott és felvette a pólóját.
Clement: "Megyek keresek egy helyet, ahol átöltözhetek. Mindjárt jövök!"
Jasmine: "Én is átöltözöm valahol!"
Lyla: Egyedül maradtam Henrivel. Elővettem a törölközőmet és elkezdtem megszárítkozni. Úgy érzem egy másodpercre sem veszi le rólam a tekintetét. De végül megfordult és elment a nappaliba. Ha egyszer megszáradok és nem vagyok többé veszélyben a lecsöpögő víztől miközben sétálok, keresnem kell egy helyet ahol átöltözhetek.
Lyla: Mind a négyen elindultunk a konyhába, hogy keressünk valami harapnivalót. Mindenből van egy kicsi: pizza, mini szendvicsek, chips és zöldség rudak. Nem ismerek mindenkit, de néhány embert igen. Nathant különösen.
Nathan: "Hé! Te is itt vagy!"
Clement: "Hé ember!"
Nathan: "Nem tudtam, hogy ismeritek Ameliet! Az osztályomba jár. Lyla.. Csodásan festesz ma este.. Csak nem miattam öltöztél ki?"
Lyla: Vetettem egy pillantást Henri irányába és találkozott a tekintetünk. "Hahaha! Bocsi Nathan!"
Nathan: "Le kellene foglalnod egy táncra ma este gyönyörű..."
Lyla: Megfogta a kezem és megcsókolta. Rám kacsintott és elment.
Jasmine: "Ez... Sosem adja fel!"
Henri: "Azt hiszem kezd kicsit sok lenni."
Lyla: Álmodom, vagy féltékeny? Elment italért.
Jasmine: "Hahaha! Henri annyira cuki, amikor féltékeny! Nem volt túl boldog, amikor Nathan idejött! Látnod kellett volna az arcát amikor Nathan kezet csókolt neked!"
Lyla: "Tényleg?"
Clement: "Szánalmasak vagytok lányok!"
Jasmine: "Talán! De tényleg, tök jó lenne, ha végre elhatározná magát!"
Clement: "Ez igaz... Fogalmam sincs mire vár, amikor bejössz neki."
Lyla: "Clement!" Jasmine felé fordultam. Áruló! Mindent elmondott Clementnek!
Clement: "Komolyan nem kellene Jasminet vádolnod! Tudok róla, mert van két szemem meg agyam!"
Jasmine: *Khm khm*
Clement: "Pfff... Nem már... ti srácok olyanok vagytok, mint egy kétszereplős romantikus komédia."
Lyla: "Micsoda..."
Clement: "Igen! Mindegy mi az, ami köztetek történik, annyira ovis! Első fokon kéne diplomáznod belőle!"
Lyla: Henri néhány pohárral tért vissza...
Henri: "Miről beszélgettek?"
Lyla: Clement rám mosolygott. Könyörülj meg! Ne mondj semmit!
Clement: "Romantikus komédiákról. Unalmasak. Semmi nem történik bennük!"
Henri: "Ó... um..."
Lyla: Hirtelen a kedvenc dalunkat hallottuk a nappaliból. Jasmine tágra nyílt szemekkel fordult felém. Ugyanígy tettem én is.
Clement: "Tessék, itt van... Elvesztettük őket..."
Lyla és Jasmine: "AAAAAAA!!! IMÁDOM EZT A DALT!!!"
Lyla: Fel le ugráltunk. Jasmine megfogta a kezem és kirohantunk a tánctér közepére. Az általunk összeállított táncmozdulatokat kezdtük el. Jasmine a fellegekben. Folytattuk a koreográfiát. Ah! Ez az amire szükségem volt: egyszer lazának lenni! A dalok folyamatosan jöttek, de mi abba hagytuk a táncolást, hogy tartsunk egy kis szünetet. Clement és Henri egy magasított asztal mellett ültek. Épp egy élénk beszélgetés közepén voltak. Csatlakoztunk hozzájuk, hogy kifújjuk magunkat. Néhányan odajöttek, hogy elvegyüljenek velünk, aztán odébb álltak. Az éjszaka szuperül alakult. Nagyon jól szórakoztam. A zene változott. Akárcsak a fények és a hangulat. Ez a lassú táncok ideje volt. Hallom Clementet panaszkodni onnan, ahol állok.
Jasmine: "Menj kérdezd meg Henrit"
Lyla: "Mi?" Jasmine a srácok felé tolt aztán egyedül hagyott a táncparketten. Jelzett Clemennek.
Clement: "Csak viccelsz! Azt akarod, hogy egy Jay számra táncoljak?!"
Lyla: Kötelességtudóan felkelt és megfogta Jasmine kinyújtott kezét. Néhány pár a táncparkettre ment. Néhányan szorosan ölelkeztek, mások csókolóztak. Aztán voltak páran, mint Jasmine és Clement, akik csak barátok voltak. Ravasz mosollyal néztem Henrire. Tudta mire gondolok és rám mosolygott. Hívásra várt. Odamentem hozzá.
???: "Lyla?"
Lyla: Megfordultam. Pierre állt előttem.
Pierre: "Akarsz... Akarsz táncolni velem?"
Henri: "Bocs Pierre. Lyla épp nem szabad."
Lyla: Döbbentem fordultam meg. Henri felkelt és odalépett hozzám, hogy táncoljunk. A hangjából ítélve, nem tűrt ellentmondást.
Pierre: "Ó... oké... Talán a következőt?"
Henri: "Nem valószínű."
Pierre: "Ó... oké..."
Lyla: Pierre csalódottan elindult, hogy másik szabad lányt keressen. Henrire néztem. Teljesen megdöbbentett a férfiak dominanciájának bemutatásával, ami közvetlenül a szemeim előtt történt.
Henri: "Szóval? Kérdezni akartál valamit?"
Lyla: Felhúztam a szemöldököm. De belementem a játékába. "Az enyém lehet ez a tánc, uram?"
Henri: "Úgy tettem, mintha tudnám mit csinálok, de a lassú tánc nem igazán az erős oldalam..."
Lyle: "Nem erőltetem, ha nem akarod... Azt hiszem Pierre szívesen táncolna..." Úgy tettem mintha elindulnék és hagytam, hogy jobban akarjon. Megragadta a karomat és közvetlenül maga elé húzott. Győzelem.
Henri: "Ne játszd ezt a játékot..."
Lyla: Tényleg féltékeny. Ott áll előttem anélkül, hogy tényleg tudná mit tegyen. Ez aranyos. A saját kezembe vettem a dolgok irányítását. Szó szerint és fizikailag.
Közelebb léptem hozzá. A karomat a teste köré fontam és közelebb húzódtam hozzá. Egyetlen szó nélkül hagyta. Átkaroltam a nyakát és a szemeim elmerültek az övében.
Végre ringatózni kezdtünk a zenére. Órákig a karjaiban tudtam volna maradni. Tudtomon kívül, az ujjaim simogatni kezdték a nyakát a hajvonalánál. Úgy tűnt tetszik neki. Egy pillanatra lehunyta a szemét és oldalra döntötte a fejét. Istenem... ez a pasi teljesen megőrjít. Éreztem, ahogy finoman közelebb húzott. Ha létezik a mennyország, azt hiszem most ott vagyok.
Henri: "Tetszik ez a dal?"
Lyla: "Igen. Nagyon. Nem tudom miért, de ez a kedvenc Jay dalom." Édesen rám mosolygott.
Henri: "Lyla, tudod miről szól ez a dal?"
Lyla: Az, ahogy a nevemet mondta... "Nem... Nem igazán. Nos... vagyis egy kicsit. Jasmine adott nekem egy rövid leírást. De tudod, én és az idegen nyelvek... " Próbálja figyelni a dalt.
Henri:
El akarom mondani neked, mi történik az elmémben, mióta találkoztam veled. Összetört szívű voltam, de most a magányos napok eltűnni látszanak. Olyan érzéseim vannak, amiket most nem tagadhatok. Amikor a szemeim rajtad nyugszanak, hazudnom kell...Kérlek bocsáss meg, megbocsátasz? Lehetek az, aki szerető karjaiban tart?
Lyla: Henri fordítja a dalt majdnem pont akkor, amikor Jay énekli a szavakat. Milyen érzelmes... Mintha nekem énekelne.
Henri:Most nem eshetek el. Várnom kell, amíg a szívem szétszakad. Szeretni fogsz még, ha meg tudod az igazat? Látom milyen a mennyország, amikor fény csillan a szemedben. De hogy szerethetek, ha hazudok? Kérlek bocsáss meg, megbocsátasz? Lehetek az, aki szerető karjaiban tart? A vágyam félelembe halványul. Nem tudom elég erős vagyok e. Ahogy a testem küzd, hogy ne adja meg magát. Mert nekem te vagy az egyetlen. Kérlek bocsáss meg, megbocsátasz? Lehetek neked az egyetlen? Mert minden amit akarok, veled lenni. Lehetek az, aki szerető karjaiban tart?
Lyla: Sosem éreztem közelebb magamhoz. A fordítás alatt szorosabban ölelt, sosem vette le a szemét az enyémről. A saját kis buborékunkban voltunk. Senki más nem létezett. Szinte teljesen összenyom a testével. Éreztem, hogy a szíve, majdnem olyan gyorsan ver, mint az enyém.
Henri: "Lyla..."
Lyla: A keze fel és le siklott a hátamon, a nyakamon, aztán az arcomon. Miközben az arca közelített az enyémhez, a szemei az ajkamra tapadtak. Az idő megállt, másodpercekre vagyok az első csókunktól. Ahogy a kezei megragadták az arcomat, becsuktam a szemem...
???: "Hé!!!"
Lyla: Valaki oldalba könyökölt és Henri elengedett. A buborékunk kipukkadt és én visszatértem a való világba.
???: "Hupsz! Bocsi! Hahaha! Gyere vissza! Te kis..."
Lyla: Két srác, akiket nem ismerek, röhögve rohantak ki a házból. Az egyikük lóbált valamit, ami a másikuké volt. Már megint félbeszakítottak. Azt hiszem az univerzum üzenni próbál.
Henri: "Lyla? Jól vagy...?"
Lyla: "Aha..." Megtörölte a homlokát. Ez rossz jel. "Henri..."
Henri: "L... Levegőre van szükségem.
Lyla: Zavartan elment. Egyedül találtam magam a deja-vu érzéssel.
Jasmine: "Lyla!? Jól vagy?"
Lyla: A barátnőm felé fordultam. "Nem... Nem igazán..."
Jasmine: "Menj beszélj vele! Ne várj!"
Lyla: "Mit... mondjak?"
Jasmine: "Nem tudom! Centikre volt attól, hogy megcsókoljon! Szóval? Ne hagyd, hogy csak sikertelen kísérlet legyen!"
Lyla: "Igazad van..." Keresztül mentem a házon az ajtóig, ami a kertbe vezetett.
78. jelenet
A suliban
Lyla: Ahogy gondoltam, alig aludtam. Múlt éjjel megparancsoltam az agyamnak, hogy ne gondoljon többet Melaniera és Henrire, de nem igazán segített. Az eredmény: úgy nézek ki mint a 'The Sleeping Dead' egyik karaktere.
Jasmine: - "Szörnyen nézel ki..."
Lyla: - "Ne beszéljünk erről... Alig aludtam..."
Megláttam Henrit. Úgy tűnik ő kialudta magát. De úgy érzem tart valami miatt tőlem. Egy szót sem szólt hozzám múlt este óta. Valószínűleg attól fél, hogy kérdéseket teszek fel neki, amik kényelmetlen helyzetbe hozzák.
Clement: - "Hé srácok! Nem gondoljátok, hogy Dylan furcsán viselkedik...Úgy tűnik egyre kevesebb és kevesebb időt tölt Enzoval és a bandájával?"
Lyla: - "Már egy ideje észrevettem, mondani is akartam. Dylan maga vallotta be nekem. Végre rájött, hogy Enzoval lógni a század legrosszabb ötlete."
Dylan kissé nyugtalannak tűnik, mintha várna valakire. Hirtelen új erőre kapott és mosolygott. Egy csapat lány ment el előtte. Nézte őket, ahogy elhaladtak. Nem lep meg, hogy láttam Ameliet is köztük.
Jasmine: - "Óóóó... Úgy néz ki mintha bele lenne zúgva valamelyikükbe."
Clement: - "Aha... Fülig szerelmes!"
Lyla: Távolról integettem Amelienek. Mosolygott és odajött hozzánk.
Amelie: - "Szia! Köszi a múltkorit! Dylan mondta, hogy eltüntettétek a vírust a gépemről!"
Henri: - "Ó azt természetesen Lyla csinálta! Nyilvánvalóan ő egy 'technológiai zseni'!"
Lyla: - "Te gúnyolsz engem!"
Henri: - "Komolyan gondoltam minden egyes szót!"
Amelie: - "Hehehe! Ti srácok nagyon viccesek vagytok! Minden esetre... A poszter úgy sikerült, ahogy terveztem. És ez nektek köszönhető!"
Nyisd meg a poszter képét
Lyla: - "A plakátod nagyszerűen néz ki!"
Amelie: - "Tényleg? Ennek örülök! Dylan végezte a legtöbb munkát..."
Lyla: Kissé elpirult.
- "Értem... értem..."
Henri: - "Jelentkezett már valaki a cicáért?"
Amelie: - "Nem...Senki nem jön Grabbyért..."
Lyla: - "Grabby?"
Amelie: - "Ó... Bocsi! A kishúgom hívja így! Mert megragad mindent, ami a mancsai közé kerül!"
Lyla: - "Hahaha! Akkor ez egy jó név!"
Amelie: - "..."
Lyla: Szomorúnak tűnik.
- "Nem nőttél hozzá túlzottan... ugye?
Amelie: - "De... De úgysem tarthatjuk meg... A húgom gyógyszert szed az allergiájára, de sokáig már nem maradhat nálunk a cica..."
Nyisd meg Dylan profilját
Amelie: - "Dylan rengeteg időt fektetett be, hogy segítsen Grabbyvel."
Lyla: - "Azt hiszem nagyon szereti az állatokat."
Amelie: - "Igen... És nagyon kedves..."
Lyla: - "Értem... értem.."
Henri: - "Mennünk kell órára. Csengettek."
A folyosón
Lyla: Az osztályhoz mentünk és vártuk a tanárt. Dlyan is ideért végre és a falnak támaszkodott, még mindig álmodozott.
Jessica: - "Szóval Dylan, próbálsz csajokat felszedni?"
Lyla: Dylan felemelte a fejét. Zavarában elpirult.
Dylan: - "N... Nem! Nem tudod miről beszélsz!"
Jessica: - "De, nagyon is tudom miről beszélek!"
Lyla: Dylan ellazult.
Jessica: - "Ahhoz, hogy lányokat szedhess fel szükséged lenne egy helyes pofira és a képességre, hogy egymás mellé illessz két értelmes szót! Egy cseppet távol állsz ezektől a dolgoktól, szegénykém!"
Lyla: Jessica nevetésben tört ki a barátaival.
Jessica: - "Beszélhetnék velük neked... Biztos vagyok benne, hogy örülnének ha tudnák, hogy egy olyan srác, mint te kémkedik utánuk!"
Lyla: Megjelent a tanár és mindenki bement az osztályba. Dylan lassan sétált be. Még mindig érezte Jessica megjegyzéseinek a hatását. Mély levegőt vettem és elé álltam.
- "Hé... Nem kellene hallgatnod rá. Ez csak Jessica... Tudod milyen"
Dylan: - "Csak be vagyok rezelve tőle. Simán el tudom képzelni, hogy odamegy és megmondja nekik!"
Lyla: - "Igen... de szerintem elfelejtette melyik lányokról beszélt..."
Rám mosolygott.
Dylan: - "Köszi... Nagyon király csaj vagy."
Lyla: - "Tudom!"
Nevettünk és bementünk.
Az osztályban
Lyla: Megszólalt a csengő. A tanár egy vagon házit adott nekünk. Micsoda mázli... Az érettségi közeledtével... minden tanár ki akar nyírni minket.
Fotózd le a macskakaját
Lyla: Macskakaja? Ez meg minek?
Dlyan: - "Lyla? Szabad?"
Lyla: Dylan felkapta macskaeledelt.
- "Um... Igen! Ez a tiéd?"
Dylan: - "Igen... Grabbynek. Non-stop eszik. Csak kisegítem kicsit Ameliet..."
Lyla: - "Ez nagyon kedves!"
Dylan: - "Igen... Remélem..."
Lyla: Félénken mosolygott.
79. jelenet
Az udvaron
Clement: - "Láttad Dylant az étkezőben? Úgy tűnt teljesen el van veszve a gondolataiban..."
Lyla: Az igaz, hogy tegnap óta, Jessica közbenjárása miatt, Dylan sokkal nyugtalanabbnak tűnik, mint általában.
Clement: - "Szerintem elcsavarták a fejét!"
Lyla: - "Úgy tűnik..."
Emlegetett szamár, Dylan tart felénk. Egyszer jobbra egyszer balra néz, mintha egy piszkos üzlet, vagy ilyesmi miatt kellene aggódnia.
Dylan: - "Lyla... Um... beszélhetnénk lécci...?
Lyla: Távolabb mentem a barátaimtól. Engem néznek, azon tűnődve miről lehet szó.
Dylan: - "Nos... Ahogy sejtetted... van egy lány, aki nagyon nagyon tetszik... "
Lyla: Ideges. Aha... szerelmes.
Dylan: - "De nem tudom mit tegyek... Láttál már akcióban...."
Lyla: - "Az igaz, hogy a 'Hé csajszi, dögös vagy' nem pont a legjobb technika."
Mindez azt jelenti, hogy a frizura és a melegítő alatt egy bájos fiatalember bújkál. A lényegre fogok térni.
- "Szóval azt akarod, hogy segítek, igaz?"
Dlyan: - "Aha..."
Lyla: Hű!
Dylan: - "Valójában csak azért gondoltam, mert te igazán járatos vagy a divatban és ilyen dolgokban...Talán tudnál segíteni nekem egy kicsit... Mit tom én, tudod!"
Lyla: - "Igen! Tudom miről beszélsz! De... ki a szerencsés hölgy?!"
Dylan: - Nem... nem mondhatom el... ez túl... mármint... én csak nem akarom, hogy.... Már kitéptem egy végtagom azzal, hogy segítséget kértem. Ne várj többet... "
Lyla: - "Oké, oké..."
Dylan: - Nem... nem mondhatom el... ez túl... mármint... én csak nem akarom, hogy.... Már kitéptem egy végtagom azzal, hogy segítséget kértem. Ne várj többet... "
Lyla: - "Oké, oké..."
Van egy tippem ki lehet. Hehehe!
- "Ha azt akarod, hogy átalakítsalak, akkor Jasmine-nek is segítenie kell."
Dylan: - "Mi?? De..."
Lyla: - "Ne aggódj, Jasmine tud titkot tartani! A leghelyesebb pasivá teszünk a földön!"
Dylan: - "Mi?? De..."
Lyla: - "Ne aggódj, Jasmine tud titkot tartani! A leghelyesebb pasivá teszünk a földön!"
Hízelgő, mosolyog.
Dylan: - "Oké jól van... oké... De... CSAK Jasmine, oké?"
Lyla: - "Vettem."
Dylan: - "Oké jól van... oké... De... CSAK Jasmine, oké?"
Lyla: - "Vettem."
Nyisd meg Amelie profilját
Dylan: - "..."
Lyla: Nagyon elpirult.
Dylan: - "..."
Lyla: Nagyon elpirult.
- "Szerelmes vagy Ameliebe."
Dylan: - "Micsoda... Mi??? Miért mondod ezt???"
Lyla: - "Dylan... kezdelek kiismerni. Látom hogy nézel rá! Nem vagyok hülye!"
Dylan: - "Arggg... Gondolod, hogy van esélyem?"
Lyla: - "Fogalmam sincs! De azt hiszem egyértelműen érdeklődik irántad..."
Dylan: - "MI?? Gondolod...?"
Lyla: - "Ez a benyomásom!"
Dylan: - "Micsoda... Mi??? Miért mondod ezt???"
Lyla: - "Dylan... kezdelek kiismerni. Látom hogy nézel rá! Nem vagyok hülye!"
Dylan: - "Arggg... Gondolod, hogy van esélyem?"
Lyla: - "Fogalmam sincs! De azt hiszem egyértelműen érdeklődik irántad..."
Dylan: - "MI?? Gondolod...?"
Lyla: - "Ez a benyomásom!"
Ostobán vigyorgott, tele reménnyel.
- "El kéne hívnod!"
Dylan: - "Egy randira?"
Lyla: -"Igen!"
A folyosón
Dylan: - "Egy randira?"
Lyla: -"Igen!"
A folyosón
Henri: "Mit akart Dylan korábban?"
Lyla: - "Hmmm... fogalmam sincs... Nincs ötleted?"
Kötekedtem vele. Lehetséges lenne, hogy féltékeny Dylanre? Azok a pillanatok amikor érdeklődik irántam, már nem olyan gyakoriak, mióta találkozott Melanieval aznap iskola után.
Henri: - "Úgy tűnik ti ketten elég sokat lógtok együtt mostanában."
Lyla: - "Aha. Aranyos srác. Te nem így gondolod?"
Henri: - "Um... De... Talán... Tényleg nincs más mondani valód erről?"
Lyla: - "Az attól függ..."
Henri: - "Úgy tűnik ti ketten elég sokat lógtok együtt mostanában."
Lyla: - "Aha. Aranyos srác. Te nem így gondolod?"
Henri: - "Um... De... Talán... Tényleg nincs más mondani valód erről?"
Lyla: - "Az attól függ..."
Sóhajtott. Mr. Henri bosszús.
- "Dylan szerelmes."
Henri: - "Kibe?"
Lyla: - "Tényleg? A legcsekélyebb ötleted sincs?
Henri: - "...Beléd?"
Lyla: - "Komolyan? Miből gondolod, hogy ÉN tetszem Dylannek?
Henri: - "Minden pasinak tetszel."
Lyla: Felhúztam a szemöldököm. 'Minden?' Ez érdekes.
Henri: - "Úgy értem... a legtöbb srácnak tetszel."
Lyla: Hunyorítok rá. Nem fordult el.
Henri: - "Kibe?"
Lyla: - "Tényleg? A legcsekélyebb ötleted sincs?
Henri: - "...Beléd?"
Lyla: - "Komolyan? Miből gondolod, hogy ÉN tetszem Dylannek?
Henri: - "Minden pasinak tetszel."
Lyla: Felhúztam a szemöldököm. 'Minden?' Ez érdekes.
Henri: - "Úgy értem... a legtöbb srácnak tetszel."
Lyla: Hunyorítok rá. Nem fordult el.
- "Egyáltalán nem. Dylan szemet vetett egy lányra és megkért, hogy segítsek neki."
Henri: - "Jól van."
Lyla: Úgy tűnt megnyugodott kissé... Clement jött oda és Henri vállára csapott.
Clement: - "Na, megyünk enni?"
Étkező
Henri: - "Jól van."
Lyla: Úgy tűnt megnyugodott kissé... Clement jött oda és Henri vállára csapott.
Clement: - "Na, megyünk enni?"
Étkező
Clement: - "Lyla? Miről beszélgettél Dylannel ma reggel?
Lyla: Már megint itt tartunk.
- "Az nem tartozik rád!"
Clement: - "Arggg! Jólvan! Mondd el nekünk!"
Lyla: - "Ne kérdezz!!"
Clement: - "Tök mindegy, tudom amit tudok!"
Lyla: - "Meglepne!"
Clement: - "Pfff! Amelievel akar járni! Biztos vagyok benne, hogy segítséget kért tőled!"
Lyla: Rám mosolygott, büszke a következtetési képességeire. Tessék itt van... Kitalált mindent, ami reggel történt, Henri reménytelenül elsüllyedt a hibás teóriájában.
Jasmine: - "Le vagyok nyűgözve, Clement!"
Lyla: Henri felém fordult.
Henri: - "Dylan Amelibe szerelmes?"
Jasmine: - "Persze! Ki másra gondoltál, Henri? Ez a világ legegyértelműbb dolga!"
Henri: - "..."
Lyla: Az egyetlen gondolata az volt, hogy én tetszem Dylannek.
Amelie: - "Sziasztok ti négyen! A szülinapi bulimat rendezem. Itt egy szórólap. Remélem el tudtok jönni!"
Fényképezd le a plakátot
Clement: - "Arggg! Jólvan! Mondd el nekünk!"
Lyla: - "Ne kérdezz!!"
Clement: - "Tök mindegy, tudom amit tudok!"
Lyla: - "Meglepne!"
Clement: - "Pfff! Amelievel akar járni! Biztos vagyok benne, hogy segítséget kért tőled!"
Lyla: Rám mosolygott, büszke a következtetési képességeire. Tessék itt van... Kitalált mindent, ami reggel történt, Henri reménytelenül elsüllyedt a hibás teóriájában.
Jasmine: - "Le vagyok nyűgözve, Clement!"
Lyla: Henri felém fordult.
Henri: - "Dylan Amelibe szerelmes?"
Jasmine: - "Persze! Ki másra gondoltál, Henri? Ez a világ legegyértelműbb dolga!"
Henri: - "..."
Lyla: Az egyetlen gondolata az volt, hogy én tetszem Dylannek.
Amelie: - "Sziasztok ti négyen! A szülinapi bulimat rendezem. Itt egy szórólap. Remélem el tudtok jönni!"
Fényképezd le a plakátot
Lyla: - "Wow! Milyen király meghívó!"
Amelie: - "Tetszik?"
Lyla: - "Baromira! ... "
Amelie: - "Tetszik?"
Lyla: - "Baromira! ... "
Kíváncsi vagyok, véletlenül...
- "Egyedül csináltad...?"
Amelie hezitált pár pillanatig mielőtt válaszolt.
Amelie: - "... Dylan segített... Ő nagyon jó ebben..."
Lyla: - "Értem."
Jasmine: - "Ez egy táncos parti?"
Amelie: - "Persze!!!"
Lyla: - "Király!"
Jasmine: - "Nagyszerű!!"
Lyla: Clement grimaszolt, Henri nem reagált.
Amelie: - "Rendben, én most megyek! Viszlát később!"
Amelie: - "... Dylan segített... Ő nagyon jó ebben..."
Lyla: - "Értem."
Jasmine: - "Ez egy táncos parti?"
Amelie: - "Persze!!!"
Lyla: - "Király!"
Jasmine: - "Nagyszerű!!"
Lyla: Clement grimaszolt, Henri nem reagált.
Amelie: - "Rendben, én most megyek! Viszlát később!"
80. jelenet
A városban
Lyla: - "Rendben! Hol kezdjük? Ruhák? Haj?"
Dylan: - "Haj??!! Mi a baj a hajammal?"
Jasmine: - "Nos... Csak egy kis igazítás... valami modernebb."
Dylan: - "De már most is az!"
Lyla: Jasmine és én egymásra néztünk.
Lyla és Jasmine: - "Nem!"
Dylan: - "Ti aztán elszántak vagytok..."
Lyla: - "Igen, de te kérted a segítségünket, hogy még jóképűbb legyél!"
Jasmine: - "De leginkább, mi csak szeretnénk megmutatni a megjelenéseddel ki is vagy."
Dylan: - "De... de... Én...!"
Lyla: - "Nem! Nézd, szükséged van valamire, ami más, mint egy Enzo klón, ez nem te vagy!"
Jasmine: - "Pontosan!"
Dylan: - "Mmmm... Óóóókéé...Oké... értem mire gondoltok..."
Jasmine: - "Kezdjük!"
Lyla: Egy jó óra után a legjobb fodrásznál, tovább mentünk a ruhákhoz. Megnéztünk néhány üzletet, hogy megtaláljuk a tökéletes szetteket Dylannek. Kezdetben eléggé ellenállt mindannak, amit javasoltunk, de végül feladta és hagyta, hogy tegyük a dolgunk. Az eredmény nagyszerű lett. Egyszerű, de jó minőségű ruhákat választottunk. Csakhogy megszabadultunk a melegítőtől! Dylan sok időt töltött a butikok tükrei előtt. Látom az arcán, hogy tényleg megkapta az átalakulását. Meghatódtam kicsit! Dylan átváltozott. Többé már nem klón. A valódi Dylan elfoglalta a helyét!
A kávézóban
Dylan: - "Nem tudom, hogy köszönjem meg nektek, lányok...."
Jasmine: - "Meghívhatnál minket egy kávéra. Az nagyszerű lenne!"
Lyla: - "Igen! És tudod mit, ez egy mókás nap volt!"
Jasmine: - "Ez igaz! Tényleg megismertünk téged! Ez nagyszerű!
Dylan: - "Srácok nagyon kedvesek vagyok..."
Lyla: A pincér kihozta a rendelt italokat.
Dylan: - "Gondoljátok, hogy van esélyem Amelienél?"
Lyla: - "Persze! Miért ne lenne?"
Dylan: - "Hát... csak félek, hogy nem vagyok rá képes... Mit mondjak neki? Semmit nem tudok a nőkről..."
Lyla: - "Mit tudsz róla?"
Dylan sóhajtott.
Dylan: - "Mindig mosolyog és nevet. Kivéve, amikor Enzo azokat az undorító megjegyzéseket teszi a súlyával kapcsolatban... "
Jasmine: - "Micsoda egy idióta..."
Dylan: - "Azzal tölti minden idejét, hogy úgy kezelje, mintha kövér lenne, vagy valami... de szerintem Amelie gyönyörű!
Lyla: Ez imádni való.
- "Megpróbálunk segíteni neked mindenben."
Dylan: - "Mire gondolsz?"
Lyla: - "Igen! Elmondunk minden titkos dolgot a lányokról..."
Dylan: - "Ó!"
6. szembesítés
Dylannek segítségre van szüksége a randijához Amelievel!
Dylan: - "Valójában... Elhívtam holnap este... Randizni."
Lyla: - "Ó! Ezt nekünk nem is mondtad! Igent mondott?"
Dylan: - "Igen."
Lyla: - "Állati!"
Dylan: - "... A gond az... hogy nem tudom mit tegyek. Ötletem sincs! Pofára fogok esni!"
Lyla: - "Hmmm... Elvihetnéd valahova táncolni, igaz?"
Dylan: - "Minden lány szeret táncolni?"
Lyla: - "Nem feltétlenül."
Dylan: - "Amelie-nek tetszene? Sosem mondott semmit a táncolásról! De... Nagyon jól éreztük magunkat együtt... Gondolod, hogy van egy tánc klub, ahova általában jár? Vagy szerinted szívesen menne a városba?"
1. Nyisd meg a plakát képét
Lyla: - "Azt hiszem nagyon tetszene neki! Nézd meg a szülinapi meghívóját!"
Dylan: - "Igen... Ez igaz! Most, ha bele gondolok... De a nap folyamán kint leszünk! Nem tudom táncolni vinni a délután közepén!"
Lyla: - "Ó igen... igazad van..."
Dylan: - "Tudom! Imádja az állatokat! Szerinted lenne kedve eljönni az állatkertbe?"
Lyla: - "Hmm... Állatkertbe menni?"
2.
Lyla: - "Nem tudom tetszene e neki ha ketrecben látná az állatokat..." (1. válasz)
Dylan: - "Javítom... Szerintem tetszene neki."
Lyla: - "Azt hittem támogatja az állatok jogait."
Dylan: - "Ó tényleg?"
Lyla: - "Igen, nézd!"
3. Nyisd meg Amelie laptopjának képet
Lyla: - "Ez a logó egy nagy állatvédő szervezeté."
Dlyan: - "Te nagyon figyelmes vagy!"
Lyla: - "Hehe!"
Dylan: - "Ha minden más ötlet rossz, akkor talán csal el kéne vinnem enni."
Lyla: - "Az egy jó ötlet!"
Dylan: - "De hova...? Gimis vagyok... Nem vet fel a pénz..."
Lyla: - "Talán semmi extra, de vannak szuper király helyek, ahol kedvező áron kaphatsz hamburgert vagy ilyesmit."
Dylan: - "Nah... Hamburgert ne!"
Lyla: - "Miért? Nem szereti?"
Dylan: "Nem tudod? Azt hittem kicsit jobban ismered nálam!"
Lyla: - "Mire gondolsz?"
Melegítős n°2: - "Mit gondolsz?"
4.
Melegítős n°2: - "Amelie vegetáriánus?" (3. válasz)
Dylan: - "Igen!"
Lyla: - "Most, hogy mondod, mintha egyszer említette volna nekem..."
Dylan: - "Mi lenne ha valamilyen aktív programot javasolnék?"
Lyla: - "Mire gondolsz?"
Dylan: - "Egy csomó dolog van a városban, amit felfedezhetünk! Mint a cukrászda, ahol készíthetünk valamit magunk, aztán megtarthatjuk. Vagy, ott van az a hely ahol a régi bútorokat testre szabhatjuk és dekorálhatjuk! Ennyi, igaz? Biztos vagyok benne, hogy ti lányok szerettek ilyen dolgokat csinálni! Szerinted melyik tetszene neki?" Dekorálás vagy sütés?"
5. Nyisd meg a süti képét
Lyla: "Személy szerint én szeretem az ilyen 'dolgokat', de Amelie szeret sütni! Készíteni valamit együtt és új recept- eket tanulni... azt hiszem az tetszene neki!"
Dylan: - "Biztos vagy benne?"
Lyla: - "Jobb ötletünk nincs..."
Dylan: - "Aha... ..."
Lyla: Látom, hogy kételkedik magában.
- "Hé... mi a baj?"
Dylan: - "... Tényleg úgy gondolod van esélyem nála?"
Lyla: - "Még mindig a régi nóta, hm...? Butaságot beszélsz!"
Dylan: "- Ugh!!! Tudom! Végül is, nem igazán ismer engem!"
Lyla: - "Talán... De azt hiszem az alatt a néhány alkalom alatt, amikor kiálltál érte, jó benyomást tettél rá. "
Dylan: - "Miről beszélsz?"
Lyla: Kell, hogy legyen egy erősen viseltes képem a veszekedés előttről...
6. Niysd meg a vízes képet
Lyla: - "Kettejük közé vetetted magad, amikor Enzo leborította vízzel az ételét és a képet Grabbyről... Tudod le sem vette a szemét rólad, amikor elhagytad az étkezőt, akár egy szuperhős!"
Dylan: - "Tényleg? ..."
Lyla: - "Minden amit teszel, hogy segíts, sokat jelent neki... Annyi rejtett tehetséged van!"
Dylan: - "Rejtett tehetség?"
Lyla: - "Tényleg ilyen figyelmetlen vagy?"
Dylan: "Héééé!"
Lyla: - "Hahaha!"
Dylan: - "Szörnyű osztályzataim vannak. Rettenetes vagyok a sportokban. Még a vírust sem tudtam letörölni a számítógépéről... Nem tudom, hogy tehetnék bármit. Azt sem tudom mihez kellene kezdenem gimi után."
Lyla: - "Én azt nem mondanám! Amikor láttam mit csináltál!"
7. Nyisd meg a plakát képét
Lyla: - "Szuper tehetséges vagy! Nézd: a cicás poszter és Amelie szülinapi meghívója!! Elképesztő!"
Dylan: - "Gondolod? Minden amit tenned kell, az megtanulni egy programot. Bárki képes rá!"
Lyla: - "Garantálhatom neked, hogy nem mindenki képes rá. Nekem abszolút semmi tehetségem az ilyesmi dolgokhoz."
Dylan: - "..."
Lyla: - "Nem gondoltál még arra, hogy lehetnél grafikus designer?"
Dylan: - "Nem..."
Lyla: - "Bőven van jó suli. Jelentkezned kellene. Bárhogy is, az út, ahol támogatod őt, valóban sokat jelent neki. "
Dylan: - "Igen... ti is rengeteget segítettetek... Nem csak én voltam."
Lyla: - "Túl szerény vagy! Neked határozottan nagyobb részed volt benne, mint nekünk."
Dylan: - "?"
Lyla: - "Mi nem mentünk odáig, hogy megvegyük azokat a dolgokat."
8. Nyisd meg a macskatáp képét
Dylan: - "Ó... Jól van...."
Lyla: - "Értem... Azt mondta nagyon hozzánőtt Grabbyhez."
Dylan: - "Igen. Ha valaki elviszi a cicát, nagyon nehéz lesz neki."
Lyla: - "Amelie nem akarja megtartani?"
Dylan: - "Nem. Nagyon jól tudod..."
Lyla: - "Igen..."
9.
Lyla: - "A húga allergiás a macskákra." (1. válasz)
Dylan: - "De azt hiszem van egy megoldásom a számára."
Lyla: - "Ó! Mondj el mindent!"
Dylan: - "Háát... beszéltem a szüleimmel és benne vannak, hogy ha a cica tulajdonosa nem jelentkezik, örökbe fogadjuk."
Lyla: - "EZ FANTASZTIKUS!"
Dylan: - "Igen.."
Lyla: - "Annyira boldog lesz!!! Hallotta már?
Dylan: - "Még nem... Mindenesetre, szeretném nektek újra megköszönni a mai napot és minden tanácsot!"
Jasmine: - "Örömünkre szolgált Dylan!"
Lyla: - "Melletted állunk!"
Dylan: - "Köszi!"
81. jelenet
Az udvaron
Lyla: Annyira izgatott vagyok, hogy megtudjam, hogy ment Dylan randija. Talán Jasmine tud valamit? Clementtel és Henrivel van. Integettem nekik, de egy kicsit tovább időztem el Henrin...
Jasmine: - "Na? Van már valami hír?"
Lyla: - "Azért jöttem, hogy ugyanezt kérdezzem tőled! Te sem láttad még?"
Jasmine: - "Nem..."
Dylan: "Szia!
Lyla: Jasmine és én gyorsan megfordultunk. Dylan teljesen meglepett minket.
- "Na?!"
Jasmine: - "Mondd már!"
Dylan: - "Hahaha! Lassabban!"
Henri: - "Hagyjátok egy másodpercre levegőt venni!"
Lyla: Ez kínzás! Az arcán lévő mosolyból ítélve... Minden nagyszerűen ment. Elpirult és ujjaival a hajába túrt.
- "Vííííí!"
Jasmine: - "Annyira örülünk nektek!"
Dylan: - "Hé! Még nem is mondtam semmit!"
Lyla: - "Nem is kell! Minden az arcodra van írva! Ez áll a homlokod: Az egész estét süti sütéssel töltöttük és én vagyok a föld legboldogabb pasija!"
Dylan: - "Hahaha! ... Eléggé."
Lyla: Csak úgy sugárzik. Annyira imádni való! Jasmine és én átkaroltuk a nyakát, hogy gratuláljunk neki.
Dylan: - "Hé...!"
Jasmine: - "Nagyszerű munka fiatal szöcske!"
Clement: - "Igen.. Ők már csak ilyenek... Odateszik!"
Lyla: Hagytuk elmenni Dylant."
Dylan: - "Lépnem kell srácok. Meg kell találnom Ameliet."
Lyla: Látom a boldog lányt nem messze tőlünk, teljesen meglepett. Kicsit kényelmetlenül érzem magam. Remélem nem volt rossz ötlet...
Dylan: - "Ne aggódj Lyla. Elmondtam neki, hogy ti segítettetek ki."
Lyla: Integettem Amelinek. Odajött hozzánk.
Amelie: - "Szia..."
Lyla: Elpirult, amikor Dylan elé ért. Félénken a kezébe csúsztatta a kezét.
Amelie: - "Biztos, hogy zűrzavar lesz itt... "
Lyla: - "Gratuláltunk a ... kedvesednek!"
Amelie: - "Nyugi, sejtettem, hogy valami ilyesmi történt."
Lyla: Megnyugodtam. Jasmine és én egymásra néztünk. Annyira örülünk Dylannek.
Amelie: - "Van néhány jó hírem! Dylan adoptálta Grabbyt!"
Clement: - "Hű! Na ne már!"
Dylan: - "Hahaha! Nagyon könnyű kötődni ahhoz a kis teremtéshez."
Lyla: Megszólalt a csengő.
Dylan: - "Viszlát később."
Lyla: Elindult az új szerelmével, még mindig kéz a kézben. Sóhajtottam.
- "Ez túl aranyos..."
A városban
Lyla: Ez egy igazán nagyszerű nap volt. Délben Dylannel és Amelivel ettünk. Gyönyörű odakint. Tavasz van. Mind úgy döntöttük iszunk egy kávét suli után. A járdán Henri mellett sétáltam. Nem túl beszédes, mióta az a dolog történt Melanieval. Millió kérdésem lenne, de leállítottam magam.
- "Azt hiszem a sérüléseid begyógyultak...?"
Rám mosolygott.
Henri: - "Csak azért, mert nagyon jó ápolóm volt... egy csinos nővér személyében kivágott felsőben."
Lyla: Nem merte! Elpirultam visszagondolva a pillanatra. Elkaptam a tekintetét, ahogy lenézett a pólómra. Be kell vallanom, ez akkor történt, amikor fölé hajoltam... Tényleg nem tudott volna máshova nézni. Nevettem.
- "Perverz!"
Henri: - "Hahaha!"
Lyla: Nyugodt.
- "Jobban szeretem amikor nevetsz..."
Henri: - "Igen.. Tudom. Én is."
Lyla: Tökéletesen tudatában van, mit jelent ez nekem. Nincs kétség afelől, hogy volt kapcsolat a levertsége és Melanie közt.
- "Ne aggódj. Nem teszek fel kérdéseket."
Rám mosolygott.
Henri: - "Tudom. Valójában elég sok idő eltelt, mióta bármilyen kérdést is feltettél volna. Hahaha! Tudom, hogy visszatartod."
Lyla: Kitalálta a gondolataimat, mint általában De nem vagyok benne biztos, hogy mit gondol mit hiszek...
Henri: - "Köszi."
Lyla: - "... Szívesen..."
Henri: - "Köszi."
Lyla: - "... Szívesen..."
Előttünk Jasmine, Clement, Amelie és Dylan nevettek.
Henri: - "Dylan most sokkal jobb. És belegondolva, hogy néhány hónappal ezelőtt még bántotta az embereket, főleg téged..."
Lyla: - "Hmmm... Azt szeretném inkább elfelejteni. Elsősorban az első konfliktusunkra emlékszem.... És az eléggé felzaklatott."
Henri: - "Dylan most sokkal jobb. És belegondolva, hogy néhány hónappal ezelőtt még bántotta az embereket, főleg téged..."
Lyla: - "Hmmm... Azt szeretném inkább elfelejteni. Elsősorban az első konfliktusunkra emlékszem.... És az eléggé felzaklatott."
Henri megállt. Én is megálltam.
- "De... az már régi történet!"
Henri: - "Igen. Lyla, a dolgok azóta megváltoztak. A dolgok rengeteget változtak."
Lyla: Nagyon komolynak tűnik.
Henri: - "Igen. Lyla, a dolgok azóta megváltoztak. A dolgok rengeteget változtak."
Lyla: Nagyon komolynak tűnik.
- "Tudom. Mi... barátok vagyunk most!"
Odajött hozzám.
Henri: - "Igen."
Lyla: Látom, hogy csendben az arcomat vizsgálja. Megérintett. Nagyon komolynak tűnik.
Henri: - "Ha tudtam volna, hogy... hogy..."
Lyla: Visszatartottam a lélegzetem. Úgy éreztem a szívem majd felrobban. Lágyan megsimogatta az arcomat. A tenyerébe hajtottam a fejem és behunytam a szemem.
Kiélveztem minden másodpercet. Nagyon intenzív. Kinyitottam a szemem. Még mindig engem néz.
Henri: - "Ha tudtam volna, azt amit most tudok, sosem mondtam volna azokat a dolgokat."
Lyla: Tele van bűntudattal. ... 'Ha tudtam volna' mit? Még akkor is, ha jól tudom mit akar mondani, hallani akarom, ahogy mondja. Egyszer, s mindenkorra. Tetszem neki... Megadtam minden lehetséges jelet, hogy kimutassam az érzéseim természetét felé. Olyan érzéseket, amik kölcsönösnek tűnnek. Elhúzta a kezét. Várnom kell... Azt hiszem, ez nem a nagy kijelentések ideje...
Henri: - "Gyerünk, csatlakozzunk a többiekhez."
A kávézó előtt
Henri: - "Igen."
Lyla: Látom, hogy csendben az arcomat vizsgálja. Megérintett. Nagyon komolynak tűnik.
Henri: - "Ha tudtam volna, hogy... hogy..."
Lyla: Visszatartottam a lélegzetem. Úgy éreztem a szívem majd felrobban. Lágyan megsimogatta az arcomat. A tenyerébe hajtottam a fejem és behunytam a szemem.
Kiélveztem minden másodpercet. Nagyon intenzív. Kinyitottam a szemem. Még mindig engem néz.
Henri: - "Ha tudtam volna, azt amit most tudok, sosem mondtam volna azokat a dolgokat."
Lyla: Tele van bűntudattal. ... 'Ha tudtam volna' mit? Még akkor is, ha jól tudom mit akar mondani, hallani akarom, ahogy mondja. Egyszer, s mindenkorra. Tetszem neki... Megadtam minden lehetséges jelet, hogy kimutassam az érzéseim természetét felé. Olyan érzéseket, amik kölcsönösnek tűnnek. Elhúzta a kezét. Várnom kell... Azt hiszem, ez nem a nagy kijelentések ideje...
Henri: - "Gyerünk, csatlakozzunk a többiekhez."
A kávézó előtt
Clement: - "Ah! Végre! Már kezdtük azt hinni, hogy elvesztetek..."
Lyla: - "Nem. Mi csak hátra maradtunk egy kicsit."
A pincér kihozta az italainkat.
Clement: - "Rendeltem nektek!"
Henri: - "Jól hangzik!"
Lyla: Nagyszerű időt töltöttünk el együtt kint, a teraszon ülve a napsütésben. Dylan boldog volt velünk és Amelievel. Nagyon nyugodtan tűnt. A szemeiben ott él még, hogy Enzo csapatának része volt, de az nagy árral járt. Sokat nevettünk és elveszítettük az időérzékünket.
Amelie: - "Hahaha! És azt hinné az ember mindent Dylanért tettetek."
Jasmine: - "Hát persze! Hogy is tagadhatnánk?!"
Amelie: - "Apropó, ugye mind eljöttök a bulimra következő szombaton? Csak emlékeztetni akarlak titeket, hogy mind meg vagytok hívva. 20 ember jön kb... Lesz zene, hogy táncolhassunk, harapnivaló, hogy együnk és pezsgőfürdő is! Jól hangzik?"
Clement: - "Hű! Van pezsgőfürdőtök? Már csak ezért is megyek!"
Jasmine: - "Clement!"
Clement: "Mi van?"
Lyla: - "Hahaha! Én szeretnék menni a bulidba!"
Jasmine: - "Én is! Szuper lesz!"
Amelie: - "Veled mi van, Henrie?"
Henrie: - "Um... aha... miért ne..."
Amelie: - "Nagyszerű! Szóval mind jöttök!"
Clement: - "Rendeltem nektek!"
Henri: - "Jól hangzik!"
Lyla: Nagyszerű időt töltöttünk el együtt kint, a teraszon ülve a napsütésben. Dylan boldog volt velünk és Amelievel. Nagyon nyugodtan tűnt. A szemeiben ott él még, hogy Enzo csapatának része volt, de az nagy árral járt. Sokat nevettünk és elveszítettük az időérzékünket.
Amelie: - "Hahaha! És azt hinné az ember mindent Dylanért tettetek."
Jasmine: - "Hát persze! Hogy is tagadhatnánk?!"
Amelie: - "Apropó, ugye mind eljöttök a bulimra következő szombaton? Csak emlékeztetni akarlak titeket, hogy mind meg vagytok hívva. 20 ember jön kb... Lesz zene, hogy táncolhassunk, harapnivaló, hogy együnk és pezsgőfürdő is! Jól hangzik?"
Clement: - "Hű! Van pezsgőfürdőtök? Már csak ezért is megyek!"
Jasmine: - "Clement!"
Clement: "Mi van?"
Lyla: - "Hahaha! Én szeretnék menni a bulidba!"
Jasmine: - "Én is! Szuper lesz!"
Amelie: - "Veled mi van, Henrie?"
Henrie: - "Um... aha... miért ne..."
Amelie: - "Nagyszerű! Szóval mind jöttök!"
82. jelenet
Jasmine szobájában
Lyla: Henri nem tűnt különösebben boldognak az ötlettől, hogy eljöjjön Amelie partijára. De felajánlotta, hogy elvisz mindannyiunkat. Amelie emlékeztetett minket, hogy vigyünk fürdőruhát. Én már fel is vettem.
Jasmine: "Mit gondolsz?"
Lyla: Jasmine megmutatta a bulira választott szerkóját. "Ó igen! Ez a ruha nagyon édes!"
Jasmine: "Tényleg?! Nagyon örülök! Most te jössz."
Lyla: A barátnőm imád öltöztetőset játszani velem. Megígértem neki, hogy megcsinálhatja a hajamat és a sminkemet.
Jasmine: "Csodásan fogsz kinézni!" Henri nem fogja tudni levenni rólad a szemét. Ettől totál kikészül."
Lyla: Nevettünk. "Igen... Az tetszene..."
Jasmine: "Még mindig nem értem miért nem vetitek egymásra magatokat... "
Lyla: "Ugyan ezt kérdezhetném tőled és Clementtől..."
Jasmine: "Ahhh! Ez övön aluli volt! Ne már Lyla... Most komolyan... Olyan sok időt töltetek együtt és olyan vágyakozva néztek egymásra. Ez szerelemnek tűnik nekem! Szóval miért ne...?"
Lyla: "Hahaha!" Ugyanezt kérdezem magamtól. Egy óránk van elkészülni. Fogy az időnk. Jasmine nagyon gondoson készítette el a sminkemet. Több sminkje van, mint nekem. Az ő dolga. Ezután a hajamnak állt neki és hagyta, hogy a tükörben megnézzem az eredményeket. "Hű... Bravó... Igazán csinivé tettél!"
Jasmine: "Mindig csinos vagy! Nem volt nehéz..."
Lyla: "Csak szerény vagy!"
Jasmine: "Ó! Ezek a srácok! Itt vannak!"
Lyla: Összeszedtük a dolgainkat és elindultunk, hogy találkozzunk velük.
Jasminék nappalijában
Lyla: "Jasmine ajtót nyitott.
Clement: "Kész vagytok, lányok?"
Jasmine: "Aha! Gyerünk! Szép estét, Anyu!"
Lyla: Jasmine követte Clementet és kimentek. Henri rám várt. Nem tett nagy erőfeszítést, hogy kiöltözzön. Nem ért meglepetés. De a tekintete sokat elmond. Felfalt a szemeivel és rám mosolygott. "Szia..."
Henri: "Lyla... Igazán gyönyörű vagy."
Lyla: "Köszönöm... Te sem vagy rossz."
Henri: "Hahaha! Úgy öltöztem, mint máskor."
Lyla: "Tudom. Ezért mondtam." Egymásra néztünk.
Henri: "Jól van... Gyerünk!"
Ameliéknél (Wow)
Amelie: "Sziasztok!"
Lyla: "Szia Amelie!"
Clement: "Hű, a lakásotok bámulatos!"
Amelie: "Köszi! Nagyon szerencsés vagyok jelenleg! Érezzétek otthon magatokat!"
Lyla: Már elég sokan vannak itt. A buli elég dinamikus. Néhányan táncolnak, mások beszélgetnek és néhány szerencsés a pezsgőfürdőben van. Amelie háza szuper modern és extra. A pezsgőfürdő ebben a kis fedett kertben van körülvéve hatalmas ablakokkal. Dylan Amelie barátaival beszélget. Odamegyünk köszönni. Nagyon boldog, hogy lát minket. Mi is örültünk neki. De egy kérdés ott van a nyelvem hegyén... Csendben bátorkodtam megkérdezni. "Enzo itt van...?"
Dylan: "Hahaha! Nincs Lyla! Egy ideje nem lógom vele."
Lyla: "Ó..."
Dylan: "Látva, hogy nem igazán jön be neki az új... csapatom."
Lyla: "A legkevésbé sem tűnsz szomorúnak."
Dylan: "Nem! Sosem éreztem élőbbnek magam!"
Lyla: "Nagyon örülök neked!" Rám mosolygott.
Dylan: "Ki kéne próbálnotok a pezsgőfürdőt, amíg még szabad..."
Lyla: Megfordultam és észrevettem, hogy az emberek akik a vízben voltak épp elmentek. Intettem Jaminenek és Clementnek és jeleztem nekik, hogy szabad a pezsgőfürdő. Azonnal odajöttek.
Jasmine: "Helyes! Isteni!"
Lyla: "Jössz Henri?! Megnézném a tökéletes testét fürdőnaciban...
Henri: "Um nem. Nem igazán szeretném."
Clement: "Gyerünk ember! Mássz be! Király lesz!"
Henri: "Nem hiszem, én csak nem akarom... még ha nem is felejtettem volna el a fürdőnadrágot, az sem igazán változtatna semmin. Csak menjetek nélkülem. Megnézem mi a kaja helyzet. Éhes vagyok."
Clement: "Ahogy akarod..."
Lyla: Jasmine és Clement beültek a kádba. Szuper izgatottak. "Henri... Biztos vagy benne...? Nem akarsz velünk lógni...?"
Henri: "Miattam ne aggódj. Menj csak."
Lyla: Nem akarom, de ott hagyom.
A jakuzziban
Clement: "Hű! Ez király!"
Jasmine: "A hőmérséklet tökéletes!"
Lyla: Már felvettem a bikinimet, így csak le kellett vennem a ruhámat és beszállni. "Hmmm... Igazatok van! Ez kellemes!"
Jasmine: "Sajnálatos, hogy Henri nem jött velünk."
Clement: "Ó... csak hagyd békén. Ha nem akarja hogy lássák fürdőruhában, az az ő dolga. Ő elég bonyolult személyiség."
Lyla: Nem vitatkoztam vele... Ha tudná... hogy Henri teste olyan, mint egy istené. És... eléggé frusztrált vagyok, hogy nem láthatom ma este. Jó félórát töltöttünk a vízben, a ráncos ujjainkat látva jobbnak láttuk kimenni.
Jasmine: "Nagyszerű! A táskámat a törölközőmmel a bejárat közelében felejtettem."
Lyla: "Én is! Hagyd! Elmegyek mindenért."
Lyla: A barátnőm imád öltöztetőset játszani velem. Megígértem neki, hogy megcsinálhatja a hajamat és a sminkemet.
Jasmine: "Csodásan fogsz kinézni!" Henri nem fogja tudni levenni rólad a szemét. Ettől totál kikészül."
Lyla: Nevettünk. "Igen... Az tetszene..."
Jasmine: "Még mindig nem értem miért nem vetitek egymásra magatokat... "
Lyla: "Ugyan ezt kérdezhetném tőled és Clementtől..."
Jasmine: "Ahhh! Ez övön aluli volt! Ne már Lyla... Most komolyan... Olyan sok időt töltetek együtt és olyan vágyakozva néztek egymásra. Ez szerelemnek tűnik nekem! Szóval miért ne...?"
Lyla: "Hahaha!" Ugyanezt kérdezem magamtól. Egy óránk van elkészülni. Fogy az időnk. Jasmine nagyon gondoson készítette el a sminkemet. Több sminkje van, mint nekem. Az ő dolga. Ezután a hajamnak állt neki és hagyta, hogy a tükörben megnézzem az eredményeket. "Hű... Bravó... Igazán csinivé tettél!"
Jasmine: "Mindig csinos vagy! Nem volt nehéz..."
Lyla: "Csak szerény vagy!"
Jasmine: "Ó! Ezek a srácok! Itt vannak!"
Lyla: Összeszedtük a dolgainkat és elindultunk, hogy találkozzunk velük.
Jasminék nappalijában
Lyla: "Jasmine ajtót nyitott.
Clement: "Kész vagytok, lányok?"
Jasmine: "Aha! Gyerünk! Szép estét, Anyu!"
Lyla: Jasmine követte Clementet és kimentek. Henri rám várt. Nem tett nagy erőfeszítést, hogy kiöltözzön. Nem ért meglepetés. De a tekintete sokat elmond. Felfalt a szemeivel és rám mosolygott. "Szia..."
Henri: "Lyla... Igazán gyönyörű vagy."
Lyla: "Köszönöm... Te sem vagy rossz."
Henri: "Hahaha! Úgy öltöztem, mint máskor."
Lyla: "Tudom. Ezért mondtam." Egymásra néztünk.
Henri: "Jól van... Gyerünk!"
Ameliéknél (Wow)
Amelie: "Sziasztok!"
Lyla: "Szia Amelie!"
Clement: "Hű, a lakásotok bámulatos!"
Amelie: "Köszi! Nagyon szerencsés vagyok jelenleg! Érezzétek otthon magatokat!"
Lyla: Már elég sokan vannak itt. A buli elég dinamikus. Néhányan táncolnak, mások beszélgetnek és néhány szerencsés a pezsgőfürdőben van. Amelie háza szuper modern és extra. A pezsgőfürdő ebben a kis fedett kertben van körülvéve hatalmas ablakokkal. Dylan Amelie barátaival beszélget. Odamegyünk köszönni. Nagyon boldog, hogy lát minket. Mi is örültünk neki. De egy kérdés ott van a nyelvem hegyén... Csendben bátorkodtam megkérdezni. "Enzo itt van...?"
Dylan: "Hahaha! Nincs Lyla! Egy ideje nem lógom vele."
Lyla: "Ó..."
Dylan: "Látva, hogy nem igazán jön be neki az új... csapatom."
Lyla: "A legkevésbé sem tűnsz szomorúnak."
Dylan: "Nem! Sosem éreztem élőbbnek magam!"
Lyla: "Nagyon örülök neked!" Rám mosolygott.
Dylan: "Ki kéne próbálnotok a pezsgőfürdőt, amíg még szabad..."
Lyla: Megfordultam és észrevettem, hogy az emberek akik a vízben voltak épp elmentek. Intettem Jaminenek és Clementnek és jeleztem nekik, hogy szabad a pezsgőfürdő. Azonnal odajöttek.
Jasmine: "Helyes! Isteni!"
Lyla: "Jössz Henri?! Megnézném a tökéletes testét fürdőnaciban...
Henri: "Um nem. Nem igazán szeretném."
Clement: "Gyerünk ember! Mássz be! Király lesz!"
Henri: "Nem hiszem, én csak nem akarom... még ha nem is felejtettem volna el a fürdőnadrágot, az sem igazán változtatna semmin. Csak menjetek nélkülem. Megnézem mi a kaja helyzet. Éhes vagyok."
Clement: "Ahogy akarod..."
Lyla: Jasmine és Clement beültek a kádba. Szuper izgatottak. "Henri... Biztos vagy benne...? Nem akarsz velünk lógni...?"
Henri: "Miattam ne aggódj. Menj csak."
Lyla: Nem akarom, de ott hagyom.
A jakuzziban
Clement: "Hű! Ez király!"
Jasmine: "A hőmérséklet tökéletes!"
Lyla: Már felvettem a bikinimet, így csak le kellett vennem a ruhámat és beszállni. "Hmmm... Igazatok van! Ez kellemes!"
Jasmine: "Sajnálatos, hogy Henri nem jött velünk."
Clement: "Ó... csak hagyd békén. Ha nem akarja hogy lássák fürdőruhában, az az ő dolga. Ő elég bonyolult személyiség."
Lyla: Nem vitatkoztam vele... Ha tudná... hogy Henri teste olyan, mint egy istené. És... eléggé frusztrált vagyok, hogy nem láthatom ma este. Jó félórát töltöttünk a vízben, a ráncos ujjainkat látva jobbnak láttuk kimenni.
Jasmine: "Nagyszerű! A táskámat a törölközőmmel a bejárat közelében felejtettem."
Lyla: "Én is! Hagyd! Elmegyek mindenért."
*****
Különleges jelenet
Jasmine: Lyla visszament Amelie-ék házába, hogy megkeresse az otthagyott táskáinkat és én kettesben maradtam Clementtel. ... A jakuzziban. Most, hogy a barátnőm már nincs itt, kicsit kényelmetlenül érzem magam. Clement, habár... mindkét karját a kád szélén pihenteti, nem úgy tűnik mintha zavarná.
Clement: - "Király lehet, ha van egy jakuzzid..."
Jasmine: - "Igen... ez kellemes..."
Clement: - "Gáz, hogy Henri nincs velünk... Biztos élvezte volna! És láthatná Lylat a fürdőruhájában!"
Jasmine: - "Clement!"
Clement: - "Mi van?! Nyugi... Azzal tölti az idejét, hogy Lylat bámulja... Arra gondoltam, hogy nem hagyna ki egy ilyen lehetőséget! Nem...?"
Jasmine: Szeretném tudni Clement véleményét.
- Beszélj
- Maradj csendben
- "Biztos meg van rá az oka."
Clement: - "Persze... Úgy tűnik megőrül érte...!"
Jasmine: - "Igaz..."
Clement: - "De... Lyla is érte. Beszélt veled erről?"
Jasmine: - "Egy kicsit igen. De... majd ő beszél róla. Nem én akarok lenni az, aki elmondja neked... Megérted?"
Clement: - "Aha..."
Jasmine: - "Henrinek kell megtennie az első lépést..."
Clement: - "Miért neki kellene megtennie?"
Jasmine: - "Hát... én..."
Clement: - "Igen... ez igaz! Mindig a srácoknak kell megtennie az első lépést!"
Jasmine: - "Ez nem... nem ezt akartam mondani..."
Clement: - "... Rendben van. Ne aggódj..."
Jasmine: Továbbra sem zavartatja magát, lehunyja a szemét, a feje a jacuzzi szélén pihen és élvezi az utolsó pillanatokat a vízben mielőtt Lyla visszajön. Őt nézem... Próbálok mindig diszkrét lenni, az iránta való érzéseimmel. Nem úgy, mint Lyla... aki annyira átlátszó, mint egy üveg víz. Ami úgy tűnik nem zavarja őt... Annak ellenére, hogy diszkrét voltam... ez a vonzalom Clement és köztem többé már nem titok. Soha nem merném megtenni az első lépést... Soha... Még csak azt sem tudom, hogyan kellene megtennem... Nem tudom mit kéne tennem. Nagyon csodálom a barátaim képességét, hogy gondolkodás nélkül fejest ugranak abba, amire vágynak. Még a legjobb barátnőmnek sem merem bevallani, hogy szerelmes vagyok Clementbe ... Beismerni, hogy ez egy előrelépés... még nem állok készen. Habár... Azt hiszem ő is ugyanígy érez... de... mennyire erősek az érzései? Úgy tűnik, mintha nagyon könnyedén kezelné ez az egészet... Ránézek... a félmeztelen testére... a nyugodt mosolyára. Gyönyörű... Láttam felnőni, azzá a férfivé válni, aki ma.
- Határozottan hálás vagyok mindezért.
- Szerettem volna többet látni...
De vállalva a kockázatot, hogy randizzak vele, mint minden önérzetes tinédzser, és néhány hetes... hónapos kapcsolatban éljünk... Nem... Erre nem vagyok kész. Ezek után hogyan térhetnénk vissza ahhoz, ami korábban volt. Ez lehetetlen... Inkább nem élnék át vele szerelmi történetet, mint hogy örökre elveszítsem. Örülhetek a barátságának. Még ha tart is...
Clement: - "Miért nem töltjók az estét újra itt?"
Jasmine: Fellengzősen kérdezett, anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét és még jobban ellazult.
Nem válaszolok és őt figyelem, amennyire csak tudom... Vannak kis gödröcskéi... ami kikészít. Sóhajtok, anélkül, hogy észrevenném és megborzongok. Olyan közel vagyok hozzá... fürdőruhában... és kettesben vagyunk. Érzem a szívverésem... olyan erős, hogy úgy érzem képes létrehozni egy municunamit. ... Tudom, hogy nem akarom veszélybe sodorni a barátságunkat... De... Annyira szeretném... Mégis... Úgy érzem, kissé forog a fejem... ez kellemes...
- A szemem az ajkaira fókuszál... vonzanak...
- Próbálok elnézni.
Centiről centire közlebb érzem magam hozzá...
Clement: - "Lyla jól elidőzik!"
Jasmine: Hirtelen visszahőkölök mintha egy varázslatból ébrednék fel. Istenem... de... mit akartam tenni?! A szemei még mindig csukva és kis sem nyitotta az elmúlt percekben. Kiszáradt a torkom, úgy döntök válaszolok neki, csak hogy kilépjek ebből az "állapotból".
- "Öhm... nem tudom... Biztos mindjárt jön..."
A válaszom megfelelőnek hangzott és nem úgy tűnik, mintha Clement észrevette volna a hangom remegését.
*****
A nappaliban
Lyla: Vizesen mentem a nappaliba. Egy csomó ember volt ott és csak nehezen jutottam el a bejáratig. Hirtelen megcsúsztam a vizes talpam miatt és a földre zuhantam. De két kar elkapott.
Henri: "Hohó!"
Lyla: "Henri!" Elpirultam. Gyakorlatilag pucér vagyok, csupa víz és Henri karjaiban. Úgy érzem egy kicsit átölelt.
Henri: "Jól vagy...? Légy óvatos... El fogsz esni ha a csempén akarsz sétálni..."
Lyla: "Igen..." A szívem majd felrobbant. A keze a bőrömön felvillanyozó érzés volt. "Én... Ott felejtettük a táskákat a törölközőkkel a bejáratnál... szóval..." Komolynak tűnik.
Henri: "Majd én elviszem őket. Menj vissza a többiekhez. Megtalálom a dolgaitokat."
Lyla: Hagyott elmenni.
Henri: "Légy óvatos! El ne csússz."
Lyla: Rámosolyogtam. Félig körbe sétáltam a házat Jasminet és Clementet keresve. Érzem Henri tekintetét a hátamon.
Henri: "Hohó!"
Lyla: "Henri!" Elpirultam. Gyakorlatilag pucér vagyok, csupa víz és Henri karjaiban. Úgy érzem egy kicsit átölelt.
Henri: "Jól vagy...? Légy óvatos... El fogsz esni ha a csempén akarsz sétálni..."
Lyla: "Igen..." A szívem majd felrobbant. A keze a bőrömön felvillanyozó érzés volt. "Én... Ott felejtettük a táskákat a törölközőkkel a bejáratnál... szóval..." Komolynak tűnik.
Henri: "Majd én elviszem őket. Menj vissza a többiekhez. Megtalálom a dolgaitokat."
Lyla: Hagyott elmenni.
Henri: "Légy óvatos! El ne csússz."
Lyla: Rámosolyogtam. Félig körbe sétáltam a házat Jasminet és Clementet keresve. Érzem Henri tekintetét a hátamon.
A jakuzziban
Jasmine: "Nem találtad meg a cuccainkat?"
Lyla: "De! De Henri elhozza nekünk őket!"
Henri: "Itt vannak a táskáitok."
Clement: "Köszi. Tök hideg van kijönni a vízből!"
Lyla: Clement gyorsan megszárítkozott és felvette a pólóját.
Clement: "Megyek keresek egy helyet, ahol átöltözhetek. Mindjárt jövök!"
Jasmine: "Én is átöltözöm valahol!"
Lyla: Egyedül maradtam Henrivel. Elővettem a törölközőmet és elkezdtem megszárítkozni. Úgy érzem egy másodpercre sem veszi le rólam a tekintetét. De végül megfordult és elment a nappaliba. Ha egyszer megszáradok és nem vagyok többé veszélyben a lecsöpögő víztől miközben sétálok, keresnem kell egy helyet ahol átöltözhetek.
83. jelenet
A nappaliban
Nathan: "Hé! Te is itt vagy!"
Clement: "Hé ember!"
Nathan: "Nem tudtam, hogy ismeritek Ameliet! Az osztályomba jár. Lyla.. Csodásan festesz ma este.. Csak nem miattam öltöztél ki?"
Lyla: Vetettem egy pillantást Henri irányába és találkozott a tekintetünk. "Hahaha! Bocsi Nathan!"
Nathan: "Le kellene foglalnod egy táncra ma este gyönyörű..."
Lyla: Megfogta a kezem és megcsókolta. Rám kacsintott és elment.
Jasmine: "Ez... Sosem adja fel!"
Henri: "Azt hiszem kezd kicsit sok lenni."
Lyla: Álmodom, vagy féltékeny? Elment italért.
Jasmine: "Hahaha! Henri annyira cuki, amikor féltékeny! Nem volt túl boldog, amikor Nathan idejött! Látnod kellett volna az arcát amikor Nathan kezet csókolt neked!"
Lyla: "Tényleg?"
Clement: "Szánalmasak vagytok lányok!"
Jasmine: "Talán! De tényleg, tök jó lenne, ha végre elhatározná magát!"
Clement: "Ez igaz... Fogalmam sincs mire vár, amikor bejössz neki."
Lyla: "Clement!" Jasmine felé fordultam. Áruló! Mindent elmondott Clementnek!
Clement: "Komolyan nem kellene Jasminet vádolnod! Tudok róla, mert van két szemem meg agyam!"
Jasmine: *Khm khm*
Clement: "Pfff... Nem már... ti srácok olyanok vagytok, mint egy kétszereplős romantikus komédia."
Lyla: "Micsoda..."
Clement: "Igen! Mindegy mi az, ami köztetek történik, annyira ovis! Első fokon kéne diplomáznod belőle!"
Lyla: Henri néhány pohárral tért vissza...
Henri: "Miről beszélgettek?"
Lyla: Clement rám mosolygott. Könyörülj meg! Ne mondj semmit!
Clement: "Romantikus komédiákról. Unalmasak. Semmi nem történik bennük!"
Henri: "Ó... um..."
Lyla: Hirtelen a kedvenc dalunkat hallottuk a nappaliból. Jasmine tágra nyílt szemekkel fordult felém. Ugyanígy tettem én is.
Clement: "Tessék, itt van... Elvesztettük őket..."
Lyla és Jasmine: "AAAAAAA!!! IMÁDOM EZT A DALT!!!"
Lyla: Fel le ugráltunk. Jasmine megfogta a kezem és kirohantunk a tánctér közepére. Az általunk összeállított táncmozdulatokat kezdtük el. Jasmine a fellegekben. Folytattuk a koreográfiát. Ah! Ez az amire szükségem volt: egyszer lazának lenni! A dalok folyamatosan jöttek, de mi abba hagytuk a táncolást, hogy tartsunk egy kis szünetet. Clement és Henri egy magasított asztal mellett ültek. Épp egy élénk beszélgetés közepén voltak. Csatlakoztunk hozzájuk, hogy kifújjuk magunkat. Néhányan odajöttek, hogy elvegyüljenek velünk, aztán odébb álltak. Az éjszaka szuperül alakult. Nagyon jól szórakoztam. A zene változott. Akárcsak a fények és a hangulat. Ez a lassú táncok ideje volt. Hallom Clementet panaszkodni onnan, ahol állok.
Jasmine: "Menj kérdezd meg Henrit"
Lyla: "Mi?" Jasmine a srácok felé tolt aztán egyedül hagyott a táncparketten. Jelzett Clemennek.
Clement: "Csak viccelsz! Azt akarod, hogy egy Jay számra táncoljak?!"
Lyla: Kötelességtudóan felkelt és megfogta Jasmine kinyújtott kezét. Néhány pár a táncparkettre ment. Néhányan szorosan ölelkeztek, mások csókolóztak. Aztán voltak páran, mint Jasmine és Clement, akik csak barátok voltak. Ravasz mosollyal néztem Henrire. Tudta mire gondolok és rám mosolygott. Hívásra várt. Odamentem hozzá.
???: "Lyla?"
Lyla: Megfordultam. Pierre állt előttem.
Pierre: "Akarsz... Akarsz táncolni velem?"
Henri: "Bocs Pierre. Lyla épp nem szabad."
Lyla: Döbbentem fordultam meg. Henri felkelt és odalépett hozzám, hogy táncoljunk. A hangjából ítélve, nem tűrt ellentmondást.
Pierre: "Ó... oké... Talán a következőt?"
Henri: "Nem valószínű."
Pierre: "Ó... oké..."
Lyla: Pierre csalódottan elindult, hogy másik szabad lányt keressen. Henrire néztem. Teljesen megdöbbentett a férfiak dominanciájának bemutatásával, ami közvetlenül a szemeim előtt történt.
Henri: "Szóval? Kérdezni akartál valamit?"
Lyla: Felhúztam a szemöldököm. De belementem a játékába. "Az enyém lehet ez a tánc, uram?"
Henri: "Úgy tettem, mintha tudnám mit csinálok, de a lassú tánc nem igazán az erős oldalam..."
Lyle: "Nem erőltetem, ha nem akarod... Azt hiszem Pierre szívesen táncolna..." Úgy tettem mintha elindulnék és hagytam, hogy jobban akarjon. Megragadta a karomat és közvetlenül maga elé húzott. Győzelem.
Henri: "Ne játszd ezt a játékot..."
Lyla: Tényleg féltékeny. Ott áll előttem anélkül, hogy tényleg tudná mit tegyen. Ez aranyos. A saját kezembe vettem a dolgok irányítását. Szó szerint és fizikailag.
Közelebb léptem hozzá. A karomat a teste köré fontam és közelebb húzódtam hozzá. Egyetlen szó nélkül hagyta. Átkaroltam a nyakát és a szemeim elmerültek az övében.
Végre ringatózni kezdtünk a zenére. Órákig a karjaiban tudtam volna maradni. Tudtomon kívül, az ujjaim simogatni kezdték a nyakát a hajvonalánál. Úgy tűnt tetszik neki. Egy pillanatra lehunyta a szemét és oldalra döntötte a fejét. Istenem... ez a pasi teljesen megőrjít. Éreztem, ahogy finoman közelebb húzott. Ha létezik a mennyország, azt hiszem most ott vagyok.
Henri: "Tetszik ez a dal?"
Lyla: "Igen. Nagyon. Nem tudom miért, de ez a kedvenc Jay dalom." Édesen rám mosolygott.
Henri: "Lyla, tudod miről szól ez a dal?"
Lyla: Az, ahogy a nevemet mondta... "Nem... Nem igazán. Nos... vagyis egy kicsit. Jasmine adott nekem egy rövid leírást. De tudod, én és az idegen nyelvek... " Próbálja figyelni a dalt.
Henri:
El akarom mondani neked, mi történik az elmémben, mióta találkoztam veled. Összetört szívű voltam, de most a magányos napok eltűnni látszanak. Olyan érzéseim vannak, amiket most nem tagadhatok. Amikor a szemeim rajtad nyugszanak, hazudnom kell...Kérlek bocsáss meg, megbocsátasz? Lehetek az, aki szerető karjaiban tart? Lyla: Henri fordítja a dalt majdnem pont akkor, amikor Jay énekli a szavakat. Milyen érzelmes... Mintha nekem énekelne.
Henri:
Most nem eshetek el. Várnom kell, amíg a szívem szétszakad. Szeretni fogsz még, ha meg tudod az igazat? Látom milyen a mennyország, amikor fény csillan a szemedben. De hogy szerethetek, ha hazudok? Kérlek bocsáss meg, megbocsátasz? Lehetek az, aki szerető karjaiban tart? A vágyam félelembe halványul. Nem tudom elég erős vagyok e. Ahogy a testem küzd, hogy ne adja meg magát. Mert nekem te vagy az egyetlen. Kérlek bocsáss meg, megbocsátasz? Lehetek neked az egyetlen? Mert minden amit akarok, veled lenni. Lehetek az, aki szerető karjaiban tart?
Lyla: Sosem éreztem közelebb magamhoz. A fordítás alatt szorosabban ölelt, sosem vette le a szemét az enyémről. A saját kis buborékunkban voltunk. Senki más nem létezett. Szinte teljesen összenyom a testével. Éreztem, hogy a szíve, majdnem olyan gyorsan ver, mint az enyém.
Henri: "Lyla..."
Lyla: A keze fel és le siklott a hátamon, a nyakamon, aztán az arcomon. Miközben az arca közelített az enyémhez, a szemei az ajkamra tapadtak. Az idő megállt, másodpercekre vagyok az első csókunktól. Ahogy a kezei megragadták az arcomat, becsuktam a szemem...
???: "Hé!!!"
Lyla: Valaki oldalba könyökölt és Henri elengedett. A buborékunk kipukkadt és én visszatértem a való világba.
???: "Hupsz! Bocsi! Hahaha! Gyere vissza! Te kis..."
Lyla: Két srác, akiket nem ismerek, röhögve rohantak ki a házból. Az egyikük lóbált valamit, ami a másikuké volt. Már megint félbeszakítottak. Azt hiszem az univerzum üzenni próbál.
Henri: "Lyla? Jól vagy...?"
Lyla: "Aha..." Megtörölte a homlokát. Ez rossz jel. "Henri..."
Henri: "L... Levegőre van szükségem.
Lyla: Zavartan elment. Egyedül találtam magam a deja-vu érzéssel.
Jasmine: "Lyla!? Jól vagy?"
Lyla: A barátnőm felé fordultam. "Nem... Nem igazán..."
Jasmine: "Menj beszélj vele! Ne várj!"
Lyla: "Mit... mondjak?"
Jasmine: "Nem tudom! Centikre volt attól, hogy megcsókoljon! Szóval? Ne hagyd, hogy csak sikertelen kísérlet legyen!"
Lyla: "Igazad van..." Keresztül mentem a házon az ajtóig, ami a kertbe vezetett.
84. jelenet
Ameliék kertjében
Lyla: Henri a földön ült, a feje a kezében. "Henri..." Nem reagált. "Henri-... Kérlek...-Mi a baj?"
Henri: "Semmi. Jól vagyok. Csak levegőre volt szükségem. Bent nincs levegő."
Lyla: Ennél jobb kifogást nem tud kitalálni? "Henri..." Felkelt, frusztrált.
Henri: "Figyelj, Lyla, felejtsd el! Oké?!"
Lyla: "Mi... Micsoda???" Dühösnek tűnik. Kire? Rám? Nem tettem semmit! "Ha nem akartál táncolni, csak szólnod kellett volna!"
Henri: "Nem arról van szó... Csak lehetne, hogy nem beszélünk erről többet?? Hm?! "
Lyla: Dühös, hideg. Érzem a haragját. "Nem!" Teljesen meglepetten nézett rám. "Nem AKAROM elfelejteni. Sokkal inkább azt szeretném ha nem zavarnának meg minket ÚJRA!" Kihívóan közeledtem felé. "Hallasz engem Henri?! Nem akarok több félbeszakítást!" Érzem, hogy jönnek a könnyek.
Henri: "Lyla... Én..."
Lyla: Most úgy tűnik sajnálja, de már túl késő. Gyorsan sarkon fordultam. Nem akarok szétesni előtte. Végig sétáltam a nappalin, amilyen gyorsan csak tudtam,így menedéket kereshettem az első üres szobába, hogy magamhoz térjek. Leültem egy kanapéra és hagytam, hogy az addig visszatartott könnyeim előtörjenek. Az ajtó csendben kinyílt Jasmine jött be. Átkarolt amíg zokogtam. "Henri egy idióta... Miért ő? Amikor annyian vannak, akik messze jobbak! Mennem kellett és bele kellett esnem az egyetlen srácba, aki mindent megtesz azért, hogy belerángasson ebbe... csak hogy aztán ellökjön magától." Ismét zokogni kezdtem.
Jasmine: "Csak adj egy kis időt neki."
Lyla: "Ez már a második alkalom Jasmine!"
Jasmine: "Tudom... Lyla, te annyira más vagy. Ő valószínűleg nem elég magabiztos ezekben. Nem tudom mi a baja, de nyilvánvalóan van valami. Megőrül érted. Egész este nem vette le rólad a szemét. És ez a helyzet már hónapok óta tart."
Lyla: "..."
Jasmine: "Amikor megjelensz, teljesen megváltozik. Mintha te lennél az egyetlen akire várt."
Lyla: "Nem tudom mit tegyek Jasmine... Sosem vonzódtam még senkihez ennyire intenzíven. És szomorúvá tesz, hogy ellök... Annyira fáradt vagyok..." Megfogta a fejemet.
Jasmine: "Nem szeretlek szomorúnak látni. Fel a fejjel! Azt hiszem ő jobban szenved, mint te! Csak várj egy kicsit és nyit feléd! Végül választ kapsz az összes kérdésedre. Hadd találja ki mi a baja..."
Lyla: "Aha..." Igaza van.
Jasmine: "Fiatal az este. Ki akarom élvezni az időmet a legjobb barátnőmmel!"
Lyla: Letöröltem a könnyeimet és vettem egy mély levegőt. Egy fantasztikus házban vagyok és bulizom a barátaimmal! Nem hagyom legyőzni magam. "Gyerünk táncolni!"
Jasmine: "Azt imádnám!
Lyla: A barátnőm kinyújtotta a kezét és én megragadtam, hagytam, hogy kihúzzon a szobából. Visszamentünk az ünnepies hangulatú nappaliba. Jasmine a táncparkett közepére vitt és próbált táncra bírni. Néhány durva perc után végre elengedtem magam. Minden frusztrációmat kiadtam a táncban. Néhány srác próbált táncolni velem. Én pedig hagytam. Egy, akit nem ismertem, úgy kezdett táncolni, mint Jay az egyik dalra. Nevettünk. Tényleg keményen próbálkozott, de tudom, hogy csak le akart nyűgözni a jókedvével. Végül meggyőzött és úgy alakult, hogy az est további részében együtt táncoltunk. A partinak vége lett. Megköszöntük Amelinek és elmentünk.
Olyan kimerült vagyok. Ez az este egy érzelmi hullámvasút volt. Az euforikus boldogság, amit éreztem, erős szomorúsággal tért vissza. Henri mellettem ül a kocsiban és pont olyan csendes, mint én. Egy szót sem szóltunk egymáshoz, amíg ki nem tettük Clementet és Jasmine-t. De nem igazán van kedvem beszélni vele. Meg vagyok sértve és csak egy lépésre vagyok attól, hogy könnyekben törjek ki. Megérkeztünk hozzánk. Megállította az autót. "Köszi, hogy hazahoztál."
Henri: "Lyla én... "
Lyla: Nem vártam meg, hogy befejezze. Kiszálltam a kocsiból és anélkül, hogy hátra néztem volna, bementem a házba. Levettem a cipőmet és az ágyamra vetetem magam, hogy sírjak.
A szobámban
Lyla: Anélkül, hogy lemostam volna a sminkem, vagy levettem volna a ruhám, szerencsétlenül bebújtam az ágyba, az arcomat könnyek borították. Azon gondolkodtam, amit Jasmine mondott. Igen, Henri is legalább annyira szenved, mint én. Mi a baj vele? VAGY velem? Én vagyok a probléma? Egy millió kérdés kavarog a fejemben. Végül megadtam magam és elaludtam.
Henri: "Lyla én... "
Lyla: Nem vártam meg, hogy befejezze. Kiszálltam a kocsiból és anélkül, hogy hátra néztem volna, bementem a házba. Levettem a cipőmet és az ágyamra vetetem magam, hogy sírjak.
A szobámban
Lyla: Anélkül, hogy lemostam volna a sminkem, vagy levettem volna a ruhám, szerencsétlenül bebújtam az ágyba, az arcomat könnyek borították. Azon gondolkodtam, amit Jasmine mondott. Igen, Henri is legalább annyira szenved, mint én. Mi a baj vele? VAGY velem? Én vagyok a probléma? Egy millió kérdés kavarog a fejemben. Végül megadtam magam és elaludtam.
Az igazán nehéz részek fordításában barátnőm és lelki társam volt a segítségemre. ^.^
Szia! :3
VálaszTörlésBocsi, de az utolsó, 84. jelenet, már a 7. fejezethez tartozik :D Nem akarok akadékoskodni, csak szóltam :D
Amúgy, nagyon köszönöm, hogy vezeted ezt a blogot! :D Az első 5 fejezetet ennek a blognak a segítségével tudtam végigjátszani, és attól függetlenül, hogy a 6. fejezettől már önállóan játszom, minden nap felnézek ide is xD :D
Köszönöm a munkád, és csak így tovább! :3 ^_^
U.I.: És... (Bocsi, megint xD) A 7. fejezet címe "Getting Closer" :D (Lehet tudod, lehet nem, biztonság kedvéért azért megírtam :D )
TörlésSzia! Köszi szépen, hogy szóltál, ha nem felejtem el délután át is teszem. Én csak örülök az észrevételeiteknek. Főleg olyankor, amikor teljesen magába szippant a játék, mint ennél a fordításnál is.
TörlésIgen tudom, köszönöm, de én a címeket is magyarul írom.
Nincs mit :D Tudom, hogy magyarul írod, csak nekem olyan furán hangzott magyarul, ezért inkább angolul írtam xD
TörlésÉs ez csak a cím, micsoda mondatok vannak benne egyébként is... :D
Törlés